Filozófiai ​szöveggyűjtemény I.

Maria Fürst - Bevezetés ​a filozófiába
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - India ​bölcsessége
Jelen ​szöveggyűjteményt a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanárai készítették a Soros alapítvány és a Gandhi Alapítvány megbízásából. Elsődleges célja, hogy kisegítő tananyagként szolgáljon a Gandhi Gimnázium oktatásában, és képet adjon az indiai kultúra eszmevilágáról. A Nyugat az utóbbi két évszázadban fokozott mértékben fordul a Kelet szellemi öröksége felé, így annak megismerése igen fontos a mai világban. Reméljük, hogy e könyv hiteles képet adhat az indiai kultúráról, elmélyítheti az India iránti érdeklődést. Meggyőződésünk, hogy ennek a szellemiségnek mélyebb megismerése segítségünkre lehet a nyugati kultúra több, napjainkban felmerülő probléma megoldásában.

Ismeretlen szerző - Bevezetés ​a filozófiába
A ​hazugság, a diadalra jutott félműveltség légkörében kivált a filozófia oktatása vált lehetetlenné, nem utolsósorban az ezt megtestesítő tankönyvek miatt. Új és újszerű, a mai igényeket minden tekintetben kielégítő, középiskolások számára készült, a filozófiatörténet korszakait, a problémaköreit ismertető bevezetőkkel, remek portrékkal kísért szöveggyűjteményünk éppen ezt a hiányt hivatott pótolni. A kötet tizenhárom fejezete, mintegy hetven szöveget tartalmaz, s ez a hetven szöveg átfogja a gondolkodás egész történetét, az ókortól napjainkig. Az ókor és középkor filozófiáját bemutató részben szemelvényeket olvashatunk Platon, Arisztotelész, Epikurosz, Diogenész, Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás és más szerzők műveiből. A reneszánsz és felvilágosodás korát olyan személyiségek képviselik, mint Bacon, Descartes, Spinoza, Locke, Berkeley, Hume, Rousseau, stb.; a klasszikus német filozófia kialakulásától napjainkig terjedő időszak reprezentánsai pedig: Kant, Fichte, Schelling, Hegel, Kierkegaard, Marx, Nietzsche, Comte, Husserl, Jaspers, Rahner. Az idézett szövegek lehetőség szerint logikailag teljes, önmagukban értelmezhető gondolatmeneteket mutatnak be szükség esetén szerkesztői kommentárral kiegészítve. A kommentár visszahelyezi a részletet a teljes mű kontextusába, értelmezi, magyarázza az újonnan felmerült filozófiai fogalmakat. A kötet szerkezetét áttekinthetőség, tartalmát szakmai korrektség és ideológiai semlegesség jellemzi. Ilyen könyv Magyarországon még sosem készült.

Ismeretlen szerző - Értékválság ​- értékváltás
Ez ​a kötet az Alkalmazott Filozófiai Társaság harmadik nemzetközi konferenciájának anyagát tartalmazza. A magyar alkalmazott filozófiai kutatás ma még gyerekcipőben jár, számos nehézséggel küszködik, miközben a szellemi közélet, sőt a filozófiai szakma is értetlenséggel fogadja. Mégis az alkalmazott filozófia nálunk mind markánsabban artikulálja önmagát. Ezúttal az értékek és az életelvek alakulásának témakörében hallatja szavát. Kutatási eredményére, mondanivalójára joggal figyelhet fel a filozófia, az etika, a pedagógia, a politológia és a politika művelője, s mindenki, aki felelősséget érez, vagy érdeklődést mutat az értéktisztulási folyamatok iránt.

Király Jenő - A ​kalandfilm formái
A ​2009-ben a Kaposvári Egyetemen Művészeti Karán újonnan alakult Mozgóképkultúra Tanszék elhatározta, hogy A film szimbolikája címmel tankönyvsorozatban jelenteti meg a diákok számára Király Jenő legendás Frivol múzsa című művének eredeti, teljes verzióját. Az 1993-ban megjelent kétkötetes Frivol múzsából félmondatok, sőt olykor féloldalak is hiányoznak, ami erősen csorbítja a kiadvány élvezhetőségét, közérhetőségét. Jelen bővített kiadás a szerző témában tartott egyetemi előadásainak teljes szövegeit tartalmazza. A most megjelent első három részt (I. rész, 1-2. kötet: A film szimbolikája. A filmkultúra filozófiája és a filmalkotás szemiotikai esztétikája; II. rész, 1-2. kötet: A film szimbolikája. A fantasztikus film formái; III. rész, 1-2. kötet: A film szimbolikája. A kalandfilm formái) a tervek szerint további két kötet követi majd, illetve várható egy új, bővített kiadás is, ami a további filmműfajokat mutatja be. A köteteket válogatta és sajtó alá rendezte Balogh Gyöngyi. A hat vaskos kötetet bőséges, Király Jenő munkásságát bemutató utószó egészíti ki.

Darai Lajos Mihály - A ​filozófia kultúrtörténete
Szerencsés, ​aki elég korán találkozik az ember filozófiai teljesítményeivel. Ehhez általában a filozófiatörténet formájában szoktunk először hozzájutni. Ám, bár nem is sejtjük, már kezdeti iskolai képzésünket is átjárják a filozófiai állásfoglalások, megfontolások, sőt ilyen hatásoknak születésünktől fogva ki vagyunk téve. Helyes hát, ha akár annak a korszaknak, amelyben élünk, akár a hozzá vezető fontosabb múltbeli folyamatoknak megismerjük a legáltalánosabb kulturális és elméleti alapjait, összefüggéseit és lehetőségeit. E megismerést elérni legjobban - meggyőződésem szerint a filozófia kultúrtörténetének elsajátításával lehet. Ezért ebben a kötetben az egyes ókori, középkori, újkori és a legújabb kori filozófusok életművének, gondolatainak taglalásán túl szerepet kap magának a filozófiai gondolkodás kialakulásának, a filozófia létrejöttének bemutatása, valamint a későbbi, a filozófia fejlődésével nagyban összefüggő kultúrtörténeti folyamatoknak a felvázolása. Hiszen már a filozófia első klasszikus korszaka olyan nagy hatással volt az emberi kultúra alakulására, ami máig érvényes. E hatás különösen nagy jelentőségét akkor fogjuk fel igazán, ha az európai vallási, művészeti és tudományos fejleményekre tekintünk, valamint figyelembe vesszük ezeknek az egész Földre, az egész mai emberiségre kifejtett messzemenő befolyását. Ugyanakkor a filozófiatörténet egészének bejárása után felismerjük majd, mennyire szükség van minden filozófiai útra és módra, amit az emberiség eddig teljesített, mert csak e gondolati egészből építhető fel nagy biztonsággal az emberi jövő. Ezen túlmenően az egész filozófiatörténet - bár kényszerűen vázlatos - elsajátítása után minden bizonnyal azt is igazolva látjuk, mennyire fontos a filozófia megszületése előtti állapotok és a filozófiához vezető útnak a feltárása. Hiszen az emberi előrehaladás csak ebben az összefüggésben értelmezhető igazán a valóságos történelmi kihívásoknak megfelelően. S hogy ne gondoljuk: a jelentősebb filozófusok és filozófiák megismerése után már nem is marad majd több feladatunk, s így unalomba fordul az életünk, arról éppen a filozófia előtt álló számtalan mai megoldatlan kérdés gondoskodik. Ezeket nekünk is mérlegelnünk kell, nem bújhatunk ki a válaszadás alól. Maga a filozófia valódi természete fog azonban a segítségünkre sietni, ami tartalmazza saját eredetét, a mitikus emlékezet elvesztését, s felöleli minden korábbi megnyilvánulását, amikor gondolkodásunkban életünk számára a legjobb megoldásokat javasolja, juttatja eszünkbe.

Platón - A ​lakoma / Phaidrosz
A ​Platón előtti görög filozófia, életrajzi vázlat, bevezetés Platón ideaelméletébe. A teljes, gondozott szövegek, tárgyi magyarázatokkal és szemelvényekkel.

Ismeretlen szerző - Bevezetés ​a filozófiába
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Virginia Woolf - Egy ​jó házból való angol úrilány
Az ​Artemisz Könyvek sorozat célja, hogy a magyar közgondolkodásban is elterjedjen a társadalmi nemi szerepek kritikai vizsgálata. A sorozat meg kívánja őrizni a megközelítések elméleti és módszertani sokszínűségét, olyan könyveknek ad helyet - legyenek bár tudományos vagy szépirodalmi művek, magyar nyelven írott könyvek vagy "klasszikusok" fordításai -, amelyek vizsgálják kulturális beidegződéseinket és alternatívát is kínálnak velük szemben. "Az élet keskeny járdacsík a szakadék felett," - írja naplójában Virginia Woolf (1882-1941), a legismertebb angol modernista írónő 1920 októberében. Vajon miért érzi Woolf ilyen ingatagnak az életet? Van-e valami, ami megmentheti a szakadéktól? Ha ilyen az élet, akkor vajon mit jelent számára az írás? És milyen viszonyban áll egymással a kettő: élet és írás? S mit árulhat el minderről: az életről, szakadékokról és írásról az életírás? Virginia Woolf négy, eddig magyarra nem fordított önéletrajzi szövegét veheti kezébe az olvasó ebben a kötetben Séllei Nóra fordításában és bevezető tanulmányával.

Martin Heidegger - Lét ​és idő
Heidegger ​fő műve, a Lét és idő 1927-ben jelent meg először németül. Hatása a német és a nemzetközi eszmetörténetben csak Nietzschééhez hasonlítható. Az emberi élet, az ittlét lényege és értelme után exisztenciálisan kérdező hermeneuta a válságba sodródott XX. század első felének emberét vizsgálva jut el felismeréseihez, melyek eredetiségükkel alapjaiban rázzák meg a hagyományos filozófiai gondolkodást. Gadamer szerint Heidegger óriási hatása a nyelvhez fűződő szokatlan viszonyával magyarázható. Az újkor emberének a technika korlátlan uralma korában megnyilvánuló otthontalanságát Heidegger a lét korszakos történésmódjával, a létező lételhagyásával összefüggésben gondolja el. Nietzschéhez hasonlóan Heideggert is megpróbálta a demagógia szintjére süllyeszteni mind a politikai jobb-, mind pedig a politikai baloldal. Ezek fölött a kortörténeti szempontból talán érdekes ítéletek és értelmezések fölött azonban eljárt az idő, és megmaradt a mű, mely mindmáig kihívást jelent minden gondolkodó embernek. Jelen kötet a korábbi magyar fordítás javított, átdolgozott kiadása.

Søren Kierkegaard - Vagy-vagy
A ​múlt század egyik legnagyobb hatású filozófusának főművét tartja kezében az olvasó - minden bizonnyal a filozófiatörténet egyik legkülönösebb művét. Semmiben sem hasonlít a rendszeres bölcseletekhez: műbírálatok és naplók, lírai tanulmányok és levelek váltják benne egymást, különböző "szerzőktől", akik vitatkoznak egymással, cáfolják és vádolják egymást. A filozófus átöltözetei ezek, s a bonyolult inkognitók rendszerében végül is három magatartás különül el, három életlehetőség (az esztétikai, az etikai és a vallási). Gondolat Kiadó, 1978

Arno Anzenbacher - Bevezetés ​a filozófiába
A ​kötet a szó tág, kultúrhistóriai értelmében vett nyugati fizozófiai gondolkodás fejlődésébe nyújt betekintést - a kezdetektől napjainkig -, mégsem egyszerű "filozófiatörténet". Inkább a filozófiai gondolkodás problématörténete, amely átfogó rendszerességgel igyekszik megismertetni bennünket a bölcselet legfontosabb témaköreinek kialakulásával és hatástörténetével. Hozzásegíti a filozófiában ez idáig járatlan olvasót ahhoz a korántsem könnyű felismeréshez, hogy a filozófia legelvontabb, a gondolkodás számára legnehezebben megközelíthető okfejtései is "mindennapi világban-való-létünk" sajátosságaiban gyökereznek.

Richard P. Feynman - A ​fizikai törvények jellege
"A ​természet - írja Feynman - egyszerű, és ezért nagyon szép." Ám közvetlenül a kísérletekből olvassák-e ki a fizikusok a természet törvényeit? Kiterjesztik-e bátran az eredményeket még feltáratlan területekre, hogy ellenőrizhető jóslatokat tegyenek? Vagy kigondolják törvényeiket, és a valóság nyakába akasztják azokat? Hogy megválaszoljon ilyen alapvető kérdéseket, Feynman professzor felvázolja azokat a témákat, amelyek közösek a gravitáció törvényében és Newton, Maxwell és Einstein nagy, világosságot gyújtó felfedezéseiben. Vizsgálja a matematikát, mint a természet nyelvét, a megmaradás és a szimmetria alapvető elveit, a riasztó tényt, hogy az idő soha nem fordul vissza és a kvantummechanika által bevezetett valószínűségeket és bizonytalanságokat; az utolsó fejezet előretekint új törvények felkutatására. Az eredmény egy gazdag, érthető könyv.

Király Jenő - Frivol ​múzsa I-II.
A ​tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája (Tankönyvkiadó, 1993) Könyv A Frivol múzsa esztétikai nagymonográfia a „kellemesség”-ről, világviszonylatban az első rendszeres, átfogó kísérlet a szórakozásesztétika megalapozására, mely ezzel az esztétika tudományának két és fél évezredes adósságát kezdi (vagy próbálja elkezdeni) törleszteni. Freud az éjszakai álmokat fejtette meg, a Frivol múzsa a nappali álmokat kutatja. Új értelmet nyert az „álomgyár” kifejezés: már nem feltétlen elítélő. A Frivol múzsa úgy próbálja feltárni a mai emberiség élő mitológiáját, ahogyan Mircea Eliade (vagy Hamvas Béla) az őseredeti ember képzeletvilágát, Lévi-Strauss pedig a törzsi ember tudatát, a „vad gondolkodást” vizsgálta. Jung a neurotikus panaszok fénytörésében kutatta a modern mitológiákat, a Frivol múzsa a kommunikatív nyilvánosság legelterjedtebb narratív tradícióinak titkos tartalmait kutatja. Tarthatatlan, hogy a bororo indiánokról többet, mélyebbet, átfogóbbat tudunk, mint önmagunkról. Fel kell tárni a modern nagyvárosi ember mitológiáit, össze kell foglalni a „Vízöntő korának” új szellemiségét. (…) A Frivol múzsa szerkezete Dante művének fordítottja – s ez jogosult, mert a huszadik század vér- és hazugságtengere nyelte el a felvilágosult szellemi rend ama virágkorát, melyet Dante műve megnyitott. A műfaji világképeket bejáró utunk mintegy a „paradicsomból” indul, s a pokol legmélyebb körein végződik, hogy itt találjuk meg a szenvedésben fogant érzékenység ősszikráját, az esztétikai szellem „ősrobbanását”.

Friedrich Nietzsche - Így ​szólott Zarathustra
Friedrich ​Nietzsche 1883 és 1885 között született, költői ihletettségű munkáját már a századelőn megismerhette a magyar olvasó - mi több, szinte egy időben két fordításban is. Bár Wildner Ödön fordítását például Ady Endre is méltatta, mára mindkét fordítás elavult. Kurdi Imre új fordításához a szerkesztők gazdag jegyzetapparátust készítettek, s ezzel a kötet nemzetközi mércével mérve is egyedülálló vállalkozásnak tekinthető.

Ottlik Géza - Iskola ​a határon
Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.

Kovács András Bálint - Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen ​megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása. Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.

Szabó Attila - Művészettörténet ​vázlatokban
Szabó ​Attila könyvét mindazok örömmel fogják használni, akik a művészetek bármely ágával foglalkoznak, akár általános iskolai tanulók, középiskolások, felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatók, vagy a művészetek történetét, történelmet, irodalmat, zenét tanító pedagógusok. A könyv elsősorban a műalkotások és történelmi, szellemi hátterük megértéséhez nyújt összefoglaló ismeretanyagot, de mindazok haszonnal forgathatják, akik szeretnék, ha nagyobb rálátásuk lenne egy-egy stílustörténeti korszakra, egy-egy nép mai kultúrájának gyökereire, művészetének eredetére és alapvető fejlődéstörténetére. Bemutatja a kezdetektől napjainkig született legfontosabb művészeti eredményeket, a különböző művészeti ágak adott korra jellemző stílusjegyeit, kiemeli és megmagyarázza azokat az építészeti, művészeti alapfogalmakat, amelyek ismerete egy-egy kor művészetének és műalkotásainak elemzéséhez nélkülözhetetlen. Irodalmat kínál a részletesebb művészeti tanulmányokhoz, és megemlít műalkotásokat, amelyek egy-egy korszak művészetében és az emberiség történetében kiemelkedő jelentőségűek, vagy legalább példaértékűek. (...)

Walter Murch - Egyetlen ​szempillantás alatt
Szerzőifilmes ​Könyvtár 1. kötet Ez a kötet egy rendkívüli utazás a film vágásának roppant bonyolult, de annál izgalmasabb világába.

Francesco Casetti - Filmelméletek
Film ​és elmélet Nánay Bence Az olasz szerző tankönyvszerű munkája a filmelmélet szövevényes történetébe próbálja bevezetni az olvasót. A film megjelenése óta újra és újra felmerült az a probléma, miként lehet a filmet a napi kritikánál alaposabban, igényesebben vizsgálni. Ez az elméleti tendencia az idők során csak erősödött; egyre többeket érdekeltek az olyan kérdések, mint például művészet-e a film, mitől jó az egyik és mitől nézhetetlen a másik, illetve mire vezethető vissza ez a különbség. Már a tízes évek közepén kialakult a filmelméletnek nevezett tudományág, amellyel azóta egyre többen foglalkoznak, különösen az utóbbi harminc évben szerte a világon (például Budapesten is) megalapított filmes tanszékeken. A filmelmélet azonban egyáltalán nem egységes tudományág. Általában a negyvenes évek közepét szokták megjelölni, mint jelentős korszakhatárt. A negyvenes évekig a filmelméletnek volt valami forradalmi bája: azt igyekeztek bizonyítani a szerzők, hogy a film művészet, méghozzá autonóm, mind az irodalomtól, mind a képzőművészettől független művészet. Az írások leginkább kiáltványra vagy személyes vallomásra emlékeztettek. Ezzel szemben a század második felének filmelmélete igazi tudomány akar lenni, lábjegyzetekkel, bibliográfiákkal és sok-sok szakkifejezéssel. Ahogy az irodalomelmélet bevett akadémikus tudományág lett, a filmelmélet is helyet követelt magának a tudományok panteonjában. A század második felének filmelmélete tehát már távolról sem olyan könnyen áttekinthető, mint a korai időszaké. Francesco Casetti ennek az igen szövevényes, a tudományosság igényével fellépő filmelméletnek a bemutatására és rendszerezésére tesz heroikus kísérletet; könyve a korai elméletírókkal nem foglalkozik. Az elmúlt ötven év rendkívül széttartó, a legkülönbözőbb terminológiát felvonultató filmelméleti irodalmában próbál tehát valahogyan rendet tenni. A század második felének első nagy korszakát Casetti az ontológikus filmelmélet korszakának nevezi. Az ontológikus elméletek – amelyeknek emblematikus alakja a Magyarországon is jól ismert André Bazin – a mechanikus reprodukció alapján próbálták levezetni a film többi jellemzőjét. Az ontológikus elmélet igazából az átkötést jelentett a korai és a modern filmelmélet között; már szigorú elméleti igénnyel lépett fel, de még nem használt tudományos terminológiát. A következő korszakban a filmelmélet más tudományágak eredményeit vette át és használta fel saját céljaira. A filmszociológia, a filmszemiotika és a film pszichológiája mind-mind egy másik, már kialakult tudományág filmre való alkalmazását jelentette. E diszciplínák közül voltaképpen csak a filmszemiotika tekinthető valódi irányzatnak. Sajnos a filmszemiotika meglehetősen népszerűtlenné tette a filmelméletet: olyan bonyolult terminológiát használt, amely miatt az egész filmelméleti diskurzus hozzáférhetetlenné vált a nem tudományosan képzett emberek számára. A filmelmélettel szembeni számos előítélet a filmszemiotika túlzottan körmönfont megfogalmazásaival magyarázható. A filmszemiotika utáni filmelméletre továbbra is más tudományok apparátusának filmre alkalmazása jellemző, de ezeknek a tudományoknak a nyelvezete már nem áll olyan távol mindennapi fogalmainktól, mint a szemiotika szakkifejezései. A filmre alkalmazott fogalmi apparátusok közül a legfontosabbak ma a pszichoanalízis, a feminizmus és a narratológia. Abban is újat hoznak ezek az elméletek, hogy – szemben a filmszemiotikával – már nem a film minden aspektusra kiterjedő vizsgálatát tűzik ki célul, hanem csak egy-egy részproblémát tárgyalnak, a narratológia például a filmi elbeszélés konstrukcióját, a feminista filmelmélet a férfi-nő viszony filmes ábrázolását. Bár az egyes elméleti irányzatok bemutatása mindvégig pontos és következetes, Casetti kategorizálása több ponton is megkérdőjelezhető. Például – kissé önkényes és vitatható módon – a filmszemiotikát és a pszichoanalitikus filmelméletet módszercentrikus elméleteknek nevezi és együtt kezeli őket, a feminista filmelméletet azonban ezektől elkülönítve a „horizontelmélet”-nek nevezett mesterséges és erőszakolt gyűjtőfogalom alá sorolja, holott a feminista és a pszichoanalitikus filmelmélet nem képzelhető el egymástól függetlenül, a filmszemiotikát, illetve a mai pszichoanalitikus megközelítést viszont Christian Metz személyén kívül szinte semmi más nem köti össze. Casetti könyve ennek ellenére áttekinthető és olvasmányos bevezetést nyújt a filmelmélet tudományába, fontos megemlíteni azonban, hogy több szempontból is óvatosan kezelendő. Egyrészt komoly aránytévesztés mutatható ki a könyvben; az olasz elméletírók lényegesen több teret kapnak, mint azt valódi jelentőségük indokolttá tenné. Emellett igen egyenetlen a könyv stílusa: azok a részterületek, amelyeket a szerző jól ismer, élvezetes, egy-egy problémát több oldalról is megvilágító fejezetben kerülnek elénk. Más témakörökkel– például a kognitív és a feminista filmelmélettel – viszont nem foglalkozik behatóan, ezeken a pontokon Casetti írása sokszor egyszerű könyvismertetésbe megy át: a szerző sorra veszi az adott szakterület néhány – nem mindig legfontosabb – könyvét, és egy-egy bekezdésben összefoglalja mondanivalójukat. Szerencsére a könyv nagyobb részére és legfontosabb fejezeteire nem ez az írói stratégia jellemző. A Filmelméletek nem az utóbbi ötven év filmelméletének kimerítő elemzése, viszont korrekt összefoglalás. Tankönyv, nem tudományos értekezés. Az is megérti, aki eddig azt sem tudta, mi az, hogy filmelmélet, és ez már önmagában is nagy dolog.