Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


jehuka
4.5/5

Kicsit ​(talán indokolatlanul is) hosszúra sikeredett ez a rész, de egyre több mindenre fény derül a különböző világok egymáshoz való viszonyáról és a Setét Toronyról, így könnyen túl tettem magamat ezen a kis apróságon. Végre ismét megnyílnak az ajtók a világok között (ismét nagyon szerettem a New Yorkban játszódó jeleneteket). Új szereplővel bővül a ka-tet Callahan atya személyében (a vámpír szál nem igazán tetszett, nagyon vontatottnak éreztem ezeket a részeket), ráadásul felbukkan Mia is, aki rengeteg új lehetőséget tartogathat még a jövőre nézve. Izgatottan várom a folytatást, és komolyan hiányozni fog a sorozat, ha egyszer a végére érek.


Hellena
4.0/5

A ​teljes értékelés olvasható a blogomon:
[[https://thedeathgoddess.blogspot.com/2020/09/stephen-king-callai-farkasok.html]]

A 4. kötetet még a tavasszal olvastam, és, bár ez nem volt olyan régen, nem jött rosszul az összefoglaló, amelyet az eddig történtekről kapunk a kötet elején. Segít felvenni a fonalat, noha egy kissé nehezen akart beindulni a regény.

Az eddigi részek közül a Callai farkasok cselekménye a legösszetettebb és legszövevényesebb. Mindössze egy hónapot ölelnek fel az események, hőseinknek viszont több fronton kell helytállniuk. A mi világunkban, ami nem mozdult el (valóban nem?), és ahol az idő mindig ugyanolyan tempóban halad is sokkal többnek érződne egy ilyen eseménydús hónap. Roland ¬és ka-tet-je Calla Bryn Strugis városába érkezik, amelynek lakóit, ahogy a fülszöveg is (egyébként hibásan) írja, a bizonyos időnként eljövő farkasoktól kell megvédeniük. Közben a mi világunkban is felmerül egy megoldandó ügy, és saját csoportjukon belül is gondokkal kell szembenézniük. Hőseinknek komoly stratégiát kell kidolgozniuk a farkasok ellen is, és a másik két problémára is megoldást kell találniuk. Ahogy az lenni szokott, mindhárom baj tetőzése nagyjából egy időpontra várható, egyáltalán nem mindegy tehát, hogy pontosan milyen sorrendben teszik meg a lépéseket.

Ahhoz, hogy előrébb jussanak, meg kell ismerniük Donald Callahan atya és Jamie Jaffords történetét is, mert ezekből kulcsfontosságú információkra tehetnek szert. Callahan atya révén a Callai farkasok története kapcsolódik a Borzalmak városához. Callahan atya szempontjából egyfajta folytatásnak is tekinthető. Az ő története a kötet sok oldalát tölti meg, részben elmesélve a Borzalmak városában leírtakat az ő szemszögéből, valamint számot adva a menekülése utáni életéről. Bevallom, ezt rövidebbre is foghatta volna King, egy ponton túl már untam a {{részegséget és az állandó visszaesést}}.

A sok mese, találgatás, tervezgetés miatt úgy tűnhet, hogy a történet semmit sem halad, cserébe viszont gazdagabbak leszünk egy jó nagy adag információval. Mégis úgy érzem, hogy ezek szükségesek, ha nem is feltétlenül ilyen terjedelemben; hiányérzetet keltene, ha kimaradtak volna. A vége erősen függő, és, bár a csata elég pörgős, összességében kicsit laposnak éreztem, nem volt olyan katartikus, mint amit vártam volna.

A főszereplők lassacskán változnak: Roland kezd emberi lenni, Jake lassan maga mögött hagyja a gyerekkorát, Eddie fokozatosan komolyodik, Suzannah pedig ebben a részben is egy új arcát mutatja meg (szó szerint). A kisváros lakóit is szinte kivétel nélkül kedveltem, egyszerű, de szerethető emberek. Callahan atyánál pedig nem tudtam megállni, hogy ne Father Ted jusson eszembe [[https://www.youtube.com/watch?v=ptd_h0dF7NE]]. A robotot nem bírtam; King is viszonylag ellenszenves figuraként tünteti fel.

A terjedelem ennél a kötetnél egy kissé a minőség rovására ment, de ettől függetlenül élvezhető volt. Ha nem egy nagyon rossz időszakban olvasom, lehet, hogy ez kevésbé tűnik fel.


ggizi
4.5/5

Hosszú ​volt, szó se róla. Callahan atya részeit nagyon elnyújtottnak éreztem, attól függetlenül, hogy érdekelt a története (”A fenébe is, én VALÓDI vagyok!”), de azért ennyire hosszan talán nem. Viszont ez a westernes hangulat, ami Calla vidékét jellemezte, nagyon jólesett. Ahogy megjelentek a harcosok, tanácskoztak, formálták a folken hozzáállását, és minden más… Rolandék részeit nagyon szerettem olvasni. És a vége…?! Eszméletlen jó volt!


smetalin
5.0/5

Come-come-commala
én ​még mindig nem unom
sá-lá-lá-lá


bokrichard
5.0/5

Az ​előző két kötet (itt a 4,5.-re is utalva) meglehetősen lassú haladása után üdítő volt ismét elkapni a “Sugarat”. A rengeteg könyves, és filmes utalás: zavar. A western feelinget nem szeretem. A vámpíroktól meg a hideg kiráz (lsd. Twilight). ÉS MÉGIS ANNYIRA JÓÓÓ!! King zseniálisan felépítette a körítést, kicsit ugyan túlontúl részletesre is, de akkor is letehetetlen, és ez a lényeg. A Farkasok elleni harc a legjobb, kár, hogy kevés ez a rész, de azt, ahogyan beleépítette őket, a hátterekkel meg mindennel hibátlan.
19-szer is el tudnám olvasni, olyan nagyszerű élmény! :))


Andrée
5.0/5

Újfent ​egy remek résszel gyarapodott a sorozat. Ahogyan nekem pedig egyre jobban belopja magát a szívembe.
A történet folytatása ismét tele egy halom érdekes eseménnyel. Sok-sok akcióval, kalanddal, egy régi-új, kedves szereplővel, akinek sorsa a korábban olvasott „saját” történetében nem lett lezárva, hát most már értem miért. Ebben a kötetben bőségesen el lett mesélve [spoiler] Callahan atya vándorlása a Borzalmak városa eseményei után[/spoiler], baromi jól ki lett találva ez a része a nagy történetnek.
Ezen felül el lettünk kényeztetve egy egész sor misztikummal és rejtéllyel, némi árulással és persze a könyv végére rengeteg [spoiler] lövöldözéssel és halállal.[/spoiler]
Mindez ismét több helyszínen és időben, valóságban(?). Hiszen ez a [spoiler]New York valamelyest más, mint a korábban megismert New York. [/spoiler] Ebbe fogok én belekavarodni a végére nagyon :) De nem bánom, mert kellően elgondolkodtató és élvezetes továbbra is.
Mindezeket persze nem lehet belezsúfolni párszáz oldalba, úgyhogy ismét egy terjedelmes elbeszélés lett a vége. Viszont szerintem ez kellett, fölösleges részeket én nem találtam a könyvben, örülök, hogy ilyen részletesen el lett mesélve minden.


Röfipingvin
4.0/5

Erősen ​függőséget tud ám okozni…


Végérvényesen ​eldőlt, ami eddig is azért már érett: nem szeretem ezt a sorozatot. Voltak részek, amiket élveztem (mondjuk a második és a harmadik kötet tetszett), de az utóbbi hármon már szó szerint csak végigrágtam magam a becsület kedvéért. A Callai farkasok számomra olvashatóbb volt, mint az előző kötet, de ez nem változtat azon, hogy rendkíííívül túlírtnak, unalmasnak találom. Zavar az is, hogy hiába olvastam az előző köteteket is, annyi sajátságos kifejezés kíséri ezt a történetet, ami számomra megnehezíti a szöveg értelmezését.
Callahan atya és a Borzalmak városa átemelése viszont kifejezetten tetszett, különösen az Epilógus. (és tényleg nem csak azért, mert az már a könyv végét jelezte)


Voorhees
4.0/5

Valószínűleg ​ez a kötet a sorozat legterjengősebb, leglassabban építkező része. Mégis sok fontos dolgot tudunk meg a végkifejlet szempontjából. Mielőtt kedvenc ka-tetünk becsordogál Calla falvába, a révülésben számos kérdésre választ kapunk, és legalább ennyit vet fel. És természetesen Susannah randevúja a démonnal a körnél, ahol Jake átjött, sem marad következmények nélküli.

Meg kell emelnem a kalapomat King kemény munkája előtt. Egy ilyen terjedelmű sorozatnál sem sajnálja az időt a szereplők bemutatására, és a regényben részletekbe menően megismerhetjük Calla Bryn Sturgis lakosait, személyes érdekeltségeiket és motivációikat. A történet szempontjából a legfontosabb szereplő Callahan atya. Aki nem olvasta a Borzalmak Városát, de szeretné, mindenképpen tegye meg a regény elolvasása előtt, mivel ebben a kötetben minden fontos esemény benne van a bukott pap életéből.

Túl sok mindent nem lehet leírni a cselekmény részletezése nélkül. A ka-tet néha kínosan lassan, de felkészül a kis városka védelmére, és a szerző néhol csöpögteti az információt. A lényegi, végső összecsapás gyakorlatilag ötven oldalon belül lezajlik.

Akármennyire lassan is építkezik, mindig is King marad az egyik kedvenc íróm. Nála továbbra sincs elvarratlan szál, semmi sem marad magyarázat nélkül, és az olvasó biztos lehet benne, megkapja a várva várt izgalmat is, kellő mennyiségű drámával egybekötve. Azt hiszem, az idősebb Slightman büntetését maga Salamon király sem oldhatta volna meg bölcsebben.

Kevés váratlan fordulatot és izgalmat tartogat, inkább építkező, “töltelék” kötet a sorozat lezárása szempontjából. De kihagyhatatlan és megkerülhetetlen. Talán kicsit bele is feledkezett az olvasó Calla álmos életébe, ahogy az előző kötetben Mejis lassan csordogáló mindennapjaiba. A harcosoknak persze ez is csak egy állomás Mennykőcsapás, és a Setét Torony felé. Vajon Rolandnak van igaza, és minden egyes összescsapással távolabb kerül a Torony tőle és csapatától? A sorozat újraolvasása során is biztos vagyok benne, a szerző hozzá méltó lezárást tartogat a Harcos történetének.


A_S1M0N
5.0/5

2018—-
King ​remekül tartja fenn a figyelmet, ráadásul úgy éri ezt el, hogy elhint pár érdekes dolgot, de ahelyett, hogy ezeket kifejtené, inkább későbbre hagyja, és más felé tereli a figyelmet, de eközben mégis az elszórt morzsákra gondol az olvasó, én legalábbis így voltam ezzel.

Őszintén szólva {{Callahan}} atyára már nem emlékeztem, régen olvastam már a {{Borzalmak városát}}, de tetszik, hogy King egész univerzuma lényegében a Setét Torony könyvek köré épül, sok utalás van a többi művére.


2020—-
A sorozatból ez a második kedvencem, a King által, az előszóban elmondottak nagyon is igazak, itt jön át igazán a vadnyugati hangulat, egyszerűen zseniális ez az ember! Rolandról újabb, elképzelhetetlen dolgokat tudunk meg, társai is csak tátott szájjal nézik, ahogy {{eljárja a commalát}}, de zsenialitásáról is bizonyságot tesz, hihetetlen könnyedséggel {{vezeti félre Calla népét, részigazságokat oszt meg velük, vagy éppen bődületes marhaságokat, egyúttal viszont a társainak is csak az utolsó pillanatban számol be tervének minden pontjáról, akiknek köszönhetően viszont értékes információkhoz jut}}.
Calla lakosai remekül megírt karakterek, sokukat lehet megkedvelni, de ennek ellenkezőjére is akad példa, valamint ott van {{Andy a robot, akivel szemben elég hamar bizalmatlan lesz az ember, nem alaptalanul}}.
Ahogy 2018-ban is írtam, King nagyon jól vezeti fel az egyes szálakat, elszórja a morzsákat, majd áttér egy másikra, ezt pedig többször is eljátssza, végig fenntartva az érdeklődést. Vannak titkok, amiket a szereplők ismernek, elénk azonban csak később tárja fel a megoldást, bár szerintem rá lehet jönni a dolgokra magunktól is.
Másodszorra olvasva itt is sokkal jobban tudtam a részletekre figyelni, a sok külön cselekményszálra, amik aztán végül egy pontban érnek véget, de kiemelném még {{Callahan atyát, akinek igazán megrázó történetet írt King a Borzalmak városában megismertek utánra is, zseniálisan kapcsolta össze a két történetet, aminek csúcspontjában maga az író áll majd}}.
Írhatnék még rengeteget a cselekményről, nagyrészt imádtam, a visszatérés {{New Yorkba is tetszett, egyedüli negatívum Susannah/Mia szála, azt kissé untam, másodszorra tartok is kissé a folytatástól, amiben ez lesz az egyik fő szál, de majd meglátom mennyire tud lekötni}}.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

19.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók