A Szólj, emlékezet!-nek 1966-ban jelent meg a végleges változata, amikor Nabokov – főként a Lolitá-nak köszönhetően – már a világ legismertebb írói közé tartozott. A sokak által a világirodalom legművészibb önéletrajzának tartott regény különös lélektani feszültségét a paradicsomi gyermekkor utáni sóvárgás, az emigránslétből az oroszországi évekre való visszatekintés nosztalgiája adja. Megismerkedhetünk Nabokov szüleivel, egy idilli polgári élettel a XX. század első éveiben, különös fénytörésben, egy érzékeny gyerek szemén keresztül látjuk a kor politikai csatározásait, ragyogó portrékat olvashatunk a nevelőnőkről és tanárokról, akiket Nabokov az emlékezet múzsája, Mnémoszüné segítségével bámulatos élethűségben varázsol elénk… Megtudhatjuk, hogyan kezdődtek Nabokov egész életen át tartó szenvedélyei: a lepkék, a sakkfeladványok és az irodalom iránti rajongása… S azt is, ki volt ifjúkori szerelme, akinek alakja ilyen-olyan metamorfózisok nyomán oly sok regényében megjelenik. Majd jönnek az 1917-es zűrzavaros események és a Nabokov-család emigrálása; a cambridge-i évek, a berlini élet és az első írói sikerek; a berlini orosz irodalmi emigráció képei: Bunyin és Hodaszevics alakja… S aztán a nagy szerelem – melyről Nabokov hallgat, de érezni, hogy minden sora mögött ott van Vera, a felesége –, Dmitrij fiuk születése és első évei: a legapróbb mozzanatokig fölidézett idő csodája: „Tudod, még mindig érzem a csuklómban a gyermekkocsi-tologató fortélyainak emlékét: könnyed nyomás a fogantyún, és a kocsi máris ágaskodik, felkecmereg az útpadkára.”
A Szólj, emlékezet leginkább a sors finom belső motívumainak feltárása, semmint hagyományos önéletrajz: a szó egyik legnagyobb XX. századi mesterének különlegesen érzékeny remekműve.
Kapcsolódó könyvek
Vladimir Nabokov - Nézd a Harlekint!
Nabokov utolsó regénye, amely halála előtt három évvel, 1974-ben jelent meg, egy orosz-amerikai író, Vagyim Vagyimovics N. önéletrajza.
Szatirikus portré önmagáról, paródia, az író magánéletét fürkésző életrajzírók kigúnyolása? Sokféleképpen értelmezték már ezt a rejtélyes művet, amelynek hőse oly sok mindenben hasonlít Nabokovhoz,s ugyanakkor mégis szinte az ellentéte. Vagyim Vagyimovics megbízhatatlan narrátor, aki arra sem emlékszik pontosan, hogy hány felesége volt (mint kiderül, négy), de a magánéletében sohasem találja meg a boldogságot - jóllehet ő valójában átéli azt, amit Humbert Humbert a Lolitá-ban: egy Bel nevű kamasz lánnyal utazza be Amerikát.
Mulatságos, szellemes, meghökkentő regény - egy nagyszerű életmű méltó lezárása.
Vladimir Nabokov - Camera obscura
Bruno Kretschmar köztiszteletben álló műgyűjtő, vonzó külsejű, jó kedélyű férfi, feleségét is, kislányát is szereti, s mégis hiányzik valami az életéből. Ez a valami természetesen az igazi, nagy szerelem - nem hagyja nyugodni a "titokzatos, értelmetlen vágy, hogy olyan ifjú szépségeket birtokoljon, akiket úgysem érinthet meg soha."
A tizenhat éves Magda Peters is csak homályosan sejti, mire vágyik. A messzi távolban ott dereng előtte az ünnepelt filmszínésznő képe. Egy elegáns, fókaprém galléros kabátot viselő úr lakkozott autóba ülteti... De egyenlőre csak szegény jegyszedőlány egy berlini moziban. Bruno Kretschmart talán a végzete sodorja éppen ebbe a moziba, hogy megláthassa azt a "gyönyörű, félelmetesen gyönyörű arcot..."
Stephen King - A coloradói kölyök
Maine partjainál, egy szigeten halott férfit találnak. Nincs nála irat, testén nincs ismertetőjegy, így személyazonossága megállapíthatatlan. A rendőrség hamar lezárja az ügyet. Csupán a helyi lap két újságírója és egy végzős diák szívós munkájának köszönhető, hogy több mint egy év után fény derül az áldozat kilétére. És itt kezdődik az igazi rejtély. Ugyanis minél többet tudnak meg az áldozatról, illetve halálának körülményeiről, annál kevésbé érthető az eset. Mi ez? Képtelen bűnügy? Vagy valami még ennél is furcsább?
A kimeríthetetlen fantáziájú Stephen King ezúttal a krimi műfajban, ám a tőle megszokott módon, pillanatnyi lazítást sem engedélyezve kalauzolja az olvasót a lélek sötét mélyére.
Vladimir Nabokov - Terra incognita
Elbeszéléseit - akár regényeit - olvasva azt tapasztaljuk, hogy Nabokovról nagyjából mindent el lehet mondani, amit íróról, irodalomról eddig elmondtak, és mindennek az ellenkezője is igaz. Ugyanúgy írt "sült realista" műveket, mint metafizikai, ismeretelméleti kérdéseket jungi ősképekkel, gnoszeológiai bohóctréfákkal megjelenítő, szójátékokból formált regényeket; vannak művei, amelyek "lefekszenek" az elvárásoknak, máskor úgy semmibe veszi az éppen uralkodó ízlést, mint egy feudális nagyúr legutolsó jobbágya lelkivilágát; életszagú orosz emigránsok, német, amerikai kisemberek együtt jelennek meg a világirodalom jellegzetes figuráinak tulajdonságaival felruházott "absztrakt" hősökkel; a hétköznapi élet lestrapált színhelyeiről járatlan metafizikai mezőkre nyílik írásaiban átjárás - és hogy ezt a bőséget megduplázzuk, említsük meg, hogy oroszul és angolul is egyforma színvonalon írt.
Ljudmila Ulickaja - Elsők és utolsók
Aki ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az ,,igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a ,,szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója.
Vladimir Nabokov - Tündöklés
Bíborszínű naplementék, éjszakai pisztolyos útonálló, forró, nyugodt nyár egy provanszi faluban, a svájci Alpok sziklás szirtjei - Martin, a Tündöklés romantikára éhes, örök kamasz főhőse mindezt átélheti, mégis úgy érzi, nem teljes az élete. Hiába beavató kalandja egy érett asszonnyal, hiába az örömlányok ölelése, mégis a sóvárgó és reménytelen szerelem tartja vonzásában. Oroszországból emigrál, Cambridge-ben tanul, Berlinben is él, ahogyan megalkotója, Vladimir Nabokov is, aki ennek a regényalakjának adta kölcsön legtöbb önéletrajzi vonását. És nekiadta a természetre gyönyörrel rácsodálkozó tekintetét is, hogy megmutassa a végtelen tenger tükrét, az éjszakai vonatút villódzásait, a tücsökciripeléses, tobzódó és merengő mediterrán idillt. Martin végül egy nagy tervnek, egy kockázatos, magányos akció előkészítésének szenteli életét, amelynek értelme az, hogy élete ettől értelmet nyer.
Lionel Shriver - Beszélnünk kell Kevinről
Eva soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt.
Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával.
A regény egy magával ragadó, érdekfeszítő és visszhangokat keltő történetet mesél el, amely robbanásszerű, kísérteties végkifejletbe torkollik.
Vladimir Nabokov - Laura modellje
Igazi irodalomtörténeti szenzáció Nabokov utolsó, befejezetlen regényének megjelenése - és csemege a szerző sok millió olvasójának világszerte. Bepillanthatunk annak a zseniális elmének a működésébe, amely halhatatlan remekművek egész sorát alkotta meg. Az 1977-ben elhunyt Nabokov azzal bízta feleségére, Verára a kéziratot, hogy égesse el, de az asszony nem volt rá képes. Mikor 1991-ben ő is elhunyt, a hagyaték Nabokov fiára szállt. A kézirat egy svájci széfben pihent, és Dmitri Nabokov hosszas vívódás után döntött úgy, hogy engedi a megjelentetését. A 138 jegyzetlapon fennmaradt kézirat egy művészi erotikus regény kezdeménye: hősei egy Philip Wild nevű tudós és felesége, a szexuálisan túlfűtött Flora. A regény főként a halál kérdéseivel foglalkozik - Wild meditáción keresztül próbálja elpusztítani önmagát...
Stephen King - A boszorkánylány
Volt egy kislány, aki élte a diáklányok átlagos életét... Volt egy kislány, ártatlan, sebezhető, védtelen... Most azonban valami, ami idegen és rettenetesen rémítő, elszabadul és nem ismeri a kegyelmet... Ő a boszorkánylány. Lételeme: a pusztítás. A borzongás nagymesterének első könyve - a kritikák szerint - egyben a legjobb is. A Boszorkánylány első "Kinges" regények közül, melynek főszerepét olyan világsztárok játszották mint: John Travolta és Sissy Spacek.
Kurt Vonnegut - Virágvasárnap
A második világháború annyira rettenetes volt, hogy Adolf Hitler öngyilkos lett miatta."
Rajongóinak milliói szerte a bolygón idén ünneplik a Mester, Kurt Vonnegut 80. születésnapját.
A Virágvasárnap különös önéletrajzi gyűjtemény. Egy bölcs gondolkodó meghökkentő, önvizsgálatra késztető tételeit és kételyeit ismerhetjük meg belőle Istenről, családról, az univerzumról, vagy éppen a pontos vessző átkairól.
„Grand-slam: ez a cél - írja Vonnegut a kötet bevezetőjében. - A többit meglátjuk."
*
„Nincs kizárva - véli a szerző -, hogy a mi bolygónk az Édenkert. Ha ez így volna, most is benne élünk. Az is lehet, hogy az a sok tudás megrontott bennünket és javában csúszunk-mászunk a kijárat felé... Az ember oly remekül ért a lakatos munkákhoz. Valahogy belülről zárjuk magunkra ezt a kaput/'
Stephen King - Nem jön szememre álom
Ralph Robertsnek van egy kis problémája: újabban alvászavarokkal küszködik. Vagyishogy jóformán le se hunyja a szemét. Miközben pokoli kínokat áll ki, különös dolgokra lesz figyelmes megszokott környezetében: látomásai vannak, amelyek mégsem nevezhetők egykönnyen a képzelet szülöttének.
Komoly probléma - bár talán nem is olyan ritka, mint hinnénk. De hát Ralph világéletében Maine államban, Derryben élt, márpedig Derry közismerten más, mint a többi város. Most is valami hátborzongató zajlik Derryben, a hétköznapi élet megszokott felszíne alatt lenyűgöző és rémítő erők dolgoznak. A természetes és véletlen halálok száma egyre nő, s Ralph valahogy nyakig benne van az egészben. A barátai nemkülönben. Akárcsak az idegenek, akik útjukat keresztezik.
Stephen King - Atlantisz gyermekei
Barátság, szerelem, édes, visszahozhatatlan ifjúság, vér, Vietnam: az utolsó romantikus nemzedék regénye Atlantisz, az elsüllyedt város erről szólt az ezerkilencszázhatvanas évek végén Donovan híres dala. Ez volt az a korszak, amikor az Egyesült Államok véres háborúját vívta Vietnamban, amely máig ható, kiheverhetetlen traumát okozott az amerikaiaknak. Ez volt a rock and roll, a hippimozgalom, a forradalmi eszmék, Marcuse és Che Guevara, Woodstock, az LSD, a szelíd motorosok, Malcolm X, a Fekete Párducok, a diáklázadások Amerikája, egy új kultúra születése és kiteljesedése. 1960. A tizenegy éves, félárva Bobby Garfield és hasonló korú barátai, Carol Gerber és Sully-John kisvárosi gyerekek. Életük a szokásos mederben csordogál: iskola, nyári tábor, baseball, mozi, fagylaltozás, vidámpark, apróbb stiklik, családi problémák, gyerekszerelmek. 1966. A Maine Egyetemen megkezdődik a tanév. A gólyák egyike Pete Riley, akinek számos társához hasonlóan legfőbb tantárgya a hearts nevű kártyajáték. Éjjel-nappal verik a blattot, ám rohamosan közeledik a vizsgaidőszak: nemcsak az ösztöndíj veszhet el, de aki kibukik, azt beszippantja a sereg, és irány Vietnam! 1983. Vak Willie vietnami veterán mindennap a templom előtt áll, nyakában tábla, mellette pohár, abba gyűlik a jótét lelkek könyöradománya. 1999. Sully-John egykori katonatársa temetésére utazik. Elmaradhatatlan kísérője az idős vietnami asszony szelleme, akit egy falu lerohanásakor koncoltak fel. Ez a barátságról, szerelemről, az édes, visszahozhatatlan ifjúságról, a háború szörnyűségeiről, a tisztességről és helytállásról szóló gondolatgazdag, lebilincselő regény újabb bizonyítéka annak, hogy Stephen King nem csak a thriller meg a horror kiváló művelője. A könyvből film is készült Anthony Hopkinsszal a főszerepben.
Stephen King - A mobil
Clay Riddell grafikus Bostonba utazik, hogy tárgyaljon az általa tervezett képregény ügyében. A kiadóba menet a parkban beáll a fagylaltoskocsi előtt kígyózó sorba, mert a melegben bizony jólesne egy hűsítő nyalánkság. Az előtte állók némelyikének megcsörren a mobiltelefonja, s mikor beleszólnak, leírhatatlan dolgok történnek. A telefonálók megvadulnak, egymásnak esnek vagy önmaguk ellen fordulnak, s pillanatok alatt őrjöngő-vérengző emberek töltik meg az utcákat. Claynek - micsoda szerencse! - nincs mobilja, s hamar rájön, hogy az őrületet csakis a telefon által közvetített impulzus okozhatja. Néhány hozzá hasonló, mobilmentes emberrel elindul, hogy olyan területet keressenek, ahol nincs telefonos lefedettség és hajtja az aggodalom is, vajon mi történhetett otthon a feleségével és a kisfiával, akik mindketten mobilhasználók?
A káoszban nem könnyű az utazás. A megfertőzőtt telefonembereket mintha egy ijesztő kollektív tudat irányítaná, a kevés megmaradt "normális" pedig kétségbeesetten küzd, hogy megmentse önmagát s a világból azt, ami még megmenthető.
Stephen King, a thriller kimeríthetetlen fantáziájú mestere, mindenből ihletet merít. Ezúttal is lebilincselő történetet mesél el, de biztos, ami biztos, míg a regényt olvassa, kapcsolja ki a mobiltelefonját.
Stephen King - Éjszakai műszak
"... nem tudok úgy elaludni, hogy a lábam kilóg a takaró alól. Mert ha egyszer egy hideg kéz kinyúlna az ágy alól és megragadná a bokámat..." - írja Stephen King e húsz kiváló elbeszélést tartalmazó kötet előszavában.
A félelem - hiába is tagadnánk - mindannyiunk életében jelen van. Emlékezzünk csak vissza gyerekkori mumusainkra, nyomasztó álmainkra, felnőttkori szorongásainkra. Ezek a félelmek olyankor megalapozottak, máskor teljesen irracionálisak, néha elmosódottak, máskor határozott alakot öltenek. Aztán ott a borzongás, ami szintén kellemetlen, de azért mégis mohón olvassuk az újságban, hogy "Agyonverte...", "Kútba dobta...", "Feltrancsírozta..." stb.
Stephen King a maga mesteri és utánozhatatlan módján formába önti, történetekké kerekíti ezeket az érzéseket, csakhogy e teljességgel modern mesékben nem a vasorrú bába, hanem egy megvadult mosodai gőzvasaló üldözi áldozatát, a hétfejű sárkány helyett életre kelt játék hadsereg indít véres bosszúhadjáratot, netán a fűnyíróember ajánlja fel szolgálatait a kertvárosi ház gyanútlan lakóinak, s nem kell az óriások birodalmába látogatni, megteszi egy sivár országúti pihenő, ahol őrjöngő kamionok hajkurásszák a kávéra betérő fáradt utast, Puhaléptű Jackről már nem is szólva...
Nos, kedves Olvasó, kucorodjon kedvenc karosszékébe, készítsen maga mellé egy csésze teát, bár olykor egy pohárka feszültségoldó töményebb sem árt (hanem a cigarettával csínján bánjon, mert esetleg meglátogatják a Leszoktató Rt. munkatársai!), és lapozza fel a kötetet. Azért előtte nem árt ellenőrizni - biztos, ami biztos -, hogy jól bezárta-e az ajtót...
Stephen King - A remény rabjai
Mit tehet a fogoly, ha életfogytiglanra ítélik? Ha senki nem hiszi el, hogy ártatlan? Miben bízzon? A kegyelemben? A szökésben? Megannyi kérdés, amelyre King letehetetlen könyvének végén, de csakis a legvégén kapjuk meg a feleletet.
Rabokról szól a második kisregény is - sorsának foglya a náci háborús bűnös, meg az újságkihordó gyerek, aki valahogy kiszagol valamit...
Az _Állj ki mellettem!_-ben sem marad az olvasó borzalmak nélkül - élő gyerekek nyomoznak eltűnt társuk után...
_A légzőgyakorlat_ klasszikus krimi: karácsony előestéjén öregurak hátborzongató történetekkel szórakoztatják egymást.
A kisregények javát a moziból ismerheti az olvasó.
Vladimir Nabokov - Ada
Nabokov 1969-ben megjelent regénye elragadóan romantikus s ugyanakkor zavarba ejtően különös történetet mesél el: két testvér, Van Veen és Ada szerelmét, testi és lelki lángolását gyerekkoruktól hosszú életük végéig. S az Ada egyben ágas-bogas családregény is, amellett filozófiai mű és áradó fantáziával megalkotott sci-fi.
A történet ugyanis nem a mi Földünkön játszódik, hanem annak ikerbolygóján, Antiterrán (vagy Demonián), melynek lakói közül egyesek sejtik a mi Földünk - a Terra - létezését. Sőt némely beteg elmék a Terra bolygó fogalmát a "másvilággal" vagy a Valódi Világgal azonosítják. Vagy épp afféle idilli utópiának sejtik, bár Van Veen, az efféle hallucinációk pszichológus kutatója és szakértője szerint "az emberi értelem és az emberi test azon a testvérbolygón talán még keservesebb kínzásokat szenved el", mint Demonián. Mi, terralakók mindenesetre otthonosan érezhetjük magunkat Antiterra világában, jóllehet a geográfiája sok mindenben különbözik a miénktől: az amerikai, az orosz és a francia kultúra itt egyetlen nagy országban olvad össze (és Oroszország helyén Tatária nyúlik el a maga kegyetlen diktatúrájával), s bár egy katasztrófa miatt itt betiltották az elektromosságot, az emberi szenvedélyek éppúgy lángolnak, mint minálunk.
Az Ada a Lolita párja merész témáját, az erotika finom ábrázolását és a próza szövetének gazdagságát tekintve, s főhősének, a zseniális filozófus, pszichológus, regényíró s korántsem mellesleg kimeríthetetlen potenciájú Van Veennek az elméjében Nabokov sok mindent összefoglalt mindabból, amit a világ természetéről - az időről, az emlékezésről, a lélekről, a nyelvről, a szavakról, Istenről, a pszichoanalízisről, a relativitáselméletről és korunk egyéb mítoszairól - gondolt.
Ljudmila Ulickaja - Szonyecska
Ljudmila Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell...
N. H. Kleinbaum - Holt Költők Társasága
A nagy sikerű film alapján készült regény hősei amerikai diákok, a patináns Welton Akadémia tanulói. Todd Anderson és barátai számára új világ kezdődik, amikor új angoltanáruk, John Keating biztatására kezükbe veszik sorsuk irányítását. Keating példája nyomán felélesztik a hajdani titkos diákklub, a Holt Költők Társaságának hagyományait, s az iskola merev szellemiségével, no meg a szülői terrorral szembeszegülve végre szabad folyást engedhetnek érzelmeiknek, kipróbálhatják önmagukat. Hamarosan kiderül azonban, hogy a tekintélyelvű világban a frissiben megízlelt szabadság tragikus következményekre vezet...
Stephen King - A Napkutya
Démonok bárhol rejtőzhetnek - legalábbis Stephen King magánbirodalmában, amely azonban nagyon is gyakran emlékeztet bármelyikőnk világára. Mert ugyan ki mondhatná el magáról, hogy az ő tudata mélyén nem lapulnak szörnyetegek, vagy legalábbis nem találkozott még velük... mondjuk, éjfél után néhány perccel?
A könyvtári nyomozó című kisregényben a démon, amely jelen esetben egy roppant eredetien megrajzolt vámpírnő, egy kisvárosi könyvtárat választott legújabb megtestesülése színhelyéül, áldozatául pedig Sam Peebles ingatlanügynököt. Sam a téboly mélyére merülve ismeri fel végül, hogy önmagát, saját múltját, a lelkében lakozó rettegést kell legyőznie ahhoz, hogy szembeszállhasson a sötét erőkkel, s méltóvá váljon a szerelemre.
A kötet másik írásában - s mint Stephen Kingnél megannyiszor - egy gyerek, a tizenötéves Kevin harcol a szörnyeteggel, a Napkutyával, mely a születésnapjára kapott Polaroid fényképezőgépből akar kitörni. S ehhez a harchoz megint csak a szeretet adja az erőt - ezúttal az apa és fiú közti szeretet; Kevinnek meg kell ismernie az apja múltját, egykori vétkeit ahhoz, hogy a gyermeki naivitás világából kilépve elpusztíthassa a Napkutyát... ha egyáltalán el lehet pusztítani...
King két kisregénye – a Titkos ablak, titkos kert című kötet folytatásaként – kellemes borzongást ígér éjfél után három és négy perccel.
Vladimir Nabokov - A szem / A bűvölő
A szem (1930) Nabokov kevésbé ismert művei közé tartozik, ugyanakkor az irodalomtörténet állandó hivatkozási pontja, mint az első remekmű, mely a megbízhatatlan narrátor témáját járja körül.
A jómódú orosz emigránsok körében játszódó kisregény főszereplője, Szmurov egyre-másra váltogatja identitását: bolsevik vagy fehérgárdista, reménytelenül epedő szerelmes vagy homoszexuális, sőt éppenséggel öngyilkos - mindig az, aminek mások látják, akik maguk is sorban ugyanolyan furcsa, tükörszerű helyzetbe kerülnek, mint az övé. A szem a nabokovi életmű egyik fő motívumát: az emberi személyiség eredendő titokzatosságát ragyogtatja fel.
A bűvölő-t (1939) Párizsban írta Nabokov, ez volt az utolsó orosz nyelven alkotott műve, az - ős-Lolita -, azaz a későbbi nagy regény - első kis lüktetése -.
Egy pedofil férfi beleszeret egy serdületlen kislányba, s hogy a közelébe juthasson, elveszi az anyját feleségül. A feleség meghal, a férfi magával viszi a lányt egy utazásra. A - bűvölő - sejti, talán tudja is, hogy őrült, és soha nem biztos abban, nem vált-e mások számára is nyilvánvalóvá az őrültsége, de a bizonytalanságban is igyekszik tiszteletben tartani a normális magatartás szabályait. A kislány iránt tiszta, atyai érzelmeket is érez, de minduntalan felülkerekedik beteg énje; ráadásul e kettősségnek még tudatában is van. A látás kifinomultságának, az azonosulás és távolságtartás borotvaél-táncának, a komolyság és az irónia számtalan egybemosódó árnyalatának köszönhetően A bűvölő - áttetszően - bonyolult, mint az ékkövek, amelyeket az aberrált ékszerész napközben csiszolgat.