Stanley ​Kubrick - The Complete Films

John Baxter - Stanley ​Kubrick
Botrány ​és csodálat kísérte mindvégig, az ötvenes évektől kezdve a közelmúltban bekövetkezett haláláig az amerikai filmrendező, Stanley Kubrick (1928-1999) munkásságát. Fáradhatatlan és nyugtalan intellektus, akinek filmjei (A dicsőség ösvényei 1957, Spartacus 1960, Lolita 1962, 2001: Űrodüsszeia 1968, Mechanikus narancs 1971) a kor emberének legalapvetőbb kérdéseire keresik a választ, vagy épp ő maga fogalmazza meg kihívó módon e kérdéseket erőt és fantáziát sugárzó műveiben. Lázadó és fegyelmezetlen, tehetsége nehezen tör utat magának a hollywoodi stúdiók és szuperprodukciók világában. Az amerikai filmgyártásban-filmkészítésben szinte Orson Welles-i akarattal szerez érvényt saját elképzeléseinek. Stanley Kubrick nem sok filmet rendezett, de későbbi filmjeinek (Barry Lindon, Ragyogás, Acéllövedék) bemutatói is mind komoly érdekődést (s olykor elismerést) váltottak ki a kortársi moziközönségből, ideértve utolsó rendezését, a Tágra zárt szemeket is. John Baxter, a neves életrajzíró monográfiája olvasmányos, közvetlen stílusban mutatja be Stanley Kubrick izgalmas és kalandos, de mindenképpen filmtörténeti értékű életpályáját.

Ingmar Bergman - Laterna ​magica
A ​2007. július 30-án elhunyt Ingmar Bergman önéletrajza a filmekből, forgatókönyvekből, színházi rendezésekből álló páratlan életmű záróköve, ismételt igazolása annak a mindig is sejtett ténynek, hogy A nap vége, A csend, a Persona, a Rítus, a Suttogások, sikolyok, a Fanny és Alexander írója és rendezője valódi anyagból, megélt élményekből, tulajdon életéből építette műveit. Önéletírása számos ponton világítja meg mű és alkotó viszonyát, és fényesen bizonyítja, amit magyarul megjelent forgatókönyvei, filmnovellái óta már nálunk is sokan tudnak: hogy Bergman írónak is kivételes tehetségű. Könyörtelen igazságkereső, aki nem kímél senkit és semmit, legkevésbé önmagát. A lényeget kutatja mindenben, így kerülhet könyvében egymás mellé a legnagyobb természetességgel a megalázó testi bajok leírása és Garbo, Chaplin, Karajan, Oliver portrévázlata, a gyermekkori pofonok és a felnőttkori rendőri meghurcoltatás, kamaszkori élmények a náci Németországban, riasztó tapasztalatok a svéd szocialista "pokolban", menedékkeresés és részbeni kirándulás a "demokratikus" Münchenben, siker és kudarc, sírás és nevetés. És, talán mondani sem kell, ítélet nincs: Bergman nem dicsőül meg - sőt ellenkezőleg, inkább az esendő, a szenvedő, a gyarló emberi arcát mutatja.

Walter Murch - Egyetlen ​szempillantás alatt
Szerzőifilmes ​Könyvtár 1. kötet Ez a kötet egy rendkívüli utazás a film vágásának roppant bonyolult, de annál izgalmasabb világába.

Steven Jay Schneider - 101 ​horrorfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
Georges ​Méliés és F. W. Murnau klasszikusaitól Tobe Hooper és a nagy David Cronenberg vérfürdőjéig a 101 horrorfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz végigvezet a népszerű műfaj egészén. Ezek a felkavaró és lenyűgöző filmek zsigeri félelmeinkig hatolnak: ismerik rémálmainkat, gyengéinket, tudják, mitől iszonyodunk és tudják, hogy rettegünk az ismeretlentől, a nemiségtől, a haláltól és az identitás elvesztésétől. Kritikusok, filmtörténészek és tudósok járultak hozzá szakértelmükkel a 101 horrorfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz anyagához, amelyben több mint egy évszázad vámpírjai, zombijai, kannibáljai és eszelős gyilkosai adnak randevút egymásnak. Ezek után mer még valaki sötétben aludni?

Marx József - Szabó ​István - Filmek és sorsok
Szabó ​István rendezői névjegye 1960-ban 1 Koncert című vizsgafilmje volt. Azonnal feltűnést keltett. Egy olyan korszakban, amikor Magyarországon a rendezőktől elvitatták az írókkal, képzőművészekkel és zenészekkel egyívású művész rangját. Még az olyan jelentős rendezőktől is, mint Szőts István, Radványi Géza vagy Bán Frigyes, Gertler Viktor, Fábri Zoltán és Máriássy Félix. Ők csak "mesteremberek" voltak, akiket egy hatalom mézesmadzaggal vagy szigorral saját céljai érdekében használt fel. A filmesek azonban már ekkor is ravasz emberek voltak: hiába íratták le a cenzorok ötvenszer-százszor, hogy mi hangozzék el a filmben, a képekre, a színész arcára és az őt körülvevő környezetre nem tudták ráerőszakolni egyébként önmaguk előtt sem mindig világos elvárásaikat. Már amikor Szabó István gimnazista volt, ami pedig az 50-es évek első felére esett, a magyar film több lett, mint lehetőség. Fábri Zoltán Körhintája, benne Törőcsik Mari és Soós Imre tiszta arca, magasan fölébe emelkedett a történetnek, amelynek egyébként a szövetkezetesítést kellett volna propagálnia. Amikor Szabó István pályát választott, elmúlt egy felfedezők kora: tudta már, hogy mi a film, arról azonban fogalma sem volt, hogy miként készül. Ez szerénységre ösztönözte, és Mestere, Máriássy Félix iránti tiszteletre. Holott túlcsorduló öntudata is lehetett volna: akit 1956-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolára felvettek, fejjel magasabbnak érezhette magát korosztálya átlagánál. Nem, a híres Máriássy-osztály nem a látszatok híve volt, hanem a munkáé. Továbbá rájöttek arra, hogy a zárt szakmába együtt könnyebben tudnak bekerülni, mint egyenkint. Felismerésüknek 1960-ban szervezeti kereteket is teremtettek: ez volt a Balázs Béla Stúdió, amely ugyan a kulturális politikai játszma egyik alapja volt, de többre vitte, mint létrehozói gondolták. Felemelkedését olyan művek is elősegíteték, mint Szabó István itt készített két filmje, a Variációk egy témára és a Te. A tehetség utat tört, és Szabó István - nemzedékéből elsőként - játékfilmet rendezhetett. 1966. február 11-én, a rendező huszonhetedik születtsnapja előtt néhány nappal, a közönség elé került egy figyelemre méltó film, az Álmodozások kora, amelyet például Locarnóban is jól fogadtak. Elindult egy pálya... ...Ó, ha ilyen egyszerű lett volna! Ha figyelmen kívül lehetne hagyni, hogy Szabó István az "apátlan nemzedék" tagja, ha nem kellene foglalkozni azzal, amit a kritikusok olykor mint Szabó István "magánmitológiáját" boncolgatták, ha nem tudnánk, hogy Szabó István már első filmjéig több rendszerváltást élt át, ha első filmjeinek újdonsága nem éppen a magyar filmben szokatlan személyesség lenne, nos akkor tényleg problémátlannak lehetne látni a pályakezdést és magát a több mint négy évtizedet átívelő és korántsem lezárt pályát. Akkor elég lett volna, ha feljegyzem mindazt, amit Szabó Istvánról a személyes munkakapcsolat révén tudok, és fölkérem az Olvasót, elemezzük együtt a filmeket, hiszen azok nemcsak a magyar, hanem a világ filmtörténetének is kihagyhatatlan alkotásai. Aztán rájönnénk, hogy elemzésünk száraz és féloldalas lett, mert - adatok hiányában - nem fordítottunk figyelmet az alkotói karakter és a körülmények gondos mérlegelésére. Hiába, neki kell veselkedni a kor és benne a Szabó Istvánra ható "filmszakmai ártalmak" föltárásának. Látnivaló ugyanis, hogy Szabó István egyszerre van bent a bennünket is körülvevő világban, és kint, egy olyan virtuális valóságban, amelyet a filmszalag rögzít, és a mozik sötétjében elevenedik meg. Választ kell keresni még egy olyan egyszerűnek látszó kérdésre is, hogy Szabó István miért csinál filmet. Az alapos kutatás végén magam is meglepődtem, hogy mennyire közhelyes az a kép, amely az "Oscar-díjas" Szabó Istvánról alakult ki, és mennyire eleven és összetett az a személyiség, amely egyik legjelentősebb kortársunkról talán a könyv lapjain is megszületett. 2002. március Marx József Marx József, kritikus és esztéta. 1971 és 1990 között a Budapest Stúdió dramaturgja, az Objektív Stúdió vezetője, a Magyar Filmintézet igazgatója volt. A Vince Kiadó jelentette meg 2000-ben Jancsó Miklós két és több élete című életrajzi esszéjét.

Aurelien Ferenczi - Masters ​of Cinema: Tim Burton
Tim ​Burton (USA, b. 1958) is the youngest of Hollywood's most successful directors. He has the knack of making films with a very broad appeal, taking the silliness out of the representation of children, while remaining in touch with the child within himself and his audiences. Burton emerged as a director and storyteller after working as an animator for Disney. His meeting with Johnny Depp enabled him to give physical form to the heroes of his imaginary worlds, where fear is mixed with laughter, strange is normal and those who are not normal, such as "Edward Scissorhands" (1990), must be preserved. After "Beetlejuice" (1988) and "Charlie and the Chocolate Factory" (2005), the resolutely boyish Burton, now in his fifties, presents his version of "Alice in Wonderland" (2010).

Bikácsy Gergely - Buñuel-napló
Luis ​Bunuel a film történetének legnagyobb provokátora. A hispán hagyomány és a francia szürrealizmus egyaránt meghatározta pályáját. A személyes erkölcs Istennel feleselő komor szépsége érdekelte. Középkori vallási mítoszok és eretnekségek, a modern kor kegyetlensége, külső és belső polgárháborúk álomképei népesítik be képsorait. Bikácsy Gergely "Bolond Pierrot moziba megy" című francia filmtörténetéből ismert szubjektív hangvétele új könyvének is sajátos értéke. E könyv valóban napló: a rendező minden fontos filmjének alapos elemzése megtalálható benne, de szabálytalan, csak az emlékek belső logikájának engedelmeskedő, olykor érzékenységeket is sértő írás. Fejezeteiben az "álomvalóság", Bunuel életének és mozijának abszurd jellege tükröződik. Bikácsy mozinaplója elsősorban a nagy rendező istentagadó és istenkereső gúnykacajára figyel. "Bunuel nevetése helyteleníti a rosszal teli ťlétező világotŤ, de a létező világ magyarázhatatlan abszurdumát harsogó örömmel fogadja. Erről már érdemes filmet készíteni…és érdemes könyvet írni"- mondja a szerző.

Isabella Rossellini - Some ​of Me
Some ​of Me is full of magic realism, moral elegance, and monstres sacrés. Though Isabella Rossellini deliberately chooses to reveal only bits of herself in her anecdotal new memoir, what amazing aspects they are. The photos tell part of the story: alongside Vogue covers and sumptuous magazine spreads, there are odder images--Ingrid Bergman in a balaclava; Rossellini sprawled on a chair with her potbellied pig and dog sprawled on her, all three looking equally pensive. But, oh, the prose! More provocative than ten tell-alls stacked together, Some of Me is an analyst's treasure trove and a reader's delight. There is something for everyone. Those interested in Rossellini's rise and fall as the Lancôme model will find indignant if good-humored fodder--she warns some to skip ahead "if you can't stand boring." But even those of us who wish we didn't know all those supermodels' names will find this section intriguing. Rossellini also provides some intriguing insights into her often bizarre film roles. There are, though, more bravura sections in this memoir. Who knew that Rossellini still communes with her dead parents? The author prints some of their debates verbatim, though she has already warned: "It's a habit of mine to embellish and color events until I lose sight of what really happened." Rossellini also takes on more upsetting memories such as the painful treatment she underwent for scoliosis and the thoughtless questions people ask about her adopted child. At one point, she remarks, "True elegance is for me the manifestation of an independent mind." Some of Me is a truly elegant manifestation.

Ismeretlen szerző - David ​Lynch
Fontosabb ​filmjei: Inland Empire David Lynch-Rövidfilmek (szín.-ff., am. dokumentumf., 2002) rendező, forgatókönyvíró A sötétség útja - Mulholland Drive Straight Story - Az igaz történet Lost Highway - Útvesztőben Twin Peaks - Tűz, jöjj velem! Twin Peaks (szín., am. tévéfilm sor., 1990) Veszett a világ Kék bársony Az elefántember Radírfej

Ismeretlen szerző - 101 ​sci-fi film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
Tudja, ​mi a különbség a Dagobah és Delos között? Tudja-e segítség nélkül értelmezni a 2001: Űrodüsszeiát? A szerény költségvetésű, klasszikus Flash Gordon meséktől a Mátrix pazar kiállítású CGI-világáig a tudományos-fantasztikus mozi már régóta jeleskedik a képzelet határainak kitágításában. A 101 sci-fi, amit látnod kell, mielőtt meghalsz végigvezet a népszerű műfaj történetén. Kritikusok, filmtörténészek és tudósok járultak hozzá szakértelmükkel a könyv anyagához, amelyben több, mint egy évszázad harmadik típusú találkozásai, távoli bolygói, időutazásai, fekete lyukai, fura jelmezei, futurisztikus technikája, titokzatos erői, különös űrjárművei, fluoreszkáló italai és földalatti társadalmai elevenednek meg.

Federico Fellini - Mesterségem ​a film
... ​álmomban se képzeltem volna, hogy rendező lesz belőlem - vallja magáról korunk egyik legnagyobb filmrendezője. - De aztán az első naptól, attól az első alkalomtól kezdve, hogy kimondtam: "Gép indul! Tessék! Ennyi!", úgy tűnt fel, hogy világéletemben ezt csináltam, mást nem is csinálhattam volna, ez vagyok én, ez az én életem. Ezért van az, hogy amikor forgatok, nem teszek mást, mint követem természetes hajlamomat, vagyis a moziban mesélem el a történeteket, azokat, amelyeket őszinteség és kitaláció, meghökkenteni akarás és vallomásvágy, föloldozást kívánás és szemérmetlen kéjsóvárság, a nevettetni és megindítani akarás kibogozhatatlan keverékével szeretek elmesélni - moralista és próféta, tanú és bohóc..." Ilyen ő prózájában is, ilyennek ismerjük meg elragadó személyiségét ebben a kötetben. Voltaképpen filmjei készülésének története ez, számos fontos, végül kimaradt mozzanat felidézésével. De minthogy Felliniről van szó - természetes, hogy prózája is minduntalan felvillant önéletrajzi elemeket, helyzeteket, különleges emberi arcokat. Úgy, hogy az olvasóban is fel-felrémlenek közben filmjeinek képsorai. A kötetet Fellini hat rajza színesíti.

James Ursini - Paul Duncan - Bogart
Humphrey ​Bogart is a legend and an icon whose magic has not dissipated with time. The wounded tough guy image Bogart molded over the decades of his career still resonates. There is a truth to this image; audiences sense that the world-weariness, the angst, and the vulnerability, which made him an icon of noir as well, were rooted somehow in reality. Even if the spectator knew nothing about his personal life, they believed and still do believe in his performances in cinema classics like Casablanca, The Maltese Falcon, High Sierra, The Big Sleep, In a Lonely Place, and The African Queen. The Movie Icon series: People talk about Hollywood glamour, about studios that had more stars than there are in heaven, about actors who weren't actors but were icons. Other people talk about these things, Taschen shows you. Movie Icons is a series of photo books that feature the most famous personalities in the history of cinema. These 192-page books are visual biographies of the stars. For each title, series editor Paul Duncan has painstaking selected approximately 150 high quality enigmatic and sumptuous portraits, colorful posters and lobby cards, rare film stills, and previously unpublished candid photos showing the stars as they really are. These images are accompanied by concise introductory essays by leading film writers; each book also includes a chronology, a filmography, and a bibliography, and is peppered with apposite quotes from the movies and from life.

Dennis Stock - Joe Hyams - James ​Dean: Fifty Years Ago
Like ​a restless ghost, James Dean (1921-1955) continues to haunt us. Though he died nearly 50 years ago, the enigmatic star of "East of Eden, Rebel without a Cause", and "Giant" still symbolizes the mystery and torment of adolescence, an image that his sudden, violent death fixed forever in the public mind. Magnum photographer Dennis Stock met Dean in Hollywood in 1954 and began to capture him on camera. Shot over a three-month period just as the young actor's star began to rise, these iconic photographs are the greatest pictures ever taken of Dean. Together with Stock's text and an introduction by Dean biographer Joe Hyams, the images provide an extraordinarily intimate view of the cult legend whose brooding good looks captivated fans by illuminating the troubled depths of his character. Published on the 50th anniversary of his death, this is the definitive photographic portrait of James Dean in both his professional and his private worlds, the real man behind the lingering legend.

F. X. Feeney - Paul Duncan - Dean
Paul ​Duncan found himself in the right place at the right time as South Africa came into its own with creative design and decor a few years ago. He was the highly successful editor of Conde Nast House & Garden and has had the opportunity to work with the best local and international photographers - notably Fritz von der Schulenberg - as well as art directors and features writers to capture the outstanding interiors put together by interior designers such as Graham Viney, Stephen Falcke, Stefan Antoni and Boyd Ferguson, architects like Johann Slee and Silvio Rechs and inspired homemakers from Sandton to Graaff Reinet to Plettenberg Bay. Paul Duncan is now Head of Design, Menswear & Homeware at Woolworths and as involved with design and South African innovation as ever, with more books in the pipeline.

Jurgen Muller - Movies ​of the 50s
At ​a time when people were terrified of UFOs and Communism, the movie industry was busy producing movies that ranged from film noir to suspense to grandiose musicals; apparently the paranoid public in the 1950s wanted family entertainment and dark, brooding pictures in equal doses. The result is a decade's worth of truly monumental cinema, from Hitchcock masterpieces (Vertigo, Psycho, Rear Window) to comedy classics (Tati's Mr. Hulot's Holiday, Billy Wilder's Some Like it Hot) to groundbreaking nouvelle vague films (Godard's Breathless, Truffaut's The Four Hundred Blows) and profound, innovative dramas such as Antonioni's L?Avventura, Fellini's La Strada, John Huston's Misfits, and Kubrick's Paths of Glory. Though censorship kept sex safely off-screen, sexy stars such as James Dean, Marlon Brando, and Marilyn Monroe provided plenty of heat in Rebel Without a Cause, A Streetcar Named Desire, and Gentlemen Prefer Blondes respectively. A survey of the most important films of the 1950s

Jurgen Muller - Movies ​of the 60s
Viva ​María! Positioned precariously between the uptight 50s and the freewheeling 70s, the 1960s marked a turbulent time in the film industry. Though the term "feminism" may not have been ready for prime time, the 1960s were dominated by women’s liberation; from Jane Fonda’s Barbarella to Holly Golightly of Breakfast at Tiffany’s to Bonnie Parker of Bonnie and Clyde, screen females graduated from decorative accessories to complex, kick-ass personas. Now that audiences were more and more glued to their TV sets and the abolition of the Production Code loosened up the rules about what was "permissible" in cinema, filmmakers had more freedom to explore the possibilities of film as an art form. As was often the case, the Europeans were more daring—the French with Nouvelle Vague directors like Godard and Truffaut, and the Italians with such innovative films as Fellini’s 8 1/2 and Antonioni’s Eclipse—but by the mid-60s the Americans also showed signs of exercising creative liberties, especially in films from young underground directors such as Russ Meyer, John Frankenheimer, and Sam Peckinpah. Meanwhile, Mary Poppins and The Sound of Music ushered out the grandiose Hollywood musical era with a bang, the Spaghetti Western became an instant phenomenon, and Bond—James Bond—first appeared on-screen. In true pop art form, the movies of the 60s blurred the lines between art, mass market, and popular culture into a colorful, psychedelic oblivion. Dig it?

Joseph Henry Steele - Ingrid ​Bergman: An Intimate Portrait
Bergman's ​confidante Steele tells of her life of onscreen and off dramas, with almost a third of the book relating that tumultuous year 1949, when Bergman met, fell in love with, ran off with, got pregnant by, and made a movie with director Roberto Rossellini, although they were both married with children.

Ismeretlen szerző - François ​Truffaut
From ​"The 400 Blows" to "Jules and Jim" to "The Last Metro", Francois Truffaut (1932-1984) practically defined the French cinema of his era and was one of the founders of the New Wave which took the industry by storm in the late 1950s. His endlessly touching and romantic films - always tinged by a touch of reflective sadness - made him one of France's favorite and most successful directors. This book traces Truffaut's career and includes rare images drawn from his archives.Every book in "Taschen's Basic Film" series features: an introduction to the director and coverage of every film he or she directed; over 100 scenes from the movies, shots of the director at work, and film posters, with explanatory captions; rare images from around the world; informative text by acknowledged experts; and, a chronology, filmography, and bibliography.

Danusia Stok - Krzysztof ​Kieślowski
„Nem ​rendezek több filmet" - adta hírül a világsajtó alig egy éve Krzysztof Kieslowski nyilatkozatát, amikor a Három szín trilógia befejezése után hazatért Lengyelországba. Senki nem gondolt arra (a magyar nyelvű kötet előkészítői sem), hogy a sors oly váratlan és tragikus kegyetlenséggel hitelesíti az európai rangú lengyel filmrendező szavait: 1996. március 13-án ragadta magával a halál. Az idén lett volna ötvenöt éves. Kieslowski az Amatőr (1979) című filmjével hívta fel magára a filmvilág figyelmét. Dokumentumfilmekkel kezdte pályafutását, majd keserűen hitetlen s reménykedően kegyetlen játékfilmek (Véletlen, Befejezés nélkül) következtek, aztán a Tízparancsolat filmjei: a Dekalog című tévésorozat, a Veronika kettős élete, s végül a szabadság, az egyenlőség és a testvériség dilemmáival a Három szín trilógia. Nem sokkal halála előtt Danusia Stok több hosszabb interjút készített Kieslowskival, melyekben a lengyel filmrendező részletesen beszél indulásáról, családjáról, ifjúkoráról, a lengyel társadalomról, a lengyel filmművészetről s nem utolsósorban filmjeinek forgatásáról, rendezői elveiről. Amikor Stok kötetet formált a beszélgetésekből, elhagyta kérdéseit, mert úgy érezte, Kieslowski mondatai, szövegei önálló és érdekfeszítő önéletrajzzá állnak össze, melyet bizonyára kedvvel olvas majd minden filmbarát. A szó tehát Kieslowskié.

Ismeretlen szerző - Michelangelo ​Antonioni
""It ​was precisely by photographing and enlarging the surface of the things around me that I sought to discover what was behind those things."" -- Michelangelo Antonioni With L'Avventura he piqued the world's curiosity. With La Notte and L'Eclisse, he mystified audiences and broke hearts. With Red Desert, his first color picture, he blurred all the lines between art, cinema, and still photography. Continuing his creative explosion with Blow-Up, Zabriskie Point, The Passenger, and The Identification of a Woman, Michelangelo Antonioni cemented his reputation as the most innovative and artistic filmmaker of his generation. With a plethora of illustrations, drawn in part from Antonioni's own archives, this book explores his life and career from his earliest documentaries to his latest collaborations.