A ​római hadsereg története

Nagy Géza - Nemes Mihály - A ​magyar viseletek története
Ez ​a művészien illusztrált, különlegesen szép reprint kötet átfogó képet nyújt a magyar viseletekről a legrégibb időktől a 19. század végéig. Nemes Mihály illusztrátor, festőművész érdeme, hogy összegyűjtött minden olyan ábrázolást, amelyből rekonstruálni lehetett az ősök viseletét. Ahol a források hiányosak voltak, szabadon engedte fantáziáját, hogy „a magyar viseletekről töredékes és szétszórt adalékok helyett valahára egy egységes és összefoglaló munka lásson napvilágot”. Ehhez a gyűjteményhez írt magyarázatokat Nagy Géza, a nagy műveltségű tudós. Célja annak bizonyítása volt, hogy a magyarság öltözete ősidők óta sajátos stílusú. Magyarországon a 19. század első felében kezdtek komolyabban foglalkozni a történelmi korok öltözködésével, különösen az ősi magyar viseletekkel. A reformkorban feléledő hazafias szemlélet a napi divathoz igazította a régi magyar történelmi öltözékeket. 1860 és 1867 között a nemzeti ellenállás jelképeként mindenki viselte, a kiegyezés után viszont már a párizsi, bécsi, berlini és londoni divat lett a követendő példa. A magyar viseletek története a maga idejében óriási vállalkozás volt, és mind a mai napig egyedülálló. Igényesen, magas művészi színvonalon jeleníti meg mindazt, amit a 19. század végén az akkori tudomány a magyar viseletekről tudott. Az összeállítás megismételhetetlen alkotása a magyar régészetnek, történettudománynak és művészetnek.

B. Szabó János - A ​tatárjárás
A ​Corvina kiadásában megjelent A mohácsi csata című nagysikerű könyv szerzője, B. Szabó János hadtörténész újabb munkájában a 13. századba, a tatárjárás korszakába kalauzolja az olvasót. A könyv az 1241-1242. évi magyarországi események ismertetésén túl választ keres arra a kérdésre is, hogy miért hívjuk tatárjárásnak a mongol inváziót, hogyan kerültek a mongol hadak Ázsia szívéből Magyarországra, miként sikerülhetett nekik meghódítani egész Kelet-Európát. A szerző újszerű válaszokat ad azokra a sokszor tárgyalt régi felvetésekre, hogy lehetett-e esélye a sikeres ellenállásnak Magyarországon, és hogy IV. Bélát, illetve az ország belpolitikai feszültségeit okolhatjuk-e a kudarcokért. Végül a Nagy Mongol Birodalom és a Magyar Királyság további kapcsolatait is felvázolva, a könyv magyarázatot keres arra, hogy a magyarság miként kerülhette el a kelet-európai népek jelentős részét "eltüntető" vagy átformáló mongol hódítás legsúlyosabb következményeit.

Kubinyi András - Nándorfehérvártól ​Mohácsig
A ​jeles történész kötetében olyan korábban már publikált tanulmányai kaptak helyet, melyek az 1456 és 1526 közötti időszak magyar hadtörténetének témakörében fogantak. Bevezetésként a nándorfehérvári diadalról, annak körülményeiről és következményeiről olvashatunk. Ezt követően Mátyás király és Jagelló-házi utódai hadügyének logisztikai kérdései kerülnek terítékre, majd a korszak vár- és várostörténetébe nyerhetünk betekintést. Megtudhatjuk, melyek voltak hazánk legfontosabb végvárai, milyen hatással voltak a háborúk a jelentősebb magyar városok életére, milyen plusz terheket rótt a polgárságra a hadakozás finanszírozása, sőt, olyan érdekességeket is, hogy miként fegyelmezték a katonákat Mátyás hadseregében, vagy milyen ügyek tartoztak a királyi kapitány hatáskörébe. Olvashatunk a fejérkői jobbágyok 1520 körüli megmozdulásairól, az 1523-as Szávaszentdemeter-Nagyolaszi térségében magyar győzelemmel végződő csatáról, Szulejmán szultán állítólagos békeajánlatáról és a mohácsi csata előzményeiről, megismerhetjük a 16. század eleji magyar hadsereg sajátosságait, a külpolitikai eseményeket, illetve a nemességnek a török veszélyhez való viszonyulását. Az utolsó fejezetben a szerző Elkerülhető volt-e a középkori Magyar Királyság bukása? című eszmefuttatása kapott helyet. A kiadványt rövidítésjegyzék, a tanulmányok első megjelenési helyének listája, személy- és helynévmutató, angol és német nyelvű összefoglalás zárja.

Steve Crawford - Harckocsik ​a II. világháborúban
A ​harckocsi átalakította a II. világháború harctereit. 1939–41-ben a német Blitzkrieg elsöprő sikereit páncélosok ezrei vezette gépesített oszlopok aratták, míg 1943–45 szövetséges győzelmeit a tömegesen harcba vetett amerikai, brit és orosz harckocsihadosztályok. A kötet az európai, észak-afrikai és csendes-óceáni hadszíntér döntő fegyvereiről, a páncélozott harcjárművekről ad áttekintést.

Stephen Bull - Évszázadok ​fegyverei
A ​fegyverek története a legkorábbi időktől párhuzamosan haladt az emberiség általános technikai fejlődésével. Először egyszerű botokkal, kövekkel harcoltak az emberek egymás ellen - illetve vadásztak az állatokra -, majd a fémek elterjedésével változatosabbak lettek a fegyverek. A tetet védő páncélok is megjelentek: bőrre, erős textilre varrt fémpikkelyekből vagy bronzlapokból alakították ki az első darabokat. A középkor lovagjai már vasemberek, mozgó erődök voltak, tetőtől talpig vasba öltöztek, s lovaikat is páncél borította. Az íj és a hidegfegyverek uralták a csatatereket a XIV. századig, de az ekkor feltűnő első, kezdetleges tűzifegyverek még inkább csak megriasztották, mint irtották az ellenséget. A sokféle hidegfegyver - kardok, buzogányok, lándzsafélék stb. - mellett a tűzifegyverek is sok formában készültek. Évszázadokon át tökéletesítették a fegyverművesek az elsütő szerkezetet, hogy gyorsabb és biztonságosabb legyen a tüzelés, és egy töltéssel több lövést is le lehessen adni. A nagy hatóerejű tűzifegyverek természetesen megváltoztatták a háború menetét is. A hidegfegyverek és a páncélok lassan elmaradtak a katonák felszereléséből. A fegyver mindig is több volt, mint öldöklő szerszám. Viselése tükrözte tulajdonosának katonai rangját és társadalmi helyzetét. A lovaghoz hozzá tartozott a kard, a lándzsa, s még a XIX. század elejének nemessége is karddal felövezve jelent meg társadalmi eseményeken, ha az alkalom úgy kívánta. A díszfegyvereket, díszpáncélokat a férfiak ékszerként viselték, az óegyiptomi domborműves elefántcsont nyelű obszidiánkéstől a római aranyozott, ékkő berakásos díszsisakon és az arannyal, ezüsttel díszített középkori és reneszánsz díszpáncélokon át a drágakövekkel borított kardokig, tőrökig. A páncélokon még a korabeli ruhák és lábbelik divatja is visszatükröződött. Észre kell vennünk az örökké változó formákban a fegyverművesek és a páncélverők technikai és művészi tudását és találékonyságát is, ahogy egyre célszerűbbé, szebbé, díszesebbé alakították a darabokat. Könyvünk a kézifegyverek és a páncélok történetét mutatja be a görög és a római korban, a keresztes lovagok és a középkor emlékeit két fejezet írja le, a reneszánsz és a barokk időszak ismertetése után a tűzifegyverek fejlődését kíséri el a XIX. század végéig. Külön fejezet vázolja a keleti országok - Japán, Kínq, India, Törökország - hadművészetét, és körképet ad az afrikai, indián, délkelet-ázsiai, óceániai és ausztrál törzsek fegyvereiről. Az utolsó fejezet a vadászathoz és egyéb sportokhoz használatos fegyvereket ismerteti. Az igen gazdag angol, francia, amerikai és más múzeumokból válogatott pompás anyagról több mint 300 színes és fekete-fehér kép illusztrálva a történeti összefoglalást, és minden egyes képhez az adott tárgyról bő magyarázat tartozik.

