Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


ervinke73
5.0/5

Kevés ​unalmasabb helyet lehet elképzelni egy, a tenger közepén szélcsendben veszteglő vitorláshajónál. Gondolom, egy idő után a tenger végtelenségének és nyugalmának élvezete is elvész. Egy ilyen szituációban íródott napló sem lehet a házi körömápolást új dimenziókba helyező izgalmas olvasmány. Ha nem Golding írja. Merthogy a mester olyan nyelvi leleménnyel, korhűen ízletes elbeszélésmódban, finom humorral tárja elénk a mozdulatlanságra kárhoztatott hajó mindennapjait, hogy akár azonnal indulnánk is utasnak oda. Ja, hogy ez a hajó nem megy sehová!


Gabber777
3.0/5

Az ​első kötet nyomasztó hangulata után, kicsit talán oldottabb folytatás. A történet kissé nehezen alakul, bár a főhős jellemfejlődése töretlen. Nem éreztem egységes műnek, mint az előző részt, mivel a vége kissé befejezetlen, már a következő könyvre utal. Az író jól érzékelteti mennyire könnyen átlendülünk a mellettünk lefolyó emberi tragédiákon. A hajós szín ellenére, engem ez a történet/dráma kevésbé kötött le.


Jeanette
5.0/5

Legszívesebben ​egyben értékelném a 3 regényt, hiszen együtt alkotnak egy egész történetet.
A hajón jelen lévő közösség a társadalmat tükrözi kicsiben, egy mini-társadalom, hiszen megtalálható mindenféle réteg, a magasabb rangú egyénektől kezdve a szegényeken át egészen a személyzetig, mindenki. Van egy vezető is, a kapitány, aki egyeduralkodóként gyakorol(hat)ja jogait és az ő döntéseitől függ a többi ember sorsa. Az író a jellemeket néhol egészen groteszk módon ábrázolja, helyenként némi iróniát csempészve a történetbe. Azzal kezdeném, hogy én már úgy álltam neki a regénynek, hogy tudtam, Edmund Talbot milyen jellemfejlődésen fog keresztülmenni,
és a végére egészen jó ember válik majd belőle. Lehet, hogy részben emiatt, de nekem már az elején sem volt kifejezetten ellenszenves, tény, hogy eléggé fellengzős, de ez nyilván a rangjából adódik, meg abból, hogy nem ilyen körülményekhez szokott, amelyek ezen a hajón uralkodnak. Viszont láthatóan szorult bele némi empátia, hiszen megsajnálja a lányt, aki elvetélt, valamint Colley atya iránt is tanusít együttérzést, és bűntudata támad, amikor Summers hadnagy utal rá, hogy a kapitány a neki szánt fegyelmezést alkalmazta a lelkészen, hiszen ő, Edmund indította el a folyamatot, azzal, hogy a rendelkezés ellenére felmerészkedett a fedélzetre, és a pap az ő példáját követte. A sokféle emberrel való találkozás és az átélt kalandok mind-mind formálják a jellemét az utazás során, mint ahogy életünk során a különböző emberekkel való találkozások és a megélt események
alakítanak minket és a sorsunkat. Sokféle párhuzamot fel lehet fedezni az élet és a hajóút, valamint a társadalom és a hajón jelenlévő közösség között. A regénysorozat érdekesen mutatja be, hogy az egymásra utaltság, az életveszély, az összezártság mit hoz ki egyénenkét az egyes karakterekből és milyen hatással van az emberi kapcsolatokra. Edmund Talbot erkölcsi változására a legnagyobb hatást a Summers
hadnaggyal kötött barátsága gyakorolja, ő az, akinek a legtöbbet köszönheti. Ő egy rendkívül erős jellem, bár azért ő is el tud gyengülni, amikor a kapitány Benét hadnagynak ad igazat a főárboc helyreállításával kapcsolatos kérdésben, és Summerst pedig letorkolja, de ekkor Edmund is megmutatja, hogy igaz barát és mellette áll. Summers az egyik kedvenc szereplőm, nagyon sajnálom és csalódott vagyok, hogy a végén nem élte túl a tüzet, de ez is a megszállottságát, az elkötelezettségét mutatja. Benét hadnagyot pedig kifejezetten utáltam a behízelgő, minden lében kanál modora miatt. A főszereplőre nagy hatással van Miss Granham és Mr Brocklebank is, valamint az ő kapcsolatuk, ahogy egyre jobban megismeri őket, úgy kerül egyre közelebb az emberi kapcsolatok mozgatórugójához.
Egy elkényeztetett úri fiú, akinek eddig minden az ölébe hullott, keresztapja révén egy jó állás várja az út végén, mire odaér, megtanulja, hogy nemcsak önmagáért, de másokért is ki kell állnia, hogy szenvedni kell, néha küzdeni és felelősséget vállalni, bátorságot tanul és kitartást, és az utazás végére felnőtté érik.
Rég volt már ilyen, hogy amikor egy könyv vagy sorozat végére értem, azonnal újra akartam kezdeni az olvasását, izgalmas volt, érdekes és magával ragadó. Furcsa ez a kettősség, hogy nem akartam, hogy valaha is az utazás végére érjenek, még többet és többet akartam belőlük, viszont alig vártam, hogy végre kikössenek és Edmund és Miss Chumley újra találkozzanak, hogy alakul, egyáltalán lesz-e közös sorsuk…
Én nem éreztem vontatottnak egyáltalán, hiszen rengeteg minden történt viszonylag rövid terjedelemben, és ha éppen nem is akciódús kalandok sora következett, akkor a főszereplő “fejében”, gondolataiban történtek az események, és ez egy fejlődésregényben fontos, hogy bepillantást nyerjünk a felszín alá is.
Határozottan többször elolvasós, abszolút kedvenc könyvsorozat, ami egy külön világba repíti az olvasót, el a messzi óceánra, távol mindentől.
Az első részt, a Beavatást Göncz Árpád fordította, a Szélcsendet és a Zsarátnokot viszont Vághy László. Nekem Göncz Árpád stílusa sokkal jobban tetszett és furcsa volt a hirtelen váltás, mivel a Beavatás befejezése után rögtön kezdem a Szélcsendet. (Aminek a fülszövege egyébként ERŐSEN SPOILERES, sikeresen elolvastam, mielőtt belekezdtem volna a könyvbe és rendkívül bosszantó volt, hogy az egyik legizgalmasabb részt lőtték le vele.)
Ami a filmsorozatot illeti… Könyvadaptációhoz képest viszonylag jó. Benedict Cumberbatch Edmund szerepében magasan viszi a prímet a többi színész, J.J. Field-et szerettem még Deverelként. Summers hadnagy olyan semmilyen, színészileg is, de a karaktert is kicsit elhanyagolták szerintem, nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni rá. Andersont is karakánabb embernek képzeltem, Miss Chumley pedig lehetett volna kicsit kevésbé szépséges, az alapján, ahogy a regényben olvasható. Szóval, ha a könyveket nem olvastam volna és a főszereplő alakítása nem lenne ilyen kiemelkedő, akkor egészen felejthető kis sorozatocska lenne.


timroz
5.0/5

Zseniális, ​ahogy Golding a semmi közepén veszteglő hajót is megtölti izgalmas eseményekkel!


vvn_e
4.0/5

Elég ​nyögve indult ez is, ráadásul két oldal után éreztem, hogy itt bizony nincs rendben valami, egészen más a hangvétele a dolgoknak, mint eddig, nem volt az sem tiszta, hogy bár jóban voltak, mi ez a hirtelen nagy barátság Edmund és Summers között, szóval elég karakteridegen volt minden, mintha nem is ennek az előzményét olvastam volna, nem sokkal előtte.
Egy valamire tudtam csak gyanakodni, meg is néztem gyorsan, hát persze más a fordító, ez az elején nagyon szembetűnő volt; és e mellé még az is társult, hogy Edmund se igazán tudta, kinek és milyen céllal ír most, válságban szenvedett irodalmilag ezért, olyan semmilyen lett az eleje, de végül belerázódott, belerázódtunk.
Igen, mind a hárman, Edmund a naplóírásba, a fordító a történetbe, én pedig a könyv olvasásába.
Bár ahogy Edmund sokszor le is írta (bocsánat, hogy nem az írót emlegetem, de ez Edmund naplója, tehát élő lélegző karakterként kezelem) az elején, nem történik semmi, az előző naplója csak a véletlen drámája miatt kerekedett ki olyan szépen.
És ez igaz, ennek szellemében ír, de csak kerekedik ez a történet is, bár persze – természetesen – nincs meg az a drámai íve, inkább az emberi jellemek az érdekesek, hogy hogyan reagálnak bizonyos helyzetekre és Edmund is folyamatosan fejlődik és kevésbé “Lord” már, bár az nagyon is jól megy neki és tud olyan méltóságos uras lenni, hogy csak na, mellesleg szerelmesnek meg rendkívül aranyos (a filmben van egy kedvenc részem, arra, hogy milyen mikor szerelmes, ez sajnos a könyvben nincs benne, de nagyon bele illene ide is)

Mellesleg, milyen kemény feje van már, potom háromszori agyrázkódása volt, plusz még szerelmes is lett.


fukszia
3.0/5

Becsületből ​végigolvastam. Nem sokkal volt gyengébb, mint az első része, de nem igazán kötött le. Aki szereti a tengeren történő “viharos” eseményeket, annak jó olvasmány. Én szeretek a szárazföldön kalandozni. :)
Most elkezdem a Zsarátnokot ( a trilógia befejező részét), hogy teljes legyen a kép és lássam a főhős személyiségének fejlődését, annak végkifejletét. De jaj, továbbra is a himbálózó hajón fogom múlatni az időm.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

13.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók

  • Nem szerepel egyetlen kollekcióban sem.