Caligula ​/ Félreértés

Albert Camus - Caligula
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jean-Paul Sartre - Temetetlen holtak
Drámák I. kötetben: A legyek Zárt tárgyalás Temetetlen holtak A tisztességtudó utcalány Az Ördög és a Jóisten Drámák II. kötetben: Főbelövendők klubja Az altonai foglyok

Bret Easton Ellis - A ​vonzás szabályai
"Mert- ​elfogyott a sör" - ennyi kell ahhoz Ellis regényében, hogy egy lány a buliról elmenjen azzal a fiúval, aki különben nem is nagyon tetszik neki. Hogy mikor és hol, az talán nem is nagyon fontos, mindenesetre 1985-ben vagyunk, a camdeni egyetemen, ahol a diákok a legkevésbé tanulmányaikkal törődnek: Dögös-Dugós bulik, Kokszos Keddek és Szittyós Szerdák követik egymást örök alkoholos, narkós és másnapos kábulatban" Mindent csak az elsődleges testi igények kielégítésének szükséglete és a testi vonzás-vonzalom törvényei szabnak meg" és egy mélyre süllyedt, kimondatlan és már-már kimondhatatlan vágy, hogy mégiscsak megtalálják a romantikát, a szerelmet, az igazit" s talán életük valamiféle igazolását is.Ellis hagyja, hogy mindvégig hősei beszéljenek: Lauren, aki az éppen Európában utazgató Victorba szerelmes, a nyíltan biszexuális Paul és Sean, aki egy ideig az ő szeretője, majd Laurené, és miközben hármuk élete néhány hónapra összegabalyodik, ugyanazokat az eseményeket különböző nézőpontokból ismerhetjük meg. Ami az egyik szereplő szemében romantikus fellángolás, az talán unott beletörődés a másiknak: semmi sem az, ami, senki sem érti a másikat, mert itt már nincsenek az érzéseket pontosan leíró szavak, vagy ha igen, akkor azok is eltorzulnak, jelentésüket vesztik" mint ahogy a tanárok is elcsépelt, kiüresedett, idióta szavakkal igyekeznek jelentést adni a körülöttük kavargó új nemzedék kultúrájának.Mint minden Ellis-mű, ez az először 1987-ben megjelent regény is kegyetlen olvasmány, még ha csak csíráiban - egy megzavarodott erkölcsi tudatú és szexuális ösztönű új nemzedék fáradt kiúttalanságában - van is jelen mindaz a perverzitás és testi-lelki szadizmus, amely aztán az Amerikai Psycho és a Glamoráma letaglózó erejét adja.

Tom Stoppard - Drámák
Tom ​Stoppard a szó és a szellem virtuóza. Személyét és írásait már-már túl könnyű hatásos paradoxonokkal felcímkézni. Szabatosan fogalmazó fecsegő, bohócarcú gondolkodó, keserű tréfacsináló. Pályája kezdetétől következetes tojástáncot jár a műfajok és színházi kategóriák mezsgyéjén. Kritikusainak komoly fejfájást okoz, vajon a könnyű műfaj nehéztüzérségéhez, avagy a komoly művészet szórakoztatóipari gyorshadtestéhez sorolják inkább. Stoppard folyamatosan változik, írásaiban talán csak két dolog állandó. Az egyik a szavak, a nyelv mániákus imádata, a mesterség tisztelete. A másik, hogy a közönségét minduntalan meglepi, de mert az soha nem tudhatja, honnan várja a "támadást", újra és újra kíváncsi szívvel tér vissza, hogy a szerző próbára tehesse éberségét. A négy évtizedes pálya legjavát egybegyűjteni egyszerre szép és fájdalmas feladat. Az itt közölt drámák mindegyike önmagáért szól (remélhetőleg sokakhoz), egyiknek sincs szüksége védőbeszédre vagy magasztos dicséretre. Sok minden nem fér bele ugyanakkor egy kézbe illő válogatásba: jócskán akadnak még könnyed kis szösszenetek, komoly "lelkiismeret-darabok", érzelmes időutazások és bonyolult agytörők egyaránt, amelyek joggal követeltek volna itt helyet. Egy reményünk van csupán: ez a válogatás értük is szót emel, irántuk is fölkelti az érdeklődést. A most közreadott szövegek "az egyetlen Rosencrantz kivételével" vadonatújak; akad köztük olyan, amely magyarul még nem látott napvilágot, és olyan is, amelyet korábban más fordításban ismert meg a közönség. A kötet az alábbi drámákat tartalmazza: Rosencrantz és Guildernstern halott (Vas István fordítása.) Az igazi Bulldog hadnagy (Hamvai Kornél fordítása.) Magritte után (Ruttkay Zsófia fordítása.) Salto mortale (Upor László fordítása.) Travesztiák (Varró Dániel fordítása.) Az igazi (Békés Pál fordítása.) A szerelem mint találmány (Nádasdy Ádám fordítása.) Válogatta, szerkesztette és a tanulmányt írta: Upor László.