Veress D. Csaba - Várak ​a Balaton körül
A ​Balatont övező domb- és hegyvidék ősidők óta a védelmet kereső ember menedéke volt: a történelem számos korszakának földvárai, erődítményei koronázzák a hegytetőket. A térség legmozgalmasabb időszaka a XVI–XVII. század, mikor két világbirodalom – a Habsburg és az Oszmán Birodalmak – végvárai és hadseregei néztek farkasszemet a tó két oldaláról. A kor legrészletesebb magyar forrásanyagával a balatoni várak rendelkeznek. Különösen Keszthely és környékének, valamint a Tapolcai-medence várkapitányainak fennmaradt levelezése jóvoltából. Így a legapróbb részletekig ismerjük a végek csatározásainak eseményeit, a várak erődítésének adatait, a katonák életkörülményeit. A Zrínyi Kiadó e könyvek a vártőrténeti sorozat keretében a térség mozgalmas hadtörténetét tárja fel az olvasónak rajzok, metszetek segítségével.

Szmetana György - „...talán ​még öt perc az élet...”
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Kálmán - A ​honfoglalás korának hadtörténete
Isten ​kegyelméből a teljes szellemi és fizikai erőben életének 98. esztendeje derekán járó Nagy Kálmán ny. huszárezredes, a Zrínyi Miklós Akadémia egykori professzora, a második világháborúban kötelességétteljesítő és az ötvenhatos szabadságharcban helyzetfelismerően önként cselekvő hős osztja meg legújabb könyvében mindazt a tudást, amit múltunk egy meghatározó korszakával kapcsolatosan sok évtized alatt felhalmozott. Ezúttal kutatási területei közül a Kárpát-medencei végleges magyar honfoglalás, valamint az ennek keretet adó megelőző és követő évtizedek hadtörténelméről írta meg mindazt, amit a késői utódoknak is tudniuk kell. Elméleti tudása és gyakorlati tapasztalata alapján eleven életközelbe hozza olvasóinak - visszatérően elvi, egyetemes történeti, magyar fejlődéstörténeti, katonapolitikai, hadvezéri, hadművészeti megközelítéssel - a 862-894 között a Keletről a Kárpát-medencébe és azon túl Nyugat felé irányulóan segítséget nyújtó, az Árpád fejedelem vezérletével 895-900 között e térségben a végleges honfoglalást megvalósító, az ugyancsak Árpád irányítása alatti 898-907 között vívott honvédő és a 900-970 közti, távoli déli, nyugati és keleti területekre is elvezető honbiztosító hadjáratok eseménytörténetét.

John Warry - A ​klasszikus világ hadművészete
Ez ​a sokrétűen (térképekkel, csatavázlatokkal, diagramokkal, látványos rekonstrukciós rajzokkal) illusztrált kötet a görög és a római világ (valamint a velük kapcsolatba került népek) hadművészetét, hadtörténetét tárgyalja a Kr. e. 1600 és Kr. u. 800 időhatárok között, a mükénéi civilizáció kialakulásától Ravenna elestéig, illetve a Szent Római Birodalom létrejöttéig. Bemutatja az ókori hadviselés taktikáit, fegyvereit, szervezetét, leírja a közkatonák életét és harci tevékenységét, de természetesen kiemelten tárgyalja a nagy egyéniségek, a hadvezérek (Akhilleusz és Alexandrosz, Sulla és Julius Caesar) tevékenységét, hadtörténeti jelentőségét. A könyv 14 fejezetben foglalja össze az antik hadtörténet, 125 (többnyire színes) fényképet, több mint 250 rekonstrukciós rajzot, 50 csata- és taktikai vázlatot, 16 térképet közöl.

Martin J. Dougherty - Michael E. Haskew - Phyllis G. Jestice - Rob S. Rice - Bibliai ​csaták
Könyvünk ​a bibliai kor húsz csatamezejére kalauzolja el az olvasót. Olyan harcokba, mint a Méróm vize, Mikmász, Samária és Lákis ostroma, a Mésa elleni háború, a babiloni hódítás, Emmaus, Bét-Cúr, Jeruzsálem ostroma és még sok más. Az egyes csaták tárgyalását lényegre törő, jól áttekinthető adattár vezeti be, amely részletes információkkal szolgál az ütközetek helyszínéről, dátumáról, a hadvezérekről, a harcoló egységek számáról és jellegéről, valamint az egyes csaták végső kimeneteléről. Több mint kétszáz színes és fekete-fehér térkép, műalkotás és fénykép illusztrálja a kötetet, megismertetve az olvasót magukkal a csatákkal, a főszereplőkkel, illetve a korabeli harctéri taktikákkal. A Bibliai csaták nélkülözhetetlen kézikönyv mindenkinek, aki érdeklődik az ókor történelme iránt.

Adolf Hitler - Mein ​Kampf
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Ismeretlen szerző - Magyarország ​hadtörténete I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

B. Szabó János - Somogyi Győző - Elfeledett ​háborúk - Magyar-bizánci harcok a X-XIII. században
Bizánc. ​Fényűző pompa, sötét ármányok, vérre menő teológiai viták, kifinomult művészet: egy birodalom ezeréves története sűrűsödik össze ebben a szóban. Ám hogy a Bizánci Birodalom közel négy évszázadon keresztül milyen fontos szerepet játszott a magyarok történetében, mára már eléggé elhalványult az emberek emlékezetében. Az egykori szomszédság emlékei közül a hadakozások történetét idézi fel ez a könyv, amellyel Somogyi Győző félbemaradt történészi pályafutásának adózom tisztelettel. A közismert festőművészről bizonyára kevesen tudják, hogy egykor tudományos ambíciói voltak, s komoly anyaggyűjtést végzett a népvándorlás kor és a Bizánci Birodalom hadtörténetéről. Munkám azon fejezetei, melyek a X. és XII. századi bizánci hadseregről szólnak, részben az ő félbemaradt kutatásain alapulnak. Emellett más szakterületeken sem kellett járatlan utakon elindulnom e munka megírásakor. Az elmúlt évtizedekben Moravcsik Gyula kitűnő fordításainak köszönhetően a nagyközönség számára is hozzáférhetővé váltak a magyarokkal foglalkozó bizánci források. Makk Ferenc és Kristó Gyula diplomácia- és hadtörténeti monográfiái pedig az egész tárgyalt korszakot áttekintették, s a honfoglalás korának más hazai szakértői is számos új munkát jelentettek meg az utóbbi években. Mivel külföldön a bizánci történelem kutatása reneszánszát éli, sok helyütt nem volt más feladatom, mint a magyar és külföldi tudósok eredményeinek összefoglalása, ismertetése. A források azonban még így is gátat szabnak az elbeszélésnek. A bizánci történetírók leírásait csak alig-alig lehet párhuzamba állítani a szűkösebb magyar eredetű forrásokkal, s ez az olvasóban óhatatlanul az elfogultság érzését keltheti. Hasonló a helyzet az illusztrációk esetében is. A kora középkori régészeti anyag óriási hiányosságai miatt olyan másodlagos forrásokat kényszerültünk felhasználni az illusztrációk elkészítéséhez, amelyek aligha ütik meg a régészeti rekonstrukcióhoz szükséges szigorú mércét. Ezen okok miatt időnként be kell érnünk az események vázlatos vagy egyoldalú bemutatásával is, ha mindennek ellenére fel szeretnénk mutatni valamit az Árpád-kor hadtörténetéből.

John Keegan - A ​tengeri hadviselés története
A ​kiváló brit hadtörténész könyvének tárgya: hogyan harcolt az ember a tengeren a sorhajók virágkorától a tengeralattjárók megjelenéséig. Elemzése négy kulcsfontosságú ütközetre koncentrál. Ezek a trafalgari, a jütlandi, a Midway-szigeteki és az atlanti-óceáni ütközet. A mű nemcsak ismerteti a tengeri hadviselés fejlődését a vitorlás hadihajóktól a csatahajókon át a repülőgép-anyahajókig és a tengeralattjárókig, hanem mintegy élményszerűvé is teszi az olvasó számára, hogy a csata ára – akár tengeren, akár szárazföldön vívják is – emberéletekben méretik. "A világ legkiválóbb hadtörténészének könyve." Tom Clancy

John Keegan - A ​parancsnoklás álarca
Ez ​a könyv hadvezérekről szól. Arról, hogy kik ők, milyen cselekedetek fűződnek a nevükhöz, s hogy e cselekedetek milyen kihatással vannak arra a világra, amelyben a közönséges halandók, férfiak és nők élnek. Hiszen egy tábornok – ez a szó már önmagában is kétértelmű – sokkal több a hadsereg egyszerű parancsnokánál. Lehet király vagy pap: Nagy Sándor mindkettőt megtestesítette egy személyben. Lehet diplomata: Marlborough és Eisenhower egyformán kiválóan értett a békítéshez és a stratégiához. Lehet inkább teoretikus, mint gyakorlati szakember: az idősebb Moltke inkább intellektuális képességeivel írta be nevét a történelembe, mintsem végrehajtói tehetségével. Parancsnokolhat az uralkodó helyetteseként, mint Wellington, vagy esetleg demokratikus gyülekezet felhatalmazásával, ahogy Grant kapta a hatalmát. Lehet demagógból zsarnokká avanzsált politikus, és mégis megőrizheti főparancsnoki hatalmát, ahogyan Hitlernek sikerült. A hadvezérség sokkal több, mint seregek vezénylete a harctéren. Hogy a megszokott kliséhez folyamodjunk, a hadsereg annak a társadalomnak a tükörképe, amely kiállítja. A célokat, amelyekért küzd és ahogyan küzd, az határozza meg, mit akar elérni az adott társadalom a háborúval és mit vár el a hadseregétől.

Kelly DeVries - A ​középkor nagy csatái, 1000-1500 - Hastingstől Konstantinápolyig
A ​középkori csaták, ostromok és hadjáratok a játékfilmek kedvelt témái, s amellett hogy igen látványosak - a maguk szörnyűségével és pátoszával -, nem egy nemzet múltjának kiemelkedő, sorsdöntő eseményévé váltak. A korszak hadászati, haditechnikai jellegzetességeit taglaló bevezetést követően ezek közül mutatnak be húszat a nagy formátumú, igényes kivitelű kiadvány szerzői. A fent említett kritériumoknak minden szempontból megfelel az évszámok szerint elrendezett gyűjtemény első és utolsó csataleírása: a Hastingsnél 1066-ban normannjai élén diadalt arató Hódító Vilmos új korszakot nyitott a brit sziget történetében, míg az 1471-es brunkebergi ütközet a svéd történelem fontos fordulópontja, a dán hegemónia elleni küzdelem jelentős diadala. A színes képekkel, rajzokkal, illetve dupla oldalas taktikai térképekkel illusztrált lapokon az alábbi csaták elevenednek még meg: Legnano (1176), Hattín (1187), Arszúf (1191), Château Gaillard (1203-4), Konstantinápoly (1203-4), Bouvines (1214), Liegnitz (1241), Csúd-tó (1242), Málta (1283), Bannockburn (1314), Sluys (1340), Crécy (1346), Nájera (1367), Nikápoly (1396), Tannenberg (1410), Agincourt (1415), Vítkov-hegy (1420), Konstantinápoly (1453). Rohamozó nehézlovasság, íjászok, ostromok, tengeri ütközetek és a korszak minden más hadi jellegzetessége bemutatásra kerül az események politikai összefüggéseit is felvillantó ismertetésekben. A könyvet bibliográfia és mutató zárja.

Bóna István - A ​hunok és nagykirályaik
A ​könyvben nincs szó olyan eseményről, amely ellentétben lenne a régészet tanúbizonyságával, s megfordítva: nem tárgyal olyan régészeti leletet sem, amely ne volna beilleszthető a hunokról és korszakukról egyre valósabb történeti képbe. A könyv ezért nem új hipotézis a hunokról, hanem máig terjedő ismereteink összefoglalása. Erőssége a Szerzőnek, hogy a késő antik-korai középkor történelmi tudományában is otthonos. A régészet eredményeit - kivált elméleteit - nem kellett ellenőrzés nélkül átvennie, mivel gyakorló régészként a leleteket és a hozzájuk kapcsolódó szakirodalmat jól ismeri. Ugyanakkor otthonosan mozog az írott forrásokra támaszkodó történettudományban is, lévén maga is történeti munkák szerzője és szerkesztője

William Urban - A ​teuton lovagok - A lovagrend hadtörténete
• ​A lovagrend új és fontos története • A középkori német keresztesek élete és cselekedetei • Felöleli Európa történelmének 500 évét A teuton lovagok valaha hatalmas és harcias résztvevői voltak a szent háborúnak. Történetük nagyrészt keresztes háborúkból és küzdelmekből állt. Ellenségeik féltek tőlük, de a keresztény világ tisztelte őket, és a Baltikumot és Észak-Németországot kézben tartva olyan félelmetes uralmat építettek fel, mely több mint 300 évig élte virágkorát Közép-Európában. Ez a fontos új könyv áttekinti a lovagrend megkapó történetét és felemelkedését; harcaikat a pogány poroszokkal; háborúik sorozatát Lengyelországgal és Litvániával; összecsapásukat Alekszandr Nyevszkij Oroszországával; és fokozatos hanyatlásukat a XIV. században. A könyv bővelkedik drámai epizódokban – mint a csata a befagyott Peipus-tavon 1242-ben, vagy a tannenbergi katasztrofális vereség –, de elsődleges témája a hatalom megtartásáért évről évre vívott küzdelem, a betörések és portyázó bandák visszaverése, és a hitetlen ellenfelek ellen vívott keresztes háború. És a keresztes háború volt az – bátorságukat fitogtató, merész és lovagias lovagjaival –, ami leginkább jellemezte és életben tartotta ezt a katonás, győzedelmes szent rendet. William Urban története közérthető és megragadó stílusban térképezi fel a rend felemelkedését és bukását, rávilágít a lovagok régóta félreértett tetteire és indítékaira.

George T. Denison - A ​lovasság története
Korszakalkotó ​pillanata volt a történelemnek, amikor az ember lóraszállt. Megváltozik a világ képe. Felgyorsul az élet, a történelem üteme. A röghöztapadó ember vánszorgását felváltja a lórapattant ember száguldása. Megjelenik a ló a harctereken. Már a bibliában is olvashatunk a lovak hadászati jelentőségéről. Az asszir Salmanassar lovassága mindent elsöpör, ami az útjába áll. Nagy Sándor lovasrohamaival hódítja meg Keletet, Hannibál a numibiai könnyűlovasságot veti harcba Róma ellen. Kelet felől az első valóban lovas nép jelenik meg Európa történetében, a hunok. Vad ellenállhatatlan lovasrohamaik az Örök Város kapujáig viszik őket. Aztán Mohamed vallásának lovastörzsei indulnak meg, hogy a Próféta szent zászlaját az arab sivatagok után áthozták Európába, és leomlanak előttük Granada és Cordoba falai. Aztán a lovak cipelik a páncélos lovagokat Elő-Ázsia perzselő napja alatt a Szentföldért vívott háborúkban. Majd jön a fohász Európa templomaiban: "De saggitis Hungarorum libera nos Domine!" Pár száz évvel később újabb lovasroham porfelhői tűnnek fel Ázsia felől: Dzsingisz kán lovasai a föld kerületének negyedét hódítják meg szívós kis lovaikon. Változik a szín. A kalandor Cortez 16 lóval egy egész világrész meghódításának veti meg alapjait. III. Richárd egy országot kínál egy lóért. A marengói lovasroham Napóleont a csillagokig emeli, hogy egy másik lovasroham Waterloonál Szent Ilona szigetére vesse. A balaklavai halálroham repíti a halhatatlanságba az angol könnyűlovasságot. Aztán ott látjuk a lovakat az I. világháború vérzivataraiban, ahol sorsuk csak hősi halál lehet. A lovasrohamokat, csatatereket borító lovasok és lovak halálhörgése zárja le. Még egyszer felvillan a régi dicsőség a lengyel lovasság tragikus rohamában a német páncélosok ellen. A ló a II. világháborúban búcsúzott tragikusan, de nem dicstelenül a történelemből.

Ismeretlen szerző - Magyar ​műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.