Levelek ​a Szaharából

Magyar László - Magyar ​László afrikai utazásai
Olyan ​útleírás-gyűjteményt vesz kezébe az olvasó, amely nem az útleírás műfajában megszokott módon, az expedíció sikeres befejezése után, a kiegészítő adatokat és korábbi leírásokat tartalmazó, kényelmes könyvtárszobában készült, hanem a helyszínen, Afrikában, a bihéi Masisi-Kuitu folyó partján fekvő "Magyar-szállás"-nak nevezett libátában, a Munda-Evámbo hegyrendetegében és expedíciók pihenőhelyein 1849-1857 között.

Krizsán László - Magyar László - A ​fekete földrész vándora
E ​könyv olvasója, képzeletbeli utazásként elkísérheti a nagy magyar felfedezőt, Magyar Lászlót, Afrika titokzatos világába, a könny- és rabszolgák földjére.Magyar László fejedelmi családból származó afrikai nővel kötött házassága folytán, a nászajándékul nyert - hadseregnyi - testőrcsapattal eljutott Afrika azon tartományába is, ahol fehér ember még sohasem járt, és hiteles képet rajzolt az ott élő népek életéről, társadalmáról, szokásairól és intézményeiről.Megrázó leírásokat közölt a rabszolgaságra épülő gazdaság összeomlásáról, a társadalom morális zülléséről és e történelmi folyamat szerencsétlen áldozatairól, a rabság elől menekülő tömegekről, akik rejtekhelyen, önigazgatású kis közösségekben élték "titkos történelmüket".Magyar László írásaiból vett szemelvényeket Dr. Krizsán László Afrika-kutató, a történelemtudomány doktora válogatta és látta el magyarázatokkal, jegyzetekkel minél teljesebb képet nyújtva az Afrika-kutató életéről, munkásságáról és az általa tanulmányozott népek XIX. századi életkörülményeiről.Könyvünk fedőlapján Magyar László 1857-ben Angoláról készített térképének egy részlete látható.

Urbán Ernő - A ​Szahara szíve
Hat-nyolcezer ​esztendővel ezelőtt földünk legnagyobb sivatagát, a Szaharát még dús növényzet borította, szavannáin tulokcsordák legeltek, s a területet vadászó, pásztorkodó törzsek népesítették be.Valamikor az i. e. IV. évezredben kezdődhetett az a kegyetlen kiszáradási folyamat, amely a viruló tájat a mai vigasztalan pusztasággá változtatta. Vajon kik lehettek a Szahara lakói a hajdani termékeny korszakban? Honnan jöttek, és hova tűntek?

Jens Bjerre - Kalahári
1957-ben ​Bjerre a délnyugat-afrikai Kalahári-sivatagba indult kétszemélyes expedíciójával, és az ott lakó kung-busmanok mintegy ötven tagú csoportjával élt együtt négy hónapig a száraz időszakban. - Mintha a kőkorba csöppent volna bele az atomkor kellős közepén! A kung-busmanok a föld legprimitívebb népei közé tartoznak. Asszonyaik gyűjtögetéssel szerzik meg a mindennapra valót, a férfiak meg mérgezett nyíllal vadásznak. Félig letelepült, félig vándorló életetmódot folytatnak. Van egy telephelyük, itt rakják össze - főleg fűből - madárfészekhez hasonló enyhelyeiket, de ha rosszak az időjárási viszonyok, szárazság, vagy steppetűz pusztít, az elköltöző vadállatok nyomában ők is felkerekednek és továbbállnak. Bjerre barátságot kötött ezekkel az egyszerű emberekkel, és a busmanok is megszerették a szerzőt, aki jó szívvel közeledett feléjük. Elkísérte a férfiakat a vadászmezőkre, az asszonyokat bogyó- és lárvagyűjtögető útjaikra. Részt vett a kis csoport kultikus szertartásain, táncolt velük a holdfényes éjszakákon, amikor dallal, tánccal könyörögtek esőért a hosszú száraz évszak után. Elbeszélgetett a varázslóval hiedelmeikről, plasztikus képet mutat a kis csoport megkapó közösségi életéről, szokásairól. Ismerteti a busmanok családi és temetkezési szertartásaikat. Érdekes például, hogy csak minden harmadik-negyedik újszülöttet hagynak életben, a többit születésük után elpusztítják. Az anya ugyanis - megfelelő táplálék hiányában - négyéves koráig szoptatja gyerekét, és a közben született kicsinyeit nem tudná felnevelni. Bjerre sok szép busman mesét, naív költeményt közöl könyvében.

Hugo A. Bernatzik - Gari ​Gari
-Megadatott ​nekem, hogy tizenegy különféle törzset látogassak meg, 10 ezer méter filmet és 1400 fényképet készítve utamról. Köztük három olyan törzsrõl is, amelyeknek az életét még soha nem örökítették meg. Szokásaikról, kultúrájukról még senki sem hallott... Bernatzik expedíciója abban a történelmi pillanatban indult el a Nílus bölcsõje felé, amikor a fekete földrész utolsó érintetlen területeihez érkezett a civilizáció.

Paul Theroux - Afrika, ​fekete csillag
A ​világszerte ismert, népszerű író, Paul Theroux fogja magát, rábök a földgolyó egyik pontjára, Afrikára, és nekivág egy szál maga, minden kíséret, védelem, hivatalos támogatás nélkül. Vakmerő utazása a sötét kontinens északi pólusától, Kairótól a déli csúcsig, Fokvárosig vezet a világ leghosszabb, legveszélyesebb, egyben legfantasztikusabb útján. Megy bozótbuszon, haldokló teherautón, kofavonaton, tankhajón és fatörzsből kivájt kenun, átlép kilenc vad határt, megmerül Egyiptom, Szudán, Etiópia, Kenya, Uganda, Malawi, Mozambik, Zimbabwe és Dél-Afrika mélységeiben, dacol országúti rablókkal, lázhozó rovarokkal, packázó hivatalnokokkal, állja a sivatag hevét és a sártengert fakasztó monszunt. Nyomorultak közt jár, éli az életüket, eszi az ételüket, issza a vizüket, alkalmazkodik szokásaikhoz, nem finnyáskodik, nem fölényeskedik, nem játssza el a kényes, fehér turistát. Egyetlen fegyvere a kíváncsiság. Mindenkivel elbeszélget, aki az útjába akad: alkalmi segítőkkel, hangos kéregetőkkel, rongyos részegekkel, életüket Afrikának szentelő orvosokkal, börtönök poklát megjárt értelmiségiekkel, földjüktől elűzött dél-afrikai fehér telepesekkel és fekete birtokfoglalókkal. A saját bőrén tapasztalja Afrika minden kínját és örömét, és tapasztalatait színes sztorik, lélegzetelállító tájleírások, szociografikus életképek, szellemes elemzések formájában osztja meg olvasójával, aki ez után a könyv után nemcsak érdekes tudnivalókkal lesz gazdagabb, hanem jobban eligazodik majd a világpolitikai összefüggésekben, Afrika nehéz jelenének és kétes jövőjének kérdéseiben, És bizonyosan megszereti ezt a nagyzserű földrészt.

Karen Blixen - Volt ​egy farmom Afrikában
1912 ​telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre 1914 januárjában már a kelet-afrikai brit protektorátus kikötővárosában, Mombaszában került sor. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő..." Ezt a vonzó ifjú hölgyet Karen Dinesennek hívták. Apai ágon ősnemes, anyai ágon gazdag nagypolgári famíliából származott; festőnek készült, s jobbára sikertelen írói próbálkozásokat is tudhatott maga mögött, amikor leendő férjével úgy döntött, hogy a későbbi Kenya gyarmaton kezdenek új életet. Édesanyja rokonsága, a vagyonos Westenholz család segítségével hatalmas birtokot vásároltak Nairobi közelében, "a Ngong-hegyek alatt", ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni. Rossz helyet választottak, a farm túlságosan magasan feküdt ehhez, ráadásul Blixen báró semmi hajlandóságot sem mutatott a gazdálkodásra: szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges white hunternek, vagyis szafarivezetőnek bizonyult így ismerkedett meg a mi nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is. Karen Dinesen, illetve most már Karen Blixen viszont élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával - az afrikai tájjal, az afrikai "bennszülöttekkel", a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrákkal. Afrikában, Afrika hatására lett belőle igazi és lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi dán irodalom "nagyasszonya". Tizenhét évig élt a fekete kontinensen, nagyobbrészt férjétől külön-, majd elváltan, s meglehetősen viharos szerelmi viszonyban egy másik "természeti emberrel", a tragikus véget ért Denys Finch-Hattonnal. Örökölt dán birtokára, Rungstedlundbe visszatérve, 1937-ben előbb angolul, majd dánul megírta lírai memoárját-életrajzát, amelyet később romantikus- pszichológiai elbeszéléskötetek, regények követtek. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) főműve azonban kétségtelenül a Volt egy farmom Afrikában. Karen Dinesen, illetve Karen Blixen, leggyakoribb írói álnevén Isak Dinesen, olyan hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé, olyan kivételes érzékenységgel figyelte és festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. S ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt "felsőbbrendűségét" - Farah Adent, Kinan-dzsuit és a többieket tartva erkölcsileg előbbre valónak. Részint ennek az egyedülálló könyvnek az alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a főszerepekben a páratlan tehetségű Meryl Streeppel, valamint Robert Redforddal.

Ignácz Ferenc - Habub ​Szudán felett
Kelet-Afrika ​végtelennek tetsző szavannavidéke volt a nagyvadak paradicsoma. Ide települt be legkésőbb az európai ember, így itt maradt legtovább háborítatlan az állatvilág. Vonzotta is ez minden idők vadászát, s közülük nem egy szerzett hírnevet magának kelet-afrikai vadászkalandjai révén. A vad fogyott, az ember szaporodott, s Kittenberger Kálmán századunk harmadán már "A megváltozott Afriká"-ról írt utolsó könyvében. Afrika valóban megváltozott Kelet-Afrikában is, de a vadászra gyakorolt vonzereje megmaradt a régi. A vadászat engedélyhez van kötve, de a vadász napokig járhatja a varázslatos szépségű tájat, míg puskavégre kapja az elefántot, az oroszlánt vagy más egzotikus vadat. A vadas vidék bennszülött lakója is más, mint az egyre sokasodó afrikai nagyvárosokban lakók; távol a világ zajától még uralkodnak a régi hagyományok, a törzsi szokások, és bár gyakran látnak idegent, életük az európai ember számára különös. E könyv szerzője háromszor járt Kelet-Afrikában; Szudánban ismerte meg a háborút, a félelmetes homokvihart, s további három országban, Ugandában, Kenyában és Tanzániában vadászott és gyűjtötte élményeit, megfigyeléseit, amelyekről könyvében beszámol.

Poczik Miklós - Sebész ​voltam Etiópiában
Etiópia ​tikdem! Etiópia mindenekelőtt! A háromezer éves Etiópia történetében talán a legnagyobb változásokat jelképezi ez a két szó. Naponta többször sugározza ezeket a szavakat az Addisz Abeba-i rádió. A kocsik ablakaira ragasztott matricákon, a fiatalok ingein is ez olvasható. Az emberek így köszönnek egymásnak: Etiópia tikdem! A császár fogoly! Ledőlt egy hamis bálvány. Negyvennégy évi uralkodás után, 1974-ben I. Hailé Szelassziét, az egyik leghosszabb ideig hatalmon levő uralkodót megfosztották a tróntól. A fordulat napjaiban és a változást közvetlenül megelőző két évben, 1972 és 1974 között, három évig Etiópia "legforróbb" tartományában dolgoztam. Egyetlen sebészként a hárommilliós Vollo tartományban, Dessziében, ahol a császár, látogatása alkalmával, öt-öt etióp dollárt osztott ki a kórház betegei között, de mindenki hallgatott arról a százezer emberről, akit az éhség és a kolera ölt meg pár hónap alatt. Az éhség és a tömeges halál indította el a lavinát, amely maga alá temette a világ legerősebbnek hitt császárságát és megszülte ezt a jelszót: Etiópia tikdem!

H. A. W. Treffz - Sivatag ​és tenger között
„Sziget ​a tenger és a sivatag között" — így nevezik az algériaiak sokatpróbált szülőföldjüket. Valaha a római birodalom ragyogó gyémántja, később a mohamedán kultúra egyik fellegvára volt ez az ország. Az évtizedes francia gyarmati uralom idején azonban elsatnyult ősi kultúrája, s e kultúra hordozói a föld legnyomorultabb, jogfosztott népévé süllyedtek. H. A. W. Treffz, német újságíró az elmúlt években hosszabb időt töltött Algériában. Útiélményeiről beszámoló könyv a német, cseh, és orosz nyelvű kiadás után most a magyar olvasókhoz is eljut. riporter keresztül-kasul bejárja az országot, leírja vonzó tájait, népeinek — berberek, arabok, négerek, zsidók, spanyolok, franciák — életmódját, szokásait. Érzékletes képet fest gazdag műemlékeiről és e műemlékek nyomán felidézi a régi korokat, amikor Algéria a világ kultúrája élén haladt. Szinte magunk előtt látjuk Algírt, „a fehér várost", felhőkarcolóival és nyomornegyedeivel, Sidi bel Abbest, az idegenlégió fészkét, a termékeny Mitzsidát, virágzó kertjeivel és a fehéren izzó sottokat, a sókitermelő munkások poklát. A szerelemre termett uled nail törzs lányai táncolnak a sivatagi tábortűz előtt, és a Felslzabadító Hadsereg; ezredese okos szavai nyomán megelevenedik előttünk a nép legbátrabb fiainak harca. Végigkísérjük a riportert a romantikus Kabilföld nyaktörő szerpentin útjain és a sivatagi törzsek karavánútjain. Meghallgatjuk beszélgetéseit a francia szőlőtermelővel, akinek már a nagyapja is itt ápolta tőkéit, és az örmény kereskedővel, az elkülönített medinában élő zsidókkal, akiknek ősei Jeruzsálem pusztulása után kerültek Észak-Afrikába. Ellátogatunk a XI. században alapított öt sivatagi szent városba, a m'za-bok földjére, ahol a legbigottabb mohamedán szekta éli kilenc század óta változatlan életét, és megismerkedünk a jobb jövőért harcoló szabadságharcosok küzdelmeivel. A könyv kétségtelenül legérdekesebb része az utolsó ötven oldal. Itt Treffz élményszerűen számol be az algériai felszabadító hadsereggel való találkozásáról, amelynek kötelékében rövid ideig maga is harcolt.

Thor Heyerdahl - A ​Ra expedíciók
1914. ​október 6-án született Larvik városában Thor Heyerdahl, világhírű norvég utazó, régész, néprajzkutató, aki az ősi hajózási technikával szervezett expedícióival az ősi népek feltételezett tengeri útvonalait járta be. l1969-ben Marokkóból kísérelt meg áthajózni Barbadosra a Rá nevű papiruszhajón, amelyet egy egyiptomi falfestmény alapján alkotott meg. Építési hiba miatt 55 nap múlva a hajó szétesett, az átkelési kísérletet fel kellett adni. Egy évvel később, a marokkói Safi kikötőből indult a hajó módosított változata a Rá-II, melyen Heyerdahl és társai ötvenhét nap alatt tették meg az 5150 kilométeres utat.

Dervla Murphy - Öszvérrel ​Etiópiában
Az ​írónő ebben a könyvében az 1966-os etiópiai útjáról számol be. Északról délig gyalogolta végig egymagában az országot; egyetlen útitársa Jock nevű öszvére volt. Pedig külföldieknek egyáltalán nem tanácsos egyedül járkálni Etiópia kietlen magasföldjein, és a hivatalos szervek féltették is a vakmerő fiatal nőt a 15 000 láb magas hegyek és úttalan völgyek megmászásától.

Balázs Dénes - Kölcsönautóval ​a Szaharában
Nagy ​merészség kellett három magyar és egy lengyel kutató vállalkozásához, hogy az első lengyel-magyar Afrikaexpedíció keretében egyetlen autóval átszeljék a Szaharát, és Közép-Afrikáig egy sereg tudományos megfigyelést tegyenek. Az út minden szempontból sikeres volt: az expedíció résztvevői nagy állat-, növény- és kőzetgyűjteménnyel, népművészeti emlékkel, fegyverekkel, hangszerekkel, tele magnószalag-tekercsekkel, tisztázott tudományos problémával - és ezt a könyvet megtöltő, izgalmas élmények emlékével megrakodva tértek vissza. A gazdag fényképanyaggal kísért tájleírásokat szervesen egészíti ki ezeknek a forró, egzotikus vidékeknek lakóival kapcsolatosan szerzett sok érdekes, kedves epizód, melyek leírását áthatja a távoli tájak és emberek őszinte és mély szeretete.

John Hillaby - Gyalogszerrel ​a Rudolf-tóhoz
Megunván ​a civilizált városi élet bezártságát a szürkeségét, a John Hillaby, a híres utazó természettudósé a "világ legnagyobb gyaloglója" három hónapos szafárira indul a Kenya északi határvidékén fekvő Rudolf- (Jade-) tóhoz. Öt bennszülöttel, hat teherhordó tevével, tornacipőben tette meg az utat Wambától a Rudolf-tóig és vissza. A kenyai északi határvidék sivataga apokaliptikus táj: meddő föld, csupa mocsár meg kialudt tűzhányó. A valaha burjánzó életet már rég kiégette a nap. A föld egyik legforróbb, legszárazabb terepe ez, a hírhedt Szahel-övezet egy része. Amikor a szél felkavarja a forró homokot, mindent elpusztít a homokvihar. Ebben a környezetben, gejzírek és lávaföldek között fekszik a Rudolf-tó, s itt élnek azok a pár száz tagot számláló és egymással élethalálharcot vívó, kihalófélben levő törzsek, akikről a szerző megrázó képet fest. Hillaby jól felkészült erre az utazásra, elolvasott a környék felfedezéséről szóló minden beszámolót. Könyvében sokat hivatkozik a tó és néhány környékbeli földrajzi hely első felfedezőjére, gróf Teleki Sámuelre. Részletesen szól a tó névadójának, a tragikus sorsó Rudolf trónörökösnek ismert históriájáról is (meyerlingi tragédia)

Hans Schomburgk - A ​vadon érverése
A ​világhírű német Afrika-kutató és természettudós könyve megismerteti az olvasót a "fekete kontinens" belsejével, a trópus embereinek életével, jellegzetes társadalmi motívumaival, a dzsungelek és szavannák növény- és állatvilágával. Schomburgk nem csak kiváló ismerője ennek a számunkra ismeretlen világnak, hanem nagyszerű írókészséggel is rendelkezik. Olyan plasztikusan, annyira érzékletesen ábrázolja az őserdő életét, hogy az valósággal megelevenedik a szemünk előtt. Nem egyszerűen tényeket közöl - élő, hiteles atmoszférát tud teremteni. A könyv fejezetei közül különösen kiemelkedik a majomtörténet, mely a szerző élmény-, és ismeretgazdagsága mellett elsősorban az állatok iránti mélységes megértését, szeretetét tanúsítja. Schomburgk megbecsüléssel, barátian bánik a bennszülöttekkel, ezért szeretik és tisztelik őt. Igen érdekesen írja le az egyes törzsek jellegzetes szokásait. A könyvet Schomburgk eredeti fényképfelvételei díszítik.

Molnár Gábor - Az ​óriáskígyók földjén
Molnár ​Gábor egyik legnépszerűbb, legizgalmasabb útleírása. Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek - festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő - és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.

Thor Heyerdahl - Tigris
Kurt ​Waldheim főtitkárnak Egyesült Nemzetek Szervezete A Tigris nádhajó soknemzetiségű legénysége a mai napon befejezte kísérleti útját. Hálásan köszönjük főtitkár úr hozzájárulását az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja alatt való hajózásunkhoz, és büszkén jelentjük: az expedíció kettős feladatát, teljes megelégedésünkre, végrehajtottuk. Utunk a múltba vezetett, hogy tanulmányozzuk az ősi sumer elvek alapján épült hajó tulajdonságait. Utunk emellett a jövőbe is vezetett, hogy bebizonyítsuk, nincs olyan szűk hely, ahol a közös túlélésünkön fáradozó emberek nem élhetnének békésen egymás mellett. Tizenegyen vagyunk, s különböző politikai rendszerű országokból érkeztünk. Együtt hajóztunk egy hajlékony nádból és kötelekből álló kicsiny tutajhajón, s több mint hatezer kilométernyi utat tettünk meg az Iraki Köztársaságból a Bahreini Sejkségen, az Ománi Szultánságon és a Pakisztáni Köztársaságon át az afrikai Dzsibutiig... Bebizonyítottuk, hogy az ősi mezopotámiai, indus-völgyi és egyiptomi népek az ötezer évvel ezelőtt rendelkezésükre álló primitív hajók közvetítette kapcsolatok segítségével alapíthatták meg az emberiség legkorábbi civilizációit... A mai napon, tiltakozásul az 1978-as világ embertelensége ellen, elégetjük büszke hajónkat, amely vitorláival és kötélzetével együtt még mindig a legjobb állapotban van... Bolygónk nagyobb, mint azok a nádkötegek, amelyek átvittek bennünket a tengereken, de elég kicsi ahhoz, hogy ugyanazok a veszélyek fenyegessék, ha nem vesszük tudomásul, milyen sürgetően szükséges az értelmes együttműködés, hogy megmentsük magunkat és közös civilizációnkat a süllyedő hajó sorsától.

Louise Jilek-Aall - Hívd ​Mamadoktort!
"Hívd ​mamadoktort!" - hangzik a könyv címe, de a lapokon kiderül, hogy Mamadoktor, Mama Mganga, ahogy Tanzániában nevezik Louise Jilek-Aallt, hívás nélkül is ott terem, ahol úgy érzi, szükség van rá. A norvég származású, ma Kanadában élő orvosnő eredetileg kutatómunkáját végezni indult Kelet-Afrikába, de a kórházaktól távol eső, kis falvakban a legkülönbözőbb gyakorlati, szakorvosi feladatok hárultak rá, a foghúzástól kedve járványos betegségek fejezeteiben megismerhetjük azt a küzdelmes utat is, amely az epilepsziás betegek törzsi hagyományokkal ellentétes kezelésének elfogadtatásához és az ilyen betegségben szenvedők társadalmi kirekesztettségének enyhítéséhez vezetett. Louise Jilek-Aall a kifafa-betegek gyógyításához egy zürcihi kórház vezetője, Landolt professzor támogatását is megnyeri, Afrikából történő végleges távozása után pedig Kanadából szervezi meg gyógyszerellátásukat. A szerzőnő nem hallgatja el a kudarcokat, a lelkiismeret-furdalással végződő sikertelen napok gyötrelmeit sem. A gyermekcipőben járó egészségügyi ellátás heroikus küzdelmet kíván tőle, az élet nagy beleélő képességét, sok türelmet és megértést követelő feladatok elé állítja. Könyvében egy, a szó nemes értelmében vett humanista szermélyiség harca tárul fel előttünk a sokszor rosszul táplált, legyengült betegek életének megmentéséért.

Kovács Szabolcs - Túléltem ​Afrikát
A ​Túléltem Afrikát - Utazás Nomádiában a fekete kontinenst D-É irányban emberi erővel átszelő Old Spice Afrika Expedíció egyik sportolójának, egyben hivatalos tudósítójának személyes élményeit adja közre: a négy hónap alatt leküzdött akadályokról, emberekről, kalandokról, benyomásokról, felejthetetlen pillanatokról. Fokvárostól Alexandriáig 10 országon áthaladva 12.500 kilométeres utat tettek meg 115 nap alatt, keresztezve 64 szélességi fokot - köztük a Baktérítőt, Egyenlítőt és a Ráktérítőt. Ezalatt a 8 sportoló, és az orvossal, illetve operatőrrel kiegészülő csapat 76 különböző helyen táborozott, megmászta Afrika tetejét, a Kilimandzsárót, valamint a harmadik és ötödik legmagasabb csúcsát, továbbá az öt leghosszabb folyóból hármat átszelt . A képes album bepillantást ad a nomád mindennapokba - a felkészülés izgalmaiba, a napi küzdelmekbe a kilométerekkel, a hőséggel, a honvággyal, néha egymással, a sátorverés és bontás, a reggeli és vacsorakészítés nyűgös-vidám rituáléiba. Egy életre elegendő élmény négy hónapba tömörítve: a dél-afrikai mediterráneum, a 150 km-es ultramaraton a namíbiai homokdűnéken, a botswanai elefántcsordák, a Viktória vízesés, a „Mazungu!”-tól visszhangzó malawi utcák, a hóval borított tanzániai csúcsok, Észak-Kenya vad törzseinek támadása, a titokzatos etióp kultúra, kerekezést a szudáni forróság, Egyiptom archaikus, de már erősen a turizmusra kihegyezett hangulata – mindezt futva, mászva, úszva, kerékpárról, kajakból, kenuból, dzsunkáról, kvadról, és ahol mindez tilos volt, ott kamionról, hol szédülve, hol rókázva, néha napokig fürdési lehetőség híján. Mindenkit rabul ejtett a fekete kontinens a végtelen csillagos egével, európai szemmel kilátástalan szegénységével, mégis nyugodt derűjével. Az útba ejtett 10 országot történelmi, kulturális, nyelvi és gasztronómiai tematikus mellékletekkel hozzák közel az olvasóhoz. A színvonalas megjelenésű gazdag képanyaggal illusztrált könyv felidézi a televízió műsorán és sajtóban gyakran látott beszámolókat az expedícióról.

Augustinné Bíró Zsófia - Augustin Béla - Oroszné Veress Olívia - Magyar ​orvosok Nigériában
Lassa, ​Yankari, Garkida, Maiduguri, Bauchi, Csád-tó, Bayara, Biafra - csupa egzotikusan hangzó helynév; szangoma és inyanga, juju, shehu, oba - csupa különleges fogalom; ibó, hausza, kanuri, jorube - milliós létszámú, távol élő törzsek neve; egyeikről-másikról valamit talán már hallott is az olvasó, de e könyv elolvasása után úgy érezheti, igen sokat megtudott az egyenlítő közelében fekvő, mintegy 250 törzs által lakott, kb. 90 milliós Nigériáról, melynek területe kb. a tízszerese hazánkénak. Itt élt 1975 és 1984 közt - két nagyobb városban - két magyar család, melynek három tagja orvosként dolgozott e távoli szövetséges köztársaságban. Velük utazott és élte meg a politikai megmozdulásokkal terhes, különleges tájakon tett kirándulásokban gazdag ünnepnapokat és a hazaitól annyira elütő hétköznapokat egy nagymama és három iskolás gyerek. Rovarok, csúszómászók, rágcsálók; fertőző agyhártyagyulladás, Lassa-láz, lepra; emíravatás és vadrezervátumok - mindmegannyi olyan fogalom, ami Oroszék és Augustinék számára éveken át élő valóságként jelentkezett. E könyv két különálló részből áll, amely időben és tematikailag kiegészíti egymást. A Közel fél évtized Nigériában c. rész Oroszné Veress Olívia, a Magyar család Nigériában c. rész Augustinné Bíró Zsófia megfogalmazásában lát napvilágot, de természetesen mindkét mű létrejöttében tevékeny részt vállaltak az orvos férjek is.