Válogatott fejezetek a technika történetéből

Lovik Károly - Árnyéktánc
Lovik ​Károly (1874--1915) a magyar századforduló-századelő egyik legkülönösebb alakja. Már tizenkilenc esztendősen fővárosi napilapoknak ír tárcákat, 1896-tól pedig Kiss József legendás hírű lapjának, a _Hét_nek a novellistája. Kora ifjúságától vonzzák a lovak, felnőtt korára európai hírű lótenyésztővé válik, cikkei, tanulmányai nemzetközi feltűnést keltenek. Mindennek következményeként nincsenek anyagi gondjai, sokat utazik, a kor azon kevesei közé tartozik, akik bejárták szinte egész Európát. Széles látókörű, valóban európéer író és szakember volt, s amit büszkén hangoztatott, független. Világok határán élt, legjobb műveiben sok mindent megelőlegezett a modern próza lehetséges irányaiból. Lovagjai, gavallérjai a valóságos tértől és időtől elszakadva utaznak és emlékeznek, gyermekhősei megrettennek a felnőtté válástól, s a mesék birodalmába húzódnak vissza. S mind-mind a századelő nagy létélményét, szecessziós érzését hordozzák: a teljesség elvesztését.

Mándy Iván - Fabulya ​feleségei
"Komiszul ​éltünk. - Állapította meg egy interjúban Mándy Iván e kötetben szereplő, s az ötvenes években keletkezett írásainak a személyes-életrajzi, s egyben történelmi hátteréről. - Álmunkákat végeztünk, átírtunk, lektoráltunk, meg 'előadtunk'. Mások rossz hangjátékait írtam át a rádiónak, főként gyerekhangjátékokat, ezek voltak még az adott anyagban a legártatlanabbak. Persze, ami rossz volt, átírás után is rossz maradt... És előadásokat tartottunk. Milyenek voltak ezek az előadások? Borzalmak voltak. Hidegrázást kaptam előtte és közben, s utána. Mert ráadásul figyelték is, hallgatták is ezeket az előadásokat, nemcsak az egyszerű hallgatók, hanem az egyéb hivatalos hallgatók is. Például egyszer elmentem egy iskolába, tudom, akkor a _Különös házasság_ volt az a Mikszáth-regény, amiről beszélni lehetett, mivel antiklerikálisnak minősítették. Én nem erről beszéltem, hanem a _Gavallérok_ról, amit én a legjobb Mikszáth-írásnak tartok. Nagyszerű írás, nagyszerű kisregény. Nahát engem szépen följelentettek. Úgyhogy egy jó darabig nem tarthattam előadásokat."

Mikszáth Kálmán - A ​vén gazember
A ​kisregény Mikszáth nagy műveinek sorába tartozik, mintegy a Szent Péter esernyője párdarabja, ha az irodalomtörténet meg is feledkezett róla. Látszólag ugyan ez is habkönnyű, könnyes-mosolyos história egy vén kasznárról, aki egész életén keresztül orcátlanul lopja gazdája, az Inokay bárók könnyelmű-kártyás utódjának gazdaságát, hogy azután végrendeletében a hatalmasra duzzadt vagyonát immáron koldusbotra jutott ura gyermekeire hagyja, ám a kisregénynek legfeljebb felszínét alkotja ez a hihetetlen és az író által elhitetni nem is nagyon kívánt adoma, a mű mélyebb rétegei egészen másról szólnak. Mindenekelőtt arról, hogy pénz és tisztesség összeférhetetlenek, hogy a századvég társadalmi berendezkedése torz és elviselhetetlen, hogy az úri becsület nem egyéb arcátlan hazugságnál, hogy szépség, jóság, igazság csak a mesében létezik, csak a költészetben, csak az álomban. A kisregény hasonlíthatatlan szépségét éppen az adja, hogy Mikszáth minderről közvetlenül szinte szót sem ejt, mindezt csak sugallja, érintőlegesen érzékelteti, s épp ezáltal költészet és valóság varázsos ellenpontjátékát valósítja meg.

