Rumbarumbamm Ez ​egy kibaszott karanténnapló

Papp Olivér - Verőcei ​emlékeim
„Mindenkinek ​hallani kellene egyszer az életben, amint a csendes, füstszagú, ragyogó téli reggelen vonat fütyül a verőcei állomásnál. Hallani kellene a templom mélabús, átfagyott első harang-pendüléseit, amint elúsznak az ébredező falu felett. Hallani kellene, amint a kora reggel tavaszi virágillatában Szabó bácsi a bolt redőnyét húzza fel. A lovak patáinak szikrázóan friss hangját, a vékony ostorpattanást... A Duna hűvös, kortalan szaladását, hullámainak csengő partra futását. Kora őszi estelőket, mikor az egykori „Imre”- parkban összegyűltek az öregasszonyok, átbeszélni a gondterhes jelent, rövidke jövőt és parttalan múltat. Látni, amint Pallman Imre bácsi Boross bácsival kártyázik ugyanott – hallom a lecsapott kártyalapok hangját még most is, harminc év távolából…”

Benkő László - A ​Zrínyiek - A lángelme
A ​nagy sikert aratott első ZRÍNYI-kötet, - A gránitlelkű - után a kultusztrilógia II. részében - most - a legendás család következő tagját, a "lángelméjű" Zrínyi Miklóst, a szigetvári hős dédunokáját, aki egyszerre volt költő és hadvezér, politikus és hadtudós, a nemzeteken átívelő arisztokrácia vezető egyéniségét mutatja be! Az európai történelem kereke a XVII. századba fordult. Az Oszmán Birodalom mélyen behatolt Magyarország testébe, és a Habsburgok által megkötött és egyre-másra hosszabbított rossz békekötések évtizedekre konzerválták az áldatlan állapotokat... Dúl a Harmincéves háború, katolikusok esnek protestánsoknak, Erdély pedig I. Rákóczi György fejedelemmel a helyét keresi a katolikus Habsburgok és a török között, politikailag és katonailag kiszolgáltatva az utóbbinak. A végeken békeidőben is háború dúl, a török portyázók fosztogatnak, újabb területet remélnek elhódítani... Zrínyi Györgynek, a szigetvári hős unokájának 1620-ban fia születik, Miklós László, s rá egy évre a második, Péter. Az apa rettenthetetlen és vakmerő harcos, a Zrínyi birtok kőkemény védelmezője, a török babonásan féli őt. S hogy miként alakul a Zrínyi testvérek, Miklós és Péter gyermekkora, hogyan jutnak korán árvaságra? Ki támogatja, neveli, iskoláztatja őket, s mily bonyodalmak mellett lépnek tizenévesen apjuk, nagyapjuk és legendás dédapjuk nyomdokaiba? Miből tartják fenn a hatalmas Zrínyi birtokot? Miért harcolnak, s mi okból tekinti őket az udvar békeszegőknek? Ez a monumentális kalandregény mindenre választ ad... Nyomon követi a viharos esztendőket, a testvérek török elleni harcait, a politika ármánykodásait. Miklós magas méltóságot tölt be bánként, s az egész élete merő harc és küzdelem, ha nem a törökkel, akkor a bécsi udvar vele packázó politikusaival. Költő és katona, hadvezér és a hadtudományok avatott tudósa. Megtudhatja, miként érett politikussá, megismerheti katonai erényeit! Legyen ott Zrínyi Miklós legendás portyáin, véres csatáiban, a legendás téli hadjáratában. Szinte a saját szemével láthatja az eszéki török híd felgyújtását, a Mura mentén Zrínyi-Újvár építését, ostromát... És láthatja a tragikus véget, az erdőben a sebzett vadkant, amely Zrínyi Miklósra támad, kioltva egy zseniális elme életét... Előfordulhat, hogy másként történt, mint ahogy azt századokon át tudtuk?

Horváth Zsuzsa - A ​remény serlege
Szeretném ​megláttatni azt a parányi lángocskát, mely a legsötétebb éjszakában is felvillantja és lelkünkbe varázsolja a remény örök fényét, elviselhetővé téve a Létezést.

