A ​föld szépe Albán ​népmesék

Ismeretlen szerző - Férfiszülte ​leány
...E ​kis kötetke, állíthatjuk, kerek, tiszta képet ad a finn népmesék világáról, stílusának sajátos vonásairól, atmoszférájáról, meseszövésének, motívumrendjének jellegzetességeiről – írja Ortutay Gyula a kötet utószavában. Első és természetes érzésünk, hogy e finn mesékben is, mint annyi más nép mesekincsében, a magyar mesék s az eurázsiai mesék rokonaira ismertünk. Ismerős történetek, ismerős fordulatok, jellemek, ismerős költészeti fordulatok. Igaz, elvétve akad olyan mese is, amely idegen a magyar népmesekincsben, de hiszen nekünk is van nem egy olyan mesénk, amelynek a gyűjtés addig nem mutatta fel párját a finn anyagban. De mégis az első benyomás az erősebb: az egyszerre ismerős mesei témák, mesei fordulatok sora s az elmondásban, a részletekben, a hangulatokban megmutatkozó jellegzetes idegenség. Ismerős-ismeretlen egyszerre ez a mesevilág a mi számunkra. Mások a mesezáró formulák, a mindennapi élet más jelzéseit adják, mint a mi meséink. A Mátyás-mesék, ismert tréfák hangvétele is előkerül, s mégis az első és legerősebb érzésünk ebben a kettős hangulatban van, az egyszerre ismerős-ismeretlen világ átérzésében. Az a meggyőződésünk, hogy ez a sajátos kettősség érzése lesz az egyik legtartósabb, legelbűvölőbb varázsa a finn meséknek.

Ismeretlen szerző - Szegény ​ember okos leánya
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​nyírfa-fiúcska
Járja ​a vadász a tajgát, hattyú a zúgó Amur felett: az engedetlen lány az, aki átbucskázott a fején és hattyúvá változott.... Vadkan csörtet a bozótban – a falánk, önző sámán lelke lakik benne, akit mohóságáért erdei vaddá varázsolt a Tigrisember. És szájról szájra szállnak az Amur partján a csodálatos tündérmesék, hősmondák, állattörténetek... Az olvasó szeme előtt megelevenedik a tajgalakók titokzatos szellemekkel, jó és gonosz állatokkal, leselkedő szörnyekkel benépesített világa.

Ismeretlen szerző - A ​gonosz királynék
A ​Himalája vonulatai alatt húzódik meg egy titokzatos keleti ország: Kásmir. Nagy hegyek védik, ritka és csodálatos virágok borítják szépséges tájait. A meséi is színesek és szépségesek, telve csodákkal. Madár őrzi az óriás életét, a varázslatos fán csoda terem, az örök élet titka a forrás vizében rejlik. Elindul a három herceg, hogy megszerezze a kincset. Csak a táj, csak a név más; a keresés, a boldogság utáni vágy azonos mindenütt. Messzi világba visznek, de szívünkhöz szólnak ezek a mesék.

Ismeretlen szerző - A ​szamárfülű kán
A ​Jenyiszej forrásvidékén él a tuvai nép, nagy sztyeppéken, erdőborította hegyek között. Évszázadokon át vadászattal, halászattal, állattenyésztéssel foglalkozott és a kánok igáját nyögte. Ezt az életformát, ezt a társadalmi helyzetet tükrözik meséi is. A nép szabadságvágyát jelképezi a bátor pásztorlegény, aki felpattan táltos paripájára, csellel, ravaszsággal elpusztítja a gonosz kánt, és minden jószágát szétosztja a nép között.

Ismeretlen szerző - A ​foltoshátú sirály
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Tórem-Isten ​népe
Messze ​északon, az életet adó Ob-folyó mentén, a vasból való ég alatt, hogy medve-isten az emberek ura, mesélik egymásnak e meséket a rokon osztják nép fiai – ősökről-hősökről, regebeli szép időkről, életről és szerelemről, istenről és emberről... Szavaik nyomán nemcsak az osztják nép sajátos, szenvedéssel, szépséggel tele világa tárul fel, hanem elénk villan az osztják és a magyar nép őseinek sok évezred előtti, hagyomány- és varázslat szőtte ősi, népi képzeletvilága is. A kötet első ízben ismertet meg a rokon osztják gazdag népmese-kincsével.

Ismeretlen szerző - Az ​arany teknősbéka
E ​kis kötetbe foglalt mesék felvillantják előttünk a távoli vietnami nép életét, tanúságot tesznek gazdag képzeletéről, szenvedélyes érzéseiről, számot adnak bátorságáról, önfeláldozásáról, megőrizték optimista világszemléletét, derűs bölcsességét. E mesék visszatérő motívuma az ember harca az elemekkel, de fölismerjük bennük a társadalmi hátteret is: a nép küzdelmeit, nyomorgását és a jólét utáni vágyát. A jó és a rossz viszályából a jó kerül ki győztesen, az igazság a szegény ember oldalán áll. E mesékben öltött testet, amit a vietnami nép régi életében nem érhetett el.

Ismeretlen szerző - Fehérvirág
Merész ​álmú, kicsiny nép él Európa végső nyugati szirtfokán: a portugál. Hajói egykor büszkén szelték a tengert, három világrész nyögte hódítói vasát, és földrésznyi területek fogadták a portugál nyelv és kultúra ihletését. Csak odahaza maradt mindmáig hontalan, csak otthon szakadt föl marcona hadfiakból az ősi portugál életérzés, a mélabú páncélpattintó sóhaja. Fehérvirág népe kifelé kevély pillantást vetett a világba – csak meg ne lássák könnyeit! – de meghitt magányában, az alentejói és minhói esték csöndjében megszűnt a hatalmi mámor szülte színlelés: meséiben megvallotta, hogy olyan nép ő, mint a másik, egyszerű és jóságos, van öröme, van bánata, tiszteli az igazságot, megveti a hamisságot. A portugál mesék tárgyi elemei még szemléletesebben vallanak: számtalan közismert fordulat – a három legény vagy három leány szimbolikája, a legkisebb gyerek leleményessége, a varázslat és más csodás elem, népi humor, népi bölcsesség, a váratlan meggazdagodás: a szegény ember álma – tanúsítja, hogy a kalandos lovagi eszmény uralma és a gyarmatosító buzgalom csak látványos, de hamis színjáték volt a portugál nemzet – és minden nemzet – történetében. A páncéling alatt emberszív dobog: akár a miénk.

Ismeretlen szerző - A ​fakó lovacska
Ezeket ​a kazah népmeséket 1942-1944. között fordítottam, amikor a nagy szovjet honvédő háború idején Moszkvából Közép-Ázsiába evakuálva, Kazahsztán köztársaságának fővárosában, a szép Alma-Atában éltem. A kazah népköltészet szépségére még egyetemi hallgató koromban felhívta figyelmemet öreg professzorom, Vámbéry Ármin, a világhírű magyar utazó és folklórista, aki járt a kazahok között és emlékét még máig is őrzik ott. Ezeknek a meséknek nagy része még oroszra sincs lefordítva. Egy részük kazahul sincsen még kiadva. Az alma-atai Tudományos Akadémia kéziratos gyűjtését bocsátotta rendelkezésemre és kazah munkatársakat adott mellém, akik a nyersfordítás elkészítésében támogattak. A magyar fordítás munkájában Geréb László volt segítségemre. Hálás köszönetet mondok e helyen a Kazah Tudományos Akadémia kitünő tudósainak támogatásukért. Különösen Avezov elvtársnak, a kiváló költőnek, aki a kazah népköltészet legjobb ismerői és földerítői közé tartozik. Balázs Béla

Ismeretlen szerző - A ​nyolcszirmú lótusz
„… ​A világmindenségben sok hatalmas birodalom van. Napnyugat országában, ahol a négy nagy folyó ered, ahol a szépséges havasok lándzsahegy csúcsai magaslanak, ott az Örökkévalóság Kilenc Emeletes Hegyének lábánál, a Hátukat Összetámasztó Oroszlánok sziklái között, a föld felett, mely olyan, mintha a nyolcszirmú lótusz, az ég alatt, mely olyan mint a nyolcküllőjű kerék, egy ligetben, melynek fái a szivárvány színeiben ragyognak, a sokféle fű és virág erdejében, a gyógyító nektár lúgosában áll a drágakövek vára…” A ragyogó környezetben e sokszor kegyetlen, véres események sorozatát a lélekvándorlással magyarázza a keleti ember. A mesék, legendák legtöbb motívuma a buddhizmus ősrégi mesekincsét idézi.

Ismeretlen szerző - A ​boldogtalan kolibri
Ezek ​az indián mesék nem híres-neves kultúrák üzenetét hozzák, nem a büszke inka, azték vagy maja folklór gazdagságát hirdetik, hanem a dél-amerikai őserdők primitív népeiről vallanak. Ismeretlen táj, ismeretlen természet, furcsa élet, furcsa ember tárulkozik ebben a mesevilágban és sok-sok meglepő külsőséget kell lehántanunk, hogy közel férkőzzünk ennek a sejtelmes világnak lelkületéhez, gondolkodásához. „Egyszer két kisleány meghallotta, hogy a kolibri furulyázik. Olyan szépen játszott, hogy az egyik kisleány így szólt: >A felesége akarok lenni.< Felkereste a kolibrit és vele aludt.” – Ilyen üde színek váltakoznak nekünk oktalan, szokatlan drasztikummal, varázslattal, olykor suta költőiséggel, de kópé-derűvel és bölcselő kedéllyel is. ha figyelmesen olvassuk, mi mindent gondol a kóbor halász-vadász önmagáról és környezetéről, a sok furcsaság mögött valami nagy megnyugtató tanulságot lelünk: egy kissé rokonok vagyunk, mert talányai-honnan-hogyan-miért jött létre az ember és a környező világ ezer jelensége, a tűz, az éj, a csillag, az ünnep, a dal vagy a földművelés – tulajdonképp a mi talányaink is.

Ismeretlen szerző - Az ​oroszlán-menyasszonyok
A ​Zambezi, Kubango és Kunene folyóktól délre húzódó területeken, a Dél-Afrikai Unió, Becsuanaföld, Baszutoföld, Swaziföld, Dél-Rhodesia és Mocambique területén élő busmanok, hottentották és bantu népcsoportok valamikor Dél-Afrika urai voltak. A XVI. századtól kezdve ezek a népek egyre pusztulnak. Rabszolgakereskedők, telepesek folytattak ellenük évszázadokon keresztül hadjáratokat, és a belső, törzsi háborúk is állandóan tizedelték soraikat. A sós és száraz sztyeppekre, félsivatagos tájakra szorultak vissza. Szabad életükről, különös, szépséges világukról ma már csak meséik vallanak: arról a vad, csodálatos világról, amelyet az íjjal vadászó fekete harcosok és a csillagok szívéről álmodó, éhes fekete emberek népesítenek be. Oroszlánok, struccmadarak, sakálok, leopárdok, kígyók és mézmadarak veszik őket körül. Varázslók verik tompa dobjaikat a jóshelyeken, musonga-szemek figyelik a karcsú fekete asszonyokat... Dél-Afrika mesél...

Ismeretlen szerző - Egy ​asszony öt férje
Mostoha ​körülmények között az örökös jég hazájában élnek az eszkimók. A zord, küzdelmes élet közepette is megteremtették saját képzeletvilágukat, melyet az ősök szellemei és a mesék hősei népesítenek be. A mítosz, a mese, a költészet és a tréfa itt is megterem és különös virágokat hajt, az Észak virágait. Ezek nem pompázóan dúsak, de egyszerűségükben is színesek, kedvesek és igen sok mindent mutatnak meg az eszkimó nép mindennapi életéből.

Ismeretlen szerző - A ​király meg a pacsirta
A ​mesék színhelye a változatos grúz táj: havas hegyek, rengeteg erdők, gazdag szántóföldek, dús gyümölcsösök. Szereplőik többnyire egyszerű emberek, parasztok, halászok, vadászok, különféle mesteremberek, de olykor természetesen a királyok is meg mesebeli hősök, világszép lányok, akiket hétfejű szörnyek tartanak rabságban. Sűrűn felbukkanó alak az egyszerű, de furfangos ember, aki leleményességével úrrá lesz minden bajon. A görög mondák Orpheusával mutat rokonságot a csodálatos dalnok, aki énekével és játékával még a félelmetes szörnyeket is kezessé szelídíti. A mesék tükrében megmutatkozik a nép ősi törekvése a szabadságra, a régi grúz életforma, a sok különféle népszokás.

Ismeretlen szerző - A ​hulladémon huszonöt meséje
Élt ​valahol az őserdőben egy Valkalásana, azaz Kéregrágó nevű remete. Hosszú évezredeket töltött el remetetanyáján. Egy vadfügefa tövében ült, elmélkedésbe merült, sanyargatta testét, hogy vezeklése jutalmául elnyerje Brahmá egét. Nem ismert pihenést. A nagy önsanyargatásban keze-lába kiszikkadt, mint a fahasáb. Természetes szükségletét sem végezte. Napjában egyszer evett egy darab vadfügefa-kérget, azt is éjszaka, elmélkedés közben. A következő éjszakáig nem evett semmit, akkor megint evett egy darab fakérget. Így teltek az évezredek a nagy bölcs fölött az őserdőben. Egyszer egy király meglátta a szent révületbe merült bölcset. Így gondolkozott: "Amikor magához tér révületéből, lábaihoz borulva üdvözlöm." Leszállt lováról és szótlanul várakozott. Négy őrségváltásnyi ideig állt ott, de a remete egész napon át folytatta elmélkedését. Ekkor a király így szólt magában: "Ez a remete meg akarja mutatni: Ki vagyok, mi vagyok! Fennhéjázása megalázó reám nézve. Ám legyen; én is tudom, hogy mit kell tennem!" Ezzel a király visszatért városába. Egész népét összehívatta palotája tróntermébe, és így szólt az egybegyűltekhez: - Mondjátok, van-e közöttetek valaki, aki meg tudná zavarni a dölyfös remete áhítatát?

Ismeretlen szerző - Gonaquadate, ​a viziszörny
A ​múlt században lábra kapott indián romantika még ma is úgy láttatja az indiánt, mint ahogy az akkor divatos regények ábrázolták, vagy ahogy Buffalo Bill Európában is turnézó cirkuszában bemutatta: bőrruhában, fején tolldísszel, derekán skalpokkal díszített övvel, kezében tomahawkkal. Ez a kép azonban kezdetben is csak a préritörzsek tagjaira volt érvényes, de éppoly kevéssé volt jellemző az egész indiánságra, mint például a tiroliak bőrnadrágja és zöld kalapja egész Európára. Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg a tudomány a maga valójában ismerte meg az indián népcsoportok életét, történetét és kultúráját. Az indiánok életében még ma is nagy szerepet játszik a mesemondás. Avatások, vagy más ünnepi szertartások alkalmából a hagyományokban jártas idősebb férfiak elmondják a különböző varázsszerek, nemzetségek eredetét.

Ismeretlen szerző - Bénli-Bári, ​a macska
A ​csodálatos hegyekben, sós-és édesvizű tavakban, rohanó folyókban gazdag Kisázsiában, Európa közvetlen szomszédságában él a török népek legnyugatabbra szakadt ága. Meséi az indiai, perzsa és arab mesevilág motívumaival teltek, de azért sajátosan törökké formálta őket az Európával határos terület: az indiai fantázia mértéktelen csapongásával szemben bizonyos józan szemlélet hatja át őket. S ez a józanság szemernyit sem csökkenti a mesék színpompáját, magával ragadó fordulatosságát. A török mese gyűjtésének úttörői közé tartozott hazánkfia, Kunos Ignác, a neves turkológus, akinek néhány gyűjtése ebben a kötetben is szerepel.

Ismeretlen szerző - Sosemvolt ​Cigányország
Izzik ​a tűzhelyen a vas, dohog a fújtató, a gyerekek kerek szemmel figyelnek, s Nápó bácsi, az öreg szegkovács mesélni kezd: Kralevityo Márkóról, a hercegné-kisasszonyról és a fáraó népének sok csodálatos dolgáról... Az olvasóhoz fordulva hangja hirtelen megkeményedik: „Azt se tudják a gádzsók, hogy a romák dolgoznak nekijük, hogy sukár házuk lehessen. Mert az ácskapcsot ki csinálja? A roma. Ki a rabic szeget? A roma. Ki a szárnyasszöget? Az iszkábát? A sarokszöget? A roma. És ki tudja, hogy roma csinálja mindezeket? A roma. Nem tudja senki, csak hogy tetvesek meg lopnak. Nincs is becsületünk, ahogyan a nóta mondja: Vered Isten, vered, Akit akarsz, vered. Rám is rám járt kezed, Nagy bánattal vertél. Nincsen pénzem, nincsen, Két krajcárom sincsen. Hogyha pénzem volna, becsületem volna.”

Ismeretlen szerző - Az ​elcserélt asszonyok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.