Mikszáth Kálmán - Nem ​kell mindent tudni
„Valahonnan ​a felföldről, a szürke tót hegyek közül magával hozott egy csendes, állandó szomorúságot, egy kis szláv szentimentalizmust, nem sokat, csak annyit, amennyi a boldogságot még édesebbé teszi, pikáns ízül egy csöpp keserűséget a mézbe. Mikszáth filozófus. Úgy beszél minden alakjával, félvállról, pipával a szájában, mintha az egész világnak nagybátyja lenne.\" /Kosztolányi Dezső/

Móricz Zsigmond - Sárarany ​/ Az Isten háta mögött
A ​Sárarany egyes fejezeteit 1909-ben kezdte el közölni a Nyugat című folyóirat. A cím már előrevetíti a témát, az írói szándék szerint arra utal, hogy civilizálatlan körülmények között a tehetség elsikkad, "sárként használódik el az emberi élet útján". A helyszín Kiskara, egy csinos kis alföldi magyar falu. Alig száz házból áll. Móricz szerint a falu népe éppen úgy tele van tehetséggel, mint bármely más társadalmi réteg, de a nép emberének tehetsége, az akkori viszonyok közt, nem juthat felszínre, és nem alakulhat át cselekvő energiává. "Hat férfi és egy asszony. S mind a hatan egyformán emésztő szenvedéllyel lesik ezt az egy asszonyt. Mind a hatan egyformán gyűlöletesek egymásnak, s mindannyian készek a végsőkig menni harcban és önfeláldozásban ezért az asszonyért." Veres Pálnénak, a kisvárosi tanító szépséges ifjú feleségének sem "égi", sem „földi” szerelem nem adatik meg, igénye is csak az utóbbira van. Öregedő férje mellett egyetlen öröme az életben a hódítás. A szoknyája körül forgolódó férfiaknak is egészen közönséges sors jutott, hiszen Ilosván minden kisszerű, sivár, és úgy-ahogy rendben van. Ízlés nélkül épült, apró, kopott házak, rossz kövezetű, mocskos utcák, legyektől hemzsegő kocsma, olcsó bútorokkal zsúfolt szobák, szomorú életek – szóval valójában nincs itt rendben semmi. Már csak azért sem, mert a dzsentriből lett polgár sohasem fog kibékülni a parasztból lett polgárral, az „arisztokrácia” sosem ereszkedik le az intelligenciához. A polgármester, a református pap, a tanító, a gimnázium igazgatója és tanára, az albíró, a kántor, a diák, a kereskedők, a borbély, a hentes csupa összebékíthetetlen indulattal él egymás mellett.

Somlyó Zoltán - Nyitott ​könyv / A titkos írás
Kosztolányi ​Dezső írta Róla: ..."Viharvert fejét láttam egy aranyozott barokk oszlophoz támasztva, sápadt arcát, kék állát, melyet sohasem lehetett egészen megborotválni, a száj bíborvonalát és a két szem haragos szurokfényét, vad fekete haját, fekete lakkcipőjét, fekete ruháját, meggyszín mellényét, melynek művészi kivágásán az ingmelle ragyogott. Ez a csodálatos ember Somlyó Zoltán volt, a költő..." Kosztolányi szép portréjának a hősét, a költőt, "aki átkozott, mert rossz szókkal barátkozott", két önarckép, két puskini ihletésű elbeszélő költemény mutatja be az olvasónak. A Nyitott könyv a század első éveinek érzelmes, borongós hangulatát idézi; a Titkos írás egy szomorú szerelem történetét meséli el romantikus színekkel. De mindez csak keret, mert a középpontban a meggyszín mellényes költő viszontagságai, szerelmei, bánatai állnak, valóságos és művészetté magasztosított ifjúsága.

Szabó Dezső - Az ​elfelejtett arc
Szabó ​Dezső novelláinak ez a válogatása az életmű sokszínűségét, az írói megszólalás több hangnemét kívánja bemutatni. Egyik elbeszélésének címét kölcsönvéve azt mondhatjuk: ezekből az írásokból egy kevéssé ismeretes "elfelejtett arca" bontakozik ki: azé az íróé, aki lehetett volna.

Tömörkény István - János ​a földdel
Népének ​sorsát együttérzéssel figyelte az első világháborúban. Híven követve paraszthőseinek járását, hamarosan rájött, hogy a becsülettel helytálló népet a történelem láthatatlan erői és látható urai rászedték. A népsors e szemléletét, ábrázolását érezte rokonnak Ady, amikor 1917 őszén, a szegedi újságírók Tömörkény-ünnepélyén így vallott: "Háborús nézése is egészen tömörkényi, az övé, szánó, de nem csüggedt, majdnem fatalista, de könnyes humorú. Irigylendőbb és hasznosabb, mint egy-kettőnké, kiknek az a büszkeségünk, hogy a háborút legkezdete óta átkozzuk..." Tömörkény István válogatott elbeszéléseinek e kötete a pálya elejéről és végéről rokon tárgykört fog egybe: a katonáskodás emlékeit és az első világháború élményeit.

Török Gyula - Ikrek
Az ​1917-ben íródott Ikrek szereplői a honi "felső tízezer" tagjai közül lépnek a regénybe, mondhatni, Szinyei Merse Pál Majálisának megelevenedő idilljéből. Vendégszerető vidéki kastély ebédlőtermében, boltíves folyosóin, esti sétákon és hegyi kirándulásokon szövődik a ház dúsgazdag úrnője, a sugárzóan szép és fiatal özvegy valamint a Komoróczy-testvérpár könnyedén induló háromszög-flörtje. Az asszony drámája: a szenvedély nem tud választani, mert nem tud megkülönböztetni. Az ikrek drámája: a szenvedély nem tud lemondani, inkább vállalja a természet zavarba ejtő tréfájában rejlő visszaélés lehetőségét. A romantikus-borzongató regény díszletei egy egzisztencialista dráma alaprajzát takarják.

Veres Péter - Gyermekharag
Elbeszélések

Gretchen Rubin - Boldogságterv
Egy ​esős délutánon Gretchen Rubin a föld legprózaibb helyén, egy belvárosi buszon megvilágosodik. Rádöbben, hogy vánszorog a nap, de rohannak az évek, múlik az idő, ő pedig nem koncentrál eléggé azokra a dolgokra, amelyek igazán számítanak. Ott, abban a szent pillanatban eldönti, hogy rászán egy évet a boldogságára. A Boldogságterv ennek az egy évnek a friss, lenyűgöző nyomon kísérése, humoros, bölcs krónikája. Annak a tizenkét hónapnak a kalandjait meséli el, amikor Rubin az ókori bölcsek, a modern tudomány, valamint a popkultúra tanácsait alkalmazva a boldogságot kereste. A tanulságos, mégis szórakoztató, gondolatébresztő, de lenyűgözően olvasmányos könyv nyomán mindannyian kedvet kapunk életünk megváltoztatásához. Azonnal hozzá akarunk látni, hogy kis lépésekkel nagy változást vigyünk véghez. „Ez a könyv már az ötödik oldalnál boldoggá tett. És minél tovább olvastam, annál boldogabb lettem. Csupa nagyszerű ötlet, életem minden területén változást hozott a szerelemtől a pénzig, a munkától a játékig, az írástól a diétás kóláig.” – A. J. Jacobs

Csermely Péter - Bloghálózatos ​életfilozófiám
A ​CsermelyBlog (www.csermelyblog.hu) írásai 2009 végén jelentek meg először. A bejegyzések széleskörű figyelmet keltettek; a blog letöltéseinek a száma két év alatt megközelítette az egymilliót. A legnépszerűbb írást, a könyvben is helyet kapó, jó tanárról szólót 20 ezernél többen olvasták el. A legtöbb bejegyzés olvasottsága már a megjelenésének hetében jóval ezer fölött volt. Az Olvasó azonban most nemcsak két év válogatott blogbejegyzéseit tarthatja a kezében, hanem ennél jóval többet, újszerűbbet is. A tömörítettés aktualizált írásokban ezúttal ugyanis meghatározott, egymásra épülő sorrend szerint mélyedhet el az érdeklődő. Az egyes gondolatköröket e könyv számára készült interjúk követik és kerekítik egésszé, valamint a bejegyzésekre beérkezett néhány válasz rövidített változata. A CsermelyBlog annyiban is különleges, hogy igen igényes olvasóiköre van. A blog hozzászólóitól a magyar interneten elharapódzott alpári stílus idegen. Két kivételtől eltekintve soha sem volt olyan hozzászólás,amelyet a blog még oly szigorú szabályai alapján is moderálni kellett volna. A hozzászólásokból néhányat, ahogyan ezt már jeleztük, e könyvben is megmutatunk, hogy az Olvasó is tagja lehessen annak az értékőrző, szeretetteljes közösségnek, ami a blog körül kialakult. Az írásokat Szűcs Édua rajzai teszik még jobban elgondolkodtatóvá. A rajzok pontosan olyanok, mint a CsermelyBlog szerző által gondosan válogatott képei. Szűcs Édua rajzai sokkal többek, mint illusztrációk. A rajzok új szempontból értelmezik az írások gondolatait, egy olyan görbe tükröt tartanak elénk, amelyben még jobban magunkra ismerünk.

Oswald Spengler - Ember ​és gép
OSWALD ​SPENGLER az elmult világháború után, a frissen kötött béke reménykedő éveiben belekiáltotta a világba az intő szózatot: csak a kezdetén vagyunk a nagy katasztrófáknak, új háborúk következnek és ezek még borzalmasabbak lesznek, mint az úgynevezett világháború. Kimondotta azt is, hogy az európai ember önmaga fogja lerombolni kultúrájának büszke alkotásait, hogy egy új barbarizmus korszakába léptünk, amely az európai műveltség bukásával, a Nyugat alkonyával egyértelmű. Az új világégés kellős közepén nem akarjuk eldönteni, igaza volt-e Spenglernek vagy sem, vájjon csupán a háborúvesztés pesszimista prófétája szólt-e belőle vagy a világtörténelem egyik legnagyobb bölcselője értelmezte-e helyesen korunkat. Bizonyos azonban: az európai kultúra fenyegető veszélyeit őnála jobban senki nem ismerte fel. Meglátta a technika csodálatos haladásában rejlő veszedelmet is. Mi lesz, - kérdezte - ha egyszer az ember a természet legyőzésére szánt tökéletes fegyvereit nem az építés, gyógyítás és gyarapodás érdekében használja, hanem önmaga ellen fordítja, hogy romboljon és pusztítson. Ugyanaz a technika, amely az európai kultúrát oly csodálatosan felépítette, lesz majd a nyugati civilizáció igazi sírásója. - Ez a tanulmány EMBER ÉS GÉP mintegy összefoglalása, betetőzése Spengler nagy művének, amely »A Nyugat alkonya« címem jelenik meg magyar fordításban.

Oswald Spengler - Gép ​és ember
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Határ Győző - Keleti ​kulisszák
Az ​Angliában nemrég elhunyt neves író és költő négy, eddig csupán Nyugat-Európában megjelent, keleti tárgyú színjátékát gyűjtötte össze. Perzsa eredetű, 16. századi arab erotikus gyűjtemény, Az Ezeregy éjszaka meséi vagy merész álmainak töredékei ihlették a szerzőt hol ezoterikus, hol nagyon is realista báb- és hangjátékainak megírására. Így születtek azok az érzelmes burleszkek, egzotikus költői mesejátékok vagy furcsa abszurdok, melyekben korunk történelmi valósága mutatkozik meg a maga végletes feszültségében.

Határ Győző - Szélhárfa
Számos ​szépirodalmi mű után az Özön közöny megjelenésével a bölcselő Határ Győzőt ismerhették meg a hazai olvasók. S ennek szerves folytatásaként most a Szélhárfa három kötetét olvashatjuk (A rákóra ideje, Félreugrók - Megtántorodók, Anfisumma). Az előbbi 1980-ban, az utóbbiak 1982-1983-ban keletkeztek. Határ Győző e bölcseleti aforizmákban elmondja, hogy hatvanéves elmúlt, amikor „filozofálni" kezdett, amikor úgy érezte, eléggé érett ahhoz, hogy korai szerelmei - a zene, az építészet, a belletrisztika - után kipróbálja, mi lett volna, ha filozófus válik belőle. Nem törekszik rendszert építeni. Bravúros nyelvi könnyedségével és leleményeivel megteremti az alig létező magyar filozófiai nyelvezetet, legalábbis az övét: szellem, irónia, anekdota, aforizma, gondolati mélység egyszerre. Szellemi csillagszóró, gondolati tűzijáték-ez a három kötet. Határ Győző elindul egy ponton s az asszociációk révén halad tovább, játékosan, könnyedén. Gyakran beiktatva egy-egy anekdotát, történetet, legendát - többnyire a görög kultúra kincsestárából -, hogy eszmefuttatásai gördülékenyen „szaladhassanak" tovább. Persze ezek a „szabad asszociációk" azért mégis csak egy-egy meghatározott mederben röpködhetnek szabadon. A három kötetnek szigorú tematikai irányvonala van. Mint a címül adott szélhárfa, ha megmozgatja a szél. „már Püthagorasz is észrevette - írja Határ Győző -, hogy a dombtetőre kitett lant, líra, hárfa, összes felhangjaival megszólal, ha a szél belekap hosszan, _sempre forte_ zeng-zendegél: a szélhárfa szolgáltatja a föld legkiszámíthatatlanabb zenéjét de vajon tudja-e a hárfa, mit muzsikál össze s hogyan komponálja a magáét a szél véletleneiből?...de kihalljuk-e belőle, mimondó a szél?" Élményekben, gondolatkötésekben gazdag lecke az olvasóknak. Kimeríthetetlenül gazdag ismeretanyagával Határ Győző úgy bánik, mint instrumentumaival a szél.

Határ Győző - Intra ​muros
A ​kortárs magyar irodalom közelmúltban elhunyt klasszikusának esszénaplója, rövid gondolkodói reflexióinak gyűjteménye, amelyet maga így jellemez: \"mihaszna eszmék turkálója, melyektől mérgében, Szürke Kérgében gondolkodójuk szabadulni nem tud.\"

Határ Győző - Alapigazságaink ​- Nagardzsuna
A ​Londonban élő, immár 89 éves Határ Győzőt - a magyar irodalom jeles alakját, a Széchenyi Irodalmi Akadémia tagját, és irodalmi munkásságát - nem kell bemutatni. Legújabb kötetében azonban nem az íróval, hanem a történelem, a politika és a bölcselet határmezsgyéin járó gondolkodóval találkozunk.Az Alapigazságaink hangsúlyozott töredékessége ellenére egyfajta összegzés, őszinte, kertelés nélküli, kemény ítélet arról a világról, amelyben mindannyian részesek vagyunk.

Határ Győző - 2984
A ​kötetben a 2006 novemberében elhunyt, már életében klasszikusnak számító Kossuth-díjas író utolsó éveiben írt filozófiai és lírai-önéletrajzi kisesszéit olvashatjuk. A mester még maga gyűjtötte csokorba írásait, s rendezte ciklusokba. A kötet négy fejezetre oszlik: a "Szemesnek áll a világ" az eszmék hétköznapi megjelenési formáit elemzi. A "Szabad szólás teljessége" a vélemény kimondásának lehetőségeiről szól. "A mindig-új halál" a semmivel való találkozás krónikája. A "Mennyországi Látogatások" lét és máslét kérdéseire fogalmaz meg új kérdéseket a filozófiai esszék és a prózaversek közötti műfaji határmezsgyén.

Határ Győző - A ​fontos ember
Marci ​e szótörmelékeket amúgy is eleresztette a füle mellett, csupán a gyógyító muzsikáját vette be, ahogy a nyámnyoszolya szélén üldögélő és férji homlokát becenevén nyomkodó Marcsicája a fülébe duruzsolta: - Ugye?! Ugye?! Kellett ez neked?! A multkorjában a kisujjad ficamodott ki rajtam, ma a csuklód repedt el. Legközelebb a könyököd fordul ki nekem, te kis utálatos. Szadista ártány. - (Szájbabaszott cigánykurva). - Hányszor mondjam, te kéjbarom, hogy nem Olyan vagyok, amilyennek a te Piszkos Fantáziádban lakozom? Hányszor valljam meg az Igazat, ha egyszer erre az én Igaz Szűzi és Majdnemhogy Ártatlan Mivoltomra süket vagy?! - (Annak is hülye). - Vagy esküdözzem égre-földre, hogy nem vagyok az a sárló kanca, aminek hiszel és magadban kiszínezel?! - (Aki vagy). - Sőt, mire odajuthatnék, épp abból van a zűr, hogy dehogy-is akarok én sárlani. Abból. Hiszen éppen ez: ez az én nagy bajom, abból van a ramazuri. Hogy nem akarok. - (Úgy hazudik, ahogy a lélegzet benne ki-be jár). - Ezért fajult tettlegességig egyik-másik suta kis kalandom, mert az aggok félreértenek és nem megy a fejükbe, hogy nekem csak pántlika kell: a pántlika... - - (Mint a bazilika. Akkorákat). - Marci! Fáj?! Ne vágj nekem ilyen tamáskodó, ilyen hitetlen-ronda pofát.