4x100

Papp Olivér - Verőcei ​emlékeim
„Mindenkinek ​hallani kellene egyszer az életben, amint a csendes, füstszagú, ragyogó téli reggelen vonat fütyül a verőcei állomásnál. Hallani kellene a templom mélabús, átfagyott első harang-pendüléseit, amint elúsznak az ébredező falu felett. Hallani kellene, amint a kora reggel tavaszi virágillatában Szabó bácsi a bolt redőnyét húzza fel. A lovak patáinak szikrázóan friss hangját, a vékony ostorpattanást... A Duna hűvös, kortalan szaladását, hullámainak csengő partra futását. Kora őszi estelőket, mikor az egykori „Imre”- parkban összegyűltek az öregasszonyok, átbeszélni a gondterhes jelent, rövidke jövőt és parttalan múltat. Látni, amint Pallman Imre bácsi Boross bácsival kártyázik ugyanott – hallom a lecsapott kártyalapok hangját még most is, harminc év távolából…”

Bartos Zsuzsa - Alkonyőrzők
Veled ​vagy ellened? Zóra egy fiatal lány, aki géntervezett és tökéletes – lenne. Csakhogy selejtes, és már csak pár hónap maradt már csak az életéből. Különleges bűnözőként most új feladatot kap, az utolsó természetesen született kislányt kell megmentenie. _Vajon igaz, hogy a szerelem mindent legyőz?_ Ardan az egyik utolsó természetes apa, a lányát nem ismeri; ám amikor megtudja, hogy elrabolták, olyan próbatétel vár rá, ami talán az életébe kerülhet. _Meddig hajszol egy ősi késztetés?_ Tarik mélyen sebzett. Öt éve keresi hasztalan Zórát, képtelen elfogadni, hogy elvesztette őt. Tariknak nagy hatalma van, és mindenáron meg akarja óvni a régi értékeket, ám a helyzet kicsúszik az irányítása alól. _Képes lesz jó döntést hozni? Szembeszáll-e a saját megszállottságával?_ A kemény világ kemény hősöket kíván, és már a jövő a tét. _Vajon sikerül megmenteni?_ Küzdj mindhalálig! A kötet a negyedik Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve.

Lackfi János - Csihi-Puhi ​és Kerek Perec
Késsel, ​villával, ollóval, körömreszelővel nem lehet szép, egyenes botokat vágni. Pedig éppen az kellene Kőrisnek és Akácnak a csihi-puhi játékhoz. Még szerencse, hogy feltűnik Gesztenye, a kis krokodil, akinek a szájában egy egész fűrész van. Szörnyedelmes háború következik, de valaki azért megőrzi a hidegvérét.

Maros András - Játszótéri ​pillanatok
"A ​játszótér olyan közösségi tér, ahol érvényüket vesztik a megszokott szabályok - a fizika és a társadalmi együttélés szabályai egyaránt. Másképp tagolódik a tér, másképp telik az idő. Másképp nézünk egymásra, másképp kommunikálunk, másképp működik az érzékelésünk, az emberismeretünk, a humorunk. Ezt a téren és időn kívüli állapotot, habitusól függően, láthatjuk siralmasnak, felemelőnek, érdekesnek vagy éppen viccesnek. Maros András, aki fiatal apaként gyakorlott játszótéri dzsungelharcos, inkább a groteszk humor felől közelít. Kisprózáiban arról az oldalunkról mutat be minket, a játszótéri társadalom aktuális, volt vagy leendő tagjait, amelyet a külvilágnak nem biztos, hogy szívesen mutogatnánk."

Inotai G. András - Kakukli
Viktor ​ötéves magyar kisfiú, aki születése óta családjával Brüsszelben él. A Kakukli az ő naplója, amelyben a korosztályára jellemző gondolkodással és szóhasználattal ír óvodai, baráti és családi kalandjairól. Viktor naplóbejegyzései mind a külföldön élő többszázezer magyar, mind a magyarországi olvasóközönség számára szórakoztató formában elevenítik meg a belga és a magyar kultúra mindennapi ütközéseit és a külföldön élő magyarok beilleszkedési nehézségeit.

Szántó T. Gábor - Édeshármas
Egy ​mester, egy tanítvány és egy nő próbálnak kikeveredni életük zsákutcáiból az ezredforduló Budapestjének jellegzetes helyszínein: az Újlipótvárosban, a Duna-parton, divatos bárokban vagy éppen romkocsmákban, a zsidónegyed sikátoraiban. Hol együtt, hol külön, hol egymást segítve, hol egymás elől menekülve keresik a választ: hogy viseljék el a szerelmet, az életet és a halált? Keresik a választ: kiléphetnek-e a múlt árnyékából, vagy holtig magukban hordozzák? Keresik a választ: hogy lehet így élni és szeretni?

Grecsó Krisztián - Angyalkacsinálás
Dokumentje ​kell, hogy legyen az embernek, ha jót akar. A gyakorlott dokumentírók már az első bejegyzés előtt nejlonba borítják az apró, kemény táblát, és frissiben bemargózzák a füzetke kockás oldalait. A kemény munka persze akkor kezdődik, amikor szétterítik a múltheti Szabadföldet, vagy Délvilágot a viaszkosvászon terítőn. Füzetüket a papiroson még egyszer eligazítják, rákönyökölnek, és írnak. Dokumentet. Apai nagyanyáméban azt olvastam, hogy aki a dokumentnek írója, annak szabad irkájával azt cselekedni, ami tetszik, de akinek akaródzik mellé ülni, sohasem kíván nem odavaló dolgot. Anyai nagyapám tíz éve írja, milyen az időjárás, lejegyezi mennyiért veszik a disznót, hogy lett kukoricánk. Mindent pontosan, ahogy volt. De hallottam már olyanról, aki nem arról írt, ami igaz. Azt beszélik például, hogy a Rozmaring utca sarkán lakó, angyalkacsináló asszony rendre elfelejtette az abortuszra megbeszélt találkát, mert mindenféle haszontalanságot vezetett dokumentjébe. Csupa lélekvesztő hamisságot. Egyetlen egyszer örökített meg valamit a való dolgokból: tévedésből tette. Ha figyelmesen olvassuk dokumentjét, észrevehetjük, annál a pontnál megtörik a valóság. Az már mese... Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. Első verseskötete, a Vízjelek a honvágyról, 1996-ban jelent meg a Tevan Kiadó gondozásában.

Bíró-Balogh Tamás - A ​megvadult írógép
Bíró-Balogh ​Tamás új könyve az irodalomtörténész-filológus névjegye: írói levelezések, dedikációk, fülszövegek, lappangó majd előkerülő, vagy éppen homályban maradó művek, életművek, kultuszok, textológiai problémák, szinte minden ott sorjázik a lapokon, ami a szerzőt izgatja, foglalkoztatja, idegesíti vagy felháborítja. De ha indulatba is jön, soha nem bocsátkozik találgatásokba, semmit nem állít anélkül, hogy alátámasztani ne tudná, mégpedig adatokkal, dokumentumokkal, mindazzal, ami egy író vagy költő nyoma marad a világban - művein kívül, de azokkal mindig kapcsolatban. Bíró-Balogh Tamás mint magánnyomozó-filológus ered a nyomába Ignotusnak, a Nyugat írónőinek, önjelölt irodalomtörténészeknek, szórakozott kritikusoknak, Kosztolányinak, a kultuszépítőknek és a kultuszrombolóknak, és mindenekelőtt azoknak a tetteseknek, akik azt hiszik, az irodalommal felületesen és könnyelműen is lehet foglalkozni. Hát jelentjük: nem.

Bősze Éva - A ​tél csodája
Bősze ​Éva költő, író Kőszegen született, ma is itt alkot verset, mesét, elbeszélést, kisregényt. Eddig 18 könyve jelent meg, meséjét bábjátékként előadják, verseit megzenésítik. Legújabb kötetében kifejező, lelket-szívet elvarázsoló karácsonyi és téli verseket olvashatunk, melyek megfognak, elvarázsolnak bennünket, elröpítenek egy szent, misztikus, éterien békés világba – ugyanakkor éreztetik, láttatják a hideget, a puha havat, a kemény fagyot, a szegényeket is. Karácsony fénye egész éven át bennünk „éghet” – ha vigyázunk rá, óvjuk, várjuk. Bősze Éva e verse felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt szólnak.

Cserna-Szabó András - Fél ​négy
Van, ​aki nem szeret írni, mégis ír. Nehezen, nagy szenvedések árán, de ír, mert kényszeresen el akar mondani valamit. Van, aki szeret írni, mert kényszeresen el akar mondani valamit ő is, de ez jó neki. Gyönyörködik a történetekben, a szavak engedelmességében, a képzelet valóságosságában és az emberek csodálatosságában. Cserna-Szabó András történetei erről a boldogságáról szólnak: hogy jó élni és jó írni. Egyszerű dolog ez, gondoljuk és lazán hátradőlünk olvasás közben. Lapozunk, lapozunk, aztán rájövünk, hogy mégis inkább bonyolult és összetett dolog: az élet és az írás. Cserna-Szabó András a fantáziát vegyíti a valósággal, a szomorút a vidámmal, az egyszerűt a bonyolulttal, úgy, hogy közben örömére szolgál mindez. És ha neki jó, akkor jó az olvasónak is.

Halmosi Sándor - Lao-ce ​szenvedélye
Halmosi ​Sándor 1971-ben született Szatmárnémetiben, költő, műfordító, matematikus. 16 évig Németországban élt, jelenleg Budapesten lakik. Irodalmi tevékenysége mellett előadásokat tart a hagyományról, költészetről, a szellemi válságból való kilépés egyéni és közösségi útjairól, a nyelv őstörténetéről, jelképekről. Hivatásának tekinti a tehetséggondozást és a költészet népszerűsítését, a kulturális párbeszéd híve. Kilencedik verseskötete, a Lao-ce szenvedélye a 2018-as Ünnepi Könyvhétre jelenik meg. Mindegy; hogy komoly vagy játszik. Azaz improvizál, megadott szavakra vagy témákra komponál... Mindegy; mert egy érzékeny ember szólal meg belőle, aki minden egyes versben újragondolja a világot. Mérlegre teszi a valóságot és értékeli. Valójában átszűri magán és az eredményt közzéteszi. Olykor töményen, néhány sorban, máskor hosszú- hosszú asszociációláncolatokban. Mindegy; hogy Halmosi Sándor komoly vagy játszik, játékosan komoly. Könnyeden mély. Ezért olyanok a versek, amilyenek Lao-ce versei soha nem voltak, szenvedélyesek. Olykor, gyakran, megpróbálja lenyűgöző intellektusával vagy fanyar humorával elleplezni a versekben folyton kitörésre kész érzelmeit, de ez csak jófajta feszültséget teremt, az olvasót nem téveszti meg. És nem is akarja, hiszen már a címben deklarálja szándékát. "JA JA-díjas költő" (Jász Attila)

Kepes András - Tövispuszta
Kellő ​fantáziával a valóság is kitalálható. Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig, a chanuka gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. De, azt gondoltam, valakinek el kell mesélnie, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak. A könyv egyik hőse én vagyok. Hogy melyik, azt egyelőre nem árulom el. Nagyjából mindegy is. Ne reménykedj, nem fogsz rájönni. Egyes szám harmadik személyben írok magamról, kellő távolságtartással és öngúnnyal, ahogy ilyen esetben elvárható, azontúl persze mély együttérzéssel és önámítással, helyenként önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk.

Fodor András - Az ​idő foglya
"Az ​idő foglya" - az ember, aki a költészet erejével küzd az elmúlás terrorja ellen. Így lehetne egy mondatban s a legpontosabban jellemezni Fodor András új verseskönyvét, amely a költőnek a közelmúlt években írt új verseit gyűjti egybe, tengelyében a Fülep Lajos és Colin Mason emlékének szentelt s a Mikrokozmosz füzetek révén az 1972-es év egyik nagy költői szenzációját jelentő Kettős rekviem-mel. "Ahogy közelmúltban írt verseimet nézem - mondotta egyik nyilatkozatában új kötete anyagáról a költő -, a régebbieknél szembetűnőbb karakterjegyük az idővel való viaskodás. nem hiszem, hogy az idővel való közvetlenebb szembesülésre az kényszerít csupán, hogy rég benne vagyok a férfikor nyarában, hogy mind több veszteséget, fizikai és lelki halált kell leltároznom. Sokkal inkább annak belátása, hogy, ha vállalat eszményeim szerint értelmesen és érdemesen akarok élni, állandóan evidenciában kell tartanom emlékezetem egész állományát, élményeim minden rétegét, választásaim, ütközéseim minden drámáját. Morálisan csak így rendelkezhetem magammal." A két nagy barát, a legjelentősebb magyar esztéta és a kiváló angol zenekritikus halálának a ténye, döbbenete tehát csak rányitja a költő szemét arra a felismerésre, hogy az élet minden pillanatában ott lapul az elmúlás terrorja, hogy kifossza, megrabolja az idő fogságában olykor reménytelennek tűnő elszánással is a feledés, a hűtlenség, az árulás, az elmúlás ellen perelő embert. Így komponálja maga az élet és a költői sors ebben a könyvben a Kettős rekviem elé és mögé, a keletkezés rendjében, mindazokat a verseket, amelyek e megrendítő ciklus erőterével és igazságával törvényszerűen összekapcsolódnak. "Szeretném hinni - folytatódik a költő vallomása -, hogy a korszerűbbnek vélt tárgyi regisztrálás vagy a szavak sodrán hevülő újromantikus pompa mellett a változásban is maradandóságért dacoló, térbe-időbe kötött embersorsunkról vallani sohasem lesz könnyű, sohasem lesz költőhöz méltatlan."

Heller Ágnes - New ​York nosztalgia
"Nem ​voltam ősszel New Yorkban. Azaz nem voltam ott végig, nem tanítottam, mint huszonegy éven keresztül minden esztendőben. Hiányzott New York. A város, az illata, az utcák, a lakás, a ház, a barátok, a múzeumok, a koncerttermek, az operák, az egyetem épülete, a szobám, a vendéglők, a diákok, a könyvesboltok, de még a földalatti, az eső és a szél is. Ez a New York-nosztalgia" - vallja Heller Ágnes a könyv előszavában. Mindezek a hiányzó pillanatok kerülnek bemutatásra, az olykor naplók szövegéből kinövő műben. Heller egyszerre válaszol a "mi történt ma?" és a "milyen New York?" kérdésére. Hol nőcisen, praktikusan: turkálókról, a ruhatár és büfé nélküli színházakról, hol a szellemi oldalát leírva: képzőművészeti, színházi, zenei élményeket sorjáz. Csapongón vezet körbe, mintha csak egy lakást mutatna be, a benne megforduló emberekkel, a benne megélt történetekkel együtt.

Csukás István - A ​felidézett toronyszoba
E ​válogatott kötete ürügyén mondta a költő: "Húsz éve motoszkál a fejemben egy kép: a rézsútos pálya tetején állnak-imbolyognak a kerékpárosok, várják a legjobb alkalmat, majd hirtelen lezuhannak, lezúdulnak s a lenti körben tapossák a pedált. A kerékpár repülőversenyről van szó. Nos, eddig sehová nem tudtam beilleszteni, most azonban érzem, hogy a válogatott versekhez hozzáírhatom ezt is, magyarázatul. Körülbelül húsz évig tartott ez az álldogálás, ami veszélyesen hasonlított a repüléshez, s lassan-lassan önáltatássá alakult át, hogy még nincs eldöntve a verseny, hogy ott fent még minden lehet, csak semmi kapkodás, az olcsó alkalmak helyett ki kell várni az egyetlent, a méltót, az igazit! Így írtam a verseket, megfeszülő, majd görcsösödő izmokkal. Nincs okom s kedvem se a mélabúra: így volt, ezt kellett tennem. Most már az alsó pályán vagyok, lezúdultam, vagy csak leestem, mindegy, taposom a pedált, élek, dolgozom; koromnak mégis hű gyermeke vagyok: áhítom a legtöbbet, a szabadságot, s várom, hogy kinőjön a szárnyam!"

Bodor Ádám - Sinistra ​körzet
Valahol ​a Kárpátok hegyláncai közt - mellékesen szólva: Európa közepén - egy velejéig irracionális világban játszódik Bodor Ádám regénye. Hősei egy bornírt társadalom foglyai - s ezenközben az öröklét számkivetettjei. Életük már-már civilizáción inneni, életviszonyaik tökéletesen szervezetlenek, tehát rendőrileg szükségképpen túlszervezettek, mindennapjaik a totális működésképtelenség szüntelen tudomásulvételével és megindító kijátszásával múlnak. Andrej Bodor a történetek elbeszélője és elszenvedője, hol alanya, hol tárgya tehát, papírjaitól és nevétől is megfosztatik, mikor megérkezik Dobrin "City"-be, a számára kijelölt lakhelyre, hogy fölkeresse nevelt fiát. Ami a regény szereplőivel és körülöttük történik, érthetetlen és borzalmas, mindazonáltal megérthető és körülményeik értelmezésével tökéletesen logikus, ami a legborzalmasabb, az történik a legtermészetesebben, leglogikusabban. S hogy ezt így érezzük, az Bodor Ádám rendkívüli írói-művészi erejének, ábrázolása pontosságának köszönhető, aminek révén fizikai és metafizikai, reális és irreális mintha nem is fogalmi ellentétpárok lennének, hanem a hiányokkal jelzett teljesség oszthatatlanságának egymásba érő, egymásba játszó felületei. Mert itt olyan világot kellett megmutatni, amelyből mindenki a maga módján menekül: külföldre (Andrej vagy Géza Hutira), halálba (Béla Bundasian), magányba (Géza Kökény) vagy a lefokozott, animális létbe, hogy ami nem embernek való, azt ne kelljen emberi öntudattal elviselni.

Shrek Tímea - Halott ​föld ez
Shrek ​Tímea éveken keresztül tanárként dolgozott a Beregszászi 7. Számú Általános Iskolában, ahol hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozott. A szeme előtt zajló nehéz életek súlya és tragédiája arra késztette, hogy ne csak megértse – meg is írja őket. Novellái nem csak életszagúak és felkavaróak, hanem szociográfiai mélységűek is. A kötet második felében a család kapcsán és a családról ír döbbenetes novellákat, amelyek immár nem csak a jelen, de a múlt nyomorúságát is képesek megragadni letisztult, mégis erős atmoszférájú mondatokkal, karcos és nyers párbeszédekkel. Mint a kiserkenő vér.

Nyerges Gábor Ádám - Berendezkedés
Kántor ​Péter a következőket írja a könyvről: Valaki bebugyolálja magát szavakba tetőtől talpig. Mintha a szó zokni, cipő, sál is, sapka is volna! Talán valóban az. Miért csinálja? Hogy ne fázzon! Védekezik a mindenféle hideg ellen, itt Budapesten. Itt él a költő, egy fiatal férfi, hol túl a szerelmen, hol a szerelem törékeny burkában, de amikor túl rajta, akkor se kívül - sohase kívül. Valahogy mindent behálóz a szerelem: boldogságot és boldogtalanságot, reményt és reménytelenséget, óriási bizalmat és nagyjából ugyanakkora kételyt is. Csoda-e ilyen körülmények közt, ha egyszerre gunyoros is, szentimentális is? Hol vagytok, feleség, család, hírnév, barátok koszorúja? Hol vagy, élhetőbb, méltóbb élet? - ezen agyal, közben egy erkély korlátjára hamuzik, közben a légnemű és elérhetetlen, távoli felhőket vizslatja egy detektív makacsságával, hátha megtud tőlük valami egészen személyeset. Telik az idő, egyre érettebb bizonytalanságokat görgetnek a napok, ő pedig figyel, csak figyel lankadatlanul. Mivel alanyi költő, elsősorban magát figyeli, gyanakvóan, kíméletlenül és odaadóan. Lassan berendezkedik.

Halász Margit - Bergengóc ​balladák
Egyik ​kritikusa írta Halász Margitról, hogy írásai lélekbalzsamként hatnak az olvasóra. Az írónő legújabb kötetében mese és valóság, jelen és múlt, tündéri és nyers, derű és ború szerves egységben röpíti előre a történeteket. Van itt emberevő gólya, kiugrott gyepmester, mobilozó kisegér, ökörnyálból horgolt kesztyű, fejkendővel született kisleány, szilvalekvárral üzletelő hétszilvafás nemes, komplexusban szenvedő magyar huszár, továbbá rejtett idézetek és játékosan kifordított szólásmondások tömkelege. Egyszóval meglepő színekből összeállított cselekményszőttesben gyönyörködhet, kedves olvasó... A szerző szavával élve: "Mesét mondani és mesét hallgatni jó. Különösképp azoknak, akik szeretnek kacskaringós történetek ágbogai között kóborolni. Gondolják csak el, milyen izgalmas! Sohasem lehet kiszámítani, mi bukkan elő a bozótból. Tisztára, mint a valóságban, nem?"

Halász Margit - Forgószél
A ​Forgószél egy eltűnt világ újraképzelése, s mivel már csak a képzeletben-emlékezetben létezik, a felidézés során az alföldi tanyaközpont mitikus és mágikus motívumokkal teli mesés világgá változik. A kötet legnagyobb értéke, világteremtő képessége, az egymással finoman összekapcsolt történetek összességének olvastán tűnik ki. Bényei Tamás Nosztalgikus emlékezés, apró részletek, az élet édessége és keserűsége, erős hangulatok, világosan és magabiztosan felvázolt helyzetek, némi melankóliával és kikezdhetetlen következetességgel. Halász Margit "csak" démoni szenvedélyekről ír, "csak" bánatról és örömről. Orsós László Jakab Vámospércsen születtem 1964-ben. Isten tehenei címmel 1993-ban egy füzetnyi elbeszélésem jelent meg Egerben. Ha jól számolom, ez éppen a másfeledik kötetem. Halász Margit