További értékelések

Nem ​találtam könnyed olvasmánynak. Elég nehézkes a nyelvezete, ami miatt egyes párbeszédeket többször is át kellett olvasnom. Nem tartozik valóban a legjobb Shakespeare-drámák közé, amit olvastam azok közül semmiképpen. Az tisztán látszik, hogy az emberek jelleme nem sokat változott az évszázadok során. Minden a pénz körül vagy annak hiánya partmentén forog. Persze, nem is lehet könnyű úgy élni, ahogy Timon tette. Barátok nélkül, gyűlölködve. Ez a fele tipikus példát mutathat a modern embernek is, hogy legyen barátja és legfőképpen ne utálja az embertársait. Összefoglalva: tanulságos, de nem könnyű olvasmány.

A nagy Shakespeare-projekt 2015 egyik darabja

http://monumentum.blogger.hu/2015/04/26/william-shakespeare-atheni-timon-a-nagy-shakespeare-projekt-2015

borító: ​4
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4

Régen olvastam már egyik nagy kedvencemet, Shakespeare-t, így itt volt az ideje. A címlap remélem nem Timont akarja ábrázolni, mert rá ez az illusztráció egyáltalán nem jellemző.
Súlyos kérdéseket boncolgat itt William: Milyen az igaz barát? Ki Timon igazi barátja? Nem a talpnyalók, akik kihasználják. Akkor a hadvezér, aki bosszúhadjáratot indít érte? A bölcselő, aki kritizálja mind a két állapotában? A szolga, aki kitart mellette a végsőkig, mégsem tud egyenrangú partnere lenni?
Aztán a pénz hatása, mint alaptéma. Timonnak nem csak az a problémája, hogy nem tud a pénzzel bánni és félreismeri a környezetét. Az igazi tragédia szerintem az önismeret teljes hiánya: jobbnak tartja magát mindenkinél, amikor pedig ez a súlyos igazságtalanság éri, nem képes mibe kapaszkodni, csak gyűlölködik. A magyar szó remek: gyűl + öl, nem (csak) mást, főleg és legfőképpen önmagát.

Néha ​már-már azt hiszem, mindig volt gazdasági válság.

Nem értem, miért nem játsszák ezt gyakrabban. Sőt, azt sem értem, miért nem olvastam el, csak a Shakespeare-mesék verzióját. (Bár már akkor is nagyon kedveltem ezt a történetet.)
Este megnéztem színházban, @macs-csal, úgyhogy előtte gyorsan elolvastam, hátha nem értem majd angolul a sok thee-t meg thy-t. (Igazából szeretném megtanulni angolul Timon és Apemantus naaaagy dialógusát, amikor egymás fejéhez vágnak különböző szitkokat, de magyarul valószínűleg többre mennék vele. Noha már tudom angolul, hogy “Rogue, rogue, rogue!”) #Azt hiszem, nem lenne szabad éjfél után értékelést írnom.#

Nagyon tetszett a színház értelmezése Timonról, az egyedüli gyerekről, akinek korán meghaltak a szülei, és ott maradt a hatalmas vagyonnal, és gőze sincs, hogy fejezze ki a szeretetét, nem érti, és nála az ajándékok osztogatása a szeretet megnyilvánulása. Szegény, magányos lélek. A színész (Simon Russell Beale) nagyon jól alakította, már akkor is megszakadt néha a szívem Timonért, amikor még népszerű volt és gazdag. Meg ahogy kerülte a testi kontaktust…! És továbbá az is nagyon bejött, hogy szegény Timon egy kozmikus vicc áldozata, mert amikor már nincs barátja és nincs pénze, aranyat ás ki az erdőben, és amikor magányra vágyik, hirtelen mindenki őt (vagyis az aranyát) akarja, és mindenki odamegy az erdőbe. (Vagy, a darab esetében, a szeméttelepre.) Hú, micsoda forgalom van abban az erdőben.

Igazán játszhatnák még ezt többször, több helyen.

Kár, ​hogy nincs befejezve és letisztázva. Ígéretes darab, csak csonka. Teljes mértékben meg tudom érteni Timon fordulatát. Mindaz az emberi aljasság és tisztességtelenség, amivel a főszereplőnek szembe kell nézni, minden korra jellemző, és úgy érzem, sajnos tudok azonosulni vele. Átkozódásai, szitkozódásai erővel és keserűséggel vannak tele, szellemesek, de kiábrándítóak, bár valószínűleg ez volt vele a cél. A darab nem színpadképes, cselekmény alig van benne, de olvasásra jó. Ugyan a témáját eléggé lecsupaszította és leegyszerűsítette, a cselekményt – már ami van benne – a végletekig sűrítette Shakespeare, dramaturgiailag ez így helyes. Az elvarratlan, csonka szálak viszont érdekesek lehettek volna, például a tárgyalás körülményei, hogy kit és miért akarnak a szenátorok halálra ítélni, Alcibiades miért akaja felmentetni. Ennek a jelenetnek így, ebben a formában nincs semmi szerepe. Jó lenne tudni, mi volt a célja vele Shakespeare-nek. Ha sikerült volna befejezni, lehet, hogy az egyik leghatásosabb műve lehetett volna. Így kevés érdeklődés övezi, szerintem méltatlanul.

Ó ​Timon, mennyire sajnálatra méltó ember is ő! Akár a gazdagsága, akár embergyűlölete miatt, élete a pénz, az arany körül forgott. Timon sírfeliratát már régtől ismertem, és kíváncsivá tett, kiben és miért lehetett ekkora gyűlölet mindenki iránt. Aztán a Shakespeare kihívásra választanom kellett, és eszembe jutott Timon, és már értem a sírfeliratot, értem a 4. felvonás első színének hatalmas, nagyszabású átkát, és mindazt, amit érzett. Tanulságos történet, és sajnos ma is nagyon aktuálisak a barátságról, hálátlanságról és a pénz szerepéről írt gondolatok.

Vegyes ​érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. A mű eleje nagy lejtmenetet jósolt, ami be is következett, viszont utána nem tudom, hogy mi történt. Nem igazán olyan tragédia volt, mint a királydrámák, itt egy ember bizalma és hite veszett el. Nem a halál volt benne a legsúlyosabb, hanem az emberi bűnök. Sajnálatos és elgondolkodtató volt, mert ilyen a világ. És az embereknek van képük másodszor is megcsinálni. Timon alakja nem igazán volt érdekes, még csak sajnálni sem lehetett igazán, ugyanis vak volt végig az életre.

Hogyan ​lehet tragédiát írni a költekezésről? Valahogy így, hozzácsapva egy kis kiborulást és gyökérevést. Magát Timon karakterét nem éreztem valami szimpatikusnak, nem tudtam együttérezni vele. Azért nem adósodik el valaki puszta nagylelkűségből, Timonnak nem csak ez volt a “hibája”. Apemantus karaktere sokat hozzáadott a darabhoz, nekem egy kicsit az volt az érzésem, hogy ő viszi el a hátán a cselekményt (mármint azok számára, akiket untat Timon önjelölt remetesége). De arra nem jöttem rá, hogy a folyamatos rosszindulata honnan származik. Egyébként shakespeare-i tragédiához képest meglepően kevés haláleset történik, a vérengzést is kerestem, de nem találtam.