Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Kkatja
5.0/5

Tyű, ​kedves barátaim, ez volt ám a móka és kacagás, óriási győzedelmi tort ültünk a tudományos paradigmák lassan hűlő hamvai felett! :))

Feyerabend kétségkívül zseni volt (tudományos körökben pedig maga az Ördög), aki nem hitt holmi előfeltevésekben, mindent a saját szemével akart látni, megvizsgálni, majd megcáfolni, miután folyton új, frissebb nézőpontra talált. Mert ez benne a lényeg, hogy ne ragadjunk bele a megszokott, készen kapott tudományos és egyéb feltételezésekbe, hanem mindig tudjunk új nézőpontokat keresni és más medrekbe is engedni a gondolatmenetünket, gondolkodjunk el a vélemények és kultúrák sokszínűségén, ne higgyük, hogy minden csak egyféleképpen működhet, mégpedig úgy, ahogy azt megmondják nekünk az iskolákban, a különféle médiákban, a történelmi és tudományos könyvekben, hanem merjünk kérdezni és frissíteni a gondolkodásunkat folyamatosan.

Legyünk nyitottak minden újra és legyünk résen mindennel szemben, ami már belekövesedett a kultúránkba, ne kövessük a csordát, legyen bátorságunk folyton új utakat keresni vagy törni, ha kell, ahogyan Ő is tette, miként a gondolkodás csapdáiból a művészet felé talált kiutat, ilyen értelemben kell érteni a hitvallását, miszerint: “bármi megteszi”.

Írja le mindezeket sziporkázóan éles elmével, sok humorral és emberséggel, hisz a tudományok és a tanítás mellett éneklést, dramaturgiát, rendezést, színháztörténetet is tanult. Esze ágában sem volt választani a filozófia, a tudomány vagy a színház, a művészetek között. A tudomány mint művészet érdekelte.
http://moly.hu/idezetek/491848
“Korunk legnagyobb filozófiai mulattatója” – írták róla, de ki mert nevetni a tréfáin? Hiszen az előadás után nem volt többé hova hazamenni.

Mindezeken túl pedig hihetetlenül aprólékosan összeszedett, rengeteg fülszöveggel és hivatkozással ellátott “szakkönyv” ez a javából, aminek ha felét is teljesen érteném, már nagy tudós lehetnék, ugyanis Feyerabend nem csak úgy a levegőbe szórja a szavait, hanem minden területről bőven hoz példákat: csillagászat, fizika, egészségügy, filozófia, társadalomtudomány stb. eképpen is megvilágítva az ismeretelméleti anarchizmust.

Találtam egy remek összefoglalót róla, de aki szeret gondolkodni, annak mindenképp ajánlom a könyv elolvasását is!!
http://antiskola.eu/hu/beszamolo-beszamolok-puskak/7333-feyerabend-kiserletei-a-tudomany/download/print?id=7391

“Talán Feyerabend volt az első, aki anélkül kérdőjelezte meg a tudomány értékeit, módszereit és céljait, hogy az irracionalizmus vagy a bigott tudományellenesség szószólójává vált volna. Másokkal ellentétben nem a hindu, perzsa vagy keresztény szent szövegekben, nem az életfilozófiákban vagy az egzisztencializmus filozófiájában, s nem is a keleti vagy nyugati misztikában talált érveket a racionalizmus ellen, hanem ott, ahol senki sem kereste: magában a tudományban. Abban a tudományban, amelyben mindenki más a racionalizmus mellett szóló érveket kereste volna. De nem elégedett meg az érvek megtalálásával, hanem következetesen vállalta az ezzel járó relativizmus és anarchizmus minden következményét. Feyerabend nem – legalábbis a hetvenes évektől biztosan nem – kívánta valahogyan mégiscsak megmenteni a tudomány felsőbbrendűségének eszméjét. Ehelyett olyan zavarba ejtő kérdéseket és következtetéseket mutatott fel műveiben, amelyeken nem lehet egyszerűen átlépni. Még akkor sem, ha nem fogadjuk el ezeket. Írásaival Feyerabend a racionalisták számára is megteremtette a lehetőséget, hogy álláspontjukat ütköztetve az övével, tisztázhassák nézeteiket.
(…)
Nem meglepő hát, hogy kevesen voltak akik (mindenben) egyetértettek vele. Nyíltan provokatív írásai kezdettől fogva indulattal telt vitákat keltettek, amelyek vihara mára sem csitultak el teljesen; pártfogói, barátai (s persze ellenségei) is jórészt vitapartnerei közül kerültek ki, akiket aztán szinte sohasem mulasztott el – néhány elismerő szó mellett – tévedéssel, szűklátókörűséggel, epigonizmussal, dilettantizmussal, ostobasággal, ürességgel, erőtlenséggel, vérszegénységgel, humortalansággal, lapossággal, tehetségtelenséggel vagy – a legnagyobb bűnnel – az unalmassággal illetni. () A gondolatait ért támadásokat, a filozófiai szövegekre egyáltalán nem jellemző módon, személyes hangvételű, sokszor ironikus, de ragyogó (radikális) következetességgel végiggondolt írásokkal válaszolva védte ki, így – miként Forrai Gábor nekrológjában mondja () – mára Feyerabend tudományfilozófiai álláspontja diadalmaskodott, bár senki sem ismerte el ezt nyilvánosan.”


Morpheus
5.0/5

Ééééééssss ​Igggen!!! Befejeztem végre! Sziszifusznak éreztem magam, miközben görgettem felfelé ezt a tudományfilozófiai könyvet, és folyamatosan féltem, hogy egyszer csak maga alá temet, de sikerült a végére (a hegy csúcsára) jutnom (szegény Sziszifusszal ellentétben). Természetesen nem állítom, hogy mindent megértettem belőle, de nagy részét, a lényegét igen, amivel nagy hatást gyakorolt rám, és így újra kellett rendeznem (festenem) bizonyos területeket a gondolkodásomban. Úgyhogy Feyerabend, a tudomány Lucifere, könyveddel együtt mars a szabadságpolcra! :)
Már a főiskolán találkoztam egyébként Feyerabend nevével, de akkor csak a kötelező részletet olvastam el könyvéből (volt bőven más olvasnivaló is), de már akkor megdöbbentett látásmódjával, következtetéseivel a tudománnyal kapcsolatban. Hosszú évek óta motoszkált bennem, hogy hatszáz oldalas könyvének csak neki kellene veselkednem. Nemrég azonban sikerült megszereznie @Kkatja kedvesemnek, így már nem hivatkozhattam szerencsére semmire…
Szóval ajánlom olvasásra mindenkinek, akinek szkepszisei vannak a tudománnyal kapcsolatban, aki érdeklődik az anarchizmus iránt, aki látóterét nem akarja szolgai módon egy paradigmára szűkíteni, aki nyitottnak gondolja magát.
És végül:
A tudományt és az államot sürgősen szét kell választani, ám nem olyan módon, mint ahogy (amúgy nagyon helyesen) a kereszténységet és az államot szétválasztották, és a helyére becsusszant a tudomány, hanem meg kell akadályozni a szabadság és a sokszínűség nevében azt, hogy utána bármiféle paradigma összeolvadjon az állammal! Ebben akár az összes félretolt és semmibe vett paradigma támogathatná egymást, csakhogy ahogy ismerem az embereket (és a paradigmákat), kitörne újból a harc, hogy melyik lehessen az első, AZ ELSŐ és a meghatározó. Be kell látni, hogy ez az elképzelés a mostani képviseleti “demokrácia” keretén belül nem valósítható meg, azaz magát a “demokráciát” kellene végre demokráciává változtatni (erről [ismeretelméleti] anarchistaként az a véleményem, hogy likvid demokráciának kellene létrejönnie, és / vagy ha az államot felszámoljuk, akkor semmilyen paradigma nem tudna vele összeolvadni, mert lehetetlenné válna onnantól).


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

35.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók