Hajó ​a ködben

Tóth Krisztina - Akvárium
Ebben ​a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium. Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, ,,hétköznapi katarzissal" tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát.

Závada Pál - Idegen ​testünk
Egy ​pesti fényképész-műteremben 1940 szeptemberében összegyűlnek a háziasszony, Weiner Janka rokoni, szerelmi és baráti vonzáskörének legfontosabb alakjai - divatáru-boltos unokanővére, papnövendék öccse meg a régi társak, a katonadiplomata, a költőjelölt, az újságírók, a barátnők -, sváb, magyar, zsidó és félzsidó magyarok. Izgalomban tartja őket az erdélyi országgyarapítás csakúgy, mint a fajvédelmi törvény - miközben konokul, lázasan vagy reménytelenül szeretik egymást. Závada Pál színpadra állítja őket egyetlen éjszakára, hogy föltárja, honnan jöttek, s hogy bevilágítson a jövőjükbe: Mivé lesznek, mire a háború véget ér? Hőseinek sorsán keresztül próbálja megérteni, mit okoznak a szellem, a test és a lélek mélyén a XX. századi életbe vágó élmények és traumák. Hogyan válnak idegenné és leszakítandóvá az olyan nemzet-testrészek és ország-darabok, mint maga a magyar zsidóság vagy az alig-visszacsatolt területek? Mit jelent a háborús országveszejtés, miként csap le már az új önkény - és hogy virulhatnak ki folyton az észjárás szégyenletes hagyományai? Az _Idegen testünk_ talán a legmegrázóbb Závada-regény. Közelről érint, provokál.

Kertész Ákos - Zakariás
A ​másnaposság gyalázatos állapot. De az alkohol utáni másnaposság még elíziumi érzet ahhoz képest, amit a hitének, illúzióinak, utópiáinak mámorából józanodó ember érez. Zakariás Gézának a katzenjammer mindkét formájából bőségesen kijutott: a fizikaiból és a szellemiből egyaránt. Itt áll kiürülve, hitek, utópiák nélkül, jövő nélkül, s hogy túl az ötvenen azt sem tudja, holnap mit eszik, hol hajtja álomra a fejét, az már szinte mellékes, bagatell. Zakariásnak csak a tartása maradt, de azt nem adja föl. Mert a tartás maga az ember. És az élet a halálig tart. Zakariás sorsa az elmúlt ötven év Magyarországában történelem is. Helyzeténél fogva sokfelé kötődik, de egészen sehová sem tartozik. Mert egyszerre polgár és proletár, munkás és művész-értelmiségi, mert zsidónak magyar és magyarnak zsidó és mindkettőnek katolikus, de katolikusnak ateista és hívőnek oly keserű, illúziót, sőt jövőjét vesztett ember, aki már csak arra képes, hogy talpon maradjon, mert az ember addig ember, amíg föl bír tápászkodni. Zakariás pedig, bár nem is remél semmit, ember akar maradni. És ez tébolyodott századunkban nem is kevés.

Philip Roth - A ​megszabadított Zuckerman
A ​regény tulajdonképpen a Szellem árnyékának folytatása: az ott író-atya-mestere "árnyékában" vergődő Zuckerman némileg pornográf regényével óriási sikert arat, egyszeriben az érdeklődés középpontjába kerül, kultikus figura lesz, aki körül megbolydul az addig szürke élet. Rázúdul a sajtó, a televízió, a celebrátis, egyszeriben kiszolgáltatottja lesz a múltjából előlépő figurák (család, gyerekkori barátok) zsarolásának. Sebeket ejtenek rajta, sebeket ejt ő is, mindinkább elidegenedik regényétől, ugyanakkor egyre inkább rabja lesz annak, amit önéletrajzából fikcióvá teremtett. A regény csúcspontja az apa halála: az apáé, aki halálos ágyán megátkozza - megátkozza-e valóban? - idősebbik gyermekét, mert az a család szennyesét gátlástalanul kiteregette.

Dušan Šarotar - Biliárd ​a Dobray szállóban
Dušan ​Šarotar (1968), szlovén író, költő, publicista, dokumentumfilmek, forgatókönyvek szerzője. Kiadó és lapszerkesztő Ljubljanában, kritikát, esszét publikál, irodalmi találkozókat is szervez. Szülővárosa, Muraszombat nehéz időszakát, a második világháború utolsó évét, utolsó hónapjait, napjait idézi fel "Biliárd a Dobray szállóban" című regényével. A városból kivonulnak a német és a magyar csapatok, a szovjet erők torkolattüzei már kirajzolódnak az égboltra. Tito partizánjai is megjelennek a környéken. Ekkor tér vissza Auschwitzból a szerző nagyapja, akinek sorsában felidéződik a négyszáz muraszombati zsidó tragédiája. ŠŠarotar nemcsak történelmi dokumentumregényt ír az egykor virágzó polgárváros szlovén, magyar és zsidó közösségéről, hanem visszaadja a mindenkitől elfeledett határszéli Muraszombat sajátos, nyomasztó légkörét is. Ennek megtestesítője a bár és étterem, szálloda és kaszinó valamint bordély gyanánt egyaránt működő, ma is álló Dobray Szálló a város főterén.

Merethe Lindstrøm - Csenddé ​vált napok
Merethe ​Lindstrøm (1963, Bergen) nemcsak a kortárs norvég irodalom, de a skandináv irodalom egyik kulcs-szereplője is. Az írónő több mint harminc évvel ezelőtt, 1983-ban debütált, azóta hat novelláskötettel és hét regénnyel állt elő, legutolsó megjelent műve az Arkitekt (2013) c. elbeszélés-antológia, amelyet több díjra jelöltek. Lindstrøm írásai már a kezdetektől felkeltették a kritikusok és a közönség érdeklődését, de az utóbbi években bekerült a norvég irodalom élvonalába, amint ezt több díja is jelzi – például a teljes munkásságát elismerő Dobloug-díj (2008) vagy az Amalie Skram-díj (2012). A nagy áttörést végül a _Csenddé vált napok_ (2011) c. regénye hozta meg, mely elnyerte a rangos Norvég Kritikusok Díját (Kritikerprisen), valamint a skandináv írók legnagyobb elismerését, az Északi Tanács Nagydíját (Nordisk Råds Litteraturpris), és több közönségszavazáson is bekerült a legjobb kortárs irodalmi művek közé. Lindstrøm művei általában az emberi kapcsolatokat vagy éppen ezek hiányát dolgozzák fel. Nem fél feltárni a legfájóbb pontokat, felvetni a legkényesebb kérdéseket. Szereplői finoman megformált, árnyalt alakok, akik saját útkeresésük közben gyakran önmagukat ismerik meg. A _Csenddé vált napok_ egy idős házaspár története, akik hallgatólagos megegyezést kötöttek arról, hogy nem bolygatják a múlt fájó emlékeit. Az idő múlásával azonban a férfi egyre jobban bezárkózik, az asszony pedig próbál áttörni a némaság falán. S van valami, amiről soha nem beszélnek: hogy mi történt a házisegítővel, aki egy időben oly fontos szerepet játszott az életükben, majd végképp eltűnt. Merethe Lindstrøm egy feszes tónusú, sűrített családi drámát ír az elszigeteltségről és elhallgatásról. Két idős ember évtizedeken át tartó kapcsolata és szerelme bontakozik ki a regényben, két ember története, akik hajdanán hoztak egy fontos döntést, amely meghatározta egész későbbi életüket. A múltat pedig nem lehet elhallgatni, óhatatlanul előbukkan. A kevés szóra szorítkozó, precíz nyelvezet, a tárgyilagos, visszafogott stílus, a drámai sejtetésen alapuló történetformálás a skandináv irodalom nagy alkotásai közé emelik a művet. A regényt eddig tizenegy nyelvre fordították le.

Maria Nurowska - Szerelemnapló
Elzbieta ​Elsner zsidó apa és árja anya gyermeke. Amikor apját gettóba kényszerítik, a tizenéves Elzbieta úgy dönt, elkíséri őt a falak mögé - és ezzel egy életre megpecsétli a sorsát. A lány csak úgy tudja eltartani az apját, hogy prostituált lesz. Amikor sikerül hamis papírokkal elmenekülnie a gettóból, az új igazolvánnyal együtt a régi énjét is hátrahagyja: senki sem tud a származásáról és az előéletéről, még férje, Andrzej sem. Vajon titokban tartható-e egy ilyen titok, és élhető-e egy más bőrében, más neve alatt élt élet? A Szerelemnapló levelek gyűjteménye - olyan leveleké, melyeket Elzbieta huszonöt esztendőn keresztül ír a férjének, abban a tudatban, hogy azok sohasem kerülnek Andrzej kezébe. A levelek feltárják Elzbieta titkát, elmesélik párhuzamos, titkos életét, vívódásait, jó és rossz döntéseit, kiszolgáltatottságát - és ragaszkodását. A Szerelemnapló lapjai az önkeresés, a hűség, a hűtlenség, a szerelem és a szeretet megindító történetét mesélik el finom lélekrajzzal és megrázó erővel.

Ámosz Oz - Szeretetről, ​sötétségről
Ámosz ​Oz, a legismertebb izraeli író Szeretetről, sötétségről című önéletrajzi munkája, amelyet számos nyelvre lefordítottak, minden idők legnagyobb izraeli könyvsikere. Lebilincselő családtörténet, amely egy dickensi figurákban bővelkedő, nagyívű elbeszélés keretében mesterien ötvözi a személyes és a történelmi eseményeket. Oz családja archetipikus bevándorló család: Mussmanék Ukrajnából menekülnek az antiszemitizmus miatt előbb Lengyelországba, majd Prágába, végül Jeruzsálembe, ahol az érzékeny, intelligens, négy-öt nyelven beszélő Fanja férjhez megy Klausnerhez, egy költői vénával megáldott, tizenhat-tizenhét nyelven olvasó, kétbalkezes szobatudóshoz. Fiuk, Ámosz a negyvenes-ötvenes évek Jeruzsálemében nő fel. 1952 januárjában Fanja Mussman, az író depressziós édesanyja öngyilkos lesz. Oz ezután szakít jobboldali apjával, tizenöt évesen egy kibucba megy traktorosnak (ott veszi fel az Oz nevet, amelynek jelentése: bátorság), és harminc évig kibuclakóként próbálja megtalálni, kikovácsolni saját identitását. A könyv ugyanakkor Izrael Állam története is, az egész korszak története, az Ozzal együtt felnőtt zsidóké, akik túlélőkként egy "lakatlan szigeten" kötöttek ki, és otthont építettek maguknak.

Vámos Miklós - Apák ​könyve
Az ​"Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva. Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Ljudmila Ulickaja - Daniel ​Stein, tolmács
„Én ​annyiszor kaptam ajándékba az életemet, hogy már nem is volt az enyém, és odaadtam. Mert már egyáltalán nem engem illetett. Értsd meg, én nem bánom, hogy szerzetesi fogadalmat tettem; igent mondtam, és Isten segedelmével életem végéig szerzetesként fogok élni.” Daniel Stein, a lengyel zsidó menekült, aki szinte gyerekként a Gestapo tolmácsa lesz a megszállt Litvániában, közben életét kockáztatva zsidókat szöktet a gettóból, aztán partizánnak áll, majd a háború után egy krakkói kolostorban szerzetesi fogadalmat tesz, hogy néhány év múlva Izraelbe utazzon; föltett szándéka, hogy ott az őskeresztény közösségek mintájára föléleszti Jakab, az Úr testvére egyházát. Egész élete csupa hit, csupa szeretet, csupa szolgálat. Ám egy idealistának a Szentföldön sincs könnyű dolga, a világ mindenütt a maga módján bánik az idealistákkal… Keresztények, zsidók, arabok, hívők és hitetlenek, boldogtalanok és megszállottak – Ulickaja kimeríthetetlennek tűnő fantáziával és emberismerettel népesíti be regényében a Daniel Steint körülvevő világot a huszadik század második felének történelmi forgatagában és hétköznapjaiban. Ulickaja lebilincselően mesél, a mese azonban nem fedi el a nyugtalanító kérdéseket sem. És az író válasza mindig egy hős sorsa: ezúttal Daniel testvéré, aki tolmácsként „nyelveken szól”, emberként fáradhatatlanul keresi és meg is találja a fényt – önmagában is, a világban is.

Kertész Ákos - Még ​a kapanyél is elsülhet
Mi ​az, hogy volt, mi az, hogy szerettem, hülye vagy, kisfiam, máris múlt időben beszélsz róla, máris eltemeted? Akkor biztosan meghal! Minél többen szorítanak valakiért, annál biztosabb, hogy túléli. A szeretetnek ereje van, olyan, mint a gondolatátvitel. Ha szorítasz érte, az erőt ad neki, az antennái veszik, mint egy rövidhullámú titkos rádióadást, hogy szurkolsz érte, és akkor tudja, hogy nem okozhat csalódást a kisöccsének, aki hisz benne, ahogy a focista is tudja, hogy nem okozhat csalódást a szurkolónak, aki hisz benne, és belövi a dugót, hát így tudja a Jancsi is, hogy nem patkolhatok el, mert nem okozhatok a Géza öcsémnek csalódást, haza kell jönnöm győztesen! Stimmt? (részlet a regényből)

Salamon Pál - A ​menyegző
Salamon ​Pál új, önéletrajzi ihletésű regényének, a Menyegzőnek többrétegű cselekménye a XX. század nagy kataklizmáin vezeti át olvasóját. A történet egy tizenhárom éves zsidó fiúnak és egy tizennégy éves keresztény lánynak az ismert történelem legsötétebb napjaiban fellobbanó szerelméről szól. Az árván maradt fiút a lány családja rejtegeti, de az üldözők rátalálnak és elhurcolják. A kislány utánaszökik. Eszter és Gyuri együtt teszik meg a végzetes vonatutat a koncentrációs táborig, ahol elválasztják őket egymástól, de hat nap alatt kivirágzott szerelmük segít, hogy életben maradjanak. A táborban ismerkedik meg a fiú a Tanár úrral, akitől megtanulja, hogy a halál előszobájában is lehet egyenes derékkal járni. Ő hagyja a fiúra örökül a kérdést: miért a gyűlölet, a pusztítás az emberi cselekedetek legfőbb mozgatórugója? Salamon Pált az 1994-ben megjelent, nagysikerű A Sorel ház című regényéből már jól ismeri a magyar olvasó. Prózai korunkban rendkívüli képességgel elegyíti az iróniát a magas hőfokú líraisággal; a cselekmény gyors vágásokkal, lendületesen bontakozik ki keze alatt.

Szabó Magda - Az ​ajtó
Álmában ​nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írónő előtt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára örökre zárva marad. A megingathatatlan jellemű, erkölcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetőnőnek áll az írónőhöz, ám első perctől nyilvánvaló, hogy ő diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván könnyűnek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja előtte, ha csak résnyire is. Így sejlik fel Magyarország huszadik századi történelmének kulisszái előtt egy magára maradt nő tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit őrizget az idős asszony a hét lakatra zárt ajtó mögött? Az ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál ősi jelképe. Állandó kettősség jellemzi a két főhős áhítatosan odaadó, máskor szinte gyűlölködő kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást? Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belőle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára.

Philip Roth - A ​Portnoy-kór
,,Éjjel ​és nappal, munkahelyen és utcán harminchárom éves, de ma is úgy jár-kel a városban, hogy kocsányon lóg a szeme. Kész csoda, hogy egy taxi még nem lapította palacsintává, ahogy délidőben átkel Manhattan főútvonalain. Harminchárom éves, de ha egy lány keresztbe teszi a lábát a metró szemközti ülésén, ma is fixírozni kezdi!` Így vall magáról Alexander Portnoy, ez volna az ő gyógyíthatatlan betegsége, a Portnoy-kór. A főhős azonban egyszersmind kívülről is látja magát, és rendkívül szórakoztató módon, finom öniróniával ecseteli beteges megszállottságát. Azt mondhatnánk, hogy Woody Allenre hasonlít csak hát Philip Roth Woody Allennél sokkal korábban, még 1969-ben alkotta meg ezt a figurát. A regény olyan átütő sikert aratott, hogy a Portnoy-kór az irodalmi körökön kívül is fogalom lett; ma már orvosi szakkönyvekben is előfordul mint szakkifejezés.

Fenákel Judit - A ​fénykép hátoldala
Két ​család, egy évszázad. Két magyar család, egy magyar évszázad. Két magyar zsidó család és egy nem zsidó magyar évszázad. Fenákel Judit most sem történelmi művet írt. Valódi regényt vehetünk a kezünkbe, a szereplők személyiségének titkáig hatoló művet. A szerző minden eseményt egy család történetével mesél el, a hőseivel megtörténik a történelem. Ők egyszerűen élni szeretnének, családot alapítani, megünnepelni az ünnepeket és végigdolgozni a hétköznapokat. A súlyos mondandó ellenére sem nehéz olvasmány ez a könyv, mert humorral, öniróniával és sok szeretettel íródott.

Philip Roth - Összeesküvés ​Amerika ellen
Antiszemitizmus, ​a megfélemlítés légköre, zsidóüldözés, kitelepítések, fasizálódás az 1940-es évek Amerikájában? Igen - legalábbis Philip Roth új regényében, amely a "mi lett volna, ha" jegyében vizsgálja az adott korszakot. Mi lett volna, ha 1940-ben F. D. Roosevelttel szemben Charles Augustus Lindbergh, a repüléstörténet egyik legismertebb alakja, amerikai nemzeti hős nyerte volna a választásokat? Az a Lindbergh, akinek náciszimpátiája és antiszemitizmusa nem fikció, hanem dokumentált történelmi tény? Nos, akkor ebben a képzeletbeli Amerikában felülkerekedtek volna az izolacionisták, az "európai" háborúba való beavatkozást ellenzők, a Lindbergh-adminisztráció lepaktált volna Hitlerrel, és az amerikai zsidóság, ha nem is európai sorstársaiéhoz fogható, de lelkileg és egzisztenciálisan is megnyomorító üldöztetéseket szenvedett volna el. Roth ezt a nyomasztó légkört egy érezhetően önéletrajzi elemekkel átszőtt családregényben ábrázolja A kortárs amerikai próza nagymesterének gondolatébresztő kirándulása a történelmi fikció terepén igazi meglepetést kínál az olvasónak. 1997-ben Philip Roth elnyerte a Pulitzer-díjat Amerikai pasztorál című regényével. 1998-ban átvehette a Nemzeti Művészeti Érdemrendet a Fehér Házban, 2002-ben pedig megkapta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia legmagasabb kitüntetését, a Szépirodalmi Aranyérmet, amelyet korábban a többi közt olyan íróknak ítéltek oda, mint John Dos Passos, William Faulkner és Saul Bellow. Kétszer nyerte el a Nemzeti Könyvdíjat, a PEN/Faulkner Díjat és a Kritikusok Országos Szövetségének Díját. 2005-ben Philip Roth lett a harmadik élő amerikai író, akinek átfogó életműkiadása jelenik meg a Library of America sorozatban. A nyolc kötetből az utolsó 2013-ban fog megjelenni.

Lőrinczy Judit - Ingókövek
Sztálingrádot ​elátkozta a neve. A németek és szovjetek több százezer áldozatot követelő csatájáról mindenki hallott már – ám a másik, melyet a város és a halál vívnak egymással, évszázadok óta folyik, és mind a győzelem, mind a vereség lelkekbe kerül… Wilhelm Galler, a magányos mesterlövész életre kelő szobrok és különös látomások között bolyong a néptelen városban; Wolfgang Lindt hadnagy a lelkét elemésztő emlékek elől menekülne, ám Sztálingrád nem ereszti; Galina, a pilótanő a Volga túlsó partjáról száll az elátkozott vidék fölé; a sztálingrádi Vaszilij pedig ismeretlenné vált utcákon kísérti a sorsot – és próbálja lefizetni a végzetét. Négy ember, szembenálló felek, akiket azonban mégis összeköt a közös sors és a láthatatlan gúzs, amelyet Sztálingrád font köréjük.

Farkas Péter - Háló
"G.H. ​fölment a szobába, az ágyra dobta utazótáskáját, és a fürdőszobába indult. Hivatásos utazó volt, mint egy az életét filléres portékákkal elcsencselt, gyomorbajos vándorügynök. Mégis minden alkalommal elcsodálkozott, hogy mennyi szenny rakódik le az ember kezére útközben. Még akkor is, ha semmit sem érint meg. Undorodott ettől a szennytől, rendszerint már a félúttól kezdve ügyelnie kellett rá, nehogy megérintse az arcát, mert bőrén lángoló, laposan szétterülő, viszkető kiütések jelentek meg. Sebészi aprólékossággal lesikálta a kezét, majd a fali tükrös szekrény alatti üres polcon egy nyeles, műanyag fogazatú hajkefét talált. Talán az előző vendégé volt, bár nem valószínű, vadonatújnak látszott. Leöblítette az arcát és megfésülködött. A kefe ritkás fogazata közül kimarkolt hajszálakat apró csomóba pöndörítette, fölemelte a WC-kagyló fedelét, és a hajcsomócskát beleejtette az edény torkába. Automatikusan megnyomta az öblítő gombját, és még egy pillanatra visszalépett a tükör elé. Talán nem pillantott volna oldalra, ha nem zuhog a víz olyan hosszan és kiadósan a csészébe. A vízszint szokatlanul megemelkedett, a szétbomló hajszálak egy ideig ott örvénylettek csillámlón a felszínen, majd a visszahúzódó áradattal eltűntek a lefolyóban. G.H. újra a tartályhoz lépett, és megnyomta a gombot. Amikor a víz megemelkedett, előbb csak egy halvány, rózsaszín ér futott föl az örvényben, aztán lassan, alulról színeződni kezdett a víz, és mire tetőzött, már csupa vér volt." Farkas Péter 1955-ben született Budapesten. Ez az első könyve.

Daniel Katz - Német ​disznókutya
Daniel ​Katz írásaiban hemzsegnek a hihetetlennél hihetetlenebb történetek, amelyeknek azonban mindig megvan a valóságalapjuk. A tragikum átvált komikumba és viszont, s meghatározó elemként mindig jelen van a szókimondó irónia. A Német disznókutya Katz eddigi munkásságának szintézise: európai családtörténet, regény a finnekről, a zsidóságról és a németségről. A mű egyszerre humoros és rendkívül komoly — Katz kivételes tehetséggel keveri a különböző stílusokat, vált át apró hétköznapi dolgokról alapvető fontosságú világnézeti kérdésekre. Számára semmi sem túl kicsi vagy aránytalanul nagy. Az eredmény: jelentős európai hozzászólás századunk legfontosabb problémáihoz.

Stefan Chwin - Hanemann
Az ​1949-es születésű Stefan Chwin regénye a II. világháború utáni Lengyelországba, pontosabban a porosz kultúrájú Danzigból a lengyel kommunizmus színterévé vált Gdanskba kalauzolja az olvasót. A háború utáni lakosságcsere következtében a német ajkú lakosság elhagyja a várost, helyüket lengyel betelepülők foglalják el. Hanemann, az egykori kórboncnok azonban honfitársaival ellentétben az otthon maradást választja, bár a megváltozott légkörben sejthetően a tetszhalott sors vár rá. A regény az ő és egy betelepülő lengyel család sorsán keresztül mutatja be a kétkultúrájú város életét, miközben a romantika nagy kérdéseit, a hol, miben és miképpen való lét dilemmáit veti fel újra.