Rosszfiúk ​világforradalma Az ​1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság története

Tormay Cécile - Bujdosó ​könyv
"Maradjon ​fenn könyvemben az, ami velünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben. Legyen a Bujdosó könyv a fájdalom könyve. Mialatt írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvéreim voltak a közös szenvedésben. És ebben a könyvben velük akarok maradni még akkor is, mikor már sem ők, sem én nem fogjuk többé látni az új magyar tavaszokat." (A szerző)

Borvendég Zsuzsanna - Az ​"impexek" kora
Az ​1970-es évektől a magyarországi titkosszolgálatok fontos szerepet töltöttek be a szovjet blokkon belül: a magyar belügyi és katonai hírszerzés embargós beszállítókká váltak. A műszaki-tudományos hírszerzés hátterét az 1972 után gombamód szaporodó vegyesvállalatok adták, vagyis elsősorban a külkereskedelem fedésével tudták az érzékeny technológiákat átjuttatni a vasfüggönyön. Az "impexek" és nyugat-európai leányvállalataik részei lettek egy hidegháborús nagypolitikai játszmának, amelyhez illegális forrásokra, feketegazdasági manőverekre is szükség volt. Innen már csak apró lépés kellett a vegyesvállalatok offshore jellegű céghálózatának kiépítéséhez és a nyereséges külkereskedelmi üzletek kiszervezéséhez ezekbe a vállalkozásokba. Feltehetjük tehát a kérdést: vajon a Kádár-rendszer idején többnyire hiánnyal záró külkereskedelmi mérleget vajon mennyivel rontotta tovább ez a tevékenység? A könyv a Kádár-rendszer egy olyan oldalát mutatja be, amelyről eddig keveset hallhattunk: megismerhetjük belőle Kelet és Nyugat cinkos és sokszor cinikus együttműködését, filmbe illő epizódok elevenednek meg előttünk a titkosszolgálatok külkereskedelemre való ráépüléséről és az így végrehajtott akcióikról, s figyelemmel kísérhetjük egy olyan gazdasági-pénzügyi hálózat kiépülését, amelynek tevékenysége az ország gazdasági teljesítőképességét is befolyásolta.

Ungváry Krisztián - Hősök?
A ​magyar főváros hetvenöt évvel ezelőtt kezdődő ostroma ma is a történelmi emlékezet kitüntetett színhelyének számít - olyasfajta eseménynek, amely újra és újra ideológiai és politikai csatározások áldozatául esik. A korábban uralkodó, antifasiszta értelmezéssel szemben az utóbbi évtizedek szélsőjobboldali emlékezetkultúrája már "hősökként" ünnepli a kitörésben részt vevő katonákat, miközben egyre kevesebb szó esik a történelmi tényekről és az esemény szereplőinek valóságos mozgatórugóiról. Ungváry Krisztián _Budapest ostroma_ című, számos hazai és nemzetközi kiadást megélt, páratlanul népszerű kötete után ezúttal a csatában részt vevő német katonai elitet vizsgálja: kollektív életrajzgyűjteménye azokat a német katonákat veszi sorra, akik fontos vezető beosztásban vettek részt a fővárosi harcokban, vagy budapesti tartózkodásuk alatt előkelő kitüntetésekben (Vaskereszt Lovagkeresztje, Német Aranykereszt) részesültek. A történész az érintett személyek kapcsán részletesen szól pályájuk magyarországi vonatkozásairól, ezen belül is a főváros ostromában játszott szerepükről, a Budapesten nyomon követhető mozgásukról, a velük kapcsolatba hozható eseményekről, valamint a kitörési kísérletben való részvételükről. A több évtizedes, aprólékos kutatómunka eredményeként megszülető százhuszonhárom életrajz fókuszában hús-vér emberek állnak, akiknek esendőségeik és erényeik csak együtt kezelhetők. A történeteikből kirajzolódó nagyszabású tabló egyaránt rámutat a német katonai életpályák különbségeire, a hőskultusz ellentmondásaira és a világháború borzalmaira. UNGVÁRY KRISZTIÁN (1969) történész fő érdeklődési területe elsősorban a 20. század politikai és hadtörténete, illetve az emberek viszonya saját történelmükhöz. Számos nagy visszhangot kiváltott történeti munka szerzője. _A Horthy-rendszer mérlege_ című akadémiai disszertációjával elnyerte az MTA doktora címet.

