Vallási hiedelmek és eszmék története

Mircea Eliade - A ​samanizmus
Sámánok ​- különféle neveken, de hasonló jellemzőkkel és szerepben - a világ szinte minden archaikus kultúrájában léteztek, és léteznek sokfelé ma is. Mircea Eliade az első, aki ezt az igen összetett jelenséget egységes egészként kezelte és illesztette az általános vallástörténet keretei közé. Eliade bemutatja a sámánná válás lépcsőfokait, a különféle beavatási technikákat, a szibériai, az indoeurópai, az észak- és dél-amerikai, az indonéz, az óceániai samanizmust, a sámánszimbolikát, valamint a kapcsolódó mítoszokat és rítusokat. A magyar olvasó gyakran találkozhat ismerős motívumokkal, hiszen a mi sámánunk, a táltos alakja és szimbolikája sokáig elevenen élt a néphagyományban. A kötetet Hoppál Mihály utószava zárja, összefoglalva az 1968-as, bővített francia kiadás megjelenése óta eltelt időszak kutatási eredményeit.

Hamvas Béla - Az ősök nagy csarnoka II.
„Az ősök nagy csarnoka részeit Hamvas Béla 1936 és 1961 között, egy-egy szabad órájában készítette. Mondhatnánk lopott időben, könyvtári munkaidejében, frontszolgálatok csendesebb pillanataiban, katonai szabadsága és hátországi szolgálatai idején, a negyvenes évek végén Szentendre Bubándombján, ‘földműves korszakában’, majd segédmunkás szerepben, a hőerőművek raktáraiban eltöltött hosszú évek alatt, titkokban, kihúzott íróasztal-fiókokban írva, nyomorúságos barakk-szobákban, és az erőművek mögötti árokpartokon, hajnali órákban, Inotán, Bokodon, Tiszapalkonyán. A négy könyv tartalmi összeállításában nem az elkészítés időrendjét követtük, hanem a „nagy archaikus egységek” köré rendeztük Hamvas tanulmányait, szövegelemzéseit és fordításait. Az első kötet a védikus hagyományt és a hozzá szorosan kapcsolódó buddhista tradíció egy-egy elemét tartalmazza. A második kötet Kína taoista- és csan-hagyományából, a tibeti bön, a tibeti buddhizmus írásaiból és Japán zen szövegeiből válogat. A harmadik kötetben az Egyiptomi halottaskönyv, a Kabbala egy része (a Széfer jecira) és a iszlám misztika (szúfi) kapott helyet. A negyedik kötetben a görög hagyomány (Orpheusz, Empedoklész, Püthagorasz, Hérakleitosz), a közép-amerikai tradíció, rövid tanulmány az alkímiáról, egy Jakob Böhme-kommentár, és a Lélekről szóló negyven kérdés fordítása szerepel. Az ősök nagy csarnoka Hamvas életének egyik legnagyobb vállalása, még akkor is, ha ez az összeállítás mind tematikájában, mind arányaiban szükségképpen töredékes. Nagyon jól tudta, és az Interview c. esszéjében meg is írta, hogy nem egy emberre és emberöltőre szabott munkába kezd. E négykötetes gyűjteményből kimaradt számos olyan alapmű, amelynek szellem pedig Hamvas egész életművét áthatja: A Bhagavad-gíta éppúgy, mint Lao-ce Tao-te kingje, Eckhart Mester és a keresztény misztikusok köre csakúgy, mint a Zarathusztrák perzsa hagyománya, a Ji-King vagy az alexandriai héber és keresztény gnosztikus és hermetikus forrásanyag…" (Dúl Antal)

