További értékelések

Mondtam ​már, hogy szeretem az oroszokat?
Ez volt az első (véletlen) találkozásom Gorkijjal, de biztos, hogy nem állunk meg ennyinél. Az összes elbeszélését egyfajta szomorúság hatotta át, hisz szerencsétlen emberekről szólnak, szomorú szerelemről és rossz, egész életünkre kiható döntésekről. A főszereplők mindig tökéletesen voltak kidolgozva, még a legellenszenvesebb karakterben is volt valami jó – mint az életben is. Mégis, kedvenc elbeszéléseim azok voltak, amiknek nem volt cselekményük – talán nem is annyira novellák, mint esszék voltak ezek: Az óra (amit rögtön kétszer elolvastam, talán a legtökéletesebb iromány, amit valaha olvastam), A Sárga Ördög városa, Az Ember.