Minden ​napra egy sztori

Rejtő Jenő (P. Howard) - Az ​utolsó szó jogán
Sír ​(a) felirat Ki itt nyugtalankodik csendesen, Író volt és elköltözött az élők sorába. Halt harminchárom évig, élt néhány napot, S ha gondolkozott, csak álmodott Néhány lapot. S mikor kinevették: Azt hittem, hogy kacagtatott. Most itt fekszik e nehéz Temetői hant alatt, Zöld koponyáján kiüt a csira És azt álmodja, hogy él. Szegény. Béke hangjaira! Ámen. (Rejtő Jenő) Az utolsó szó jogán c. posztumusz novellás kötet Rejtő Jenő életművének egyetlen olyan alkotása, ahol az író neve mellett nem szerepel az annyira jellegzetes (P. Howard) név is. Ezekből a novellákból az az író szól az olvasókhoz, aki saját maga által költött sírfelirata szerint: "Halt harminchat évig, élt néhány napot / S ha gondolkozott, csak álmodott / Néhány lapot..." Ez a kötet tartalmazza tehát azt a "néhány lapot", amelyet Rejtő Jenő "néhány napig" tartó életében álmodott; csak ezeknek az írásoknak ismeretében lehetséges kellő tisztelettel adózni az író emléke előtt, aki az igazi alkotók alázatával képes volt arra, hogy emberi-társadalmi viszonylatokban oly fontos mondanivalóit, "álmait" álnév mögött, és olyan formába burkolva tárja az olvasók elé, amelyről az akkori kultúrpolitika hajlandó volt egy ideig tudomást nem venni.

Pál Dániel Levente - Az ​Úr nyolcadik kerülete
A ​helyszín Józsefváros, Budapest nyolcadik kerülete. Nem a Palotanegyed, hanem a Nagykörút túlsó oldala, a Város és a Zóna határa, sok itt ragadt vagy ide sodródott emberrel és sorssal. Élnek itt az őslakos magyarok és cigányok mellett törökök, kínaiak, vietnámiak, arabok, mindenféle afrikaiak, cserediákok, öreg forradalmárok, házfoglalók, háborús menekültek, piti és nagystílű gengszterek és vagy egy tucat vallás és szekta aktív hívei. Itt van elszórva pár négyzetkilométeren minden, ami a mi régi és ami a mi új Európánk. Itt lakom, ezen a környéken gyűjtöttem legtöbb történetem – ezeket rendeztem könyvvé.

Jászberényi Sándor - A ​lélek legszebb éjszakája
Az ​első kötetével jelentős külföldi sikereket is elért Jászberényi Sándor történeteit leggyakrabban Hemingway prózájához hasonlítják, amiben ugyan van igazság, de a haditudósítóból lett magyar író irodalmi apja mégis inkább Graham Greene. Az ő köpönyegéből bújt elő. A Bluebird Hotel elbeszélője, a boldogságát vesztett, a hazug világ elől háborús övezetekbe, őrületbe, kurvák ágyába, alkoholba és ópiumba menekülő Maros Dániel hangja leginkább „a csendes amerikai” beszédéhez hasonlít. Cinikus, fanyar, kíméletlen, blazírt és feszes mondatai alatt izzanak az érzelmek: szerelem, szeretet, gyűlölet, barátság, igazságvágy, bosszú... Hogy mi a helyzet manapság a boldogság kék madarával? A szerző készségesen törli a választ kedves olvasójának arcába.

Karinthy Frigyes - Tanár ​úr kérem
„A ​Karinthy-spektrum minden színe egyetlen világról ad hírt, az eltévedt és hazatapogatózó ember világáról. Elfelejtett valamit, miközben állandóan beszámolt valamiről, felejtett valamit, amit még okvetlenül el akar mondani; Ő így mondja, - Nem mondhatom el senkinek. Elmondom hát mindenkinek -." Márai Sándor

Ismeretlen szerző - Körkép ​89
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Shalom Auslander - Rabbik ​és gojok
Ősi ​törvény, hogy a királyi udvarban egyedül a Bolond engedhet meg magának mindent - nos, modern kori utódként ezzel a rendkívüli előjoggal él a szerző, aki a szatirikus humor üvegén keresztül jeleníti meg az izraelita Teremtőt, valamint az ő választott népét, a maguk szeretnivaló, írói tollhegyre kívánkozó tökéletlenségében. Kötete tizennégy elbeszélést tartalmaz, amelyekből megtudhatjuk, miként ébredt Bobo, a csimpánz tökéletesen öntudatra, milyen Isten, ha nagyon-nagyon ideges, hogy hogyan végződött Stanley Fisher önvizsgálata a Negev-sivatagban, mi módon változott át a vézna "jesívabócher", Motty izompólós, szőrösmellű goj szépfiúvá vagy hogy miért építtetett az Úr bárkát Schwartzmannal. Az ortodox zsidó kultúrát görbe tükörben, jó nagy adag (ám roppant szórakoztató) gonoszkodással ábrázoló mű a Woody Allen-féle gátlástalan humorra nyitottak számára ajánlható.

Moldova György - Tökös-mákos ​rétes
"Belerak ​mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe." "Feszülten bámultam magam előtt a tejeskriglit, éreztem, hogy nagy felfedezés küszöbére jutottam. Mi az, ami az irodalomban annyi szabadságot adhatna, mint a diliflepni? Hát talán a szatíra. Mi lenne, ha megpróbálkoznék ezzel a műfajjal, hátha én is több sikerrel döngethetném a kirakatot? Aztán úgy emlékszem, megpróbáltam... Mit merhet az ember, ha írni kezd? Én nem vagyok illetékes erre válaszolni. Ha az ember magáról kezd el beszélni, könnyen hasonlatossá válhat ahhoz a libához, aki sül a tepsiben, és időnként beleszagol a levegőbe; - Hogy nekem milyen finom illatom van! Hadd idézzem inkább minden hozzátevés nélkül egy öreg győri olvasóm levelét: Kedves Uram! Végigolvastam legutóbbi kötetét. Az a benyomásom, hogy Ön Rubelais, a nagy francia író legjobb tanítványai közé tartozik, Rabelais tudniillik egyszer azt mondta: elveimért, ha a máglyára nem is, de egész a lángokig hajlandó vagyok elmenni. És ez a legtöbb, amit tehetünk."

Göre Gábor - Kátsa
Részlet ​a könyvből: "Kátsa élete, ahogyan ű a maga szályával elhazudozta, hejjel közzel pedig közibe irtam hogy a szavába möigazitottam, mert a tzigány még a zimádkozásba se mond mindig igazat."

Mikszáth Kálmán - Vidám ​írások I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Schäffer Erzsébet - Bodobács
"Előző ​könyvem, a Pipacsvirágom megjelenésekor is figyelmeztettem az olvasót, a történetek zöme nem most lát napvilágot először. Nincs másként ez most a Bodobács-csal sem. A legtöbb írás megjelent a Nők Lapjában, egy azóta rendszeressé lett rovatban. S bár az írások szülték a sorozatot, én akkor is boldog vagyok, hogy van. Köszönöm kollégáim, a szerkesztők, a tervezők, a korrektorok és a többiek figyelmét, türelmét és támogató szeretetét. Sok éve érzem, a Nők Lapjába írni öröm és felelősség egyszerre. Ezért dolgozom itt. Az olvasók rokonszenve, megerősítő szeretete csak ráadás. Meg nem szolgált ajándék. Köszönöm."

Schäffer Erzsébet - Lábujjhegyen
"Meg ​kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk..." "A mondatot évekkel ezelőtt választottam, a Nők Lapjában megjelenő írásaim mottójául. S az olvasók rátaláltak az üzenetre. Ez a mostani kötet is ennek a gondolatnak a jegyében állt össze. Történetei megint útközben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy remélem, az olvasónak vágya támad a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra..." /Schäffer Erzsébet/

Ismeretlen szerző - Fantasztikus ​történetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vámos Miklós - Előszó ​az ábécéhez
A ​szerző pályakezdő kötetében 22 elbeszélés szerepel.

Kosztolányi Dezső - Kínai ​kancsó
A ​Kosztolányi-stílus feltűnő vonása valami éber kíváncsiság, valami éles fogékonyság, valóságos lesben állás a témák, az élmények, az emberi, állati, növényi sorsok ijesztően izgalmas őserdejében, egyrészt az eszményi újságíró tökéletes szimatja, másrészt a magát feledni vagy tágítani vágyó lélek más, távoli, minél távolibb lelkekben való elmerülése... »a részvét - mint az Édes Anná-ban mondja -, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét« - ez termi a legmeghatóbb, legemberibb Kosztolányi-műveket..."

Kjell Askildsen - Úgy, ​mint azelőtt
Nagyon ​korán kezdtem el olvasni. Mikor Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés-ét olvastam, megértettem, hogy az ember tényleg bele tud betegedni az olvasásba, hogy az irodalom ennyire elragadhat. Megismertem azt az erőt, ami az irodalomban rejlik. És nagyon korán olvasó ember lettem. És ez az oka annak, hogy az ember elkezd írni: a közlési kényszer, az önkifejezés igénye. Nem gondolom azt, hogy pesszimista író volnék. Legalábbis arra törekszem, hogy ne legyek az. De a komoly irodalom sajátossága, hogy az ember nem idillekről ír. Engem az emberek érdekelnek. Bármit írok is, a középpontban az ember áll - mondta magáról Kjell Askildsen a Túl sok szó forog a világban című portréfilmben (Duna Televízió, 2010). Az 1929-ben született Kjell Askildsent a háború utáni skandináv irodalom megújítójaként tartják számon, a norvég minimalizmus atyjaként vonult be a világirodalomba. Bár pályája elején írt két regényt, novellistának tartja magát. 1953-ban jelent meg első kötete, de az áttörést az 1983-ban megjelent Thomas F utolsó feljegyzései a nagyközönség számára hozta meg. Számos díjat elnyert (Aschehougprisen, Doblougprisen, Brages hederspris stb.), az utóbbi években a legfontosabb kitüntetése a 2009-es Svéd Akadémia Északi Nagydíja. Ugyanabban az évben Nobel-díjra is jelölték. Műveit több mint húsz nyelvre lefordították. Kötetünk áttekintést ad Askildsen munkásságáról, a kezdetektől a legutolsó művekig. Askildsennél soha egyetlen fölösleges mondatot nem találunk: a sejtetés, a fekete humor, a letisztult párbeszédek, a jelzőktől mentes nyelv módszerének sajátos vonásai. Írásaiban gyakran foglalkoztatja a magány, a félelem, az emberi kapcsolatok vagy éppen ezek hiánya, de humora, finom iróniája és a szó klasszikus értelmében vett humanizmusa révén mégsem válik pesszimistává. Fekete humor, sejtetés, tárgyilagosság, erős társadalomkritika jellemzi a műveit.

Bánki Éva - Magyar ​Dekameron
Boccaccio ​mesélő kedvű hőseihez hasonlatosan Bánki Éva főszereplői is a pestisjárványoktól sújtott középkori Itália szülöttei, ám ők nem érik be azzal, hogy csupán valami csendes, vidéki helyet keressenek maguknak, ahol túlélhetik a vészt – minden határon túlra igyekeznek, oda, ahol az embereknek még a nyelve sem ismeri a kórt: Magyarországra. A hősök nemcsak a téren, de az időn is keresztülhajóznak, -lovagolnak; s mire megérkeznek a Budai Körszálló számukra kedves lakosztályába, már maguk mögött hagyták a második évezredet; az összes szerelmeskedésével, művészetével és háborújával egyetemben. A novellafüzér e „Határvidék” csapongó történeteit gyűjti csokorba. Zrínyitől Kádárig, nagy emberektől a kisasszonyokig, érzelmektől az értelmetlenségekig. A Magyar Dekameron, akár valami kisgömböc, mindent magába vonz, ami csak elbeszélésre érdemes lehet művelt közönsége számára.

Rott József - Szikár ​ember lelke
"Rott ​József egyéni látásmódú, szociografikus érdeklődésű, saját útját járó író. (...) A világirodalomban talán a nagy amerikai elbeszélőkkel, Hemingway-vel Faulknerrel rokonítható" - Tüskés Tibor "Rott József az egyik legfontosabb magyar író. S nem is csupán a kortársai közül, hanem mindenestől. (...) Egyszersmind azt is kijelentem, modern író. Olyannyira modern, hogy éppen most éri utol a posztmodernből lassan-lassan kivetkező európai kultúra." - Mányoki Endre "Rott József a félelmetes prózaíró. Úgy értem, hogy félelmetesen jó. Kitűnő. Balladás, szikár, kemény, engesztelhetetlen. (...) Mint a görög sorstragédiák hősei, az ő alakjai is komor, nehéz, konok emberek. Minden súlyos, sötét, kilátástalan - csak a mű, az írás ragyog fényesen." - Száraz Miklós György "Rott József novelláinak nyelvi megformálása kiváló képességű alkotóra vall. Olyanra, aki mérlegelés nélkül is érzi a szavak hangulati és képzeletfelidéző erejét. (...) A gyakori megszemélyesítésekkel, a képszerű, érzékletes hasonlatokkal, a szokatlan szóhasználattal csakúgy, mint az idősíkok hirtelen válogatásaival, a sejtelmek, titkok felidézésével szinte költővé emeli az elbeszélőt - lírizálja a novellát." - Márkus Béla

Ismeretlen szerző - Körkép ​2013
Mesteri ​kisprózák többek között Bartis Attila, Bánki Éva, Csaplár Vilmos, Cserna-Szabó András, Dragomán György, Fehér Béla, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Márton László, Parti Nagy Lajos, Szvoren Edina tollából.

Ismeretlen szerző - King ​Kong gyermekei
A ​mai negyven-hatvanévesek nemzedékéhez tartozó és a Német Szövetségi Köztársaságban élő német prózaírók szerepelnek ebben a kis gyűjteményben. Az összeállítás célja és küldetése a figyelem fölkeltése a kortársi német próza világa iránt, amelyről valószínűleg nem tud - nem is tudhat - eleget a hazai olvasó. Pedig érdemes megismerkedni ezzel a világga, amelyből ez a húsz novella is hiteles művészettel megalkotott, hű tükre annak a nagy változásnak, ami az NSZK napi életében, történelmi méretekben is végbement; és ironikus tükre mindannak is, ami a nagy változások ellenére sem változott. Stílus, módszer, ábrázolásmód, élet- és világszemlélet, meggyőződés és ízlés tekintetében egymástól nagyon különböző írások ezek, mégis összeköti őket a mai német próza nyelvében és szemléletében egyaránt jótékonyan szétolvadó irónia, amely úgy váltotta fel a romantikus világszemléletet, intellektuális igényt, érzelmi kultúrát és életeszményt, hogy közben a német próza nem veszített mélységéből és eredetiségéből, csak éppen olvasmányosabb lett. S szemérmesebben, de kétségbevonhatatlanul jelentkezik benne az a nemes nosztalgia is, mely szeretné megtisztítani a látható és közvetlenül megmutatkozó alakjában ellenszenves, kiábrándító hétköznapi világot.

Olja Savičević Ivančević - Lehet, ​hogy novella
Mi ​köze a Kanári-szigeteknek egy urnához? Hogyan nevettessünk meg egy kutyát? Hogyan telik a roadmovie rendező gyerekkora? Havazhat-e augusztusban? Mi történik, ha összefutunk a kompon kamaszkori kedvenc rocksztárunkkal? Hogyan lesz Nick Caveből novella, már ha egyáltalán novella? Lehet, hogy novella. Lehet, hogy emlékszünk, akár a hétköznapi eseményekre is. Ami biztos, hogy nehéz lesz letenni a fiatal szerző, Olja Savičević Ivančević kötetét. A huszonkét elbeszélés látszólag mindennapi eseményeket dolgoz fel a férfi-nő kapcsolatról, a felnőtté válásról, a betegségről, az öregedésről, a halálról. A szerző azonban a váratlan költői, humoros vagy épp szomorú fordulatokkal újra és újra képes bennünket meglepni. Egyértelműen novella. A lehető legjobb értelemben véve.