Hirtelen ​az erdő mélyén

Ámosz Oz - Hogyan ​gyógyítsuk a fanatikust
Ámosz ​Oz, a legismertebb és legnépszerűbb izraeli író, tipikus bevándorlók gyermekeként érte meg Izrael régóta várt kikiáltását. Később, felnőttként többször fegyvert fogott hazája védelmében. Mégis, már a hetvenes évektől a Peace Now (Békét most) nevű mozgalom alapítójaként egyike volt azoknak a nagyon keveseknek, akik békét követeltek. Ebben a kis könyvében - amely két esszét, egy előadást és egy interjút tartalmaz - korunk végtelennek és megoldhatatlannak tetsző konfliktusáról, az izraeli-palesztin viszályról szól. Kiindulópontja szerint "az izraeli zsidók és a palesztin arabok közti harc nem vallásháború, habár a fanatikusok mindkét oldalon nagyon szeretnék azzá tenni. Alapjaiban tulajdonképpen területvita a fájdalmas kérdés körül: - Kinek a földje?

Ljudmila Ulickaja - Vidám ​temetés
Alik, ​a New Yorkba emigrált, tehetséges orosz-zsidó festőművész haldoklik. Műterem-lakásában sorra felbukkannak megcsalt feleségei, szeretői és régi barátai, akiket nem köt össze más, mint az, hogy mindannyian elhagyták Oroszországot, s mindannyian szeretik Alikot. A festőművész különös és szenvedélyes személyiségének hatása alól nem tudja magát kivonni senki, halálos ágya mellett még szeretői is összebékülnek. Az orosz Booker-díjas Ulickaja a Vidám temetésben korábbi regényeiből (Médea és gyermekei, Kukockij esetei, Életművésznők) ismert pontos lélekábrázolással mutatja be ezt a "furcsa családot" összetartó és széthúzó erőket, finom humorral ábrázolja és teszi különlegessé főszereplője halálát.

Ámosz Oz - Rímek ​életre, halálra
Tel-Aviv, ​egy forró nyári estén valamikor a nyolcvanas években... A szerző - középkorú, nős, híres, "civilben" könyvelő - író-olvasó találkozóra érkezik egy közösségi házba. Előre unja az egészet, a kellemetlen bizalmaskodást, a közhelyes, ostoba kérdéseket, a tudálékos irodalomtörténész műelemzését, a felolvasást. Elkalandozik a figyelme, csak testben van jelen és rutinból válaszolgat, ám a képzelete annál aktívabb: a közönség soraiból találomra választott emberek köré kis történeteket sző, s ezeket mintegy írói nyersanyagként mérlegeli, újabb és újabb részletekkel gazdagítja, továbbgondolja, azaz fejben máris egy új opust alkot szinte kényszeresen. A rendezvény után az általa kedvesnek és kellemesnek, bár nem elég vonzónak talált felolvasónő, Ráhel mellé szegődik, beszélgetésre, sétára invitálja, majd amikor kiderül, hogy a nő a szemközti házban lakik, férfias nekibuzdulással flörtöl és nála tölti az éjszakát, Ráhel féltékeny macskáját a fürdőszobába száműzve... Vagy ez már talán csak szándék volt, elszalasztott alkalom, és a szerző valójában magányosan járta az utcákat hajnalig, cigarettázva, s töprengve magán és teremtményein? Ámosz Oz gazdag asszociációs hálókat szövő, mesterien finom művű kisregénye az írói lét természetét, irodalom és valóság viszonyát boncolgatja, hisz szerinte írónak lenni annyi, mint nyitott helyzetben létezve elképzelni a másikat. Ámosz Oz 1939-ben született Jeruzsálemben. Regényeit és esszéit harmincnál is több nyelvre lefordították, Szeretetről, sötétségről című félönéletrajzi regénye világsiker volt. Számos elismerésben részesült: megkapta az Izrael-díjat, a francia Femina-díjat, a német Goethe-díjat és Béke-díjat.

Krasznahorkai László - Sátántangó
".... ​a regény tere újra egy világ, és... ez a világ - alakjai által - dúsan tagolt, rétegzett, hierarchizált, a mindennapi cselekvésköröktől az álmokig és fantamagóriákig, az egyetemes világrendtől az élet egyszerű újratermelésén és a társadalmi helyen keresztül az emberi méltóság és méltatlanság etoszáig. ... A Sátántangó korszakalkotó mű." Radnóti Sándor "Sátántangó afféle perpetuum mobile, egy megtévesztési és megtöretési láncon át nyilvánuló létszerkezet, melynek nincs felelőse, csak állapota van, melyre különféle hitek, remények, öncsalások vetülnek... A tehetetlenség és mozdíthatatlanság halálos kitáncolásában áll e regény nagyszabású volta... Nyomasztó, egyben mélyen lélegző könyv: élőlény, mint minden igazi epika." Balassa Péter

Alex Cousseau - A ​király, akinek nem volt semmije
Faramuci ​Birodalomban mindenkinek mindene megvolt. De különös királyuk volt, akinek semmi nem kellett. Nem volt se palotája, se trónja, se ruhája. Csak ült és várt valamire. Arra járt egy macska, akinek nem volt neve. Leült a király mellé, akinek nem volt semmije, és csak vártak. Aztán a király, akinek nem volt semmije és a macska együtt útra keltek...

Sofi Oksanen - Tisztogatás
Sofi ​Oksanen a Helsinki Színművészeti Akadémián tanult dramaturgiát. A színházhoz való vonzalom gyümölcse első drámája, melyet fergeteges közönségsikerrel mutatott be 2007-ben a finn Nemzeti Színház. A mű főszereplői és eseményei azonban túlnőttek a színpadi kereteken – így született meg a drámából a világsikert hozó regény: a Tisztogatás. A kötet Finnország első számú bestsellerévé vált, eddig 140 000 eladott példánnyal. Számos irodalmi díjjal jutalmazták: többek közt Finlandia-díjat kapott 2008-ban; 2010-ben elnyerte a skandináv országok legnagyobb irodalmi kitüntetését (Nordic Council Literature Prize) – Oksanen a legfiatalabb szerző, akit eddig ebben a díjban részesítettek. A Tisztogatást közel 30 nyelvre fordították le. A Tisztogatás hosszú-hosszú idő óta az első olyan regény, amely a kommunizmus, az elnyomás, majd a rendszerváltás koráról szól, és nemtől-kortól függetlenül mélyen megérint mindenkit. A magány békéjében éldegélő idős észt asszony, Aliide Truu életét váratlan esemény kavarja fel: eszméletét vesztett orosz lányt talál a háza udvarán. A fiatal Zarával való találkozás feleleveníti Aliidéban a múltat: tragikus szerelmi történetét és azokat a döntéseket, amelyek megpecsételték a hozzá legközelebb állók és a saját maga sorsát. A kétségbeesett lépésekre kényszerült Zara helyzete rávilágít, hogy az üldöztetések a megváltozott körülmények ellenére sem értek véget – csupán formájuk változott. A Tisztogatás magja az árulás, amelybe a kétségbeesés és a reménytelenség kergeti a főszereplőket. A regény egy család történetén keresztül Észtország közelmúltjának s vele együtt a keleti blokk országainak elhallgatott eseményeibe, az elkendőzések világába is betekintést nyújt. Megszólaltatja a háború és a kommunizmus áldozatait, szembesít a megalkuvók és a megalázottak szégyenével. ám a hajdani megaláztatások és a napjaink zavaros társadalmi közegében viruló erőszak határvonalai mindinkább elmosódnak Oksanen mesterművében… A kötet a Szép Magyar Könyv 2010-es versenyben oklevélben részesült.

Mario Vargas Llosa - A ​Kecske ünnepe
Urania ​Cabral harmincöt év után látogat vissza "hazájába", a Dominikai Köztársaságba, pedig megfogadta, hogy soha többé be nem teszi a lábát erre a "vacak kis szigetre". De mégis látni akarja még egyszer utoljára azt a béna emberi roncsot, mellyé az egykor oly nagy hatalmú apja változott... Nem megbocsátani akar neki, mert úgy érzi, az apja bűnére nincs bocsánat, hanem a bűnhődését látni: magatehetetlen szenvedését, a riadt tekintetét, amikor szemére olvassa egykori tetteit. Urania látszólag sikeres életet él: jó nevű jogász az Egyesült Államokban, s még most, negyvenkilenc évesen is kívánatos nő - csakhogy férfi soha nem érintette a testét azóta a szörnyű éjszaka óta, amikor Trujillo, a Kecske, Dominika diktátora egy szűz kislány testével akarta felgerjeszteni lankadó vágyait... Miközben Urania újra találkozik apjával és rokonaival, visszatérünk az 1961-es esztendőbe, amikor Trujillót meggyilkolták, és Vargas Llosa borzongatóan eleven képet fest egy diktatúra hétköznapjairól, elénk varázsolva a rendszert kiszolgáló és a zsarnoksággal különböző okokból szembeszálló alakokat... és persze magát Trujillót, aki élet és halál ura a szigeten, de a minisztereivel folytatott megbeszéléseken folyton a nadrágját nézi, nincs-e ott árulkodó vizeletfolt, mert egyedül saját testének nem tud parancsolni... és a történelemnek, amely éppúgy elsöpri őt is, mint más aljas, perverz diktátorokat, akik önmagukat isteni hatalommal ruházzák fel.

Ljudmila Ulickaja - Elsők ​és utolsók
Aki ​ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az ,,igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a ,,szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója.

Ljudmila Ulickaja - Imágó
Ljudmila ​Ulickaja legújabb regényében három jó barát - egy zenész, egy költő és egy fotográfus - életsorsán keresztül mutatja be a Sztálin halálától a Gorbacsov-féle ,,peresztrojkáig" terjedő időszak, az ,,olvadás" és a ,,pangás" korszakának hétköznapjait. A történet középpontjában e három évtized szovjet történelmének ellenzéki törekvései állnak: konspirációk, illegális kiadványok terjesztése, csempészése, kényszerű külső és belső emigrációba vonulás - a korszak politikai életének tipikus eseményei. Az Ulickajától megszokott szövevényes történetből kibontakoznak a szovjet diktatúra elleni küzdelem mindennapjai; megtudhatjuk, miként őrizhető meg ilyen körülmények között az ember személyisége, anyagi és szellemi függetlensége, vagy épp miként semmisíti meg a rendszer azokat, akik szembeszállnak a hivatalos ideológiával. A regényben metaforaként megjelenő biológiai fogalom, az imágó, a rovar kifejlett állapotát jelenti. A rovartan ismer olyan ritka eseteket, amikor a rovar, anélkül, hogy végső fejlődési stádiumát elérné, bábállapotban ivaréretté válik, és önmagához hasonló bábokat hoz létre. Ulickaja az imágó metaforájának segítségével próbálja megfejteni, hogy a XX. század második felének embere miként képes - ha képes egyáltalán - a szó erkölcsi értelmében is felnőtté válni. A történelmi események és a biológiai jelenség párhuzamával megmutatja, hogy ugyanaz az esemény vagy életsors hogyan válik egyszerre emelkedetten tragikussá és bohózatba illően komikussá. Az Imágó Ljudmila Ulickaja alighanem legkomolyabb, egyben legmulatságosabb könyve.

Umberto Eco - Ellenséget ​alkotni
Önmaga ​jobb definiálásához, úgymond, minden társadalomnak és minden egyénnek szüksége van ellenségre, akitől különbözhet. Erről tettek bizonyságot a náci és fasiszta típusú rasszista rendszerek, amikor - tűrhetetlen faji érveléssel - rettentő ellenséget találtak ki maguknak. És ugyanezt bizonyítják ma is mindazok a társadalmak, amelyek úgy keresnek valamiféle, ellentmondást nem tűrő közmegegyezést, hogy például a bevándorlók "másságában" lelnek ellenségre. Ezzel a kritikus és antiideologikus reflexióval kezdődik és egy sor alkalmi írással folytatódik Umberto Eco új esszégyűjteménye. A szerteágazó tartalom nagyon is jellemzi Eco sokrétű világát: szó esik ismét a médiáról, tudomány és politika "perverz" viszonyáról éppúgy, mint Eco kedvenc témáiról (abszolútum, tűz, listák), és persze, mint mindig, irodalomról és tömegkultúráról. Az írásokat már-már rögeszmés szenvedély és kíváncsiság hatja át. Szerzőjük nemcsak korunk kultúrájának egyik vezető tekintélye és világszerte megbecsült értelmiségi, hanem olyan ember is, aki minden sorával bizonyítja: szereti, amit csinál. Alkalmasint őt is ezért szeretik az olvasói.

Szakács Eszter - Tulipánháború
Tettre ​készen vág neki bármilyen feladatnak, akár a koronákat kell elvinni a tisztítóba, akár a királylányt kell megmenteni a loncsos fenevadtól. Kard ugyan nincs az oldalára kötve, de mindig kieszel valamit. Felső-Petúniában mindenki megtalálja a helyét: a virágrabló szörnyeteg jegyszedőként dolgozik a Botanikus Kertben, Emma, a béka, híres énekesnő lesz, a lidércek pedig a repülőtéri kifutópályán világítanak. Végül Habakuk királyfi is megtalálja a párját, még ha a világra szóló lakodalommal várni is kell pár évet. Szakács Eszter meséskönyvében egy mindennapi kisfiú oldja meg játékosan a királyság mesés gondjait. A gömbölyű, gondoskodó Rozi királynét, a kötögető Milán királyt, Samut, a bolondos varázslóinast, és a sok-sok mókás lényt Takács Mari színes rajzai teszik még szerethetőbbé.

Elina Hirvonen - Legtávolabb ​a haláltól
Mi ​lehetne legtávolabb a haláltól? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki kénytelen feltenni magának ebben a regényben, és természetesen meg is próbál válaszolni rá. A párhuzamos idősíkokban és történetekben egy, legboldogabb gyermek- és kamaszéveit Afrikában töltő férfi visszatér, hogy a régi helyen újrakezdje életét; egy tehetséges fekete lány kemény munkával ki tud ugyan szakadni a nyomorúságból, de az igazságtalanság ellen hiába küzd; lenyűgözően szép, gyermekkori barátnője pedig már egészen fiatalon a prostitúció poklának legsötétebb bugyraiba kerül, ahonnan nincs visszatérés. Véglényként tengődő utcagyerekek, nyomorgó falusiak, vaktában lövöldöző fegyveresek és korrupt egykori gyarmatosítók között próbálják megtalálni másokban a szeretetet és a jóságot, ha már a világban lehetetlen. Az elesettek iránti részvét, a tehetetlenség fájdalma és az egyéni felelősségvállaláson alapuló, személyes hit teszik megindító, humanista könyvvé Hirvonen regényét.

Jonas Jonasson - A ​százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Egy ​svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni - el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.

Bret Easton Ellis - Holdpark
Újra ​itt van Patrick Bateman, az 1991-ben megjelent, s azóta kultikus könyvvé vált Amerikai psycho sorozatgyilkosa - egy démoni figura, aki nem hagyja nyugodni Ellis regényének főhősét (a Szerzőt, akit szintén Bret Easton Ellisnek hívnak): mióta megalkotta, állandó rettegésben él, hogy valaki a valóságban utánozni fogja a regényalakot... És most itt van: először egy partin jelenik meg - majd Ellis megtudja, hogy a környéken már vagy egy éve rejtélyes bűncselekmények történnek, amelyek hátborzongató módon hasonlítanak az Amerikai psychó-ban leírt gyilkosságokra... A regénybeli írónak - aki sohasem tudta feldolgozni a hihetetlen sikert: ivott, kábítószerezett, s most romjaiból próbálja újra felépíteni az életét (és megírni végre egy új, a pornográfia határát súroló regényt) - az őrület határáig kell eljutnia, hogy végre elpusztítsa a démont, a vad és perverz történetek kiagyalóját... Mert Bateman ő maga: az egykori fiatal író, aki a családját elhagyó, gyűlölt apáról akart mintázni egy regényalakot, s ez lett belőle - egy vérszomjas szellem, amely már nemcsak őt fenyegeti, hanem a családját is.

Berg Judit - Micsoda ​idő!
"Ezt ​a rózsaszín ruhás tündérlánykát Pankának hívják. Az erdő közepén él, egy öreg tölgyfa első emeletén. Puha mohából van az ágya, virágszirom a ruhája. A tündérfiú neve Csiribí. Ő is az erdőben lakik, egy odvas fenyőfában. Panka és Csiribí barátok." - kezdődik a mese. Tündérekről van tehát szó, no meg mókusokról, borzról, nyestről és szarvasbogárról, napról, szélről és felhőről Berg Judit új mesekönyvében. (A szerző Hisztimesék című könyvét sokan ismerik, szeretik és haszonnal forgatják...) Most pedig itt van Panka, a mindig vidám tündérlány, aki imád sütni-főzni, öltözködni, játszik mindenféle hangszeren, de repülni sajnos nem tud; és itt van Csiribí, az ezermester tündérfiú, aki mindenféle szerkentyűt képes megjavítani, de nem birkózik meg a forró csoki elkészítésével - és itt van öt vadonatúj mese, amely a két kis tündér kalandjait meséli el mindenféle időben - nevezetesen szélben, napban, esőben, ködben és hóban.

Bodor Ádám - Az ​érsek látogatása
A ​Sinistrához hasonlóan ez a regény is valahol a Kárpátok hegyláncai közt - mellékesen szólva Európa közepén - egy faluban játszódik. Mintha itt is rendszerváltás történt volna: a falu és az egész környék urai az egykor rettegett hegyivadászok helyett most már papok. Igaz, a pletyka szerint csupán új gúnyát öltöttek és szakállt növesztettek a volt ezredesek és katonák. A helybéliek - elöljárók és polgárok - most mindenesetre az érsek látogatását várják; azt, hogy valamelyik hétvégén begördüljön a falu állomására az illusztris vendég fekete sínautója. "Ezt a könyvet becsukhatom, félretehetem, de nem tudom letenni. Hozzátartozik a létezésemhez ezentúl. Áttetsző és titokzatos, ágyékmeleg és kavicshideg, ragyogó, mint egy váróterem kövezete e kezdettől való világvégen; szép, száraz, szenvedélyesen és takarékosan reménytelen." /Parti Nagy Lajos/

Molnár Krisztina Rita - Maléna ​kertje
Sok ​elfoglalt szülő szeretne olyan mesét találni gyermekének, amit akár másfél oldalanként, de ha úgy adódik, hosszabban, vagy egy családi vakáción akár egyvégtében is lehet együtt olvasni. Ez a könyv éppen erre való. Kiváló érzékkel adagolt összetevőkből áll: valóságból, csodából, humorból, mindennapokból és váratlan kalandokból. Máli – elfoglalt szülők gyermeke! – története igazi mai családi mese gyerekeknek és felnőtteknek, gyerekekről és felnőttekről egyaránt. A _Maléna kertje_ az átváltozás meséje, számtalan izgalmas fordulattal és meglepetéssel. Mindennapjaink valóságából bontakozik ki Maléna történetének csodája: hiszen bármelyik gyerekkel megtörténhet, hogy egy tücsökre bízza féltett titkait. Hogy belelát a nagyok világába és gyerekkézzel, gyerekszívvel formál rajta, még ha kicsit is. Máli meséje elbűvöl kicsit és nagyot, miközben képessé tesz arra, hogy saját hétköznapjainkban is megleljük a csodákat és boldogabbak legyünk általuk. _________________________________________________________ _Szvetelszky Zsuzsa_

Ágh István - Struga ​manó csöngölődzik
A ​modern mese hőse Struga manó, miniatűr, nagy szakállú emberke. Százévenként ébred fel hosszú, mély álmából. Nem csoda, ha ilyenkor csöngölődzik, tréfál, eszik, iszik, alig fér a bőrébe, bohókás lényével felvidítja a szerzőt, ennek feleségét, Harikleiát, aki angol szakos szakácsnő, meg az amúgy is jókedvű társaságot, akik valamennyien a mezőtúri jelmezbálba utaznak. Hogy ott mi történt, s végül hová keveredtek hőseink, azt nem áruljuk el, hisz erről szól a fordulatos, ízes magyar nyelven írott mese, melyet Széles Judit illusztrációival adunk közre.

Jonathan Emmett - Vanessa Cabban - Ide ​nekem a Holdat!
Új, ​négyrészes mesesorozat indul, melynek első tagja az Ide nekem a Holdat! A mesék főhőse, Vakondok, "a kedves, naiv gyermek", akit "felnőtt barátai" ismertetnek meg a természet szépségeivel, rejtelmeivel. Vakondok a föld alatt él, és amikor kibújva vakondtúrásából először pillantja meg a Holdat, könnyed mese veszi kezdetét komoly dolgokról. Kiváncsiságról, küzdeni tudásról, birtoklásvágyról, saját félelmeink leküzdéséről, és a felnőtt és gyermeki attitűd különbözőségéről.

Simon Márton - Dalok ​a magasföldszintről
A ​legelső vers végén egy zuhanó gépet talál az olvasó. A gépben egy alvó utast, az utas fejében egy álmot, ami nem derülhet ki soha. A kép romantikus és leleplező: ezek a versek tele vannak szenvedéllyel, pedig látszólag semmi nem áll messzebb tőlük, mint a romantikusság. Inkább tűnnek nagyon szomorú és nagyon pontos blogbejegyzéseknek. Vagyis őszinték, mint egy napló, de olvasókhoz beszélnek. Mindenkihez, aki maradt már egyedül. Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert enélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni.