Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Roszka
5.0/5

Ez ​a könyv tele van élettel! Igaz, rég elmúltak az emberek, akikről ír, és a kor is, amiben éltek. Mégis valami csoda, ahogy azonnal úgy érezzük, hogy ott éljük velük a mindennapokat. Osztozunk a bánatukban, örömeikben.Annyi szeretet van ebben a könyvben, hogy szinte túl csordul a lapokon, feltöltve a lelkünket.
Sűrűbben kéne Gárdonyit olvasnom.


Gelso
5.0/5

Ez ​a könyv nagyon jó időben talált meg, és talán hozzájárult ahhoz, hogy segítsen egy felpörgetett időszakban lelassulni a karácsonyi ünnepekhez.
Micsoda naiv rácsodálkozás, amit tapasztaltam a természetről szóló leírásaiban! Valójában azok a novellái erősek és tetszettek nagyon, amelyben a szűk környezetének az embereiről ír: a falu lakóiról, szegény asszonyokról, kettőt alig szóló, pipát pöfékelő öregemberekről, szerelmes fiatalokról, zsörtölődő szomszédokról, beteg kisgyerekekről, okos tanítványairól, átutazókról, szomszéd faluból érkező kérőkről, a falu határában állatokat őrző pásztorokról. Hasonlóképpen az állatokról: a nyájat őrző, gazdájához hű Maros kutyáról, kölykeit az égő pajtából mentő Micó cicáról, vagy Petykó tyúkról. Talán igazságtalan dolog kiemelni, de emlékezetes marad a Kék pille, Haragosok, András meg a kutyája, Festő a falun, A gyerekek, Kevi Pál halála, A nagy eff, Megmutatás, Boriska, Bűntárgyalás, Egy dal története, A bor, Petykó, A paraszt leány.
Engem a Micó c. novella vitt vissza a gyerekkoromba, ezt a történetet a bátor Micó cica-mamáról másodikos könyvben olvastam először.
Most kifejezetten jól esett a régies nyelvezet, a vidéki falun játszódó történetek olvasásakor nekem Mikszáthot juttatták eszembe, a mindennapi hősökről szóló mindennapi történetek pedig, amelyekért “csak” le kell nyúlni a porba, Vámost.

Ahhoz, hogy sikerüljön @Mazsola_78 Az én falum c. kihívását is teljesítenem, még a könyvtárunk is nagyban hozzájárult, ui. egyetlen kölcsönözhető darab sem volt bent – így, az ünnepekre és a zárásra való tekintettel hazaadták az olvasótermi, számozott – az első kötet a 60. a második a 82. számú -, kétkötetes régi Dante-kiadást, kézipéldányt. http://moly.hu/kiadasok/226579 . Még sosem volt számozott könyv a kezemben…
Mint volt gárdonyis diák, itt is köszönöm @Mazsola_78-nak ezt a kihívást, neki köszönhetően ismét egy Gárdonyi művet – ill. sok novelláját – ismerhettem meg.


Mariann_
5.0/5

Szívemet ​melengető olvasmány.
Ha jól kalkulálok, akkor ebben a neve nincs faluban 19 éves korában tanítóskodott Gárdonyi Géza, legalábbis a vége felé erre volt utalás. Akkor ez évszám szerint 1882.
Szívesen mennék oda egy kis időre, ahol nem számít a szegénység, a lehető legjobbat hozzák ki abból, ami van.
Különösen élvezettel olvastam a kotlóstyúk gondolatait, aztán szentjánosbogarakról, fecskékről, gólyákról, kutyákról.
Na, meg az évszakokról…
Ez eddig kimaradt az életemből, de majd keresgetek még Gárdonyi művei között.
Nem lehet nem szeretni, ajánlom mindenkinek !


Ibanez
5.0/5

“Titok ​és rejtelem az egész világ.”

Ideje volt már egy újabb kötetnek Gárdonyitól, és ismét nem csalódtam az egyik kedvenc írómban. Írásaiban annyi érzelmet tud egyszerűen megjeleníteni, hogy ezért csak öt csillagot lehet adni, kevesebbet nem.

“A Keresztes gyerek tegnap délután már mezítláb jött az iskolába. Az ablakból néztem. A nagy szürke vászontarisznya ide-oda lötyögött rajta, amint végignyargalt a falun. Az arca piros volt. A szeme ragyogott. Az iskola előtt sima, agyagos föld van. Itt felugrott kétszer a levegőbe és nyerített, mint a kiscsikó.”

A történetekben a tanító-elbeszélő szemszögén keresztül látjuk a falu sorsát, a falubeliek életét, születését, halálát, szenvedéseit, örömeit, vidám és szomorú pillanatait. A történetek van, hogy összefüggenek, fel-felbukkannak ugyanazon személyek egy-egy történetben, de összességében különálló kis cselekményeket kapunk.

