Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Klodette
5.0/5

Úgy ​vélem, hogy pontosan időszerű ezt a regényt olvasni, hiszen Halloween ünnepe közeleg és most nem is készültem semmiféle extra bejegyzéssel, úgy mint tavaly, helyette viszont hozom ennek a nagyszerű kriminek a kritikáját, ajánlását.
Nem titkolom, hogy mind filmben, mind regényben, ez az egyik kedvenc AC történetem, még akkor is, ha kimondottan nehéz témákat boncolgat…
Emlékszem, hogy anno sosem gyanakodtam volna arra a bizonyos személyre, talán személyekre, de most, így második olvasatra, merőben átlátszóak voltak a szándékok, az indokok és persze a kegyetlenség is.
Borzalom, hogy az emberek mi mindenre nem képesek, ráadásul úgy, hogy közben teljesen nyugodt a lelkiismeretük. Nem igazán tudom mire vélni a dolgot és úgy érzem, hogy itt azért az elmebetegség is igen erősen szerepet játszott.
Mrs. Oliver még mindig az egyik kedvenc AC karakterem, mert olyan vicces párost alkotnak Poirot-val. Ők ketten kissé groteszk, furcsa duó, akiknek szinte soha semmi sem állhat az útjukba.
Azt viszont egyáltalán nem tudom megbocsátani, hogy a könyvben Michael Garfield férfiúi szépsége állandóan hangoztatva van, már – már visszatérő és igencsak jelentőségteljes motívum, de a filmben egy kimondottan nem szép férfi játssza…Persze tudom, ízlések és pofonok, de én akkor is így gondolom.
Azért ajánlom, hogy a könyv elolvasása után a filmre is szakítsatok egy kis időt, már csak a hangulata miatt is.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/10/konyvkritika-agatha-christie-halloween.html


Ez ​volt az első olyan A. C. könyvem, ahol sikerült rájönnöm a gyilkos kilétére! És ezért nagyon büszke vagyok magamra. :) Már 11-12 könyvet olvastam Agatha-tól és eddig mindig az orromnál fogva vezetett engem egészen a legvégéig és mindig az volt a gyilkos, akire álmomban sem gondoltam volna. Itt viszont sikerült mindent kitalálnom :) Nagyon jó kis történet volt ez! Igaz, hogy nagyon sajnáltam, hogy ebben a kötetben kisgyerekeknek kellett meghalnia, de Poirot hozta a maga formáját és sikerült felderítenie a bűntényt. Bámulatos, csavaros és ravasz ember ez a Poirot! :) Ebben a kötetben megjelenik Mrs. Oliver, mint Poirot detektívregény-író barátja, nagyon tetszett az ő karaktere, aranyos, kedves hölgy benyomását keltette és igyekezett segíteni Poirot-nak, ahol csak tudott. A cselekmény során a legjobban Mirandát sikerült megkedvelnem, ezt a bájos kislányt, aki képes a parkban felülni egy fa tetejére és elveszni a természet szeretetében. :)


Szücsi
4.0/5

Tipikus ​Agatha könyv, csavaros történettel. Poirot ismét hozta a már jól megszokott formáját. Úgy irigylem a kis szürke agysejtjeit.


