Omon ​Ré

Viktor Pelevin - Generation ​P
Babilen ​Tatarszkij a szovjet rendszer utolsó éveiben eredetileg költőnek készül, de amikor egyszercsak eltűnik a világból az „örökkévalóság” fogalma (s így mindenféle költészet értelmetlenné válik), a villámgyors meggazdagodással kecsegtető orosz reklámbizniszben talál munkát. Mivel a regénybeli Oroszországban már régóta nem termelnek semmit, külföldi termékekhez kell megtalálnia az orosz kulturális sajátosságokhoz legjobban illő jelképeket és szövegeket. S miközben Tatarszkij próbálja kiismerni a bizarr posztkommunista világot, melyet átszőnek a maffiakapcsolatok, még különösebb jelenségekkel kerül kapcsolatba: hol Che Guevara szelleme tart neki előadást a modern reklám filozófiájáról, hol az ókori Babilon mítoszai elevenednek meg kábítószeres hallucinációi során, s fejtik ki hatásukat mai világunkban. Tatarszkij végül ahhoz a céghez kerül, amely az orosz politikai életet „gyártja” – annak vezetői ugyanis, Jelcin, Lebegy, Zjuganov és a többiek már csak számítógépes animációval alkotott virtuális lények, csak a tömegmédiumokban léteznek, s mellesleg nagy nyugati cégek hatékony reklámfigurái. S ugyanakkor hasztalan minden erőfeszítés, hogy Tatarszkij – vagy bárki más – megtudja, milyen érdekek mozgatják ezt a világot, s kik döntenek arról, hogy milyen valóságot kell kreálni. Csak a szörnyű sejtelem lebeg minden fölött, hogy ez immár a világvége kezdete, mely „egyszerű tévéadás lesz”. S mint Che Guevara szelleme mondja: az isteni kegyelem „abban nyilvánul meg, hogy krematóriumok helyett televízióitok és szupermarketjeitek vannak”.

Viktor Pelevin - T
Tolsztoj ​halálának századik évfordulójára időzítve írta meg Pelevin új nagyregényét, melynek hőse T. gróf - azaz maga Lev Tolsztoj. Bár hogy kicsoda ő, azt maga sem tudja pontosan; a sodró lendületű filozófiai kalandregényben a keleti harcművészet mestereként jelenik meg, s hiába igyekszik hű maradni fő tanításához, hogy "ne állj ellen a gonosznak erőszakkal", kénytelen a legváltozatosabb módszerekkel pusztítani üldözőit, akik meg akarják ölni, mert... nos, hogy miért, az megint nem egészen világos számára. T. gróf csak azt tudja biztosan, hogy egy bizonyos Optyina-pusztába igyekszik. S útközben találkozik Ariellel, a kabbalista démonnal, aki arról akarja meggyőzni, hogy ő -meg néhány társa- teremti az egész világot, amelyben T. gróf él, s természetesen őt magát is. És hősünk egyre több jelét látja annak, hogy Ariel igazat mond. A szövevényes történetben T. gróf aztán - végre - találkozik Dosztojevszkijjel is, aki egy számítógépes játék főhőse, és a holt lelkeket kell pusztítania Péterváron, hogy megszerezze a radioaktív sugárzás ellen védelmező napi vodkaadagját. Végül pedig a gróf Szolovjovtól, a nagy filozófustól kap választ gyötrő kérdéseire...

Ljudmila Ulickaja - Imágó
Ljudmila ​Ulickaja legújabb regényében három jó barát - egy zenész, egy költő és egy fotográfus - életsorsán keresztül mutatja be a Sztálin halálától a Gorbacsov-féle ,,peresztrojkáig" terjedő időszak, az ,,olvadás" és a ,,pangás" korszakának hétköznapjait. A történet középpontjában e három évtized szovjet történelmének ellenzéki törekvései állnak: konspirációk, illegális kiadványok terjesztése, csempészése, kényszerű külső és belső emigrációba vonulás - a korszak politikai életének tipikus eseményei. Az Ulickajától megszokott szövevényes történetből kibontakoznak a szovjet diktatúra elleni küzdelem mindennapjai; megtudhatjuk, miként őrizhető meg ilyen körülmények között az ember személyisége, anyagi és szellemi függetlensége, vagy épp miként semmisíti meg a rendszer azokat, akik szembeszállnak a hivatalos ideológiával. A regényben metaforaként megjelenő biológiai fogalom, az imágó, a rovar kifejlett állapotát jelenti. A rovartan ismer olyan ritka eseteket, amikor a rovar, anélkül, hogy végső fejlődési stádiumát elérné, bábállapotban ivaréretté válik, és önmagához hasonló bábokat hoz létre. Ulickaja az imágó metaforájának segítségével próbálja megfejteni, hogy a XX. század második felének embere miként képes - ha képes egyáltalán - a szó erkölcsi értelmében is felnőtté válni. A történelmi események és a biológiai jelenség párhuzamával megmutatja, hogy ugyanaz az esemény vagy életsors hogyan válik egyszerre emelkedetten tragikussá és bohózatba illően komikussá. Az Imágó Ljudmila Ulickaja alighanem legkomolyabb, egyben legmulatságosabb könyve.

Viktor Pelevin - A ​rovarok élete
Ez ​a könyv -amely most ÚJ BORÍTÓVAL jelent meg- volt az ELSŐ magyarul megjelent regénye az 1962-ben született Viktor Pelevinnek, az új orosz írónemzedék fenegyerekének. Gogoli hagyományban gyökerező regényeit és novelláit folyamatosan közlik a folyóiratok, műveit eddig tizenöt nyelvre fordították le. A SZERZŐ 2001-ben a KÖNYVFESZTIVÁL DÍSZVENDÉGE volt. Egy krími üdülőhelyen alkoholmérgezést kap a helyi lakosság véréből próbát venni érkezett amerikai szúnyog, hasist szívnak és megvilágosodnak a keleti filozófiáról értekező, nonkonformista éjjeli lepkék, a ganajtúró bogár saját példájával teszi világossá a fia számára, mi az élet értelme, a hangyalány romantikus szerelemről álmodik, de sivár magány lesz a sorsa, egyetlen lánya is elhagyja. És közben ragyognak a csillagok, hullámzik a tenger, születnek és meghalnak a rovaremberek.

Viktor Pelevin - A ​Metamor Szent Könyve
Különös ​lények Pelevin új regényének szereplői: metamorok, azaz róka- és farkasemberek, akiknek létezéséről mindeddig talán csak sejtelmeink voltak, s itt-ott borzongató történeteket olvashattunk róluk. Ám azok mind emberek - "farkatlan majmok" - művei voltak. Pelevin most egy metamor saját kezűleg írott igaz történetét adja közre. A Hu-li, a róka Moszkvában él már vagy száz éve, s mint fajtájának valamennyi tagja, ő is prostitúcióval foglalkozik. A rókák ugyanis, akik ránézésre gyönyörű, keleties arcvonású igazi nőnek (kis lolitának) látszanak, sajátos vámpírok: a férfiak szexuális energiájának lecsapolásával nyerik életenergiájukat. A Hu-li életébe egyszer csak beköszönt az igazi, nagy szerelem, amikor megismerkedik az FSZB (a KGB utódszervezete) magas rangú tisztjével, Szásával, akiről aztán kiderül, hogy szintén metamor, csak ő farkasember. Majd egyszer csak Szibériában vagyunk, egy olajlelőhelyen, ahol az FSZB titkos metamorjai rituális farkasüvöltéssel bírják rá a meggyötört, egyre jobban kiszipolyozott föld szellemeit, hogy adjanak még kőolajat - ami a mai orosz gazdaság - és gazdagság - egyetlen alapja. Pelevin új regénye - a szerzőtől meglepő módon - a szerelemről szól. A ugyanakkor fantasztikus szellemi kaland: a buddhizmusból, Berkeley püspök gondolataiból, Wittgensteinből, posztmodern filozófusok elméleteiből, nabokovi motívumokból és persze a világ illuzórikus természetéről szóló hamisítatlan pelevini eszmefuttatásokból szőtt filozófiai párbeszédek ragyogó gyűjteménye egy egészen eredeti történetbe ágyazva, miközben a háttérben ott lüktet az a józan ésszel szinte megközelíthetetlen bizarr mai orosz világ, melyet senki sem tud olyan hátborzongatóan leírni, mint Pelevin.

Ljudmila Ulickaja - Kukockij ​esetei
A ​Kukockij esetei című regény különleges helyet foglal el az eddigi életműben. Igazi elbeszélőkedvvel, a klasszikus orosz próza legjobb hagyományait követve – és azokat a mai kor embere számára „fogyaszthatóan” megújítva – mesél el egy nagy ívű, a XX. század közepének Oroszországában játszódó családtörténetet, amelyben azonban a család csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető családnak. A regény főhőse, Pavel Kukockij doktor, a kiváló nőgyógyász különleges képességekkel rendelkezik: „belső látásával” – mintha csak röntgenszeme lenne – érzékeli a méhet, a magzatot, a női szervezet felépítését, egészen a sejtszerkezetig. Kukockij doktor mégsem tud boldog, kiteljesedett életet élni: karrierje megbicsaklik a szovjet hivatalokkal az abortusz elismertetéséért folytatott reménytelen küzdelemben, házassága Jelenával, az egyre jobban a látomások világába forduló szeretett nővel fokozatosan tragédiába torkollik, nevelt lányával, akinek életsorsa szintén szövevényessé válik, egyre inkább elveszíti a kapcsolatot – és végül Kukockij doktor a kilátástalan helyzetből az alkoholizmusba menekül.

Ljudmila Ulickaja - Vidám ​temetés
Alik, ​a New Yorkba emigrált, tehetséges orosz-zsidó festőművész haldoklik. Műterem-lakásában sorra felbukkannak megcsalt feleségei, szeretői és régi barátai, akiket nem köt össze más, mint az, hogy mindannyian elhagyták Oroszországot, s mindannyian szeretik Alikot. A festőművész különös és szenvedélyes személyiségének hatása alól nem tudja magát kivonni senki, halálos ágya mellett még szeretői is összebékülnek. Az orosz Booker-díjas Ulickaja a Vidám temetésben korábbi regényeiből (Médea és gyermekei, Kukockij esetei, Életművésznők) ismert pontos lélekábrázolással mutatja be ezt a "furcsa családot" összetartó és széthúzó erőket, finom humorral ábrázolja és teszi különlegessé főszereplője halálát.

Ljudmila Ulickaja - A ​mi Urunk népe
Az ​Európa-szerte népszerű orosz írónő nem tesz mást A mi Urunk népében, csak mesél és mesél a végtelenségig, megunhatatlanul. Mindenről és mindenkiről van egy jó története: legyen szó önbizalom híján álló vagy bármit eltűrő nőkről, az apaság rejtelmeiről, őrangyalokról. Különösen érzékeny a csodákra, a kivételes eseményekre, ám ezeket is – például egy némának hitt gyerek szavait, az állatoknak tartott szentmisét vagy a beteljesülni látszó jóslatokat – úgy tárja elénk, mintha a világ legtermészetesebb dolgairól beszélne. Hiszen amennyire a különleges jelenségekben, legalább annyira otthon van a hétköznapokban. Novellaformában is könnyedén, finoman mutat be szépet és rútat, egy-egy összetettebb szereplőt vagy bonyolultabb szituációt. Nem meglepő ez, hiszen írói érzékenységét a nagy orosz realistáktól örökölte. Rendkívül sokat tud a legfontosabb dolgokról: szerelemről, boldogságról, hitről és halálról. Mindezek mögött pedig nagy-nagy bölcsesség áll: kerülni minden szélsőséget, elfogadni egymást, felülvizsgálni az előítéleteinket az emberben mélyen megbúvó belső hang és az igazságérzet nevében. LJUDMILA ULICKAJA az egyik legnépszerűbb kortárs orosz író, számos jelentős orosz és nemzetközi díj (többek között az orosz Booker-, az orosz Nagy Könyv-, a Grinzane Cavour-díj) kitüntetettje. Könyveiből – tizennégy kötete jelent meg eddig – Oroszországban több mint kétmillió példány kelt el. Három mesekönyv és hat színmű szerzője. Moszkvában él. LJUDMILA ULICKAJA művei a Magvető Kiadónál: Médea és gyermekei (2003) Életművésznők (2004) Vidám temetés (2005) Szonyecska (2006) Odaadó hívetek, Surik (2007) Kukockij esetei (2008) Daniel Stein, tolmács (2009) Történetek állatokról és emberekről (2009) Elsők és utolsók (2010) Imágó (2011) Történetek gyerekekről és felnőttekről (2012)

Viktor Pelevin - Számok
Sztyopa ​Mihajlov üzletember a kilencvenes évek orosz vadkapitalizmusában. Látszólag semmiben sem különbözik a posztszovjet korszak zűrzavarosában halászó többi "bizniszmen"-től, de csak látszólag! Sztyopa ugyanis zsenge gyermekkorától fogva a számok bűvöletében él, és a 34-et választja ki szerencseszámának. Minden komoly döntését a 34-es jelenléte vagy hiánya vezérli, miközben elvégzi a Pénzügyi Főiskolát, majd számítógépekkel kezd kereskedni, s aztán saját bankot alapít. Eleinte csodálkozik, hogy sikeresebb versenytársainál, akik komoly üzleti elemzésekre alapozzák pénzügyi döntéseiket, de aztán megérti, hogy a tökéletesen irracionális orosz gazdasági életben kudarcra van kárhoztatva minden racionális megközelítés, s így ő továbbra is a számok mágiájára alapozza az életét. S miközben megjelennek a történetben Pelevin állandó motívumai: a maffia és az államhatalom összefonódása, az új orosz folklór, a reklámok rátelepedése az életünkre, a keleti filozófiák, az orosz tévé és a "valóság" különös kapcsolata, Sztyopa belebonyolódik egy nagyszabású - az orosz politikai és gazdasági élet bizarr elitjéhez kapcsolódó - üzleti vállalkozásba, s egyszer csak, úgy tűnik, mindent elveszíthet: méltóságát, pénzét, szerelmét... A Generation P, Az agyag géppuska és más sikerkönyvek szerzője, az orosz új nemzedék világszerte népszerű kultikus írója ezúttal is hátborzongató, egyszerre lenyűgözően reális és rémálomszerűen ijesztő regényvilágot teremtett... "Tisztelt olvasó, semmi kedvem mismásolni, lyukat beszélni a hasadba: őszintén megmondom: Pelevin legújabb regénye egész egyszerűen zseniális. Egyik-másik bajtársam az én kedves kritikusi köreimből, miután sebtében átlapozza a könyvet, kéjes arccal máris pötyögi számítógépe billentyűzetén a szent szót: sz...r. De hazudik az ebadta: hazudik magának is, az olvasóknak is. És hogy miért hazudik? Mert irigyli Pelevin hírnevét, példányszámait, honoráriumait - azt, hogy minden elképzelhető nyelvre lefordítják... Miről is szól ez a regény? Hát megint csak ugyanarról: az életről és a halálról, a szerelemről és a gyűlöletről, a hűségről és az árulásról, a szabadságról és a rabságról, a szentről és a szentségtelenről, a szépről és a hitványról, és ami a legfőbb, arról, hogy milyen különleges veszélyekkel jár, ha az ember a mai Oroszország üzleti életének résztvevője (a főhős egy moszkvai bankár). Eh, olvasó, ne húzd a szád, mondván, hogy ilyesmivel van tele bármelyik új orosz krimi vagy női regény. Igen is meg nem is. A Számok-ban nem az a lényeg, hogy MI van benne, hanem az, HOGYAN." Vaszilij Prigogyics

Kurt Vonnegut - Bajnokok ​reggelije
Ez ​a lexikonként is forgatható, gazdagon illusztrált regény valójában születésnapi ajándék. Kurt Vonnegut, Jr. írta önmagának, az ötvenedik születésnapjára. Az volt vele a célja, hogy - miként hajdan a rabszolgatartók tették a rabszolgákkal - felszabadítsa kitalált szereplõit. Személyesen. A Bajnokok reggelije világszerte sokmillió olvasót nevettetett meg és gondolkodtatott el, mert bizony nagyon különös könyv. Sok-sok könyv született arról, hogy a Bajnokok reggelije mennyire nagyon különös könyv.

Ljudmila Ulickaja - Médea ​és gyermekei
Minden ​nyáron összegyűlik a rokonság a krími görög Médea Szinopli hegyi házában. A gyermektelen Médea szülei elvesztése után egymaga tartja össze a viharosan gyarapodó családot. Nyári kalandjaik, tragédiáik, szerelmeik, elválásaik, csetepatéik hátterében pedig folyamatosan peregnek a történelmi események: háborúk és forradalmak. Médea háza azonban végig az összetartás szigete marad. Ulickaja bölcs iróniával, finom távolságtartással, és a legnagobb orosz írókat idéző, magával ragadó stílusban vall arról, hogy az emberi értékek minden sorscsapás ellenére megőrizhetőek. A Booker Díjas szerzőnek az 1980-as évektől jelennek meg írásai. A Médea a kortárs irodalom egyik remekműve. Médea addig a napig egy és ugyanazon a helyen élte az életét, ha nem számítjuk ide egyetlen moszkvai utazását Szandrocskával és elsőszülöttjével, Szergejjel, és ez az állandósult élet - amely egyébként önmagában véve viharosan változott: forradalmak, kormányváltás, vörösök, fehérek, németek, románok, egyeseket kitelepítettek, másokat - a menekülteket, a hontalanokat - meg betelepítettek, eredményezte végül is Médeában az olyan fáéhoz hasonlatos szilárdságot, amelyik belemélyeszti gyökereit a köves talajba, fölötte ugyanaz a nap süt, és nap mint nap, évről évre ugyanaz a szél éri, és hoz évszakhoz kötött illatokat, amelyek hol a parton száradó vízi hínárból, hol a nap alatt rothadó gyümölcsből, hol meg a keserű ürömből származnak.

Murakami Haruki - Tánc, ​tánc, tánc
Az ​egész világra kiterjedő, rejtélyes "call girl" szolgálat alkalmazottainak halála borzolja a rendőrség nyomozóinak idegeit. Felbukkan egy fiatal újságíró, aki korábban személyes viszonyt ápolt az áldozatokkal. Az egzisztenciális hullámvölgyben tengődő férfit elhagyja a felesége, s még a macskája is távozik az élők sorából, így ő egy neves író és egy közismert fotóművésznő lánygyermekével, amolyan pesztraként, Hawaiira utazik, hogy rendezze és rendszerezze gondolatait az 1980-as évek kapitalista piacgazdasága által privátmagányba taszított emberiségről. A fiatalember képzeletvilágának múltjában lakozó Birkaember közben tanácsokkal látja el a rock- és popzene, általában a populáris kultúra bűvöletében élő újságírót: A boldogság jobbára elérhetetlen, alkalmazkodni kell a világhoz... ügyesen kell táncolni, mindig csak táncolni! A sikeres volt iskolatárs, aki filmszínészként rajongókkal körülvéve éli a sztárok életét, eközben a szófukar, életunt fiatalember szabad, korlátoktól mentes sorsát irigyli, s szívesen elcserélné vele a sajátját. A régi Delfin Szálló helyére épült új, modern hotel labirintusában, akár az életben, könnyű eltévedni, a múlt árnyaival szembetalálkozni, miközben a kiutat az éledő szerelem jelentheti. Gyilkosságok, magány, siker, a lét elviselhetetlensége, szerelem, barátság - az egyes életutak talán nem véletlenül kereszteződnek. A könyv lapjain minden megtörténhet. Murakami regényében mindazok az erények és jellegzetes alakok megjelennek, amelyek korábbi írásaiban világszerte kivívták az olvasók tetszését, és a kritika elismerő figyelmét. Az egzisztencialista indíttatású, az emberi lét sorskérdéseivel számot vető elbeszélő és szerző ezúttal sem okoz csalódást.

Ljudmila Ulickaja - Odaadó ​hívetek, Surik
Surik ​Korn csinos, udvarias, szolgálatkész fiú, a nők álma. Már tizenhétéves korában egyedülálló édesanyja egyetlen támasza. Az idősebb festőnőhöz, aki kamaszfiúként elcsábítja, hosszú éveken át hűséges marad. Lefekszik a csúnya évfolyamtársnőjével, mert más nem szánná meg szegényt. Egy másik lánnyal névházasságot köt, hogy legyen apja a lány törvénytelen gyerekének. És így tovább. Csak az a kérdés, mihez kezd Surik az életével, az életét behálózó kapcsolatokkal, amikor felbukkan az igazi szerelem...

Bartis Attila - A ​nyugalom
Anya ​és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel.

David Mitchell - Felhőatlasz
MINDEN ​ÖSSZEFÜGG Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán – egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban. David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat? A regényből a Mátrix-trilógia és A parfüm rendezői forgattak vibrálóan szellemes filmet. „Az eddigi legmerészebb vállalkozás… egyedi teljesítmény egy rendkívül tehetséges és nagyratörő író tollából.” – Matt Thorne, Independent on Sunday „David Mitchell egy hullámvasútra csábítja olvasóit, akik először vonakodva szállnak fel, de miután belevágtak a kalandba, nem akarják, hogy véget érjen az út. Velem legalábbis ez történt.” – A.S. Byatt, Guardian „A jövőbe látás, az elmélkedés és a szórakoztatás ragyogó, elégikus egyvelege.” – Neel Mukherjee, The Times „A mód, ahogy Mitchell a Felhőatlasz történetét elmeséli, valósággal rabul ejtett.” – Lawrence Norfolk,

Ljudmila Ulickaja - Történetek ​gyerekekről és felnőttekről
A ​gyerekeknek hirtelen felnőttként kell viselkedniük, miközben a felnőttek meglepően gyerekesek néha. Nem véletlen, hogy Ljudmila Ulickaja meséi úgy szólnak a gyerekekhez, hogy közben a felnőtteknek is van mit mondaniuk. A _Történetek állatokról és emberekről_ után ez Ulickaja második magyarul olvasható mesekönyve, amelyet újra Lakatos István összetéveszthetetlen rajzai kísérnek. Bár orosz vidéken járunk, a saját gyerekkori félelmeinkre és reményeinkre is ráismerhetünk ezekben a történetekben, amelyekben mindig érdemes várni a hétköznapi csodákra.

Jonathan Safran Foer - Minden ​vilángol
Jonathan ​Safran Foer művét méltatói a huszonegyedik század első nagy amerikai regényeként tartják számon. A mindössze 26 esztendős, első könyves szerző máris olyan díjak birtokosa, mint a Guardian Book-Award és a National Jewish Book Award. A mű fő hőse, aki ugyanazt a nevet viseli, mint a szerző, elindul Amerikából Ukrajnába, hogy megkeresse azt az asszonyt, aki a háború alatt vagy megmentette általa soha nem látott nagyapja életét, vagy nem. Kalandos útján Aleksz, az amerikai életformát imádó, ám az angol nyelvet kíméletlenül kerékbetörő, ifjú tolmács vezeti, akihez tartozik egy nagyapa mint sofőr, és egy sammy Davis, Junior, Junior nevű kutya is, mint...kutya. A Don Quijote-i kutatás nem sok kézzelfogható eredménnyel jár, viszont a szerző fantáziáját szabadon engedve megírja belőle e művet, amelyben az olvasó bepillanthat egy tizennyolcadik századi zsidó közösség, egy stetl egykor varázslatos és "vilángoló", utóbb pedig könyörtelenül elpusztított életébe, s amelynek olvastán - írja egy kritika - Isaac Bashevis Singer, a nagy jiddis mesemondó sírjából mintha csuklást, majd elégedett sóhajt hallanánk.

Nádas Péter - Párhuzamos ​történetek I-III.
A ​Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen (a másik test az érzetben), azonos időben különböző helyeken (a másik test a vágyban), azonos helyen különböző időkben (a lakás, a ház, a város emlékezete a testben), illetve ugyanazon személlyel különböző helyeken és időkben (a saját test az emlékezetben) megesett dolgokat kapcsolnak össze. Az elbeszélésnek ez a csomópontról csomópontra haladó mozgása vetíti ki aztán a rekonstruáló képzeletbe a történetek szövegen túli valósággá összeálló szövevényét, mely így gyakorlatilag és elvileg egyaránt kimeríthetetlen, és ezért képes egy semmiből megteremtett, társadalmilag és történelmileg mégis szigorúan meghatározott, az általunk ismert vagy ismerhető reáliáknak akkurátusan megfelelő, szövegen túli világot alkotni. Ahogy ez létrejön, az ennek a regénynek a legnagyobb titka és egyben világirodalmi teljesítménye. A Párhuzamos történetekkel létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérletei és a nouveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.

Viktor Pelevin - Empire ​'V'
Roman ​Storkinnak keze-lába egy bordásfalhoz van kötözve, és nem tudja, mi történt vele - csak azt, hogy egy álarcos őrülttel tartózkodik egy szobában. Ráadásul egy perverz őrülttel, aki közli vele, hogy ő vámpír, Brahmának hívják, és hősünket választotta ki, hogy az utódjává változtassa. Szegény Roman eddig egy áruházban dolgozott, és reménye sem volt rá, hogy belekóstoljon a "glamourba", a színes magazinokban ábrázolt édes életbe. Egyszer, szomorúan kóborolva Moszkvában, meglátott egy feliratot: "Reális esély bekerülni az elitbe. 06. 22. 18.40 - 18.55. Második esély nem lesz." Ostoba viccnek gondolta, de azért bement. Épp annyi idő volt. És ki tudja... Most hát itt van az "elit" képviselőjének szobájában - mert Brahma valóban vámpír, s mint hamarosan kiderül, a világnak ők az urai: ők tenyésztették ki az embert, s belőlük nyerik a "babloszt": az italt, amely táplálja őket. S ők tisztán látják a világ felépítését, melynek két alappillére a "glamour" és a "diskurzus". Romannak - immár II. Rama néven - sok mindent meg kell tanulnia, hogy igazi vámpírrá - a tápláléklánc legfelső és leghumánusabb lényévé - váljon. Majd számot is kell adnia e tudásáról: arról például, hogyan tudja észrevétlenül úgy megharapni egy ember nyakát, hogy a kevéske vörös folyadékból az illető lelkének minden titka föltáruljon előtte.

Murakami Haruki - Kafka ​a tengerparton
A ​Kafka a tengerparton hullámzó, nyugtalan textúrája két rendkívül színes és gubancos szálból szövődik össze. Az egyik páratlan vonulat (szó szerint értendő, mert a regény páratlan fejezetein húzódik végig) Tamura Kafka története, azé a tizenöt éves fiúé, aki az oidipuszi végzet elől megszökve anyja és nővére keresésére indul. A páros fejezetek hőse egy különös, félszeg, együgyű öregember. Nakata, aki sosem heverte ki második világháborús sérülését, és számára felfoghatatlanul sodródik a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával küszködő Kafka felé. Ő a leghétköznapibb dolgok összefüggéseit sem érti, mégis sok olyan tulajdonsága van, amelyek rendkívülivé teszik. A két szál rafináltan és talányosan kapcsolja össze a tragédiában és komédiában, álmokban és csalóka tényekben, természetes és természetellenes szexben, fájdalomban és fergeteges humorban bővelkedő fejezeteket. Kalandok és rejtélyek könyve ez, amelyben az olvasó kíváncsiságát ingerlően bonyolódnak egymásba a történet "férfi-női, férfi-férfi és női-férfi" alakjai, és nekünk magunknak kell felemelnünk róluk az író fantáziadús kitérőivel ékesített, pompás takarót.