Kóborélet ​és más kisregények

Boris Vian - Venyigeszú ​és a plankton
A ​kiadó Vian-sorozatának második kötete, a Venyigeszú és a plankton egyfelől két, irigylésre méltó profizmussal megszervezett, fergetegesen erkölcstelen házibuli történetét kínálja az olvasóknak, másfelől pedig betekintést nyújt annak az agyalágyult bürokratákkal teli Hivatalnak a hétköznapjaiba, amelyet egy rövid időre az ifjú, friss mérnöki diplomás Boris Vian is kénytelen volt munkahelyéül elfogadni. A regény szereplői – a szívderítően nimfomán lányok, a holt laza jampecek, a minden őrültségre kész zenészek, a szinte fájón röhejes aktakukacok, az inkontinens vadászblézer, az álnok Venyigeszú, az Alvilágjárókból már jól ismert Antiochio-Őrnagy páros és ez utóbbi jegyese, Óvadóc de la Petrence – valamennyien a szving lüktető ritmusától hajtva rohannak elkerülhetetlen végzetük felé. „Boris, aki kortársai többségéhez hasonlóan igyekezett nem tudomást venni a tragikus valóságról, e struccpolitika kiegészítéseként a passzív ellenállás egy igencsak kellemes formáját választotta: csatlakozott a Franciaország (és különösen a francia ifjúság) erkölcsi megújulásának szükségességét hirdető Vichy-kormány bornírt prédikációra fittyet hányó, feltűnő, hóbortos ruhadarabokat viselő, a jazzt és főleg a szvinget szinte vallásos áhítattal imádó zazou-khoz (jampecok). Nem túlzás kijelenteni, hogy a németek által megszállt Franciaországban, ahol a túlbuzgó kollaboránsok még a germán félisteneknél is szigorúbban ítélték meg és el a jazzt, ezt az „erkölcstelen és értéktelen”, ráadásul „zsidó-néger-amerikai” zenét, a New Orleans-i stílus vagy a szving iránti rajongás – és főleg e zenei műfaj művelése – az ellenállás egy formája volt.” Takács M. József

Boris Vian - Tajtékos ​napok
A ​Boris Vian - életműsorozat kilencedik köteteként megjelenő Tajtékos napok kétségkívül a szerző legismertebb, legnépszerűbb műve. Ez volt az első magyar nyelvre lefordított Vian-regény (1969), és ugyanúgy, ahogy a világ minden táján, nálunk is villámgyorsan kultuszkönyvvé vált, s immár több mint negyven éve "kötelező olvasmánya" az újabb és újabb ifjú generációknak. A Tajtékos napok nem csupán a XX. század "legmeghatóbb szerelmes regénye" (Raymond Queneau), hanem világunk tükre is, így aztán a könyv lapjain az élet szépségei - a szerelem és a zene - mellett szomorú és rút dolgokkal is találkozunk. Az ifjúkor biztonságos és gondtalan világát kényszerűen maga mögött hagyó Chloé és Colin, illetve Alise és Chick a gépnyulak, a hóvakondok, a gyilkos lótuszvirágok és a földből kinövő puskacsövek ijesztő univerzumába csöppen. A fiatal pároknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a felnőtt lét csupa kényszer (felelősség és munka), a szerelem és a boldogság pedig rémesen törékeny. Még szerencse, hogy mindezt Boris Vian meséli el nekünk, aki a történet legszomorúbb pillanataiban is képes megnevettetni minket. " Hogy vagy? - kérdezte Chick. - És te? - kérdezett vissza Colin. - Vedd le a ballonod, és gyere, nézd meg, mit csinál Nicolas. - Az új szakácsod? - Ő - felelte Colin. - A nagynénémmel cseréltem a régi szakácsomért, plusz egy kiló belga kávéért. - Jól főz? - érdeklődött Chick. - Úgy tűnik, érti a dolgát. Gouffé tanítványa. - A kalapácsos gyilkosé? - rémüldözött Chick, s kis fekete bajsza tragikusan lekonyult. - Ugyan, te tökfej, Jules Goufféé, az ismert ínyencmesteré! - Ó, tudod, kérlek! Én... - szabódott Chick - ami engem illet, én Jean-Sol Partre művein kívül nemigen olvasok semmit. Követte Colint a kőpadlós folyosón, megcirógatta az egereket, és menet közben néhány csepp napfényt tett az öngyújtójába. - Nicolas - szólt Colin belépve -, bemutatom Chick barátomat. - Jó napot kívánok, uram - mondta Nicolas. - Jó napot, Nicolas - felelte Chick. - Nincs egy unokahúga, akit Alise-nak hívnak? - De van, uram - felelte Nicolas. - Különben roppant csinos leányzó, ha meg tetszik engedni ezt a megjegyzést. - Lerí magukról, hogy egy családból valók - jelentette ki Chick. - Bár, ami a mellkasukat illeti, látok némi különbséget. - Az én mellkasom elég széles - mondta Nicolas -, az övé viszont az enyémhez képest merőleges irányban fejlett, ha az úr megengedi nekem ezt a pontosítást."

Sylvie Matton - Én, ​Rembrandt lotyója
Hendrickje ​Stoffels – Rembrandt szolgálólánya, kedvese, múzsája, modellje a lexikonok, művészettörténeti munkák szerint. De ki volt valójában ez az írástudatlan, mélyen vallásos parasztlány, aki alig húszévesen került az akkor már híres festő és magányosan élő özvegyember, Rembrandt házába? Ki volt valójában Rembrandt, minden idők egyik legzseniálisabb festője, akinek a szívét rabul ejtette és ecsetjét megihlette az érzéki szépségű, szelíd lelkű fiatal lány? És milyen volt az a világ, amelyben éltek, az amszterdami jómódú polgárok kívülről oly erényes, belülről oly romlott világa? Ezekre a kérdésekre keresi a választ regényében a francia írónő.

Boris Vian - Minden ​hulla fekete
"Lehet, ​hogy azért nem megy, mert amikor azzal a két néger csajjal voltam, amikor a bőrük hozzáért az enyémhez, egyszerre feltört az emlékezetem mélyéből a felismerés, hogy tulajdonképpen én is néger vagyok? És ez a felismerés ébresztette fel bennem a régóta szunnyadó rettegést, a fehér nőktől való félelmet, amely ott lüktet minden néger férfiban?"

Amélie Nothomb - Holt ​határon
Amélie ​Nothomb a legifjabb francia írónemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. Bár alig múlt harmincéves, a rangos Albin Michel kiadónál, ahol már-már háziszerzőnek számít, eddig 9 könyve jelent meg: 8 regénye és egy színműve. Első regényét, a magyarra is lefordított A gyilkos higiéniájá-t 25 éves korában, 1992-ben publikálta és visszhangos sikert aratott vele. Azóta jóformán minden évben kiadják egy-egy művét.1998-as regénye, a Holt határon egy kis szigeten játszódik, valahol a normandiai partokkal szemben, öt évvel az első világháború befejezése után. Nomen es omen – a sziget neve: Mortes Frontières, azaz Holt határok. Egyedüli birtokosa és korlátlan hatalmú ura egy furcsa öregember, a Kapitány, akinek még csak az igazi nevét sem tudják a szigettel szemközti városka lakói, pedig már évtizedek óta ott él a Holt határokon. A szigeten egyetlen ház áll, a Kapitány háza. Igen különös ház ez – minden ablaka elérhetetlenül magasan van és még csak véletlenül sem találni tükröt benne, sőt olyan fényes, sima, felületet sem, ahol bármi tükröződne. A titokzatos ház másik lakója egy fiatal lány, Hazel, aki egy bombázásban elvesztette a szüleit. A súlyos égési sérüléseket szenvedett, árván rokonok és pénz nélkül maradt lányt a Kapitány vette pártfogásába: ő a gyámapja és egyben a szeretője Hazelnek. E két, nagyon különböző embert feszültségekkel, ellentmondásokkal terhelt kapcsolat köti össze, amelynek hátterében nyilvánvalóan valami titok lappang. Ennek a titoknak ered a nyomába a szigetre érkező ápolónő, Françoise, aki mindinkább úgy érzi, Hazelt halálos veszély fenyegeti, mielőbb el kell menekíteni erről az elátkozott helyről. A Holt határon remek pszichológiai thriller. Nothomb regénye bővelkedik váratlan fordulatokban, leleplezésekben, izgalmakban. Van benne szerelem, szex, vér, nézőponttól függően gyilkosságnak is minősíthető öngyilkosság, jelenben tovább élő és ható múltbéli bűn. Nothomb nagyon sokat tud az emberi lélekről, a mélyén megbúvó „szörnyekről”. Tudja, hogy lehet gyűlölve szeretni és szeretve gyűlölni, hogy nagyon nehéz meghúzni a határvonalat igazság és hazugság, valóság és illúzió között, hogy a gonosztettet és a jótéteményt néha csak egy hajszál választja el egymástól, hogy igenis van olyan, hogy végzetes szenvedély, mindent betöltő, egyetlen, abszolút érzés, csak egyedi mércével mérhető sajátos erkölcs. Regénye ennek hiteles bizonysága.