Jolsvai András - Holnapra ​jobb lesz
A ​Vova - azaz Vorosilov - névre hallgató vaddisznó békésen szundikál az akáctelki kiskocsma előtti dagonyában, miközben a nagyfröccsre betérő hajdani horthysta katonatiszt - aki mostanság inkább parkőrként keresi a kenyerét -, a szükség estén besúgóként "munkát vállaló" kocsmáros, a helyi focicsapat nőcsábász üdvöskéje vagy a régi idők eleganciáját őrző ügyvéd úr vakargatja-simogatja szeretettel széles tokáját. A kocsma hálás közönsége mindeközben békés egyetértésben vesézi ki a Herkules lehengerlő győzelmét... no meg Eleknek, a tősgyökeres akáctelki család legkisebb fiának a szabadulását a börtönből. Az ismert publicista-író regényében a hatvanas évek Magyarországa elevenedik meg, a vaskos, majd a szorításból kénye-kedve szerint engedő, krumplistésztaszagú Kádár-világ. Ahol hangosan kattognak a jelentéseket zongorázó írógépek, és elvtársak-kartársak-tagtársak zengik Moszkva dicsőségét - és mégis van egy apró sziget, ahol nem szűnt meg az otthonosság, létezik még a meghitt barátság, sziporkázik a humor és, ha jólétre nem is, de legalább békére találhat mindenki. E szűk pátria - Akáctelek - lakóinak összetartása nemcsak a közösséget menti át a jövőnek, hanem védelmet nyújt a mégoly különböző honpolgároknak is: a "virtigli proletárnak", a kosztosokból élő arisztokrataasszonynak, a fifikás "anyagbeszerzőnek", a lelkes pártmunkásnak és a kevésbé lelkesnek egyaránt. Ami a filmművészetben Bacsó Péter kultuszfilmje, "A tanú", az az irodalomban Jolsvai András könyve.

Kinde Annamária - Húzódhatsz ​közelebb
Kinde ​Annamária 1956-ban született Nagyváradon. 15 éves kora óta írt verset, majd dalszövegeket is. Egyetemista volt Marosvásárhelyen, majd Brassóban végzett erdőmérnökit. Csíkszeredában élt három évet. Bukarestben több mint fél évet dolgozott. 1986-ban került vissza Nagyváradra, ahol tagja lett az Ady-körnek. Első verseskönyvét 1987 nyarán állította össze. Ez a kötet sok kaland és utazás, Kolozsvár, Magyarország után végül a Marosvásárhelyen élő irodalomszerkesztők jóvoltából jelent meg ott 1986-ban. Jelenleg a Várad irodalmi lap versrovatának szerkesztője. Kinde Annamária kilencedik verseskötete bő egy esztendő költői termését kínálja, ám valójában két jól elkülöníthető fejezet verseivel szembesülhet az olvasó, s e részeket éles határvonalként választja el, s köti össze ugyanakkor a betegség, amellyel emberként is, alkotóként is küzdelmet folytat. Drámai, érett, egyedi hangú, egyedi univerzumot teremtő költészet ez. „Húzódjál közelebb, csak ennyi volt/ lassul a tánc, kihűl a hő./ Hallgass már hosszan, ne öltsed a szót!/ Nem kétséges, ennyi volt!”

J. B. Weisz - Ép ​testben ép lélek
Milyen ​nehéz kiemelkedni a múltból? A porból, amiben évekig élnünk kellett? Hogyan kell küzdeni, feladni, majd ismét felállni? Miként is lehet végleg elérni a hétköznapi életünk sikereit? Ez a könyv sok kérdésre választ ad, s talán azokra is, melyeket nem merünk feltenni. Ezek a megfejtések pedig néha szomorúak, néhol humorosak. Kísérjetek hát végig fiatalságom minden pillanatában, lássátok ti is minden döntésemet, legyenek rosszak vagy akár jók. S talán, mikor a végére értek, ez már nem csak egy könyv lesz a többi közt.

Szántó T. Gábor - Édeshármas
Egy ​mester, egy tanítvány és egy nő próbálnak kikeveredni életük zsákutcáiból az ezredforduló Budapestjének jellegzetes helyszínein: az Újlipótvárosban, a Duna-parton, divatos bárokban vagy éppen romkocsmákban, a zsidónegyed sikátoraiban. Hol együtt, hol külön, hol egymást segítve, hol egymás elől menekülve keresik a választ: hogy viseljék el a szerelmet, az életet és a halált? Keresik a választ: kiléphetnek-e a múlt árnyékából, vagy holtig magukban hordozzák? Keresik a választ: hogy lehet így élni és szeretni?

Mönich Krisztina - Lélekemelő ​gondolatok
Ezek ​a versek azoknak szólnak, akik úgy érzik, hogy életük felett a gondok hullámai készülnek összecsapni. Szürke hétköznapokban könnyen keseredünk el, vagy csüggedünk, ha nehezen jönnek a sikerek, ha kevés a pozitív visszajelzés. Legyen szó pénzről, egészségről, kapcsolatokról, vagy a boldogságról. Néhány lélekemelő gondolat segíthet felfedezni a benned rejlő erőt, a kiaknázatlan erőforrásokat, amik képesek éreztetni veled, hogy olyan életet élsz, amilyet szeretnél és hogy senkivel nem cserélnél! Mönich Krisztina tapasztalta, hogy a szeretetnek és a hitnek hatalmas ereje van. Megerősít benne, hogy a helyes úton jársz, gyógyít, inspirál és felemel. Verseivel és az Angyalokkal együtt szeretne biztatást, reményt nyújtani.

Grecsó Krisztián - Angyalkacsinálás
Dokumentje ​kell, hogy legyen az embernek, ha jót akar. A gyakorlott dokumentírók már az első bejegyzés előtt nejlonba borítják az apró, kemény táblát, és frissiben bemargózzák a füzetke kockás oldalait. A kemény munka persze akkor kezdődik, amikor szétterítik a múltheti Szabadföldet, vagy Délvilágot a viaszkosvászon terítőn. Füzetüket a papiroson még egyszer eligazítják, rákönyökölnek, és írnak. Dokumentet. Apai nagyanyáméban azt olvastam, hogy aki a dokumentnek írója, annak szabad irkájával azt cselekedni, ami tetszik, de akinek akaródzik mellé ülni, sohasem kíván nem odavaló dolgot. Anyai nagyapám tíz éve írja, milyen az időjárás, lejegyezi mennyiért veszik a disznót, hogy lett kukoricánk. Mindent pontosan, ahogy volt. De hallottam már olyanról, aki nem arról írt, ami igaz. Azt beszélik például, hogy a Rozmaring utca sarkán lakó, angyalkacsináló asszony rendre elfelejtette az abortuszra megbeszélt találkát, mert mindenféle haszontalanságot vezetett dokumentjébe. Csupa lélekvesztő hamisságot. Egyetlen egyszer örökített meg valamit a való dolgokból: tévedésből tette. Ha figyelmesen olvassuk dokumentjét, észrevehetjük, annál a pontnál megtörik a valóság. Az már mese... Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. Első verseskötete, a Vízjelek a honvágyról, 1996-ban jelent meg a Tevan Kiadó gondozásában.

Őszi Róbert - Nem ​múló korszakom
Létezik ​egy történet. A mitikus ókori szobrászról, Pygmalionról szól. Ez a remek ciprusi merész kőből nőalakot formázott. Olyan szívvel, hévvel és lendülettel tette, hogy a szobor végül szinte élővé nemesedett a keze által. Gyönyörű szép nő tekintett vissza a mesterre a kőalak fogságából. A szobrász azonnal beleszerelmesedett a teremtményébe, nevet is adott neki, Galateának becézve a sziklába álmodott szépséget. Vágya nem ismert határokat. Szíve untalan ostromra indult az istenek ellen, hogy kegyet gyakoroljanak rajta, hogy élővé tegyék számára teremtményét. Nem e világi mását, hanem őt magát, Galateát, mert nélküle immár nem képes élni. Vénusz ünnepén végül elnyeri ezt a hatalmas kegyet, Galatea élővé lesz. De létezik egy másik történet is. Itt, a jelenben. Talán nem ilyen nemes, nem áhítja ennyire az isteni beavatkozást, de éppoly fontos és tanulságos. A könyv ezt az esetet beszéli el. Benjámin és Stella történetét. A számukra szerfelett fontosnak tűnő, "önmagát beteljesítő jóslatukat". Hogyan és miképp játszanak velük náluknál sokkal fontosabb és nagyobb erők, hogyan és miként állnak ellen a sokszínű tagadásnak, hogyan érik el végül a megismerési foknak azt a biztos tartalmi szintjét, ahol már nincsenek álcák, hazug mondatok, fájó elhallgatások. Ahol már a másik irányában mindkettejük csak őszinte lényével és lényegével képes létezni. Hogyan és miként érnek végül révbe. Valahol. Valahogyan. Akárcsak Pygmalion és szerelmese.

Berkesi András - Szélcsend
"-...Én ​most nagyon racionálisan megkérdezem magát, a nagy humanista állami humanista megbízottját, hogy ha beadnám a derekamat, meddig kéne a hazámat elárulni. A halálomig? - Nem, mérnök úr, nem a haláláig szól a szerződése. Meghatározott ideig. Mondjuk három-négy évig. Azután mi lehetőséget adunk rá, hogy a családjával együtt az Egyesült Államokba költözzön és ott folytathassa mérnöki munkáját. - Világos beszéd. És mi történik akkor, ha nem vállalom a feladatot? - Akkor Kisibaja professzor nem végzi el május huszonkettedikén a műtétet. - Mondja, Weber, maga nem gondol arra, hogy feljelenthetem, például elmondom Basir Ben Hasszánnak, a kombinát elhárító főnökének, hogy az IFPCW szumbartai megbízottja, Mike Weber valójában a CIA ügynöke? - Kedves mérnök úr, téved, ha azt hiszi, hogy ezt a lehetőséget kihagytuk a számításból. De én úgy gondolom, Szabolcsi András mérnök szereti annyira a lányát, hogy egy ilyen információ közlésével nem akadályozza meg a műtét elvégzését. Gondoljon a lányára! És még valamit, mérnök úr, ha nem áll be a sorba, van még egy megoldás. - Éspedig? - Főbe lőheti magát."

Cserna-Szabó András - Fél ​négy
Van, ​aki nem szeret írni, mégis ír. Nehezen, nagy szenvedések árán, de ír, mert kényszeresen el akar mondani valamit. Van, aki szeret írni, mert kényszeresen el akar mondani valamit ő is, de ez jó neki. Gyönyörködik a történetekben, a szavak engedelmességében, a képzelet valóságosságában és az emberek csodálatosságában. Cserna-Szabó András történetei erről a boldogságáról szólnak: hogy jó élni és jó írni. Egyszerű dolog ez, gondoljuk és lazán hátradőlünk olvasás közben. Lapozunk, lapozunk, aztán rájövünk, hogy mégis inkább bonyolult és összetett dolog: az élet és az írás. Cserna-Szabó András a fantáziát vegyíti a valósággal, a szomorút a vidámmal, az egyszerűt a bonyolulttal, úgy, hogy közben örömére szolgál mindez. És ha neki jó, akkor jó az olvasónak is.

Ismeretlen szerző - Kert
A ​városi ember, mikor valami falusi birtok kerül a birtokába, először roppant lelkesen indul a dolognak neki. Egész télen könyvtárazik tanácsokat kér, gyermekkori emlékeket elevenít, aztán, alighogy a hó elolvad, már ugrik neki nyesni, alighogy a föld fölenged, ő már ás, aztán alighogy kicsinyt melegebb lesz, alighogy a nap kisüt, ő már metsz, nyes, vet, dug, kapál. Aztán lesi, hogy mikor mi kel ki. Hazamegy hétfőn, és egész héten spekulál, vajon kibukkant-e már valami zöld szálacska a sárból. Pénteken aztán rohan, és látja, hogy nem bukkant kis semmi se, pontosabban valami kibukkant, de hogy mi az a micsoda, az még nem tudható. Eltelik pár hét, és a városi embernek szembe kell nézni a ténnyel: földjéből sok minden kikelt, csak amit ő vetett, az nem.

Kepes András - Tövispuszta
Kellő ​fantáziával a valóság is kitalálható. Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig, a chanuka gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. De, azt gondoltam, valakinek el kell mesélnie, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak. A könyv egyik hőse én vagyok. Hogy melyik, azt egyelőre nem árulom el. Nagyjából mindegy is. Ne reménykedj, nem fogsz rájönni. Egyes szám harmadik személyben írok magamról, kellő távolságtartással és öngúnnyal, ahogy ilyen esetben elvárható, azontúl persze mély együttérzéssel és önámítással, helyenként önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk.

Körmöndy Tímea - Fabatkó
„Figyelj ​világ!” kiáltja Fabatkó, a hibiszke manó ébredéskor, csigalovagláskor. „Figyelj, világ!” – kiáltja akkor is, mikor meg kell védenie - támadnak a paraziták - a Burok-ot, a mesevilágot és az emberi glóbuszt elválasztó meredek falat. És ugyanezt nyüszíti, „Figyelj, világ!”, amikor felveszi a harcot a gonosz barna koboldokkal. Körmöndy Tímea kisregénye egy originális, technikásan vezetett cselekményű, igényes nyelvhasználatú irodalmi alkotás. A sztori követhető, a jellemek hitelesek. Toxin, a varázsló epigon, a méregkeverést, mint üzleti vállalkozást viszi bele a politikába. A nagyhatalmú kényúrt, Kadakot meggyőzi, hogy háború helyett egyszerűbb harcmodort válasszanak. Fertőzzék meg a szomszéd manó-ország lakóinak fő ételét, a sárga gombákat. Aki megeszi a méreggel permetezett ennivalót, átváltozik: jóravaló, becsületes személyiségből áruló, kegyetlen katonává válik, és azonnal hűségesküt tesz a mérgezőknek. A terv sikerül. Fabatkó, a hibiszke manó, fölfalja a preparált spórákat. Külseje is megváltozik, szőrős, sebhelyes gonosztevővé torzul. Saját népe ellen kezd háborút. De közbelépnek az erdőt vigyázó lények. Nem tűrik, hogy földi rosszakarók avatkozzanak be a szépen elrendezett világba. A mese földrészeket áthatolhatatlan Burok választja el a valóságos glóbusztól. A háttérben szerelmesek küzdenek boldogságukért, a telhetetlen Kadak kiárusítja saját lányát is. Varázsszőnyeg repíti a megmentőt portékának tekintett egykori menyasszonya felé. Ki győz majd, megtalálják-e boldogságukat a szerelmesek? Minden kiderül, de megmarad a kérdés: Burok, a mesevilág és az embervilág közötti fal meddig áll még? Mi a nagyobb vállalás: megmaradni a Burokban, vagy felvállalni az ismeretlent és mégis átlendülni új terekre, új kihívások felé? Ez az örök emberi probléma. És szinte nehezebb a döntés, mint harcolni a kiismerhető rossz ellen. Ebben a mesében csiga fogatokon utaznak a manók, szitakötőkön lovagolnak.

Heller Ágnes - New ​York nosztalgia
"Nem ​voltam ősszel New Yorkban. Azaz nem voltam ott végig, nem tanítottam, mint huszonegy éven keresztül minden esztendőben. Hiányzott New York. A város, az illata, az utcák, a lakás, a ház, a barátok, a múzeumok, a koncerttermek, az operák, az egyetem épülete, a szobám, a vendéglők, a diákok, a könyvesboltok, de még a földalatti, az eső és a szél is. Ez a New York-nosztalgia" - vallja Heller Ágnes a könyv előszavában. Mindezek a hiányzó pillanatok kerülnek bemutatásra, az olykor naplók szövegéből kinövő műben. Heller egyszerre válaszol a "mi történt ma?" és a "milyen New York?" kérdésére. Hol nőcisen, praktikusan: turkálókról, a ruhatár és büfé nélküli színházakról, hol a szellemi oldalát leírva: képzőművészeti, színházi, zenei élményeket sorjáz. Csapongón vezet körbe, mintha csak egy lakást mutatna be, a benne megforduló emberekkel, a benne megélt történetekkel együtt.

Magyari Barna - A ​költők belevizeltek a Dunába
Száznegyvennyolc ​esztendővel Arany János születése után, egy szokványos májusi napon Nagyszalontán a semmi pereméről átcsúsztam a földi létbe. Azóta vagyok földi halandó. Az ember pedig sok minden lehet, egészen véletlenül akár költő is. Magyari Barna

Bodor Ádám - Sinistra ​körzet
Valahol ​a Kárpátok hegyláncai közt - mellékesen szólva: Európa közepén - egy velejéig irracionális világban játszódik Bodor Ádám regénye. Hősei egy bornírt társadalom foglyai - s ezenközben az öröklét számkivetettjei. Életük már-már civilizáción inneni, életviszonyaik tökéletesen szervezetlenek, tehát rendőrileg szükségképpen túlszervezettek, mindennapjaik a totális működésképtelenség szüntelen tudomásulvételével és megindító kijátszásával múlnak. Andrej Bodor a történetek elbeszélője és elszenvedője, hol alanya, hol tárgya tehát, papírjaitól és nevétől is megfosztatik, mikor megérkezik Dobrin "City"-be, a számára kijelölt lakhelyre, hogy fölkeresse nevelt fiát. Ami a regény szereplőivel és körülöttük történik, érthetetlen és borzalmas, mindazonáltal megérthető és körülményeik értelmezésével tökéletesen logikus, ami a legborzalmasabb, az történik a legtermészetesebben, leglogikusabban. S hogy ezt így érezzük, az Bodor Ádám rendkívüli írói-művészi erejének, ábrázolása pontosságának köszönhető, aminek révén fizikai és metafizikai, reális és irreális mintha nem is fogalmi ellentétpárok lennének, hanem a hiányokkal jelzett teljesség oszthatatlanságának egymásba érő, egymásba játszó felületei. Mert itt olyan világot kellett megmutatni, amelyből mindenki a maga módján menekül: külföldre (Andrej vagy Géza Hutira), halálba (Béla Bundasian), magányba (Géza Kökény) vagy a lefokozott, animális létbe, hogy ami nem embernek való, azt ne kelljen emberi öntudattal elviselni.

Csoóri Sándor - Hattyúkkal, ​ágyútűzben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Salusinszky Miklós - Győri Hanna - A ​titokzatos levél
Hallottál ​már a hoppikról? Ugye nem? Képzeld csak el, hogy a hoppik világában mindent apró, sürgő-forgó lények népesítenek be. Nagyon sok a dolguk, mindig sietnek, de ünnepelni nagyon szeretnek! Sütit sütnek, leveleket írnak, ajándékot készítenek, vagy egyszerűen csak: örülnek! A Hoppi mesék hősei, a talpraesett Toppi, a kicsi Pötyi, az okos Süti és Doki, a feltaláló mindent megtesznek azért, hogy az ünnepi készülődés jól sikerüljön. "Gyerek voltam még, amikor először láttam Rófusz Ferenc, a Kossuth- és Oscar-díjas alkotó A légy című nagysikerű rövidfilmjét. Nagyon tetszett, és nagyon tetszik most, felnőttként is. Most új oldaláról ismerhetjük meg a szerzőt, aki a legkisebb korosztálynak készített vidám mesekönyvet. Szívből ajánlom a hoppigyerekek történetét mindenkinek! A rajzok ismét zseniálisak, a szeretetteljes figurákat pedig könnyen szívébe zárja minden kis olvasó!" Bartos Erika