• A lovagrend új és fontos története
• A középkori német keresztesek élete és cselekedetei
• Felöleli Európa történelmének 500 évét
Ez a fontos új könyv áttekinti a lovagrend megkapó történetét és felemelkedését; harcaikat a pogány poroszokkal; háborúik sorozatát Lengyelországgal és Litvániával; összecsapásukat Alekszandr Nyevszkij Oroszországával; és fokozatos hanyatlásukat a XIV. században. A könyv bővelkedik drámai epizódokban – mint a csata a befagyott Peipus-tavon 1242-ben, vagy a tannenbergi katasztrofális vereség –, de elsődleges témája a hatalom megtartásáért évről évre vívott küzdelem, a betörések és portyázó bandák visszaverése, és a hitetlen ellenfelek ellen vívott keresztes háború. És a keresztes háború volt az – bátorságukat fitogtató, merész és lovagias lovagjaival –, ami leginkább jellemezte és életben tartotta ezt a katonás, győzedelmes szent rendet.
William Urban története közérthető és megragadó stílusban térképezi fel a rend felemelkedését és bukását, rávilágít a lovagok régóta félreértett tetteire és indítékaira.Kapcsolódó könyvek
John Keegan - Az amerikai polgárháború
Az amerikai polgárháború az egyik leghosszabb és legvéresebb az újabb kor háborúi közül. Ugyanakkor az egyik legrejtélyesebb is. Az Egyesült Államok számtalan háborúja közül ez az, amelyik valóban érdekli az amerikaiakat, ha másért nem, azért, mert máig ebben esett el a legtöbb amerikai. A Dél népe elképesztő lelkesedéssel vállalta a katonáskodást. Bár a küzdelem a rabszolgaság miatt tört ki, a két országrész szembefordulásának mélyén máig érzékelhető életformabeli különbségek húzódtak meg. Művészek sokaságát ihlette meg, a történészeket azonban még ma is zavarba ejti. Története csak a napóleoni vagy a világháborúkhoz mérhetően bonyolult és ellentmondásos.
Az első modern - vagyis vasúton szállított, távírón irányított, gyáripari termékekkel felszerelt tömeghadseregek által vívott - háború történetéről írott könyvében John Keegan, a kiváló brit hadtörténész megfejti e háború földrajzi és vezetési viszonyainak, valamint hadászatának logikáját, és eligazít bennünket a konfliktus csataterein. Keegan ezzel a közérthető nyelven megírt munkájával teszi fel a koronát életművére, amelybe a hadtörténet több klasszikus művének megalkotásán túl beletartozik a NATO leginkább történelemtudatos tisztikarának, a Brit Hadsereg tisztjeinek az oktatása és nevelése is. Magával ragadó munkája a téma alapvető könyve.
A. J. P. Taylor - Az első világháború képes krónikája
TAYLOR : Az első világháború képes krónikája (előszó)
Az első világháború mély nyomot hagyott a mai ember gondolkodásában. Átalakította Európa politikai rendjét. Emlékművei ott állnak minden városban és faluban. Élményei fél évszázad múltán is elevenen élnek. Minden epizódja újabb könyveknek szolgál témául, és a könyvek kelendőek. Az én célom az volt, hogy történelmi távlatban mutassam be a háborút. Igyekszem megértetni hátterét, nem utolsósorban pedig igyekszem föloldani azt a paradoxont, hogy azok, akik szenvedélyesen vetették bele magukat ebbe a háborúba, ugyanakkor gyűlölték is. Mindegyik ország látszólag önvédelemből harcolt, ugyanakkor azonban hódításra és hatalmas előnyök szerzésére törekedett. Az események súlya maga alá temette az államférfiakat. A tábornokokat is. Úgy vélték, hogy a győzelem titka a tömeg. Azt a tömeget azonban, amelyet megmozdítottak, nem tudták kézben tartani. Mindannyian többé-kevésbé tehetetlenül vergődtek. Térkép nélküli hajóskapitányok voltak, akiket elsodort a vihar, és nem tudták, hol keressenek kikötőt. Az első világháború hőse az ismeretlen katona volt. Az írásos följegyzésekben csak a számjegyek utáni nullákban van róla híradás, a fényképeken azonban tovább él.
A hadviselés mindig is a találmányok szülőanyja volt. Gyermekei között van a történelmi fénykép is. A fényképezés a krími háború során lett nagykorúvá. Fentonnak épp a Krímben készített képei a legnagyszerűbb művészi alkotásai. A búr háborút is megőrizte a fényképezőgép az utókornak. Ezek a háborúk távoliak voltak. Az első világháborúban a fényképezőgép már megörökítette a hétköznapi ember életét. A fényképek megmutatják az államférfiakat és a hadvezéreket a közszereplés színpadán és a színfalak mögött is. Megmutatják a pusztító eszközöket. Belátunk a lövészárkokba és a lőszergyárakba. Újra látjuk a letarolt vidéket és az élelemért sorban álló embereket. Föltűnnek azok, akik harcoltak, szenvedtek és meghaltak: a hús-vér emberek a pufogó frázisok mögött. A fényképezőgépnek köszönhetően nemcsak olvashatunk az első világháborúról, hanem újra átélhetjük. Fényképek ezreiből válogattunk; tízet félreraktunk, amíg egyet kiválasztottunk. Vannak közöttük olyanok, amelyek jól ismertek ugyan, de nem lehetett kihagyni őket. Van sok olyan is, amelyet eddig nem tettek közzé. A puszta leírásban a háború elvont és elméleti, ugyanolyan távolinak tűnik, mint a trójai háború, a képek azonban megmutatják az embereket. Ez a háború a mi háborúnk is volt. Ha jobban megértjük, talán nekünk sikerülhet az, ami nem sikerült az akkoriaknak: hogy urai legyünk tulajdon sorsunknak.
Hermann Róbert - Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái
Hermann Róbert könyvével indul a Zrínyi Kiadó Nagy csaták című új sorozata. Célunk az, hogy a magyar történelem egy-egy háborús korszakának csatáin és ütközetein keresztül mutassuk be a magyar történelem egészét. Természetesen a hadieseményekre összpontosítunk, de miután a háborút társadalmi jelenségnek – vagy ahogy a neves porosz katonai teoretikus, Karl von Clausewitz fogalmazott, a politika más, erőszakos eszközökkel történő folytatásának – tekintjük, a kor tágabb politikai körülményeit ismertetve szólunk a háborúk történetéről.
A kötet nem a forradalom és szabadságharc története, sőt nem is teljességre törekvő hadi krónikája. A szerző arra vállalkozott, hogy elemezze a szabadságharc legjelentősebb összecsapásait, s ezáltal a magyar hadtörténelem egyik legdicsőségesebb időszakát idézze fel a mai olvasó számára. A korszak politikatörténete, valamint a hadszíntér és a közlekedési lehetőségek ismertetése után a szembenálló haderőket mutatja be, majd ezt követi a szabadságharc 11 csatájának és 28 ütközetének leírása – számos illusztrációval, világosan eligazító térképekkel, az összecsapásokban szemben álló erők vezetőinek életrajzával, és a fennmaradt jelentésekből, visszaemlékezésekből, levelekből vett részletekkel. A kötetet részletes, áttekintő bibliográfia zárja.
Amin Maalouf - A keresztes háborúk arab szemmel
A libanoni származású francia író, Amin Maalouf, aki mellesleg keresztény, talán elsőként írta meg a keresztes háborúk történetét az arabok szemszögéből. Könyve, ami 1983-ban a "Les croisades vues par les arabes" címmel jelent meg Párizsban, a korabeli arab forrásokat felhasználva hitelesen tárja elénk azt a korszakot, amikor a keresztes lovagok Jeruzsálem felszabadítására a Szentföldre mentek. A pápaság szent háborúnak nevezte, mivel a legfontosabb keresztény kegyhely felmentését várta tőle. Szinte rákényszerítette az összes, magát kereszténynek tartó államfőt, vagyen részt rajta. Az igaz vallásosság eszményképévé emelte a szentföldi harcokat. Természetesen nem mindenki követett ilyen szép eszményeket, sokan elsősorban a kalandok és a pénzszerzés miatt indultak útnak.
Az arabok számára ugyanakkor mindez egy óriási tragédiát jelentett, ami lényegében még a mai napig is meghatározza a nyugati emberről kialakított képüket. Nem véletlen, hogy minden nyugatról jött, illetve európai embert bizalmatlanul szemlélnek, és még manapság is frandzsnak neveznek, ami a franciák arab elnevezéséből származik. A kortárs arab írók sose említik a keresztes háborúk kifejezését, mindenhol frank megszállásról vagy frank háborúról beszélnek. Maalouf könyve nagyon értékes adalékokkal szolgál arról, hogy a mit sem sejtő arab világnak - a maga belső ellenségeskedéseivel és hatalmi harcaival - micsoda megrázkódtatást jelentettek a rájuk törő európai lovagok. Sokan valamiféle isteni igazságszolgáltatásnak tartották ezt az új ellenséget, és csak viszonylag későn jutottak el odáig, hogy megszervezzék az ellenállást, amit ők is szent háborúnak, vagyis dzsihádnak neveztek el. Nem véletlen, hogy a mai ember számára is közérthető ez a kifejezés, bár már viszonylag megváltozott tartalommal, hisz mostanság inkább az Izrael elleni harcot jelöli.
Azonban ez korántsem az egyetlen hasonlóság a mai és a korabeli szent háború között. Mindenki arra gondolna, hogy a terrorizmus teremtette az ún. öngyilkos merénylőket, de ez egyáltalán nem helytálló. Számomra megdöbbentő volt olvasni, hogy már ekkor - majdnem egy évezreddel ezelőtt - megalakult egy fanatikus szekta, akik politikai gyilkosságokat hajtottak végre. Az emberek rettegtek tőlük, mert aki egyszer szembekerült velük, az biztosan tudhatta, hogy valamikor bosszút állnak rajta. Nem kegyelmeztek senkinek, és akit egyszer kiszemeltek maguknak, azt csak valami isteni csoda menthette meg. Itt most senki se gondoljon valami önmagukat felrobbantó emberekre, de miután gyilkosságaikat mindig nyilvános helyen hajották végre, ahonnan semmi esetre sem menekülhettek volnak el, ezért lényegében nem sok különbség volt köztük és mai társaik között. Olyan pontossággal, hidegvérrel és alaposan megtervezetten gyilkoltak, és oly hihetetlen közönyösséggel mentek ezután a halálba, hogy sokan úgy vélték hasis hatása alatt állnak, és "hasisíjun" vagy "hasasin" néven kezdték emlegetni őket. A szó később az "aszaszin" változatban lett közismert, sőt 'orgyilkos' értelemben néhány nyelvbe be is került.
Természetesen a fentiek csak egy részét képezik a könyv alapos és szerteágazó leírásainak, ahol szinte hónapról hónapra követhetjük nyomon a történéseket. Maalouf bár történelmi tanulmányt írt, mégis olyan olvasmányos, sőt regényszerű a munkája, hogy bárki nyugalommal a kezébe veheti - szakemberek és a téma iránt érdeklődők egyaránt. Ajánlanám ezenkívül azoknak, akik a másik oldal szemszögéből is meg akarják ismerni a világtörtélemnek ezt a véres időszakát. Érdemes elolvasni, mert sok mindent máshogy értékelnénk az arabok viselkedésében, és jobban megértenénk a közelmúlt egyes eseményeinek mozgatórugóit is.
Forrás: Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel. Európa Kiadó. Budapest
2002
Adrian Goldsworthy - A római hadsereg története
A római hadsereg minden idők egyik legsikeresebb fegyveres ereje volt. Magasan fejlett szervezeti struktúrájával és harceljárásaival egészen az újkorig semmilyen katonai szervezet nem vehette fel a versenyt. A sereg műszaki tudásának és állhatatosságának látványos emlékei — mint Hadrianus fala vagy a Masada körüli ostromművek — a mai napig is láthatók. Könyvünk részletes leírását adja a sereg által elért eredményeknek, elemez számos jelentős ütközetet — például a pharsalusi és a strassbourgi csatát –, és bemutatja a csapatokat vezénylő híres hadvezéreket. Ez az első olyan munka, amely a kora császárkor hadserege mellett a köztársaság kori polgári milíciával és a késő antikvitás hadseregével is részletesen foglalkozik. A könyv a közkatonák mindennapi életébe ágyazva mutatja be Róma hadseregének példátlanul nagy ívű és hosszan tartó sikersorozatát, kezdve a békés helyőrségek nyugodt hétköznapjaitól a küzdelmes hadjáratokon át, egészen a kegyetlen ütközetekig.
"A köztársaság hadserege" című fejezet bemutatja a legkorábbi hadseregeket, ezek támadó és védőfegyvereit, a római hadiflotta felállítását, valamint a Földközi-tenger medencéjét meghódító milícia hadsereget.
"A hivatásos hadsereg" ismerteti a Marius és utódai által bevezetett reformokat, illetve a birodalom bukásáig fennálló új légiós szervezeti struktúrát.
"A római katonák élete" a toborzástól kezdve, a helyőrségi mindennapokon – kiképzés, szemlék, tábori élet, élelmezés, fegyelmezés, orvosi ellátás – és a felszerelés ismertetésén át, a határvidéki élet és a szolgálaton kívül eltöltött idő bemutatásáig, minden szempontból nagy részleteséggel vizsgálja meg a seregben szolgálók mindennapjait.
"A harcoló sereg"-ből megismerhetjük a hadsereg működését hadjárat és csata közben, a nagyszabású harci taktikáktól kezdve a közelharcon át az ostromig.
"A késő antikvitás hadserege" ismerteti a hadsereg ujjászervezését a 3. századi kudarcok után, valamint bemutatja a birodalom fenntartására tett elkeseredett küzdelmet a 4. században.
A könyv szerkezete a Thames & Hudson kiadó "Complete" sorozatának nagy sikerű vizuális formátumát követi. A római hadsereg története széles körű olvasótábornak szánt nagy ívű munka, amely a régészet eredményeire, ókori művészi alkotásokra és korabeli dokumentumértékű forrásanyagokra támaszkodva az eddigi legmeggyőzőbb képet nyújtja a világ leghíresebb "hadigépezetéről".
245 illusztrációval, 107 színes képpel
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2004
Fordító(k): Endreffy Loránd
Eredeti cím: The Complete Roman Army
Ismeretlen szerző - Sorsfordító ütközetek
A világtörténelem 30 híres csatájának - köztük Marathón, Cannae, Höchstädt, Trafalgar, Austerlitz, Waterloo, Gettysburg, Verdun, Sztálingrád, Normandia - átfogó, gazdagon illusztrált ismertetése.
Színes ábrák és térképek a sorsdöntő manőverekről, a szembenálló felek stratégiájáról.
Több mint 250 színes és fekete-fehér fotó, illetve további illusztrációk az egyes korszakok egyenruháiról, az ütközetek legnagyobb egyéniségeiről, a háborús taktikákról és a fegyverzetekről.
Markó Árpád - Magyarország hadtörténete
Markó Árpád (1885–1966) a magyar hadtörténetírás egyik klasszikusa. Tudományos tevékenysége az 1921-ben alapított Hadtörténelmi Levéltárhoz kötődött, melynek hivatásos katonatisztként osztályvezetője volt. Számos tanulmányt és könyve írt, gróf Zrínyi Miklósról, II. Rákóczi Ferencről és Hadik András generálisról szóló monográfiái a magyar hadtörténeti irodalom legjobb alkotásai közé tartoznak. 1934-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1953-ban a hadtudomány kandidátusa, 1965-ben doktora lett.
