A ​lélek testéről

Pósfai János - Koravén ​nyár
Pósfai ​János elbeszéléseinek gyűjteménye

Czvikovszky Beáta - Titokkazal
_Vígh ​Katalin:_ Ha címkét kellene a könyvre ragasztani megkönnyítendő az olvasónak a tájékozódást és a választást, a legtalálóbb stílus megjelölés e kötet írásaira nézve talán az lenne: mágikus realizmus. Indokolná ezt az, hogy a szerző egyben pszichiáter lévén, elemzi szereplői problémáit, helyét a világban, miközben ehhez a tisztánlátáshoz különleges, mágikus színezet társul. Szép írások ezek a szó legigazibb, legegyszerűbb, de semmiképpen sem felhőtlen és rózsaszín értelmében. Szépek a szavak, a szóképek, a mögöttük húzódóérzések és gondolatok, akár szelíd boldogságról, vagy kínzó fájdalomról beszélnek, szépek a tájak, szépek az emberek, mert az esendőben és a szenvedőben is lehet szépség, szép az érintés és a hangulat, ami olvasás után marad. Az írások másik jellegzetes jegye a nőiesség. Ez azért fontos, mert nem a témaválasztásban és a gondolatiságban jelentkezik - az egyetemes marad, s ez így van rendjén -, hanem a stílusban, a hangvételben: a metafórák, hasonlatok szintjén, hisz az írónő olyan képeket láttat, amiket csak egy nő képes láttatni a maga elemi női, sőt anyai énjével; s az érzelmi reagálások szintjén, hisz a nők egészen más típusú érzékenységével fordul a világ felé. _Varga Pál:_ E kötet azt az üzenetet hordozza, hogy amit megélünk, az életünk része. Pontosabban: életünk annyi, amennyit megélünk belőle. Ez némi biztatást jelent, mert arra a szabadságra emlékeztet, amelyről mindennapjaink korlátai között már-már meg is feledkezünk.

Vathy Zsuzsa - Angolpark
A ​rejtőzködő írónak tartott Vathy Zsuzsa új kötete meglepetés, hiszen olyan novellák sorakoznak benne, amelyek az életút legfontosabb állomásait idézik fel. Az ötvenes évek fojtogató légkörét, benne a vidéki értelmiségi család megpróbáltatásait, az osztályidegenség bélyegét, a fiatal vegyészmérnök szárnyaló szabadságvágyát, a fővárosi újságíró szívós munkáját a Kádár-korszakban, a házasságot a két éve meghalt Lázár Ervinnel, a gyász és a megnyugvás nehéz útját. Az önmagát sok-sok iróniával láttató, különös, könnyfakasztó és mulatságos élethelyzetekben megmutatkozó Vathy Zsuzsa az élet legfontosabb kérdéseire keresi a választ: miért olyan nehéz hangot találnunk egymással, vajon a végtelen szabadság boldoggá tesz-e, mit jelent, milyen formát önthet az igazi szeretet, véget ér-e az élet a halállal? Miközben nagy igazságérzettel, önmegvalósító igyekezettel csetlünk-botlunk a világban, miért nem vesszük észre, mit mulasztunk? Miért csak utólag tudatosul bennünk, hogy élni jó, hogy a legnehezebb időkben is boldogak lehetünk? A kötet utolsó ciklusa Lázár Ervin felejthetetlen alakját idézi meg meghatóan és kivételes éleslátással.

Győrffy Ákos - Akutagava ​noteszéből
Győrffy ​Ákos saját világot teremt váltakozó hosszúságú prózaverseiben. Az Akutagava noteszének minden egyes számozott szövege önmagában is külön világ, legjobban egy álombeli tájhoz hasonlító saját univerzum. A kötetté rendezett írások egybekapcsolva azonban még erősebben utalnak egy nem létező, megalkotott világra. Az egy-két soros vagy néha egyoldalas írásokban szakrális helyek szerepelnek: erdei ösvények, vadászles, egy sáncvár romjai, egy pajta, egy gerendaház, a móló kőfala, sóderzátony. A meditáció terei vagy épp az emberi szorongás, körbenjárás helyei. Győrffy megrendítően pontosan ábrázolja az emberi állapotokat, a szövegek élesen és közhelymentesen fogalmazzák meg a magány érzését, a párbeszéd lehetetlenségét, az élet értelmetlenségét. A gondolatok lecsupaszítottságuk és végérvényességük ellenére is olyannyira frissek, a képek annyira újak, hogy kristálytiszta pontossággal adják vissza az összes emberi és nem emberi rezdülést. Mintha csak most fedezné fel valaki e régről ismert érzéseket, de olyan világban mutatja be őket, melyen az olvasó kívül áll és ezért neki csak az őszinte, szinte gyermeki rácsodálkozás marad - kétségbeesést, melankóliát nem hív elő.

Bak Zsuzsanna - Kabátodra ​füstöt
A ​Magoncok sorozat debütáló szerzője, mára kinőtte a képzeletbeli iskolapadot. A világot szemlélve a létezés érdekli, annak sírnivaló fonákságait és nevetséges kicsinyességeit tárja elénk, hogy akár mi is együtt sírjunk és nevessünk vele.

Milorad Pavić - A ​tüsszögő ikon
A ​szerb posztmodern próza Európa-szerte ismert képviselőjének _Kazár szótár_ című regénye Magyarországon is nagy sikert aratott. A _Tüsszögő ikon_ bő válogatást kínál a szerző elbeszéléseiből, amelyek a Belgrád - Bécs - Budapest - Temesvár négyszög soknemzetiségű, tarka kultúrájú, legendákban, mítoszokban gazdag tájain játszódnak a századfordulótól napjainkig. A történeteket a rejtély, az élet kiszámíthatatlanságának hangulata lengi be, fontos szerep jut bennük egy-egy titokzatos személynek avagy tárgynak. Amellett, hogy szórakoztató olvasmány, a szellem és a valóság paradoxonainak kedvelői is élvezettel forgathatják ezt a könyvet.

Bächer Iván - Emberevő
Csak ​az ember főz. A többi hideget eszik. Az ember viszont nehezen kerülheti el, hogy – ha nem is tud, ha nem is szokott – legalább néha, hébe-korba rá ne kényszerüljön valami konyhai ténykedésre. És ha mégsem, hát megismerszik abból is. A konyhában nem lehet hazudni. Ott mindenki magamagát adja. Készíts nekem egy jó reggelit, és megmondom, ki vagy. Régebben sokat mondták nekem, akik nem ismertek, de olvastak tőlem egyet s mást, hogy idősebbnek gondolnak. Mára már behoztam magamat, utánam öregedtem. Sokat éltem, sokat tapasztaltam, sok emberrel hozott jó vagy balsorsom össze. Sok emberem sokféle volt, de egy dologban szinte kivétel nélkül egyeztek: jól és kedvvel sütöttek, főztek valamennyien. Ebben a könyvben most csakis e szempontból veszem őket sorba… Mestereimet, tanítóimat, őseimet, rokonaimat, barátaimat, barátnőimet, társaimat eszem végig.

Lídia Jorge - A ​férj
Lidia ​Jorge, a népszerű portugál írónő a női témák specialistája. Most megjelent válogatott novelláskötete is csupa leány- és asszonysorsokkal foglalkozó írást tartalmaz, a női élet fordulópontjait, válságait, a női lélek nosztalgiáit, félelmeit, a szerelem és a halál női koncepcióit megjelenítő-feltáró novellákat. Az egyik a férfi képében testet öltött sorsot kihívó oktalan bakfismerészségről, a másik a részeges férj okozta poklokról, a harmadik a gyermekkorban gyökeret eresztő "örök" szerelemről szól, és e témák variációi a többi elbeszélések is (Férj; Délutáni tajték; Tanú; Az úszómester elbeszélése stb.).

Anne Enright - A ​hordozható szűzmária
Anne ​Enright novelláit egyik kritikusa, Aidan Matthews, így jellemzi: "hűvösek, és tiszták, mint a pillanat, amikor a migrén elszáll, de a fájdalom még ott bujkál". A hordozható Szűz Mária című kötet történeteinek szereplői egy idegen világban botladoznak, általuk át nem látható események, furcsa tárgyak és érthetetlen emberek között igyekszenek összefüggéseket keresni, és utat találni. A szerző ebbe a darabjaira tört, értelmezhetetlen és nyugtalanító, de némely kitüntetett pillanatokban mégis otthonos és ismerős világba hívja meg olvasóit. Írásai villanásszerűen élesek, a felszín alá hatolnak, és úgy rakják ki elénk a lét rejtelmes vonásainak összképét, mint egy kirakós játék mozaikdarabkái az egészet. A hordozható Szűz Mária az írónő első, nagy sikerű kötete volt, amely több tekintélyes irodalmi díjat is hozott a számára.

Moldova György - A ​törvény szolgája és egyéb történetek
"A ​turistacsoport megállt a beláthatatlan messziségben elnyúló tó partján, de mindjárt hátrább is lépett, mert a vízből egy kétméteres krokodil vetette fel magát, fogai a levegőben csattantak össze, alig néhány centire az oszloptól, melyen a "Budapest" és a "Tülkölni tilos" tábla állt. - Igen - mondta az idegenvezető -, alig néhány évvel ezelőtt még itt kezdődött Magyarország fővárosa, mely napjainkra nyomtalanul elmerült, emberi hiúság, kényelmesség és gyávaság okozta a vesztét. Lakói között még az 1970-es évek elején divattá vált, hogy gazdagságukat, rangjukat különféle jelekkel, ahogy akkoriban mondták, státusszimbólumokkal fitogtatták... Divatba jöttek a különféle állatok, először a kutyák, hatalmas bernáthegyik és komondorok szíját fogták rettegő tulajdonosaikat, őszintén megkönnyebbültek, amikor lejárt a kutyák divatja. Jöttek a majmok, de ők is hamar megszokottá váltak, minden jobb budapesti villa télikertjében ugrándozott egy-egy cerkóf- vagy makimajom. Gazdáik rövid úton megszabadultak tőlük... Nem lehet tudni, hogy ki és honnan hozta be az első krokodilt Budapestre..."

Arvo Valton - A ​hurok és más elbeszélések
Sorozatunkban, ​az 1969-es Előérzetben öt művével - más szerzőkkel együtt - már bemutatkozott a fiatal észt novellista. Most ebben az önálló kötetben huszonöt elbeszélés ad tanúbizonyságot írói leleményének gazdagságáról, a témaválasztás és a feldolgozás változatosságáról. A jelképes, allegorikus stilizálástól, a példázattól kezdve a kézzelfogható valóság élethű megrajzolásáig a novellisztika minden válfajával találkozunk ebben a reprezentatív gyűjteményben. A groteszk ábrázolást, a filozofikus hajlam, a líra, az irónia vagy éppen a szatíra - mind felbukkan itt. Az egyéni sorsok groteszkségétől fokozatosan az emberi lét abszurditásáig jut el a szerző, amikor azt feszegeti: milyen is az ember. Átmenetileg nem túl biztató a kép: az ember nem hagyja, hogy cselekvését, akaratát kiszabadítsák abból a hurokból, amelybe önszántából - kíváncsiságból vagy kötelességérzetből - bújt bele, mert már megszokta. De Valton mégsem azok közé tartozik, akik kiábrándítanának bennünket az életből. A fanyar hangú írásokon kívül akadnak itt olyan költőien életigenlő novellák is, mint A csók vagy az igen ötletes Lélekharang. A sok kérdőjel ellenére is gondolatokkal, érzelmekkel teli emberi világ tárul fel Valton írásaiban.

Ruxandra Cesereanu - Utóférfiak
"Utóférfiak ​azok a férfiak, akiket egy nő szavakba facsar. Többnyire nem marad más belőlük, mint lenyúzott és száradni kitett bőrük. Néha viszont mégiscsak víziók, fantazmagóriák, érzések és érzelmek maradnak utánuk." A kötet több mint 100 számozott férfiportrét tartalmaz, mindegyik külön oldalon kezdődik, és Esterházy Péter Egy nő című könyvéhez hasonlóan a másik nemről beszél - de ezúttal a férfiról. A finom megfigyelésekből, apró részletekből változatosan és szórakoztatóan, költői és mégis közvetlen nyelven ábrázolt férfiak színes albumba rendeződnek, amely bepillantást nyújt az ismerősen meghitt, mégis kicsit más férfi-nő kapcsolatba, ugyanakkor egy művelt, kíváncsi, érdekes egyéniségű, merész és szókimondó mai fiatal román írónő látásmódjába.

Alice Munro - Szeret, ​nem szeret...
Kilenc ​nő, kilenc sors, kilenc történet. A látszólag hétköznapi, ártalmatlan történetek egy életre rabul ejtik az olvasót, de ennél szebb rabságot senki sem kívánhatna magának. Alice Munro kitűnő novellista. Rengeteget tud az emberekről, ironikus és megbocsátó, stílusa áttetsző, a szerző szinte eltűnik mögötte. Nagyszerű olvasmány.

Ismeretlen szerző - Álomvadászok
A ​kötet írói a valamikori afrikai portugál gyarmatok felszabadulása után létrejött országok mai irodalmát reprezentálják. A felvonultatott 13 író közös vonása, hogy mindannyian portugálul írnak, de elbeszéléseik időben és tematikailag széles skálán mozognak. Az angolai Pepetela a XVI. századba vezeti el az olvasót, amikor a holland hajósok hosszú évekre megszállták a portugál gyarmatot. Napjaink másik bestsellerírójának számító másik angolai szerző, Agualusa pedig régi újsághírekből idézi fel a XIX. századi Afrika hangulatát, s kiváncsi utazói különös, már-már a fantasztikum határát súroló kalandokat élnek meg. A többi író – leszámítva talán a mozambiki Mia Coutot – már az elmúlt évtizedeket átívelő jelenhez kapcsolódik, akár a gyarmati korszak nyomorúságáról, akár a felszabadító háborúk kegyetlenségeiről, akár a hetvenes –nyolcvanas években uralkodó rezsim vezetőinek visszaéléseiről ír kemény realizmussal, s olykor kíméletlen iróniával.

