Amikor ​az álmaink ránk találnak

Alessandro Baricco - Selyem
A ​hazájában már elismert írónak számító Baricco számára ez az 1996-ban megjelent könyv hozta el a nagy áttörést, a nemzetközi sikert. A XIX. század második felében játszódó regény főhőse a katonai karrier helyett a kereskedelmi utazó kalandos életét választó Hervé Joncour, akinek eleinte Észak-Afrikába, később pedig Japánba kell utaznia a selyemgyártásra szakosodott városkája megélhetését biztosító selyemhernyópetékért. S hogy miért vállalkozik egy boldog házasságban élő fiatalember ilyen fáradságos és veszélyes útra még azután is, hogy Japán a polgárháború zűrzavarába süllyed? Hervé Joncour kielégíthetetlen vágyától hajtva kel ismét útra, mert egyetlen pillantásával megigézte őt annak a japán nagyúrnak a kedvese, akivel üzletelni szokott. "Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani" - írta Baricco a _Selyem_ről -, és valóban: ez a finom erotikával átszőtt rövid regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót. A könyv alapján készült filmet 2007-ben mutatták be (rendező: François Girard).

Elena Ferrante - Az ​új név története
Lila ​és Elena tizenhat évesek, és egy világ választja el őket egymástól. Lila immár férjes asszony, de férje vezetéknevének viselését önmaga elvesztéseként éli meg. Beleveti magát választott családja vállalkozásainak vezetésébe, de nem nagyon élvezi új szerepét. Elena gimnáziumba jár, mintadiák, de miközben a tanulmányaival és önmagával viaskodik, éppen Lila esküvőjén eszmél rá, hogy nem találja a helyét sem a telepen, sem azon kívül. Innen folytatódik a Nápolyi regények második kötete. Az új név története a két barátnő ifjúkorának elbeszélése. Szerelem, féltékenység, szabadságvágy és lemondás a kísérőik egymástól egyre inkább távolodó útjaikon. Lila számára a házasság börtön, Elena pedig nehezen viseli azt a szenvedélyes makacsságot, mellyel barátnője menekülni szeretne kötelezettségei elől. De az egymás iránt érzett gyűlöllek és szeretlek érzelemhálóból, az önmegerősítés vágyából fakadó, függőséget okozó köteléktől nem tudnak szabadulni. Ahogy Lila és Elena követik egymást, eltávolodnak egymástól, majd újra egymásra találnak, magával ragadja, elsodorja az olvasót.

Elena Ferrante - Aki ​megszökik, és aki marad
Elena ​és Lila, akiket az előző részekből (Briliáns barátnőm és Az új név története) már jól ismerünk, nővé érett, méghozzá nagyon korán. Lila tizenhat évesen férjhez ment, kisfia született, aztán elhagyta a férjét és a jólétet, és egy gyárban dolgozik, embertelen körülmények között. Elena elkerült a telepről, a Pisai Egyetemen tanult, írt egy regényt, melynek sikere kitárta előtte egy jómódú, művelt világ kapuit. Más-más módon, de mindketten megpróbálták ledönteni a falakat, hogy végre kitörhessenek a nyomorból, a tudatlanságból és a kilátástalanságból. A két lányt ezúttal a hetvenes évek Olaszországában látjuk viszont a tőlük megszokott fékezhetetlen lendülettel, korábban elképzelhetetlen remények, kétségek, feszültségek, kihívások között. Továbbra is összeköti őket az elszakíthatatlan, ambivalens, néha lappangó, majd heves kitörésekben vagy találkozásokban újra felszínre kerülő, váratlan nézőpontokat rejtő örök kötelék. A nemzetközi sikert a Nápolyi regények című négykötetes mű hozta meg a szerző számára. A tetralógiát számos nyelvre lefordították, Londonban színpadra állították, valamint az HBO és a RAI (olasz állami televízió) közösen 8 részes sorozatot forgatott az első kötetből (Briliáns barátnőm), amelynek premierje 2018. november 19-én lesz az HBO-n és az HBO GO-n. A forgalmazók az előzetes kritikák alapján sikerre számítanak, így a hosszú távú terv az, hogy a további köteteket is filmre viszik. Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak és a Nő a sötétben szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia (Szilánkok) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli strand) címen egy gyerekkönyve is megjelent. Az Aki megszökik és aki marad a Nápolyi regények (2011-14) tetralógia harmadik kötete.

Elena Ferrante - Tékozló ​szeretet
A ​Nápolyi regények szerzőjétől Delia édesanyja temetésére érkezik Nápolyba, a fullasztó légkörű városba, ahonnan egész életében menekült. Miközben igyekszik rekonstruálni Amalia különös halálát, próbál rájönni arra is, milyen őrületes szenvedélyek és elfojtások tették őt magát azzá a rideg, saját testével állandóan hadakozó, szeretetre képtelen nővé, akivé az évek során vált. A Nápoly omladozó színfalai előtt játszódó Tékozló szeretet valódi nyomozás a múltban, a tudatalatti ködképeiben, ahol fékezhetetlen vágyak tombolnak, ahol nincs remény megnyugvásra, szeretetre, legföljebb csak a felismerés gyötrő élményére. Anya és lánya gyűlölettel vegyes szeretetéről Mario Martone rendezett filmet.

Antonia Arslan - Pacsirtavár
Az ​olasz írónő regényének alaptémája az 1915-ös anatóliai örmény népirtás. A szerző azonban nem pusztán erre összpontosít. Családregény, igazi női Odüsszeiával, amelyben a borzalmak realista ábrázolását a remény és az ártatlanság fikciójával ellensúlyozza, a megmenekülést és a túlélést pedig egy kalandregény izgalmas fordulatával tárja elénk.

Elena Ferrante - Az ​elvesztett gyerek története
Az ​Aki megszökik és aki marad azzal ért véget, hogy Lila számítástechnikai céget hozott létre Enzóval, Elena pedig elhagyta férjét régi szerelme, Nino miatt, amivel veszélybe sodorta írói karrierjét és elhanyagolta lányai nevelését. Elena és Nino története a szenvedélyek története, és Elena hamarosan már a szerint választja meg élete helyszíneit, hogy hol lehet együtt a szeretőjével. Egyik nápolyi útja során megtudja, hogy Lila mindenáron találkozni akar vele. A két nő hat évtizedes történetét és vele Nápoly és egész Olaszország történetét felölelő saga Az elvesztett gyerek történetével véget ér. Elena Ferrante, a 19. századi nagy írók méltó utódaként, a korábbiaknál is teljesebb, gazdagabb, pezsgőbb, feledhetetlen világot tár elénk. Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak és a Nő a sötétben szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia (Szilánkok) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli strand) címen egy gyerekkönyve, 2019-ben pedig L'invenzione occasionale (Véletlen találatok) címen egy esszékötete is megjelent. Az elvesztett gyerek története a Nápolyi regények (2011-2014) tetralógia negyedik, befejező kötete. A sorozat első két kötetét az HBO filmesítette meg.

Umberto Eco - A ​tegnap szigete
A ​tegnap szigete afféle megtalált kézirat. Descartes-ból, Galileiből és Spinozából, Marinóból és John Donne-ból, Vermeerből, Arcimboldóból és mindenféle furcsaságokból összegyúrt, mégis szívgyönyörködtetően eredeti olvasmány. Egy barokk ifjúról szól, akit sorsa a spanyolok ostromolta Casale hős várvédőjéből szabadgondolkodó párizsi szerelmessé, majd a Bastille foglyává, Mazarin titkosügynökévé és végül déltengeri hajótörötté tesz. Végül? Hajótörése nem szokványos: "mióta világ a világ, alighanem egyetlen olyan képviselője vagyok emberi fajunknak, aki egy elhagyatott hajón szenvedett hajótörést” – írja a hajdani ifjú, Roberto de la Grive a lakatlannak tetsző hajón. A lakatlan hajó pedig egy szigettől (az "antipódus-délkör” vonalán túli legendás Salamon-szigettől?) nem messze horgonyoz, és minden földi jóval roskadásig meg van rakva, de ketrecbe zárt trópusi madarakon kívül egy lélek sincs rajta. Valóságos kísértethajó. Jobban mondva... Roberto egyre furább jeleit észleli egy titokzatos Másik nemkülönben titokzatos jelenlétének. Ki lehet az? A gyerekkorától a fantáziájában élő Hasonmás, aki miatt alkalmasint bajba, majd tengerre került? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre választ kap az olvasó. A végső válaszokat azonban mintha a Tegnap szigete kínálná. Át kéne jutni. De hogyan? Roberto nem tud úszni. Vajon sikerül-e? A regényhős gyakorol, gyakorlás közben leveleket ír Szíve Hölgyének, emlékezik, és képzeleg. Végül úgy dönt, hogy a saját kezébe veszi sorsát. Ajtót nyit a Képtelenség Palotáján. Belép a tulajdon regényébe.