eme
4.0/5

Nos, ​nem ez lesz a kedvenc AC-könyvem, de azért nem panaszkodom. Mrs. Ariadne Oliver felbukkanásának mindig örülök, még akkor is, ha krimiíróhoz kevésbé illő módon gondolatai néha szétszórtak. Megvan ennek a maga bizonyos bája, néha komikuma, főleg ha Poirot szürke sejtjeinek logikája mellett nyilvánul meg.
Az már kevésbé tetszett, hogy a cselekmény is eléggé szétszórt – vagy csak engem talált egy kevésbé koncentrációképes periódusomban -, de egy biztos, néha elvesztem benne. És még így is rátapintottam a bűnösre. Ez pedig nem túl jó pont AC esetében, aki a meglepetésre szokta alapozni regényei lezárását. Nem mondom, meglepetésből és csavarból ezúttal is bőségesen jutott a történetbe, néhol túl erőltetett módon is, mégis valahogy elmaradt a rácsodálkozó aha-effektus.
Aztán mintha picit túl sok mindent akart volna ezúttal összesűríteni Agatha néni, aki egy halloweeni gyerekzsúr apropóján nemcsak az aktuális gyilkosság elkövetője után nyomoztat Poirot-val, hanem mélyen visszanyúl a múltba (Poirot szavaival: „a múlt felől közelítjük meg a jelent”) – egyrészt a jelen bűncselekménye a környék múltjával és annak bűntetteivel áll kapcsolatban, másrészt a mitológiai allúziók sokaságával a szépség, művészet, bűn és ártatlanság meg hasonló témák örök aktualitását sugallja, picit elfilozofálgatva ezáltal időn, múlt és jelen kapcsolatán, az emberi természet változatlanságán, erkölcsön, társadalmon, igazságszolgáltatáson, áldozaton, határokon ésatöbbi.
Ha nem lenne elég Herkules és Ariadné a görög mitológiára való utaláshoz, a szerző beilleszt a regénybe egy Narcissus-Agamemnónt, akinek persze szüksége van egy Iphigéniára is, aztán egy Lady Macbeth is felbukkan a színen, és az egész meg van spékelve egy jó adag bibliai vonatkozással – alma meg Édenkert, kísértő Sátán, Ádám és Éva ésatöbbi. Meg hát Halloween van, pogány ünnepek és rítusok gyerekzsúrrá korcsosult halvány fénye – a vizsgán túliak ünnepe, ahol a látszólag ártalmatlan almahalászat, jelmezöltés és tűznyelés mellett, mögött még ma is ott kísért a gonosz – az iskolai vizsgák után valami komolyabba való beavatásra is sor kerül most, legalábbis egyesek számára.
Nem tudom, Poirot-t mennyire érdekli ez a mitológiai-irodalmi-filozófiai egyveleg, de azt hiszem, ő jobban el van foglalva a nyomozással, meg persze a mosolyogva tűrés hagyományának elsajátításával meg a fáradt láb kezelési módszereinek kutatásával, ugyanis a festett hajnak nincsenek különösebb mellékhatásai, de a szorító lakkcipő ugyancsak kellemetlen tud lenni. E kettő pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy az örökifjú Poirot a nyilvánosság előtt megjelenjen. (Nem próbáltam utánaszámolni, de vajon hány éves lehetett Poirot 1969 körül? Valami matuzsálemi kort érhetett meg már addigra.)

És ha már múlt és jelen: nem tudom túltenni magam azon, hogy a hatvanas évek végén vagyunk. Az AC-regények hangulata, miliője az én elvárásaim szerint valahol a múlt század első pár évtizedét kellene felidézze, nekem minden, ami a modern világra utal, idegen testként hat a szövegben, így Poirot számítógép-agya is. Nem, hagyjuk a számítógépeket. Poirot agya kiismerhetetlenül és csodásan működik. Még akkor is, ha gépszerűen precízen és brilliáns logikával.
De maga Agatha néni sem biztos, hogy jól érezte magát akkori jelenében, mert mintha valami borongós nosztalgia villanna fel néha a regényben. Semmi sem olyan, mint régen – sem igazságszolgáltatás, sem gyereknevelés, főleg a lányokkal van gond – vagy mégsem? Ki tudja…
De hogy mi közük az elefántoknak az egészhez?


Orsi_olvas
4.5/5

Különleges ​hangulata van ennek a könyvnek.
Talán a halloween, a boszorkányos praktikák, talán a Kőfejtő kert vagy az a nosztalgia tehet róla, ahogy Mrs. Oliver és Poirot ifjabb éveikre vissza-visszaemlékeznek.
A cselekmény csavaros, talányos, ahogy AC-től megszoktuk. Valahogy nagyon szíven ütött, hogy gyerek volt az áldozat, ettől nagyon fenyegetőnek éltem meg az események alakulását.
A gyilkost és pár kisebb részletet most is sikerült kitalálnom, de ez nem von le semmit a könyv értékéből.
AC-be tavaly szerettem bele, és úgy tűnik tartós lesz a kapcsolatunk :)


KingucK
4.5/5

Igazi ​halloweeni történet, gyilkosság, sőt {{sorozatgyilkosság}}, a legszomorúbb, hogy az áldozat egy kislány. A vidéki idill minél mélyebbre ásunk, annál sötétebbnek tűnik.
A halloweeni hangulatot teljesen meghozta, fel is díszítettem közben a házat :)


Judit_Sike
3.5/5

Halloween-kor ​olvasva elég izgalmas volt, megalapozta az “ünnepet”.
Tetszett, hogy a gyilkosság pont egy ilyen buli kellős közepén történt, és nagyon tetszett a sok játék leírása, az alma halászat és a “ki lesz a férjem” feladat is :)
A szereplők nekem nagyon semlegesek voltak, nem igazán tudtam senkit közel engedni magamhoz. Poiort nyomozása most is izgalmas volt.
Viszont Mrs. Oliver nekem nem tetszett. Vele én még nem emlékszem, hogy találkoztam volna eddig regényeim során, de most ebben egyáltalán nem volt szimpatikus.
A gyilkosra valamiért az elején ráéreztem. Nem tudom miért, de valamiért ahogy le volt írva, vagy ahogy beszélt, vagy ahogy kifejezte magát, rögtön tudtam, hogy ő lesz az.
Bár én bolond, nem jöttem rá a legfőbb okra, hogy miért ő volt, amit Poiort azonnal kinyomozott. Én meg csak csapkodtam a fejem, hogy én bolond, erre hogy nem jöttem rá.


Tinah
5.0/5

Hű.. ​én miért csak most jöttem rá, hogy a krimik nagyszerűek? Bármi is legyen az ok, a lényeg, hogy Agatha Christie lenyűgözött. Az egész történet alatt volt egy sejtésem a gyilkost illetően, de remekül kicselezett, és amikor már úgy gondoltam hogy ő mégsem lehet az elkövető, akkor lecsapott.
Összetett, és érdekes kis regény ez, Poirot személyét megkedveltem, emellett Ariadne is egy igen jó karakter.
Úgy látszik, ezentúl egyre több krimit fogok olvasni.. nem tagadom, ez a könyv megindította bennem a lavinát, jöhetnek a krimik! :)


Veron
5.0/5

Azt ​hiszem, jobban szeretem a Poirot-regényeket, mikor Mrs. Oliver is ott van :)
Mrs. Oliver vendégeskedik, és egy Halloween-partira is meghívást kap. Valószínűleg az ő személye késztet hencegésre egy kislányt, miszerint ő már látott gyilkosságot – így mikor röviddel ezután meggyilkolják, Mrs. Oliver nem tud szabadulni az esettől, sőt Poirot segítségét kéri.
Mindenki azt meséli, hogy a kislány folyton hazudott, tehát elvileg most is hazudnia kellett – na de ha mégsem lenne igaz, akkor miért ölték mégis meg? Mindig ehhez a kérdéshez kanyarodunk vissza, és a halloween partihoz, hisz a gyilkosnak hallania kellett a mondatot…
A megoldás egyszerre egyszerű és bonyolult, és szokás szerint csak egy részére jöttem rá, így sehogy sem állt össze a dolog, ellenben ezt most megint igen élveztem :)


Attila_Saw
5.0/5

Hát ​eléggé különc történet volt a sorozat többi történetéhez képest, hiszen itt kb csak gyerekgyilkosságok történtek, amik hátborzongatóbbá teszik az egész helyzetet. Valójában nem a történet ragadott meg, mert szerintem az eset {{elkövetőit}} könnyen ki lehet találni, hanem a nagyszerű tálalás, a körítés és a hangulat, amelyet végig éreztem a könyv olvasása közben. Mindenképp megérdemli az erős 5 csillagot.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

23.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók