Életjel

Afonso Cruz - Virágok
Két ​férfit sodor egymás mellé az élet: az idősebb egy műtét következtében elveszítette személyes emlékeit, melyeket erősen meghatározott a diktatúra, a fiatalabb pedig a hétköznapokba belefásulva nem tudja, hogyan is tehetné emlékezetessé az életét. Az idősebb nem emlékszik a részletekre, a fiatalabb pedig elveszik közöttük. Hogyan segíthetnének egymáson, ha már magukon sem tudnak? Együtt erednek az elfeledett múlt nyomába, hogy összerakják egy ember történetét mindabból, amit az ismerősei tudnak róla elmondani. A fadoénekesnő, a hős görögök soha nem síró leszármazottja, a főállású bohóc mindannyian mesélni kezdenek, s a történetüket mint egy-egy szál virágot nyújtják át. Talán sikerül a virágokból összerendezni egy csokrot. Talán sikerül felvenni a harcot az ürességgel. Talán a virágok megmutatják mindazt, amiről nem szabad soha megfeledkeznünk. Talán mindkét férfinak sikerül méltóvá válnia a virágokhoz.

João Tordo - Memory ​Hotel
Egy ​ismeretlen európai városból menekülő, hangját kereső irodalmár New York-i ösztöndíjat kap. Ám egy tragédia arra készteti, hogy az afroamerikai próza kutatása helyett egy rejtélyesen eltűnt portugál fadoénekes nyomát kövesse. A botcsinálta detektív útja lepattant bárokon, harlemi drogbárók tanyáin és milliomos orosz műgyűjtők Ötödik sugárúti palotáin át vezet. Feltárul előtte az ezerszínű, mindent befogadó és mindent elnyelő Nagy Alma, ahol az emlékezés mindig hiánnyal és fájdalommal párosul, és ahol az el nem követett bűnöknek is van következményük. A Saramago-díjas, forgatókönyvíróként is dolgozó Joao Tordónak ebben a Twin Peakset és Paul Austert idéző, kontinenseken és évtizedeken átívelő krimijében sorsokról határoz a véletlen, a szerelem kivétel nélkül öl, butít és nyomorba dönt, a felejtés ára pedig életekben mérhető.

Bernardim Ribeiro - A ​sóvárgás könyve avagy lány és lélek
_A ​sóvárgás könyve_ "a világirodalom egyik gyöngyszeme. Tobzódik a metaforákban, a titkos utalásokban, és még ma is szinte felülmúlhatatlan elfojtott szenvedélyével, reménykedő sóvárgásával, az élet és a szerelem szomorú fájdalmával. Remekmű, amely az olvasót a sejtés örömével ajándékozza meg, ahelyett, hogy a mindent-elmondás utópiájával vezetné félre." _Augustina Bessa-Luís portugál írónő_ POLITIKEN (Dánia) NÉPSZABADSÁG, JÖVŐ7 melléklet A XV-XVI. század fordulóján élt Bernardim Ribeiro a portugál és az egész ibériai irodalom egyik legtitokzatosabb szerzője, kilétéről jóformán ma sem tudunk semmi biztosat. A sóvárgás könyvén kívül mindössze négy eklogát és néhány lírai költeményt tulajdonítanak neki. A kutatók ma nagyrészt egyetértenek azzal, hogy 1482 és 1536 között élhetett, udvari költő volt, de valószínűleg kegyvesztett lett, és távoznia kellett az udvarból, talán az országból is. A sóvárgás könyve a keresztény és a zsidó kultúra metszéspontján keletkezett. A regény harmadik története akár egyszemélyes evangéliumként is olvasható, amelyben a lovag isteni megváltója, a gyermeklány Arima által, önmagának meghalva jut(hat) el a lélek hosszú vándorlásában kiteljesedő üdvösséghez.

Graciliano Ramos - Emberfarkas ​/ Aszály
Ramos ​a modern brazil próza egyik legkiválóbb mestere. Emberfarkas című regénye egy nagybirtokos kiskirály első személyben megírt története, egy elhatalmasodó erkölcsi tudathasadás rajza és egy társadalmi osztály külső-belső széthullásának lenyűgöző látlelete. Az Aszály pedig - a brazil Puszták népe - napjaink divatos műfajának a riportregénynek az irodalmi szociográfiájának egyik őse: a félvér pusztalakók életét sűriti drámai képekbe. Ramos feszes, tömör, villodzó stílusa, hűvös, tárgyilagossággal féken tartott szenvedélye, lélektani és társadalmi érzékenysége mindkét művet maradandó élménnyé avatja.

Peter Furrier - Kémelygés
- ​Szóval, mit írhatok a könyvbe, kit tisztelhetünk a kedves vendégeinkben? - kérdezte Pablo és felnyitotta a könyvet az utolsó bejegyzésnél. - Sir William Freezgreen - mondta az idegen olyan büszkeséggel, mintha csak azt mondta volna, hogy ő a perzsa sah. - Bleezgreen? Csak nem rokon a mi Bleezgreenünknek? - örült meg Pablo az ismerősnek vélt név hallatán. - Nem, nem Breezgreen, hanem Fleezgreen, F-el mint Fikusz. - Fikusz? Willibald Fikusz? - Neem, Sir William Freezgreen. - Ne tessék kiabálni velem, nem vagyok én süket, Sir William Fikusz, akarom mondani Freezgreen. - jelentette ki Pablo és szép nagy kalligrafikus betűkkel elkezdte beírni a könyvbe. Amikor végzett, megcsodálta művét, majd a következő rovat fejlécét elolvasva megszólalt. - Honnan teszett érkezni Mr. Bleezgreen? - Fleezgreen - javította ki a férfi kissé ingerülten. - Ja,j de érdekes - vágott közbe Pablo, - ugyanonnan érkezett, mint ahogy hívják.

J. R. dos Santos - A ​lila pavilon
José ​Rodrígues dos Santos bestseller regényíró, újságíró, egyetemi tanár. 2016 májusában a legjobb portugál írónak választották. Eddig 14 regénye jelent meg, melyeket 20 nyelvre fordítottak le, és több mint kétmillió példányban adtak el. A két világháború közötti időszakban térünk vissza A lótusz virágai című kötetben megismert szereplőkhöz és országokba. A Portugáliában kialakuló Salazar-diktatúra, a nagyhatalmi álmokat dédelgető, militarizálódó Japán, a Kuomintang és Mao Ce-tung között őrlődő Kína és a sztálinizmus alatt szenvedő Oroszország történelmi hátterében hétköznapi emberi sorsokat ismerhetünk meg. A New yorki tőzsdekrach mindenütt felgyorsítja a szélsőségek felé sodródást. Egyre keményebb szorítások alatt, egyre nehezebb boldogulni - éljen az ember Portugáliában, Japánban, Kínában vagy Oroszországban. Régi ismerősként köszön vissza a négy főszereplő, akik immár felnőttként próbálnak meg sikeresen lavírozni ebben a közegben, míg mások gyermekként élik meg ezt a kegyetlen időszakot. Folytatódik a földrészeken, kultúrákon és politikai rendszereken átívelő utazás.

Alice Vieira - Rosa, ​kis húgom, Rosa
Marianának ​nagyon nehéz. Egyszerre csak tele lesz a lakás pelenkával, cuclisüveggel, sírás-rívással, s vele már alig törődik a papa, a mama, a nagymama. Húgocska "érkezett" a házhoz...Mindez persze egy magyar kislánnyal is megeshet, de talán kicsit másképp, Mariana és családja ugyanis Portugáliában él...

José Sarney - Saraminda
Föld, ​vér és arany. Nem Ady költői világát idézik ezek a szavak, hanem a brazil trópusi erdővidék kaland, varázslat, szenvedély megülte poklát-paradicsomát. Brazil aranymosó kalandorok fölfedezése nyomán aranyláz dúlja föl a szűz vadont. Fölfigyel a szomszédos Francia Guyana, hamarosan fegyverek dörögnek, és emberi sorsok törnek derékba Párizs és Rio vitájában, és máris történelemmé dagad a területi viszály. A francia-kreol gyarmati Cayenne lankatag bája és az amazóniai őserdő mágiája, mokány brazil aranyász-férfiassága színezi ezt a környezetet. Történelmi alakok és költött szereplők veszik körül benne Saramindát, a gyönyörű, hétszer szűz és hétszer ringyó indián-néger-francia örömlányt, aki mindenkit megbűvölt, de ő csak egyet szeretett, és abba mindenki belepusztult. Élők és holtak idézik föl, szeszélyes, filmvágásos időrendben, ezt a lebilincselő, kitalált-igaz lázálmot, és egy még mesélni tudó nagy brazil írásművész, az egykori köztársasági elnök José Sarney mondja el nekünk, a modern regény legújabb vívmányainak tudatában és birtokában.

José Saramago - Jézus ​Krisztus evangéliuma
José ​Saramago talán leghíresebb, de mindenképpen leghírhedtebb regényében újrameséli Jézus Krisztus evangéliumi történetét a fogantatásától kezdve egészen a kereszthalálig. A Nobel-díjas portugál író fanyar iróniával, költészettel és filozofikus gondolatokkal teli szövegében Jézus alakja kifejezetten földi dimenziókat nyer: bűntudat gyötri, amiért evilági apja, József veszni hagyta a betlehemi gyermekeket; haláláig hű társa, Mária Magdolna karjaiban megízleli az érzéki örömöket; saját létezésének okát kutatva pedig már fiatalon lázadni kezd Isten kifürkészhetetlen tervei és zsarnoki törvényei ellen.

Afonso Cruz - Kokoschka ​babája
Oskar ​Kokoschka, a festő annyira bele volt bolondulva Alma Mahlerba, hogy amikor véget ért a kapcsolatuk, készíttetett egy élethű babát, amely szerelme minden egyes részletét hűen lemásolta. A bábkészítőnek írt levelébe, amelyet a babához mellékelt, és amelyet pontos leírással ellátott rajzok kísértek, még azt is belevette, hogy a bőrnek mely ráncait tartja nélkülözhetetlennek. Kokoschka, aki nem akarta véka alá rejteni a szenvedélyét, a városban sétálgatott a babával, eljárt vele az operába. Egy nap aztán elege lett belőle, a fejéhez vágott egy üveg vörösbort, és a baba a szemétbe került. És innentől kezdve sok ember sorsában töltött be létfontosságú szerepet, olyan emberek életében, akik túlélték a második világháborúban a Drezdára hullott négyezer tonna bombát. Afonso Cruz (1971) sokoldalú figura: nem csak író, hanem kiváló grafikus és közismert zenész is egyben. Könyveit saját alkotásai díszítik, de számtalan mesekönyvet is illusztrált már, és ezen kívül még animációs filmeket is rendez. A bluesos, swinges dalokat játszó The Soaked Lamb nevű zenekarban gitározik, bendzsózik, ukulelézik, vagy ha kell, hát énekel. Írói karrierje 2008-ban indult az Istenhúsa (A Carne de Deus) című regényével. Nagyon termékeny alkotó, írásaival számos portugál díjat nyert már. Legjelentősebb nemzetközi sikere,hogy A Kokoschka babája 2012-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját.

Gonçalo M. Tavares - Tanuljunk ​meg imádkozni a technika korában
A ​főszereplő Lenz Buchmann nagyszerű orvos, majd ígéretes politikai vezető, ám groteszk és hátborzongató figura. Élete alapelvévé azt tette, hogy az emberi szolidaritás és együttérzés minden formáját háttérbe szorítaná, és az emberi nem fejlődésének alapelvévé a maga szociáldarvinista nézeteit tenné. Egy olyan politikai légkörben, mely leginkább a két világháború közötti Közép-Európáéra emlékeztet, nekilát célja megvalósításának, hogy a világot a felsőbbség pozíciójából irányítsa. Sebészként szemrebbenés nélkül hoz döntést élet és halál kérdésében. Szenvtelensége révén hamarosan megnyeri a helyi választást, és Lenz Buchmann hamarosan az ország jobboldali elnökének jobb kezévé válik. Célja, hogy a lehető leghamarabb ő maga üljön az elnöki székbe. Ekkor azonban kiderül, hogy agydaganata van, és ő maga válik pácienssé, áldozattá. Tavares töredezett és száraz nyelven írja le a regény főszereplőjét és ideológiáját. Szigorú részletességgel elemzi a gonosz alakját, akinek útjait rettegéssel követi az olvasó, mígnem a magát legyőzhetetlennek és sérthetetlennek hívő Buchmann magát is foglyul ejti a betegség, amelyből nincs menekvés, csak mások segítsége és a mások iránti hála révén. A regény a betegség, halál és a hatalmi kapcsolatok bonyolult hálózatát feltárva egyetlen magával ragadó lendülettel vezeti végig az olvasót ezen a sötét és drámai történeten. Gonçalo M.Tavares (1970) portugál író és egyetemi tanár az angolai Luandában született. Első könyve 2001-ben jelent meg, azóta számos díjjal tüntették ki, így 2011-ben megkapta az Fernando Nemora/Estoril Sol-díjat, 2007-ben a Portugal Telekom dí­ját, 2005-ben a Saramago-díjat, 2004-ben a RSI/ Millennium-díjat és számos egyéb elismerést. A Jeruzsálem című regényéért kapott díj átadásán José Saramago így fogalmazott: „Csodálatos könyv, amely a nyugati irodalom legnagyobbjai közé tartozik. Gonçalo M. Tavaresnek nincs joga ilyen jól írni, ha 35 évvel fiatalabb volnék, úgy érzem, meg tudnám pofozni!”

José Rodrigues dos Santos - Az ​ördög keze
"Tomás ​Noronhát is elérte a válság. A megszorítások következtében elbocsátja az egyetem, és kénytelen munkanélküli segélyt igényelni. A munkanélküli központból hazafelé menet megszólítja egy régi, gimnáziumi barátja, akit ismeretlen személyek üldöznek. A menekülő barát elrejtett egy kompromittáló DVD-t, amely leleplezi a válság felelőseit, és Tomásnak meg kell fejtenie egy rejtjeles szöveget, hogy megtalálja. A Nemzetközi Büntetőbíróság pert indított a válság felelősei ellen, az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények vádjával. Tomás Noronhát kegyetlen és nagyhatalmú gyilkosok üldözik, de a per sikerességéhez elengedhetetlen fontosságú, hogy megfejtse a rejtvényt, amely elvezeti a világ legveszélyesebb titkát tartalmazó DVD-jéhez. Az eltitkolt igazsághoz a világválságról. José Rodrigues dos Santos a tőle megszokott szédületes kalandokon keresztül vezet el minket a nagypolitika és a pénzügyi világ legszűkebb berkeibe, és ezzel ismét bebizonyítja, hogy a történetszövés nagymestere. De Az ördög keze nem csupán lélegzetelállító krimi: valós adatokkal és információkkal szolgál a gazdasági világválságról, segít megértenünk annak okait, megismernünk a felelőseit és meglátnunk, mi várhat ránk a jövőben. A szerző, José Rodrigues dos Santos egyetemi tanár, a BBC munkatársa, ismert televíziós személyiség. Eddig 12 regénye a világ 15 országában több mint 1 000 000 példányban kelt el, valamennyi több országban is a sikerlisták élére került. Magyarországon az első regénye, Az isteni formula 2010-ben jelent meg nagy sikerrel. Ez a hatodik magyarul megjelenő regénye."

J. R. dos Santos - A ​középső birodalom
A ​második világháborút megelőző, feszültséggel terhes évek történéseit idézi fel új, izgalmas regényében a portugál sikerszerző, José Rodrigues dos Santos. A Lótusz-trilógia előző két részében megismert nehéz sorsú hősök - a kék szemű kínai lány, Lian-hua, az oroszországi menekült család lánya, Nagyezsda, a japán diplomata, Fukui és a portugál katonatiszt, Teixeira - zaklatott életén keresztül látjuk visszatükröződni a nagypolitika eseményeit az Ázsia népeit "felszabadító" háború felé sodródó Japánban, a japánok által elfoglalt, a Szovjetunió részéről támogatott kommunisták és Csang Kaj-sek népi mozgalma által megosztott Kínában, a revansra erőt gyűjtő náci Németországban és Európa nyugodt pontjának számító Portugáliában. Politikai harcok, ármány és magánéleti problémák között vívódnak a hősök egy olyan korban, amikor a regény egyik varázslatos és megkapó alakja, az önfeláldozásra mindig kész Nagyezsda szavai szerint csak "rossz és még rosszabb döntéseket hozhatunk". Gondjaik, mindennapi harcaik, tisztességük és emberi tartásuk megőrzésére irányuló törekvéseik mellett felidéződnek Tokió feszült, Peking és Sanghaj egzotikus és színes, Lisszabon a nyugalmas felszín alatt igen mozgalmas és Berlin komor mindennapjai a második világháborút megelőző időszakban. Bár A középső birodalom egy trilógia befejező része, olvasható önálló regényként is, mert a szerző olyan mesterien bonyolítja a történet szálait, hogy a teljesség érzésével tesszük le kezünkből a könyvet.

Maria Teresa Maia Gonzalez - Szeretettel, ​Beatriz
A ​tizennégy éves diáklány története a megfélemlített fiatalok világába kalauzol. Beatriz egy soha véget nem érő rémálomként éli mindennapjait: három iskolatársa zaklatja. A gyomorszorító pánik, a félelem és a megalázottság szűnni nem akaró érzése telepszik rá már-már végérvényesen, amikor elhatározza, hogy leveleket ír az apjának, aki több száz mérföldre lakik tőle, és akivel még soha életében nem találkozott. A legutolsó kivételével azonban egyiket sem sem adja fel... Meddig képes elmenni a három gonoszkodó lány? Van-e megoldás a magányos szenvedésre ott, ahol a karnyújtásnyira kínálkozó segítség is fényévnyi távolságra van? Beatriznak végül sikerül a lehetetlen: szembenéznie a kizökkent világgal és - ami a legfontosabb - önmagával. A portugál írónő modern hangvételű, magával ragadó ifjúsági regénye - a szorongásainkról, a pánikról, és arról, hogy mindig van kiút a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekből is - méltán népszerű a fiatalok körében

José Saramago - Tetőablak
"Minden ​lélekben, ahogy minden házban is, a homlokzat mögött egy belső világ rejtőzik..." Ugyanígy van ez Saramago regényének hőseivel, akik nem tudnak kitörni kisszerű életükből, még bűneik is elhamvadnak, mielőtt beteljesülnének... Mindannyian ugyanabban a házban laknak: a leszbikus kapcsolatot kereső varrólány, akit gyönyör, fájdalom és szégyenteljes titok köt össze testvérével, a sivár házasságának fogságában vergődő, éjjelente olcsó kalandokat hajkurászó szedő, a luxusprostituált, aki végül büszkén kilép megalázó kapcsolatából, és eltűnik az éjszakában... És ott van a suszter, aki még mindig reménykedik egy jobb világban, s a nála lakó fiatalemberrel próbálja elfogadtatni a saját igazát. Abel - akiben az író talán saját magát írta meg - nyughatatlan lélek, nem tudja, mit akar, nem látja, merre visz az útja, és a suszterrel való beszélgetéseiben próbálja meglelni a rejtett lényeget, ami valóságos értelmet adhat a létezésének. "Elmenni sem kívánkozott... tudta, hogy mit találna az utcákon: ...az élet önző lendületét, a mohóságot, a félelmet, a sóvár vágyat, az utcán bolyongó nők hívogató szavát, a reménykedést, az éhséget, a luxust - és az éjszakát, amely lehántja mindenkiről az álarcot, hogy megmutassa az ember igazi arcát." Saramago második regényét könyvkiadója, melynek elküldte, válaszra sem méltatta, s ez a csalódás annyira kedvét szegte, hogy egy időre felhagyott az írással. Most, évtizedekkel később, az író halála után világszerte megjelenik ez a korai alkotása is, amelyben Saramago értő olvasói már felfedezhetik a későbbi Nobel-díjas regényíróra jellemző társadalmi érzékenységet, a filozofálásra való hajlamot és az erős erotikus töltést.

José Rodrigues dos Santos - A ​végső titok
José ​Rodrigues dos Santos regénye szokás szerint valós adatokon, kutatásokon és idézeteken alapul. A szerző ismét bebizonyítja, hogy a rejtély nagymestere. Ám Az utolsó titok több mint regény: az Újszövetség legnagyobb rejtélyéről rántja le a leplet. Felteszi a nagy kérdést: Vajon mit szólna maga Jézus Krisztus, ha látná, milyen vallás épült az alakja köré? És vajon az egyház hogyan fogadná a visszatérését? Valóban azt tanította-e a tanítványainak, amit ma róla tanítanak? Ki volt ő egyáltalán?

José Saramago - Alentejo
Balladás ​hangú regényében José Saramago a Portugália déli részén elterülő Alentejo tartományba vezeti el olvasóit, és egy nincstelen parasztcsalád négy nemzedékének életén keresztül mutatja be az alentejo-i parasztság XX. századi történetét. Az elbeszélt események 1905 körül kezdődnek, ez az évszám azonban a regény során esetlegessé válik, mivel Portugáliának ezen a vidékén az emberek szinte időtlen viszonyok között léteztek évszázadokon át. Életük belesimult a tájba, a természet örök körforgásába, és a létezésüket fojtogató múltba. Nemcsak az elmaradottság, a középkori szinten megrekedt birtokviszonyok miatt, hanem mert a régmúlt idők visszatérő árnyai is folytonosan ott settenkedtek körülöttük, akár a földesurak egymást követő nemzedékeiben továbbélő Lamberto Horques Alemão, a német lovag, aki a XV. században kapta hűbérbirtokul ezt a vidéket I. János királytól, akár az egyház örökös hatalmát képviselő vidéki papok. Ugyanígy a múltat idézik a Mau-Tempo család négy évszázad óta időről-időre kék szemmel megszülető gyermekei is, emlékeztetve arra az ötszáz évvel korábban élt hajadonra, akivel egy forrásnál erővel kedvét töltötte a föld idegen ura…. Saramago jó harminc éve ezzel a már sajátosan egyéni hangú regényével kezdte meg a portugál történelem egy-egy jelentős korszakával foglalkozó műveinek sorát. Nélküle nem volna teljes magyarul sem a Nobel-díjas portugál írónagyság életműve.

Rui Cardoso Martins - Engedjétek ​át a láthatatlan embert
„Válassza ​inkább az ember mindjárt a poklot, ott biztos nincs akkora bűz.” Egy nap özönvízszerű eső zúdul Lisszabonra, s a belvároshoz közel beomlik a talaj – a szakadékszerű gödörben eltűnik két ember: António, a vak ügyvéd, és João, egy nyolcéves cserkészfiú. A víz a csatornahálózatba sodorja őket, így kénytelenek elindulni Lisszabon bugyraiban lefelé, a folyó irányában, hogy kijáratot találjanak. Ők ketten az évszázadok alatt összeeszkábált város mélyén küzdenek életükért a mocsokban – míg fönt António legjobb barátja, a bibliai csodákat látványos trükkökként megelevenítő különc bűvész a csatornahálózat térképét keresi, melynek alapján megtalálhatják őket. António-t és João-t a történetmondás tartja életben: a vak ügyvéd visszaemlékezésein keresztül terítékre kerül mindaz, ami a modern Portugáliát – vagy általában a modern világot – jellemzi: korrupció, korcs igazságszolgáltatás, a hazugság és csalás tobzódása… Míg Rui Cardoso Martins első regénye, az És ha nagyon meg szeretnék halni az öngyilkosságba menekülő portugál vidék rögvalóságát ábrázolta, második műve a nagyváros átláthatatlan, kusza, veszélyes és mocskos mélyébe vezeti le az olvasót. A regény 2010-ben elnyerte a Portugál Írószövetség Nagydíját, és Cardoso Martinst világszerte a saramago-i hagyomány legígéretesebb, legkiválóbb örökösének tekintik.

António Lobo Antunes - Az ​inkvizítor kézikönyve
Hogyan ​omlik össze a maradi, avult társadalmi kiváltságait makacsul őrző régimódi Portugália? Hogyan züllik szét testileg, lelkileg, társadalmilag egy földbirtokos-politikus potentát és tündöklő környezete? Az Inkvizítor kézikönyve izgalmas és jellegzetes antunesi prózakísérlet. Szinte a lehetetlenre, az egyidejű megjelenítés próbatételére vállalkozik, olyasmire, mint Picasso többdimenziós hatású festészete, Dos Passos vagy Cela irodalmi "szimultanizmusa". Olyan hitelesen és erőteljesen idézi meg az 1974-es portugál szegfűs forradalom és rendszerváltozás erkölcsi hullámverését, hogy azt mi - a magyar rendszerváltozás haszonélvezői és kárvallottjai egyaránt - csak irigykedve olvashatjuk.

José Maria Eca de Queirós - Ramalho Ortigao - A ​cintrai út titka
A ​későbbi nagy, realista író és jó barátja a nyári unalomban tespedő portugál fővárost akarta felrázni. A cintrai út titka című, rejtélyes gyilkosságról szóló regényével, amelyet 1870-ben közölt folytatásokban az egyik lisszaboni napilap. A kísérlet túlságosan jól sikerült, mert a regény megjelenése nyomán a jámbor polgárok hónapokig nem mertek sötétedés után végigkocsizni a népszerű kirándulóhelyre vezető országúton. A romantikus elemekben bővelkedő történet, amelyet már a múlt században lefordítottak magyarra, ma is érdekfeszítő olvasmány azoknak, akik szeretik az izgalmas kalandokat, a romantikus szenvedélyeket, és a sírig tartó szerelmeket.