“…itt nincsenek báli, fürdői és teásesti előzmények. A Mondschein-szonátát hírből sem ismerik, és a leány nem structollas legyezőbe rejti az arcát, mikor elpirul, de még a kötényébe se. Pirul, hát pirul őszintén. Úgy szép a barack, ha piros!”

A paraszti életet a maga valójában mutatja be, a meztelen – és koszos – lábú gyerekektől kezdve a földeken való kemény – de becsületes – munkán át a kocsmában való vigadozásig. Garasokat kuporgató emberek, ahol azonban az élet végig emelt fővel történik, így az egyik történetnél még a tanító is végiggondolja, hogy a városba kerülő jó tanuló fiú – és az apja – jobban járna, ha a fiú otthon maradna parasztnak…

“- Nincs több gyermekem, tanító úr, aztán a libáimnak most már legelő kell.
- Hát tudom én azt, szegény Tabiné, hogy ahány liba, kétszerannyi forint ősszel, és hogy maguknak kell az adóra, de látja, lelkem, most már csak egy hét, aztán meglesz a vizsgálat. A Jóska gyerek esze meg éppen most indult kinyílásnak, mint ahogy a rózsa kinyílik, angyalom; aztán ha most kifogja az iskolából, visszahúzódik a gyerek esze, mint a csigabiga, lelkem, aztán elő se jön megint egy esztendeig. Szívesen látom, galambom, a vizsgálaton.
Délután már megint ott ült a kis pisze, elevenszemű gyerek is az iskolában. "

Egyik kedvenc történetem Lidi és a katonának állt (és hűtlenné vált) János története volt, főleg az, hogy őket öregkorukban is “viszontláthattuk”. Szívet csavaró volt, főként persze Lidi sorsát nézve, hogy “Elmennek egymás mellett idegenül, köszönés nélkül. Egyik eltotyog a felvég felé; a másik elcsoszog az alvég felé.”

Egy-két történet ismerősnek tűnt, például a tűzbe visszaszaladó Micó macska vagy a sánta, beteg tyúk esete (lehet, hogy iskolai szöveggyűjteményben szerepeltek ezek az elbeszélések?). Szomorú volt a tűzben leégett házat zsúpoló öreg története, aki várta a fiát… Gárdonyi nagyon szépen tudja megjeleníteni nemcsak a haldoklást, de magát a halált is. Van, hogy humorosan, ezen például jót nevettem:
“Addig nem halhat meg – szólt mély meggyőződéssel -, míg rá nem adják az utolsó kenyőcsöt, vagy mi az Isten csudája, uram bocsá!
Egydarabig gondolkozott, hogy kenyőcs-e az csakugyan, amit a pap hoz, aztán rábólintott: – Kenyőcs az mégis, mert kenyik vele az embört, valami szent kenyőcs."

A történetek java része persze a szerelmet is végigkíséri, van, hogy gyerekként bimbózót, van, hogy fiatalokét, avagy veszekedő házaspárét. Egyszerű érzelmek, ahol a tíz és tíz holdból húsz lesz, ha a fiatalok – no meg az apák – úgy akarják. És “ha megtetszenek egymásnak, talán megtartjuk a kézfogót is egyúttal.
- Ily hamarosan?
- Hát tetszik tudni, messze lakik a legény. Aztán ha háromszor megnézik egymást, akkor se látnak többet egymáson, mint ha egyszer nézik meg."

“Miska ilyenkor valami édességet is vesz egy krajcáron. Vélni lehet, hogy torkoskodik, pedig hát meg se szagolja azt Miska. Az erdőn túl, a báró birtokán van egy juhászleány: Szanyi Örzse. Annak adja oda. Miska tizenhét esztendős; Örzse tizenöt. Ha Örzse ötven esztendős volna, Miska nem vinne neki cukrot.”

A kötet leírásai is gyönyörűek, természetközeliek, sok novellában megjelennek a fecskék, gólyák, kutyák, az aratás, a népies babonák (pl. a forgószélről, mennydörgésről).

“Hát aztán, ha megdöglik a kutyám?
- Lesz másik – szigorkodott a bíró -, de ha a gyerek meghal…
- Lesz másik – felelte Szűcs András -, gyerek lehet. De ilyen kutya nem találkozik még egy.
Semmi egyéb következménye nem lett az ügynek, csak hogy a gyereknek azóta ferdén áll a füle, és hogy másfelé szedi a gombát."

Összességében egy csodálatos kötet, egyik novellát se untam, nem is hosszúak, így ha valamelyik esetleg kevésbé tetszetős, alig pár sor és már vége is van. De én mindegyiket kedveltem, mindegyik más, mindegyik, úgy érzem, képes volt értéket közvetíteni, akár csak egy szép hangulatot.

“Az ember az omladékban is a régi épületet látja. A virág csak virág, ha elhervad is. Az álom szép, ha elszállott is…”


mokus33
5.0/5

Pontosan ​azt szeretem Gárdonyi Géza írásaiban, ami ennek a kötetnek is a savát-borsát adja, azt, hogy az életről szól. Szeretem, hogy a mondatokat nem bonyolítja túl, nem törekszik arra, hogy minél cizelláltabban fogalmazzon, mégis annyi íz, annyi élet van a sorokban, hogy egyáltalán nem kell több. A történetek valamilyen szinten összefonódnak, de nagyon lazán, épp csak annyira, hogy tudjuk, egy faluban játszódnak, egyazon emberek alkotják a közösséget, amiből kiragad az író, az ő szemén keresztül látjuk a falusiak kínjait, szomorúságát és örömét, nehézségeiket és néha a boldogságukat.
Sajnos általában a nehézségeiket, mert majd mindegyik történetet körüllengi egyfajta borongós hangulat, még azokat a történeteket is, ami az élet vidámabb eseményeit mutatja is be. Van néhány olyan történet is, amely szinte olyan, mintha félbemaradt volna, de ezek annál többet bíznak az olvasó képzeletére. Először meglepődtem ezeken a hirtelen véget érő novellákon, de aztán rájöttem, hogy jól van ez így, legalább továbbgondolhattam a szereplők sorsát és reménykedhettem, hogy talán mégsem az történt a szereplőkkel, amit az író ezzel a lezáratlansággal sugall.
Tudom, hogy az én falum régi lakóiról is szólhatna ez a kötet, így még inkább kedves a szívemnek. Tudom, hogy az én nagymamám és nagypapám ugyanilyen falusi iskolába járt, ugyanilyen eszközöket használtak, ugyanúgy mezítláb jártak iskolába, és ha már velük nem is tudom ezeket az élményeket megbeszélni sajnos, Gárdonyi ezen írásai őket is eszembe juttatták.


jevus
5.0/5

Ó! ​Hogy lehet ilyen szépen, ennyi szeretettel írni gyerekekről, állatokról (még a tyúkról is), növényekről, jégvirágról, falusi emberről és általában a falusi életről? Szinte sajnálom, hogy ez a kor már rég letűnt. Csodálatosak ezek a történetek! Ez a könyv egy igazi kincs!
#Akinek elvette a kedvét Gárdonyitól az Egri csillagok, annak ajánlom ezt a kötetet. Ez egy másik Gárdonyi.#


josageszter
5.0/5

Nem ​olvastam még hasonló novellás kötetet, de nagyon tetszett. Az én falum-at egy tanító szemén és elbeszélésén keresztül ismerjük meg. A történetek a falu lakói köré épülnek és engednek bepillantást egy évükbe. Nagyon sokszínű és sokrétű a történetek. Olvashatunk állatokról, növényekról, szerelemől, gyászról, halálról, gyerekekről. Az akkori kor mindennapjairól. Mit csináltak az emberek, és milyen álmaik voltak, mit viseltek, mit énekeltek, mit éreztek. Nagyon tetszett. Az első novellák szép lírai leírásúak voltak, de az utolsó előtti novella, nagyon erős volt. Tökéletes lezárás, engem nagyon mélyen érintett.


kratas
5.0/5

Csodás ​kötet, minden egyes történetből sugárzik a való élet minden örömével és bújával.
Nagyszerű megfigyelő a szerző, nem csak az emberek élnek a lapokon, hanem a táj is és miközben olvastam néha csodálkozva pillantottam fel, mert annyira magával tudott ragadni az elbeszélő, hogy olybá tűnt, hogy ott állok én is a tornácon, vagy nézek be az iskola ablakán vagy ülök a tűz mellett és hallgatom a történeteket.


anni_olvas
5.0/5

Micsoda ​történetek és micsoda hangulat! Megelevenedik a több, mint 100 évvel ezelőtti falu, ahol emberek születnek, szeretnek, megbetegszenek, meggyógyulnak, dolgoznak, összevesznek, kibékülnek, imádkoznak, meghalnak. Márciusban előbújnak a tulipánok első levelei, télen jégvirágot rajzol az ablakokra a hideg. Gárdonyi Géza, mint néptanító élt ekkor igen szerény életet a kicsiny faluban és jegyezte le egyik korai regényében a falu aprajának-nagyjának mindennapjait. Igazi kincs.


pwz
5.0/5

Nagyon ​jó, a FALU által összefogott novellák! Több mint 100 évvel ezelőtti képet mutat a magyar faluról. Nekem a 80-as évek erdélyi magyar falvait juttatja eszembe.
Szépen és szépet ír Gárdonyi! Nyugalmas olvasmány, nem érdemes sietni vele. Ízlelgessétek! :)!
Legközelebb a kevésbé ismert meséi következnek nálam.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

6.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók