Igéző

Szabó Magda - Alvók ​futása
Szabó ​Magda első elbeszéléskötetében megrendítő, ismerős-ismeretlen világ tárul elénk. Mintha egy nagy zegzugos labirintusában bolyonganánk, minden fordulónál más-más alakkal találkozunk, hol szelíd öregek vesznek körül, majd gyerekek: megfélemlítettek vagy magabiztosak, elrontottak vagy szeretetre sóvárgók, s végül a gyerekek és öregek problémái iránt többnyire érzéketlen közbülső nemzedék. Az író rá jellemző módon, mélyre hatoló pszichológiai érzékkel elemzi a három nemzedék együttélésének problémáit. Az elbeszélések nagy része az öregek és a gyermekek kapcsolatának szorongatóan izgalmas alakulásáról szól. Egymásrautaltságuk kölcsönös szeretethez vezet (Csibi, Kakasszó, Nenő), ha pedig a szeretet hiányzik, a történet vagy félelmetes árnyakkal népesül be (A mosolygó Bacchus), vagy pedig démonikus fordulatra készteti a gyermeket (Teréz, Domb utca). A kötet valamennyi elbeszélése egy-egy észrevétlenül kiteljesedő dráma, amely villanó fénnyel világít be a lélek rejtett zugaiba. Gyakran iszonyú energiákat sejtet meg, oly nagyfokú mohóságot és gyűlöletet, amely pusztuláshoz (Szent Róza ünnepe) vagy eltorzult kortól bátorítva pusztításhoz vezet (A zsidó kutya). Az Alvók futása kötet szép példája az író sokoldalú tehetségének, s érdekessége, művészi színvonala a legjobb Szabó Magda-regények egyenrangú társává teszi.

Karinthy Frigyes - Tanár ​úr kérem
„A ​Karinthy-spektrum minden színe egyetlen világról ad hírt, az eltévedt és hazatapogatózó ember világáról. Elfelejtett valamit, miközben állandóan beszámolt valamiről, felejtett valamit, amit még okvetlenül el akar mondani; Ő így mondja, - Nem mondhatom el senkinek. Elmondom hát mindenkinek -." Márai Sándor

Örkény István - Egyperces ​novellák
"A ​mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetek-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot, nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető! Fontos, hogy a címükre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppoly fontos tartozékuk a cím. Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód. Figyelem! Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!" Örkény István

Tersánszky Józsi Jenő - Legenda ​a nyúlpaprikásról
Hőse ​Gazsi, afféle megöregedett, faluvégre rugdalt, mindenki szolgája, valójában egyszerű, gyermeteg, tisztalelkű öregember. Egyetlen vágya, szinte már rögeszméje: egyszer nyúlpaprikást enni. Már-már hozzájuthat óhajtott tárgyához, ám a sors közbeszól. Megbetegszik, nem szerezheti meg a nyulat. És innen kezdődik a "legenda": maga a nyúl jön el hozzá, de Gazsi megszánja, minden kísértésnek ellenállva életben hagyja, megszelidíti, magához emeli. Ezzel válik azután méltóvá a csodára: arra, hogy a grófkisasszony alászálljon érte a kastélyból, nyulastól magához vigye a "paradicsomba", uradalmi kanásszá tegye. A kisregény a már érett szerző alkotása, "állattörténetei" közül a legjobb.

Szabó Dezső - Az ​elsodort falu
Az ​elsodort falu szellemi hatása egészen a máig ér. Voltak idők, ami­kor a tiltott könyvek listáján szerepelt. Kevesen ismerik, s többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely termé­szetesen késztetőinek felfogása szerint ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot és írói mondanivalót. Szabó Dezső mindig is legfőbb munkájának tartotta Az elsodort falut, a magyar társadalom egészéről akart benne képet adni, hite szerint e művével egészen új korszakot kezdett a magyar elbeszélő irodalom történetében. Egyszerre törekedett arra, hogy regénye ala­pos szociológiai analízis és a magyar társadalom további fejlődését kijelölő eszmék panorámája legyen. Valóban összegző alkotás, amely számot vet a kiegyezés utáni korszak történelmi tapasztalataival, ki­fejezi a háborúba taszított magyarság szenvedéseit, és előkészíti azt a „magyar forradalmat”, amelyre a háborús összeomlást követő forra­dalmi átalakulásban csalódva Szabó Dezső oly nagyon vágyakozott.

Karinthy Ferenc - Szellemidézés
Apám ​mindig azt mondta, hogy ő azon a bizonyos augusztus 29-i éjszakán vált felnőtté, amikor az apja, Karinthy Frigyes meghalt. Az élménytől soha nem tudott végleg szabadulni. Budapest ostroma alatt, a pincében kezdte lejegyezni fiatalsága emlékeit. Feje felett közben szétlőtték a várost. Úgy érezte, amit nem vet papírra, az örökre elvész az időben. Ezért tekintette az első igazi regényének a Szellemidézést. Öregen pedig a legkedvesebb könyvének mondta. Szerette a frissességét. Visszasírta fiatalságának erejét. Felidézte az élmény lüktető valóságát. Számomra is legfontosabb könyve ez. Hiteles híradás a Karinthy család mindennapjairól. Karinthy Frigyes utolsó óráiról. A kamaszkor legszebb és legszörnyűbb nyaráról. Hitvallás és látlelet egy nemzedék felnőtté válásának felejthetetlen pillanatairól. A gyerekkori társaságról, amelyik egész életén végigkísérte. A Szellemidézés nem csupán azért érdekes könyv, mert a Karinthy Frigyes fia írta. Egyéni írói világot rendkívüli érzékletes módon felmutató, sajátos nyelvet teremtő művész varázslatos műve. Irigylem érte az apámat. Jó lett volna, ha fiatalon én is ilyen könyvet tudtam volna írni. Karinthy Márton

Szerb Antal - A ​Pendragon legenda
Egy ​fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal. Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében. A Pendragon legenda Szerb Antal sokoldalú tehetségének sajátos kifejezője. A homo ludens, a játékos ember, aki kirándul saját szférájából a tudománytól legtávolabbra eső könnyű, szórakoztató irodalom műfajába, és megtölti azt szellemének fényével, bebizonyítja, hogy fantasztikus és bűnügyi regényt is tud írni, sőt jobbat, mint ennek a műfajnak az iparosai. Mert ő közben magas színvonalú irodalmat is közöl, és bírálja, kinevetteti azt a sznob angol úri társaságot, mely oly nagyon fogékony a misztikumra. S ezzel tulajdonképpen ezeknek a műfajoknak a paródiáját adja.

Örkény István - Tóték
A ​Tóték című kisregény - az Egyperces novellák mellett - Örkény István (1912-1979) legismertebb és legjellegzetesebb műve. A könyv alakban először 1967-ben megjelent rövid, alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a groteszk csúcsait ostromolja - nem véletlen, hogy a kisregény, illetve az abból készült színpadi adaptáció nem egy mondata szállóigévé vált. ("Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?") Igaz, ez nem egyedül Örkény érdeme, hiszen a történet alapján Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre főszereplésével készült, Isten hozta, őrnagy úr című, 1969-es Fábri Zoltán-film nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tótékat az egész ország megismerje. A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel játszották külföldön is, többek között franciául is bemutatták, s az előadás 1971-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Kétségtelen, hogy Örkény e remekműve meg is érdemelte ezt a díjat, hiszen benne olyan mondatok követik egymást, mint ez: "Kedves Mariska, ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni, legyen szíves, lövesse főbe." vagy ez: "Még senki se szökött meg azért, mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból) egy zseblámpát tartott."

Ismeretlen szerző - Százszorszép ​novellák
A ​Százszorszép novellák a Százszorszép versek édestestvére. A gyönyörű versek után ebben a kötetben huszonöt magyar írótól olvashatsz egy-egy remekművet, akik mindnyájan a tizenkilencedik század szülöttei. Lesznek ismerősen csengő nevek, amelyekkel már találkoztál, de lesznek olyanok is, amelyekkel most találkozol először. Mikszáth Kálmán novelláját A néhai bárányt akárhányszor is olvasod, mindig ugyanolyan meghatóan szépnek érzed. Kabos Ede, Lovik Károly, Szini Gyula remekléseiben életre kelnek a századvég diákjai, kisemberei, akiknek a régen élt mindennapjait, nemes gondolatait megismerve a magyar történelemben is jobban eligazodsz majd.

Palotai Boris - Szerelmespár
Palotai ​Boris, a mindennapok kisrealitását hordozó novellái egyetlen szálra, csattanóra épülnek, írásai nem nélkülözik az iróniát sem. Fanyar iróniája, humora megható életszeretettel társul, melyből a legváratlanabb pillanatokban tör fel a tiszta líra, s mélyíti történeteit tragikussá. Megrázó belső monológjai különösen kamaszfiguráinak ábrázolását telítik meg igazi, szuggesztíven drámai feszültséggel.

Hajnóczy Péter - A ​fűtő / M / A halál kilovagolt Perzsiából / Jézus menyasszonya / Hátrahagyott írások
Ez ​a kötet Hajnóczy Péter minden megjelent könyvének anyagát tartalmazza a megjelenés sorrendjében. A kötet végén Hátrahagyott írások címmel összegyűjtöttük a még az író életében folyóiratközlésre elfogadott, de javarészt már posztumuszként megjelent műveket, és ezt kiegészítjük egy válogatással azokból a kiadatlan kéziratokból, amelyeket annak idején az író maga is közlésre szánt. A korai írásokból közöljük például azokat, melyeket "kész" műnek tekintett, de kötetei kiadása idején már túljutott a stíluskorszakon (az automatikus íráson) aminek jegyében megírta őket. Tehát ez a könyv az írói életmű teljesnek tekinthető gyűjteménye.

Ismeretlen szerző - Eső ​a szilfák levelén
Az ​utóbbi években megjelent a két hasonló kisprózai antológia. - Naponta más és Ahol a sziget kezdődik - szintén előjelzés volt. Pályakezdő, túlnyomórészt valóban fiatal prózaírókat szólaltatott meg, s nem azért, hogy ezzel tizenöt vagy húsz jelentkezőt első vagy néhányadik sikerült novellájával íróvá, egy névsorba szedett csoportot írónemzedékké avasson, hanem azért, hogy a legújabban jelentkezőkkel mondathassa el a holnapi élő irodalom, a holnapi kispróza eszmei, gondolati, formai előrejelzését. Az előrejelzések nem föltétlenül válnak be. A pályakezdő-antológiák névsoraiban vannak nevek, amelyek fel-, majd eltűnnek, és vannak, amelyek újra írónevekké válnak. De az előrejelzésnek nem tehetség-előrejelzés a tárgya, hanem az, hogy merre halad a szépirodalom, a kispróza.

Sánta Ferenc - Isten ​a szekéren
"A ​szegénység a Sánta Ferenc szívében egyben a magyar népet is jelenti. A magyar épet, amely olyan iszonyú ideig élt a szegénységben, hogy Isten ellen való vétek több szegénység a számára, ha csak egy cseppnyi is" - Szabó Pál írta így, amikor Sánta Ferenc legelső novelláival, a Sokan voltunk-kal, a Kicsi madár-ral jelentkezett. És valóban: már az ötvenes évek legelső novellái is azt bizonyították, hogy elhivatott ember a szerző, olyan író, akinek megadatott látnia sötétet és ragyogást, földet és csillagot. S olyan ereje van, hogy lávákat érezni, tüzes alvilági folyókat, mikor épp csak egy kicsi öregember szól, vagy egy énekes kisgyerek mondogatja, amit kigondolt, és amit ki kell mondania... Nagy utat tett meg azóta; regényei, filmje, a Farkasok a küszöbön című kötetben összegyűjtött újabb novellái - minden megjelent írása visszhangra talált. Az életadó fának, a szegényparaszti világnak növekedését, hajtásait követte tovább, s új témák is jelentkeztek közben, új hősökkel. Sánta ma már egyre inkább a mindnyájunkra érvényeset vizsgálja, azt, ami közös: a helytállást az emberi próbákon. Az igazat keresi újból és újból - egyre nagyobb súllyal, kristálytiszta logikával és szigorú tárgyilagossággal. Mintha valósággal szaggatnák hőseit, mintha tüzes vassal égetnék testüket-lelküket - mert nincs kímélet a számukra. S különösen nincs azok számára, akiket vállal, akiket szeret. Halálosan súlyos a harc, mindegyik novellájában gyötrelmes a próba, holott olykor nem több egy beszélgetésnél, terített asztal mellett, haragoszöld szőlősorok között... Fájdalom, szégyen, erőszak és hazugság szorításában jelképessé tágulnak és végigrajzolódnak a lélek útjai, tökéletes pontossággal és tömény sűrűséggel. S mint ahogy lélegzetet veszünk, olyan csendesen szól arról, ami egyszerű és szép: az isteni adományról, hogy szeretni tudunk, hogy hitünk van, s hogy olykor jók is vagyunk. Ahogy Gyergyai Albert írja: "Miközben megvonnám Sánta Ferenc arcának legállandóbb vonásait - nyelvi varázsát, mesélő kedvét, komponáló, tömörítő, helyzetteremtő tehetségét, természetes ékesszólását, mely nem a retorikával, hanem a dialektikával rokon, úgy érzem, mindez csak függvénye, csak eszköze egy legfőbb tulajdonságának - csodálatos, erkölcsi érzékenységének."

Déry Tibor - Theokritosz ​Újpesten
A ​gyűjtemény első elbeszélése 1931-ben született, az utolsó 1966-ban: harmincöt esztendő novellatermését tartja kezében az olvasó. Most, hogy ezt a hatalmas, gazdag, sokszínű anyagot együtt látjuk, nemcsak egy kivételesen izgalmas tehetségű író fejlődését követhetjük nyomon, hanem harmincöt év európai történelmének és stílusirányzatainak alakulását is. A gyűjtemény két kötete tartalmazza Déry Tibor jól ismert novelláit, elbeszéléseit, A ló meg az öregasszony, a Szerelem anyagát (köztük olyan nagyszerű írásokat, mint az Alvilági játékok, a Jókedv és buzgalom, Az óriás, a Vidám temetés, Számadás, Két asszony). Ezt az anyagot kiegészítettük a Niki-vel, továbbá az író néhány régebbi elbeszélésével (A prágai lány, Vendéglátás stb.), amelyek ezúttal jelennek meg első ízben könyv alakban, valamint az utóbbi évek novellatermésével.

Tóth Árpád - Tóth ​Árpád összes versei, versfordításai és novellái
"... ​ő a választottak, a legnagyobbak közé tartozott" - írta Tóth Árpádról Kosztolányi. - "Debrecenből érkezett, a grammatikák, a verseskönyvek, a magyar színművészet ősi földjéről, s természetes folytatója Csokonai Vitéz Mihály és Arany János művészetének. Szavainkból új mákonyt szűrt, bódító írt a mi legfájóbb sebünkre. Andalító költő, makulátlan művész. Egységes világ tárul elénk könyveiből, lágy, meghitt szemlélet, s ez olvasztja eggyé sorait, melyeknek végén halkan, fájdalmasan jajgatnak gyönyörű, mintegy véget-sose-érő rímei. Lágyságában azonban semmi finnyásság. Nevükön nevezte ő a dolgokat, a »setét dolgokat«, melyeket »szeretett«, képzőművészeti pontossággal írta le az előrebukó fejet, vagy a terpedő kezet, a kidagadó ereivel. A keret mindig valószerű, úgyhogy finomsága az ellentét erejénél fogva annál erősebben szökken ki. Ezért olyan emberi és megindító, s ezért halhatatlan. Versei úgy hatnak rám, mint a földönjáró angyalok."

Babits Mihály - Tímár ​Virgil fia / Halálfiai / Válogatott novellák
Babits ​egyik prózai írása sem hasonlít a másikhoz. Nem állnak egymással olyan rokonságban, mint versei. Mindegyik külön stílusváltozás, külön modor, egyenesen a tárgyra szabva ... Alakjainak jellemzése költői jellemzés. A tüzetes naturalista leírás helyett az író a költő fantáziájának varázsvizében füröszti meg őket. ... A jelenségek másolása helyett lelki realizmus, ha van már ilyen kifejezés. Alakjai nemcsak szemtől szembe, velük egy síkon látja, hanem felülről is, ahol ő tarózkodik, és úgy, hogy nem rejti el magát. (Illyés Gyula)

Gelléri Andor Endre - Hűvösvölgyi ​nászutasok
Angyalszárnyak ​suhogását hallotta ki Gelléri Andor Endre első elbeszéléséből felfedezője, Mikes Lajos - s csakugyan angyali küldött jelent meg személyében e szomorú földön, hogy hasonlíthatatlan, utánozhatatlan hangján jelentse: hogy s mint éltek a huszadik század húszas, harmincas éveiben Magyarországon, annak is a fővárosában és még közelebbről Óbudán a szegények, a megnyomorítottak és megszomorítottak, munkások és munkanélküliek. Egyszerű történeteket mondott el nehéz életű emberekről, igazat beszélt, igazul, és mégis úgy, mintha mesét mondana: az ő utcáin álomszellő seper végig, a porban heverő cserepek drágakőként szikráznak, és az este úgy jár, mint a kéményseprő. Írói világának minden kövét és szegletét ezerszer bejárta, örömét-keserűségét saját bőrén érezte, hőseinek minden mozdulását belülről és meghitten ismerte, és a teljes azonosulás, teljes együttérzés alapállásából ábrázolta - egyre zengőbb, gazdagabb, színesebb hangon, egyre szigorúbb fegyelemmel, egyre mélyebben és teljesebben, ahogy előbbre és feljebb jutott pályáján. De azért mindvégig ugyanazon a hangon szólt, s ugyanarról a világról, mint legelső novelláiban. Lázítóbb és lázadóbb az indulat, komorodnak a színek, ahogy kívül a valóság, mégis mindig ott villódzik a novellák minden során az a sajátos, tündéri fény, költészet és képzelet játszi visszfénye, ami a magyar és a világirodalomban egyaránt mindenki mástól megkülönbözteti Gelléri Andor Endrét, a szegény emberek szomorú életének angyali költő-krónikását.

Kosztolányi Dezső - Kulcs
1903-ban, ​tizennyolc éves korában érettségizett, s ősszel bölcsészként folytatta tanulmányait a budapesti egyetemen. Ekkor már munkatársa a szülővárosában megjelenő Bácskai Hírlap-nak, s itt közli első karcolatait, tárcáit, nemsokára novelláit is. Ezután - Juhász Gyula közvetítésével - a Szeged és Vidéké-ben, 1906-tól kezdve pedig a Budapesti Napló-ban jelennek meg novellái és tárcái. Első novellás kötetét, a Boszorkányos esték-et, 1908-ban adja ki. Ekkoriban már országszerte ismert költő, publicista, kritikus, s e kötete után a századelő legjobb novellistái között is számon tartják. Tizenegy novellás kötete jelent meg életében, egyik-másik két kiadást is megért. 1911-ben két kötete lát napvilágot, A vonat megáll és a Bolondok; ezeket követi 1912-ben a Beteg lelkek, 1916-ban pedig a Bűbájosok. A két forradalom éveiben is ad ki novellás kötetet: 1918-ban a Káin-t, 1919-ben a Pává-t. A húszas évek elején írja első regényeit is, s úgy látszik, hogy az életművében újként jelentkező műfaj kiszorítja érdeklődési köréből a novellát, mert 1921-ben még ugyan kiadja A rossz orvos című kötetét, de aztán jó egy évtizedig - az Esti Kornél (1933) megjelenéséig - nem jelentkezik novellás könyvvel. Életének utolsó évében jelenik meg a Tengerszem című kötete, a legérettebb, a világról legtöbbet mondó Kosztolányi-novellák könyve. Többi prózai köteteiben is akad egy-egy novella vagy novellával rokon írása - tollrajz, karcolat - vagy műfajilag nehezen meghatározható novellisztikus írása. Halála után több gyűjteményes novellás kötete jelent meg; ezek közül a legbővebb gyűjteménye a Réz Pál szerkesztette Kosztolányi Dezső elbeszélései című, 1965-ben kiadott kötet.

Gelléri Andor Endre - Gelléri ​Andor Endre válogatott művei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Áprily Lajos - Álom ​egy könyvtárról
Áprily ​Lajost elsősorban költőként és műfordítóként tartja számon irodalmi közvéleményünk, pedig esszéi, előadásai, irodalmi tanulmányai, könyvbírálatai is különös figyelmet érdemelnek - nemcsak azért, mert költői és műfordítói műhelyébe pillanthatunk be általuk, hanem azért is, mert hitelesen, magas színvonalon tudósítanak a romániai magyar irodalom első évtizedéről, másrészt annak az útnak a vonalát is fölrajzolják, melyet ez a nagy formátumú költői személyiség a tízes évektől a hatvanas évekig megtett. Ars poetica jellegű műhelytanulmányit és vallomásait Úti jegyzetek című, észak- és nyugat-európai "pedagógiai vándorlásának" megfigyeléseit rendszerező bensőséges útirajza, ezt pedig a magyar irodalomól szóló írásainak ciklusa követi. Ezek az esszéi, bírálatai, megemlékezési arról vallanak, hogy érdeklődési köre szinte az egész magyar irodalmat átfogja - Szenczi Molnár Alberttől Vörösmartyn, Petőfin, Jókain és Adyn át egészen Tamási Áronig és Dsida Jenőig. A külföldi irodalomról szóló írásai jobbára a műfordító műhelyvallomásai. E kitűnő esszék közül kiemelkedik az Anyegin fordításának műhelytitkairól, nyelvi-stilisztikai nehézségeiről írt, nagy költészettani és nyelvi tudásról tanúskodó vallomása.