Habub ​Szudán felett

Kittenberger Kálmán - A ​megváltozott Afrika
Az ​útleírások és az egzotikus vadásztörténetek kedvelőinek igazi csemegét és felhőtlen szórakozást ígér a kiadó tematikus vadász-sorozatának első kötete. Fejezeteiben hazánk egyik legismertebb vadász-írója, Kittenberger Kálmán vall kelet-afrikai utazásairól és vadászatairól. Az első ízben több mint hét évtizede (Bp., Franklin Társulat, 1930.) napvilágot látott kötet fejezetei bővelkednek a színes útleírásokban, az izgalmas vadászkalandokban és az érdekes néprajzi vonatkozású feljegyzésekben. A kötet tulajdonképpen az 1928-29-es, több mint fél éves ugandai és belga-kongói vadászkirándulás eseményeiből tartalmaz válogatást. Olvashatunk elefántok, bivalyok, oroszlánok és orrszarvúak elejtéséről, sőt, különféle majomfajok példányainak puskavégre kerítéséről is. A történetekben találkozhatunk a fekete kontinens apróbb állatfajaival, többek között a moszkitókkal, cecelegyekkel és a vad méhekkel, sőt, skorpióval és szarvasvarjúval is. Megtudhatjuk, hogyan éltek a fekete Afrika világtól elzárt törzsei a múlt század első felében, miféle szokásaik, hiedelmeik voltak. Kittenberger amellett, hogy bemutatja a korabeli Afrika arculatát, egyúttal össze is tudja hasonlítani az állapotok változását a mintegy két évtizeddel korábbi élményeihez képest. Érdemes tudni, hogy az említett első kiadás óta első ízben jelenik meg a mű csonkítás nélkül, azaz tartalmazza a vadásztárs, Horthy Jenő tollából származó fejezeteket, és az ifj. Horthy István által készített fekete-fehér fényképeket is.

Michael Asher - A ​negyvennapos út
Egy ​romantikus lelkületű, kalandos életű angol fiatalember bolyongásai. Örök életveszélyben. Nomád arabok közt, járatlan utakon a sivatag hajóján.

Rakk Tamás - Telihold ​a Kilimandzsáró felett
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Urbán Ernő - A ​Szahara szíve
Hat-nyolcezer ​esztendővel ezelőtt földünk legnagyobb sivatagát, a Szaharát még dús növényzet borította, szavannáin tulokcsordák legeltek, s a területet vadászó, pásztorkodó törzsek népesítették be.Valamikor az i. e. IV. évezredben kezdődhetett az a kegyetlen kiszáradási folyamat, amely a viruló tájat a mai vigasztalan pusztasággá változtatta. Vajon kik lehettek a Szahara lakói a hajdani termékeny korszakban? Honnan jöttek, és hova tűntek?

Hugo A. Bernatzik - Gari ​Gari
- ​Megadatott nekem, hogy tizenegy különféle törzset látogassak meg, 10 ezer méter filmet és 1400 fényképet készítve utamról. Köztük három olyan törzsről is, amelyeknek az életét még soha nem örökítették meg. Szokásaikról, kultúrájukról még senki sem hallott... Bernatzik expedíciója abban a történelmi pillanatban indult el a Nílus bölcsője felé, amikor a fekete földrész utolsó érintetlen területeihez érkezett a civilizáció.

Poczik Miklós - Sebész ​voltam Etiópiában
Etiópia ​tikdem! Etiópia mindenekelőtt! A háromezer éves Etiópia történetében talán a legnagyobb változásokat jelképezi ez a két szó. Naponta többször sugározza ezeket a szavakat az Addisz Abeba-i rádió. A kocsik ablakaira ragasztott matricákon, a fiatalok ingein is ez olvasható. Az emberek így köszönnek egymásnak: Etiópia tikdem! A császár fogoly! Ledőlt egy hamis bálvány. Negyvennégy évi uralkodás után, 1974-ben I. Hailé Szelassziét, az egyik leghosszabb ideig hatalmon levő uralkodót megfosztották a tróntól. A fordulat napjaiban és a változást közvetlenül megelőző két évben, 1972 és 1974 között, három évig Etiópia "legforróbb" tartományában dolgoztam. Egyetlen sebészként a hárommilliós Vollo tartományban, Dessziében, ahol a császár, látogatása alkalmával, öt-öt etióp dollárt osztott ki a kórház betegei között, de mindenki hallgatott arról a százezer emberről, akit az éhség és a kolera ölt meg pár hónap alatt. Az éhség és a tömeges halál indította el a lavinát, amely maga alá temette a világ legerősebbnek hitt császárságát és megszülte ezt a jelszót: Etiópia tikdem!

Hans Schomburgk - A ​vadon érverése
A ​világhírű német Afrika-kutató és természettudós könyve megismerteti az olvasót a "fekete kontinens" belsejével, a trópus embereinek életével, jellegzetes társadalmi motívumaival, a dzsungelek és szavannák növény- és állatvilágával. Schomburgk nem csak kiváló ismerője ennek a számunkra ismeretlen világnak, hanem nagyszerű írókészséggel is rendelkezik. Olyan plasztikusan, annyira érzékletesen ábrázolja az őserdő életét, hogy az valósággal megelevenedik a szemünk előtt. Nem egyszerűen tényeket közöl - élő, hiteles atmoszférát tud teremteni. A könyv fejezetei közül különösen kiemelkedik a majomtörténet, mely a szerző élmény-, és ismeretgazdagsága mellett elsősorban az állatok iránti mélységes megértését, szeretetét tanúsítja. Schomburgk megbecsüléssel, barátian bánik a bennszülöttekkel, ezért szeretik és tisztelik őt. Igen érdekesen írja le az egyes törzsek jellegzetes szokásait. A könyvet Schomburgk eredeti fényképfelvételei díszítik.

Alberto Moravia - Levelek ​a Szaharából
Szaharai ​tévutakon, Rituális tánc az éjszakai őserdőben, Krokodilvadászaton, Látogatás egy szultánnál. Vendégségben egy varázslónál. Gróf Teleki Sámuel nyomában - ilyen, kedvcsináló alcímek is hirdethetnék ezt a könyvet, Alberto Moravia afrikai útirajzainak gyűjteményét, De ilyenek is: Defoe és Joseph Conrad, Mark Twain és a Grimm testvérek nyomában. Moraviát mindig, minden egyformán és egyszerre foglalkoztatja. Számára természetes, hogy a Zaire folyón hajózva Conrad naplóját olvassa; az Afrika szívében kalandozó értelmiségi számára az úti élmények befogadása, illetve az élmények feldolgozása, a kulturális "hasznosítás" úgyszólván egyidejű művelet. Hápogó lelkendezésnek vagy fölényes, európai legyintésnek ezekben az útirajzokban nincs nyoma. Szigorú pontosságukon legfeljebb a Moraviánál oly szokatlan meghatottság ejt néha-néha csorbát: a sivatag-óceánok, tengernyi szavannák és kútmély dzsungelek időtlenségéből egyszer s mindenkorra kirekesztett ember szomorúsága.

Molnár Gábor - Jaguárországban
A ​„Kalandok a brazíliai őserdőben” és „Az óriáskígyók földjén” című, a Bibliothecánál, illetve a Móra Ferenc Kiadnál megjelent könyvek után a „Jaguárországban” Molnár Gábor kronológikus sorrendben következő harmadik vadásznaplója. Ez a kötet a brazíliai Cupari folyó környékén, embernemjárta vadonba viszi az olvasót. Az izgalmas kalandokban bővelkedő utat a szerző egyedül, kísérő nélkül tette meg. A könyv alaphangulatát a trópusi esős időszak, a folytonosan csurgó, csepegő őserdő adja meg, amely minden veszélyével ránehezedik a tökéletesen önmagára utalt vadászra. A természet szeretete, a végtelen gazdagságú ősvadon gyönyörűsége, az izgalmas vadászélmények, érdekes megfigyelések tömege azonban feledteti a veszélyeket és erős akarata, élelmessége átsegítik a fiatal természetbúvárt a sok nehézségen.

H. A. W. Treffz - Sivatag ​és tenger között
„Sziget ​a tenger és a sivatag között" — így nevezik az algériaiak sokatpróbált szülőföldjüket. Valaha a római birodalom ragyogó gyémántja, később a mohamedán kultúra egyik fellegvára volt ez az ország. Az évtizedes francia gyarmati uralom idején azonban elsatnyult ősi kultúrája, s e kultúra hordozói a föld legnyomorultabb, jogfosztott népévé süllyedtek. H. A. W. Treffz, német újságíró az elmúlt években hosszabb időt töltött Algériában. Útiélményeiről beszámoló könyv a német, cseh, és orosz nyelvű kiadás után most a magyar olvasókhoz is eljut. riporter keresztül-kasul bejárja az országot, leírja vonzó tájait, népeinek — berberek, arabok, négerek, zsidók, spanyolok, franciák — életmódját, szokásait. Érzékletes képet fest gazdag műemlékeiről és e műemlékek nyomán felidézi a régi korokat, amikor Algéria a világ kultúrája élén haladt. Szinte magunk előtt látjuk Algírt, „a fehér várost", felhőkarcolóival és nyomornegyedeivel, Sidi bel Abbest, az idegenlégió fészkét, a termékeny Mitzsidát, virágzó kertjeivel és a fehéren izzó sottokat, a sókitermelő munkások poklát. A szerelemre termett uled nail törzs lányai táncolnak a sivatagi tábortűz előtt, és a Felslzabadító Hadsereg; ezredese okos szavai nyomán megelevenedik előttünk a nép legbátrabb fiainak harca. Végigkísérjük a riportert a romantikus Kabilföld nyaktörő szerpentin útjain és a sivatagi törzsek karavánútjain. Meghallgatjuk beszélgetéseit a francia szőlőtermelővel, akinek már a nagyapja is itt ápolta tőkéit, és az örmény kereskedővel, az elkülönített medinában élő zsidókkal, akiknek ősei Jeruzsálem pusztulása után kerültek Észak-Afrikába. Ellátogatunk a XI. században alapított öt sivatagi szent városba, a m'za-bok földjére, ahol a legbigottabb mohamedán szekta éli kilenc század óta változatlan életét, és megismerkedünk a jobb jövőért harcoló szabadságharcosok küzdelmeivel. A könyv kétségtelenül legérdekesebb része az utolsó ötven oldal. Itt Treffz élményszerűen számol be az algériai felszabadító hadsereggel való találkozásáról, amelynek kötelékében rövid ideig maga is harcolt.

Thor Heyerdahl - Tigris
Kurt ​Waldheim főtitkárnak Egyesült Nemzetek Szervezete A Tigris nádhajó soknemzetiségű legénysége a mai napon befejezte kísérleti útját. Hálásan köszönjük főtitkár úr hozzájárulását az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja alatt való hajózásunkhoz, és büszkén jelentjük: az expedíció kettős feladatát, teljes megelégedésünkre, végrehajtottuk. Utunk a múltba vezetett, hogy tanulmányozzuk az ősi sumer elvek alapján épült hajó tulajdonságait. Utunk emellett a jövőbe is vezetett, hogy bebizonyítsuk, nincs olyan szűk hely, ahol a közös túlélésünkön fáradozó emberek nem élhetnének békésen egymás mellett. Tizenegyen vagyunk, s különböző politikai rendszerű országokból érkeztünk. Együtt hajóztunk egy hajlékony nádból és kötelekből álló kicsiny tutajhajón, s több mint hatezer kilométernyi utat tettünk meg az Iraki Köztársaságból a Bahreini Sejkségen, az Ománi Szultánságon és a Pakisztáni Köztársaságon át az afrikai Dzsibutiig... Bebizonyítottuk, hogy az ősi mezopotámiai, indus-völgyi és egyiptomi népek az ötezer évvel ezelőtt rendelkezésükre álló primitív hajók közvetítette kapcsolatok segítségével alapíthatták meg az emberiség legkorábbi civilizációit... A mai napon, tiltakozásul az 1978-as világ embertelensége ellen, elégetjük büszke hajónkat, amely vitorláival és kötélzetével együtt még mindig a legjobb állapotban van... Bolygónk nagyobb, mint azok a nádkötegek, amelyek átvittek bennünket a tengereken, de elég kicsi ahhoz, hogy ugyanazok a veszélyek fenyegessék, ha nem vesszük tudomásul, milyen sürgetően szükséges az értelmes együttműködés, hogy megmentsük magunkat és közös civilizációnkat a süllyedő hajó sorsától.

Molnár Gábor - Négyen ​a vadonban
A ​brazíliai őserdőben átélt kalandok kifogyhatatlan tárházából ezúttal a Miriti-patak vízeséseinek felső szakaszán tett halász-, vadász- és gyűjtőútja emlékeit eleveníti fel a népszerű szerző. Bennszülött útitársaival most is ember nem járta tájakon kószálnak, sok izgalmas kaland és veszélyes viszontagság közepette. Molnár Gábor nemcsak bravúros ügyességű vadász, de a természet gondos megfigyelője is. Új könyvében egy érdekes régészeti lelet feltárását is beleszövi az ősvadon leírásába. A kötetet egyívnyi, részben a helyszínen készült fényképfelvétel és számos ábra egészíti ki.

Janusz Wolniewicz - Az ​Ucayali delfinjei
Janus ​Wolniewicz lengyel újságíró, utazó-riporter. "civilben" az óceánra is jogosító jachtkapitányi képesítése van. Utazásai során gyakorlatilag bejárta az egész világot, sőt sok olyan helyre jutott el, ahol előtte fehér ember nem nagyon járt. Ebben a kötetben Francia Guyanáról, illetve az ördögszigetekről ír, ahol Dreyfus kapitány és a hírhedt "Pillangó" raboskodtak, a könyv második részében - ez a hosszabb és fontosabb - egy perui expedícióiról, melynek során két lengyel filmes társával eljutott a kampa indiánok földjére. Izgalmas utazáson vettek részt tutajon, repülőn, a Malinowski lengyel mérnök által tervezett magas hegyi vasúton, míg elértek a dzsungelt, ahol hosszú menetelés vár rájuk. Az expedícióval különleges kalandok nem történtek, mégis igen kellemes olvasmányt jelent ez a nem mindennapi utazásról szóló tudósítás. Miközben az indiánokkal ismerkedünk, képet kapunk e terület növény- és állatvilágáról, ásványi kincseiről, és a perui olajfeltárási munkálatokról is.

Molnár Gábor - Az ​óriáskígyók földjén
Molnár ​Gábor egyik legnépszerűbb, legizgalmasabb útleírása. Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek - festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő - és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.

Molnár Gábor - Holdárnyékban ​az őserdő
Fellélegzem ​az egyenlítői forróságban, és úgy érzem, boldog vagyok. Szél indul a tenger felől, s az Amazonas tölcsértorkolatában lévő Belém város népe is könnyebbülten lélegzik fel a felhőréseken lenézegető nap enyhülő tüzében. Rezdülnek, súgnak az Avenida Republica széles járdáinak szegélyén a roppant mangótörzsek levélrengetegei. Libbenő, piros, kék, lila ruhás nők mint szállongó lepkék tűnnek el a kerekedő, esőt hozó szélben a fehér és fekete senhorok szalmakalapos csoportjaival. Szélrohamok közt csörömpöl el az utasokkal rakott bondi, a rövid villamos. Nincs megállója, intésre áll meg, szedi fel vagy bocsájtja ki csöndítésükre az utasokat. A sarkon szénporos zsákjaiban faszenet kínáló szénégető harsány Carbon! Carbon! kiáltása töri csak át az eső elől menekülők és a felsüvöltő szél neszét. Kiáltásait felénk hordja a port kavaró, erős szél.

Molnár Gábor - Barátom, ​a vadon
Ahol ​Négyen a vadonban című könyvében abbahagyta, ott folytatja új útleírásában az észak-brazíliai kis patakon megtett vadász- és gyűjtőút történetét a népszerű szerző. Viszontlátjuk elmaradhatatlan bennszülött vadásztársait, Juant, Abiliót és Klementinót, és a korábbiakhoz hasonlóan számos vad elejtésének és megnyúzásának, és sokféle élő állat elfogásának vagyunk tanúi. A kötetet egyíves, gondosan válogatott fényképanyag illusztrálja.

Széchenyi Zsigmond - Denaturált ​Afrika
Azzal ​kell kezdenem, hogy könyvem címe nem saját gyermekem! Mástól loptam suttyomban, alávaló tolvaj módon. Daniel W. Streeter ismeretlen amerikai kollégától vadoroztam, kinek Denatured Africa című, 1926-ban New York-ban megjelent útikönyvét a "Gripsholm" fedélzetén olvastam, ötödik Afrika-utamról hazatérőben. Streeter már akkor, kerek negyven évvel ezelőtt, hiányolta Afrika eredeti természetességét. Már akkor "denaturált"-nak fitymálta. Ne vegye hát rossz néven kedves Dániel szaktárs, de ennyi idő eltelte után, ugye, már nekem is szabad - máséhoz nyúlnom? Hiszen immár negyven év denaturálódása rakódott az akkorira! (Kittenberger Kálmán csak négy évvel későbben, 1930-ban siratja el Megváltozott Afriká-ját.)

Sugár András - Angolai ​tükör
Sugár ​András, a Hét világjáró riportere, az elmúlt években többször járt Angolában. Láthattuk, hallhattuk érdekes riportjait, az MPLA vezetőivel készített interjúit. Mindazt megtudhatjuk e könyvéből, ami a televíziós tudósításokból kimaradt. Megismerjük Angola történelmét, többek között értesülünk róla, hogy a portugál gyarmatosítás előtt fejlett kultúrájú, virágzó birodalom volt itt, amely uralma alatt tartotta a hatalmas területen élő több száz törzset. Megelevenednek előttünk az MPLA vezette felszabadítási küzdelem eseményei, és részvevői lehetünk a nagy nemzetközi visszhangot vert luandai zsoldosper főtárgyalásának. A szerző fölkereste az angolai emberek forró hangulatú gyűléseit, megállította őket az utcán, megszólította a pálmafákkal szegélyezett, festői tengerparti sétányon vasárnap délután, hogy megtudja, mit jelent az ő számukra a nagy véráldozattal kivívott függetlenség, hogyan élnek ma, mit terveznek a jövőre, s emellett ízelítőt kapunk abból is, hogy milyen leleményes szervező munkával kell előkészíteni egy-egy néhány perces tévériportot.

John Hillaby - Gyalogszerrel ​Nagy-Britanniában
Rendkívül ​élvezetes, helyenként izgalmas, többféleképpen is tanulságos olvasmány ez a könyv. A szerző mintegy két hónap alatt végig gyalogolta a brit szigetet, délnyugati sarkától az északkeleti szirtfokig. Útja az ország nyugati részén, jobbára lápos, hegyes, erdős vidéken át vezetett, a nagyobb városokat elkerülte. ez a vállalkozást egy okos, szerény és igen rokonszenves, jó humorú ember hajtotta végre, mégpedig nem teljesítményhajhászatból, hanem olyan tanulságokat kutatva, amelyekért csakugyan érdemes akár végig gyalogolni is Nagy-Britanniát, és könyvet írni róla. Hillaby több hasonló, nagy külföldi túrája utána a saját országát akarata közelebbről megnézni, rejtett szépségeit megismerni. Az utazásnak csak ez a módja tárja föl - szerinte -, testközelben és kellő részletességgel, egy-egy táj geológiai, botanikai, történeti karakteré, lakóinak életét, környezetét, szokásait, tájszólását, sőt múltját. Ritka adottság, hogy valaki őstörténész és botanikus legyen egy személyben, s ráadásul hivatásos és kitűnő újságíró is, világlapok szakírója. Hillaby észrevétlenül hatalmas kultúrtörténeti anyagot is beledolgozott könyvébe, amely tele van frappáns idézetekkel, egy-egy helyszínhez kapcsolódó történeti-irodalmi epizóddal és anekdotával. Útközben sokféle emberrel találkozott Hillaby. A különféle alkalmi útitársak, erdőkerülők, farmerek, rendőrök, fogadósok, szállodai portások meghökkenten szemlélik a hátiszákjával elszántan gyalogló, sokszor bőrig ázott embert, aki nem hajlandó közlekedési eszközt igénybe venni. Hillaby írását angolos humor, közvetlen hangvétel és tárgyilagos leírás jellemzi.

Széchenyi Zsigmond - Hengergő ​homok
Széchenyi ​Zsigmond Hengergő homok című könyve a sivatag kietlen homokdűnéi közé vezeti az olvasót. Útitársai mindketten nevezetes emberek. Horthy Jenő szintén kiváló Afrikavadász, a kormányzó öccse, a hajdani Budapest lovaséletének meghatározó egyénisége. Almásy László pedig már a könyv megírása idején, 1935-ben is ismert sivatagkutató, az arabok "Abu Ramlája", a sivatag atyja, akinek kalandos élete Az angol beteg című Oszkárdíjas film forgatókönyvéhez is alapul szolgált. Ezerötszáz kilométer járatlan sivatagi út áll a felfedezők előtt, melynek során a világon először szelik át autóval a Libiai-sivatagot. Útközben Széchenyi Zsigmondnak sikerül elejtenie máig világrekordnak számító addaxát!