1943-ban jelentette meg Magyarország hadtörténete című könyvét, melyben a honfoglalástól az I. világháború végéig tekinti át hadtörténetünket, részletesen elemezve ezen korszakok katonapolitikáját, hadszervezetét és hadászatát, valamint legkiválóbb hadvezéreink (Nagy Lajos, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Thököly Imre, gróf Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc, az 1848/49--es szabadságharc tábornokai stb.) legfényesebb haditetteit. Megállapításainak zöme ma is helytálló, könyve – szintézis-jellege folytán – megkerülhetetlen a történelemmel, hadtörténettel foglalkozók számára. A térképvázlatokkal illusztrált kötet reprint formában történő újrakiadásához Tóth Gyula és Vargyai Gyula hadtörténészek írtak utószót.
Kubinyi András - Nándorfehérvártól Mohácsig
A jeles történész kötetében olyan korábban már publikált tanulmányai kaptak helyet, melyek az 1456 és 1526 közötti időszak magyar hadtörténetének témakörében fogantak. Bevezetésként a nándorfehérvári diadalról, annak körülményeiről és következményeiről olvashatunk. Ezt követően Mátyás király és Jagelló-házi utódai hadügyének logisztikai kérdései kerülnek terítékre, majd a korszak vár- és várostörténetébe nyerhetünk betekintést. Megtudhatjuk, melyek voltak hazánk legfontosabb végvárai, milyen hatással voltak a háborúk a jelentősebb magyar városok életére, milyen plusz terheket rótt a polgárságra a hadakozás finanszírozása, sőt, olyan érdekességeket is, hogy miként fegyelmezték a katonákat Mátyás hadseregében, vagy milyen ügyek tartoztak a királyi kapitány hatáskörébe. Olvashatunk a fejérkői jobbágyok 1520 körüli megmozdulásairól, az 1523-as Szávaszentdemeter-Nagyolaszi térségében magyar győzelemmel végződő csatáról, Szulejmán szultán állítólagos békeajánlatáról és a mohácsi csata előzményeiről, megismerhetjük a 16. század eleji magyar hadsereg sajátosságait, a külpolitikai eseményeket, illetve a nemességnek a török veszélyhez való viszonyulását. Az utolsó fejezetben a szerző Elkerülhető volt-e a középkori Magyar Királyság bukása? című eszmefuttatása kapott helyet. A kiadványt rövidítésjegyzék, a tanulmányok első megjelenési helyének listája, személy- és helynévmutató, angol és német nyelvű összefoglalás zárja.
Kelly DeVries - A középkor nagy csatái, 1000-1500 - Hastingstől Konstantinápolyig
A középkori csaták, ostromok és hadjáratok a játékfilmek kedvelt témái, s amellett hogy igen látványosak - a maguk szörnyűségével és pátoszával -, nem egy nemzet múltjának kiemelkedő, sorsdöntő eseményévé váltak. A korszak hadászati, haditechnikai jellegzetességeit taglaló bevezetést követően ezek közül mutatnak be húszat a nagy formátumú, igényes kivitelű kiadvány szerzői. A fent említett kritériumoknak minden szempontból megfelel az évszámok szerint elrendezett gyűjtemény első és utolsó csataleírása: a Hastingsnél 1066-ban normannjai élén diadalt arató Hódító Vilmos új korszakot nyitott a brit sziget történetében, míg az 1471-es brunkebergi ütközet a svéd történelem fontos fordulópontja, a dán hegemónia elleni küzdelem jelentős diadala. A színes képekkel, rajzokkal, illetve dupla oldalas taktikai térképekkel illusztrált lapokon az alábbi csaták elevenednek még meg: Legnano (1176), Hattín (1187), Arszúf (1191), Château Gaillard (1203-4), Konstantinápoly (1203-4), Bouvines (1214), Liegnitz (1241), Csúd-tó (1242), Málta (1283), Bannockburn (1314), Sluys (1340), Crécy (1346), Nájera (1367), Nikápoly (1396), Tannenberg (1410), Agincourt (1415), Vítkov-hegy (1420), Konstantinápoly (1453). Rohamozó nehézlovasság, íjászok, ostromok, tengeri ütközetek és a korszak minden más hadi jellegzetessége bemutatásra kerül az események politikai összefüggéseit is felvillantó ismertetésekben. A könyvet bibliográfia és mutató zárja.
Martin J. Dougherty - Michael E. Haskew - Phyllis G. Jestice - Rob S. Rice - Bibliai csaták
Könyvünk a bibliai kor húsz csatamezejére kalauzolja el az olvasót. Olyan harcokba, mint a Méróm vize, Mikmász, Samária és Lákis ostroma, a Mésa elleni háború, a babiloni hódítás, Emmaus, Bét-Cúr, Jeruzsálem ostroma és még sok más. Az egyes csaták tárgyalását lényegre törő, jól áttekinthető adattár vezeti be, amely részletes információkkal szolgál az ütközetek helyszínéről, dátumáról, a hadvezérekről, a harcoló egységek számáról és jellegéről, valamint az egyes csaták végső kimeneteléről. Több mint kétszáz színes és fekete-fehér térkép, műalkotás és fénykép illusztrálja a kötetet, megismertetve az olvasót magukkal a csatákkal, a főszereplőkkel, illetve a korabeli harctéri taktikákkal. A Bibliai csaták nélkülözhetetlen kézikönyv mindenkinek, aki érdeklődik az ókor történelme iránt.
Adolf Hitler - Mein Kampf
A Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett.
Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.”
Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.
Számvéber Norbert - Páncélosok
Az első világháborúban bemutatkozott páncélosok 1939-re a szárazföldön vívott ütközetek kulcsszereplőivé váltak. A gyorsan mozgó, nagy tűzerővel felruházott, páncéllemezek által védett harckocsik feladata volt a védelmi vonalak áttörése és a mélységi behatolás megvalósítása, a győzelem legfontosabb feltételeinek megteremtése. A sorozat 17. kötetében bemutatásra kerülnek a korszak meghatározó típusai és harcászati eljárásai, a páncélosok alkalmazásának mesterfogásai. A könyv a lengyel hadjárattól egészen a csendes-óceáni hadszíntérig követi nyomon a harckocsik történetét, és híres eseményeket helyez merőben új megvilágításba…
Vida István Kornél - Világostól Appomatoxig
Az 1848-49-es szabadságharc bukását követően a magyar katonai és politikai vezetés színe-java követte Kossuth Lajost a száműzetésbe, és sokan közülük - bár Kossuth maga nem - az Egyesült Államokba emigráltak. A szakirodalomban eddig szinte semmilyen figyelmet nem szenteltek az Amerikába irányuló kivándorlás ezen első hullámának. Könyvünk azt vizsgálja, miért választotta több mint kétezer magyar politikai menekült éppen az Egyesült Államokat második otthonának, továbbá az első tengerentúli magyar diaszpóra tagjainak életkörülményeit, integrációs lehetőségeit tanulmányozva arra keresi a választ, miért döntött úgy mintegy száz magyar katona, hogy fegyvert ragad Észak és Dél véres polgárháborújában.
A kötet részletesen elemzi a magyarok részvételét a konfliktusban mind az Unió, mind a Konföderáció hadseregében, objektíven vizsgálja a legismertebb magyar tisztek amerikai katonai pályafutását, foglalkozik a rabszolga-felszabadításhoz és az afro-amerikaiakhoz fűződő viszonyukkal. Külön fejezet foglalkozik a téma irodalmi, képzőművészeti és filmes feldolgozásaival, illetve azzal, hogyan ápolják a résztvevők emlékét Magyarországon és az Egyesült Államokban. A kötet eddig zömmel ismeretlen források alapján minden magyar résztvevőről pontosan dokumentált részletes életrajzot közöl, illetve a könyvet számos korabeli fénykép illusztrálja.
A szerző, Vida István Kornél a Debreceni Egyetem Angol–Amerikai Intézete Észak-amerikai Tanszékének adjunktusa, az észak-amerikai történelem és az amerikai–magyar kapcsolatok avatott ismerője. Főbb kutatási területei a nemzetközi migrációtörténet, az Egyesült Államokba irányuló kivándorlás, a magyar–amerikai kapcsolatok és az Egyesült Államok 19. századi történelme. Számos tudományos cikk szerzője itthon és külföldön egyaránt. 2003–2004-ben a J. William Fulbright Alapítvány támogatásával a University of Maryland kutatói ösztöndíjasa, 2009-től pedig az Alexander von Humboldt Alapítvány posztdoktori ösztöndíjával a berlini Freie Universität John F. Kennedy Intézetében végez migrációtörténeti kutatásokat.
Anthony Kemp - SAS – Békeévek vad háborúi 1947–1991
Az 1941-ben alapított SAS a mai napig a legmegbecsültebb és legrettegettebb elit alakulat a világ katonai közvéleménye szerint. Anthony Kemp úttörő ezredtörténete megismertet minket a csapat útjával a malájföldi és borneói dzsungelháborútól elindulva egészen a falklandi és az Öböl-háborúig.
Józanul szembesülünk a terrorizmus megjelenésével bekövetkezett változásokkal, melyek az ezredet az lRA és minden más terrorista rémévé tették, a világot viszont kevésbé biztonságos lakóhellyé. Végül, de nem utolsósorban, váratlan ajándékot is kapunk: a könyv elolvasói ezentúl valahányszor akciófilmet néznek, jókat derülhetnek. A SAS kiválasztási és kiképzési módszerei ugyanis nyilvánvalóvá teszik, hogy az alkalmasság megállapításánál nem a duzzadó izmok mérete és az agresszivitás a mérvadó, hanem a higgadt helyzetfelismerő és problémamegoldó képesség. Akit a valódi kommandókatonák élete és szolgálata érdekel, annak ajánljuk ezt a könyvet.
Gordon Williamson - A hűség a becsületem
A hűség a becsületem II. világháborús Waffen-SS-katonák gondolatainak egyedülálló gyűjteménye. A kötet lapjain Waffen-SS-hadosztályokban – pl. a Leibstandarte, a Das Reich, a Wiking vagy a Totenkopf soraiban – szolgált, különböző rangú és nemzetiségű veteránok beszélnek kiképzésükről, ideológiai nevelésükről, politikai és katonai vezetőikről és számos más témáról. A könyv elsődleges forrásként értékelhető beszámolókat közöl a Waffen-SS harci teljesítményéről – hisz a Schutzstaffel elsősorban a csatatéren szerzett magának hírnevet. A könyv szerzője hét évig szolgált a brit hadsereg kötelékében. Számos hadtörténeti munkát publikált eddig.
Veress D. Csaba - Várak Baranyában
A Zrínyi Kiadó vártörténeti sorozatának keretéhen lát napvilágot a neves szerző újabb munkája, amely a véres harcokban és történelmi kuriózumokban bővelkedő baranyai v árak hadikrónikáját tartalmazza.
A korabeli latin, német, török és magyar nyelvű források, útinaplók, követi jelentések hiteles dokumentumainak felhasználásával megírt Pécs, Siklós, Szigetvár, Baranyavár, Pécsvárad, Márévár, Mohács, Nádasd, Sellye és Szársomlyó várainak, palánkjainak és erődített templomainak története, a soknemzetiségű régió küzdelmes érszázadait tárja az olvasó elé.
A források vallatása nyomán kiderül: a véres harcok és a békés hétköznapok igazi hőse a baranyai nép volt, amely helytállásával, áldozatvállalásával és katonai erényeivel hűen szolgálta a nemzet fennmaradását.
A kötelet nem csak a dél-dunánlúli lokálpatrióták, hanem a középkori magyar hadtörténelem iránt érdeklődő valamennvi olvasó könyvespolcára ajánljuk.
Mike Spick - A szövetséges légierő ászai
A második világháborúban a légi győzelmek 40 %-át a pilóták 5 %-a érte el. A mesterpilóták vagy „ászok” legjobbjait két kötetben mutatja be Mike Spick. Jelen munka a szövetségesek légiharcainak, az abban követett taktikának a leírása, fényképekkel és rajzokkal illusztrálva.
Ismeretlen szerző - A hadviselés művészete I.
A kétrészes sorozat első kötete hiteles képet rajzol az i. e. 1500-tól i. sz. 1600-ig terjedő időszak legnagyobb katonai vezetőinek életéről és pályafutásáról Alkibiadésztől Hannibálon át Tamerlánig. Az életrajzokat térképek egészítik ki, amelyekből megismerhetjük az adott hadvezér legjelentősebb csatáit és hadjáratait.
John Keegan - A csata arca
A világszerte az egyik legtöbbet olvasott hadtörténeti munka, "A csata arca" 1976-ban jelent meg először angolul, és azóta sok nyelven és sokszor kiadták. A szerző, John Keegan akkoriban a Királyi Akadémia hadtörténet-tanára volt, és "A csata arca" volt az első könyve, amellyel azonnal nagyjelentőségű életműve talán legfontosabb darabját is megalkotta. Az évtizedes oktatói tapasztalat és a katonákkal -köztük a második világháborút csapattisztként megjárt, és addigra a brit hadsereg vezetőivé emelkedett főtisztekkel- töltött sok idő sajátos gondolatokat sugallt a szerzőnek. Az kezdte érdekelni, mit és hogyan tesznek a közkatonák, a tiszthelyettesek és a csapattisztek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és a vezérek háborújára összpontosított.
Keegan szakít a győztesek ügyét igazoló történetírás évezredes hagyományával, de azzal a hagyománnyal is, amelyik a visszatekintés bölcsességével - és az íróasztal biztonságos fedezékéből - az események eleve elrendelt, logikus láncának, valamiféle gigászi sakkjátszmának, "a politika folytatásának más eszközökkel" szereti láttatni a háborút. Emberi és materialista hadtörténet ez, utóbbi nem a szó szánalmas ideológiai értelmében, hanem úgy, hogy Keegan azt vizsgálja: az adott anyagi (topográfia, haditechnikai, élelmezési, egészségügyi stb.) feltételek mellett mit tehettek, és mit nem tehettek meg a katonák, valamint azt, hogy egy adott társadalom milyen hadsereget állít ki. Elemzi továbbá a csata mint fegyveres összecsapás és mint történelmi jelenség változásait az évszázadok során. Agincourt, Waterloo és a Somme-i offenzíva első napja döntő jelentőségű, sokszor megírt összecsapás, de ahogyan Keegan tekint rájuk, az olyasfajta változást indított el a hadtörténetírásban, amilyet Einstein és társai munkássága a fizikában.
John Keegan - A parancsnoklás álarca
Ez a könyv hadvezérekről szól. Arról, hogy kik ők, milyen cselekedetek fűződnek a nevükhöz, s hogy e cselekedetek milyen kihatással vannak arra a világra, amelyben a közönséges halandók, férfiak és nők élnek.
Hiszen egy tábornok – ez a szó már önmagában is kétértelmű – sokkal több a hadsereg egyszerű parancsnokánál. Lehet király vagy pap: Nagy Sándor mindkettőt megtestesítette egy személyben. Lehet diplomata: Marlborough és Eisenhower egyformán kiválóan értett a békítéshez és a stratégiához. Lehet inkább teoretikus, mint gyakorlati szakember: az idősebb Moltke inkább intellektuális képességeivel írta be nevét a történelembe, mintsem végrehajtói tehetségével. Parancsnokolhat az uralkodó helyetteseként, mint Wellington, vagy esetleg demokratikus gyülekezet felhatalmazásával, ahogy Grant kapta a hatalmát. Lehet demagógból zsarnokká avanzsált politikus, és mégis megőrizheti főparancsnoki hatalmát, ahogyan Hitlernek sikerült.
A hadvezérség sokkal több, mint seregek vezénylete a harctéren. Hogy a megszokott kliséhez folyamodjunk, a hadsereg annak a társadalomnak a tükörképe, amely kiállítja. A célokat, amelyekért küzd és ahogyan küzd, az határozza meg, mit akar elérni az adott társadalom a háborúval és mit vár el a hadseregétől.