Jean Racine - Racine ​összes drámái
Jean ​Racine az első klasszicista drámaíró, aki nem pusztán a becsület és jellem összeütközésében lát drámai konfliktust, hanem - szinte már a modern lélektan eszközeivel - az abszolút hatalom birtokában emberileg is, társadalmilag is gyilkossá váló legyőzhetetlen szenvedély vizsgálatát-elemzését állítja darabjainak középpontjába. Drámái egyetlen színen játszódnak, cselekményük egy-egy nap eseményeibe sűrűsödik össze és a döntő elhatározásra megérett, pattanásig feszült helyzetben indul. A francia klasszicizmus legnagyobb írói egyéniségének, a francia vers egyik legnagyobb mesterének kevés szereplőjű, kevés szóval élő, emelkedettségében is egyszerű nyelvű, antik tárgyú drámáit legkiválóbb műfordítóink ültették át magyar nyelvre.

Ismeretlen szerző - Aki ​lelőtt egy macskát
Kötetünk ​a mai finn dráma három mesterének egy-egy művét mutatja be; témájuk, hangvételük, stílusok akug térhetne el jobban egymástól. Pekka Lounela groteszk színjátékának hőse, Falk alezredes lepuffantja a szomszéd Sundström-házaspár öreg macskáját. Jelentéktelen gonosztett ez, de villámként világítja meg Falk jellemét, hiszen ez a kései puskalövés csupán ártalmatlanabb mása annak a réginek, mely emberéletet oltott ki valaha, a háború utolsó napjaiban. Juha Mannekorpi monodrámájának szaggatott versbeszédeegy folyó mélyéről ér el hozzánk. Ott lenn, az iszapban fekszik Mala Salminen, aki megölte magát. Hangja a magányosság hullámverése, halálának oka: az elidegenedés. Tauno Yliruusi komédiájának első oldalain egy férfi mászik át a börtön falán. Szökni akar? Dehogy! Minden vágya, hogy visszakerüljön. Nem sikerül neki, de próbálkozásai során minden eresztékben recseg-ropog körülötte a mai finn társadalom, sa darabból pompás szatíra kerekedik. Egyvalami fogja össze mégis ezt az egymástól annyira különböző három művet? a rendkívüli érzékenység az emberi lét általános érvényű, nagy kérdései iránt.

Reginald Rose - Tizenkét ​dühös ember
Véleményem ​szerint a darab címéből nyugodtan ki lehetne húzni a "dühös" szót. Mert ebben az előadásban az izgat, hogy tizenkét ember van együtt két órán keresztül. Nem is akárhogyan. A díszlet egy üvegfal, mert helyszínül egy amerikai toronyház legmagasabb szintjét választottuk. A színészek nem látnak ki a nézőtérre, hallani sem hallanak semmit. Számukra embertelen kísérlet, hogy így fognak végig játszani. Azt élik meg, ami a darabban is történik, hogy bezárják őket egy szobába. Le akartam venni a darabról azt a teatralitást, ami törvényszerűen ráragad. Kockázatos a dolog, de nagyon hiszek benne. Ily módon a nézőknek is szinte szégyenkezve kell végignézniük, hogy a színészek teljesen lemeztelenednek az előadás végére. Balikó Tamás

Neil Simon - A ​Napsugár fiúk
Az ​amerikai irodalom egyik legnépszerűbb és legismertebb vígjátékszerzője, Neil Simon több mint harminc színdarabot és legalább ennyi filmforgatókönyvet írt. Oscar- és Tony-díj jelöléseinek a száma meghaladja bármely más íróét. Elég, ha csak a Mezítláb a parkban, a Fogd a nőt, és fuss, a Meghívás egy gyilkos vacsorára sziporkázó poénjait idézzük fel, máris tudjuk, hogy alkotójuk a humor igazi mestere – s azt, hogy „komolyabb” művek írójaként is kiváló, jelzi Pulitzer-díja is (1991). „Tragédiát sem könnyű írni, nagy komédiák azonban ritkán születnek. Még ritkábban az olyan szerzők komikus művei, melyek országhatárokon át is hatnak. A vígjáték, miként a vicc helyi referenciákból táplálkozik, s röptében hal el. A vicc tudat alatti tartalmakra céloz, s a reflexeinkre hat, abból is a mélyen rejtezőre, a nevetésre… Nincs rá mód, hogy Neil Simont csaknem harminc darab után ide-oda rangsoroljuk. Woody Allent egyszer a világ negyedik legjobb stand-up komédiásának szavazták meg, persze Woody Allen megsértődött. Ezért bátran kijelenthető, hogy az 1927-ben született Neil Simon a világ legjobb Neil Simonja, s ezt a rangot senki sem érheti el. Neil Simon dialógusai mesteri kádenciákra nyílnak, fordítóik megszenvedik a tolmácsolást. Fordítói pályámat számos Neil Simon szegélyezi… legszebb emlékem azonban A Napsugár fiúk magyarországi diadalútjához fűződik” – részlet Ungvári Tamás utószavából.

John Steinbeck - Egerek ​és emberek
A ​kaliforniai Soledad közelében furcsa párt tesz le az autóbusz: George alacsony és fürge észjárású, társa, Lennie lomha, nehézfejű óriás. Egy közeli tanyára tartanak, munkát keresnek. Bár a tanya lakói és munkásai korántsem barátságosak, nincs más választásuk: itt kell maradniuk, ha meg akarják valósítani közös álmukat, hogy vegyenek egy saját tanyát, ahol majd önállóan gazdálkodhatnak. Lennie-t ártatlan együgyűsége folyton bajba sodorja, és George-nak igencsak észnél kell lennie, ha mindkettőjüket meg akarja óvni a következményektől. Barátságuk ritka kincs az őket körülvevő sivár, brutális világban, amely könyörtelenül megsemmisülésre ítél mindent, ami emberi. A szikár, minden sallangtól mentes, sodró erejű kisregény a nagy gazdasági világválság idején két vándormunkás tragikusan felemelő történetén keresztül mutatja be a modern társadalom elidegenedésének, az emberi kapcsolatok kiüresedésének pusztító hatását. Mondanivalója a mai napig sem veszítette el érvényét.

Samuel Beckett - Samuel ​Beckett összes drámái
Az ​ír származású, angol és francia nyelven alkotó író, költő, drámaíró, esszéista (1906-1989) pályáját versekkel kezdte, majd a harmincas években elbeszélésekkel és regényekkel folytatta. Jelentős regénytrilógiája után (Molloy; Malone meghal; A megnevezhetetlen) nevét klasszikussá vált drámája a Godot-ra várva (1952) tette világhírűvé. Későbbi drámái közül A játszma vége és az Ó, azok a szép napok! még hagyományosan színházszerű, de később már csak néhány perces jeleneteket, némajátékokat írt. 1969-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A magyarul 1970-ben megjelent - színpadi műveket, rádiójátékokat, pantomimjeleneteket, tv-játékot és filmforgatókönyvet - tartalmazó drámakötet anyagát kiegészítettük az azóta keletkezett, valamint az író hagyatékából előkerült írásokkal.

Egressy Zoltán - Drámák
Én ​úgy gondolom, hogy egy színdarabot tubára, harmonikára és trombitára kell írni. Három különös hangszer, három fontos hangsúly. Tuba, harmonika, trombita: mélység, harmónia, erő. A súly, a sanzon, a szín. Minden drámában más játssza persze a vezérmotívumot. A Reviczkyben a tuba, a Portugálban a harmonika, a Sóska, sültkrumpliban a trombita. De szólnia kell a másik kettőnek is. És ha együtt szépen szólnak, akkor még belefér némi fuvola is. A szív, meg az élet nevében. És még az is fontos, hogy röhögni lehessen. Mindenen, ami mi vagyunk. Még ha valahol minden, de minden sor az elvesztérsről szól is.

Kondor Vilmos - Budapest ​noir
Budapest, ​1936. október. Gömbös Gyula halott. A Terézváros egyik kapualjában egy fiatal zsidó lány holttestére bukkannak. Az Est helyszínre érkező bűnügyi zsurnalisztája, Gordon Zsigmond kérdezősködni kezd, de mindenütt falakba ütközik. A szálak egyszerre visznek felfelé, a társadalom legfelső rétegeibe, és lefelé, a nyomor és elkeseredettség szörnyű világába. Gordont hajtja szimata és kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, ő annál kitartóbban követi a nyomokat. Nem tudja, kiben bízhat, nem tudja, kit milyen hátsó szándék mozgat, nem tudja – de nem is érdekli –, mikor milyen érdeket sért. Egy dolgot akar csupán: megtalálni a lány gyilkosát, mert rajta kívül ez senkit sem érdekel.

Albert Camus - A ​száműzetés és az ország
Kevés ​életmű volt nagyobb hatással a XX. század francia irodalmára - és ezen keresztül az európai közgondolkodásra -, mint az, amelyet rövid élete során Albert Camus (1913-1960) alkotott meg. Camus-nek nem kellenek "trükkök", külsőségek: szembeszökően szerves és természetes minden eleme, nyelvi dísze a dísztelenség, a belső súly adta erő; torkot szorongatóan sűrű atmoszféráit a végső egyszerűségig tisztult szenvedély teremti, azok az erős kötelékek, amelyek az embert tájhoz és emberhez köthetik: a hazaszeretet furcsa, megindítóan letisztult, magasrendű képletei, bizonyságául annak, hogy a haza a születés és a gyerekkor színhelye. Mert Camus az afrikaiak nagy írója: belőle a modern ember életérzése, a kor, a belső magány, számkivetettség és a boldog Ország utáni vágy franciául is, magyarul is "afrikai nyelven" szól. Hat novella van ebben a kötetben: változatos módon, de valamennyi az emberi magány termékeny feloldásáért való szűntelen küzdelmet ábrázolja, az Ország keresését, ahol a magány úgy oldódik fel, hogy összeolvad a többi magánnyal.

Krasznahorkai László - Az ​ellenállás melankóliája
Krasznahorkai ​László költői erejű, kíméletlenül pontos víziói időről időre igazolást nyernek - minél inkább távolodunk megírásuk idejétől, annál ismerősebbnek tűnnek, mígnem hétköznapjainkban megelevenedő realitásként ismerünk rájuk. A regénybeli történet ezúttal is egy olyan végpontról indul, amikor megszokott kérdéseink és válaszaink, a létezésre vonatkozó fogalmi készletünk hirtelen csődöt mond. A megváltatlanság apokaliptikus távlatot kap, de az ítéletet a szereplők mérik magukra. A szerző mélységesen szkeptikus történelemszemlélete elutasít mindenféle hamis messianizmust és önáltató életstratégiát, ugyanakkor fokozott érzékenységet és részvétet érez valamennyi vereséget szenvedő és vereségre ítélt ember iránt. „Mint a legjobbaké, Krasznahorkai László művészete is a valóságba varázsolja vissza olvasóit, a reménytelenség és a mindig egy emberre szabott remény szűk mezsgyéjére, ahol a tét már - nem az irodalom” - írta egyik méltatója. Német, osztrák és svájci kritikusok 1993-ban a legjobb külföldi regénynek járó díjat adományozták a szerzőnek, és a regény alapján készítette Tarr Béla nagy sikerű _Werckmeister-harmóniák_ című filmjét.

Jean Cocteau - Orpheusz
Orphee egy költő, aki megszállottjává válik halál (a hercegnő). Ők szerelmesek. Orphee feleségét, Eurydice, megöli a hercegnő és csatlósai Orphee utána megy az alvilágba. Bár lettek veszélyesen kusza, a hercegnő Orphee küldi vissza az Underworld, hogy folytassa az életét Eurydice.

Bartis Attila - A ​nyugalom
Anya ​és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel.

Pilinszky János - Pilinszky ​János összes versei
Amikor ​a 25 éves Pilinszky János első verseskötete, a Trapéz és korlát 1946-ban megjelent, már mögötte voltak a legdöntőbb élmények, amelyek megalapozták egész életére szóló metafizikai és erkölcsi világképét, szorongásosságát, felelősségtudatát a világ bűneiben és részvétét mindenki szenvedései iránt. Ez a hozzáállás és a belőle következő költői témavilág ugyan a következő évtizedekben bővült, a költemények, s a hozzájuk kapcsolódó prózai és drámai műformák gazdagodtak - de végül is az 1981-ben 60 éves korában meghalt költő életműve ugyanannak a léleknek következetesen magát adó képe, viszonya önmagához és az örökkévalósághoz. Az otthoni neveltetés és a nagy humanisztikus műveltséget adó Piarista Gimnázium megerősítette és következetes világnézetté formálta az eleve lelki alkaton alapuló katolikus mindenségélményt.

Závada Pál - Idegen ​testünk
Egy ​pesti fényképész-műteremben 1940 szeptemberében összegyűlnek a háziasszony, Weiner Janka rokoni, szerelmi és baráti vonzáskörének legfontosabb alakjai - divatáru-boltos unokanővére, papnövendék öccse meg a régi társak, a katonadiplomata, a költőjelölt, az újságírók, a barátnők -, sváb, magyar, zsidó és félzsidó magyarok. Izgalomban tartja őket az erdélyi országgyarapítás csakúgy, mint a fajvédelmi törvény - miközben konokul, lázasan vagy reménytelenül szeretik egymást. Závada Pál színpadra állítja őket egyetlen éjszakára, hogy föltárja, honnan jöttek, s hogy bevilágítson a jövőjükbe: Mivé lesznek, mire a háború véget ér? Hőseinek sorsán keresztül próbálja megérteni, mit okoznak a szellem, a test és a lélek mélyén a XX. századi életbe vágó élmények és traumák. Hogyan válnak idegenné és leszakítandóvá az olyan nemzet-testrészek és ország-darabok, mint maga a magyar zsidóság vagy az alig-visszacsatolt területek? Mit jelent a háborús országveszejtés, miként csap le már az új önkény - és hogy virulhatnak ki folyton az észjárás szégyenletes hagyományai? Az _Idegen testünk_ talán a legmegrázóbb Závada-regény. Közelről érint, provokál.

Tom Stoppard - Rosencrantz ​and Guildenstern Are Dead
Acclaimed ​as a modern dramatic masterpiece, "Rosencrantz and Guildenstern Are Dead" is the fabulously inventive tale of "Hamlet" as told from the worm's-eye view of the bewildered Rosencrantz and Guildenstern, two minor characters in Shakespeare's play. In Tom Stoppard's best-known work, this Shakespearean Laurel and Hardy finally get a chance to take the lead role, but do so in a world where echoes of "Waiting for Godot" resound, where reality and illusion intermix, and where fate leads our two heroes to a tragic but inevitable end.

Jean-Paul Sartre - Az ​Undor
A ​közelmúltban elhunyt világhírű író és filozófus 1938-ban írott, első szépirodalmi alkotása kétségtelenül a francia egzisztencializmus egyik legjelentősebb regénye. Filozófiai regény, mely úgy követi e műfaj évszázadok óta kikristályosodott francia hagyományait, hogy közben túl is lép annak önmagára erőszakolt korlátain. Nyelvi leleményeivel, metaforikus tömörségével, szellemiségében, atmoszferikusan jeleníti meg a huszadik századi ember egzisztencialista élményét. Hősében, a francia irodalomtörténet sokat emlegetett Antoine Roquentinjében, Sartre az elidegenedett személyiség már-már biológiailag elemzett portréját rajzolja föl, akinek undor-élménye behálózza, belepi minden emberi megnyilvánulását, tetteit és gondolatait. A kisvárosi lét szürkesége, a kihűlt vagy meg sem születettt emberi kapcsolatok teremtette űr megfoghatóvá teszi a sartre-i létfelfogás irracionális élményét. De nemcsak erről szól ez a könyv: A szinte szociológiai pontossággal megjelenített Bouville, a második világháború előtti utolsó békeévekben, magányosan lézengő polgáraival, álmaikba belefáradt, eltorzult lelkű figuráival e sartre-i lét- és undor-élményt konkretizálja és hitelesíti - rendkívül olvasmányosan. Írói telitalálat, hogy az undor leküzdésének egyetlen reménye csak egy giccses dallamfoszlányban csillan föl, amelyben az író a bármilyen alkotó munka személyiségmentő értékét sejteti.