Raymond Carver - Katedrális
Raymond ​Carver a 20. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb hatású novellistája, a minimalizmusként, „mocskos realizmusként” elhíresült irányzat legmarkánsabb hangú képviselője. A Magvető Kiadó 2010-ben indított Carver-életműsorozat harmadik, utolsó, Katedrális című kötetében az „olcsó kis tragédiák” szűkszavú krónikása kezében whiskey-s pohárral, a tőle megszokott szenvtelenséggel tárja elénk az amerikai hétköznapok légkondicionált lidércnyomását, és mutatja be a rémálmából felébredni képtelen, öntudatlanul vergődő (átlag)embert. A Kezdők és a Befognád, ha szépen kérlek? letaglózó erejű, a hétköznapok ridegségéből kibomló, lázálomszerű novellái után ezúttal mintha az alagút végén pislákolna valami halvány fény. De ha nem félünk közelebb merészkedni, láthatjuk, hogy a lámpát továbbra is Raymond Carver tartja. A kötetben szereplő tizenkét írást a kritika a szerző legkiérleltebb művei közé sorolja. Az életmű csúcspontjának számító címadó elbeszélésről pedig túlzás nélkül állítható, hogy a múlt század amerikai novellairodalmának egyik leggyönyörűbb és legfájdalmasabb darabja.

Szegedi László - Városi ​mesék
Egy-egy ​nagyobb városnegyedben több tízezer ember él egymás árnyékában. Dolgoznak, főznek, tévéznek, takarítanak, elolvassák a híreket, aggódva várják a benzinár-emelkedést, bámulják egymás teraszát kezükben a hajnali kávéval, alszanak, izzadnak a paneldzsungel forró levegőjében, hallgatják a város lüktetését, pletykálnak a neten, szeretnek, szenvednek, álmodoznak és gyűlölnek. Van, aki mindenáron megtenne valamit, és van, aki teljesen tehetetlen. Legtöbbjük boldog szeretne lenni. És mindannyiuknak megvan a saját meséje, még ha nem is mindig igaz teljesen, néha pedig csak úgy megtörténik az emberrel.

Bayer Zsolt - Kertek ​- és egyéb tűnődések
A ​szerző önéletrajzi elemekkel tűzdelt, közvetlen előadói stílusa méltán tette népszerűvé eddigi szépirodalmi munkáit is. A Kertek címen közre adott elbeszélés-ciklusban a filozófikusabb, érettebb szerzőt ismerhetjük meg, a kötet egyéb "tűnődései" pedig azt tükrözik, hogy továbbra is nagy nyelvi leleménnyel, asszociatív gazdagsággal nyúl témáihoz, hol mosolyt, hol könnyet csalva olvasója arcára.

Schäffer Erzsébet - Lábujjhegyen
"Meg ​kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk..." "A mondatot évekkel ezelőtt választottam, a Nők Lapjában megjelenő írásaim mottójául. S az olvasók rátaláltak az üzenetre. Ez a mostani kötet is ennek a gondolatnak a jegyében állt össze. Történetei megint útközben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy remélem, az olvasónak vágya támad a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra..." /Schäffer Erzsébet/

Fazil Iszkander - Vérbosszú
"... ​Amikor a szóbeszéd eljutott a majorig, Mahaz senkinek sem szólt egy szót sem, elhagyta a majort, a felső csegemi úton leereszkedett a hegyről, s a házát megkerülve a Szabid völgykatlanba ment; ott az áldozati diófánál megesküdött, hogy a véréből iszik annak, aki a városban vagy bárhol másutt foltot ejt az ő Hikur lánya becsületén. – Hikur valóban nem mondta neked, hogy megesküdtem: ha ez még egyszer előfordul, iszom a véréből annak, aki elköveti? – kérdezte Mahaz... – Valamikor mondta - sóhajtotta Saliko. – Hiszen én nem erőszakkal... – Ha egy kisgyereknek, mondjuk, mérgezett cukorkát adsz, az sem erőszak. Nem igaz? – kérdezte Mahaz... – Bűnös vagyok – mondta Saliko... – Hah! – nevetett föl gúnyosan a pásztor, és oda sem nézve, a kése után nyúlt, kihúzta tokjából, s hegyével az ég felé bökött. – Ezt neki mondd..."

Ljudmila Ulickaja - Elsők ​és utolsók
Aki ​ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az ,,igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a ,,szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója.