Széllel, ​szél ellen

Joshua Slocum - Vitorlával ​a Föld körül
Manapság ​a rekordok idejét éljük. Szinte felüdülés Slocum kapitány könyve, aki a maga építette vitorláson elsőként a világon, teljesen egyedül körbehajózta a Földet anélkül, hogy bármiféle rekordra törekedett volna. Elindult, csak úgy passzióból. Ahol tehette, megállt, bejárta a szárazföld parti tájait. Ha megéhezett, vadászott, lőtt valamit a hajókonyhára. Akkoriban még nem létezett elektronikus navigációs rendszer, amely gombnyomásra teszi lehetővé a helymeghatározást. Viszont vitt magával egy egyszerű iránytűt és egy bádogórát, ezzel tájékozódott a vísivatagon. Úti beszámolója az olvasó számára érdekfeszítő, lebilincselő olvasmány. Soraiból nagyszerű természet- és emberismeret csillan elő, humora sokat tapasztalt, az életet nagyon szerető emberre vall. A modern kor első világvándorának beszámolója számíthat arra, hogy a felnőtt és fiatal olvasók egyik legkedvesebb könyvévé válik. Minden hajós, vitorlázó, leendő vízenjáró vagy csak álmodozó egyik "alapirodalma" ez a könyv, amely a nem hajós olvasónak is erőt ad a mindennapos gondok leküzdésében.

Tom Neale - Egyszemélyes ​sziget
Ez ​a könyv annak a hat évnek története, amelyeket egyedül töltöttem el, két részletben a Csendes-óceán déli részén egy fél mérföld hosszú és háromszáz yard széles, lakatlan korallzátonyon a legközelebbi lakott szigettől kétszáz mérföldnyire. Első ízben 1952. október 7-én érkeztem oda, és 1954. június 24-ig maradtam ott egyedül (közben csupán két jacht látogatott meg), amikor drámai körülmények között életemet megmentve, súlyos betegen vittek el. 1960. április 23-ig nem térhettem vissza a korallszigetre; ez alkalommal 1963. december 27-ig tartózkodtam ott egyedül.

Polgár Ernő - Óceánia
A ​görög-római mitológia szerint - a jóságos, öreg tengeri isten lányai - a Nereidák, a hajósokat segítő nimfák, a nagy óceánok magyar vándorait is hívják, csábítják a messzi vizekre, távoli kikötőkbe. A mély és kiismerhetetlen tengereken, hideg tajtékú hullámokon, a tomboló viharban hánykolódó hajón vagy a ringató habokon, a tengerész is a tenger nyugtalan utasa, mint a sirályok és a szél...

Jiří Hanzelka - Miroslav Zikmund - Afrika
A ​két fiatal csehszlovák újságíró, Hanzelka és Zikmund mérnökök könyve két esztendő leforgása alatt három kiadásban jelent meg cseh nyelven százezres példányban. A magyar kiadással egyidejűleg jelenik meg a mű szlovákul, németül, oroszul és angolul. A szerzők igen magas kitüntetésben részesültek - megkapták munkájukért a Csehszlovák Köztársasági Érdemrendet. Méltán érte őket ez a legmagasabb elismerés, hiszen teljesítményük nem volt öncélú rekordhajszás. Útjuknak több vonatkoztatásban küldetés jellege volt,. Az alapvető gazdasági, piackutatási és felvilágosító feladatok mellett nagy mértékben fokozta Csehszlovákiának s az ország népi demokratikus intézményeinek jó hírnevét. Ugyanakkor azt a célt is szolgálta, hogy rendszereresen megismertesse az olvasót a távoli országok népeinek hírnevével. Rádióriportok formájában s számos cikkük révén éveken keresztül a legközvetlenebb kapcsolatban voltak.

Antalffy Tibor - Irány ​Ausztrália
Láttál ​már ausztrál kengurut? Láttál már ausztrál kengurut, olyat, mint a címlapon lévő? Nem, nem az állatkertben, csak úgy vadon. Már kerek öt éve voltam Ausztráliában, amikor egy vasárnap reggel mellbe vágott a gondolat, hol vannak a kenguruk meg a többiek? Hát hol lennének? Az üdvözlőlapokon. Persze az üdvözlőlapokon található aborigine harcos is teljes harci díszben, vagyis tök meztelen. A valóságban az aborigine harcos koszos, lehetőleg részeg (de ezt nem szabad észrevenni, mert akkor rasszista vagy), nincs kipingálva, por-, valamint légy lepte, és persze nem harcol. Kengurut tehát nem láttam, Az ember egyéb más állatokkal van elfoglalva. Időnként megírják az újságok, kinek a lábával úszott el egy cápa, és mert ez egy elég nagy állat, a lábakat többnyire tőből tépi ki, és ami a helyszínen marad, az rendszerint másodpercek alatt elvérzik a langyos tengervízben. Ami azt illeti, a szárazföld se izgalommentes. Sydney-i családi házadban már holnap előfordulhat, hogy egy mérges pók bemászik az ablakon, és huncutul elbújik a salátástál tövében, vagy mérges kígyó tiszteli meg a hátsó kertedet, és várja a kedvező alkalmat, hogy rád hozza a frászt, ami rendszerint sikerül neki. A könyv végig érdekes, mulatságos és nagyon informatív. Ritkán jut az olvasó kezébe ilyen eredeti nyelvezetű és ennyire gördülékeny útleírás. Ezen kívül az összes hivatalos és kevésbé hivatalos tudnivaló ismertetésével még dönteni is segít: itthon vagy külhon? Tudod-e, hogy Ausztráliában: - Két év ott-tartózkodás után kérheted az állampolgárságot? - Vízumkérésedet pontrendszer alapján bírálják el? - A nyugdíjjogosultsághoz mindössze 10 év munkaviszony szükséges? - A rokkantnyugdíj-jogosultsághoz elég egyetlen munkában eltöltött nap? - Az első 210 angolórád költségét az állam fizeti? - A mentőket, tűzoltókat vagy a rendőrséget angol nyelvtudás nélkül is kihívhatod?

Karen Blixen - Volt ​egy farmom Afrikában
1912 ​telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre 1914 januárjában már a kelet-afrikai brit protektorátus kikötővárosában, Mombaszában került sor. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő..." Ezt a vonzó ifjú hölgyet Karen Dinesennek hívták. Apai ágon ősnemes, anyai ágon gazdag nagypolgári famíliából származott; festőnek készült, s jobbára sikertelen írói próbálkozásokat is tudhatott maga mögött, amikor leendő férjével úgy döntött, hogy a későbbi Kenya gyarmaton kezdenek új életet. Édesanyja rokonsága, a vagyonos Westenholz család segítségével hatalmas birtokot vásároltak Nairobi közelében, "a Ngong-hegyek alatt", ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni. Rossz helyet választottak, a farm túlságosan magasan feküdt ehhez, ráadásul Blixen báró semmi hajlandóságot sem mutatott a gazdálkodásra: szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges white hunternek, vagyis szafarivezetőnek bizonyult így ismerkedett meg a mi nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is. Karen Dinesen, illetve most már Karen Blixen viszont élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával - az afrikai tájjal, az afrikai "bennszülöttekkel", a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrákkal. Afrikában, Afrika hatására lett belőle igazi és lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi dán irodalom "nagyasszonya". Tizenhét évig élt a fekete kontinensen, nagyobbrészt férjétől külön-, majd elváltan, s meglehetősen viharos szerelmi viszonyban egy másik "természeti emberrel", a tragikus véget ért Denys Finch-Hattonnal. Örökölt dán birtokára, Rungstedlundbe visszatérve, 1937-ben előbb angolul, majd dánul megírta lírai memoárját-életrajzát, amelyet később romantikus- pszichológiai elbeszéléskötetek, regények követtek. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) főműve azonban kétségtelenül a Volt egy farmom Afrikában. Karen Dinesen, illetve Karen Blixen, leggyakoribb írói álnevén Isak Dinesen, olyan hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé, olyan kivételes érzékenységgel figyelte és festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. S ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt "felsőbbrendűségét" - Farah Adent, Kinan-dzsuit és a többieket tartva erkölcsileg előbbre valónak. Részint ennek az egyedülálló könyvnek az alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a főszerepekben a páratlan tehetségű Meryl Streeppel, valamint Robert Redforddal.

Edmund Hillary - Kockázat ​nélkül nincs győzelem
E ​könyv a Mount Everest első megmászójának önéletrajza, e kötetében E. Hillary összefoglalja mozgalmas életének legfontosabb eseményeit, s leírja jelentős alpinista túráit és felfedezéseit. Gyermekkorának és ifjúságának rövid megjelenítésében fontos esemény szüleinek új-zélandi méhészkedésében való részvétele és katonai szolgálata a csendes-óceáni szigeteken - a második világháború éveiben. A háború befejeztekor került sor első komolyabb hegyi vállalkozására: megmászta az új-zélandi Mount Cookot. Rövidesen egymást követik a kisebb-nagyobb, már inkább expedíciószámba menő túrák, amelyek során a fiatal hegymászó elsajátítja a technikát, barátokra-társakra tesz szert, feljut néhány nevezetes csúcsra az európai Alpokban, majd az első Himalája-expedícióban sikerül megmásznia a Mukut Parbatot - s ezért meghívják az 1953. évi nagy angol Everest-expedícióba, melynek során - Tenzing Norgaj serpa hegyi vezetővel együtt - elsőként feljutott a világ csúcsára, a 8848 méter magas Everestre. E hatalmas sikert ünneplés, előadássorozatok - és a lovaggá ütés jelentős mozzanata követi, majd Hillary újabb nagy célt tűz maga elé: az Antarktisz átszelését. Rendkívüli fizikuma és kitartása rendkívüli teljesítményekre teszi képessé. Különleges megbízatásoknak is eleget tesz: pl. kipróbálja a legmodernebb felszereléssel a magaslati akklimatizációt, mentőexpedíciók részese, megvizsgálja az állítólagos jeti-maradványokat (hamisítványok!), sugárhajtásos csónakon járja a nepáli vad folyókat. Hillary stílusa olvasmányos, van humorérzéke, a könyv kalandokban bővelkedik. A szerző meleg szeretettel ír családjáról és megkülönböztetett tisztelettel alpinistatársairól. A könyv különösen érdekes fejezetei azok, amelyekből kibontakozik az önzetlen, humanista Hillary jelleme.

Jánosi Chérie - Szabó Illés - Égből ​kapott...
"Negyven ​éve nézem a csillagokat, s most ők villantják fel rendszertelen rendben az elmúlt évtizedek legérdekesebb történéseit: a három levelet, a tanfolyamot és Brezsnyev elvtárs unokahúgát. A görög macskákat és a párizsi Mackó sajtot. A kinyílt gépajtót, a leningrádi rendőrt és Zulejkát, a hastáncosnőt. Az amszterdami szexleckét, a hajnali zongorafutamot és a disszidált másodpilótát...."

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Dékány András - A ​sarkvidék meghódítója
1911-ben ​két hajó kötött ki a Déli-sarkvidék jégmentes öbleiben: az angol Scott kapitány expedíciója és a norvégek kis csoportja, Amundsen parancsnoksága alatt. Mindkét expedíció a Déli-pólust akarta elérni, s megkezdődött a páratlan versenyfutás, mely Amundsennek és társainak győzelmével végződött. Dékány András izgalmas könyvében megelevenedik a sarkvidék meghódításának e fontos eseménye. Amundsen életútját végigkísérve, felidézi az Észak-nyugati és Északkeleti átjáró felkutatásának és végighajózásának történetét is, és összefoglalja azokat a merész kísérleteket, melyekkel évszázadokon keresztül ostromolták különböző nemzetek expedíciói a Pólusokat. A kötetet érdekes fényképanyag illusztrálja.

Werner Legère - Timbuktuból ​jövök
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Horvát János - Kubai ​retró
Horvát ​János, az ismert tv-riporter, újságíró, író és nagykövet így vall Kubáról: "Kuba keretbe foglalja fél évszázados történetemet, havannai diákéveimtől a nagyköveti megbízatásomig. Ezért hát nem véletlen, hogy amikor átléptem a nagykövetség korábbról már jól ismert G utcai kapuját, összeszorult a gyomrom... Nincs másik ország, amelyet ennyire ismernék, és nincs másik ország, amelyet ennyire szeretnék. Szeressék Önök is!" Hogyan lehet egy Castróval vívott pingpongmeccsen interjút nyerni? Valóban gyógyítanak a híres szivarok? Milyen a salsa és a szex? Hogyan bókolnak a kubai férfiak? És mi köze egy dundi fekete macskának a magyar diplomatákhoz? Különös kérdések egy különös országból... A választ egyvalaki ismerheti igazán: Horvát János. Ő vérbeli Kuba-szakértő, hiszen több mint négy évtizedes ismeretség fűzi a szigetországhoz. Tapasztalatairól, élményeiről szól ez a temperamentumosan csapongó, tárgyilagosan szubjektív hangulatú kalandozás, hiteles, magával ragadó visszaemlékezés. Aki járt már Kubában, újra elmerülhet ezen az egyedi és varázslatos szigeten tett időutazásban, beleszippanthat a permanens forradalmi készültség mágikus levegőjébe - vagy legalábbis, ami még megmaradt belőle. Akinek pedig még nem volt szerencséje a karibi ország földjére lépni, az a könyv lapjain barangolhatja be ezt az izgalmas világot.

Daniel Smith - 100 ​titkos hely
A ​világ teli van titkos helyekkel, amelyek létezéséről nem is tudunk, vagy ha tudunk, nem látogathatjuk meg őket, hiába is szeretnénk. Pedig némelyik ott van a lábunk alatt, mint például a londoni Whitehall alagútjai, a 2-es moszkvai metró vagy a gázai övezet csempészalagútjai. Megint más helyek annyira titkosak, hogy hivatalosan el sem ismerik a létezésüket a kormányok, mint Amerikában a Mount Weathert vagy Észak-Koreában a Pektu-hegyen Kim Dzsongilnek épített bunkert. A szerző nyugatról keletre haladva bejárja az egész Földet: kezdi a Csendes-óceán nyugati részével, elidőzik egy kicsit az Egyesült Államokban, majd felkeres olyan kísértetvárosokat, mint a ciprusi Varószia és az ukrán Pripjaty, titkolt atomerőműveket például Iránban és Észak-Koreában, olyan rettegett titkosszolgálatok főhadiszállását, mint az orosz FSZB és az izraeli Moszad, sőt kuriózumként egy olyan helyet is, ahol a szabadba kitett hullákat vizsgálnak. A 100 titkos hely a láthatatlan látnivalók útikönyve, a világ legeldugottabb sarkaiba kalauzolja el az olvasót.

Sándor Anikó - El ​Camino
Akik ​túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg – akkor általában már késő. Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét – még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan „bűnért”, amiről nem is tudtam, hogy elkövettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

Lendvai Béla - Adriakék, ​tengerzöld
Az ​Adriára készül? Érdekli, hogyan viszonyulnak a horvátok a magyar turistához? Szeretné tudni, milyen növényeket és fűszereket érdemes onnan hazahozni, hányféle hal tenyészik az Adriai- tengerben, miben különböznek egymástól a jugó és a bóra szelek? Akarja tudni, hogyan és miből építettek a horvátok tíz év alatt ezer kilométernyi kitűnő, négysávos autósztrádát? A horvátországi nudista strandok története és jelene érdekli netán? Esetleg arra kíváncsi, miként zajlik egy magyar újságíró interjúja egy horvát miniszterelnökkel, ha elfelejtenek tolmácsot hívni? Ha Ön egyike annak a 350 ezer magyarnak, akik idén vagy jövőre a csodálatos Adriára utaznak, mindezekre a kérdésekre pontos és érdekes választ kap Lendvai Bélától, aki ma Horvátország egyik legfelkészültebb és legtapasztaltabb hazai ismerője. A kötetet a szerző fotói illusztrálják.

Czigány Ildikó - New ​York, Toronto, Bangkok...
A ​Malév Hotel-Alfa Lima-Oszkár-Hotel lajstromjelű repülőgépe, a LóHelén elcsendesedik. A kapitány száll ki utoljára. Ő hagyja el utolsóként a süllyedő hajót. Lassan lép ki a lépcsőre. Nem siet. Ideje annyi, mint az igazi hajóskapitányoknak a tenger. Visszafordul, megsimogatja a gép törzsét. Ilyet eddig sosem tett. De most kell. Lassan, minden lépésre odafigyelve lesétál a lépcsőn. Fényképezőgép nincs senkinél, de az okostelefonok mindent tudnak. Összeáll a csapat a bal oldali, egyes hajtómű előtt. A két szélen a pilóták, közöttük a négy légiutas-kísérő. A képek elkészülnek, a crew car elindul. Utoljára. A Malév menetrend szerinti, MAH 745 hívójelű Helsinki-Budapest járata befejezte végső útját. A crew car csöndesen döcög célja felé, a hat utas a jövőn töpreng. És a múlton. Mészáros Zoltán repülőgép-kapitány

Valerian Albanov - A ​fehér halál országában
Hat ​hónappal azután, hogy Robert Falcon Scott négy társával együtt odaveszett az Antarktiszon, egy orosz navigációs tiszt, VALERIAN ALBANOV még az övénél is veszélyesebb útra vállalkozott. Hajója, a _Szent Anna_ új vadászterületek felfedezésére indult az északi sarkkörön túlra, csakhogy belefagyott az alattomos Kara-tenger vizébe. Huszonöt férfi és egy nő közel másfél éven át rettenetes megpróbáltatásokat és veszélyeket állt ki, miközben hajójuk magatehetetlenül sodródott észak felé. Albanovnak meggyőződése volt, hogy a _Szent Anna_ sohasem szabadul ki a jég fogságából, ezért 1914 januárjában tizenhárom társával elhagyta a hajót; hogy gyalog jusson el a Ferenc József-földre. Egyedüli segédeszköze egy kétségbeejtően hiányos térkép volt, mégis sikerült átvezetnie csapatát a jeges pusztaságon. A közel 400 kilométeres úton szakadatlan veszélyek leselkedtek rájuk, éhezés, betegség, hóvakság és nézeteltérések csorbították erejüket. Valóságos csoda, hogy akadt, aki túlélte a vándorlást. Szintén csodával határos, hogy a kilencven napos menetelés alatt Albanov mindvégig naplót vezetett, majd később olyan krónikát írt belőle, amelyet Davis Roberts így jellemzett: „szűkszavú, feszesen megkomponált alkotás, akár egy krimi.

Germanus Gyula - Kelet ​varázsa
Útleírás, ​riport, kultúrtörténet, történelem, de elsősorban és legfőképpen igazi memoár Germanus Gyula könyvének új kiadása, mely egy kötetbe foglalja A félhold fakó fényében és Kelet fényei felé c. műveket. A kilencvenedik életévén túljutott világhírű orientalista tudós, aki egész életét az iszlám művelődéstörténet kutatásának szentelte, könyvében elmond egy buddhista mesét. Ebben a mesében a Tanítvány az élet eredetének és okának kérdésére vár választ mesterétől. A Mester tanácsa az, hogy vonuljon el a vadonba, és elmélkedjék a titokról, s ha majd megtalálta nyitját, jöjjön vissza hozzá, mondja el neki is. A tanítvány csak harmadik elvonulása alkalmával fejti meg a talányt, de többé nem tér vissza mesteréhez, mert "mindenki csak magának találhatja meg az élet értelmét és a boldogságot." Így a mese. De ilyenformán talál rá Germanus Gyula is saját életének értelmére, amikor mint kisdiák törökül kezd tanulni, majd arabul, hogy később Vámbéry Ármin fürdőkádban tárolt könyvei és folyóiratai elindítsák az "Ezeregyéjszaka" huszadik századi világának meghódítására. Ebben a memoárban nem egy szobatudós hajlamaival, vonzalmaival, látásmódjával találkozik az olvasó, hanem egy bátor, már-már vakmerő, az ismeretlennel megküzdő és azt legyőző, szellemi és fizikai fáradtságot nem ismerő tudós életútjával ismerkedhetik meg.

Agatha Christie Mallowan - Így ​éltünk Mezopotámiában
1930-ban ​történt, hogy a jó szerencse összehozta Max Mallowant, a fiatal régészt az akkor már igen ismert írónővel: Agatha Christie-vel. Ha már a véletlen ilyen kellemesen összehozta őket, nem sokat teketóriáztak: még véget sem ért az esztendő, összeházasodtak, és így kezdődött közös életüknek ez a hosszú, boldog és kreatív szakasza. Agatha Christie egy pillanatig sem érezte, hogy hírneve akadályozhatná benne, hogy részt vegyen férje munkájában. Kezdettől fogva tevékeny rész kért Maxnek Szíriában és Irakban - az ókori Mezopotámiában - folytatott ásatásaiból. Hősiesen állt minden kényelmetlenséget, és meglátta a régészélet hányattatásainak humoros oldalát is. Régi ismerősei, akiknek fogalmuk sem volt róla, milyen az élet a messze földön folytatott ásatásokon, kérdezgették: "Hát hogyan is éltetek Mezopotámiában?" - Agatha Christie pedig elhatározta, hogy kérdéseikre egy könnyed könyvben fele meg.

Szabó Pál - Talpalatnyi ​föld
A ​40-es évek elején, közvetlenül a nagy történelmi sorsforduló előtt született meg a nagy mű; Szabó Pál regénytrilógiája: a _Lakodalom, Keresztelő, Bölcső._ A _Talpalatnyi föld_ összefoglaló címet már a felszabadulás után kapta, s Piros Góz Jóska és Juhos Marika szerelmének, házasságának története a földosztás lázas évében nőtt a megváltást sürgető, életre való nép emlékeztető sorsképévé. Természetes volt ez az átlényegülés, hiszen az író egy egész falu, bátran mondhatjuk: a magyar falu igézően teljes képét festette meg a regényben hamvas-friss színeivel. Csodálatos könnyedséggel, a játszi humor ellenállhatatlan hatalmával idézte meg alakjait: a csúfot valló vagyonos parasztot, a minden lében kanál, potyaleső ügyeskedőt, az úrhatnám tanítókat, hivatalnokokat s az egész, elevenen nyüzsgő falusi közösséget. A fordulatos történet tarka epizódjaiból a nagybirtokok közé szorult hajdani falu életének minden szorongató kérdése, minden vágya a napfényre kerül, de hatalmas gátak állják útját a jobbra törő szándékoknak, a szegény nép egyéni kezdeményezéseinek. Ezeknek a gátaknak némelyikét sikerült áttörnie Piros Góz Jóskának, midőn a falu íratlan törvényei ellenére szerelmét a lakodalomból szökteti meg újdonsült férje, a módos parasztfiú mellől. Merész tette népszerűvé teszi, s véleményével ezek után a falu urainak is számolnia kell. Góz Jóska azonban nem törleszkedő, nem keresi az urak barátságát. Ehelyett a kemény, kockázatot és munkát vállaló szegényparaszti élet folyamatában, amelynek Szabó Pál minden rezdülését és hangulatát érzékelteti, szikes földecskéjének megjavításán kísérletezik. az eredmény követendő példává növeli alakját - de ezen a ponton már nem lehet gátat törni. A nagybirtok vezetője megtiltja az öntözést a halastavak levezető csatornájából - s ebben a perben a döntést a nép javára a regény még nem mondhatta ki, a történelem is csak pár év múlva hozta meg. Piros Góz Jóska és Juhos Marika alakjában Szabó Pál a régi falu megváltoztatására hivatott, újfajta parasztembert rajzolta meg, akinek sorsában a népmesék örökkön élő igazsága a jövő igazságává érik. Vérbeli epikus alak mind a kettő, többet jelentenek önmaguknál, mint ahogy történetük is többet jelent, hiszen ez a széles körű, ezerfajta színnel és fénnyel játszó nagy regény tulajdonképpen eposz, az egész magyar parasztság küszködésének és reményeinek, az "áttörhetetlen közeg" áttörési kísérleteinek hőskölteménye.