A Hetedik év olyan történetet mond el, mely csakis akkor és csakis ott történhetett meg, amikor és ahová Palotai Boris helyezte az időben és a térben. Egy múlt nélküli, a semmiből épülő városban (nyilvánvalóan Sztálinvárosban), az ötvenes években. Ahol a legkülönbözőbb emberek keveredtek el egymással a munkásszállások és az építkezés állványainak egyenlőségében, ahol nem lehetett tudni, honnan, miképpen került közéjük valaki. Ahol az, aki akarta, tökéletesen eltemethette múltját. Itt valóban megeshetett, hogy egy művelt polgári család féltett sarja, egy mérnök, házasságot köthetett egy segédmunkással, akiről elég volt annyit tudnia, hogy boldognak érzi vele magát, s elhessenthette a feltolakodó kérdést: hogyan élt ez a gátlástalan, jóvérű nő azelőtt. Megelégszik annyival, amennyit az asszony elmond mozgalmas életéről, s amit elhallgat, aláaknázza házasságukat.
Kapcsolódó könyvek
Végh Antal - Ha az Isten Nyulat adott...
Két szatirikus kisregényt és elbeszéléseket tartalmaz a kötet: valamennyi írás a mai falu életéről tudósít.
Vérbő szatíra a Téeszmetró: a Vörös Rák nevet viselő téesz fantasztikus vállalkozásának meglepő és mulatságos fordulatokban bővelkedő története. A csőd szélén álló téesz, helyzetének javítására, metrót épít a falunak, a vezetőség és a tagok teljes hittel és hatalmas lelkesedéssel vesznek részt a terv megvalósításában. Először kézi erővel, aztán lopott gépekkel és a fővárosi metróépítkezéstől elcsalt szakemberekkel folyik az építkezés, de hajmeresztő korrupciókban, megvesztegetésekben sincs hiány - hisz csak ezek árán jöhet létre a világ első falusi metrója nyugati turisták szórakoztatására. A címadó írásban a "felsőbb szervtől" kirendelt szónok meggyőző beszédekben bizonyítja-magyarázza a téesz vezetőségének vagy a közgyűlésnek, hogy a jó elnököt miért váltják le, a szélhámost miért nevezik ki igazgatónak, a rossz elnök miért kap kitüntetést, a sikkasztó vezető milliós állami támogatást. S ezenközben elmondatik minden napjainkban dívó csalási, megvesztegetési forma és módozat.
Az elbeszélések hősei többnyire idős szabolcs-szatmári parasztok, magányos emberek, utolsó képviselői egy letűnt korszaknak, a régi falu világának. A kötetzáró Élet-novella lírai hangvételű vallomás az író gyerekkoráról, családjáról.
Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - A szórakozó egyed
"Eléggé nehéz feladat A tizenkét szék szerzőjének önéletrajzát megírni. Ugyanis az a helyzet, hogy a szerző két ízben született: 1897-ben, illetve 1903-ban. Először Ilja, Ilf, másodszor Jevgenyij Petrov képében.
Mindkét esemény Odessza városában történt.
Ily módon az író már ifjúi éveitől kezdve kettős életet élt. Az idő tájt, amikor a szerző egyik fele a pelenkában rúgkapált, a másik már hatesztendős volt, és átmászott a temetőkerítésen, hogy orgonát csenjen...
Megannyi kaland után a két különálló félnek végre sikerült összetalálkoznia. Ennek egyenes következményeként napvilágot látott a Tizenkét szék című regény...
Efféle esetekben rendszerint arról faggatják a szerzőket, hogyan alkotnak kettesben. A kíváncsiskodóknak megemlíthetjük az énekművészek példáját, akik duettet énekelnek, és közben remekül érzik magukat..."
Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Elsöprő egyéniség
"Elég nehéz feladat a Tizenkét szék szerzőjének önéletrajzát megírni. Ugyanis az a helyzet, hogy a szerző két ízben született: 1897-ben, illetve 1903-ban. Először Ilja Ilf, másodszor Jevgenyij Petrov képében.
Mindkét esemény Odessza városában történt. Ily módon az író már ifjúi éveitől kezdve kettős életet élt. Az idő tájt, amikor a szerző egyik fele a pelenkában rúgkapált, a másik már hatesztendős volt, és átmászott a temetőkerítésen, hogy orgonát csenjen...
Megannyi kaland után a két különálló félnek végre sikerült összetalálkoznia. Ennek egyenes következményeként napvilágot látott a Tizenkét szék című regény...
Efféle esetekben rendszerint arról faggatják a szerzőket, hogyan alkotnak kettesben. A kíváncsiskodóknak megemlíthetjük az énekművészek példáját, akik duettet énekelnek, és közben remekül érzik magukat..."
Mikszáth Kálmán - A fekete fogat
Mikszáth 1910 májusban súlyosan beteg már, és két héttel az ünnepség után nincs az élők sorában. De ott, a Vigadóban meghatott, örül, "Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert" - zárja szavait.
Hogyan volt boldog, hogy mulatott és mulattatott, mi művészetének, hallatlan népszerűségének titka - erről ad képet kisregényeinek, elbeszéléseinek ez a válogatása is.
Bohumil Hrabal - Táncórák idősebbeknek és haladóknak
Egy rendkívül hányatott életű író (jegyzőgyakornok, vasúti pályamunkás, raktáros, távírász, forgalmista, tisztviselő, ügynök, kladnói vasmunkás, papírhulladék-csomagoló és díszletmunkás) roppant színes világából ad ízelítőt a kötet három elbeszélése. Szerzőjük a mai cseh próza legolvasottabb és legtöbb vitát kiváltó írója. Pedig első könyve csak 1962-ben, negyvenkilenc éves korában jelent meg. Elbeszéléseinek legfőbb jellegzetessége az, ahogyan a reális és szürreális elemek, a fekete és fehér, az útszéli és emelkedett, a komikus és tragikus szüntelenül keveredik, ölelkezik, egymásba fonódik bennük. A vén suszter egyetlen végeérhetetlen tücsök-bogár mondata (Táncórák idősebbeknek és haladóknak) így lesz maga az élet színes, zavaros, parttalanul s mindent összemosón hömpölygő áradata. Az unalmában és dévajságában a távírdászkisasszony csupasz ülepét az állomás összes pecsétjével ellátó, majd német szerelvényeket robbantó forgalmista esete (Szigorúan ellenőrzött vonatok) éppen az erős ellentétek együttes fényében hat oly véres-valóságosan. És a szélhámoskodó ügynökök kalandjai (Bambini di Praga 1947), a kalandjaik során felbukkanó mulatságos és megható figurák, a groteszk helyzetek, az egymással feleselő végletek Hrabal ellentéteket szintézisbe fogó tükrében a valóság "égi mását" mutatva bizonytják, hogy a bonyolult ellentmondásoktól terhes, egyszerre szép és csúnya élet valójában egyértelműen szép.
Gelléri Andor Endre - Gelléri Andor Endre válogatott művei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Hajnóczy Péter - Hajnóczy Péter összegyűjtött írásai
Harminckilenc éves korában halt meg, alig hat évvel első novellás kötetének megjelenése után. „Ha volt s marad »ködlovagja« a 70-80-as években kibontakozó irodalmunknak, Hajnóczy Péter mindannyiuk közül az élen fog maradni – mondta az írót búcsúztatva Mészöly Miklós. – A tudat metszet-hűvös szakadékaiba ez időben ő ereszkedett le a legvakmerőbben, a legkilátástalanabbul és a leggyümölcsözőbben. Eleve olyan határok közé internálta magát, ahol és ahonnét kis eséllyel lehetett a szakadékok _magas_ mélységeivel találkozni. Ő »egyszerűen« e mélységek áthatolhatatlan felületébe ásta be magát, ott rendezkedett be hideglelős következetességgel, karteziánus fegyelemmel, miközben kivilágítva hagyta magukra a leleplezett tényeket, képeket, a repedésekben megmutatkozó abszurdot, a _megmutatkozni_ tudó igazságok kietlenül alacsony égboltját: kivilágítva és bekeretezve.”
Hajnóczy Péter 1942-ben született. „Esti tagozaton érettségiztem, voltam ládázó, kabinos, szentképügynök, modell, kazánfűtő, dolgoztam kőművesek mellett, voltam betűszedőinas, szénlehordó, dolgoztam dinamittal, nyersanyagkutatásnál stb.” – írta első kötete borítójára, s ekkor még fizikai munkából tartotta fenn magát. A _Mozgó Világ_ első kötetében, az _Élet és Irodalom_-ban és az _Új Írás_-ban már közölték néhány elbeszélését, mégis nehezen jutott az írói elismertetéshez: az 1975-ben napvilágot látott első kötet, _A fűtő_ tizennégy évvel korábban, húszévesen írt novellát is tartalmazott. Ettől kezdve elbeszélési rendszeresen tűnnek fel napilapokban és irodalmi folyóiratokban, és az _Add tovább!_ (1976) című antológiában is. A következő elbeszélésgyűjtemény, az _M_, 1977-ben jelent meg; a címadó elbeszélés már azzal az írói technikával közelített Hajnóczy egyik alaptémájához – az alkohol vonzásában és gyötrelmében átélt külső-belső valóság megvilágosodásainak és elcsúszásainak pontos leírásához -, amit _A halál kilovagolt Perzsiából_ című kisregény vitt átütő sikerre 1979 Ünnepi Könyvhetén. Hamarosan zsebkönyv formájában is megjelent. Hajnóczy Péternek ítélték az az évi Füst Milán díjat. Ekkor már a fiatal prózaírók legjobbjai között tartják számon; reprezentáns szereplője a nemzedéki antológiáknak, méltató elemzések sora születik műveiről. Nem sokkal halála előtt, 1981 nyarán került ki a nyomdából a _Jézus menyasszonya_ című elbeszélésgyűjteménye, amely két kisregényt s az utolsó években írt karcolatokat foglalta magába.
A jelen kötet Hajnóczy Péter minden megjelent könyvének anyagát tartalmazza a megjelenés sorrendjében. A kötet végén _Hátrahagyott írások_ címmel összegyűjtöttük a még az író életében folyóiratközlésre elfogadott, de javarészt már posztumuszként megjelent műveket, és ezt kiegészítettük egy válogatással azokból a kiadatlan kéziratokból, amelyeket annak idején az író maga is közlésre szánt. A korai írásokból közöljük például azokat, amelyeket „kész” műveknek tekintett, de kötetei kiadása idején már túljutott a stíluskorszakon (az automatikus íráson), aminek jegyében megírta őket.
Tehát ez a könyv az írói életmű teljesnek tekinthető gyűjteménye.
Emilijan Sztanev - Jordan Radicskov - Emil Manov - Dobri Zsotev - Kamen Kalcsev - Veszelin Andrejev - Georgi Karaszlavov - Szlav Hr. Karaszlov - Történetek a hőstettről
A bolgár nép történelmét vérrel jegyezték föl: a hősök, az áldozatok vérével. Soha ennyi sebből nem vérzett, soha oly sok áldozatot nem hozott azonban a bolgár nép a viharos évszázadok során, mint éppen az antifasiszta harc, a felszabadító háború éveiben. A Győzelem Könyvtára új kötete nyolc bolgár író nyolc írását - kisregényeket és elbeszéléseket - tartalmaz. Emberi sorsokban mutatja meg a hősiesség sokféle arcát, felidézve a kort, amelyben hősök és hőstettek születtek. Ez a kor számos kitűnő alkotásnak volt ihletője. A nyolc író más és más időpontban lezajló eseményeket örökít meg: az írások között vannak pillanatfelvételek, lírai vallomások és krónikák. Együtt, mind a nyolcan azonban egy hangon szólnak, a hőstettet éneklik, a hőst, aki a történelmi élethalálharcban helytáll, és példát mutat az utókornak.
Moldova György - Lámpaláz
Ez a könyv neked szól - vagy annak, aki lehetnél. Más módon is elsajátíthatod a közszereplés titkait, csak hússzor annyit kell olvasnod és negyvenszer annyi pénzt kell kiadnod érte.
François Mauriac - Tékozló szív
Nagy utat jár be Thérése, a szenvedélyes lelkű, önnön énjét kereső, fiatal vidéki lány, míg a család fullasztó levegőjéből eljut a házasság ridegebb, fojtogatóbb börtönébe, és onnan a bűn, a gyilkosság küszöbére. Később, független asszonyként éli a világát Párizsban, de tette börtönéből végleg szabadulni sosem tud. Ki-kitör, felszárnyal, tékozló szívvel keresi az igaz szeretetet, a beteljesülést ígérő szerelmet. Hiába bőkezű és nagyszívű, rabot kereső szíve rabul esik az alantas érzéseknek: kihasználják, becsapják, kifosztják. Öregedő asszonyként még egyszer megperzseli a szenvedély, de visszahőköl; utolsó szerelmét a lányának adja - talán még jóváteheti régi bűnét, kiengesztelheti a sorsot...
Mauriac két regényben és két elbeszélésben követi hősének, Thérése-nek buktatókkal teli életútját, és miközben mély részvéttel hajlik az emberi lélek oly veszélyes örvényei fölé, mozgató erőinek megismerésére, megértésére törekszik. Ki ez a Thérése? Méregkeverő? Gyilkos? Bűnös vagy ártatlan? Vagy csak egy szenvedélyes lélek, akinek "az volt a hivatása, hogy behatoljon a félig élő szívek legmélyébe és felrázza őket", kiszabadítsa közönyükből, tudatlanságukból, érzéketlenségükből?
Hatvan év telt el a ciklus megjelenése óta. Ám az idő nem fakította meg. Sőt élőbb, elevenebb, mint valaha.
Hunyady Sándor - Razzia az "Arany Sas"-ban
A Razzia az "Arany Sas"-ban Hunyady Sándor életművéből készült reprezentatív válogatás. E kötet elbeszélései a ferencjózsefi "aranyidők" és a két világháború közti Magyarország társadalmi életét idézik meg szorongató hitellel, s a kellemesen vonzó elbeszélő hang mögé rejtett könyörtelen erkölcsi kritikával. Mert Hunyady Sándor megírta, hogy a polgári otthonokban a cseléd a legkülönb erkölcs lény; megírta, hogy a vonatrabló amerikai gengszter jelentéktelen kis fosztogató ahhoz a milliomoshoz képest, akit kifoszt; megírta, hogy az orvosi eskü is más értelmű, ha egy gazdag kisasszonykáról van szó, s megint mást jelent, ha egy takarítólányon kell keresztüllépni. Egy-egy novellája nyersanyagáért, hitelességéért, különleges fűszer-ízeiért hónapokkal, évekkel kellett fizetnie. És éveket, évtizedeket várni, hogy a mélyből felkapaszkodva a novellát egyszer megírhassa. Hazugság nélkül írt arról a világról, amelyben élt, hazugság nélkül dokumentálta a maga és a mások életét, megrendülve attól, amit látott -, ebből az írói magatartásból táplálkozik írásainak mélységes humanizmusa, maradandó igazsága.
Lázár Ervin - Hét szeretőm
Lázár Ervin novelláinak három évtized alatt megjelent anyagából készült a válogatás. Az a finommívű, néhány kivételtől eltekintve frappáns, rövid ívre szabott elbeszélésforma, amely az író legszemélyesebb mondanivalóit hozza színre, való és képzelet, pontos tényszerűség és mesés lebegés együttesét alkotja. Már a kötetnyitó novellában is: egy vidéki cirkuszelőadás, ahol minden a helyén van, a közönség is köznapi, s mégis: a bűvész trükkje nem leleplezhető - s épp ez a titka, hogy nincsen (A bűvész). A városba szakadt fiatalember élményköreként idézi meg több írás is azt a hajdani pusztát, melynek élménygazdag elevenségéből, emberi tisztaságából, gyermeki varázsából egy csipetnyi is vigasztalás lehet (Rozmaring; Veréb a Jézus szívében). Ez a "tündéri realiz- mus"-ra való képesség, a naivitás tartományainak megőrzött integritása ad magyarázatot arra, hogy Lázár Ervin sikeres gyermekkönyvei és "felnőtt" elbeszéléseinek képzeletvilága egymáshoz illenek. Az írói személynek két alakmása van: Illés Ezsaiás és Simpf, s mindkettőben az álmodozó, a világ képtelen, szürrelisztikus megnyilatkozásaira nyitott személyiség rajzát adja az író. Ez a "szívjó" embertípus az esendők pártján áll (A kuka), képzeletvilágának teremtményeivel vonul ki a rideg valóságból (Egy lapát szén Nellikének), titkos dolgokért, köznapi ember nem sejtette ügyekért érezve felelősséget (A föld szíve). A kötet utolsó harmadában szereplő elbeszéléseket, párbeszédes fantáziajátékokat ismételten a felnőtt és a gyermek, szülő és aprócska lány egymásra ható világlátása jellemzi. Nem "gyermekszáj"-írások ezek, hanem a nyelvi és a képi fantázia együttes futamai, valamiről, ami a valónál igazabb, mégha a történet "nemlétező" valóságba vezet is át.
A kötetbe gyűjtött három tucat elbeszélés érzékeny, komolyságában is játékos kisepikát nyújt az olvasóknak - Lázár novellisztikájának legjavát, amely minden olvasónak bátran ajánlható.
Truman Capote - Álom luxuskivitelben
Novellákkal robbant be a csodagyerekként az amerikai irodalomba, és mindössze huszonhárom éves volt, mikor első regénye, a magyarul is olvasható Más hangok, más szobák 1948-ban megjelent. Miért keltett már a kezdet kezdetén akkora - jogos - feltűnést? Nyilván a mesterségbeli tudás miatt is, amelyet bárki idősebb pályatárs megirigyelhetett volna. De meghökkentő sikerének titka elsősorban ott volt keresendő, hogy művészi renddé tisztult élményvilágában bámulatos bztonsággal ötvözte össze az amerikai irodalom egyik, Hawthorne-tól Melville-en és Mark Twainen át vezető hagyományát olyan elemekkel, olyan jegyekkel, melyek kizárólag csak rá voltak jellemzők: a világ konkrét valóságának a gyerek, illetve a gyereklelkű felnőtt álmaiban való átfogalmazást. Sötét és grotesz, bizonytalan körvanalú látomások töltik be az első írásokat: alaktalan félelmek, bukott, eltorzult vágyak keretei ezek az elbeszélések. A szinte zenei stílus, a burjánzó költői képek foglalatában szuggesztív erővel szólnak az írások a kekzdendő magányról. Később e lidércnyomásos atmoszféra jótékonyan oldódott fel a humor hatására, s vált derűsebbé, vonzóbbá. Kötetünk e kiváló író legszebb kisregényeit és elbeszélései tartalmazza.
Ivan Szergejevics Turgenyev - Első szerelem
Turgenyev elbeszélőművészetének egyik kivételes szépségű darabjaként tartja számon az irodalomtörténet a nagy orosz klasszikus Első szerelem című kisregényét. Az önéletrajzi elemekkel átszőtt, költői szépségű mű egy tizenhat éves fiú első, szenvedélyes szerelmének tragikus történetét beszéli el a múlt századi orosz nemesi világ miliőjében, az író magával ragadó lélekábrázolással érzékelteti a szerelmi vetélytárssá váló apa és fiú drámáját.
Alfonz Bednár - Kőkalitka
A második világháború utolsó pillanatait, a felszabadulás előtti közvetlen órákat és perceket idézi Alfonz Bednár két hosszabb elbeszélése, egy-egy kis helyszínre sűrítve a sorsokat immár végképp eldöntő eseményeket. S ha az egyiknek csak egy öreg pásztor és egy bujkáló menekült a szereplője (Kőkalitka), a másikban egy egész falu, a falut megszállva tartó német egység és egy maroknyi partizán sorsa pereg le előttünk egyetlen éjszaka alatt (Órák és percek). Bednár azonban nem elégszik meg azzal, hogy a sorsdöntő órákat tömör drámaisággal ábrázolja, az elbeszélések főbb szereplőinek későbbi sorsát is felvillantja.
Alfonz Bednár volt az első, aki a szlovák irodalomban érthetően oly sokszor feldolgozott korszakot, a felkelést, a háború utolsó évének eseményeit immár nem fekete-fehérben, hanem igazi realistaként, rendkívül árnyaltan ábrázolta.
Vaszilij Suksin - Harmadik kakasszóra
Suksin lírai és szatirikus kisregényeiben és elbeszéléseiben - mindegyik egy-egy ballada - szibériai parasztok, nagyvárosi emberek, közönséges bűnözők, rafinált "organizátorok" és a népmesék alakjai kelnek életre. A lebilincselő, drámai feszültségű írásokat lankadatlan érdeklődéssel olvassuk végig.
F. Scott Fitzgerald - Újra Babilonban
Századunk egyik legtehetségesebb amerikai íróját korán sírba vitte az alkohol és a szívbaj, "A nagy Gatsby"-ről szóló regénye meg néhány novellája azonban úgy is korunk klasszikusai közé sorolja. "A nagy Gatsby" egy jobb sorsra méltó gengszterről szól, aki csalóka illúzió rabja: az örök szerelemé... Az okozza vesztét, hogy különb, mint az előkelő társaság, melynek egyik hölgytagja az ideálja. A kötet többi darabja Scott Fitzgerald elbeszéléseinek legjavából ad mutatót, s lehetővé teszi egész írói életútjának áttekintését - magánélete és művészi elképzelései a húszas évek elveszett fiatalságának leglelkét idézik.
Vaszilij Suksin - Vörös kányafa
_Vörös kányafa_ - olvassuk a címet, s máris magunk előtt látjuk a szerzőt, amint a maga rendezte azonos című filmben Jegorként a nyírfákkal beszélget.
Suksin az új szibériai írónemzedék tagjaként a hatvanas évek elején jelentkezett lírával és iróniával átszőtt elbeszéléseivel. Negyvenöt éves korában bekövetkezett halála tragikusan lezárta életművét, így csak találgathatjuk, hány jelentős művel maradt adósunk.
Magyarul először 1968-ban jelent meg elbeszélése, kiadónk 1972-ben _Kígyóméreg_, 1977-ben pedig _Harmadik kakasszóra_ címmel tette közzé Suskin elbeszéléseinek gyűjteményét. Mostani kötetünk a két előző legszebb írásait tartalmazza.
Reméljük, hogy új válogatásunk - akár egy kaleidoszkóp - a szerző új arculatát villantja az olvasó elé. De bárhogy csoportosítsuk is Suskin műveit, erős írói egyéniség sugárzik belőlük. Írásainak segítségével jobban megismerhetjük az emberi lelket, az embert. S van-e csodálatosabb az embernél?
Bogáti Péter - Mindenki mondja a magáét
Vérbeli újságíró műve a regény: eleven, közvetlen, lendületes. Irodalom és riport egyszerre. Egyik hőse maga az elbeszélő, az újságíró, akit lapja az ötvenes évek elején leküld egy új gyár felavatásásra, és ott találkozik azzal a fiatal férfi, akiben "jó szimattal" felfedezi az izgalmas témát. Először csak annyit tud meg róla, hogy agronómus volt, és most flotáló munkás, alkoholista volt, és most a legjobb dolgozó. Kíváncsiság támad benne: miféle ember az , aki ekkora változásokra képes? Milyen okok késztethették rá? Az újságíró nyomozni kezd, majd szinte rögeszméjévé válik az ügy, és bár közben telnek-múlnak az évek, sok minden megváltozik, ő mindig újra és újra visszatér a furcsa nyomozáshoz, míg végül, különböző emberek sokoldalú megvilágításában teljesen kibontakozik előtte a volt agronómus históriája, a kor számos jellegzetes problémájával egyetemben.
Szabó Dezső - Feltámadás Makucskán
Szabó Dezső híres kisregényének cselekménye egy kis magyarországi faluban, Makucskán játszódik, ahol egy szép tavaszi napon - éppen húsvét ünnepén - feltámadnak a halottak. Az élők nem túl nagy lelkesedéssel fogadják a csodát, s mivel feltámadottak semmi hajlandóságot nem mutatnak a temetőbe való visszatérésre, ingerültségük egyre nagyobb, s az eset végül országos botránnyá nő...