Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


sztimi53
5.0/5

Baricco ​szűkszavú szerelmi vallomása a tengerhez. Ez pedig sztimi szószátyár ódája a Tengeróceánhoz. A rajongás ott kezdődött, hogy kiejtettem olaszul az eredeti címét. Aztán…
A tenger gyógyszer, azt mondjátok patikában nem kapható? Tudom, mégis felírnám. A tenger gyilkos, a víz az úr. A tenger áldás, a tenger büntetés. A tengernek meséi vannak. A tenger varázslatos, lenyűgöző, mint ez a könyv. A tenger gyógyhatású, meg a történetek is, amik belőle származnak. Ugyanakkor a tenger gyomra magába szív, körülölel, végez veled, átalakít. A tenger sós, akár a könnyeink.
Ez Baricco legjobban sikerült műve, amit olvastam, de furcsa módon mégsem akaródzik a kedvencek közé tenni. Hogy miért? Mert bármennyire csodálom a végtelen vizet – bár talán megtudjuk a könyvből, hol végződik – én szemben állok a tengerrel. Aztán azt gondolom, hogy mégis odarakom. A kedvencek közé.

Adva van egy kicsi lány, aki élni akar, egy pajzán atya, egy űzött vad, egy festő, aki a tenger kezdetét (szemét) keresi, egy bogaras tudós, aki a tenger végét keresi, egy hűtlen asszony, egy orvos, meg a bűvös hetedik szoba lakója. És a tenger, ahonnan minden ered, és ahová minden befut. A tenger vég nélküli, kár, hogy Baricco könyve kontrasztként ilyen rövid volt.

(Csak annyi még, hogy mi királylányok már csak szeretjük az ilyen történeteket ;)


szadrienn
4.5/5

Elkezdtem ​Alessandro Bariccot olvasni, és egy szempillantás alatt kicsúszott a lábam alól a realitások talaja. Ezt a szépséges szöveget ugyanabból a finom, áttetsző anyagból szőtték, mint a meséket és az álmokat, képei, fordulatai épp olyan váratlanok és szürreálisak.
Egy kis költészet, humor, irónia, vágyakozás, aztán valami gyilkos vadság, halál és pusztulás, a legfestőibb összevisszaságban elrendezve.
Ezt a rövidke regényt józan, logikus elméknek semmiképpen sem ajánlanám, sokkal inkább az álmodozóknak és a tenger szerelmeseinek, mert a nagy víz ott van valamennyi hangulati elemben, ott morajlik és háborog, csillámlik és simogat az összes fejezetben.


Egyetlen ​egyszer éltem át a szerelem első látásra-érzését: amikor életemben először láttam a tengert.

Szerintem Baricco is hasonló érzéseket táplálhat a természet eme remekműve iránt. Ugyanis a Tengeróceán szerelmi vallomás a nagy kékséghez, amely teljességgel kiszámíthatatlan. Van szép és kegyetlen arca és soha nem tudhatod, éppen melyiket fogja feléd mutatni.

Baricco még mindig tűéles és gyönyörű mondatokat alkot, ezzel a művével pedig bebizonyította számomra, hogy tud nagy meglepetéseket is okozni. Annyira gyönyörűen fűzi a látszólag egymástól független történeteket, hogy a végén csak nem győzünk csodálkozni zsenialitásán.

Emlékszem, mikor Malmőben álltam a tengerparton. Odamentem közel a vízhez, megálltam, becsuktam a szemem, és csak hallgattam a hullámokat. Könnybe lábadt a szemem, pedig nem érthettem, mit mesél nekem a tenger. Majd egy napon talán megértem.


