További értékelések
Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.
Hogy kell értékelni egy mesekönyvet? Nem tudom. :) Az biztos, hogy leginkább a gyerekek tudják ezt megmondani. (Komolyan mondom, ha egyszer lesz lurkó, kibővítem majd az értékelésem az ő reakciójával. :) )
Nem ismertem eddig Boribont, de megértem, hogy miért is olyan népszerű a kisgyerekesek között. Nagyon aranyos, kis kedves mese. Rövid, emiatt a kicsik is végig oda tudnak figyelni, és a rajzok is egyszerűek, de nagyszerűek. Azt hiszem, el kell kezdenem beszereznem a Boribon könyveket, mert gond nélkül el tudom képzelni esti mesének. :)
Azért kicsit sajnálom, h a focizás az elavult része közé tartozik a könyvnek. Bár hozzáteszem, itt, Angliában, baromi sokan fociznak a játszótéren suli után, levezetésképp.
Ez az a rész, amit egy apa nagyon profin és mély átéléssel tud felolvasni* a fiának:))
*(még akkor is, ha nem beszél magyarul)
Kicsit fiús téma volt a számomra, én nem tudok focizni. Boribon nagyon ügyesen megtanulta.
Ez a történet már sokkal kreatívabb és pozitívabb volt, mint az Annipannis.
Segítő barát, ötletek… Kedves megoldások.
Már csak az a kérdés, vajon mikor van Boribon névnapja? :)
Marék Veronika attól zseniális, hogy a könyveit remekül érti egy hároméves is, és pontosan tudja azt is, hogy működik ez a korosztály. Boribon reakciói legalábbis ezt tükrözik. A fociról pedig pont annyit árul el, amennyit egy óvodás megért, és ez elég is. Nekem a cuki rajzok és a nosztalgia miatt alapból telitalálat, de nem véletlen, hogy a későbbi gyerekkönyvei is ugyanolyan népszerűek, mint a korábbiak. Éljen sokáig, és írjon még nekünk sok-sok jó mesekönyvet!
Boribon megtanult focizni. Jupi!
Nos… Kezdeném azzal, hogy nem kedvelem a focit. Ennek ellenére aranyos volt ez a történet, hiszen nem csak a labda passzolgatásról szól. És igen, focizni sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Játszani is meg kel tanítani a gyerekeket (mackókat), s erre ki lenne a legjobb, mint maga a szülő, aki szintén volt valaha gyerek. Csak ugye a szülőnek sokszor fontosabb dolga akad… Így van ez ebben a történetben is.
#Sajnos a könyvtári példányt előszeretettel összefirkálta valaki, akit nem tanított meg a szülője a könyvek szeretetére, óvására. Vagy legalábbis nem figyelt oda a kicsi gyerekére eléggé, amikor a könyv a kezébe került. Nagy kár!#
Ez egy igazán fiús Boribon-könyv, mivel főleg Bence, Boribon és persze egy vadonatúj focilabda körül zajlanak az események. A történet kicsit szomorkásan indul, a végén azonban csupa mosoly lesz mindenki arca, és még a futball alapszabályait is megtanulhatjuk Boribonnal együtt. A könyv közös olvasása remek lehetőséget teremt, hogy felkeltsük egy kisgyermek (kisfiú, kislány) érdeklődését a labdajáték iránt, és a mese után együtt lőjünk néhányat egy sebtiben felállított kapuba.