Pier Paolo Pasolini - Egy ​erőszakos élet
Pasolini ​egy utcakölyök élettörténetén keresztül visz el bennünket az 1950-es évek Rómájának külvárosába. A főhősnek, Tommasónak, minden igyekezete ellenére lehetetlen szabadulnia abból a korrupt és erkölcs nélküli világból, ahol kegyetlen törvények uralkodnak.

Luca Di Fulvio - Álmok ​bandája
Cetta ​és fia, Christmas Olaszországból menekült az erőszak és a viszontagságok elől Amerikába, a remények országába. A nő egyetlen vágya, hogy a kisfia igazi amerikai legyen: szabad azért, hogy boldog lehessen, de mindenekelőtt szabad azért, hogy önmaga lehessen. Ám a huszadik század eleji New York külvárosaiban „amerikainak lenni” egyben azt is jelenti, hogy konfrontálódni kell a világ minden szegletéből érkező emigránsok közösségével, amelyben a törvényeket a gengszterek és az embereik diktálják. Ebben a helyzetben nem könnyű élni és az álmokért küzdeni, hacsak nincs az embernek különleges tehetsége. Christmas bizton számíthat a rendkívül élénk fantáziájára és arra a képességére, hogy amit mesél, azt hihetővé is tegye olyan történetekkel, amelyek álmodozásba ringatnak mindenkit, aki csak hallgatja. Így születik meg a Diamond Dogs képzeletbeli bandája, amely mindössze két kisfiúból áll, mégis képes egész New York urává válni, sőt az első független rádiócsatorna segítségével a város minden lakásába eljutni. Az Álmok bandája Christmas és Cetta története, és minden emberé, akinek az élete az övékbe fonódik a huszadik század elejétől 1929-ig, Olaszországtól az őrült húszas évek New Yorkján át Kaliforniáig és a születőben lévő hollywoodi filmiparig. Kitűnő példája annak, hogyan lehet tiszta szívet megőrizve ésszel feljutni a ranglétra legaljáról akár a legtetejére, hogy érdemes kitartani az álmaink mellett, mert megvalósulhatnak, ha harcolunk értük. Luca Di Fulvio egy igazi nagyregénnyel ajándékoz meg bennünket, amely mesél a rádió, a mozi, a Broadway, a reklámok, a felhőkarcolók, az autók – de mindenekelőtt egy nagy szerelem, Ruth és Christmas szerelmének – születéséről, és egy álom erejéről, amely talán még a valóság felett is győzedelmeskedhet.

Déry Tibor - Képzelt ​riport egy amerikai popfesztiválról / Kedves bópeer...!
Az ​idő s személyiségünk változása újabb és újabb viharokat korbácsol életünkben. A remekművekre azonban, mint vezérlő csillagra, bármikor rábízhatjuk magunkat, mert fároszként világítanak, biztos partra segítve a kétkedőt, hogy megerősödjék hite: bármilyen viharok közepette is érdemes embernek maradnia.

Pavel Vilikovský - Az ​utolsó pompeji ló
Vilikovskýnak ​a nemzeti sztereotípiákat és mítoszokat romboló (ön)iróniája minden újabb könyve megjelenésekor vitákat kavar a szlovák irodalmi életben. Legújabb, rendkívül szellemes regénye egy szlovák értelmiségi 70-es évekbeli londoni tanulmányútját kíséri végig. Vilikovský nem hisz a történetek elbeszélhetőségében, inkább "lehetőséget ad a dolgoknak, hogy önmagukról vallhassanak". A látszólag heterogén témákat megmozgató "apró" történetek összegabalyodnak, egymásra irányítják a figyelmet, és az ilyen módon játékba hozott szövegek kiadják magukból a szavakkal elmondhatatlant, ami az irónia fátyolán át mindig valamilyen banalitás, ugyanakkor megrendítően mély emberi mozzanat is egyben.

Sarah Dessen - Egy ​felejthetetlen év
„Legjobb ​barát nélkül az élet csúf, szörnyű hely.” Halley és Scarlett évek óta legjobb barátnők. Megosztják egymással titkaikat, ruháikat és szerelmeiket. Mások szemében Scarlett a népszerű, feltűnő lány, Halley csak a csendes barátnő, ám ő nem bánja: ketten tökéletesen kiegészítik egymást. A gimnázium harmadik évének elején azonban megbillen az egyensúly. Először Scarlett barátja, Michael – az évfolyam legendája, akivel boldogan randizna az iskolában az összes lány – meghal egy motorbalesetben. Aztán Scarlett hamarosan megtudja, hogy Michael gyermekét hordja a szíve alatt. Életében először Scarlettnek van igazán szüksége Halleyre. Ám bármennyire igyekszik is Halley, meg kell küzdenie a saját problémáival is – próbál eltávolodni parancsolgató anyjától, miközben élete első komoly kapcsolatát éli meg. Lehet, hogy Halley és Scarlett barátsága megroppan a súly alatt, de soha nem törik meg… mert az igazi barátságban az ígéret örökre szól. Sarah Dessen stílusa egyedi, derűs, szívbemarkoló és hiteles. Mindenki, akinek volt valaha legjobb barátja – vagy első szerelme – érteni fogja sorait. „ Scarlett? – szólítottam a sötétben. Amikor felém fordult, láttam, hogy arcát könnyek áztatják. Egy percig nem is tudtam, mit tegyek. Újra eszembe jutott a tükre mellé tűzött fénykép, róla és Michaelről. Alig pár hete készült, a víz ragyogott, szikrázott mögöttük a napfényben. Eszembe jutott az is, mit tett ő, amikor én fakadtam sírva vagy milliószor, valahányszor a szívemen vagy büszkeségemen a legapróbb sebet ejtették. Odahajoltam hozzá, átkaroltam, és szorosan öleltem legjobb barátnőmet, megannyi szívességet törlesztve egyszerre…” Sarah Dessen férjével, kislányával és két elkényeztetett kutyájukkal él vidéki otthonukban.

Magdalena Tulli - Vörösben
Hol ​van valójában az a meseszerű-mitikus kisváros, Sciegi, amely Magdalena Tulli regényében hol a zord Északon fekszik, hol a napsütötte Délen, hol a tengerparton, hol távol a tengertől? Hol van az a város, melynek lakói örökös hiányérzettől szenvednek, amelyet nem csillapít sem a pénz, sem az őrületbe menekülés? "Annak, aki már mindenhol volt és mindent látott, utoljára el kell utaznia Sciegibe", ahol a kielégíthetetlen vágy gyűlöletet szül, amely végül pusztulásba dönti a várost. A regényen végigszáguldó történelem groteszk és ijesztő, egyszerre valószerű és elvarázsolt képeiben ott tükröződik a huszadik századi Lengyelország, sőt az egész kelet-európai térség történelmi tapasztalata.

Percs Zejtuncjan - A ​XX. század legendája
Az ​író figyelme leggyakrabban korunk civilizációjának legendáira irányul, olyan tényekre, amelyek jelentőségüknél és kizárólagos voltuknál fogva az egész emberiséget érintik. A jelen művében feldolgozott "legenda", Hirosima tragédiája is ezek közé tartozik. Csakhogy a szerző meg sem próbálja leírni az atombomba ledobásának körülményeit és közvetlen következményeit. A feje tetejére állítja a vizsgált anyagot. A bűn anatómiáját a bűnösök pszichológiája, nem pedig az áldozatok szenvedései révén tárja fel. Innen ered az elbeszélés szokatlan formája, a groteszk, az abszurd elemek, a váltakozó helyzetek kaleidoszkópikus tarkaságának bőséges áradása. Ezért szerepel lapjain a XX. század híres tudósaival együtt Bonaparte, aki a zsarnok örök jelképe mellett cselekvő személy is.

Jan Vrak - Hétköznapi ​dolgok
A ​fiatal cseh prózaíró regénye látszólag egy hétköznapi család hétköznapi története. A cselekmény a 20. század 60–80-as éveiben játszódik a cseh–lengyel határon. A szerző különös érzékenységgel rajzolja meg az ott élő „egyszerű” emberek portréit, a regény különlegessége azonban az a nyelvi és formai bravúr, amellyel az író a közösség többnyelvűségét érzékelteti.

Margaret Mazzantini - Újjászületés
Felkavaró ​és túlzás nélkül katartikus művet tart a kezében az olvasó, aligha véletlenül nyerte el a könyv 2009-ben a rangos Campiello-díjat. Lírai és felzaklató történelmi krónika, egy emésztő, szenvedélyes szerelem históriája, és egy még emésztőbb, nehezen beteljesülő vágy, a gyermek utáni sóvárgás megindítóan szép története. Váratlan telefonhívással indul a regény: több mint másfél évtized után a vonal végén Gojko, a hajdani bosnyák barát, költő és életművész szólal meg. Arra kéri Gemmát, a Rómában élő szerkesztőnőt, hogy térjen vissza Szarajevóba, ahol egykor Gemma, férje, a fotográfus Diego és ő elválaszthatatlan barátok voltak a törékeny béke napjaiban és a háború poklában. A meghívás apropója egy fotókiállítás, ahol a háború áldozatául esett Diego képeit mutatják be. Anya és fia, az ízig-vérig római kamasz – aki sohasem ismerhette meg apját – repülőre ül, hogy szembesüljön egy öldöklő háború sújtotta város kísérteteivel és saját múltjával. A történetet minduntalan visszatekintések sora szakítja meg, szövevényes, váratlan, kiszámíthatatlan fordulatokban gazdag emlékfolyam, a tudat hatalmát legyőző, olykor parttalan áradás. A próza szövete minduntalan felfeslik, szokatlan hasonlatok, meghökkentő metaforák tudatják az olvasóval: az életben egyszer adatik meg az esély az igazi szerelemre; a hűség, a szeretet, a gyökerekhez való ragaszkodás önmagukon túlmutató fogalmak, melyek a legnagyobb tragédiák után is segítenek tovább élni. Margaret Mazzantini olasz írónő Írországban született 1961-ben, olasz apától és ír anyától. Pályáját színésznőként kezdte, íróként 1994-ben debütált. Műveivel azóta számos irodalmi díjat nyert el, s ma már nemzetközileg ismert, sikeres szerzőnek számít. Filmrendező férjével, Sergio Castellittóval és négy gyermekükkel Rómában él. Az Újjászületés eddig több mint húsz országban jelent meg. A regényből Penélope Cruz főszereplésével forgatnak filmet.

Jirí Kratochvil - Éjszakai ​tangó
"Ma ​estig azt hitted, hogy az élet abszurd. Most már tudod, hogy titokzatos." Ezt a találó Eric-Emmanuel Schmitt-idézetet választotta regénye mottójául a brünni születésű cseh regényíró, esszéista, drámaíró, irodalomkritikus és publicista, aki - mielőtt "főállású" író lett volna - már-már hrabali életutat járt be. Volt tanár, könyvtáros, levéltáros, darukezelő, segédmunkás, éjjeliőr, telefonkezelő, műemlékvédő, rádiószerkesztő. Első elbeszélését 1964-ben publikálta, első könyve csak huszonhat évvel később, 1990-ben jelenhetett meg. Azóta további hat regényt adott ki, amelyeket számos nyelvre lefordítottak és számos irodalmi díjjal jutalmaztak. Színház az egész világ, Kratochvil is ezt vallja, és regényét úgy kezdi, mint egy színpadi művet: a szereplők, a helyszínek felsorolásával, az idő megjelölésével. A mű négy fejezete - mintegy négy felvonása - ugyanannak a történetnek más-más szereposztásban előadott variációja. A regény elején a főhősnő, a kivételes szépségű Aranyhajú kivételes képességű kisfiával két férfi és két otthon között pendlizik. Ha éppen költözik, egy harmadik férfi, Adam, a taxisofőr fuvarozza egyik helyről a másikra. E szerelmi három,- illetve négyszög ötszöggé bővül, amikor a színen feltűnik egy fiatal filmrendező, aki beleszeret Aranyhajúba, és őt kéri fel sokrészes tévésorozata női főszereplőjéül. El is kezdődik a forgatás, ám közben egyre különösebb dolgok történnek: mintha nemcsak a filmben, de az életben is mindenki szerepet cserélne. Megváltoznak a szereplők közti furcsa kapcsolatok, veszedelmes viszonyok, amitől persze az egész történet a feje tetejére áll. A regény végén aztán visszaáll az eredeti állapot, mindenki ismét az elsőre ráosztott szerepet játssza, megtalálja? valódi? énjét, helyrezökken az idő és a dolgok szokásos, ám cseppet sem szokványos rendje. Az, ami közben történt, álom volt csupán, hallucináció vagy az élet és a világ egy rejtett s mégis létező dimenziója? Énünk számtalan más én lehetőségét rejti magában, és csak a körülményektől függ, melyik tör felszínre? Mindannyiunkban egy doktor Jekyll és egy Hyde rejtőzik? Ki tudja? Talán nem is fontos, hogy tudjuk. Ami fontos: az Éjszakai tangó... nagyon izgalmas, nagyon érdekes mű, csupa titokzatosság, csupa abszurditás - amilyen a világ köröttünk, ha jól kinyitjuk a szemünket, és nemcsak nézünk, de látunk is.

Jáchym Topol - Éjszakai ​munka
Jáchym ​Topol a cseh kortárs irodalom meghatározó alakja. Éjszakai munka című regénye titkokkal teli atmoszférájának, változatos stílusának, beszédmódjának, kihagyásos szerkezetének, nyelvileg kitűnően egyénített figuráinak köszönhetően méltán tarthat számot a magyar olvasó figyelmére is. A regény két testvér történetét beszéli el, akiket apjuk a '68-as prágai események idején vidékre, szülőfalujába visz. A két fővárosi kamasz beilleszkedésének története mellett a korabeli társadalom tablója rajzolódik ki, kisembereivel, besúgóival, rendőreivel, megalkuvó ellenállóival stb. A címben szereplő metafora egyszerre utal az akkori idők munkáséletére, a politikai letartóztatások jellemző napszakára és a regényben végig jelen lévő mágikus-misztikus események idejére is.

Erin Morgenstern - Éjszakai ​cirkusz
1886-ban ​egy rejtélyes utazócirkuszból nemzetközi szenzáció lesz. A _Cirque des Rêves_ csak éjjel van nyitva, fekete és fehér színekben pompázik, és mindenkit vár, aki felfedezné kör alakú ösvényeit vagy felmelegedne tüzeinél. Noha itt is találhatóak akrobaták, jósok és kígyóemberek, az álmok cirkusza nem szokványos látványosság. Egyes sátraiba beköltöztek a felhők, másokban jég van. Mintha valamiféle varázslat bűvkörébe vonná a szerelmeseit, akiket rêveurnek, vagyis álmodozónak hívnak. A történet középpontjában két fiatal mágus áll: Celia és Marco. Kisgyermek koruktól fogva arra tanították őket, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.

Milena Agus - Szerelemkő
A ​nagyon fiatal szárd írónő a 2007-es esztendőben ezzel a regényével valósággal berobbant az európai irodalomba. Titka egyszerű: vannak történetei. És ezeket meg tudja írni – abban a mágikus realista stílusban, amely García Marquez irodalmi jelenléte óta az olvasók kedvence. Ahogyan valamikor az általa felmutatott város, az ő Macondója lett a mi legintimebb belső városunk, úgy teremtődik meg bennünk a könyv olvasásakor Cagliari, a város Szardínia szigetén, mert lakói valahogyan rokonai a kolumbiaiaknak. Tele vannak érzelemmel: büszkeséggel, hűséggel, szeretetvággyal. De tele vannak elfojtással, előítélettel, csalatkozásokkal is, mindez nehéz kövekként nyomja őket, elzárva az utat a kitárulkozás, az önfeledtség felé. Egy család, pontosabban három generáció története az amerikai partraszállástól napjainkig, női sorsokon keresztül, amelyek része siker és megaláztatás, büszkeség és pusztító szenvedély, majd dühödt rombolási vágy, megvalósulni nem tudó tehetség. Az írónő könnyes humorral, szeretettel és iróniával szövi köréjük az elbeszélő múlt megbocsátó fátyolát.