Viviane Villamont - Kisdarázs
Viviane ​Villamont-nak ez az első regénye francia kritikusai szerint igazából önéletrajz, egy boldog, bár különös falusi gyerek és egy boldogtalan zárdanövendék története. Ebben a vérlázítóan komisz sorsú kislányban annyi életöröm, erő, humor és tehetség van - írójában pedig könnyedség, nyelvi lelemény és ha úgy tetszik, vagányság -, hogy szerencsére jobban hasonlít Ajar vagy Queneau gyerekszereplőire, mint a világirodalom tragikus gyerekhőseire.

Françoise Sagan - Kushadó ​kutya
A ​színhely egy észak-franciaországi iparvároska, a főhős egy megfélemlített, megalázott fiatal kistisztviselő, aki vagyont érő rablott ékszereket talál. Beleéli magát a gyilkos szerepébe, és egy csapásra megváltozik körülötte a világ... A népszerű írónő, akinek viharos emlékű Jó reggelt, búbánat című regénye világsiker volt, ezzel a könyvével is nagy port vert fel a francia irodalmi életben. Egyrészt a kisregényt körüllengő plágiumgyanú, másrészt Sagan újból nyilvánvalóvá váló írói erényei miatt. Még ellenfelei is elismerik, hogy a Kushadó kutya igen hatásos mű. Fordulatos, "krimis" cselekmény, könnyed stílus, sűrű atmoszféra, igazi "saganos" lélekrajz jellemzi.

Françoise Sagan - Jó ​reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?
A ​Jó reggelt, búbánat! valaha diadalmenetben járta be Európát, de még Amerikát is. Az egyszerű történet irodalmi konvenciókkal még nem fertőzött tizennyolc éves szerzője annak idején új hangon tudott mondani valamit ifjúságról, szerelemről, bánatról, a felnőtté válás szenvedéseiről - az ötvenes évek közepének amúgy is megújhodás-igényes világérzésére új hangon tudott felelni, s a könnyű, már-már frivolan őszinte új hang és az elegáns, szabatos, finom nyelv együttese adta meg a regény furcsa báját. Bár a Szereti Brahmsot? című regényét csak öt évvel később írta, egy másik életkorfordulóval küszködik benne, és hőse egy negyvenedik évében járó nő. Szerelmi regény ez, ha úgy tetszik, hagyományos értelemben, egy sok fájdalommal járó, mindenesetre a hétköznapokkal is összeszövődő, nagy és teljes szerelem meg egy közbeékelődő légies és gyönyörű epizód, egy ajándékszerelem története.

Colette - Chéri
A ​középkorú Léa szép, nyugodt természetű, gazdag asszony. Hat éve él együtt kurtizán barátnője fiával, a nála huszonhat évvel fiatalabb Chérivel. Derűs engedékenységgel tűri, sőt helyesli, hogy Chéri elvegyen egy korban hozzá illő, ártatlan lányt. Léa azonban nem készül fel a csapásra, azt hiszi, nem ejthet rajta sebet a fiú elvesztése. Elmenekül Párizsból, de a fájdalmat magával hordozza. Chéri is szenved, sóvárog Léa után, még fiatal feleségét is magára hagyja. Fél év múltán Léa mégis visszatér, és újra találkoznak.

Muriel Barbery - Ínyencrapszódia
Pierre ​Athens a világ legnagyobb étteremkritikusa, a gasztronómia pápája, az ínyenc lakomák fejedelme. És negyvennyolc órán belül meg kell halnia. Ezt ő is tudja, de nem törődik vele, mert a halál kapujában egy ízlelőbimbói közt vagy inkább a szívében motoszkáló íz nyomába ered. Érzi, hogy ennek a gyermek- vagy kamaszkorból ismerős íznek többet köszönhet, mint élete összes pompázatos lakomájának. És emlékezik. Hol elandalodva, hol őrjöngő izgalomban kóborol az emlékek útvesztőjében, fejest ugrik a régmúlt fazekaiba, és vidékek és illatok, szagok és ízek, fűszerek, mártások, vadhúsok, halak és először ízlelt alkoholok között bejárja a gyermekkor tengerpartjait és kertjeit, séfek boszorkánykonyháit. S míg kutat, számot vet vele feleség, gyerek, barát, szerető, macska. Vajon marad-e idő, hogy meglelje, amit keres? A francia Muriel Barbery A sündisznó eleganciája című regényével vált világhírűvé, egyben a magyar olvasók egyik kedvencévé. Ínyencrapszódia című regényében is az élet egyszerű és fennkölt pillanatait ragadja meg, pálcát törve az erő és a hatalom gőgje felett.

Viviane Villamont - Az ​ördög parfümje
Viviane ​Villamont egy 1942-ben született francia kislány történetét meséli el regényében: felesleges stiláris sziporkák és hamis mentségek nélkül. Pátosz nélkül. Könyörület nélkül. És együttérzés nélkül. Az igazság erejével. Az Ördög és a Nő mindennapi küzdelmét állítja elénk a Szerelem nagy színpadán. Ez a regény ugyanolyan erőteljes, mint a világsikert aratott Kisdarázs, amelyből film is készült, és több mint félmillió példányban kelt el különböző nyelveken.

Ariel Kenig - A ​szünet
Ariel ​Kenig 1983-ban született, Párizs egyik elővárosában nőtt föl. Regényének hőse szintén fiatalember, kortársunk, aki megcsömörlik a világhírű Renault autógyár billancourt-i mintatelepének kétszeresen kilátástalan mindennapjaitól: embertelen taposómalomnak érzi ezt a rombuszemblémába zárt világot, amely fölé azonban a termelés beszüntetésének, a megélhetést nyújtó sziget kultúrnegyeddé alakításának perspektívája úgy tornyosul, mint a végzet. A balsejtelem és a tagadás űzi a fiút a családi otthon falai közé, ahol napról napra számot ad elvonulásáról. Még szűkebb térben, még egyhangúbb háztartási teendők közepette, csakis özvegy apjával és hűségesen feljáró barátnőjével érintkezve képes visszatalálni teljes önmagához - így szüremkedik be hozzá újfent, emlékein és indulatain keresztül az élet, a szánandóan triviális, ám egyedüli reményt jelentő emberi összetartozás. A környezet, az ambivalens létállapot szociografikus hitelű, érzékeny ábrázolásával Ariel Kenig azonnal nagy figyelmet keltett - Camuséhez hasonlították stílusát -, megérzései pedig időközben sokszorosan igazolódtak.

Viviane Villamont - Nem ​akarok belehalni a szerelembe
A ​regény a nagyon népszerű Kisdarázs folytatása. Viviane immár nagylányként elvetődik anyja új férjének művelt, temperamentumos bátyjához. A negyvenes férfi felkarolja a jól fejlett, csinos fruskát. Heves szerelem bontakozik ki közöttük...

Émile Ajar (Romain Gary) - Előttem ​az élet
Az ​1975-ös Goncourt-díj tulajdonosát annyi titokzatosság és izgalom vonta szenzációdicsfénybe, amennyi talán még a francia irodalmi közvéleménynek is sok volt: Ajart senki se ismerte, jószerivel a tulajdon kiadója se, de még a Goncourt-díj bizottság se, mert a díjat át se vette. Műve második regénye volt, és a manapság megszokottan, sőt kötelezően rendhagyó francia regények rendjét is megtörően rendhagyó. Legalábbis első pillantásra. Mert valójában az _Előttem az élet_ annak a népes regénycsaládnak a leszármazottja, amelynek tagjai lóval, törpével, vademberrel vagy marslakóval mondatnak el meghökkentő, bár mindennapos történeteket, friss szem és romlatlan erkölcsi érzék diktálta véleményeket a mindenkori jelenkorról. Ajar könyvében egy gyermek szól üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással az őt körülvevő különös világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, szeretetről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is.

Anna Gavalda - Csak ​azt szeretném, ha valaki várna rám valahol
Tizenketten ​vannak az elbeszélők, különböző nemű, korú, más-más társadalmi réteghez tartozó és más foglalkozású mesélők, akik vagy életük egy kiemelt pillanatát, vagy egész addigi életüket sűrítik egy rövid történetbe. Egy öregedő rocksztár, akit véletlenül mégis megérint a szerelem. Egy szintén szerelmes mérlegképes könyvelő, aki a nővéreivel bérel közös lakást. Egy anya, akinek második magzata elhal, miközben mindenre kiterjedő változásokat indított már el a család életében. Egy eltávos kiskatona, aki a bátyja árnyékában él. Egy állatorvosnő, aki részeg megerőszakolóit józan fejjel heréli ki. Anna Gavalda novelláskötetének minden darabja egy váratlan fordulatra épül, arra a pici csavarra, melynek működésbe lépése után minden, ami korábban történt, mást jelent. A szerző hol humorral, hol távolságtartással, hol együttérzéssel, hol megvetéssel viszonyul szereplőihez: a langyos szerelmi vágyakozás úgy keveredik Gavalda történeteiben az egyszeri ember legmegrázóbb drámáival, mint a parfümpára és a kutyaürülék szaga a Champs-Élysées-n.

Boris Vian - Öljünk ​meg minden rohadékot!
Az ​Öljünk meg minden rohadékot erotikus-fantasztikus-krimi. Hőse, a fiatal rock Bailey, akit csak a body building érdekel, barátjával Gary Kiliannal, a Call riporterével - akaratán kívül - sötét bűnténybe bonyolódik. Felfedezik Markus Schutz doktor laboratóriumát, ahol eugenetikus kísérleteket folytatnak, mint a náci táborokban, s egy új emberfajtát, a szépembereket akarják létrehozni. Doktor Schutz ugyanis elhatározza, hogy megöl minden rondát (szóhasználatában rohadékot), hogy megnemesítse az emberiséget. A történetbe két F.B.I. ügynök, egy hatalmas kutya és számos lány is belekeveredik. Az F.B.I. ügynököket csak a titokzatos doktor, hősünket csak az alvás, a lányokat csak hősünk apollói teste érdekli. Izgalom, feszültség, meglepő fordulatok, szarkasztikus viani humor, fanyar életbölcselet jellemzi ezt a nem mindennapi könyvet, amelynek szemléletét talán a Boris Vian-i mottóval jellemezhetnénk a legjobban: "Élni tudni annyi: mint röhögni a halálon, s meghalni a röhögéstől"

Colette - Zsendülő ​vetés
A ​"Zsendülő vetés" Colette életművének talán a legszebb darabja. Tiszta, szűkszavű stílusával, mély szenvedélyességével, belső ritmusával olykor a prózai költemény hatását kelti. Két jókedvű párizsi család immár másfél évtizede együtt nyaral a tengerparton. Gyermekeik együtt nőttek fel, s Philippe és Vinca már régtől fogva öntudatlanul összekapcsolják jövendő életüket. Hanem ezen a nyáron nyugodt, gyermeki biztonságukat, zavartalan gyermekbarátságukat valóban összetöri a nagy, váratlan, az édes és keserves első kamasz-szerelem. Egyedül vannak a tengerrel, kagylókkal, csigákkal, tengeri rákokkal... a felnőttektől, akiket Árnyaknak neveznek, elválasztja őket a harmonikus és szenvedélyes, csak egymást kívánó létük burka...

Anna Gavalda - 35 ​kiló remény
A ​35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább... Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.

Muriel Barbery - A ​sündisznó eleganciája
Az ​ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér, tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét, és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét. A 12 éves Paloma, az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, azt tervezi, hogy tizenharmadik születésnapján felgyújtja lakásukat, majd véget vet életének. Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba költöző dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket...

Patrick Modiano - Sötét ​Boltok utcája
1945-ben ​született francia író Goncourt-díjas regénye. Fiatal íróé. 1978-ban jelent meg, egyetlen év alatt számos nyelvre fordították le, dícsérő méltatása angol, német, szovjet lapokban egyaránt olvasható. Mert olyan kalandregény-izgalmas? Mert narrátor hőse a saját emlékezetvesztését mondja el? Meg azt, hogy milyen nyomozások útján és árán tudta meg újra, hogy kicsoda is, vagy legalább kicsoda lehet, mi a neve, kihez volt köze, mikor és mennyi, és ki volt az a lány, akivel 1943-ban a megszállt Franciaországból Svájcba akart menekülni, de csaló embercsempészek karmai közé került, s nem látta többé a lányt, nem lelte többé saját magát sem? Kalandregény - már-már detektívregény és dokumentumaktaszerű - izgalmassága miatt is értékes regény ez. De azért is, mert fiatal írója, aki a második világháború után született, egy háborús lidércnyomás példáján a lidércnyomások embertelenségét általánosítja, közben pedig azon tűnődik - tárgyától, regénye cselekményétől függetlenül -, hogy vajon van-e az embernek múltja, vagy nincsen, ne legyen, jövője legyen-e, vagy nem lehet jövője múlt nélkül. Izgalmas azonban ez a regény azért is, mert újabb példája annak a világirodalmilag győztes stílusnak és szerkesztésnek, amely minden ékítményről lemondva, szinte csak "dokumentálva", a cselekményesség bevált patentjeit elutasítva teremt újféle feszültséget, képes szépirodalommá avatni utcaneveket, telefonkönyvet, személyi kartotéklapok szövegeit.