Mircea Eliade - A ​szent és a profán
Mircea ​Eliade a vallást, ezt a szimbolikus létgyakorlatot tekinti a különböző kultúrák közötti közvetítő elemnek. Kutatásai mindenekelőtt azokra a nyelvi fordulatokra, illetve magatartásmintákra irányulnak, melyek egy valahai, illetve jövőbeni kulturális egyneműséget idéznek-ígérnek. Számára a vallásban az emberi lényeg mutatkozik meg, amely antropológiai sajátja minden halandónak, s úgy véli, az istenhit elegyítő vonzereje képes megszüntetni a kultúrfokok egyenetlenségeit. Eliade szerint a kultúra az egyén lelki jelenléte a mindenségben; az „örök visszatérés" hitéből az egzisztenciális egység visszaszerzésének reményét merítheti az individuum. Vallástörténeti kutatásaiban a lét egyneműségének mitikus hagyományát akarja újjáteremteni. Mircea Eliade 1907-ben született. A bukaresti, majd a kalkuttai egyetemen tanult filozófiát, történelmet és néprajzot. Rövid időre egyetemi oktatóként visszatért Romániába, majd az Antonescu-rezsim képviseletében diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban és Lisszabonban. A második világháborút követően a Sorbonne-on tanított, és a párizsi Román Kulturális Központ elnöki posztját töltötte be. 1956-tól az óceánon túl, Chicagóban volt egyetemi tanár. Eliade 1986-ban, az Egyesült Államokban hunyt el.

Hamvas Béla - Az ​ősök nagy csarnoka I-IV.
"Az ​ősök nagy csarnoka részeit Hamvas Béla 1936 és 1961 között, egy-egy szabad órájában készítette. Mondhatnánk lopott időben, könyvtári munkaidejében, frontszolgálatok csendesebb pillanataiban, katonai szabadsága és hátországi szolgálatai idején, a negyvenes évek végén Szentendre Bubándombján, 'földműves korszakában', majd segédmunkás szerepben, a hőerőművek raktáraiban eltöltött hosszú évek alatt, titkokban, kihúzott íróasztal-fiókokban írva, nyomorúságos barakk-szobákban, és az erőművek mögötti árokpartokon, hajnali órákban, Inotán, Bokodon, Tiszapalkonyán. A négy könyv tartalmi összeállításában nem az elkészítés időrendjét követtük, hanem a "nagy archaikus egységek" köré rendeztük Hamvas tanulmányait, szövegelemzéseit és fordításait. Az első kötet a védikus hagyományt és a hozzá szorosan kapcsolódó buddhista tradíció egy-egy elemét tartalmazza. A második kötet Kína taoista- és csan-hagyományából, a tibeti bön, a tibeti buddhizmus írásaiból és Japán zen szövegeiből válogat. A harmadik kötetben az Egyiptomi halottaskönyv, a Kabbala egy része (a Széfer jecira) és a iszlám misztika (szúfi) kapott helyet. A negyedik kötetben a görög hagyomány (Orpheusz, Empedoklész, Püthagorasz, Hérakleitosz), a közép-amerikai tradíció, rövid tanulmány az alkímiáról, egy Jakob Böhme-kommentár, és a Lélekről szóló negyven kérdés fordítása szerepel. Az ősök nagy csarnoka Hamvas életének egyik legnagyobb vállalása, még akkor is, ha ez az összeállítás mind tematikájában, mind arányaiban szükségképpen töredékes. Nagyon jól tudta, és az Interview c. esszéjében meg is írta, hogy nem egy emberre és emberöltőre szabott munkába kezd. E négykötetes gyűjteményből kimaradt számos olyan alapmű, amelynek szellem pedig Hamvas egész életművét áthatja: A Bhagavad-gíta éppúgy, mint Lao-ce Tao-te kingje, Eckhart Mester és a keresztény misztikusok köre csakúgy, mint a Zarathusztrák perzsa hagyománya, a Ji-King vagy az alexandriai héber és keresztény gnosztikus és hermetikus forrásanyag..." (Dúl Antal)

Mircea Eliade - Az ​eredet bűvöletében
"A ​kötetben szereplő tanulmányokat nem a 'specialistának', hanem az 'érdeklődő embernek' és az intelligens olvasónak írtam. Ezért is nem haboztam olyan példákat idézni, amelyeket a vallástörténész, az antropológus vagy az orientalista jól ismert (vagy legalábbis módja van ismerni), de amelyek a nem szakember olvasó számára feltehetően nem ismeretesek. Mindazonáltal remélem, hogy a modern Nyugat és az ismeretlen vagy kevésbé ismert jelentésvilágok találkozásából megszületik az, amit 'új humanizmus'-nak nevezhetünk. E tanulmányokkal - a korábbi publikációimhoz hasonlóan - azt szándékozom hangsúlyozni, milyen kulturális szerepet játszhatna a vallástörténész egy deszakralizált társadalomban..."

Irvin D. Yalom - Szerelemhóhér ​és más pszichoterápiás történetek
Ebben ​a könyvben tíz pszichoterápia története szerepel. Mind a tíz páciens az élet szokványos helyzeteitől szenvedett: egyedüllét, impotencia, migrén, szexuális túlfűtöttség, elhízás, hipertónia, szomorúság, emésztő szerelem, hangulatváltozások, depresszió. Mégis, a terápia folyamán ezen mindennapi problémák alapjainak kutatása a lét legmélyebb lényegét tartalmazó gyökerekhez vezetett. "Akarom! Akarom!" hallatszik végig ezekben a történetekben. Az egyik páciens halott lányát akarta vissza; egy másik erősködött, hogy - halálra ítélve a nyirokráktól - joga van a gátlástalan szexualitásra; a harmadik örökre fiatal akart maradni, nem tudván lemondani harmincöt évvel fiatalabb barátjáról. A szerző - a Stanford Egyetem orvosprofesszora - szerint a pszichoterápia elsődleges anyaga mindig az ilyen létező, az egyén törekvéseinek és az élet kíméletlen tényeinek könyörtelen disszonanciájából eredő fájdalom, legyen annak eredete tudott vagy tudattalan. A hátterükben pedig ott magasodnak a lét nagy problémái: a hiányzó szabadság sorsunk akaratlagos alakítására, a mindannyiunk és szeretteink számára elkerülhetetlen halál, a magányosság, és végül: életünk világos értelmének hiánya. Bármennyire kegyetlennek tűnjenek is ezek a helyzetek, tartalmazzák a remény és a megváltás magvait. Ez a tíz pszichoterápiás történet remélhetőleg bizonyítja, hogy szembe lehet nézni a lét igazságaival, sőt! - hasznosítani lehet hatalmukat az egyéni változás és gyarapodás szolgálatában. És ennek a folyamatnak első meghatározó lépése - akár a terápiában, akár azon kívül -, hogy az érintett felelősséget vállal saját kellemetlen életéért. A többi lépés?...ez talán kiderül Yalom doktor könyvéből.

Mircea Eliade - Mohamedtől ​a reformációig
Mircea ​Eliade (1907-1986) századunk egyik legjelentősebb vallástörténésze. Romániában, majd Párizsban, élete utolsó évtizedeiben pedig Chicagóban tevékenykedett. Már a 30-as évek végén Bukarestben egyetemi előadásokat tartott, főként a keleti vallások történetéről. 1945 novemberétől a párizsi egyetemen tanított, majd 1957 márciusától a chicagói egyetemen adott elő. Főműve a Vallási hiedelmek és eszmék története. Most harmadik, befejező kötetét veheti kezébe az olvasó, mely Mohamedtől a reformációig taglalja a vallástörténet eseményeit. Az immár magyarul is teljes terjedelmében megjelent monográfiából az olvasó átfogó képet kap az összehasonlító vallástörténetről.

Hamvas Béla - Szarepta
"A ​szentendrei kert életrendjének fel kellett bomlania, mert túl keveset akartam. Aki képességén alul választ, válságba kerül. A világtörténeti bömbölés és a rendszerek brekegése, mint Kierkegaard mondaná, erkölcstelen neuraszténiának bizonyult. Meg kellett ismernem az életet abban az alakjában, ahogy az a megváltatlanok támolygása, tudva, hogy ugyanakkor és ugyanaz az élet a történet minden pillanatában megismételhetetlenül szakrális. Később - szólt mesterem több mint tizenhat évvel ezelőtt – egyszer majd reá is sor kerül. Álmommal kapcsolatban Dürer metszetéről, a Ritter, Tod und Teufelről beszélgettünk, az élet arca halál, a halálé élet, mint Hérakleitosz mondja – athanatoi thnétoi, thnétoi athanatoi. Az ördög belső lénye angyal, az angyalé ördög. A lovag kivonul, de csak akkor győz, ha felismeri, hogy a halál és az ördög élet és angyal. De csak akkor győz, ha életet és halált, ördögöt és angyalt látomásában felszámolva önmagát is felszámolja. A lovagra is sor kerül. Mi marad meg?, kérdem. Semmi se vész el, volt a válasz."

Hamvas Béla - Az ősök nagy csarnoka III.
„Az ősök nagy csarnoka részeit Hamvas Béla 1936 és 1961 között, egy-egy szabad órájában készítette. Mondhatnánk lopott időben, könyvtári munkaidejében, frontszolgálatok csendesebb pillanataiban, katonai szabadsága és hátországi szolgálatai idején, a negyvenes évek végén Szentendre Bubándombján, ‘földműves korszakában’, majd segédmunkás szerepben, a hőerőművek raktáraiban eltöltött hosszú évek alatt, titkokban, kihúzott íróasztal-fiókokban írva, nyomorúságos barakk-szobákban, és az erőművek mögötti árokpartokon, hajnali órákban, Inotán, Bokodon, Tiszapalkonyán. A négy könyv tartalmi összeállításában nem az elkészítés időrendjét követtük, hanem a „nagy archaikus egységek” köré rendeztük Hamvas tanulmányait, szövegelemzéseit és fordításait. Az első kötet a védikus hagyományt és a hozzá szorosan kapcsolódó buddhista tradíció egy-egy elemét tartalmazza. A második kötet Kína taoista- és csan-hagyományából, a tibeti bön, a tibeti buddhizmus írásaiból és Japán zen szövegeiből válogat. A harmadik kötetben az Egyiptomi halottaskönyv, a Kabbala egy része (a Széfer jecira) és a iszlám misztika (szúfi) kapott helyet. A negyedik kötetben a görög hagyomány (Orpheusz, Empedoklész, Püthagorasz, Hérakleitosz), a közép-amerikai tradíció, rövid tanulmány az alkímiáról, egy Jakob Böhme-kommentár, és a Lélekről szóló negyven kérdés fordítása szerepel. Az ősök nagy csarnoka Hamvas életének egyik legnagyobb vállalása, még akkor is, ha ez az összeállítás mind tematikájában, mind arányaiban szükségképpen töredékes. Nagyon jól tudta, és az Interview c. esszéjében meg is írta, hogy nem egy emberre és emberöltőre szabott munkába kezd. E négykötetes gyűjteményből kimaradt számos olyan alapmű, amelynek szellem pedig Hamvas egész életművét áthatja: A Bhagavad-gíta éppúgy, mint Lao-ce Tao-te kingje, Eckhart Mester és a keresztény misztikusok köre csakúgy, mint a Zarathusztrák perzsa hagyománya, a Ji-King vagy az alexandriai héber és keresztény gnosztikus és hermetikus forrásanyag…" (Dúl Antal)

Mircea Eliade - Okkultizmus, ​boszorkányság és kulturális divatok
A ​jelen kötetbe került anyagokat a szerző az utóbbi tíz év alatt írt többtucatnyi előadás és cikk közül válogatta. A tanulmányok többsége amolyan bevezetés; leginkább azzal a céllal íródtak, hogy felidézzenek néhány régebbi, de mostanában elhanyagolt problémát, és új vagy kevésbé ismert szemszögből újra fölelevenítsenek jól ismert vitákat: A világ, a város, a ház; A halál mitológiái; Az okkult és a modern világ; stb. Nyilvánvaló, hogy az utolsó fejezet, a Lélek, fény és mag bizonyos mértékig ellenpontozza a többi tanulmányt. Ez egy tudós folyóirat számára készült, néhány kevésbé ismerős kultúrából származó dokumentumot vonultat fel, kiadós bibliográfiával.

Mircea Eliade - Gautama ​Buddhától a kereszténység győzelméig
Eliade ​(1907-1986) századunk egyik legjelentősebb vallástörténésze. Romániában, majd Párizsban, élete utolsó évtizedeiben pedig Chicagóban tevékenykedett. Már a harmincas évek végén Bukarestben egyetemi előadásokat tartott, főként a keleti vallások történetéről. 1945. novemberétől G. Dumézil meghívására a párizsi egyetemen tanított, 1956-ban utazott az Egyesült Államokban, ahol 1957. márciusától a chicagói egyetemen adott elő. Alapművévei, a Vallási hiedelmek és eszmék története három kötetével az Olvasó teljes képet kap az összehasonlító vallástörténetről.

James G. Frazer - Az ​aranyág
"Frazer ​a klasszikus brit etnológia utolsó képviselője (1854-1941). Élete és munkássága korszakot jelent a néprajztudomány történetében. ... Az Aranyágban arra tesz kísérletet, hogy felvázolja az emberi gondolkodás fejlődését a mágia, a vallás egymást követő lépcsőfokain keresztül egészen a tudományig. Egy ókori szokás - a Diána szentély papja (az Erdő Királya) elődjét megölve nyerte el tisztségét, amelyet addig viselt, míg ő maga áldozatul nem esett utódja kardjának - nyomába ered. A szokásra Frazer az ókori irodalomban nem talál kielégítő magyarázatot... ezért bejárja Ausztrália bozótjait, felkeresi az afrikai őserdők törzseit, részt vesz a mexikóiak, anjuk szertartásain, német és olasz városkák farsangi forgatagában és meghallgatja az öreg parasztok múlt idéző meséit. Végül nemcsak az Erdő Királya megölésének szokására hoz magával magyarázatot, de felvázolja az emberi gondolkodás történetét is."

Dr. Henry Cloud - Dr. John Townsend - Játszmák ​nélkül
"A ​jó konfrontációs készség a siker elengedhetetlen feltétele az élet minden területén. Az eredményes emberek jó konfliktuskezelők, tudják, hogyan folytathatnak hatékony konfrontációt, és nyíltan szembenéznek a kapcsolataikban felmerülő problémákkal" - írják a népszerű határvonalak-sorozat pszichológus szerzői könyvük előszavában. Minden kapcsolatban szükség van olykor a konfrontációra. Időnként egyszerűen csak nemet kell mondanunk, ha nem akarjuk túlhajszolni magunkat, máskor határokat kell húznunk, mert irányító, manipuláló, felelőtlen, netán agresszív partnerrel állunk szemben. Néha pedig arra van szükség, hogy - éppen a kapcsolat érdekében - tisztázzuk a problémákat. A Játszmák nélkül segít konfrontációs készségünk fejlesztésében, megtanulhatjuk, hogy a konfliktusok vállalása és az őszinteség nem mond ellent a szeretetnek, sőt a tisztázó beszélgetések erősebbé és biztonságosabbá teszik a kapcsolatokat. A szerzők gyakorlati ötletekkel, javaslatokkal, illusztratív párbeszédekkel mutatják be, hogy a másik félnek együttműködési lehetőséget kínáló, ítélkezésmentes hozzáállás hogyan segíti elő a problémás kérdések konstruktív megoldását.

Ismeretlen szerző - Apokrifek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Az ​ember és szimbólumai
Álom ​és valóság csodás találkozását örökíti meg e kötet, mely nemcsak az önmagunkról szóló ismeretek új tartományait csatolja a már kialakult világképünkhöz, hanem lényeglátó és élvezetes összefoglalását is adja századunk egyik legnagyobb pszichológusa, Carl Gustav Jung gondolatrendszerének. Jung kapcsolódása a freudi tanokhoz közismert. Kevesen tudják viszont, mi az a nagyon lényeges különbség, mely a két tudós mentalitása között megmutatkozik. Freud számára az álom vágyteljesítés, ezzel szemben Jung az álmokban a „tudattalan önkifejezéseit" véli felfedezni. Az álomszimbólumok véleménye szerint egy olyan psziché megnyilvánulásai, amely a tudatos lélek felügyeletén kívül esik. Az organikus és pszichés növekedés elveiben nincs különbség. „Amint a növény virágot hajt, úgy hozza létre a lélek a maga szimbólumait. Minden álom ennek a folyamatnak a bizonyítéka." A kötet az egyes szimbólumok értelmezése, és eredetének bemutatása mellett az egyetemes kultúrtörténetet átfogó kalauzként is szolgál.

Ananda Kentish Coomaraswamy - Hinduizmus ​és buddhizmus
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Mitológia
A ​gazdagon illusztrált különleges kötet bemutatja a klasszikus görög és római, a kelta, a germán és ír mitológiát, az Artúr-mondakört, az egyiptomi és afrikai hitvilágot, a közel- és távol-keleti isteneket, az amerikai indiánok, az ausztrál és polinéz őslakosok természetfelfogását és ősi hiedelmeit.

Mircea Eliade - Mítoszok, ​álmok és misztériumok
" ​A mítosz megértése egy szép napon majd a 20. század leghasznosabb felfedezései közé fog tartozni. A nyugati ember már nem a világ ura: most már nem "benszülöttekkel", hanem beszélgetőtársakkal áll szemben. Jó, hogy tudjuk, hogyan kezdjük a beszélgetést; nem tekinthetünk el annak beismerésétől, hogy a "primitív" vagy "elmaradott" világ és a modern Nyugat között nincs szakadás a folyamatosságban. Már nem elég - ahogyan a fél évszázada már elég volt - fölfedezni és megcsodálni a néger vagy óceáni művészetet; újra föl kell fedezni önmagunkban a művészetek szellemi forrásait, tudatára kell ébredni annak, ami a modern létben még megmaradt "mitikusnak".

Mircea Eliade - Kovácsok ​és alkimisták
Fémművesség, ​mágia és alkímia: a föld mélyének sötétjében rejlő, "élő" érc, a kovács kohójában vörösen izzó, megolvadt fém, a retortában bugyborékoló kotyvalék, kénből arany, az örök élet elixírje - megannyi titok és misztérium, amely a kezdetektől fogva csodálattal vegyes félelemmel töltötte el a be nem avatottak fantáziáját! Ebbe a misztikus, titokzatos világba kalauzol el bennünket a világhírű vallástörténész, M. Eliade munkája, amely nem annyira a fémek technika- és kultúrtörténetével, mint inkább az "archaikus embernek" az Anyaghoz való vallásos viszonyával foglalkozik - meglepő, eredeti kapcsolatokat fedezve és fedve fel számunkra a fémek, a bányászat, a kovácsmesterség, a meteorok, a tűzgyújtás, a termékenység, az antropogónia, az alkímia, valamint a jungi mélypszichológia világa között.

William Paul Young - A ​viskó
Végre ​magyar nyelven is megjelenik a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Egy regény, aminek sikerével – és tartalmával – még a Forbes Magazin is foglalkozott… Nem gyakran fordul elő! (2009. június 8.) Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára. William P. Young megrázó regénye az utóbbi idők egyik legnagyobb könyvsikere, rövid idő alatt 8 millió példányban fogyott el! A sok vitát kiváltó regényről azt tartják, hogy olyan hatással lehet korunk kereszténységére, mint a Zarándok útja a maga idejében. A sokat megélt színésznő, Demi Moore a Twitteren keresztül ajánlotta rajongóinak és férjének, mivel Ő maga „ sorsfordító erejű” üzenetre talált a könyv elolvasása közben.