Friedrich ​Nietzsche filozófiája

Valentyin Ferdinandovics Aszmusz - Immanuel ​Kant
Valentyin ​Ferdinandovics Aszmusz nevét és munkásságának legjelentősebb termékeit megismerhette mát a magyar olvasóközösség is. A közelmúltban elhunyt kiváló szovjet filozófus és filozófiatörténész több kisebb írása és néhány könyve - a Descartes, a Marx és a polgári historizmus kiadónk gondozásában - megjelent hazánkban az elmúlt években. Ez a monográfiája Kant születésének 250. évfordulójára íródott. Áttekinti Kant természettudomány - elsősorban kozmogóniai és matematikai - tevékenységét, s behatóan elemzi a kanti filozófia fő ágait: az ismeretelméletet, az etikát, a szerves természetre meg az emberre vonatkoztatott célszerűség-tanát és a sokak által sajnálatosan, indokolatlanul lebecsült, elhanyagolt esztétikát. Vizsgálódásai során Aszmusz nem ismerteti külön Kant életművének szociális és szellemi környezetetét, hanem a XVIII. századi európai és német társadalmi viszonyok, harcok, a természettudományos és a filozófiai gondolkodás addigi eredményei s a nagy német filozófus egyéniségének találkozásából bontja ki a kanti eszmerendszer értékeinek és gyengeségeinek megszületését és kifejlődését. Végeredményként jobban ismerjük és értjük Kant agnoszticizmusból fakadó ingadozását materializmus és idealizmus között, végső soron idealizmusba torkolló gondolkodásmódját, s főként: dialektikájának formalizmusát, de azt is, miképpen válhatott mégis a - Hegel által kidolgozott, majd Marxnál materialista alapokra helyezett és betetőzött - valóban tudományos, tartalmi dialektika egyik előfutárává, sőt közvetlen ösztönzőjévé.

Rozsnyai Ervin - Filozófiai ​arcképek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Georg G. Iggers - A ​német historizmus
A ​német származású, Amerikában élő eszmetörténész a német politikai gondolkodás uralkodó hagyományának, a historizmusnak a kialakulását követi nyomon a felvilágosodástól napjainkig. Bemutatja, milyen kölcsönhatásban van az elmúlt két évszázad német történelmének hullámhegyeivel és -völgyeivel olyan nemes gondolkodók történelemkoncepciója, mint Herder, Humboldt, Ranke, Dilthey, Max Weber és Meinecke, hogy csak a legismertebbeket említsük. Immanens elemzéssel, fejlődésében vizsgálja a historizmust; alapos betekintést nyújt a tradíció legfőbb általános témáiba: a történeti megközelítés prioritásába, a politika és az állam központi jelentőségébe, az értékek relativizálódásának kérdésébe. Rámutat kissé mindig konzervatív, arisztokratikus, alapvetően a német nagyhatalmi törekvéseket támogató jellegére. Iggers a zárófejezetben képet ad a második világháború utáni német történetírásról, melynek történetszemlélete bizonyos mértékben újraközeledést jelent a nyugati gondolkodás racionalista, polgári demokratikus tradícióihoz.

Johann Gottfried Herder - Értekezések, ​levelek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Arthur Schopenhauer - Életbölcselet
A ​nagy német filozófussal rosszul bánik a hazai könyvkiadás. Művei sokáig egyáltalán nem jelentek meg, mostanság pedig csak régi fordításokban. (E kiadás is 1906-ból származik.) Schopenhauer itt arról szól, miként tehető kellemessé az élet, noha a boldogság állapota soha nem érhető el. Az ember egyéniségéről, a jellenről, az értelem kiműveléséről beszél, majd arról, hogy milyen szerepe van annak a véleménynek, amelyet mások alkotnak rólunk. - A könyvet olyan filozófiai érdeklődésű olvasóknak ajánlom figyelmébe, akik a századelő nyelvezetével is megbirkóznak.

Immanuel Kant - A ​tiszta ész kritikája
Semmi ​kétség, minden megismerésünk a tapasztalattal kezdődik; hisz mi más késztetné munkára megismerőképességünket, ha nem az érzékeinkre ható tárgyak, melyek részint maguk váltanak ki képzeteket, részint értelmi tevékenységünket hozzák mozgásba, hogy e képzeteket egybevesse, összekapcsolja vagy szétválassza, és így az érzéki benyomások nyersanyagát feldolgozva létrehozza a tárgyakra vonatkozó ismereteket melyeket tapasztalatnak nevezünk. Így tehát az időben semmilyen tudásunk nem előzi meg a tapasztalatot, és minden ez utóbbival kezdődik. Ám jóllehet minden tudásunk a tapasztalattal veszi kezdetét, ebből még nem következik, hogy minden tudás a tapasztalatból ered. Mert nagyon is lehetséges, hogy maga a tapasztalati megismerés összetett valami legyen, hogy részint abból álljon, amit benyomások útján nyerünk, részint pedig abból, amit a tulajdon megismerőképességünk önmagából tesz hozzá (az érzéki benyomásokból csupán a késztetést merítve); csakhogy e kiegészítést nem különböztetjük meg azon alapanyagtól, amíg hosszas gyakorlat föl nem hívja rá a figyelmünket, és képessé nem tesz az elkülönítésére.

Jean-Paul Sartre - Módszer, ​történelem, egyén
Jean-Paul ​Sartre szépirodalmi munkássága és közéleti tevékenysége jól ismert hazánkban, filozófiai műveiből azonban eddig csak ízelítőt kapott a magyar olvasó. Válogatásunk, amely ezt a hiányt kívánja pótolni, igyekszik képet adni a francia író-filozófus ellentmondásos eszmei életpályájáról. A kötetet Köpeczi Béla értékelő tanulmánya vezeti be.

Immanuel Kant - A ​vallás a puszta ész határain belül és más írások
"Kötetünk ​válogatás Kant legfontosabb, kisebb írásaiból. A magyar olvasó számára a századforduló óta a königsbergi bölcselő reprezentálja a klasszikus filozófiát. Mégsem mondhatnánk, hogy ismerik is műveit. A három Kritika és néhány ahhoz csatlakozó írás olvasható - részben régi fordításban - magyarul. Ez a gyűjtemény a híres természettörténeti elmélet egy részletével jelzi a kritikai korszak előtti periódust, közli a fordulatot bejelentő és összefoglaló levelet, de azokra a tanulmányokra összpontosít, amelyek szétfeszítve a rendszer kereteit, történetfilozófiai problémákat tárgyalnak, s új fordulatot körvonalaznak a filozófus fejlődésében."

Mezei György - Ernst ​Cassirer
Ernst ​Cassirer, német filozófus - akinek filozófiatörténeti munkássága is igen jelentős - első alkotóperiódusában a neokantianizmus ún. marburgi iskolája természettudományokra és matematikára orientálódó tudományfilozófiájának szellemében munkálkodott. Koncepciójának továbbfejlesztésével, bővítésével (a transzcendentális kérdésnek a nyelv, a mítosz/vallás, a művészet, a történelem szféráira való kiterjesztésével) hozta létre a szimbolikus formák filozófiájának építményét, melynek architektonikája - bár egyes alapvető jellegzetességei párhuzamba állíthatók kanti, hegeli, husserli motívumokkal - a transzcendentálfilozófia modern, újszerű megfogalmazásával ragadja meg az olvasót. A kultúra belső elemzésére korlátozódó szimbólumfilozófia azonban nem kínál kellő elméleti apparátust a társadalmi létre vonatkozó kérdések tárgyalásához, így Cassirer, szembesülve a fasizmus világégéshez vezető barbarizmusával, élete utolsó éveiben filozófiai vizsgálódásai tematikája újabb bővítésének küszöbéhez érkezett el. - A jelen kismonográfia Cassirer szisztematikus filozófiai életművének fejezeteibe nyújt bepillantást, gazdag idézetanyaggal teremtve újra a filozófus műveinek atmoszféráját, kritikus distanciálással utalva a szemléletmódjában jelentkező nehézségekre.

Olay Csaba - Ullmann Tamás - Kontinentális ​filozófia a XX. században
A ​kötet a filozófiai félmúltat és jelent, a XX. század sokféle, szerteágazó európai gondolati törekvéseit mutatja be. A szerzők külön fejezetben tárgyalják a fenomenológia (Husserl, Scheler), a hermeneutika és egzisztencializmus (Dilthey, Heidegger, Jaspers, Gadamer), a neomarxizmus és Frankfurti Iskola (Lukács, Horkheimer, Adorno, Benjamin), a francia fenomenológia (Merleau-Ponty, Sartre, Lévinas, Ricoeur), a strukturalizmus (Lévi-Strauss, Barthes, Lacan), a posztstrukturalizmus(Foucault, Deleuze), a dekonstrukció (Derrida) és a posztmodern (Lyotard, Baudrillard) gondolati művét. A magyar nyelven hiánypótló könyv problémacentrikusan és átfogó jelleggel tárgyalja a kontinentális filozófia képviselőinek gondolati eredményeit, amelyek a szorosabb értelemben vett filozófia határain túl a társadalom- és humántudományok területén is megtermékenyítő hatást gyakoroltak.

Friedrich Nietzsche - Túl ​jón és rosszon
„Azokra ​a dinamitkészletekre, melyeket a Gotthard-vasút építése során használtak, fekete, az életveszélyre figyelmeztető jelzőzászlókat tűztek. – Kizárólag ebben az értelemben beszélünk a filozófus Nietzsche új könyvéről mint veszedelmes könyvről. Ezzel a megjelöléssel a feddés nyomát sem kívánjuk tanúsítani a szerzővel és művével szemben, ahogyan ama fekete zászló sem volt a robbanóanyag feddése. Még kevésbé jut eszünkbe, veszedelmes könyvére való utalásunkkal kiszolgáltatni a magányos gondolkodót a szószéki hollóknak és oltárt varjaknak. A szellemi robbanóanyag, akárcsak a materiális, szolgálhat nagyon is hasznos alkotásokat; nem szükségszerű, hogy bűnös célokra éljenek vissza vele. Csupán jól teszik, ha ott, ahol ilyen anyagot tárolnak, világosan megmondják: „Itt dinamit van!” (…) Nietzsche az első, aki tud egy új kiutat, ám egy olyan félelmeset, hogy alaposan megrémülünk, mikor magányos, eleddig járatlan ösvényén látjuk járni őt!…” (J. V. Widmann, 1886)

Ismeretlen szerző - 33 ​híres bölcseleti mű
A ​kötet olyan filozófiai írásokat mutat be, melyek korszaknyitó vagy korszakzáró alkotások, s a maguk korának és az utókornak a gondolkodására maradandó hatást tettek. Az elmúlt évtizedek hiányos filozófiaoktatása indokolja, hogy egy-egy gondolkodót és fontosabb művét vagy műveit az e sorozatban megszokottnál részletesebben mutassunk be. Az Upanisadokkal kezdjük, a Kr. előtti 7. századból, és többek között Platón Lakomájával, Arisztotelész Metafizikájával, Hobbes Leviatánjával, Spinoza Etikájával, Kant három, Hegel két művével folytatjuk, hogy aztán eljussunk közelmúltunk nagy gondolkodóihoz, Wittgensteinhez, Husserlhoz, Spenglerhez, Lukácshoz, Heideggerhez, Marcuséhoz.

Henry David Thoreau - Walden ​/ A polgári engedetlenség iránti kötelességről
„Egy ​enyhe esti hang a fülem által felmagasztal, és az életet kimondhatatlanul ünnepélyessé teszi körülöttem. Lehet, az Uranust hallom, lehet, hogy a zsalu sarokvasát.” Napló, 1841 Thoreau, Thoreau – elsuttogott, titkos jelszó is lehetne, a természettel harmóniában élőké. A XIX. századi Amerikában Rousseau eszméjét a gyakorlatban megvalósító Ember – nem az Író – valóságosan is titkos: amennyiben elfelejtett. Pedig Whitman és Emerson társa: a természetet mint szabadságot meghódító és értelmező, azzal harmóniát kereső lény. Naiv eszmefuttatásokban mutatja ki a gyakorlatias társadalom ésszerűtlenségét, ám nem elégszik meg ennyivel. Két éven át a vadonban él – a Walden-tó mellett –, saját kezével teremtve meg életfeltételeit. „Mélyen akartam merülni az életbe, kiszívni csontja velejét, olyan erőteljesen, spártai módra akartam élni, hogy megfutamodásra kényszerítsem mindazt, ami nem élet...” Ennek a társadalomból való „kivonulásnak” krónikája a könyv; olyan ízekkel, szagokkal, hangokkal, fényekkel, hogy ehetnénk-ihatnánk belőle, fürdőzhetnénk benne. Ezt megtenni nem tudjuk – csak szellemünkön leng keresztül valami régi-friss fuvallat. Thoreau, Thoreau – egy hangosabb jelszó is lehetne, a polgári engedetlenségéé. Az õ nevéhez fűződik ez a fogalom – ugyanis ő írta le először: Civil Disobedience. Mondván, az állampolgár joga, sőt kötelessége, hogy bizonyos körülmények között nem-kollektív erőfeszítéssel az erkölcsileg helyes magatartásra magánemberként kényszerítse az államszervezetet. Mert az öntörvényű író-filozófus a maga módján akart lélegezni. A kormányhatalomnak „nem lehet joga a teljes személyemre és vagyonomra – vallotta –, hanem csak annyi, amennyit átruházok rá. ... Engem csak azok kényszeríthetnek valamire, akik valamilyen magasabb törvénynek engedelmeskednek, mint én.”

Hársing László - Az ​európai etikai gondolkodás
Ez ​a könyv kísérlet az európai etikai gondolkodás történetének felvázolására a görögöktől a 20. század végéig. Terjedelmi korlátoknál fogva azonban főleg azokkal az erkölcsi felfogásokkal foglalkozik, amelyek valóban jelentős hatást gyakoroltak korunk erkölcsi arculatának alakulására és hatásuk napjainkig is kimutatható. Az etika kezdetektől fogva és mindmáig filozófiai tudományág és ebből következik, hogy az etikusok többsége a filozófia más területének is művelője volt. A legtöbb etikus gondolatvilágára erőteljesen hatott az a társadalmi környezet, amiben élt, sőt az egyéni életforma is, amit folytatott. Ezért ha szükségesnek látszott, utalás történt néhány életrajzi adatra is. Az etikai elméletek központi problémája: mi a jó és mi a rossz, a helyes és a helytelen az ember magatartásában, amelyért felelősséggel tartozik. E könyv megírására elsődlegesen nem a tudományosság igénye, hanem a szerző oktatói tapasztalata volt az irányadó. A kiadvány elsődlegesen az etikát közép- és főiskolákon oktató tanárok és az említett intézménye hallgatói számára készült.

Gil Green - Új ​radikalizmus: anarchizmus vagy marxizmus?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Karl Jaspers - Bevezetés ​a filozófiába
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ludwig Feuerbach - Válogatott ​filozófiai művei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Michel Foucault - A ​szavak és a dolgok
Foucault-nak ​számos műve megjelent magyarul, ám ezek kivétel nélkül a kései, nemcsak érett, de az elmélettől egyre inkább a konkrétumok (igazságszolgáltatás, kórház, börtön, szexualitás stb.) felé forduló - alapelveit, vezérlő szempontjait immár olvasónál feltételező - szerzőt mutatják. Ez a mű feltehetőleg a szerző legfontosabb, nevét igen hosszú időre fenntartó alkotása. Ebben az alapelveket mutatja be, méghozzá abban a stádiumban, amikor Foucault maga is "rájött" arra, hogy mi az "uralom", mi a tudás "igazi" szerkezete, mi indokolja, sőt generálja a "gyanakvást", mi az emberi szituáció alapvető struktúrája; mi a tudás "archeológiája" stb. Bevezető és alapozó tehát ez a fiatalkori munka az egész Foucault-i életműhöz, és rajta keresztül a strukturalizmus, neostrukturalizmus és posztmodern egész összetett kérdésköréhez. Maga a mű - külső formáját tekintve - tulajdonképpen filozófia-, illetve eszmetörténeti vizsgálódás, annak kutatása és bemutatása, hogy miképp és mit kutatott és kutat a társadalomtudomány, a filozófia és az emberrel foglalkozó számos tudományos diszciplína. Lényegét, mélystruktúráját tekintve pedig olyan ismeretelméletről van szó, amely egyben antropológia és történetbölcselet is, olyasféle fordulat az ember és megismerése tárgykörében, mint Freudé a pszichológiában, vagy Nietzschéé az etikában. A mű több bravúros egyedi filozófiai és művészeti, történeti és közgazdasági elemzést tartalmaz, lényegét azonban nem ezek a sokszor idézett és bámult csúcsteljesítmények adják, hanem ember "eltűnéséről", mármint a tudományok felé irányuló reflektorfényéből való eltűnéséről, az eldologiasodás (éppen nem hegeli-marxi) koncepciójáról szóló alapeszmék, amelyek Foucault helyét a gyanú filozófiájának legnagyobbjai közt jelölik ki, és akinek hatása nemcsak a posztmodern vezető filozófusainak (Derrida, Rorty stb.) eszméin mérhető fel, de a filozófia, társadalomtudományi közgondolkodás ún. "normál" szerkezetén is. Alapmű, minden igazi - filozófiai, társadalomtudományi - műveltségre törő olvasó kötelező olvasmánya.

Immanuel Kant - A ​gyakorlati ész kritikája
"Két ​dolog tölti el elmémet mindig új s egyre fokozódó csodálattal és hódolattal, minél gyakrabban és hosszabban gondolkodom el róluk: a csillagos ég fölöttem és a morális törvény bennem." Ezzel a híres mondattal kezdődik A gyakorlati ész kritikája Zárszava, azé az írásé, amely Kant etikai műveinek sorában a második helyet foglalja el Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1785) után. Noha a filozófus csodálatának tárgya és etikájának kulcsfogalma, a morális törvény már az 1760-as évek legvégén felbukkan Kant morálfilozófiai feljegyzéseiben, végleges jelentését és kontextusát éppen ebben az 1787 decemberében megjelent műben nyeri el. * Noha A gyakorlati ész kritikája megjelenését követően Kant folyamatosan dolgozott filozófiai rendszere kiépítésén, ezzel mindörökre adós maradt annak ellenére, hogy a Kritikák sora hamarosan egy harmadikkal is kibővült, a kétosztatú metafizikai rendszernek (a természet és az erkölcsök metafizikája) pedig 1797-ben megjelent a második része. Ennek a kudarcnak mélyen fekvő koncepcionális okai voltak. Az etika kitüntetett szerepe azonban soha nem kérdőjeleződött meg számára, ami talán természetes is egy olyan filozófus esetében, aki szabadságunk megnyilvánulását, a morális törvényt a kozmosz végtelenségéhez méri.

Søren Kierkegaard - Filozófiai ​morzsák
A ​Filozófiai morzsák Kierkegaard első könyve, melynek kiadójaként önmagát tünteti föl, sőt tudjuk azt is, hogy az első kéziratban szerzőként is ő maga szerepel. Az egész munka egy kísérletezgető "gondolatmenet-tervezet" a kereszténység és a filozófia viszonyáról, a kereszténységet mint egyszerű hipotézist fogva fel. Kierkegaard, korával ellentétben, viszolygott attól, hogy filozófiai rendszert építsen fel, a létezésnek ugyanis "valamely létező számára nem lehet rendszere". Jelen műben is lépten-nyomon ironikus célzásokat olvashatunk mindenféle rendszertörekvés, főként Hegel filozófiája ellen. Az alábbi fejtegetések tehát úgyszólván "morzsák" a filozófiai "rendszer" asztaláról.