Vadállatok ​bolondja

Gerald Durrell - A ​susogó táj
"– ​Elég! - förmedt rá Helmuth. - Épp eleget hallottunk. Beállít magához egy idegen, hogy a segítségére legyen, hogy pénzt adjon a vacak papagájáért. S erre megint mit csinál? Megpróbálja becsapni, azt állítva, hogy a papagáj beszél. - De hisz beszél - nyögte ki a nő. - Igen, de miket? - sziszegte Helmuth. Teljes hosszában kiegyenesedve ordította. - Azt vágja ennek a jószívű, kedves senornak az arcába, hogy kurafi! Most, hogy a senor hallotta, micsoda ocsmányságokra tanította maga ezt a madarat, szerintem meg sem akarja venni - folytatta Helmuth. Szerintem most már ötven pesót sem ígér egy olyan madárért, amely nemcsak őt, de az édesanyját is vérig sértette."

Gerald Durrell - Noé ​bárkáján
E ​könyv az első kameruni gyűjtőexpedíció fergeteges története, ellenállhatatlan humorral és lendülettel, amely épp a fiatalság sajátja - hiszen Durrell akkoriban nemcsak végigélte, de nyomban papírra is vetette a történeteket! A fiatal Durrell és mókás afrikai barátai ismét akcióban!

Gerald Durrell - Családom ​és egyéb állatfajták
Mit ​lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?... A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai - a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry: a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie: a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig - de nem utoljára! - minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry - mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani...

Gerald Durrell - Állatkert ​a kastély körül
A ​szerző nevét igen jól ismeri az egész magyar olvasóközönség, nagy népszerűségnek örvendenek vidám regényei, amelyekben fontos szerepet játszanak az állatok (Vadászat felvevőgéppel, Rokonom, Rosy, Családom és más állatfajták, Madarak, vadak, rokonok) Gyermekkorának öt esztendejét töltötte Korfuban, a mediterrán állatvilág egyik paradicsomában, ott lett még kiskamasz fővel buzgó kutatója mindannak, ami csúszik- mászik, röpül, és szőre, tolla, pikkelye vagy páncélja van. Már felnőtt természetbúvárként, miután részt vett számos expedícióban, amely más állatkertek számára hozott haza állatokat, tesz szert a magáéra: rokoni megdöbbenésére valóra váltja gyermekkori álmát. Erről szól ez a lenyűgözően érdekes és mulatságos könyv, amelyet haszonnal forgathatnak fiatal és felnőtt olvasóink egyaránt.

Gerald Durrell - Fogjál ​nekem kolóbuszt!
Gerald ​Durrell ezt a könyvét is élete nagy szenvedélyének szentelte: expedícióin a világ távoli pontjain sajnálatosan kihalásra ítélt állatfajok egyedeit próbálta megszerezni és áttelepíteni Jersey szigeti állatkertjébe. Útjának célja ezúttal Nyugat-Afrika: Sierra Leonéban még él néhány a kolóbusz nevű különleges majomfajtából. Kalandos befogásuk és még kalandosabb hazaszállításuk után az út Mexikóba visz: Gerry izgatottan értesül róla, hogy a Popocatapetl tűzhányó oldalán még akad néhány példány a teporingó nevű vulkáni nyúlból... Gerald Durell ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak: humorban pácolt vadászkalandok, emberi és állati csudabogarak pompás kavalkádja ez a könyv is. A BBC filmre vette az expedíciót; a Fogjál nekem kolóbuszt! című sorozatot a Magyar Televízió is sugározta.

Gerald Durrell - Kalandorok ​az őserdőben
Gerald ​Durrell - mint barátai, tisztelői és olvasói emlegetik: Gerry - a kortárs brit irodalom legnépszerűbb szerzői közé tartozik hazánkban. Természettudományos ismeretekkel dúsított, humoros hangvételű regényei, útleírásai vonzó, kedves és kedélyes világot ábrázolnak, amelyben az állatok éppolyan fontos - ha ugyan nem még fontosabb - szerephez jutnak, mint az emberek. "Az állatgyűjtés - írja e guyanai expedícióról szóló könyvében Gerry - fura foglalkozás. Az idő java része annyi kudarcot és csalódást hoz, hogy az ember eltűnődik, miért próbálkozik egyáltalán. Aztán hirtelen fordul a szerencse: az ember elindul, és sikerül befogadnia azt a vadat, amelyről rózsás boldogság: a világot ismét csodálatos helynek látja, és minden kudarcát és csalódását végleg elfelejti. Úgy érzi, hogy semmilyen munkában nem találhat annyi örömöt és sikerélményt, mint az állatgyűjtésben, és amikor a többi, munkával szenvedő emberre gondol ilyenkor, gyúnyos félmosoly jelenik meg az arcán. A földöntúli boldogság állapotában úgy érzi, nemcsak felebarátainak tudná megbocsátani vétkeiket - de akár rokonainak is."

Gerald Durrell - Hogyan ​lőjünk amatőr természetbúvárt?
Ha ​Ön borzokat szeretne filmezni egy erdőben, dobálna-e odújuk elé földimogyoróvajas szendvicseket, hogy kicsalogassa őket? Hogyan érezné magát, ha egy nagy fehér orrszarvú orra előtt kellene előadást tartania a nézőket képviselő kamera lencséjének? Gerald Durrell miközben az Amatőr természetbúvár című filmsorozat (amelyből sikeres könyv is készült) forgatásán dolgozott, ezeken és hasonló kalandokon esett át. Feleségével és forgatócsoportjával eljutott a Shetland-szigetek hatalmas madárkolóniáitól, a dél-afrikai természetvédelmi területeken át Kanada havas síkságáig, ahol hófürdőző bölényeket figyelhetett meg. Meggyőzően mutatja be könyvében azt is, hogy az emberi társadalom milyen gyorsan pusztítja el földünk élővilágát?

Gerald Durrell - Vadak ​a vadonban
Gerald ​Durrell ezt a kéziratát a BBC-ben elhangzott egyik rádiós sorozatának anyagából állította össze. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy angol nyelven eddig nyolc kiadást ért meg. Tőmondatokban egy kis ízelítő a tartalomból: A jasszána esete a kajmánnal - A széptevés mestereitől mi is tanulhatunk, persze csak módjával - A tarkateknősök között „az asszony verve jó” gondolkodásmód az uralkodó. A szabómadár építőművész, a császárpingvin csak kontár - Az útonálló darázs a rovarvilág Harley Street-i specialistája - A törpe selyemmajom a legideálisabb férj. Biztosak vagyunk benne, hogy Durrell ezzel a könyvével is sok-sok kellemes, szórakoztató percet szerez számos hazai rajongójának.

Gerald Durrell - A ​Bárka születésnapja
"Az ​ember azt hinné, a királyi család egyik tagjának látogatása éppen elég problémával jár anélkül is, hogy egy gorilla beleszuszakolná a fejét, de hát mint könyvem elején utaltam rá, aki ezerötszáz állat között él, az bármelyik percben számíthat bármire. Az ember megpróbál hozzászokni, az élet normális menetének fogadja el. De amikor egy hercegnő egy gorilla fejével gabalyodik össze, az mégiscsak övön aluli ütés a sorstól..." Ilyen és ehhez hasonló "sorscsapásokra" bőségesen számíthat Gerald Durrell, a Családom és egyéb állatfajták és sok más híres könyv szerzője - azt azonban elmondhatjuk, hogy roppant szerencsés ember. Sikerült ugyanis megvalósítania gyerekkori álmát - saját állatkertre tett szert! Jersey szigetén létesült a "Bárka" - az elnevezés Noé bárkájára utal -, ahol a kihalással fenyegetett egzotikus állatfajokat próbálja Gerald Durrell rávenni az életben maradásra. S hogy ez a törekvése nem hiábavaló, bizonyítja, hogy tömérdek anyagi, erkölcsi, technikai nehézséget legyőzve, immár negyedszázados évfordulójához érkezett el a Bárka - és születésnapi ajándékul kapta alapítójától ezt a könyvet.

Gerald Durrell - Vadászat ​felvevőgéppel
A ​közelmúltban elhunyt Gerald - mint barátai, tisztelői és olvasói emlegetik: Gerry - Durrell a kortárs brit irodalom legnépszerűbb szerzői közé tartozik hazánkban. Természettudományos ismeretekkel dúsított, humoros hangvételű regényei, útleírásai vonzó, kedves és kedélyes világot ábrázolnak, amelyben az állatok éppolyan fontos - ha ugyan nem még fontosabb - szerephez jutnak, mint az emberek. A vadászat felvevőgéppel arról az expedícióról szól, amelyben Gerry a BBC megbízásából egy filmoperatőrrel, egy rendezővel, valamint első feleségével, Jacquie-vel együtt Új-Zéland, Ausztrália és Malajzia ritka, különleges állatvilágának rejtekhelyeit kereste fel. Életveszélyes repülőutat vállaltak, hogy utolsó természetes környezetükben láthassanak kihalófélben levő állatfajokat. Szenzációs megfigyeléseiket, kalandjaikat nemcsak a kamera rögzítette - az expedícióról készült filmet a Magyar Televízió is bemutatta - , hanem Gerry aranyos humorral átszőtt, izgalmas epizódokban bővelkedő beszámolója is, amely hazájában huszonnégy kiadást ért meg.

Gerald Durrell - Férjhez ​adjuk a mamát
A ​Családom és egyéb állatfajták-ból meg a többi korfui emlékből megismert kedvesen bolond Durrell család gyermekei ezúttal elhatározzák, hogy férjhez adják a mamát! A mamának azonban - akármilyen apróra sikeredett is a termete - igencsak határozott elképzelései vannak az életről. És amikor gyermekei előállnak nagyszerű tervükkel - ő is megteszi a maga ellenlépését. A durrelli életmű egyéb darabjait idéző történetek egészítik ki a kedves, mulatságos kötetet. "Ezek a történetek mind igazak - vagy, ha mereven ragaszkodunk a tényekhez, akkor egy részük igaz, másik részüket kicsit kiszíneztem, de azért ott van bennük az igazság magja. Van közöttük saját élményen alapuló írás, és van, amit nekem is csak meséltek, én meg elhappoltam - ami igazolja az ősi mondást, mely szerint "Aki nem akarja a szavait nyomtatásban látni, ne álljon szóba írókkal!". "Azt persze, hogy melyik történet igaz teljesen, és melyik csak félig, eszem ágában sincs elárulni, de őszintén remélem, hogy ez semmit se von le élvezeti értékükből" - írja könyvéről Gerald Durrell.

Gerald Durrell - Keeper, ​az állatkert őre
Szerencsés ​ember vagyok, mert van egy állatkertem, éppen a házam körül. Az állatok gondozásában társam is akadt, egy különös kutya: Keeper. Hogyan is telik a napja? Miként óvja és őrzi az állatkertet? Ebből a könyvből megtudhatjátok. Elkísérve őt sok-sok állat életével megismerkedhettek; összebarátkozhattok a tapírokkal, a flamingókkal, az orángutánokkal, megannyi különös lénnyel, s közben jókat mulathattok az igyekvő Keeper mókás vagy éppen hősies kalandjain.

Gerald Durrell - A ​bafuti kopók
„Derék ​barátom, leveled kézbe vettem, és minden részlete érthető volt. Igen, én beleegyezek, hogy te Bafutba jössz két hónapra az állatok miatt, meg túl boldog leszek, hogy neked adhatom az egyik házat a táboromból, ha meg fogunk egyezni a lakóbérben. Szívélyesen üdvözöl Bafut Fonja" A fenti levél kézhezvétele után Gerald Durrell azonnal szedte sátorfáját, és indult Bafutba, ahol megismerkedett a Góliát-termetű, sajátos angolsággal beszélő és az alkoholtartalmú italokat mindennél jobban kedvelő (és bíró) uralkodóval: Bafut Fonjával. A gyűjtőút sikeresnek bizonyul: Gerald Durrell számos figyelemre méltó példánnyal gyarapíthatja egzotikus állatainak gyűjteményét és eközben nem egy emberi csudabogárral is megismerkedik. Érdeklődéséről, vonzódásairól számos könyve tanúskodik - gondoljunk a Családom és egyéb állatfajták-ra s a többi bűbájos Durrell-könyvre -, és ez a korai kameruni expedíciója is meggyőz arról, hogy állatoknak-embereknek nagyszívű, értő barátja Gerald Durrell (aki egyébként derekasan állja a versenyt a bafuti uralkodóval a rafináltan kevert italok élvezete terén).

Gerald Durrell - A ​hahagáj
Zenkali ​- az Indiai-óceán egy mesebeli szigete - épp a nemzeti függetlenség küszöbén áll, egy roppant felvilágosult császár (általános becenév: Csaszi) uralma alatt. Igen ám - csakhogy az angolok hajdani gyarmatbirodalmuknak ezen a parányi területén haditengerészeti támaszpontot és repülőteret akarnak építeni, minek érdekében ki kellene pusztítani a szigeti növény- és következésképpen állatvilág javát... Gerald Durrell - aki regényírónak éppoly jeles, mit a kipusztulásra ítélt élővilág megmentőjének - szemmel látható élvezettel meséli el, hogyan fullad kudarcba a zordon terv, s hogyan marad meg mesebeli ősállapotában a paradicsomi sziget flórája és faunája, megőrizvén ezáltal a szigetnek és különösnél különösebb lakóinak békességét és jólétét. A "Családom és egyéb állatfajták" immár sorozattá terebélyesedő meséinek méltó párja ez a bájos regény - avagy inkább ökológiai tündérmese. A szöveget ezúttal is Réber László közkedvelt illusztrációi kísérik.

Gerald Durrell - A ​véznaujjú maki meg én
"Az ​ágakon közeledett felém a homályban, átható tekintetű kerek szeme izzott, kanálforma füle, akár a radarernyő, ide-oda járt, mindegyik külön-külön, a maga akaratából, fehér bajsza rezgett-mozgott, akár a szenzor, fekete mancsa, vézna, hegyes ujjaival - a harmadik fantasztikusan hosszú volt - kényesen kocogtatta előrehaladtában az ágakat, mintha csak zongorista játszana egy különlegesen bonyolult Chopin-etűdöt." Így írja le Gerald Durrell megismerkedését a "véznaujjú maki"-val, a madagaszkári őserdő mélyén rejtőzködő legendás "áje-áje"-val. Ez a nagy fülű, bánatos szemű, hosszú ujjú állatka ma már csak kis kolóniákban él. Gerald Durrell - ezúttal is - azzal a szándékkal indult expedícióra, hogy Madagaszkáron találjon és összefogjon néhány pár áje-ájét, majd Jersey szigeti híres állatkertjében tenyészkolóniát létesítsen, s ezáltal ezt az állatot is megmentse a kipusztulástól. Durrell könyve élvezetes olvasmánya a laikus olvasónak is; "Gerry" angyali humorral írja le a magadaszkári zomá-t, az óriási piacot csakúgy, mint a bennszülöttek mulatságait, mindnenapi életüket, különös ételeiket és mágiájukat - és persze mindenekfelett az állatvilágot. Nemcsak a "sztár", a véznaujjú maki szerepel a könyvben, hanem az ugyancsak antropomorf tulajdonságokat felmutató más, őshonos élőlények - teknősök, ugrópatkányok és egyéb állatfajták -, no meg persze az expedíció bel- és kültagjai, különféle nemzetek fiai csakúgy, mint a szeretettel megrajzolt bennszülöttek, akik oly sokat segítenek Gerrynek, feleségének, Lee-nek, meg az egész expedíciónak. A kötetet a szerzőnek és - emberi-állati - társainak színes fényképei díszítik.

Gerald Durrell - A ​piknik és egyéb kalamajkák
Gerald ​Durrell ebben a kötetben családjáról és egyéb - ezúttal emberi - csodabogarakról írt elbeszéléseit köti csokorba. Larry, Leslie, Margo, Gerry, no és természetesen a mama néhány, szárazon és vizen átélt jeles kalandja után Velencében láthatjuk viszont A halak jellemé-ben megismert Ursulát, akinek fekete fürtjei közé immár ősz hajszálak vegyülnek, de változatlanul kelekótya jóindulattal ártja magát barátai ügyes-bajos dolgaiba, s ezúttal is nagy buzgalommal töri kerékbe anyanyelvét. Gerry, a világcsavargó, egy békés hetet szeretne tölteni az angol tengerpart egy csende szállodájában - ahol azonban olthatatlan olvasási szenvedélye félelmetes kalamajkába sodorja: kéretlenül megteszik szexszakértőnek, csak győzze felvilágosítni a szállodai személyzet ilyen-olyan problémáival küszködő tagjait. De még ennél is különösebb kaland várja egy franciaországi fogadóban, amely nem alaptalanul igényelt előkelőbb besorolást a patinás Michelin-féle útikönyvben... S hogy meggyőzzön bennünket sokoldalúságáról, szerzőnk a horror műfajával is megpróbálkozik, teljes dicsőséggel. E. A. Poe bízvást büszkén veregette vállon, amikor Gerry helyet foglalt mellette a mennyek országának egy kényelmes felhőpáholyában...

Stacey O'Brien - Wesley, ​kedvesem
Egy ​bagoly, egy lány és a szeretet különös története „A ragaszkodó, különleges, vidám és bölcs Wesley feltárja előttünk a Bagolymódit – valamint az Istenhez és a kegyelmi állapothoz vezető utat.” Sy Montgomery, a The Good Good Pig szerzője Stacey O’Brien biológus 1985-ben, Valentin napon ismerte meg a négynapos gyöngybagolyfiókát – és a végzetes találkozás bámulatos, 19 évig tartó kapcsolattá nőtte ki magát. A szárnyideg-károsodott kisbagolyról megállapították, hogy soha nem tud majd tökéletesen repülni, és egyedül nem maradna életben a vadonban. O’Brien, a caltechi bagolylaboratórium fiatal asszisztensnője azonnal beleszeretett a szerencsétlenül járt bagolyfiókába, és magához vette a madarat. A humoros és megrendítő Wesley, kedvesem kettejük két évtizedes, drámai kapcsolatát meséli el. O’Brien szeretettel, ugyanakkor a tudós szemével, intenzíven és közvetlen közelről kezdte tanulmányozni Wesley fura szokásait – és egérdiétára fogta a baglyot, így szakmányban volt kénytelen beszerezni a rágcsálókat (a madár 28 000-et fogyasztott el életében). Ahogy Wesley cseperedni kezdett, O’Brien, akárcsak egy büszke szülő, minden életszakaszban megörökítette a magatehetetlen pihecsomóból játékos, félszeg kamasszá, majd gyönyörű, arany-fehér macsóvá serdült baglyot, akinek szív alakú arca és rendkívüli személyisége meghazudtolta félméteres termetét. Stacey és Wesley kapcsolata akkor mélyült el igazán, amikor a biológusnő felfedezte Wesley individualizmusát, rejtett érzelmeit és játékos természetét, amely azonban bármikor átcsaphatott erősen védelmező magatartásba – bár Stacey nagyon örült volna, ha Wesley nem üldözi el az udvarlóit! O’Brien a tekintélyes kutatói közösségbe, a tudományok Roxfortjába is bepillantást enged, ahol a bentlakó baglyok néha szabadon repdesnek az irodák között, a kissé különc, ám sziporkázó elméjű tudósok pedig – az állatszeretet jegyében – minden energiájukat az állatok tanulmányozásának és istápolásának szentelik. Ahogy O’Brien egyre közelebb kerül Wesley-hez, jelentős felfedezéseket tesz a baglyok viselkedésével, intelligenciájával és kommunikációjával kapcsolatban, majd a jellegzetességek leírásához bevezeti a „Bagolymódi” kifejezést: Wesley nem tűrte a hazugságot, elvárta, hogy Stacey betartsa az ígéreteit, és feltétel nélkül tudott szeretni, bár a duzzogás sem állt távol tőle. Amikor O’Brien súlyosan megbetegedett, a bagoly ragaszkodása és bátorsága ugyanúgy megmentette őt a haláltól, ahogy annak idején ő mentette meg a kiszolgáltatott madárfióka életét. A gyönyörű fotókkal illusztrált Wesley, kedvesem lebilincselő, szívmelengető, humoros történet egy bonyolult lelkületű, érzelmes lényről, aki képes logikusan gondolkodni, játszani, és – ami a legfontosabb – hűségesen szeretni. Ajánljuk minden állatbarátnak. Stacey O’Brien biológus a vadállatok viselkedésének specialistája. Biológia szakot végzett az Occidental Egyetemen, majd a Caltechen folytatta tanulmányait. Stacey jelenleg vadállatmentőként és rehabilitációs szakértőként dolgozik különféle helyi állatok, a barna pelikánok, a baglyok, a tengeri- és énekesmadarak, valamint az oposszumok védelmében. Dél-Kaliforniában él.

