Értekezés ​az emberi természetről

David Hume - Tanulmány ​az erkölcs alapelveiről
1734 ​és 1737 között írja meg David Hume fő művét, mely 1739-40-ben jelent meg, Értekezés az emberi természetről címmel. A mű fogadtatása hűvösnek is alig mondható, s ebből Hume azt a következtetést vonja le, hogy kora érzéketlen a nagy filozófiai rendszerek iránt, csak a népszerű és népszerűsítő irodalom, kiváltképp az esszék befogadására alkalmas. A Tanulmány az erkölcs alapelveiről, melyet ő maga "minden munkája közül összehasonlíthatatlanul a legjobbnak" tartott, az Értekezés III. könyvének esszésített változata (1751-ben publikálta). Részletek már jelentek meg belőle magyarul, de a teljes esszé magyar fordítását először adjuk közre.

David Hume - Beszélgetések ​a természetes vallásról
A ​világ, magasabb mércével mérve, nagyon is fogyatékos és tökéletlen, ezért csakis egy gyermekisten első, kezdetleges próbálkozása lehet. Hume vallásfilozófiai fő művét nem csak a szerző rejtegette fiókjában - halála után barátai sem merték kiadni. 255 év múltán most magyarul is olvasható az újkori filozófia egyik kulcsszövege.

David Hume - Tanulmány ​az emberi értelemről
David ​Hume-nak, az európai felvilágosodás egyik átfogó szellemének ez a híres munkája 1748-ban jelent meg, és máig a modern ismeretelmélet egyik alapművének számít. Az eszmetársítás, az asszociációs elv, főleg pedig az oksági kapcsolat elemzése foglalja el a központi helyet a Tanulmány-ben - Bertrand Russel jegyzi meg, hogy Hume-mal kezdődik a kauzalitás modern filozófiája.

Arthur Schopenhauer - Szerelem, ​élet, halál / Életbölcsesség
"Az ​életbölcsesség fogalmát itt a szóban magában rejlő értelemben használom. Értem pedig rajta az élet lehető kellemessé és boldoggá formálásának a művészetét, a boldog életre való útmutatást"- írja Arthur Schopenhauer, német filozófus kötete bevezetőjében. A helyes életvitel, a világban való boldogulás, a szép és a jó mibenlétének kérdéskörei szinte minden hasonló gondolatgyűjteménynek tárgyát képezik. E műben az olvasó mindezt megtalálja, és valamivel többet is. Jelen kötet talán a többi közül is kitűnik azzal, hogy Schopenhauer, a pesszimizmus filozófusának nevezett gondolkodó, egyszerre ragadja meg a tapasztalati világ lényegét, és egyúttal mély bölcseletet is próbál átadni olvasójának.

Friedrich Nietzsche - A ​hatalom akarása
Ez ​a kötet Nietzsche 1883-1888 közötti feljegyzéseit tartalmazza A hatalom akarása címen, amelyeket utolsó alkotói periódusára tervezett, de befejezetlen főműve anyagául gyűjtött össze. Itt kapnak helyet a nietzschei gondolkodás alapvető eredményei az európai nihilizmus térhódításáról, a kor általános szellemi állapotáról; a szerző itt tárja elénk morál- és valláskritikáját, valamint új értékalkotásának tervezetét. Nietzsche hatalmas és rendezetlen hagyatékából barátja, Peter Gast és húga, Elisabeth Förster-Nietzsche válogatta e mindmáig egyedül hiteles gyűjteményt, amelynek rendszere a költő-filozófus 1887. március 17-én papírra vetett A hatalom akarása című tervét követi.

Ludwig Wittgenstein - Észrevételek
Az ​Ünnepi Könyvhét kiadványa ; Örvendetesen gyarapszik a magyar nyelven is olvasható Wittgenstein-kötetek száma, ezúttal a hagyatékban maradt feljegyzéseket tartalmazó kötet látott napvilágot. ; Az eredeti kiadást gondozó G. H. von Wright előszava utal a válogatás szempontjaira. A hagyatékban maradt feljegyzések egy része nem tartozik közvetlenül a filozófiai művekhez: "E följegyzések részben életrajzi tartalmúak, részben a filozófiai tevékenység természetéről szólnak, más részük megint általános kérdéseket érint, mint pl. a művészet vagy a vallás." A válogató és összeállító a vegyes feljegyzéseket nem tárgyuk szerint csoportosította, hanem kronologikus rendben tette közzé: a legkorábbi 1914-es, a legutolsó 1951-es keltezésű. Az összeállító csupán a személyes jellegű feljegyzéseket hagyta ki a kötetből. A nem életrajzi jellegű feljegyzések között azonban nem tett különbséget a szerkesztő, ugyanannak a gondolatnak az ismételt megfogalmazásai is bekerültek a válogatása. Az előszó szerint azok, akik nem ismerik Wittgenstein filozófiai munkásságát, nem fogják helyesen érteni a közölt feljegyzéseket. A feljegyzések között ugyanis számos hagyományos aforizmát találunk, amelyek értelmezése önmagukban rejlik. Persze nem árt, ha az olvasó ismeri például Wittgenstein nyelvre vonatkozó vizsgálódásait. ; A feljegyzések egyik csoportja zenei tárgyú: Mendelssohn neve igen gyakran fölbukkan. Különösen izgalmasak az etikai tárgyú feljegyzések, amelyek szintén nem feltételezik az olvasótól az alapos Wittgenstein-ismeretet. Például egy 1937-ből származó rövid feljegyzés - "Ha áldozatot hozol, és hivalkodsz vele, az áldozatokkal együtt átkozott leszel". Ehhez hasonló a következő, nagyon egyszerű, 1940-es megállapítás: "Arra törekedj, hogy szeressenek, anélkül, hogy csodálnának." Ugyanígy érdekes a Szent Pál leveleivel kapcsolatos okfejtés. Wittgenstein serint az evangéliumokban minden szerényebb, alázatosabb. "Ott kunyhók állnak: Paulusnál templom és egyház. Ott minden ember egyenlő; Paulusnál már valami hierarchiaszerű látható; méltóság, hivatalok." Külön csoportot alkotnak az önreflexiós bejegyzések, melyekben Wittgenstein saját munkáját értelmezi. "Írásaim szinte mindig önmagammal folytatott párbeszédek. Dolgok, amelyeket négyszemközt elmondok önmagamnak" - olvassuk az 1948-as jegyzetek között. S az egész életmű jellegének tömör foglalataként értelmezhető a következő, 1947-es feljegyzés: "Ahol mások továbbmennek, ott állok meg én." Ehhez kapcsolódik szorosan a jóval korábbi megállapítása, hogy a filozófus munkája legfőként önmagán, a saját felfogásán végzett munka: hogy miként látja a dolgokat, s hogy mit kíván tőlük. "Mennyi vesződségembe kerül, hogy lássam, ami a szemem előtt hever! - írja 1940-ben, s ez a mondat is mottója lehetne az életműnek. A könyv a filozófiai érdeklődésű olvasóknak ajánlható.

Friedrich Nietzsche - A ​vidám tudomány
Zárótétel ​és nyitány: e könyv alkotja a nietzschei életmű tengelyét, egyaránt nyitott múlt és jövő felé: lezárja és összegzi a Voltaire jegyében álló kritikai, felvilágosító szakaszt és megnyitja a filozófus utolsó nagy alkotó korszakát, amelyet az Értékek átértékelése címszó fémjelez. Könyvünkben villanak föl először a nietzschei filozófia jellegzetes fogalmai, az örök visszatérés, a hatalom akarása. Mindezeken túl azonban a könyv központi gondolata: Isten halott. Nietzschének e tétele az újkori ateizmus történetének legradikálisabb megfogalmazása és egyben az Értékek átértékelésének előfeltétele: ha Isten, mint az igazság, egység és a lét alapja nem létezik többé, akkor a vallásos korszakot megalapozó és kísérő ontológia, logika, grammatika és teológia metafizikai ácsolata megrendül. A nietzschei felvilágosító szabad szellem olyan játszi könnyedséggel, a fölény és a függetlenség lebírhatatlanul csapogó vidámságával kap bele kritikailag számtalan ponton a régi, elidegenedett tudatformákba, ahogy a sziporkázó napfény táncol lidércesen, állandóan változó ritmusú alakzatokban a vakítóan csillámló tenger habjain.

Immanuel Kant - A ​gyakorlati ész kritikája
Lehetséges-e ​univerzális érvényű erkölcsi törvény - kérdezi Kant a morálfilozófia egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású művében. Az igenlő választ a kategorikus imperatívusszal adja meg, amellyel a tiszta gyakorlati ész semmilyen materiális és privát szempontra nem tekintve határozza meg az akaratot, s amelynek értelmében az individiuális cselekedetek akkor legitimek morálisan, ha maximáljuk általános törvényadás elveként érvényesülhet. De az imperatívusz egyben az emberi szabadság pozítiv tudata is, az általa célul megszabott legfőbb jó pedig szükségessé teszi Isten létének és a lélek halhatatlanságának morális célzatú feltételezését.

Friedrich Nietzsche - Így ​szólott Zarathustra
Friedrich ​Nietzsche 1883 és 1885 között született, költői ihletettségű munkáját már a századelőn megismerhette a magyar olvasó - mi több, szinte egy időben két fordításban is. Bár Wildner Ödön fordítását például Ady Endre is méltatta, mára mindkét fordítás elavult. Kurdi Imre új fordításához a szerkesztők gazdag jegyzetapparátust készítettek, s ezzel a kötet nemzetközi mércével mérve is egyedülálló vállalkozásnak tekinthető.

Boros Gábor - Spinoza ​és a filozófiai etika problémája
"Mindamellett ​érezzük és tapasztaljuk, hogy örökkévalóak vagyunk..."

Jean-Paul Sartre - A ​lét és a semmi
Jean-Paul ​Sartre könyve a fenomenológiai filozófia és az egzisztencializmus egyik alapműve. Gyökeres kísérlet, hogy az „emberi jelenséget” a szabadságunk tapasztalatából, és szabadságunk mások szabadsága általi korlátozásának tapasztalatából értsük meg. A mű első teljes magyar fordítása két év munkájával készült el, hogy immár csorbítatlan egészében ismerkedhessen meg a magyar nyelvű olvasó is a rossz lelkiismeret, vagy éppen a voyeur-szituáció híressé vált elemzéseivel. A könyvben az eligazodást fordítói szótár és névmutató segíti. A mű fordítója, Seregi Tamás utószóban tekinti át röviden az eddig megjelent Sartre-fordításokat, és ad rövid eligazítást azokban a terminológiai bonyodalmakban, melyek egy ilyen volumenű munka elkészítésének szükségszerű velejárói.

Platón - Prótagorasz
"Mi ​az, már megint szofisták? Nem ér rá az úr!" Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Jürgen Habermas - Jean-Francois Lyotard - Richard Rorty - A ​posztmodern állapot
1979-ben ​jelent meg Lyotard A poszmodern állapot című könyve, amelyben a 18. század végétől a modernizmusra jellemző nagy narratívák (elbeszélések) hitelét vesztettségét fejti ki. Ez a bizalmatlanság abból ered, hogy hiányoznak mindazon elemek, melyek az elbeszélőfunkciót működtetik: a nagy hősök, a nagy veszélyek, a nagy utazások és maga a nagy cél. ..."Végsőkig leegyszerűsítve, a »posztmodernt« a nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanságként határozom meg." Ezek alternatívája egy olyan sokszínű világ, amelyben az egymásnak alá nem rendelhető "nyelvjátékok" szabadon érvényesülnek.

Friedrich Nietzsche - Virradat ​- Gondolatok az erkölcsi előítéletekről
Friedrich ​Nietzsche egészséges élete végén így emlékezik erre a művére: "E könyvvel kezdődik hadjáratom a morál ellen. (...) Ez a munka óvatosan fogalmazva vesz búcsút mindattól, amit eleddig morál néven tiszteltek, sőt imádtak, de ez még nem mond ellent annak, hogy egyetlen negatív szó sem fordul elő benne; ez az írás nem támad, nem gonoszkodik - inkább gömbölydeden, boldogan sütkérezik a napon, akár valami sziklák között napfürdőző tengeri állat. ... E könyv véletlen érintésére még ma is majdnem minden mondata megelevenedik bennem, aminek hatására ismét valami feledhetetlent merítek a mélyből: az egész felszín megremeg az emlékezés finom borzongásától."

Arthur Schopenhauer - A ​nemi szerelem metafizikája
Schopenhauer ​célja meggyőzni az olvasót arról, hogy az a téma, ami az irodalom valamennyi műfajában nemhogy jelen van, de az egyik legkedveltebb mind a szerzők, mind az olvasók körében, érdemes a filozófiai vizsgálatra. Schopenhauer munkáját a többi között a Franklin társulat adta ki magyarul 1918-ban, Budapesten. A szerző maga is megjegyzi művében, hogy tanulmányának témájáról nem sok filozófiai értekezés született előtte, e kevés közül a jelentősek Platón, Rousseau, Kant, Platner és Spinoza tollából valók, ám Schopenhauer megítélése az említett gondolkodók szerelemről írt alkotásairól nem túl hízelgőek. A nemi szerelem metafizikája a többi mű között van annyira jelentős, hogy tekintetbe vegyük a nemek különbségének filozófiai vizsgálatakor.

Gilles Deleuze - Nietzsche ​és a filozófia
Nietzsche ​filozófiáját nem értjük meg, ha nem vetünk számot lényegi pluralizmusával. És valójában a pluralizmus ( másként nevezve empirizmus) egyet tesz magával a filozófiával. A pluralizmus sajátosan filozófiai, a filozófia által feltárt gondolkodásmód: a szabadság egyetlen kezese a konkrét szellemben, az egyedüli princípiuma egy erőszakos ateizmusnak. Az istenek halottak: de a nevetésbe haltak bele, amikor a fülükbe jutott a hír, hogy egy isten kijelentette, egyedül ő létezik csupán.

Daniel C. Dennett - Darwin ​veszélyes ideája
Darwin ​elmélete, miszerint a világban anyagon kívüli értelem nem létezik, akár igaz is lehet, és ez veszélyes gondolat. Mennyiben függ az ember az anyagi világtól, illetve milyen mértékben független tőle – ez Daniel Dennett számára a darwini elmélet megkerülhetetlen interdiszciplináris (biofilozófiai) kérdése.

Georg Wilhelm Friedrich Hegel - A ​szellem fenomenológiája
Hegel ​művei a filozófiatörténet legnehezebb olvasmányai közé tartoznak. Absztraktsága és elvontsága néha olyan szinten mozog, hogy filozófiájáról beszélni nem lehet másként, mint szó szerint idézni a szerzőt, mert az az érzésünk támad, hogy egy szó megváltoztatása vagy kihagyása is végzetes lehet. _A szellem fenomenológiája_ című munkáról maga Hegel írja azt, hogy igazán csak akkor érthetjük meg az első mondatokat, ha már az egész művet értjük - ez a sajátos paradoxon, körbenforgás gyakran lehet élményünk Hegel olvasásakor.

A. E. Taylor - Platón
Az ​európai filozófiai hagyomány nem más, mint Platónhoz írt lábjegyzetek sorozata." A kérdéseket, melyek azóta is a filozófiai gondolkodás középpontjában állnak, Platón nem szisztematikus értekezésekben, hanem a gondolat és a nyelv elevenségétől áthatott dialógusokban fogalmazta meg. E szövegek megértéséhez kíván segítséget nyújtani Taylor műve, az első magyar nyelven megjelenő átfogó Platón-monográfia. Ez az immár klasszikussá vált filozófiatörténeti munka első megjelenése óta a Platón-értelmezések kiindulópontja. Az egyes dialógusokat időrendi sorrendben tárgyalja - a történelmi és eszmetörténeti háttér felvázolása után tartalmi összefoglalást és filozófiai igényű, friss, gondolati értelmezést nyújt. A könyv méltán tarthat igényt a kultúrtörténet, illetve a filozófia iránt fogékony olvasó érdeklődésére.

Arthur Schopenhauer - A ​halálról
"A ​halálról Schopenhauer Kant rendszeréből indul ki; elfogadja ennek elméletét a térről, időről s részben az értelemről. Tér s idő tehát Schopenhauer szerint is nem a dolognak, hanem fölfogásunknak formái; a világot térben s időben látjuk, nem mert valóban térben s időben van, hanem mert felfogásunk formái folytán mindent térben s időben fogunk föl..."