Müller Rolf - Az ​erőszak neve: Péter Gábor
Az ​Államvédelmi Hatóság története elválaszthatatlan első vezetőjének, Péter Gábornak a személyétől. Neve egyet jelentett, és egyet jelent napjainkban is a terrorszervezettel, számos ártatlan honfitársunk megkínzásával, bebörtönzésével, meggyilkolásával. Mégis a történettudomány máig adós maradt az ÁVH-vezér életútját feldolgozó szakmunkával. Müller Rolf könyve ezt a hiányt pótolja, bemutatja: hogy az újfehértói szabólegény miként vetette bele magát az illegális kommunista mozgalomba, hogyan ívelt fel a pályája 1945 után a politikai rendőrség élén, milyen szerepet játszott a nagy koncepciós perekben, a testi és lelki bántalmazásokban, miért fordult el tőle 1953-ban főpatrónusa, Rákosi Mátyás, hogyan teltek börtönévei és szabadulása utáni évei.

Wass Albert - Hagyaték
A ​kötet az író válogatásában közli Wass Albert életművének ugyan nem a legjavát (mert a csaknem félszáz kötetet alkotó oeuvre legjava aligha fért volna el benne), csupán legjellemzőbb részeit. Lényegében néhány szép novella, néhány - gyermekeinek írt - mese (Elindul egy élet; A titokzatos őzbak; A vízileány; Mese a mókusról, aki szeret vitatkozni stb.) és egy 1985-ben írt, egészen különös és szép regény található a kötetben. Az elbeszélések is, a mesék is egy Nyirőn, Tamásin tájékozódó, a mezőségi nyelvet bravúrosan kezelő, az erdélyi hegyeket, embereket, hangulatokat kitűnően ismerő író alkotásai; üdék, kedvesek, megragadóak, mélyen líraiak. A Hagyaték azonban a magyar irodalomban páratlanul álló, egyedi alkotás. Az erdélyi történelmet beszéli el benne Wass Albert egyetlen szempontból, az istenkeresés, az ősi hagyományok fennmaradása szempontjából. A mű szimbolikus sugárzását, szépségét, elsősorban az adja, ahogy az őskori hit, a táltosok, sámánok hagyatékának továbbélését fel tudja mutatni a legkülönbözőbb korokon keresztül, az első királyok idejétől a tatárjáráson, a törökvészen, az önálló Erdély korszakán át, a szabadságharcig, a Romániához csatolásig, napjainkig. Nem erőlteti az olvasóra motívumait, az ősi hit, az ősi bölcsesség misztifikálásától visszatartja biztos írói ízlése. Inkább csak jelzi, hogy a legkülönbözőbb korszakokban is volt valami - igen fontos - kontinuitásteremtő "hagyaték", hagyomány. Hol üldözöttek, hol egyszerű pásztoremberek, hol deákok, hol tudósok, hol megint mindennapi emberek őrizték, de kiirthatatlannak bizonyult. A Hagyaték ősi hitünkről a legszebb, legfelemelőbb alkotás.

Wass Albert - Ember ​az országút szélén
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jancsó Benedek - A ​román irredenta mozgalmak története
1916 ​decemberében az osztrák–magyar és a német katonai szervek szakemberekből álló hírszerzőcsoportokat küldtek Bukarestbe azért, hogy feltérképezzék a román árulás és az azt követő katonai támadás hátterét. Jancsó Benedek, mint a bizottság hivatalos tagja érkezett a román fővárosba, és a testület a vezetésével többvagonnyi titkos iratot küldött Budapestre. 1920-ban ezen információk alapján írta meg a román–magyar kapcsolatok egyik legfontosabb alapművét – korabeli címmel –, A román irredentista mozgalmak története című könyvet. A magyar kultúra egyik bölcsőjét, Erdély elszakítását a bevándorolt románság vezetői mintegy ötvenéves aktív munkával készítették elő. Látványos európai propagandával maguk mellé állították a külföldi közvéleményt, a román kultúra felvirágoztatásával pedig milliókat tereltek egy közös gondolat felé, amely végül legyőzte a Budapestről irányított, a valóságot látni nem akaró korabeli liberális magyar államot. Jancsó Benedek már 1892-ben megírta, hogy Erdélyt hamarosan elveszítjük, 1893-ban konkrétan jelezte, mit kellene tenni, de senki sem vette komolyan a figyelmeztetését. Az 1918-as Károlyi-puccs előtt Jancsóék hozzájutottak a román kormány által még 1916. augusztus elején az antant négy országával kötött bukaresti titkos szerződés szövegéhez, amelynek 4. pontja mondta ki Románia antantgyőzelem utáni új határait. A bizottság megdöbbent tagjai Jancsót küldték Budapestre, hogy felhívják a kormányt azonnali intézkedések megtételére. Pár nappal Budapestre érkezése után táviratot küldött Bukarestbe a bizottságnak, hogy a kormány tagjai nem hisznek neki! A vég hamarosan bekövetkezett, de vajon hogyan jutottunk el odáig? Erről szól ez a könyv, amely bölcs és higgadt elemzéssel íródott. Nem ártana, ha minden magyar könyvespolcán ott lenne. Jancsó Benedek (1854–1930) a háromszéki Gelencén született a „nagynyújtódi”' előnevet viselő Jancsó család leszármazottjaként. Édesapja Jancsó István, Háromszék táblabírája, volt, édesanyja Kálnoky Zsuzsanna. A család Bethlen Gábortól kapott címeres nemesi levelet. Tanári pályafutása 1878–1880 között Pancsován kezdődött a magyar irodalom tanáraként, majd 1880-tól az aradi állami főreáliskolánál folytatódott, ahol irodalmat, történelmet és bölcsészetet tanított. 1916-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. 1917–1918-ban a bukaresti osztrák–magyar katonai parancsnokság nemzetiségügyi előadójaként tevékenykedett, feladata volt a román irredenta tevékenység bizonyítékainak feltárása. 1918-ban egyik alapító elnöke volt a Székely Nemzeti Tanácsnak. Részt vett a békeszerződési tárgyalásokat előkészítő bizottság munkájában mint nemzetiségügyi szakértő. 1922-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Mindmáig a román–magyar kapcsolatok egyik legelismertebb tudósaként tartja számon a konzervatív történetkutatás.

Herczeg István - A ​XX. század bűnpere
1946. ​október 1-én hirdetett ítéletet a Nemzetközi Katonai Törvényszék a német háborús főbűnösök nürnbergi perében. A per által felvetett kérdések még mindig nem vesztették el időszerűségüket. Az egész német nép felelős-e azért, ami történt? Hogyan ragadhatták kezükbe és tarthatták meg hatalmukat 12 éven át a náci gonosztevők? Elévülhetnek-e bűneik? Melyek a nürnbergi per magyar vonatkozású tanulságai?

Ungváry Krisztián - Tabajdi Gábor - Budapest ​a diktatúrák árnyékában
Ungváry ​Krisztián és Tabajdi Gábor rendhagyó útikalauza a 20. század politikai diktatúrái és legmegrázóbb történelmi eseményei mentén veszi lajstromba Budapest emlékeit. A szerzőpáros olyan fővárosi helyszíneket mutat be olvasóinak, amelyek jobbára ismeretlenek a turisták előtt, a városlakók számára pedig a félmúlt homályába vesznek. A fiatal kutatók budapesti sétáin feltárulnak az 1919-es Tanácsköztársaság és az azt követő fehérterror, a német megszállás, a nyilas rémuralom és a zsidóüldözés, a világháborús főváros, a szovjet megszállás és a Rákosi-diktatúra, az 1956-os forradalom és szabadságharc, végül a Kádár-korszak elfeledett vagy épp szándékosan titokban tartott történeti helyszínei és emlékhelyei. Az egyes történelmi eseményekhez köthető szobrok és műemlékek kapcsán a szerzők múlt és jelen emlékezetpolitikai törekvéseit is áttekintik. A történészpáros kíméletlen és fájdalmas őszinteséggel mutat rá: a múlt századi véres diktatúrák emlékei jelöletlenül bár, de ma is ott kísértenek a főváros utcáin - ideje hát mindenkinek megismerni őket.

Ungváry Krisztián - A ​Horthy-rendszer mérlege
A ​szociálpolitika egyúttal mindig újraosztást is jelent, és az újraosztás legszélsőségesebb formája a hátrányban részesítettek megsemmisítését is eredményezheti. A magyar zsidóság történetének és a holokausztnak számtalan megközelítési módja és értelmezése létezik. A szerző a kérdést a társadalom nemzsidó részének oldaláról vizsgálja meg, Célja nem csupán az eseménytörténeti rekonstrukció, hanem a tettesek tevékenysége alapján a magyar holokauszthoz vezető út bemutatása és a diszkrimináció dinamikájának vizsgálata. Értelmezése szerint a zsidóság kárára folytatott politika a 19. században látensen egyúttal egyfajta államszocialista átalakulás lehetőségét is magában hordozta. Az ellenforradalmi rendszerben ez különböző, későbbiekben részletezett okok miatt nem tárulhatott fel teljes mértékben, de mint lehetőség folyamatosan jelen volt és egyre inkább meghatározta a kor közbeszédét. A könyv a zsidóság kifosztásának szellemi előzményeit és eseménytörténetét a magyar történelem szélesebb összefüggéseibe helyezve mutatja be. Ezért számos olyan kérdést is érint (mint például a németek kitelepítése, az irányított tervszerű gazdálkodás, a szociálpolitika és a modernizáció), amelyeket a témával eddig foglalkozó szerzők nem tartottak a holokauszt szempontjából fontosnak.

Gereben Ágnes - Antiszemitizmus ​a Szovjetunióban
Az ​szovjet antiszemitizmus története bizonyára sok vitát vált ki Magyarországon. Talán a szerző mentségére szolgál, hogy a szovjet levéltárak megnyitása óta a kutatók még nem vállalkoztak átfogó mű megírására.

Gyáni Gábor - Pritz Pál - Romsics Ignác - Szarka László - Tomka Béla - A ​mi 20. századunk
Az ​ezredforduló a világ számos történészét késztette arra, hogy a 20. századról véleményt alkosson. A 2000 körüli években egy vagy több szerzős világ- és régiótörténetek éppúgy nagy számban jelentek meg, mint hosszabb, rövidebb ország-történetek. Ennek ellenére a téma nem kimerített, magyar vonatkozásban hangsúlyosan nem. A magyarság számára ugyanis a hosszú és/vagy rövid ez nyilvánvalóan nézőpont és tematikai szempontrendszer kérdése 20. század nem egyszerűen a szélsőségek kora volt, hanem a minden korábbinál gyorsabb technikai haladás és a minden korábbinál borzalmasabb önpusztítás mellett szétszakíttatásunk kezdete, az idegen megszállás és a függetlenség elvesztésének, valamint az állandó újrakezdéseknek az időszaka is. Az ismétlődő kényszerhelyzetek és gyakorta beszűkülő mozgásterek okán szinte állandósultak a kiegyensúlyozott fejlődést megszakító törések. A magyar 20. század akár a többnyire egymást tagadó, folytonos újrakezdések időszakaként is értelmezhető lenne. A külső és belső történések eközben egyidejűleg keltettek felfokozott reményeket és pillanatokon belül szenvtelenül romboltak le illúziókat. Olyan nehezen érthető száz év volt ez, amelyben mintha több évszázad történései sűrűsödtek, teleszkopizálódtak volna. Súlyos és mindmáig értelmezésre váró, több olvasatú történeti üzenetek és tanulságok tárháza, amelyek egymásnak gyakran ellentmondó történelemképek konstruálására ösztönözték és ösztönzik még ma is a különböző szocio-kulturális csoportok emlékezőit és identitáspolitikusait. Az 1867 utáni dualista időszaknak végén az ún. boldog békeidőkkel majdnem ugyanolyan ellentmondásos a megítélése, mint a Horthy-, vagy a Kádár-korszaknak. Egyik időszakról sincs olyan össznemzetileg elfogadott, konszenzusos történelemképünk, mint 1848-49-ről vagy a legtöbb korábbi korszakról. Az interpretációs sémák a század főbb folyamatairól és fordulópontjairól mind a mai napig igen ambivalensek, gyakran egyoldalúak. Ezért nem csoda, hogy olykor éles ellentmondásban állnak egymással. Ilyen megfontolásokból kiindulva döntött úgy 2009-ben szerkesztőségünk, hogy a nagy összegzések időrendben haladó narrációi helyett tematikai szempontból tekintjük át a magyar 20. század jellegzetes vonásait. Vagyis nem egyes korszakok komplex teljesítményét tesszük mérlegre, hanem meghatározott szempontokból hosszú távú folyamatokat vizsgálunk meg, és ezek belső logikája szerint viszonyítjuk egymáshoz az egymást követő korszakokat. Öt ilyen alapvető szempontot találtunk. Ezek a következők: politika rendszerek, társadalmi változások, gazdasági fejlődés, külpolitika és magyar kisebbségek. A feladatra az egyes témák legavatottabb magyarországi történész szakértőit a témák sorrendjében: Romsics Ignácot, Gyáni Gábort, Tomka Bélát, Pritz Pált és Szarka Lászlót kértük fel. Felkérésünknek valamennyien vonakodás nélkül eleget tettek, s a Korunk 2010. áprilisi száma így A mi 20. századunk címmel jelenhetett meg. A szám fogadtatása Erdélyben és Magyarországon egyaránt igen pozitív volt. Ez indított bennünket arra, hogy a tanulmányokat kibővítve külön kötetben is kiadjuk. Ezzel azt a hagyományt kívánjuk folytatni, amelyet a 2001. május 25-én, Budapesten tartott konferenciánkon elhangzott előadások kötetbe rendezésével kezdtünk el 2003-ban (Erdélyről Európában mítosztalanul), majd 2005-ös kolozsvári konferenciánk anyagainak a kiadásával folytattunk 2006-ban (Történelmünk a Kárpát-medencében. 1926-1956-2006). Az öt szerzővel együtt erősen bízunk benne, hogy vállalkozásunk nem volt hiábavaló, s kötetünk eljut olyanokhoz is, akik nem olvassák a Korunkat. S már most jelezzük, hogy sorozatunk folytatódik: az első három kötethez az elkövetkezendő években újabbak fognak csatlakozni reményeink szerint a magyar, és ezen belül az erdélyi történelem iránt érdeklődök örömére és megelégedésére.

Ismeretlen szerző - Tanulmányok ​a XIX-XX. századi történelemből
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

John Lukacs - A ​XX. század és az újkor vége
John ​Lukacs, az Egyesült Államokban élő, világhírű magyar történész ebben a könyvében - amelyet megjelenésének évében, 1993-ban Pulitzer-díjra jelöltek - a berlini fal ledöntésével, a kommunizmus bukásával, a szovjet birodalom összeomlásával bekövetkezett világtörténelmi fordulópontot elemzi. Nézete szerint 1989 a rövid - 1914-ben, az első világháború kitörésekor kezdődött - huszadik század végét jelentette. A század egész arculatát a két világháború, majd a hidegháború határozta meg: az orosz forradalom, a gyarmatbirodalmak felbomlása, majd az Egyesült Államok és a Szovjetunió között létrejött erőegyensúlyra alapuló világrend mind ezek következménye volt. Ennek a korszaknak most már vége. A huszadik századot Lukacs szerint - sokak véleményével ellentétben - nem a kommunizmus és a demokrácia küzdelme jellemezte. A század legerősebb politikai és társadalmi jelensége a nacionalizmus, a tömegnacionalizmus, amelynek legradikálisabb képviselője Hitler volt. És ez a nacionalizmus tovább él.

Raffay Ernő - Ady ​Endre kultúrharcai
1789-ben, ​mintegy 230 éve, a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával indult meg a francia forradalom által vezérelt politikai-ideológiai változás, ami a későbbiekben minden idők leggyilkosabb rémuralmát eredményezte. Ekkor szabadultak el azok az erők, amelyek nemcsak százmillió ember kiírtásáért felelősek, hanem elhatározták, hogy megsemmisítik az európai kereszténységet és a nemzetekhez kötődő kultúrát. Magyarország sokáig kimaradt ezekből a folyamatokból, ám a XX. század elején hozzánk is beköszöntött a felvilágosodás új formája. 1919-ben a Tanácsköztársaság és vérszomjas gyilkosai 133 napig tobzódtak a vérben, de ez csak a bemelegítés volt. A második világháború után már a legbetegebb vágyaikat is kiélhették a francia jakobinusok hazai követői, akik Marx, Engels, Lenin nyomdokain hozzákezdtek az „új társadalom” létrehozásához. A legbrutálisabb gyilkosságokra épülő hazai kommunista terror ideológiai légköre az 1900 évek elején alakult ki. Ebben kiemelt szerepet kapott az a kulturális térfoglalás, amelyen keresztül elindult a magyar identitás megsemmisítése. Ez volt a napjainkban zajló kultúrharc első állomása. A küzdelemben kiemelt szerepe volt a tragikus sorsú nagy magyar költőnek, a pontosan 100 éve elhunyt Ady Endrének is. Vajon ő hová állt ebben a harcban, és azt milyen indokkal tette? A könyvben megtaláljuk annak a rengeteg súlyos állításnak a bizonyítékait, amelyeket eddig az irodalomtörténészek kérdésként sem mertek feltenni. Raffay Ernő folytatja korábbi könyveiben megismert hiteles forrásokra épülő tényfeltáró oknyomozását. Kutatásaival újraírja a XX. század elejének magyar történelmét és irodalomtörténetét.

Árkus József - Tűztengerben
"...a ​kötözőhely mellett haladtak el. A vöröskeresztes sátrak előtt a kiszáradt füvön tucatjával feküdtek az irtózatos égési sebektől vöröslő, kormos katonák. A tisztek döbbenten álltak meg. - Lángszórót használtak a digók - magyarázta közönyösen kísérőjük, majd egy letakart hordágyra mutatott: - Az a hadnagy teljesen összeégett. Amikor idehozták, kért egy tükröt a szanitéctől és mielőtt az megakadályozhatta volna, főbelőtte magát..." Így mutatkozik be Árkus József könyvében egy fiatal zászlósnak, a hírhedt Doberdó, a háború. És a folytatás nem kevésbé megrázó. A történet hősét halálra ítélik, több ízben is szinte a csodával határos módon menekül meg a biztosnak látszó pusztulástól, önként lefokozza magát s végül mégis eljut a tábornoki rangig. A szerző igaz történetet írt meg. A pergő események, lebilincselően izgalmas kalandok középpontjában álló fiatal zászlós nem más, mint Zalka Máté, vagy ahogyan később Spanyolországban megismerték: Lukács tábornok. A regényes életrajz, amely külföldön is megjelent, második kiadásban kerül az olvasó elé. Rokonszenves életközelségbe hozza Zalka Mátét, a magyar nép, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő hősét.

Kun Miklós - Sztálin ​alkonya
A ​Széchenyi-díjas történész professzor új, ritka fotókkal illusztrált könyvében lebilincselő stílusban ír a sztálini diktatúra kialakulásáról és a véreskezű diktátor tetteinek mozgatórugóiról.

Bánffy Miklós - Erdélyi ​történet I–III.
Gróf ​Bánffy Miklós _Erdélyi történet_ című regénye tíz évet ölel fel a 20. század elejének történelméből: 1904-től az első világháború kirobbanásáig. A bonchidai kastély urának, a polihisztor erdélyi arisztokrata írói munkásságának legnagyobb lélegzetű alkotása három részben meséli el Abády Bálint életét. A családi háttér, a diplomáciai indíttatás, a politikai karrier, a kaszinói tagság egyaránt lehetővé tette, hogy Bánffy otthonosan mozogjon a báltermek, a kártyaszobák, a nagy vadászatok, a lóversenyek, a szerelmi és a politikai csatározások berkeiben, hiteles és érvényes panorámát festve az erdélyi arisztokráciáról. Bánffy ragyogó tehetségének, nyelvi gazdagságának minden ismérve megcsillan a monumentális regény lapjain. A mostani díszkiadásban egyetlenegy kötet öleli fel a trilógiát.

Ismeretlen szerző - Populáris ​zene és államhatalom
„2017-ből ​visszatekintve még az idősebb generációknak is nehéz visszaidézni azt a Magyarországot, amelyben a kormányzatnak a szórakoztató zene egyidejűleg jelentett államrendészeti és a rendszer identitását meghatározó esztétikai problémát. Ez a kitüntetett figyelem – paradox módon - jelentős társadalmi státusszal ruházta fel a »könnyű műfajok« művelőit, akár azért, mert megfelelvén a nyilvánossághoz szükséges kívánalmaknak, országos népszerűségre, de legalábbis ismertségre tehettek szert; vagy éppen ellenkezőleg: mert peremre szorultak, betiltották őket, és ezért váltak híressé-hírhedté, az Európa Kiadó egyik fontos dalát idézve, »igazi hősökké«.” [Részlet Szemere Anna Bevezetéséből] A kötetben szereplő tizenöt tanulmány arra keresi a választ, hogy milyen lehetséges kapcsolódási pontjai voltak a populáris zenei műfajoknak és a (kulturális) politikának a 20. századi Magyarországon, és hogy e kapcsolatok miképpen éreztetik hatásukat a jelenlegi zenei színtéren, illetve a populáris zenéről folytatott mai diskurzusokban.

Ablonczy Balázs - A ​visszatért Erdély 1940-1944
Ablonczy ​Balázs, a nagysikerű Trianon-legendák szerzőjének legújabb könyve, a magyar történelem egy hihetetlenül izgalmas újabb fejezetéről!" A magyar történettudomány egészen a legutóbbi időkig feltűnően szemérmes volt a terület visszacsatolások időszakának bemutatásában. A román történetírást eközben folyamatosan foglalkoztatta az észak-erdélyi magyar fennhatóság kérdése. A román historiográfiában ugyanakkor kevés figyelmet kaptak a korszak társadalmi mozgásai, a menekültkérdés, a csaknem egymillió erdélyi román életkörülményei, a propaganda kérdései, a nagyhatalmak szándékai vagy a magyar-román viszony valós természete. A magyar történetírásban az elmúlt tíz évben indultak el olyan kutatások, amelyek ennek a négy évnek a történetét igyekeznek feltárni, új megközelítéseket alkalmazva, feldolgozva romániai és magyar levéltárak dokumentumait és más forrásait. Ez a könyv az első kísérlet arra, hogy a korábbi rögzültségektől mentesen, az eddig publikált és nem publikált kutatásokra, valamint a magyar levéltárakban fellelhető szép számú dokumentumra támaszkodva magyarázatot leljünk arra: miképpen lett újra magyar Észak-Erdély, hogyan próbálta a magyar kormányzat átformálni magyar nemzeti térré, megtartani, és végül hogyan veszett el újra.