Michael Ende - A ​Végtelen Történet
TEDD ​AZT, AMIT AKARSZ ez a felirata annak a medalionnak, mely a korlátlan hatalmat jelképezi Fantáziában. De hogy ez a mondat voltaképpen mit is jelent, azt Barnabás csak hosszú, fáradtságos út után tudja meg. Bux Barnabás Boldizsár számára, aki nem különösebben okos vagy szép, viszont gyönyörű történeteket tud mesélni, valóra válik minden gyermek álma: egy rejtélyes könyv olvasása közben hirtelen átkerül a mesébe, s ő lesz Fantázia birodalmának legfontosabb lakója, megmentője, akinek meséi nyomán új lények és tájak keletkeznek. Barnabás előtt nincs lehetetlen ebben a birodalomban, mert nála van a mindenható medál, az AURIN, s barátja lesz Fantázia legbátrabb vitéze, Atráskó és annak fehér szerencsesárkánya. Amikor azonban Barnabás túlságosan magabiztossá válik, s a medál feliratát, "Tedd azt, amit akarsz" túlságosan saját érdekei szerint kezdi el értelmezni, lassanként rémisztővé válik az addig oly kedves képzeletbeli világ. Barnabásnak sokat kell tanulnia, és sok kalandot kell átvészelnie, hogy megtudja, hogyan lesz a fantázia hőséből a mindennapok hőse, s hogyan válhat története valóban végtelenné. Bux Barnabás Boldizsár történetét már eddig is világszerte több millió felnőtt és gyermek ismerhette meg, hiszen Michael Ende örökérvényű meseregényét 1979-es megjelenése óta több mint harmincöt nyelvre fordították le, és egy csodálatos filmet is forgattak belőle.

Gerald Durrell - Aranydenevérek, ​rózsaszín galambok
Gerald ​Durrell e könyvében két expedícióját írja le az elbűvölő Mauritius szigetére és a környező szigetvilágba, ahol néhány, már csak itt élő veszélyeztetett állatfajt akar begyűjteni. Az általa alapított Jersey Vadvédelmi Társaság ugyanis azt a célt tűzte ki maga elé, hogy segíti a kihalófélben levő fajok fogságban való továbbtenyésztését. A társaság szimbóluma a dodó, az a nagy termetű, repülni nem tudó galamb, amely egykor Mauritiuson élt, de még a XVII-XVIII. században kiirtották. A könyv címében is szereplő aranydenevéreken és rózsaszín galambokon kívül itt még néhány olyan állatfaj él, amely a mauritiusi szigetvilágon kívül sehol sem fordul elő. A szerző vérbeli angol humorral és igaz gyengédséggel ír a mauritiusi állatvilágról: humora ugyanakkor nem kíméli a helyi hivatalok bürokratáit, de saját tévedéseit sem. Zsoldos Vera grafikusművész a szerző vérbő humorát saját jókedvét is visszatükröző rajzaival egészíti ki.

Gerald Durrell - Lee Durrell - Durrell ​a javából
Gerald ​Durrell humoros, de ugyanakkor váteszi könyveivel jóformán elsőként figyelmeztette az emberiséget: ha így folytatjuk, hamarosan visszavonhatatlanul tönkretesszük természeti környezetünket, és kihalásra ítélünk nem egy értékes és fontos állatfajt. 1995-ben bekövetkezett haláláig majdnem negyven kötetével szórakoztatott és tanított mindnyájunkat. Özvegye, Lee Durrell most Gerry írásaiból válogatta össze a legemlékezetesebb, leghumorosabb, leghóbortosabb vagy éppen legkomolyabb részleteket, amelyekből ennek a rendkívüli életútnak a teljes képe kikerekedik. Kezdve a kölyök Durrell természetbúvárkodásától ("Ez a gyerek nem normális, csigákat hord a zsebében!"), az állatok iránti szenvedélyes szeretetétől, ez a kitűnő antológia-csemege végigkalauzol bennünket a kameruni, argentínai és madagaszkári gyűjtőutakon, bemutatja a korabeli állatkerti viszonyokat és Gerry álmának ("Ez az ember nem normális, állatkertet akar nyitni!"), a saját mintaállatkert alapításának megvalósulását. A köteten mindenütt átüt Durrell páratlan mesemondó és megfigyelőképessége, a gazdag fekete-fehér és színes illusztrációk pedig gyermekkortól öregkorig a legkülönfélébb helyeken és helyzetekben éppoly elbűvölőnek és szeretetreméltónak ábrázolják, mint amilyennek a műveiből megismerhettük.