További értékelések

Boszik ​egyik legsokrétűbb társaság a varázsvilágban. Szeretem öket, sokféle boszival találkoztam már az olvasásim során, de egyik se volt depressziós vagy önpusztító. Közelebb vannak hozzánk mint a többi misztikus identitás, talán ezért is fogadjuk el az átmenetet az emberek és a boszorkányok között, valamilyen mértékben mindenkiben van egy kis varázslat, kérdés mennyire és mire használja. Tamsin a sajátját későn találja meg, nem is abban a formában amire számít. Kicsit zavart misztikus mese, nem volt tökéletes, talán még jó se, de tagadhatatlanul nem tudtam abbahagyni, a felénél leültem, és még a molyon is elfelejtettem jelölni ahogyan haladtam. Belemerülős olvasmány.

Nem ​először fogtam bele a könyvbe. Majdnem egy éve, vagy már több is, elkezdtem, talán kettő, vagy három oldalt haladtam vele (e-bookban volt akkor még csak meg), de nem nyert meg magának, molyon talán ez volt az első könyv, amit félbehagytam, és nagyon szégyelltem magam, mert csak jót hallottam róla. Most minden várólistára, erre-arra felraktam, meg is vettem, hogy mindenképp elolvassam.

Eljutottam a harmadik oldalig, ahol megakadtam. Nehéz volt, eltartott pár napig, majd jött a negyedik oldal. Na, onnantól viszont nem volt megállás! Olvastam volna én még sokkal gyorsabban is, ha nincs az az istenverte iskola, és nem gondolja még ráadásul úgy is, hogy egész napos, megállás nélküli tanulás után a diáknak jobb dolga sincs, mint otthon ezt folytatni. De sajnos volt, van, lesz, és az olvasás bizony az unalmas iskolai percekre, és a buszútra maradt (a busz az egy tanulásmentes övezet, ott nem csinálok mást, mint olvasok. persze ez változó. ha úgy van, gyakran válik tanulós-övezetté…). Azért így is igyekeztem minél hamarabb kivégezni, és most fáj a fogam a folytatásra…

Szóval tetszett az, hogy jól volt kitalálva, mint a boszorkányság, mind az ehhez kapcsolódó időutazás. Mindemellett valóságos volt az egész, az összes szereplő élt és mozgott, még személyiségük is volt, nem csak nevük, ráadásul a környezet is ott volt, min pl. egy csöves a háttérben, ilyenek. El lehetett az egészet helyezni, tényleg! Aztán ott van a várható szerelem, természetesen, és az ember már számít arra, hogy “ó, na igen, hol a harmadik kerék?”, és itt nincs! Semmi szerelmi háromszög. Nuku! Mármint Tamsin részéről a történetben. Itt csak van Gabriel, és kész. És kedves Többi Író/Írónő, így is van elég sok konfliktushelyzet, amint bármiféle alakváltó vagy vérszívó állat beékelése nélkül is meg lehet írni!

Bővebben: http://akonyvkotelez.blogspot.hu/2014/01/carolyn-maccullough-once-witch.html

Par ​oras, konnyed kikapcsolodas nemi boszorkanysaggal.

Jó ​kis könyv. Szimpatikus karakterek, érdekes történet, könnyed kis boszis story, érdemes elolvasni. Nem kiemelkedő könyv, de én nagyon szerettem.

Jópofa ​történet, klasszikus boszorkánysággal (bár mit tudom én, mi számít klasszikusnak, olyan sok boszorkás könyvet nem olvasok, mindenesetre nem volt benne nagyon extra csavar), egy jól bemutatott, szerethető család és szereplők köré építve. Helyenként picit sietősnek tűnt, de tetszett, kellemes volt és érdekes. Az időutazás is nagy plusz! Jöhet is a következő rész. :)

http://popkult.blog.hu/2011/11/16/carolyn_maccullough_once_a_witch

Élvezetes, ​humoros és izgalmas kis olvasmány. A karakterek is szerethetőek, és egészen jól kis felépített világ. Tetszik, hogy egy kis család körül forog az egész történet, és az időutazás eleve nagy kedvencem ilyen témában. Viszont a végét nem érzem lezártnak. (Talán lesz folytatás?) A történetből szívem szerint kihoztam volna valami szomorúbbat is, ha már a főhősnek nagy választás elé kell állnia, de ez lehet csak az én mániám. Mindenesetre tökéletes könyv a maga nemében. :)