Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Chiara
5.0/5

Amikor ​egy kislány és egy kisfiú túl hamar felnő… Amikor értelmetlen, embertelen halált hal, csak mert rossz időben, rossz helyen, egy bizonyos családba született. Sokan tagadják a Holokauszt tényét. Talán szégyenből. Talán bűntudatból. Talán mert nem akarják elhinni, hogy ennyi gonoszság szorulhat emberbe. Nem szabad megengedni, hogy feledésbe merüljön! Nem történhet meg még egyszer! Emlékeznünk kell, ha még oly’ fájdalmas is! Azért, hogy tudjuk: meg kell akadályozni! Fel kell lépni a megkülönböztetések ellen!

Nem tudok és nem is akarok kívülállóként gondolkodni. Érintett vagyok.

  • mint anya: mert vannak gyermekeim, és féltem őket. Mindentől, és mindenkitől, aki ártani akarna nekik.
  • mint nő: mert a halál biztosan nem a legrosszabb, ami ilyen helyzetben történhet egy nővel.
  • mint magyar állampolgár: mert elég közel laktam a néhai pesti gettóhoz. Van a helynek egy elég nyomasztó hangulata… Többször jártam a Holokauszt múzeumban is. #sosem sikerült száraz szemmel kijönnöm.# Nyitott szemmel járkálok a budapesti épületekben. Túl sokban van emléktábla, honnan-hány embert hurcoltak el.
    *mint ember: mert ember embernek farkasa, és nem tudhatom, mikor kezdenek üldözni valamely népcsoportot faji, nemi, politikai, származási, szexuális vagy vallási hovatartozása miatt.
    *Származásilag is: csak két generációt kell visszalépnem, és üldözött a családom. Nagymamám csak gettóban volt. “Csak” mondom, hisz ő túlélte, nagyjából egészségesen. De elmesélte milyen sorsuk volt a nőknek a náciuralom alatt, majd a “felszabadító” szovjet hadsereg is tiszteletét tette. Nagypapám családja Auschwitzban maradt. Férfiak, nők, gyerekek. Majdnem a teljes vérvonal. Nekünk is volt Anne Frank-unk. Ő is 15 éves volt… :(((

Nem tudok kívülálló maradni, pedig az anyám római katolikus-tehát én magam nem vagyok zsidó. Sajnos!

A könyv “értékelhetetlen”. Nincs szempont, ami alapján besorolhatnám. 5 csillag, mert ha csak egyetlen olvasója is fellép majd az embertelenség ellen, már célját érte.

Ne feledjük: „Wer nur ein einziges Leben rettet, rettet die ganze Welt“ („Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.”)


Évy
5.0/5

Nem ​tudok öt csillagnál kevesebbet adni. Eddig csak Anne naplóját olvastam. Nem sokkal vagyok idősebb, mint Anne. Az, hogy az egész család el tudott rejtőzni a rendőrség elől, az elképesztő.
De szerintem nem ez a legfontosabb az egész könyvben. Hanem Anne, aki egy teljesen normális lány, de kénytelen elbújni. És ezt nem lehet letagadni.
Egyszer az iskolában volt egy Anne Frank kiállítás, ahová diákok mehettek tárlatvezetőnek. Én is elmentem, így találkoztam Anne történetével. Már a könyv elolvasása előtt tudtam róla szinte mindent – már ami a tényeket illeti. “Ez az az ablak, ahonnan kiláthatott a fára” és a többi. De nagy élmény volt.
És már tudom, hogy akkor mi hiányzott. Anne naplója. Az érzései. A gondolatai.
Örülök, hogy olvashattam, kár lett volna kihagyni.


Łaetitia
5.0/5

Szerintem ​nagyon jó megoldás, hogy a méltán híres Anne Frank naplója mellett szerepel a kis Dawid Rubinowicz naplója. Véleténül bukkantam rá erre a példányra a könyvtárban, de határozottan nem bántam meg!


padamak
4.0/5

Nem ​is tudom, szabad-e az ilyet csillagozni…
Anne Frank igazi csitri. A megbélyegzettségéből fakadó elzártság és minden velejárója őszintén kiíródott lelke mélyéből, szépre és biztonságra vágyódásából, nemesedő koraéréséből. (171 naplóbejegyzés; 02.28 5:45 – 03.07. 23:45) Szomorú, hogy ilyeneken kell egy érlelődő leányzónak rettegnie…
Dawid Rubinowicz ifjonti, majdhogynem kisded kalandjai mind az apja iránti féltésből fakadnak, hogy elviszik-e, majd visszatér-e. (166 naplóbejegyzés 116,5 füzetoldalon;03.11. 7:05 – 03.16. 11:07) Szomorú, hogy ilyeneken kell egy cseperedő fiúcskának izgulnia…
Telitalálat ezt a két naplót egybekötve tárni az együttérzésre kapható közönség elé. Én megköszönöm, hogy beletekinthettem, -mélyedhettem, -együttérezhettem.
Shalom!


Fapicula
4.5/5

Régi ​elmaradásomat pótoltam ennek a könyvnek az elolvasásával. Érdekes volt, ám be kell vallanom, hogy egy picit többet vártam tőle. Anne naplója rávilágított egy értelmiségi, a bujkálás előtt jómódban élő, szabad szellemben nevelt kislány gondolataira, az őt körülvevő világról alkotott képére. Néhol elszomorodtam, ám bevallom, néhol kicsit háborogtam a hozzáállásán. De itt mindig figyelmeztettem magam, hogy egy kamasz kislány gondolatait olvashatjuk, akiben azért van önzőség és öntudat is. Ugyanakkor valóban nekem is eszembe jutott, hogy talán ezeket a sorokat tényleg nem egy 13 éves írta.
Dawid naplója megrázóbb volt, mert nagyobb rálátást nyújtott a lengyelországi zsidók megpróbáltatásaira.


szuzii
-/5

Megrendítő, ​szomorú, szörnyű ez a könyv, hogy megtörtént. Valakit azért megbélyegeznek, mert más mint a többi. Származás miatt. Minden ember bőrbe csomagolva, érzelmekkel, érzésekkel. Mindenki tud fájdalmat érezni, mint test és lelki. Ennek a gyereknek, nem volt gyerekkora. Gyorsan kellett felnőtté válni. Állandó rettegés, félelem, üldözés, éhséget kellett megismerni. Mégis ott volt a fény, a remény, a szemében. De igenis megmenekülnek és boldog emberek lesznek. Szörnyű lehetett az apjának, hogy semmi és senki nem maradt neki. Csak egy naplót tudott átölelni, mert piciben de ott maradt Anna Frank az ő kislánya.
David élete is szomorú, és szörnyű. Játékkal kellene foglalkoznia, de mindennapját a félelem és rettegés tölti be.


Összeszorulaszivem:| ​Imádtam.:(<3


Már ​régóta szemeztem Anna Frank naplójával, de végül most jutottam el oda, hogy belekezdjek, s ráadásként egy másik naplót is kaptam mellé. Kezdjünk az elsővel!
Anna életkorához képest hatalmas értelemmel ír, egy igazi művészt ismerhetünk meg általa. Érdekes módon megtaláltam benne magamat. Az érzései, lelki problémái, mind eggyé olvadtak az enyéimmel. Csodálatos volt végigkísérni a fejlődését, nővé válását. Viszont szörnyű felfogni azt, ami végül vele történt, mert azt látom, hogy mennyi mindenről maradt le, mi lehetett volna belőle. Előtte állt még az élet. Azonban a neve fennmaradt és tanított minket.
Dawid vele szemben összeszedettlenebbül ír, még gyermeki a megfogalmazása. Ám ő is fejlődik, s általa a kinti világot szemlélhetjük meg.
Megfogalmazni sem tudom, hogy pontosan mit érzek most. Sírnék, zokognék és meglehetősen furcsa lehet, de legszívesebben melettük lennék, hogy velük éljem át, bátorítsam őket. Habár, szerintem ők mindketten erősek voltak és bizonyára én lettem volna az, aki támogatásra szorul. Szörnyű, hogy az embereknek egy ilyen világot kellett megélniük, azonban ez a két gyermek mégis reménykedett. Én mondom, ők az igazi hősök!


edka
-/5

Anne ​Frank naplójával iszonyatosan megizzadtam. Volt benne pár gyönyörű gondolat, viszont összességében számomra elég szenvedős volt a stílus. Nagyon akartam szeretni, de nem ment. :(


R_Kingaa
5.0/5

Teljesen ​véletlen találkozás volt, talán a sors akarta, hogy így legyen. Az egyik antikváriumban találtam rá erre a könyvre, Anne Frank méltán híres naplóját már régóta el szerettem volna olvasni, így hát hazajött velem. Azt azonban nem is sejtettem, hogy egy helyett kettő szívbemarkoló történetet kapok. Végtelenül örülök és végtelenül szomorú vagyok. Örülök, mert megismertem még egy életutat, mely legalább annyira értékes volt, mint Anne Franké. Szomorú vagyok, mert ez az út nagyon rövid volt és hihetetlenül gyorsan véget ért. Mindazonáltal szeretném külön választani a két naplót.

Drága Anne!
El sem hinnéd mekkora értéket képvisel a naplód. Mindjárt az elején rokonszenvvel viseltettem irántad. Megkedveltelek, veled éreztem, szörnyű, hogy miket kellett átélnetek. Lépésről- lépésre nyomon követtem az eseményeket, legyen szó egy szegényes étkezés leírásáról, vagy egy felemelő, boldog, szerelmes pillanatról. Borzasztó lehetett nap mint nap félelemben, aggódásban, nyomorúságban, éhezésben, rettegésben, kétségbeesésben és bezártságban élni, több mint két évig. De te tudtál máshogy élni! Minden emberfeletti megpróbáltatás ellenére vidám voltál, bizakodó, reménykedő, tervezgető és olykor-olykor még talán boldog is. Tervezgetted a jövődet, olvasással és tanulással, egyszóval művelődéssel töltötted minden idődet, és elhatároztad, hogy a szabadulás után író szeretnél lenni. Tele voltál tervekkel és életkedvvel. Mindezt pedig 13-14 évesen! Döbbenetes és egyben csodálatra méltó! Én erre biztosan nem lettem volna képes!
Nem egyszer éreztem irántad megértést és felnyitottad a szemem néhány dologgal kapcsolatban, amit igazán köszönök. Mindvégig tudtam, hogy mi lesz a történeted vége, csak azt nem, hogy mikor és miként következik be. Most már tudom. Váratlanul és végtelenül szomorúan!
A naplód félbeszakításával és a történeted végét rekonstruáló események leírásával megkaptam a választ a kérdéseimre. Ennek köszönhetően megismertem a végső perceket, a bujdosó család életútjának legvégét. E nélkül a dokumentum nélkül az egésznek nem lenne befejezése, nem lehetne maradéktalanul megérteni mindent. Tehát igen hálás vagyok érte. Elsősorban Pimnek, aki egyedüli túlélőként megosztotta kislánya naplóját a világgal.
Anne neked pedig köszönöm, hogy mindezt leírtad, hogy a világ tanulhasson belőle. Ha akar! És nagyon remélem, hogy akar! Hiszen mindez nem történhet meg még egyszer! Okulnunk kell a hibáinkból, nemet kell mondani a megkülönböztetésekre és az erőszakra! Ma már számtalan példa van előttünk, de ha ezekről megfeledkezünk, akkor hiába halt meg sok millió szegény, szerencsétlen, ártatlan ember! Nem szabad hagynunk, hogy ez még egyszer megismétlődjön!!

Dawid Rubinowicz naplója nem sokban hasonlít Anne Frankéra. Habár Dawid egyidős volt a lánnyal, a fiúk később érnek, azonban Dawidnak vitathatatlanul gyorsan fel kellett nőnie. Idősebbé tették a szörnyűségek, amiknek szemtanúja volt. Hiszen érintett volt a faluját sújtó borzalmakban. A naplója nem tükröz annyi információt és érzelmet, mint Anneé, viszont ennek ellenére ugyanolyan értékes számunkra, kétségkívül megjeleníti a korszak borzalmait egy lengyel anyanyelvű, zsidó származású kisfiú szemszögéből.
Dawid naplóját az utána következő rekonstrukciós nyomozás egészíti és érteti meg igazán. Ha ez nem volna, bizony sok kérdés maradna megválaszolatlanul bennem. Így viszont egyre növekvő aggodalommal és kíváncsisággal fogyasztottam az oldalakat. Hálás vagyok az újságírónőnek a sok nyomozásért, kutakodásért az oly távoli múltban, és azért, hogy mindezt ismertté tette a világ számára.

A hihetetlenül megrendítő és az elevenbe vágóan valóságos utószó miatt pedig Hegedűs Gézát illeti a dicséret és a hála. Ez az utószó nagyon meghatott és menthetetlenül elgondolkodásra késztetett. Minden egyes szava igaz tényként jellemezték az embert.
Úgy érzem a könyvet több mély sóhaj közben letéve, hogy e kötet elolvasása nélkül kevesebb lennék, hiányzott volna belőlem egy igen fontos rész.
Végtelenül örülök, hogy a sors az utamba sodorta ezt a könyvet, és így egy igazán értékes művel gazdagodott a magánkönyvtáram.
Minden embernek melegen ajánlom ezt a könyvet, és egyértelműen kötelezővé tenném!!


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

10.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók