További értékelések

Talán ​most kezdődik, hogy Rókus figyel a mesére, vagyis inkább a képekre, bár azért küzdeni kell vele, hogy ne gyűrje össze. Neki nagyon tetszett, hogy színes, minden oldalon megkerestük a szereplőket. Nem látom még rajta, hogy értené, de kitartóan magyarázom a levegőbe. Boribont én is szerettem gyerekkoromban, de valljuk be egyszerű, mint a faék. Igaz a piciknek ennél nem is kell még több. Szépek az illusztrációk, aranyos a történet. Jó nagy betűkkel szedett, így később egyedül is tudja majd olvasgatni.
Update:
Jelenleg ez a gyerek egyik kedvence, naponta többször olvassuk.

A ​rajzok kedvesek. Van abban valami bájos, hogy a lakás, a berendezés alapján könnyen megtippelhető a könyv keletkezésének ideje, nekünk is voltak hasonló bútoraink. (Annipanni orra viszont egy piros ovális. Ezt nem szeretem.)
A történet egyszerű, de azt hogy vacsora, fürdés, mese, alvás a sorrend, sosem árt ismételni. Sokat olvastuk, Simon el is nevezte a mackóját Boribonnak, és szerinte a kiscica igenis szereti a szamócát.

Szeretjük ​a Boribon történeteket. Rövidek, kedvesek, csattanósak, elsősorban ovis gyerekeknek valók.

Esti ​mesének nagyon jól beilleszthető lefekvés előtt. Kicsit érdekes volt, hogy míg először nagyban macskáztak, a végén milyen könnyen vállat vontak arra, hogy “biztos hazament”. Kimondottan nem zavart, de valami hiányzott attól még ebből a meséből, hogy 5 csillagos legyen.

Még ​keressük az igazit (mármint mesesorozat-ügyileg) jeligére:
Ez a kötet vágta el nálam végleg Boribont, már a korábban olvasottakban is rengeteg magyartalanság akadt, de itt a jelen idejű szövegszerkesztés és a nyafogó (miért nem nyávogó?) cica együttese olyan, amit sajnos csak folyamatos átköltéssel vagyok képes felolvasni a lányomnak – akinek még néha eszébe jut, hogy van ilyen is valahol és olyankor nem tudok menekülni. (A másik mélypont a Boribon autózik, brr.)

Ez ​volt az első könyv, amit a mai napközis próbanapomon olvasnom kellett. “A kék könyv.” Amit persze újoncként nehezen találtam meg, hogy melyik is lehet az, végül az egyik leányzó segítségével sikerült.
Kedves rajzok, rendben lévő történet, de azt hiszem, nem leszek gyerekkönyvkritikus, mert ennél normálisabb kritikát nem tudok írni :D Szóval azt hiszem, olvasható a gyerekeknek, nem lesznek tőle lelkisérültek. Aranyosak voltak a gyerekek, ahogy tudták már előre, hol lapul a cica :)

Elalvás ​előtti kedves mese a legkisebbeknek. Kevés szöveg, színes nagy képek. A lefekvés előtti napirendet (vacsora, fürdés, esti mese) sosem lehet eleget ismételni. Közben az is kiderül, hogy került a kiscica Annipanniékhoz? Azt mondjuk nem tudom, miért nyafog a cica és miért nem nyávog?

Ez ​a rész is nagyon cuki! Itt derül ki, hogy hogyan került Annipanniékhoz a cica.

Nekem ​továbbra sem nagyon jön be ez a sorozat, Luci még picit pici hozzá, de szereti lapozgatni. Az esti rutint remekül megtanítja, de a szövegek {{Mi bajod?, Most már aludjunk!}} kicsit furák, ahogy az sem szimpatikus, hogy {{behozza a cicát, majd megfeledkezik róla}}. Persze Annipanni kislány és ő is most tanulja meg a dolgokat.

Aranyos ​kis kötet, melyben Boribonék háziállatra lelnek.