|
André Bazin’s What Is Cinema? (volumes I and II) have been classics of film studies for as long as they’ve been available and are considered the gold standard in the field of film criticism. Although Bazin made no films, his name has been one of the most important in French cinema since World War II. He was co-founder of the influential Cahiers du Cinéma, which under his leadership became one of the world’s most distinguished publications. Championing the films of Jean Renoir (who contributed a short foreword to Volume I), Orson Welles, and Roberto Rossellini, he became the protégé of François Truffaut, who honors him touchingly in his forword to Volume II. This new edition includes graceful forewords to each volume by Bazin scholar and biographer Dudley Andrew, who reconsiders Bazin and his place in contemporary film study. The essays themselves are erudite but always accessible, intellectual, and stimulating. As Renoir puts it, the essays of Bazin “will survive even if the cinema does not.”
Kapcsolódó könyvek
Ismeretlen szerző - Michelangelo Antonioni
Kötetünk Michelangelo Antonioni filmművészetről, filmjeiről szóló írásainak legteljesebb, magyarul először megjelenő gyűjteménye, amely kiegészül egyik legizgalmasabb, de le nem forgatott filmjének Gaál István fordította szövegkönyvével (Gyöngéd technika), és gazdag válogatást nyújt beszélgetéseinek, interjúinak legérdekesebb, legjellegzetesebb részleteiből is. Antonionit az ötvenes-hatvanas évek fordulóján rendezett alkotásai egy csapásra a nemzetközi filmvilág érdeklődésének előterébe állították: munkásságát, filmjeit szorgosan vitatták, és gyakran díjazták a legrangosabb fesztiválokon (Cannes, Berlin, Velence s később az Oscar-díj). Antonioni nélkül nincs modern filmművészet.
Bódy Gábor - Egybegyűjtött filmművészeti írások 1.
Kevés olyan filmrendezőt ismer a filmtörténelem, akiben a mesterségbeli tudás - az anyag (a celluloid, a videoszalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete - és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében. Az 1970-es években, a magyar társadalom válságos esztendeiben, a hazai és külföldi új hullámok elernyedése után volt ereje újakra törni, a kísérletezés útjára lépni. Jelszavai: új érzékenység - új narrativitás. Jellemzően: a jelszavak álltak tőle a legmesszebb. A jó fogalmazás szépirodalmi kísérletei után fordult tudatosan a film, mindenekelőtt mint nyelvezet tanulmányozása felé, melynek eredményeképpen jól ismerte a legkorszerűbb filmelméleti munkákat, s jó néhány nemzetközi színvonalú írásával maga is hozzájárult annak magas kvalitású műveléséhez. Szerette és gyakran idézte Kölcsey Ferencet, aki szerint a nyelvnek legfőbb művelői: a filozófus és a poéta. Talán azért is, mert Bódy Gábor nemcsak a filmről való gondolkodás egyik legnagyobb alakja a modern filmben, hanem mert - idővel - egyre erősebben mutatkozott meg poétikai ereje is. Különös műve, a Filmiskola, bizonyára ezért tud felemelkedni az ismertterjesztés szintjéről, s lesz „belülről" megfogalmazott filmkészítési gyakorlat, amely nemcsak praktikus ismeretekkel szolgál, de „átörökíti" azokat kérdéseket, problémákat is, amelyekre adott egyéni válaszok nélkül nem létezik a filmről való alkotói gondolkodás. Poétikája természetesen játékfilmjeiben - a magyar filmművészeti maradandó értékeit jelentő - az Amerikai anzixban, a Nárcisz és Psychében, a Kutya éji dalában bontakozik ki legteljesebben, feledhetetlenül. Bódy Gábor filmművészeti írásai ennek a nyugtalan, újakra kész elhatározásoknak s belső forrongásokkal telített alkotói műhelynek elgondolkodatóan lelkesítő dokumentumai. A műfaji sokféleség - elméleti tanulmányok, tűpontos filmelemzések, filmötletek, szinopszisok, nyomtatásban először napvilágot látott forgatókönyvek, (Agitátorok, Amerikai anzix stb.) - színesíti az olvasó kalandját, amelynek során felismer(het)i az állandót is: a gondolkodásra, reflektálásra mindig kész szerzői karaktert. Ez a magyarázata annak, hogy Bódy Gábor filmművészeti írásai - a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében - izgalmas olvasmányok. Kötetünk a Bódy Gábor Egybegyűjtött filmművészeti írások című sorozat első darabja.
Ismeretlen szerző - Magyar filmrendezőportrék
A Magyar filmrendezőportrék című kötet pontosan azt tartalmazza, amit a címe ígér. Nem akar filmtörténet lenni, nem akar a kortárs magyar film szisztematikus feldolgozása lenni. Azokat a jelentős magyar filmrendezőket akarja bemutatni, akik aktívan részt vesznek a kortárs magyar filmélet alakításában, akiknek alkotásai figyelemre méltók, nemegyszer vitára ingerlők. A kötet ily módon kíván értékeket közvetíteni, s nem tekint semmilyen protokoll-listára. Az írások összessége reményeink szerint emlékezetes lenyomatát adja majd a kortárs magyar filmnek. A kötetben szereplő rendezők: Almási Tamás, Enyedi Ildikó, Fehér György, Fekete Ibolya, Gothár Péter, Grunwalsky Ferenc, Gyarmathy Lívia, Jancsó Miklós, Janisch Attila, Szabó István, Szomjas György, Tarr Béla. Az egyes írások szakértelemmel, érzékletesen megformált esszék, amelyek egyszerre nyújtanak hasznos ismeretet és élvezetes olvasmányt az olvasóknak. A kötet szerzői jeles kritikusok, írók: Báron György, Bikácsy Gergely, Forgách András, Gelencsér Gábor, Gervai András, Györffy Miklós, Kelecsényi László, Schubert Gusztáv, Stőhr Lóránt, Tarnay László, Vincze Teréz, Zalán Vince. A portrékat természetesen filmográfiák egészítik ki.
Susan Sontag - A pusztulás képei
A hatvanas évek elején tűnt fel egyéni látásmódról tanúskodó esszéivel az amerikai Susan Sontag és szerzett magának egészen rövid idő alatt nemzetközi hírnevet.
A nyugat-európai művészeti és esztétikai kérdések biztos ismerete párosult írásaiban azzal a jellegzetesen amerikai, praktikus érzékenységgel, amely tévedhetetlenül ismeri fel a kultúra változásainak valóban időszerű problémáit, önmagánál többet és általánosabbat jelző új jelenségeit. Sontag nagy elméleti felkészültsége és művészi beleérzőképessége elsősorban azoknak a témáknak a tárgyalásakor érvényesül kitűnően, amelyek a hagyományos esztétikai vizsgálódások látóköréből többnyire kiestek. Kötetünkben két nagy elméleti jellegű tanulmányán kívül közöljük korunk kimagasló filmrendezőiről, így Bergmanról, Bressonról, Godardról, Resnals-ről készült tanulmányait, valamint remek és méltán világhírű, alapvető cikkeit a happeningről, a tudományos-fantasztikus filmről és a camp-ről. Ez a gyűjtemény egy lendületesen és nyugtalanul gondolkodó, szépírói erényekkel rendelkező, ám gyakran vitára ingerlő vérbeli esszéistával ismertet meg.
André Bazin - Mi a film?
André Bazin a filmkritika, a filmelmélet egyik legjelentősebb alakja - a francia új hullám "szellemi atyja". A Mi a film? című kötet legfontosabb írásainak gyűjteménye, amelyet haszonnal forgathat minden olvasó, akit érdekel a film lényege, a filmnyelv természete, változásai és a filmtörténet mesterrendezőinek (Charles Chaplin, Jean Renoir, Orson Welles, Vittori de Sica) művészete
Ismeretlen szerző - Arcok iskolája
„Kevés az olyan rendező, akiért az ember hajlandó féltizenegyig a tévé előtt gubbasztani, hajlandó a Művészeti Magazint is végignézni, hogy utána láthasson egy harmincperces operát. Kevés az olyan rendező, akinek ennyire várjuk az újabb jelentkezését, mert sejtjük, milyen lesz, tudjuk, hogy egy már megismert és bevált, de egyéni és újszerű formanyelven nyilatkozik meg, és tudjuk, hogy mindig sajátos szellemi izgalmat nyújt. Kevés az olyan rendező, aki következetes anélkül, hogy modoros lenne; eredeti, anélkül, hogy különcködne; és egyszerű, anélkül, hogy szürkévé válna. Kevés az olyan rendező, akinek az egyéniségét nem őrli fel a műsorfolyamat örökmozgó imamalma és főleg nagyon kevés az olyan rendező, akit három nagyobb produkció után már a legjelentősebbek között tart számon a közönség és a kritika is.” (Váncsa István)
Kovács András Bálint - Metropolis, Párizs
"Az új hullámnak nem volt esztétikai programja: egyszerűen kísérlet volt arra, hogy újra megtalálja azt a függetlenséget, amit a film 1924 körül veszített el, röviddel a hangosfilm megjelenése előtt, amikor a filmek elkezdtek sokba kerülni."
Francois Truffaut
"Az új hullámot egy már nem létező filmművészet feletti sajnálkozással és az iránta érzett nosztalgiával is meg lehet határozni."
Jean-Luc Godard
Ismeretlen szerző - Bódy Gábor 1946-1985
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - A film ma
Hetvenöt éves a film. Egy ember élete. Még élnek, akik megszületni látták. Mi ez a többi művészet életkorához képest? Semmiség. De mert a film a technika korának szülötte, felgyorsítva megismételte a többi művészet fejlődésének legfontosabb állomásait, mint az embrió, aki kilenc hónap alatt járja be az emberré válás szinte kiszámíthatatlanul hosszú folyamatát.
Mi az, ami erre a hetvenöt éves filmre ma jellemző? Hogyan gondolkodnak ma rendezők, esztéták, kritikusok, írók a filmről? E kérdések köré csoportosította a dokumentumokat, interjúkat és esszéket a kötet szerkesztője.
Ismeretlen szerző - JLG / JLG
„Azt hiszem, lehet logikát találni abban, amit eddig rendeztem.” – mondja Jean-Luc Godard. „Filmet csinálni, ez minden. Egyszerre élvezettel és komolyan kell őket csinálni. Ha komolyan csinálunk valamit, akkor láthatjuk, hogy nem lehet akárhogyan leforgatni, mert különben nem létezik. A film, ha lehet ezt mondani, valamiféle külső pszichoanalízis. Ha valaki sokat foglalkozik magával, attól beteg lesz, de azt is jelenti, hogy beszélgetni akar valakivel. Amikor valaki kétségbe van esve, nem mosdik. A mai filmek zöme nem mosdik már.”
Pier Paolo Pasolini - Eretnek empirizmus
Pier Paolo Pasolini a 20. század olasz társadalmának egyik legkiemelkedőbb alakja. Magyarországon elsősorban mint filmrendező ismert, jelentős műveiből jó néhány hozzáférhető video- és DVD-tékákban, illetve olykor a mozikban. Pasolini filmes életműve egyetemi, főiskolai kurzusok tárgyai. Az író, költő, a debatter-újságíró, a tanulmány- és esszéíró azonban jószerivel ismeretlen idehaza, jóllehet néhány költeménye olvasható magyarul. Kötetünk a Magyarországon "ismeretlen" Pasolinit kívánja bemutatni, mindenekelőtt azt az embert, akinek a számára az életben talán a nyelv a legfontosabb. Ezért választottuk közlésre Eretnek empirizmus című kötetét, amely a nyelvről, a szépirodalom nyelvéről, de legfőképpen a film nyelvéről írott munkáit tartalmazza. Köztudott, hogy a hatvanas évek elején megjelent írásai, amelyek közül magyarul eddig A költői filmnyelv olvasható, milyen mély benyomást gyakoroltak a nyelvészekre, szemiotikusokra és a filmalkotókra is. Úgy véljük, az olasz filmrendező hívei és a hazai olvasóközönség jelentős része kíváncsi a gondolkodó, esszéista Pasolinire, amit bizonyítanak a 2005 őszén, halálának harmincadik évfordulóján lezajlott magyarországi megemlékezések is.
Ismeretlen szerző - Remény és Mítosz / Speranza e Mito / Hope and Myth
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Az akciófilm
A Filmanatómia sorozat negyedik kötete az akciófilm műfajt járja körbe. Válogatott tanulmányok mutatják be az akciófilm műfajtörténetét, alműfajait, beszélnek az amerikai akcióhősről, és a franchise-rendszerről, ismertetik az akciófilm európai és ázsiai hagyományait, külön kiemelve a kelet-európai és hongkongi akciófilmet. A kötetben szerepel két interjú: András Ferenc filmrendezővel, aki a Dögkeselyű című kultakciófilmet készítette; valamint Andrew G. Vajnával, aki a Rambo-, a Terminátor- és a Die Hard sorozatban is közreműködött producerként. Rajongók és laikusok számára egyaránt emlékezetes olvasmány.
Ismeretlen szerző - A horrorfilm
A Filmanatómia sorozat második kötete a horror műfajt járja körbe. Válogatott tanulmányok mutatják be a horror műfajtörténetét, alműfajait, beszélnek a legismertebb monstrumokról, és a franchise-rendszerről, ismertetik a horror vallással, és zenével való kapcsolatát. Rajongók és laikusok számára egyaránt emlékezetes olvasmány, a világhírű rendező, George A. Romero ajánlásával és előszavával.
Pethő Ágnes - Múzsák tükre
A tartalomból: A film mint médium; A köztes-lét metafórái a filméletben; A filmvászon mint palimpszeszt; Film a tükörben; A köztes-lét alakzatai Jean-Luc Godard-tól Peter Greenawayig; Híradás a zûrzavarról; Az intermedialitás mint allegória; Vonatként mozgó képkollázs: a dogma elõtti szem; A film a médiumok útvesztõjében, avagy a hangok ragyogása Dziga Vertov kamerájának tükérben.
Ismeretlen szerző - Filmkönyvek könyve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Walter Murch - Egyetlen szempillantás alatt
Szerzőifilmes Könyvtár 1. kötet
Ez a kötet egy rendkívüli utazás a film vágásának roppant bonyolult, de annál izgalmasabb világába.
Paul Schrader - A transzcendentális stílus a filmben
"A filmben a természetfeletti csupán a valóság sokkal pontosabb tolmácsolása,
a valós dolgok mintegy bezáródnak."
(Robert Bresson)
A transzcendentális (latin) jelentése: természetfeletti, érzékekkel nem észlelhető.
„A film számára a valóságon túli tapasztalatok közvetítése nehézséget jelent nem csupán a gyakran emlegetett képi reprodukció tökéletessége, hanem a fiImi elbeszélésmód értelmezésének realisztikus konvenciója miatt is” - fogalmazta meg 2001-ben Gelencsér Gábor "Láss Csodát! - Film és transzcendencia" című tanulmányában. E kötet - Paul Schreder tolmácsolásában - három filmrendező életművére építve mutatja be, hogyan lehet mégis megközelíteni a Megközelíthetetlent...
Nemes Károly - Jean-Luc Godard
Godard azon kevés filmrendező közé tartozik, akik képesek újra és újra megújulni. Nem csak a hatvanas évek nagy korszakának volt meghatározó alakja, de a mostanában készült filmjei is a filmművészet élvonalába tartoznak, nem csupán halovány utánérzései a régieknek. Godard késői filmjei legalább olyan izgalmasak, frissek és újszerűek, mint a hatvanas években rendezett munkái.
Egy régi anekdota szerint az egyik cannes-i filmfesztiválon egy hosszas vita végén Henri-Georges Clouzot a következőt kérdezte Jean-Luc Godard-tól:
– Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?!
– Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben. wikipedia
Szőts István - Szilánkok és gyaluforgácsok
Szilánkok és gyaluforgácsok - hajlíthatatlan jelleméhez hű önkritikával maga Szőts István (1912-1998), az európai rangú magyar filmművészet egy új megteremtője nevezte így egy interjúban filmjeinek, írásainak együttesét. Torzón maradt életmű - mondták mások. Ám azok, akik látták, láthatták betiltott, elhallgatott filmjeit - köztük az Emberek a havason vagy az Ének a búzamezőkről címűeket -, vagy olvasták Röpiratát a magyar filmművészet ügyében, mely munkáját nyugodtan nevezhetjük a magyar film alkotmányának, egyszóval a film, a magyar film barátai tudják, hogy filmművészetünk egyik legértékesebb örökségét jelenti Szőts István munkássága.
Kötetünk ennek a sok tanulsággal szolgáló és megszívlelendő örökségnek a foglalatát adja közre. Kiadatlan művei közül először itt jelennek meg a vázlatossága ellenére is izgalmas és egyben dokumentum értékű Életrajzi feljegyzései, s megvalósítatlan filmtervei, forgatókönyvei közül a Havasok asszonya, Az éhség, és Az aradi tizenhárom. Az 1945-ben írott Röpirat a magyar filmművészet ügyében című munkája pedig minden bizonnyal gondolatébresztő, mondhatni, aktuális olvasmány napjainkban is.