Chöpp
5.0/5

Mire ​adjak csillagos ötöst, ha nem erre? Csodálatos alkotás! Ezt Baricco elfogultságom ellenére állíthatom.
A tutajon zajló jelenetek durva embertelenségével együtt tökéletes regény. Mindennek megvan benne a helye. A jónak, a rossznak, a művészinek, a tudománynak, a nevetésnek, a gyermeki tiszta, Isteni bölcsességnek és a varázslatnak egyaránt. Szép és kerek. (Mint a tengeróceán :) )


Gelso
5.0/5

Ezt ​a könyvet nem elég egyszer elolvasni, sem kétszer…
Baricco egy varázsló, a szavakat varázsigével tölti fel, és ezáltal a szavaknak olyan távoli értelmet társít, hogy teljesen természetesen kapcsolódnak össze olyan szavak pl. mondatokban, bekezdésekben, fejezetekben, hogy az egyszeriben téged is elvarázsol…
mellette természetesen ott az ő (mondhatni szerencsés) segítője a Tenger, amelynek ihletésére, miközben a tenger hullámai a lábát nyalogatják, csak úgy potyognak ki a furábbnál furább szereplők, és kerekednek furábbnál furább történetek, helyzetek.
Olyan érzést kelt benned, mint amikor állsz a tengerparton, és jön egy nagyobb hullám, ami nem kap el, de arcodon érzed a „vízszikrákat”, nyelveden, orrodban a só ízét, esetleg, ha nyitva a szemed, érzed a só csípését és marását – hát így vagy és lehetsz részese egy Baricco novellának, regénynek?
Én ezt varázsírásnak nevezem, egyrészt a különlegesen megkapó szóhasználata miatt:
ezekből a tengerpermetből szűrt szóesszenciákból állítja össze és alkotja meg (nekem) (és nektek is) különleges illatú és hangulatú azt a Baricco-parfümöt, amelyet Oceanomare-nak nevezett el…
…másrészt is amiatt, hogy a a tengerrel kapcsolatos (v)iszonyomat kezdi megváltoztatni…
Szép. Még fogom olvasni.

@Youditta Baricco életmű kihívásához.


Kkatja
4.5/5

Gyönyörű ​kis álomszonett, tajtékos tengeróceánnal megfestve, véget nem érő hullámokból kikutatva, habpuha, de néhol ólomsúlyú érzésekből, vágyakból, tajtékfinom humorral megkomponálva.
Áttetszően tiszta, költői, mesteri és leginkább emberi vagy feletti, kinek hogy tetszik.
Kibírjuk?
Bírjuk ki… :)


Ciccnyog
4.5/5

Az ​első dolog a neve – Baricco -, a második azoknak a tekintete – akik magukká olvassák ezt a művet és szemükben lévő csillogássá alakítják -, a harmadik egy gondolat – ilyen szép sorokat ember nem írhatott meg -, a negyedik a közeledő éjszaka – mikor álmainkban visszaköszönnek olvasmányaink -, az ötödik azok a meggyötört lelkek – kiknek gyógyír e lapokon hullámzó tengeróceán -, a hatodik az éhség – a szabadság, a vágyak, az élet utáni éhség -, a hetedik a borzalom – a halál, mint üres vászon, de megtalál, légy bárhol is -, a nyolcadik az őrület rémei – saját rémeink, saját őrületeink, melyekkel csak mi szállhatunk szembe -, a kilencedik víz – tenger, óceán, tengeróceán, mely hol simogat, szeret, hol elveszejt, mert mindig a víz az úr -, és tizedik egy álom, amit én álmodtam és végre valóra válhat.
Az utolsó egy reménysugár.
Nincs színe. Csak érzem.


Stone
5.0/5

Nagyszerű! ​Most éppen úgy érzem magam, mint aki egy hajón áll a hullámzó tengeren, kitűnő alkalom megírni az értékelést. 4 pohár pezsgő hatásos módszer….
Olyan, mint a hullám. A sima tükröt elkezdik fújni a gondolatok, de nem ám arra mennek a hullámok, amerre fúja őket a szél! Ó, nem, a hullámok fokot zárnak be a szél irányára, ahogy egy gondolat is eltereli másfelé az embert, apró kis felszíni változásokat hoz létre, amibe belekapaszkodhat jobban a szél, hogy felkorbácsolja magasabbra és magasabbra a hullámokat. És ne feledkezzünk meg az óceán végéről, ahol partot él a hullám, és ellentámadásba indul a szárazföld gondolatait visszaadva a tengernek. Csodálatos a víz. Én, aki vízjegy vagyok, amúgy is egy konstans hullámzásban élem le az életem. A történet hősei is valószerűtlen lények egy seholsincs fogadóban, mindenki keres valamit, várja a tisztulást, a parton. A parton állás az emberi létezés origója, de ha bátrak vagyunk bele merünk menni a másik végtelen óceánjába, hogy elmerüljünk és meghaljunk benne, nap-nap után. Kegyelemben részesülünk a másik által, mikor az elfogad és nem megöl, hanem feltámaszt. Nekem erről szólt ez a viharos, nyugodt, vicces, szomorú könyv. Baricco mestere a szavaknak, mert zenét látsz, szó szerint, a szemeid előtt, ahogy haladsz sorról sorra. Csodálatos béke és háború támad a lélekben, és magad is látni akarod az óceánt. Újra.


Morpheus
4.0/5

Szorozd ​meg Borges-t Coelhoval, adj hozzá néhány bűvésztrükköt, flittert, kalapot, egy kis tengert, meg tengerpartot, no és néhány érdekes, kevésbé érdekes és érdektelen szereplőt, meg egy fogadót, egy blöffel takard le, ha már magad se tudod, mit is akartál vele, és íme elkészült a: Tengeróceán
(Egyébként ha hű akart volna lenni önmagához, akkor egy olyan könyvvel kellett volna előrukkolnia, ahol a fehér lapokra fehér betűkkel ír. Na arra ötöst adnék.)


GTM
4.5/5

Hangulatjelentés ​a Tengeróceánról

1. rész
Hív a tenger. A tenger hív. _ „… érzem a vízen. érzem a földön, érzem a levegőben” _ – mondaná Tolkien. És érzem a testemben, a lelkemben, az egész lényemben. Mennék most azonnal. Látnom kell újra! Látni akarom ködben, viharban, szikrázó napsütésben. Télen és nyáron. Éjjel és nappal. Hallanom kell a hangját!. A monoton, ütemes, zsongító dallamát Futnék, mindent itt hagyva, hogy ott álljak a partján, lebegőn, könnyedén, gondot és bajt feledve, mint a fogadó lakói. Mert bár láttam és hallottam a tengert, de nem néztem meg, és nem hallgattam meg. És most Bariccoval azt üzente, hogy visszavár.
A legjobb postást választotta. Baricco egy mágus, illuzionista. Varázsol. Nem elvarázsol, az mást jelent. Nem engem varázsol el. Hanem a tengert varázsolja ide. Ide a szobámba.

2. rész
Nem akarom látni a tengert! Nem akarom hallani sem! Elég volt! Utálom Bariccot. Miért hozza ide ezt az iszonyt?!! Döbbenet, félelem, hányinger, undor! És nem enged. Nem tudom letenni. Olvasni kell, borzongani, iszonyodni. Remeg a gyomrom, és majdnem rágom a körmöm!!! (Sose tettem még ilyet!) Nincs menekvés. Megbilincselt, odaláncolt a tengerhez! Milyen hülyeség …! Hogy lehet a vízhez odaláncolni?! Mondom, hogy illuzionista! És aberrált, mert közben az motoszkál a fejemben, hogy milyen gyönyörűen ír …!

3. rész
Mesteri stílusgyakorlatok! Szerelem szavak nélkül, lírai érzékiség; mélabús, önfeláldozó szeretet, Örkény-szerű abszurd, burleszkbe illő lóti-futi, életbölcselet, sors, bosszú, vér. És miért is kellett mindehhez a tenger? Nem tudom. Se baj! Darvasinál azt olvastam minap, hogy nem kell minden titkot megfejteni. És különben is, lehet az egész csak álom, az álomajándékozó fiú játéka. És kik ezek a gyerekek? Koboldok? Mindegy, hogy értem, nem értem. Már olvasni kell: gyönyörködni, csodálkozni, mosolyogni, szomorkodni, fájni. És ismét csak gyönyörködni. Lassan tisztul a fejem. Sok a munkám, dolgozni kéne. Talán a tenger nem enged? Vagy varázslat? Vagy valami drog? Te jó ég! Lehet, hogy Baricco függő leszek?

4. rész
Ma újra olvasom. Azt hiszem, tegnap már aludtam közben. Nem értettem, de ez lényegtelen, hiszen éreztem. Valahol nagyon belül.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

33.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók