Felszabadítók A ​szovjet hadsereg belülről

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Tizenkét ​szék
Ippolit ​Matvejevics elhunyt anyósa ülőgarnitúráját üldözi, pontosabban az egyik székbe rejtett kincset. Önjelölt segítője, Osztap Bender, a „nagy kombinátor” egy megnyerő szélhámos. Hőseinknek nem szegi kedvét, hogy nem tudni, hová került a 12 szék és melyik is rejti az ékszereket, amelyekre más is vadászik. Kezdetét veszi egy városokon átívelő komikus hajsza a húszas évek Szovjetuniójában, kincsvadászat a régi és az új rendszer különös figuráival, ahol nem csak a történet abszurd, hanem a hátteret adó valóság is. „Olyan, mintha Rejtő Dosztojevszkijt olvasott volna…” „Ami a legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy mennyiféle nagyszerű karaktert felvonultat. És mindet kíméletlenül ki is parodizálja, nagyszerű stílusban. Le a kalappal a szerzők előtt.” „A Tizenkét szék valóban korrajz – igaz, nem a tényszerűség, inkább az abszurd oldaláról. … Az eredeti főszereplő saját maga karikatúrájává válik, miközben önjelölt segédje, Bender mint Rejtő-karakter meghatározhatatlan közegben lebeg.” „Fergeteges humora van, és szuper paródia.” (Idézetek a moly.hu-ról. A véleményező olvasók felhasználónevei sorrendben: pat, mrumus, PozAko, ppeva)

Alekszandr Szolzsenyicin - Ivan ​Gyenyiszovics egy napja
Valahol ​a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban élt az "ismeretlen" Ivan Gyenyiszovics Suhov; az ő egyetlen napjának részletes krónikája az immár világhíres kisregény. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át... A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Vagyis tengeti a tábor a maga emberlét alatti életét, melynek inkább csak a külsőségeit szabályozza az őrség, valódi törvényeit a sajátos fogolylét alakítja, amely ugyan sokszor kegyetlen, mégis emberarcúbb, mint a személytelen világ, amely ide küldte őket. A látszatra jelentéktelen, epizódszerűen és időrendben egymásra következő események nem pusztán -- epikai értelemben -- illusztratív értékűek és funkciójúak, hiszen Szolzsenyicin minden, apró-cseprőséget megjelenítő mondata magában hordozza a műnek is koherenciát adó legnagyobb borzalmat jelentő mondandót: a végeérhetetlen rabságban megáll az idő, egyszerűen nincs is már jelentősége, értelme. S hogy ebben a szigorúan időszerkezetű elbeszélésben a túlélésre összpontosító hős és fogolytársai számára ennyire megszűnhet az idő fogalma, ez az ellentmondás hordozza igazán a regény valódi jelentését: a diktatúra embertelenségét, a kegyetlen tekintetnélküliség következményeinek látleletét. A hétköznapi szenvedés ábrázolásakor az író nem infernális kínokat jelenít meg, "csupán" leírja az ötdekás zabkásaadagokért folyó közelharcot, a darabka szalonnával megvesztegethető brigádparancsnokok részrehajlását, az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételek megannyi részelemét és a túlélés egyéni manővereit, a rabok szívszorítóan leleményes ügyeskedését. Eszköztelen, ám markánsan rideg realizmussal szól tehát az író egyetlen napról, amely magában hordozza az ártatlanokra kiszabott büntetésidő végtelenségét, így mondva ítéletet minden megalázó, személyiséget megnyomorító, életet ellehetetlenítő diktatúrára. A kisregénynek -- tagadhatatlan irodalomesztétikai értékén túl -- dokumentumjelentősége is van, hiteles híradás az ötvenes évek szibériai lágereiről.

Ismeretlen szerző - 24 ​izgalmas novella I–II.
Az ​unalmas irodalom nem irodalom - ebben nyilván egyetért minden olvasónk. Hogyan lehet akkor, hogy az izgalmas műfajt is a nem-irodalom vagy a fél irodalom közé szoktuk sorolni? Rendszerint azért, mert újból meg újból megállapítjuk, hogy a kalandregény és a detektívregény - nem is szólva az ősi kísértettörténetről - készleteit kimerítette, önmagát ismétli, előre gyártott izgalmi elemekből építkezik. - A világirodalom modern mestereinek ebben a kötetben összegyűjtött elbeszélései arról tanúskodnak, hogy a kaland- és detektívizgalmak kitűnő írók kezében még mindig nem fakulnak el, de arról is, hogy a hagyományos műfaj egyre bővül, és témái felölelik a modern élet minden területét.

Vlagyimir Viszockij - Viszockij ​- 80
Vagány, ​őszinte, szép és meglepő... Vlagyimir Viszockij, a költő, énekes, színész kultusza máig él Oroszországban - és Magyarországon is. A Marina Vlady férjeként a nyugati országokban ugyancsak ismertté vált "bárd" a lázadó ifjúságot képviselte, amelynek tagjai a maguk útját járják, barátkoznak, mulatnak, és nem hódolnak be a hatalomnak. Ezért nem csoda, hogy mellőzésben volt része, hazájában soha nem láthatta hivatalos nyomtatásban verseit és dalait. Ezek mégis közismertté váltak, mégpedig igen különös módon: lelkes fiatalok "underground" magnófelvételeken terjesztették, illetve szájról szájra adták őket. Szöllősi Dávid leningrádi diákként éppen a Viszockij-kultusz felívelése idején élt a Szovjetunióban, így személyes élmények is befolyásolták abban, hogy elhatározta: lefordítja és közreadja a költő újabb 168 alkotását, köztük több olyan zseniális, emblematikus művét is, amely még sosem jelent meg magyarul, így a hazai közönségnek nem volt alkalma megismerni. A hiánypótló versek és dalok méltó átültetésben kerülnek az olvasó kezébe. Méghozzá különleges alkalomból: Viszockij születésének 80. évfordulóján.

Vlagyimir Viszockij - Zavarni ​néha még fogok
Élt ​egy orosz férfi a 20. század közepén, kire felfigyelt, aki látta, hallotta. Tíz évig volt Hamlet a moszkvai Taganka Színházban, százezrek nézték meg filmekben, de leginkább a dalai hatottak. Hazájában milliók adták kézről kézre magnófelvételeit, közülük kevesen fitymálva vagy félelemmel. A dalokat egyetemisták igazították saját alkalmaikra és énekelték krumpliszedés után. A külföldi közönséget, először a franciát, megbabonázták többnyire rekedten, saját gitárkísérettel előadott dalai. Pedig (Marina Vladyt kivéve) nem értették a szövegeket. Jó ideig nem értették magyar rajongói sem. Számít-e a szöveg, ha előadója Vlagyimir Viszockij? Számít-e a szöveg lefordítva, ha nincs, aki gitárral, rekedten előadja? Igen, amit Viszockij megírt, arra mi is rácsodálkozhatunk, ha vannak műfordítások. Szövegíró volt-e Viszockij vagy költő? Barátja, Mihail Semjakin szinte erre válaszolt: "Egyszer egy rémes ivászat után össze voltam törve. Vologya együttérzőn leült az ágyam szélére. Néhány teleírt papírlapot hozott. 'Misenyka, ezeket már nem énekelni kell, hanem olvasni' - nyújtotta nekem a lapokat. Vologya mindig költő akart lenni, már-már komplexusa volt miatta. Sosem felejtem el, amikor először jött Amerikába. Találkozott Joszif Brodszkijjal, aki nekiajándékozta verseskötetét. Utána Vologya egy hétig azzal nyúzott, hogy nézd, Brodszkij ezt írta ide: 'A nagy orosz költőnek, Viszockijnak.' Megrendítette ez az ajánlás." Marosi Lajos 15 éve fordítja Viszockijt. A barátságot, a szerelmet és a hősiességet megéneklő versekkel kezdte, majd a börtön-, vodka- és sportdalokon át eljutott a szovjet képtelenségek kigúnyolásáig, végül a filozofikus, ám ijesztő látomásokat és undok pofákat is felvillantó költeményekig. A fordító a 160 időmértékes verset és kulturális háttérrel is aláfestett Viszockij-kötetet így jellemzi: "Bordaröntgen ez rivaldafénnyel".

Julian Szemjonov - A ​tavasz tizenhét pillanata
Stirlitz ​Obersturmbannführer, valódi nevén Makszim Iszajev, szovjet felderítő. Bármennyire hihetetlen, már több mint húsz éve dolgozik a német hírszerzés és elhárítás központjában, amikor 1945-ben, a háború befejezésének küszöbén, a szovjet hadvezetés utasítására meg kell hiúsítania az évszázad talán legnagyobb titkos akcióját. A feladat végrehajtása szinte emberfeletti nehézségekbe ütközik, és hallatlanul veszélyes. Pengeéles helyzetekbe, látszólag megoldhatatlan problémákba bonyolódik Stirlitz, különösen amikor a Gestapo kompromittáló helyen megtalálja ujjlenyomatát. Pedig még meg kellene mentenie egy lebukott rádiósnőt, párhetes gyermekével, a biztos pusztulástól, s ami a fő: meg kell hiúsítania egy svájci titkos tárgyalást. Míg Stirlitz végzi feladatát, a gyűrű mind szorosabban fonódik köré...

Ismeretlen szerző - Galaktika ​335 XL
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Galaktika ​335.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vaszilij Szeljunyin - Nyikolaj Smeljov - Vlagyimir Subkin - Anatolij Sztreljanyij - Gigorij Hanyin - Látlelet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Terry Pratchett - Rémes ​regiment
Hirtelen, ​vad ötletként kezdődött… Mellék Marinak sietve fiúvá kellett válnia. A haját levágni és nadrágot húzni könnyű volt. De azt megtanulni, hogy nyilvánosan szellentsen meg böfögjön, és hogy úgy járjon, akár egy majom, sokkal több időt vett igénybe… Aztán felcsapott a seregbe, és elveszett bátyja keresésére indult. Csak épp tombol a háború. Bár mindig is tombolt valamilyen háború. És Mari a bajtársaival bármiféle kiképzés nélkül a kellős közepén találja magát – az ellenség pedig vadászik rájuk. Az ő oldalukon ezzel szemben csupán a sereg legcsavarosabb eszű őrmestere és egy kávémániás vámpír áll. Vagyis hát… van egy Titkuk is. És ahhoz, hogy a háborút az ellenséges seregek szívében megnyerje, minden tehetségét latba kell vetnie… a Rémes regimentnek.

Ismeretlen szerző - Égtájak ​1980
Iain ​Bamforth: Szöveg (ifj. Schütz István) Rubén Bareiro Saugier: Az ezüstkígyó megölésének és véréből való újjászületésének története (Nagy Mátyás) Katja Behrens: Nincs hely kettőnknek (Fodor Zsuzsa) Jorge Luis Borges: Undr (Csuday Csaba) Heinrich Böll: Túl gyakran mész Heidelbergbe (Gergely Tihanyi Vera) Catarina Carsten: Beszélgetések Lebbinnel (Fenyves Katalin) Jacques Chessex: A kislány (Fehér Katalin) Piero Chiara: Várjuk ki, mit hoz a jövő (Benkő Balázs) Francis Clifford: Tíz perc egy júniusi reggel (Lugosi László) Robert Coover: Baleset (Derera Mihály) Philippe D'André: A hasadék (Kontor Klára) Hugo Dittberner: Családi dolgok (Lendvay Katalin) Nodar Dumbadze: Ördögök (Szilvási Izabella) Douglas Dunn: Kert nélkül (Gönczi Éva) Gunter Falk: Franz felébred (Kopácsy Lívia) Herbert Gold: Töredék (Lugosi László) Bessie Head: A sötétség kora (Mészáros Károly) Knud Holst: A fácán (Szankowska Judit) Kaiko Takesi: Pánik (Rácz Lajos) Saulius Tomas Kondrotas: A gyűjtő (Király Zsuzsa) Anatolij Krivonoszov: Levelek a szülőfaluból (Szakály Teréz) L. H. Kyle: Partita a Bath utcában (Korányi Judit) Doris Lessing: A nő (Kopácsy Lívia) Jakov Lind: A kályha (Veres Júlia) Jurij Nagibin: Holdfényben (Paróczai Jolán) Aziz Nesin: Ébredező emberek (Kollár János) Marek Nowakowski: Hádesz (Dobos Lídia) Poul Pedersen: Változó idők (Miszoglád Gábor) Phan Tu: Ébredés (Fehér Katalin) Raymond Queneau: A trójai ló (Dusnoki Katalin) Uwe Saeger: A földieper szomjas (Makai Tóth Mária) Muriel Spark: A sötét szemüveg (Gönczi Éva) Vidosav Stevanovic: Császármetszés (Poór Zsigmond) Bjorg Vik: Segélykiáltás egy puha pamlagról (Sz. Egerszegi Erzsébet) Luis Antonio de Villena: Egy nagyvilági hölgy rejtett története (Sziberth Bertalan) Alf Wannenburgh: Visszhangok (Káldos Mária)

Ismeretlen szerző - Verses ​világjárás
Az ​első alpinista Petrarca volt, a XIV. század elején - azóta a költők gyalog, szekéren, postakocsin, vitorláson és gőzhajón, expresszvonatok ablakában állva, kutyaszánon és lökhajtásos repülőgépen keresztül-kasul járták a világot. Vagy csak elvágyódtak idegen földekre, messzi égtájak alá, s ha másképp nem, képzeletben utaztak. Ezekről a valóságos és elképzelt utazásokról, a világ költői megismeréséről szól Rába György jelen gyűjteménye, a Verses világjárás. Mert mindenki lát a világban, de a költők maradandó emléket tudnak állítani világfelfedező élményeiknek. Nem földrészeket fedeznek fel, csak esetleg egy furcsán növő ismeretlen fát, sose hallott távoli folyót s a folyó partján egy ismeretlen embert. Így e kötet tematikája: az apró részekből összeállt teljes világ.

Anton Szemjonovics Makarenko - Pedagógiai ​hősköltemény
"... ​Az új ember kovácsa nagy művészi alkotás. Ez minden olvasó közvetlen véleménye... hatásában az eredeti és meggyőző élettartalom gazdagsága a közvetlen döntő mozzanat... felépítése olyan eseményekből áll, amelyek nem kapcsolódnak mesévé és mégis szerves egységet alkotnak. A mű minden részletet nagyszabású realizmussal ábrázol, lényegében azért mégis tipikus megtestesítője az >>eszmei<< irodalomnak\" - írja Lukács György Makarenko könyvéről szóló tanulmányában.

Ismeretlen szerző - Esztétikai ​olvasókönyv
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Fantasztikus ​történetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
„A ​világirodalom egységes, összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés. Mikor Goethe először észrevette és nevet adott neki, már réges-régen létezett: mert sokkal régibb, mint a nemzeti irodalmak. Csakhogy akkor még nem hívták »világirodalomnak«, hanem jelző nélkül, pusztán csak »irodalomnak«. Jelző inkább az egyes nemzetek külön literatúráját illette. A világirodalom nem ezekből állt össze nagyobb egységgé. Ellenkezőleg: az egyes nemzeti irodalmak különültek el a világirodalmon belül, mint állam az államban, külön nyelveik védbástyái mögött, mindjobban önálló életet kezdve...” (Babits) Egy válogatásban bemutatni a novellát, úgy, hogy a vállalkozás a legkülönbözőbb szempontoknak megfeleljen – hogy bemutassa mindazt, ami előzménynek tekinthető: a görög és latin műveltséggel érintkező perzsa, indiai, arab elbeszélés-gyűjtemények egy-egy darabját. Magáét a görög és latin elbeszélő prózát, a középkori fabliau-t, az európai és kisázsiai fejlődéstől függetlenül létrejött távol-keleti elbeszélést, a modern novella megteremtőjétől, Bocacciótól a ma élőkig, a reneszánsztól a XX. századig feltérképezze a novella egész világföldrajzát, úgy, hogy egyszerre adjon képet az irodalomtörténet korszakairól, tükrözze a többé-kevésbé elfogadott értékrendet s az ettől gyakran (s szükségszerűen) eltérő nemzeti értékskálát is reprezentálja, reménytelen vállalkozás, hisz csak az utóbbi két követelmény is kibékíthetetlenül áll szemben egymással, lévén, hogy a legnagyobb irodalmakból magasabb színvonalú gyűjtemény állítható össze, mint a nemzeti irodalmak összességéből. E közhellyel, hogy ilyen gyűjteményt csinálni reménytelen vállalkozás, szemben áll a gyakorlat: antológiák születnek, mert szükség van rájuk. Novellaantológiák is. Se szeri, se száma az ilyen átfogó vállalkozásoknak, mint a mienk, a legszélesebb skálában a két véglet: a tudós válogatás és ez impresszionista között. Mit tehet a szerkesztő egy ilyen nagy példányszámú, „standard” kiadványnak szánt antológia esetében, mint az, amelyet az olvasó a kezében tart? Igyekszik az egyes irodalmakat előbb úgy venni, mintha külön antológia készülne mindből, s az irodalom történetének a fonalát szépen felgömbölyíteni, mintha szöveggyűjteményt készítene. A kialakult értékrendet nem megsérteni, mintha disszertációt írna. S amikor ilyenformán előállt a megengedettnél két-háromszor terjedelmesebb anyag, megpróbálja csökkenteni. Pontosabban: csökkenteni, számtalan menetben. Úgy, hogy minden követelményt megsért. A térkép helyett tájékozódási pontok maradnak, a történeti fonal elkalandozik, az irodalomtörténetiség súlyos sérelmet szenved. A sérelem elkövetésében magyarázhatóan, de védhetetlenül, ha úgy tetszik, önkényesen, de elkerülhetetlenül most már a szerkesztő ízlése az eszköz. Mert ha már nem lehet teljes - és lehet e egyáltalán teljes egy antológia? -, adjon csak valamelyest eligazítást, vázlatot műfajról, korokról és nemzetekről, és legyen szép, jó, megrázó, emlékezetes olvasmány. Erre törekszik ez a válogatás is, amely kezdve az elbeszélő próza legrégibb ismert alkotásaival, a négyezer éves óegyiptomi A paraszt panaszai-val hetvenhárom elbeszélést, illetve novellát tartalmaz: a régebbi korokból tizenhármat, a tizenkilencedik század elejétől napjainkig hatvanat. Nem tesz egyenlőségi jelet az egyes irodalmak közé, de igyekszik, ha és ahol a színvonal sérelme nélkül ez megoldható, minél több irodalomból válogatni, s képviseltetni a később felvirágzott irodalmakat is. Egyezően a hasonló célkitűzéssel készült, ugyancsak az Európa Kiadónál megjelent A világirodalom legszebb drámái és A világirodalom legszebb versei című antológiákkal. A burkolón Pablo Picasso Minotaurosz és áldozata c. tusrajza látható.

Anatolij Kuznyecov - Babij ​Jar
A ​Kijevet megszálló náci hatóságok és ukrán kiszolgálóik 1941. szeptember 29-én és 30-án, a zsidó újév két napján, 33 000 helyi, illetve Nyugat felől az ukrán fővárosba menekült zsidót, javarészt asszonyokat, gyerekeket és öregeket lőttek agyon a város mellett húzódó szakadékban, a Babij Jarban. A nácik a város 778 napig tartó megszállása alatt további százezer ukrán és orosz áldozatukat – zömében szovjet hadifoglyokat, bujkáló kommunistákat, partizánokat – végezték ki ezen a helyen. Anatolij Kuznyecov Kijevben, a szovjetunióbeli zsidók pusztulásának jelképévé vált nagy völgyszakadék mellett született és nőtt fel, s gyermekként, közvetlen közelről tapasztalta meg a német megszállást. Dokumentumregénye a Junoszty című folyóiratban jelent meg 1966-ban, két részletben, szerencsés politikai pillanatban: a szovjetunióbeli antiszemita hullám rövid szünetében. (Az író 1969-ben maga is emigrációba kényszerült.) A szovjet olvasó Kuznyecov könyvéből szerezhetett először tudomást arról, hogy mit is jelentett valójában a német megszállás az ország zsidó lakosságára nézve. A téma mindaddig tabunak számított, és a regény megjelenése után nem sokkal újra az lett, egészen a szovjet rendszer végéig. Az író egykorú dokumentumokra és a szemtanúk, túlélők visszaemlékezéseire építve mindenfajta stilizálástól mentesen, a krónikás szűkszavú egyszerűségével és kínzó pontossággal számol be az egykor játszóhelyül szolgáló szakadék történetéről: az SS terrorgépezetének működéséről, a futószalagon folyó kivégzésekről és Babij Jar utóéletéről: a tömegsírok eltüntetésének hátborzongató történetéről. A visszaemlékezésekből és dokumentumokból álló rövid fejezetek a regény nagyobb terjedelmű, elbeszélő fejezeteivel váltakoznak, melyek hőse a háborút gyerekként megélő elbeszélő. Kuznyecov a megszállás éveinek teljes kijevi körképét nyújtja: hitelesen és megrázóan ábrázolja a háborús évek nélkülözéseit, a városban fel-fellángoló ellenállást és a családja, valamint önmaga túlélésért folytatott rendkívül bátor erőfeszítéseit, a felnőtté válás történetét.

Ismeretlen szerző - Huszadik ​századi dekameron I–II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jojo Moyes - Tengernyi ​szerelem
1946-ban ​járunk, amikor szerte a világon fiatal nők ezrei kelnek útra, hogy csatlakozzanak a háború idején megismert vőlegényükhöz, férjükhöz. Sydneyből is több száz ifjú asszony tart Angliába a Victoria fedélzetén. A hajó nem pompás óceánjáró, hanem sok viszontagságot látott repülőgép-hordozó, melyen egész seregnyi tengerész és tiszt szolgál, illetve utazik, szigorúan elkülönítve a női részlegtől. A négy főszereplő - Frances, a zárkózott ápolónő, a gazdag családból való, elkényeztetett Avice, a komolytalan, alig tizenöt éves Jean és az őszinte, nyílt természetű Margaret - egy kabinba kerül, s a hathetes utazás alatt sok mindent megtudnak egymásról és önmagukról. Sorra kiderül, hogy mindenkinek van valamilyen féltett titka, és a múlt bonyodalmait csak még terhesebbé teszik a jelen váratlan fordulatai, melyek akár egészen új irányba terelhetik a lányok életét. Hogy az átélt örömök, félelmek és megpróbáltatások után végül mindenkinek jól alakul-e a sorsa, az csak sok év elteltével derül ki... A világszerte méltán rendkívül népszerű Jojo Moyes ebben a megtörtént eseményeken alapuló, érzelemgazdag regényében is mesteri ügyességgel szövi egymásba a történet szálait. Olvasói ismét bátran a szereplők útitársául szegődhetnek, a közös utazásban bizonyosan nem fognak csalódni. "Sziporkázó regény barátságról, családról, szerelemről." (Woman & Home) "A Londonban született Jojo Moyes az egyik legnépszerűbb, legismertebb angol romantikus bestsellerszerző. Pályáját újságíróként kezdte, dolgozott Londonban és Hongkongban is, majd első regénye, az Oltalmazó eső megjelenése után szabadúszó író lett. Jelenleg egy essexi tanyán él családjával, férjével és három gyermekükkel. Moyes két alkalommal is elnyerte "Az év romantikus regénye" elnevezésű rangos brit díjat - legutóbb a kiadónk Carta Light sorozatában többször is megjelent Az utolsó szerelmes levél című kötettel. Legismertebb bestsellere a Mielőtt megismertelek, melynek nagy sikerű filmváltozatát 2016-ban mutatták be."

Ismeretlen szerző - Égtájak ​1988/89
Huszonhárom ​esztendős az Égtájak, ami igazán szép kor egy évkönyv jellegű antológia esetében. Húsz kötete jelent meg, ebből tizenegyet (1967-1977) Karig Sára gondozott, kilencet jómagam, de mindketten tizenegy-tizenegy éven át gyűjtöttük az anyagot – az eltérés abból adódik, hogy az 1978-79-es és az 1982-83-as válogatás így, összevonva került a közönség elé (mind ez a mostani is). Szép kor – és sokszínű, de legalábbis változatos múlt. Büszkék vagyunk arra, amit legutóbbi számunk egyik recenzense így fogalmazott meg: „ csaknem minden kötet forráskiadvánnyá vált: bennük találhatók meg fontos elbeszélések, itt tűnek fel először elsőrangú nevek.” Gy. Horváth László