Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


marschlako
5.0/5

Mindig ​is szerettem kedvenc íróim gyermekkoráról olvasni. Különösen, ha ezek az írások saját tollukból származnak. Hiszen az írás szeretete egészen fiatal korból indul. Ki ne szeretett volna kisgyermekként mesélni, s a betűk ismeretével az olvasás mellett azonnal papírra is vetni kitalált történeteit. Éppen ezért olvasok előszeretettel kedvenc íróim gyermekkoráról, hogy megtudjam, honnan indult mesélőkedvük, mi formálta gondolatvilágukat.
Nemrégiben olvastam Fekete István novelláit göllei gyermekéveiről, s mivel írásaiban ugyanolyan tisztaság tükröződik, mit Selma Lagerlöf műveiben, így valami hasonlót vártam ettől a kötettől is, mint a _Cöndé_től vagy a _Csend_től. S nem is csalódtam benne. Bár történetmesélése talán (az írónőtől szokatlanul) kicsit döcögősebbre sikerült itt-ott, de a bennük megbújó emberség gyönyörűen példázta, miért olvasok szívesen múlt századi alkotásokat.


eme
5.0/5

Téli ​estén ajánlatos olvasni. Meleg szobában, beburkolózva, egy bögre tea/kávé mellett. Karácsonyi hangulatú könyv, tele szeretettel, békességgel, gyermeki őszinteséggel és ártatlansággal, meg persze az otthon, a család melegével. Mintha nagyanyó mesélne. Picit mások a történetek és a körülmények, az érzések és értékek viszont ugyanazok.
Szerettem azt az érzékenységet, ahogy az elbeszélő minden kis finom rezdülésre reagál, és ahogy végig sikerül megtartani a gyermeki perspektívát. Hétköznapi események nagy kalandjai és apró örömei elevenednek meg, ünnepek csodás fénye ragyog fel, van benne szomorúság és aggodalom is, de valahogy ezek is fájóan édessé válnak, mert mindent enyhébbé tesz a szeretet biztonsága. Nagyon megkedveltem a kis Selmát örömeivel, bánataival, terveivel, álmaival meg azzal a mindenek ellenére is érzehető magányosságával és talán ebből származó érzékenységével, empátiájával.
Nagyon jó volt elidőzni Morbakkában, kár, hogy hamar elfogytak a lapok, maradtam volna még…


meseanyu
4.0/5

Volt ​benne sok jó történet, de a stílus és a hangulat elmaradt attól, amit vártam.


vorosmacska
4.0/5

Az ​első női Nobel-díjas írónő ebben a könyvében visszatekint gyerekkorára, a morbakkai birtokon eltöltött évekre, pontosabban a 10-12 évesen átélt eseményekre. Nem is annyira önmaga van a középpontban, mint inkább a család és a rokonság, illetve a birtokra látogatók.
Történetmesélése lassú, az írások valamilyen szinten összetartoznak, de nincs íve, bevallom, időnként eluntam a kissé idealizált helyzeteket. Az mindenképp kirajzolódik, hogy Selma csodálatos gyerekkort tudhat maga mögött, és mindig is visszavágyott a családi birtokra {{amit apja alkoholizmusa miatt végül el kellett adni – persze erről nincs szó a könyvben, ott egy imádott, eszményített apa képe jelenik meg – de a Nobel-díj összegéből vissza tudta vásárolni és élete utolsó szakaszát itt élte le}}. Érezni, hogy idős korában készült a könyv, amikor az események már megszépülnek és szinte csak a jó marad meg az ember emlékezetében.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, mindenképp érdekes leírása a XIX. századi falusi létformának, és a kis Selma tiszta lelkivilága is áthatja a történeteket.


Joshua182
4.0/5

Kölyökkoromban ​kaptam a könyvet valahonnan, és akkoriban a címe bizony elrettentett az olvasástól, több okból is. Az utcánkban én kaptam meg másodikként a Képes Gyermekenciklopédiát, így akik a másik példány tulajával nem voltak jóban, hozzám zarándokoltak megtekinteni az említett enciklopédia nevezetes 500. oldalát. Ilyen sürgés-forgás közepette az “imidzsembe” nem fért bele, hogy a Winnetou-könyvek, az aktuális Rekordok Könyve, a Turbo-rágó matrica album és egyéb autós könyvek és ifjúsági kalandregények alkotta soványka könyvespolcomon ilyen című könyv is szerepeljen, hiszen (javarészt fiú) vendégeim, ha már ott voltak, természetesen a többi könyvet is végigvizslatták.
Így egy szekrény mélyére került a könyv, ott pihent egy-két évtizedet, aztán egy nagyobb takarítás alkalmával előkerült, már sárgás lapokkal, de jóval hívogatóbban, mint annak idején…
Rövid történetek ezek, az írónő gyermekkori visszaemlékezései, nagyon sajátos atmoszférával. Egy teljesen más kor, más világ életképei, a vidéki, önellátó életforma rövidke himnuszai, ahol a család, a méltóság még sokkal többet jelentettek, a szomszédok és falubeliek még kedvelték egymást, a boldogság pedig nem ment ritkaságszámba. A mai felgyorsult világunkból kitekintve számomra kicsit nehéz volt kapcsolódni ezzel a könyvvel, annak ellenére, hogy gyerekkoromból azért akad néhány hasonszőrű, “falusi” emlékem.
Ránézésre ifjúsági könyv, és talán valóban ennek a korcsoportnak szolgál a legtöbb értékkel, de meggyőződésem, hogy bármelyik korosztály talál benne értékes útravalót, szépen nyomon követhető benne a szerző útkeresése, belső konfliktusai és végül megvilágosodása a sorsának alakításában.
Engem személy szerint ezek a történetek erősen emlékeztettek az élet rövidségére, a pillanat mulandóságára, és a nyilvánvaló idillikus szépség mellett bizony szomorkás hangulatot is előidéztek bennem (pl. “A mi tavunk” c. történet). Számomra a gyermekkori mementó mellett egy gyengéd figyelmeztetés ez a könyv, hogy találjam meg és értékeljem a szépet minden pillanatban, mert bizony mindnyájunknak ketyeg az óra…


bozs
4.5/5

Annyira ​bájos….
Amikor elkezdek olvasni egy ilyen, két világháború közti könyvet, mindig elgondolkodom miről is szólhat, hiszen akkor még nem vette körül az embereket az a sok külső inger, ami most. Azért pár dolgot el tudtam képzelni olvasás előtt :) Miután becsuktam a könyvet megirigyeltem Selma-t, hogy ilyen élményekben gazdag gyerekkora volt, ahol állandóan feltalálták magukat a testvérekkel, unokatestvérekkel, ismerősökkel, barátokkal, tanárokkal. Ahol program volt még a házimunka is, amit én is nehezen viseltem gyerekként és sajnos a gyerekeimnek már lassan büntetés számba megy. Na, nem akarok sokat mesélni a rossz nevelésemről. :) Elbűvöltek a történetek, még akkor is ha némelyik szomorkás volt.


Fapicula
4.5/5

Szerettem ​olvasni, mert olyan semmi különösről nem szóló történet, ami mégiscsak szól valamiről.
Nem hosszú maga a könyv sem, ám a fejezetek külön-külön is megállnák a helyüket, novellaszerűen.


jevus
5.0/5

Ezt ​a könyvet nagyon jó volt olvasni. Egy svéd udvarházban élő kislány mindennapjairól van szó, akit hatalmas, szerető család vesz körül. Az ünnepnapok és a hétköznapok is olyan varázslatosak, az embereknek van értékrendjük és olyan tisztán élnek, hogy már-már sajnálom, hogy ez a világ már rég letűnt.


hunny
5.0/5

Amikor ​én kislány voltam… már olvastam ezt a könyvet, talán nem is egyszer, és az az emlék élt róla bennem, hogy gyönyörű és kerek. Most újraolvasva, hasonlóan a Nils Holgerssonhoz, máshová kerültek a hangsúlyok, de az értékelés változatlan. Egy darabig próbáltam külön odafigyelni, mennyire üt át a felnőtt gondolkodása vagy bármiféle didaktikus szándék az íráson, de végig egy okos, megfigyelő beállítottságú lány hangját hallottam. Némelyik fejezet különösen szép: pl. A mi tavunk, vagy A kút meséje. És amellett, ami általában a gyermekkor boldogságára emlékeztető a könyvben, a svéd udvarházak idilli, letűnőben lévő világa iránt is óhatatlanul nosztalgiát ébreszt.


almodozom
4.5/5

Igazi ​történetek igazi gyerekekkel, erősen érezhetően egy másik országban. Szerettem:)


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

47.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók