Le ​vagyunk értékelve

Komlós János - Tiszta ​vizet a fejekbe
Tiszta ​vizet a fejekbe... A cím miatt egyesek aggodalmaskodtak. Azt mondták: humoros, és minthogy ebbe a kötetbe nemcsak kabaréjeleneteket, konferanszokat, tréfás ötleteket válogattam össze, hanem "komoly" cikkeket, tárcákat, kritikákat, elvi fejtegetéseket, tanulmányt, sőt néhány gondolatot is, egy-egy mondatnyi terjedelemben, megtéveszti az olvasót. Nem hiszem. A cím mellett ugyanis még valami olvasható: a nevem. És akik ismernek, azok tudják, hogy nem vagyok afféle tréfás kópé, akkor sem, ha olykor a rádióban, a tv-ben és esténként a Mikroszkóp Színpadon csörgősipkát teszek a fejemre. Az év nemcsak "olykor"-ból áll, hanem háromszázhatvanöt napból, azok meg huszonnégy órából. A csörgősipkát nem szégyellem, meggyőződésem, hogy gondolkodó embernek bizonyos alkalmakkor ezt is fel kell vennie, sőt, csak ebben lehet szólni némely komoly dologról. Egyébként télen, nyáron fedetlen fővel járok. nem vagyok humorista. Kritikus és író sem vagyok. Csak hozzászóló. Gyakran érzem, hogy muszáj hozzászólnom ehhez is, ahhoz is. Ha író volnék, azt mondanám, sőt "vallanám", hogy lelkemben az igazságkeresés olthatatlan szenvedélye lobog, de azt hiszem, egyszerűen csak korlátolt vagyok. Az a rögeszmém, hogy a véleményem fontos. Csak a véleményem, és nem az, hogy milyen műfajban mondom. Olykor muszáj persze bizonyos műfaji határokon belül maradnom, a kabaré fiziológiai, matematikai, ritmikai, szórendi szabályait, amelyek drákói törvények, hiszen könnyed műfajról van szó, nem lehet büntetlenül, a nevetés elmaradása nélkül áthágni. Legjobban mégis a kedvem, hajlamom szerinti műfajtalankodást szerette. Amikor úgy írhatom meg a véleményem, amilyen vagyok és ahogyan élek. Több műfajban. Lehetőleg egyszerre. Élvezem, ha egy váratlan ötlet belepimaszkodik a fejtegetésbe, vagy ha egy aforizma addig billegeti magát, amíg esszé vagy novellaféleség nem lesz belőle. Színpadra filmszerű montázsokat írok igazi örömmel, és nemegyszer publicisztikában mondom el, amit nagyon drámainak, tehát a drámai szabályoknál fontosabbnak érzek. Tudom, hogy ez nem zavarja sem a nézőt, sem az olvasót, hiszen ők természetes módon gondolkodnak, úgy, ahogyan álmodnak és emlékeznek. És szerencsére, nem olyan műveltek, hogy a fejükben kategóriák, rubrikák és skatulyák legyenek. Ez csak az irodalomtörténészeket zavarja, akiknek kínos, de önként vállalt kötelességük, hogy műfajokba és "vonulatokba" sorozzák be az írogató embereket. Én azonban nem kedvelem a sorozást, és az általam megélt történelem folyamán eddig még minden vonulatból megléptem. Tiszta vizet a fejekbe...Nem érzem ezt tehát olyan címnek, amely után csak az következhet, hogy hahaha, sőt, bruhaha. Nem. Ezután annak a szándéknak kell következnie, amely megpróbál a fejekből kitisztogatni bizonyos szennyeződéseket, zavaros gondolatokat, leülepedett közhelyeket, megposhadt elképzeléseket. Tiszta vizet a fejekbe... Ebben nem az a humoros, hogy hehe, víz van a fejemben. Mert van! Ebben az a kínosan humoros, hogy mennyi minden ülepszik le és kövül meg a használaton kívül helyezett, nyugalmi állapotba merevedett fejekben, és mennyi zavarosság kavarodik fel a folytonosan bólogató vagy mindenre tagadóan rázott "örökmozgó" fejekben. Tiszta vizet a fejekbe... Komoly címnek tartom én ezt. Mert komolyan gondolom mindazt, amit e cím alatt összegyűjtöttem. És mélységes komolysággal vallom, ha nem vigyázunk rá, milyen víz van a fejünkben, akkor a víz képlete, a H2O, egy bizonyos ponton túl már nem egy rész oxigént és két rész hidrogént, hanem dupla Hülyeséget és szimpla Ostobaságot jelent.

Halla József - Az ​élet humora
Karikatúraportrék, ​humoros visszaemlékezések, játékos tudósítások, kocsmai tortúrák, röpke riportok, elvarázsolt interjúk... A könyvben Sándor, József, Benedek Celsiusai alapozzák meg, hogy a humor mielőbb a tetőfokára hágjon. Kiderül: a karácsonyfa alatt ajándék helyett néhány poén lapul. A mezőn suba alól érkezik a derű birkapásztorunk jóvoltából. Megszólal a húsvéti Musz Musz, ám némán, interneten chatelve gyón az újpolgár. Találkozhatunk „Erotikával” nemcsak a Rákóczi téren, hanem a Vigadóban, az albérletben, a fősuliban is, de a röhejes szex a honvédségnél teljesedik be... Az egészségügyi beszólásoktól nevetőgörcsöt kaphat az olvasó, gyógyír rá a mamis humoreszk, amit legújabban közgyógyra is felírnak.

Karinthy Ferenc - EZ-AZ ​avagy A bicikliző tigris
"Volt ​nekem egy kedves tornatanárom, Mikus tanár úr. Igen katonás ember: az első óráját az osztályteremben tartotta, és azzal kezdte, hogy fölírta a táblára a parancs meghatározását, a régi, első világháborús szabályzatból: A parancs a csapat által feltétlen engedelmességgel, azonnal, az erők teljes megfeszítésével, minden viszonyok közt stb. Azután is szünet nélkül: menetelés, jobbra át, balra át, hátra arc, díszlépés, puskafogások. Egyszer meg úgy állított föl bennünket, ahogy az ő idejében sorakoztak, majd kiszaladt a tornaterem végébe, ily módon vezényelve: - Fiúk, varázsoljátok vissza az ifjúságomat! Kettős rendek, jobbra át!... A szernél is feszesen, keményen kellett viselkednünk. Például az úgynevezett plintnél, annál a bőrrel bevont, összerakható szekrénynél, melyen át kell vetődni: - Fiúk, nem elég ugorni, az még semmi. Ugyanilyen fontos a magatartás a szernél, ez is osztályozva lesz. Tehát: megállsz öt méternyire, merev vigyázzban, szemed se rebben, akkor ballal keményen kilépsz, odafutsz, kihúzod magad, két tenyérrel jó erősen rácsapsz. De ne sajnáld, csattanjon az a bőr, nem a tiéd! Utána lehet ugrani... Egy darabig nézte, aztán arrébb ment, a terem túlsó végébe a többi fiúhoz, felénk csak fél szemével pillantgatva. Hamarosan rájöttünk: elég, ha feszesen dobbantunk, odalépünk a plinthez, egy nagyot rácsapunk, hadd szóljon, és utána, mint aki jól végezte dolgát, visszafordulunk. Mikus tanár úr elégedetten hallgatta a csattogtatást, bólogatott is messziről, hogy jól van, nagyon jól. Jött a következő, az is jókorát rácsapott, ment vissza... Azóta is így áll a kérdés: csattogtatni vagy ugrani?"

Sekszpír Kálmánka - Pirospozsgás ​gyerkőcök a rohadék marslakók ellen
A ​pirospozsgás gyerkőcöket bemutató ötrészes sorozat első részében a rohadék marslakók egy nap elhatározzák, hogy meghódítják a Földet. Előre küldenek egy kommandót, hogy kiderítsék, milyen fokú ellenállásra számíthatnak egy invázió esetén. A marskommandósok szupertitkos feladata: elrabolni néhány földlakót, és kísérleteket végezni rajtuk, képességeik megismerése végett. A találomra kiválasztott országban megtámadnak egy iskolát, - ami a Budapest, Dohány utca 32-ben van - de a pirospozsgás gyerkőcök felveszik a harcot a rohadék és marcona marskommandósok ellen. S ekkor kezdetét veszi az "eszméletlen" földi védelem...

Art Buchwald - Zemululuban ​minden csendes
Washington. ​Nyolcvanegy éves korában elhunyt Arthur (Art) Buchwald neves amerikai író, újságíró, aki a szociális és politikai élet fonákságait kipellengérező szatirikus írásaival vált népszerűvé. A fanyar humoráról ismert, 1982-ben Pulitzer-díjjal kitüntetett Buchwald első vitriolos publicisztikáját 1949-ben Párizsban, a Variety magazin tudósítójaként vetette papírra. A „Washington eszének” is mondott publicista neve nem csak az Egyesült Államokban volt ismert, fénykorában egyes írásait a világ 500 lapja közölte. Neve egybefonódott a politikai szatíra műfajával, elsősorban a fővárosi politikai elit életének visszásságairól írt. Buchwald 33 könyvet is írt, a humort egyszer menekülésnek, másszor a legédesebb bosszúnak nevezte. Szerzője volt több filmes forgatókönyvnek is.

Karinthy Ferenc - Szabad ​rablás
Volt ​nekem egy kedves tornatanárom, Mikus tanár úr. Igen katonás ember: az első óráját az osztályteremben tartotta, és azzal kezdte, hogy felírta a táblára a parancs meghatározását a régi, első világháborús szabályzatból: "A parancs a csapat által feltétlen engedelmességgel, azonnal, az erők teljes megfeszítésével, minden viszonyok közt stb. ..." Azután is szünet nélkül: menetelés, jobbra át, balra át., hátra arc, díszlépés, puskafogások. Egyszer meg úgy állított föl bennünket, ahogy az ő idejében sorakoztak, majd kiszaladt a tornaterem végébe, ily módon vezényelve: – Fiúk, varázsoljátok vissza az ifjúságomat! Kettős rendek, jobbra át!... A szernél is feszesen, keményen kellett viselkednünk. Például az úgynevezett plintnél, annál a bőrrel bevont, összerakható szekrénynél, melyen át kell vetődni: – Fiúk, nem elég ugorni, az még semmi. Ugyanilyen fontos a magatartás a szernél, ez is osztályozva lesz. Tehát: megállsz ötméternyire, merev vigyázzban, szemed se rebben, akkor ballal keményen kilépsz, odafutsz, kihúzod magad, két tenyérrel jó erősen rácsapsz. De ne sajnáld, csattanjon az a bőr, nem a tiéd! Utána lehet ugrani... Egy darabig nézte, aztán arrébb ment, a terem túlsó végébe, a többi fiúhoz, felénk csak fél szemével pillantgatva. Hamarosan rájöttünk: elég, ha feszesen dobbantunk, odalépünk a plinthez, egy nagyot rácsapunk, hadd szóljon, és utána, mint aki jól végezte dolgát, visszafordulunk. Mikus tanár úr elégedetten hallgatta a csattogtatást, bólogatott is messziről, hogy jól van, nagyon jól. Jött a következő, az is jókorát rácsapott, ment vissza... Azóta is így áll a kérdés: csattogtatni vagy ugrani?

Kisjó Sándor - Nevetni ​nem szégyen
Amikor ​Szobotka mester először állított bennünket sorba, az oktatást azzal kezdte, hogy úriember nem vihorászik. A református főgimnázium adta a termet, fűtést, világítást, polgárista hölgyek és gimnazista urak voltak növendékei. Életkoruk a tizenkettő és tizenhat év között. Hazamenet, utam apámhoz vezetett, a műhelybe. Akkoriban már elég rosszul ment a mi kis városunk asztalosainak, de amikor meglátott, földerült. - No, mit tanultál a tánciskolában? - Azt, hogy úriember nem vihorászik. Apám nagyot nézett. Aztán letette a ropántgyalut, és az inasokhoz fordult. Három volt, három tagbaszakadt legény, mindhárom barátom és védelmezőm. - Hallottátok, úriemberek? Mától kezdve rajta ne érjem valamelyiket! Aztán akkorát nevetett, hogy az enyv tetején megrezdült a bőr. Azóta is, ha színházban olyanok mellett ülök, akiket hiába akar mosolyra serkenteni a gárda, elsőnek nevetek, hangosan, tüntetően, mert szeretném, ha mindenki velem együtt vallaná, hogy nevetni nem szégyen.

Stuart Herrington - Murphy ​világot lát...
A ​Stuart Herrington álnéven megjelent tréfás törvénykönyvben voltaképpen a világ idegenforgalmának torzképét találjuk. Az idegenvezetők, szállodaportások, repülőtársaságok, kirándulásszervezők, kis- és nagypénzű turisták eseteiből tanulhatnak a könyv olvasói.

Komlós János - Fő ​a fejünk
"Hiszek ​a butaságban" - ilyen meghökkentő állítással kezdődik a népszerű szerző sokszínű kötette. Ezt az egyet azonban ne higgyék el az olvasók - Komlós csak megpörgette azt a felismerést, hogy a butaság ellen, a rossz beidegződések, a jó- és rosszhiszemű hazugságok ellen mindig is küzdeni kell. Az időszerű gondokat történelmi távlatból villantja fel, s meggyőző eszességgel állítja elénk jó néhány, úgyszólván történelmi gondunk időszerűségét. Komlós János új könyve egy előadóművész, eredeti hangú konferanszié önálló szövegei, illetve egy szuverén tartású íróbuplicista sajátos hangütésű konferanszai. Ezekkel a fortélyos logikájú, frappáns igazságú írásokkal Komlós elhivatott folytatója Nagy Endre vagy napjainkban Kellér Dezső művészetének - főleg azzal, hogy rögtönzésnek tűnő riposztjaiban is a kifejezés, a nyelv, az igazmondás szépirodalmi színvonalára törekszik.

Pelle János - A ​humorista
Nem ​tudom eldönteni, hogy könyvemet melyik műfajba soroljam. Dokumentumokat és szatírákat újraközlő, terjedelmes esszéregény született? Rekviem a pesti humorért? Emlék- és szellemidézés? Szabad a gazda. A szereplők egytől egyig a valódi nevükön szerepelnek. Hitelrontásért egyikük sem perelhet be, mert nincsenek az élők sorában. Ahol tények nem álltak a rendelkezésemre, ott az emlékeimet idéztem fel, és rekonstruálni próbáltam az eseményeket. Valószínűleg nem tévedtem sokat. Tabi László napjainkra elfelejtett szerző lett, írásait, könyveit nem adják ki, a darabjait nem játsszák. Életműve a legvidámabb barakk hangulatát javította. Ő volt a leghosszabb ideig főszerkesztője a fénykorában 650 ezer példányban megjelenő Ludas Matyi című szatirikus hetilapnak. Pelle János könyve - korabeli viccek, Tabi írásainak beépítésével - életre kelti a magyar humor 1945 utáni nagy nemzedékének (Gádor Béla, Darvas Szilárd, Kellér Dezső és mások) alkotó munkáját, s egy mára háttérbe szorult irodalmi műfajt, a humoreszket.

Tabi László - Szigorúan ​bizalmas
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Moldova György - Tél ​tábornok
Milyen ​műfajba tartoznak a kötetben szereplő írások? Humoreszkek, szomoreszkek, nyomoreszkek. Mégis egységessé teszi őket az a keserű röhögés, mellyel a világ dolgainak kifordulását mutatják be. A Tegnap megpróbálja eljátszani a Holnapot, a kisebbség leváltja a többséget, a Nyári Mikulás Tél tábornokká lép elő. Megvalósul minden, ami eddig csak a viccekben volt elképzelhető: a nyúl viszi a puskát, a ketrec rázza a majmot és a befőtt teszi el a nagymamát. Csak egy maradt változatlan: az író makacs és megvesztegethetetlen szembenállása minden égi-földi Hatalommal.

Karinthy Frigyes - Ikarusz ​Pesten
"Immár ​fél évszázada Karinthy a mérce és a forrás. Még mindig nem apadt ki, még mindig lehet utánozni. Az önállótlanabbak vele, az erősebb egyéniségek ellene, de nélküle ma sincs magyar humor és szatíra... Látásmódja, szemlélete, gondlkodásmódja, szemlélete, gondolkodásának >mechanizmusa< eleve arra predesztinálta, hogy a komikus, a torz, a groteszk jelenségeket fedezze fel a világban. Ő nem tudott másképp látni, csak szatirikusan... A tudománytól tanulta meg a kételkedés tudományát, hogy minden másképpen van. Szakított az anekdotikus előadásmóddal. Rögtön a lényegre tért, elhagyott minden sallangot, minden epikus kitérést, nem engedett kényelmes tempót. A sajátos pesti humor is megihlette, igaz: aztán ő szabott irányt a pesti humornak... A játék életformája volt. Nagyszerű paródiáit is alkalmi játék gyanánt kezdte írni kávéházi asztalok fehér márványlapjára. Jellegzetesen pesti író volt. Pest, a pesti ember kimeríthetetlen forrás volt szatirikus kedve számára."

Gárdonyi Géza - Göre-könyvek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Karinthy Frigyes - Reménytelen ​szerelem
Csacska ​nők és hiszékeny férfiak szerelmi példatárának is nevezhetnénk ezt az összeállítást Karinthy Frigyes elbeszéléseiből és humoreszkjeiből. Vagy inkább furfangos nők és gyanakvó férfiak szerelmi leckéinek? Így sem tévedünk. Ez Karinthy! A nő s a férfi megannyi színét (talán inkább visszáját) bemutató virtuóz, aki a nők iránti ellentmondásos viszonyát örökíti meg sziporkázó humorával. Az író hol ironikus, hol komoly módon elsősorban a nők „másságát” hangsúlyozza. Van ebben valami a századvég divatos nögyűlöletének hatásából, a feminizmus, a szüfrazsettek keltette ellenhatásból, valami a klasszikus polgári nőnevelés és házasságeszmény kritikájából, jó adag a hagyományos férfiszemléletből, ám a legtöbb valószínűleg a magánéleti tapasztalatokból. Ezt a nőképet azonban hol erősebben, hol gyengébben, de szinte mindenkor színezi Karinthy örök humanizmusa. Mert milyen is a nő? Csalárd, számító, ostoba, kicsinyes, hivalkodó, bosszúálló ösztönlény. Ugyanakkor odaadó, önfeláldozó, érző lelkű is. No és a férfi? Hiszékeny, rajongó, vágytól fűtött, állhatatos, mély érzésű, ám néha tétova, fafejű, féltékeny szoknyabolond. Így alkotnak tökéletes párt. E kötet azonban nem a béke, hanem a lelki zivatarok, a harc, a viszonzatlan rajongás, a méltatlan szerelmek, az emberi gyarlóság albuma, amelyből banalitásukban is halálos emberi drámák, semmiért lobbant perzselő szenvedélyek szikráznak föl. S amikor nem fokozható tovább értetlenségünk abban, milyen hát a nő és milyen a férfi, az író csak annyit üzen: páratlan társak a szerelem nevű életre-halálra vívott küzdelemben. Karinthy Frigyes igazságvágyától hajtva a „mosoly vészbírósága elé álltja a nő-férfi viszonyt”. Humora magával ragadó, s mi szívből kacagunk a szomszédra ráillő vitriolos megjegyzéseken. De ki vihog még rajtunk kívül? Alighanem a falon túlról hallik a nevetés…

Mason Brown - Ki ​eszi meg a sajtot?
Milyen ​könnyű is lenne az élet, ha mindig összejönnének a dolgok. Ha egyik tervünk sem ütne ki balul. Ha minden cég nyereséges lenne. Sajnos mindig akad egy barom, aki elszúr valamit. Ez van. Egy a lényeg: ne a te hátsódon csattanjon a bakancs. Még ha meg is érdemelnéd. Ki eszi meg a sajtot? A mese két elvetemült patkányról és két sunyi "minimukkerről" szól, akik egy labirintusban találják magukat, és harcolniuk kell egymással a gyors helyváltoztatást végző és egyre soványodó sajtkészletekért.

Karinthy Frigyes - Heuréka
Karinthy ​Frigyes Összegyűjtött műveinek második kötete az író 1916 és 1927 között kiadott humoreszkgyűjteményeit foglalja magába. A négy Karinthy-könyv közül minden bizonnyal a legkorábbi a legismertebb és legjelentősebb: az 1916-ban megjelent Tanár úr kérem. Valószínűleg kevés könyv van, amely ilyen tartós és ilyen széles körű népszerűséget biztosított írójának, mint ez az, eredetileg mindössze tizenhat írást tartalmazó, könyvecske: címei - a Röhög az egész osztály, a Magyarázom a bizonyítványom - szállóigévé lettek; helyzeteit - az Elkéstem szorongását, a Lógok a szeren letörését mindannyian átéltük, és átéljük naponta ma is. Korai írásaiban Karinthy - meghökkentő evidenciával - abszurd helyzetekbe vonja olvasóit, képtelenségek elképzelésére, a fantázia fordított világának érzékelésére kényszeríti. A Tanár úr kérem-ben a kötetlen fantázia és a nagyon is ismerős, szorongatóan hiteles valóság hirtelen egymás mellé kerül: a kettő együtt teszi ki a teljes valóságot.

Pozsonyi Ádám - Göre ​Gábor mint filozófus
"Akkor ​láttunk osztán tiroli parasztokat is, mert sokan béültek, oszt salytot öttek. Elmondom róluk, hogy mijenek. Hát az a nép nem ojanforma mint mink vagyunk, hanem másforma. De takarékos. Hogy ögyebet ne mongyak, a tiroli embör életibe tsak egyször vesz tzipőt mög nadrágot. A tzipőt mán kisded korába akkorára szabati, hogy nagykorába is viselhesse, oszt a talpát teli veri patkó szöggel, de sürüven. Igy oszt a bűr soha el nem kopik. Nadrágot is tsak gyermök korába szabat, de mán hogy azt nagyot nem viselhet gyermök korába, hát kitsit visel, oszt nagy korába mán ojan rövid neki, hogy a térgyekalátsa is ki fitog belűle. No mondok hála a jó Istennek sógor, hogy magyarnak születtünk." Létezik-e oly magyar ember, ki nem ismeri Göre Gábort? Ha igen, az nagy szégyen, mivel e jeles úr cselekedetei a maga korában (XIX. sz. vége, XX. sz. eleje) igen népszerűek voltak - noha szerzőjük, Gárdonyi Géza, idős korában már kissé restellte őket, s roppant szórakoztató olvasmányok ma is. Ám aki ösmeri is eme derék magyar viselt dolgait, az is minden bizonnyal félreérti őt. Ponyvának, marhaságnak, vagy - mint a hivatalos irodalomkritika -, a buta, leragadt paraszt kifigurázásának véli eme groteszk történeteket. Tévedés! Pozsonyi Ádám legújabb kötetében most ím bebizonyítja, hogy Göre Gábor (lepéndi bíró, s a falu legokosabb embere) nem más, mint a legnagyobb magyar filozófus, s az ő figuráját, történeteit, ill. bölcsességét felhasználva mondja el lesújtó véleményét korunkról: a haladásról, a tudomány hiábavalóságáról, az emancipációról, az oktatásról, a modern művészetről, s a mai emberről általában. A szerző függelék gyanánt a műhöz csatolta egy ősrégi - a témához szervesen kapcsolódó -, publicisztikának álcázott kis szatíráját is. Tartalom: - Elöljáró beszéd - A magyar filozófus - Haladó eszmék, utópiák és világmegváltás - A tudomány hiábavalóságáról - Az emancipáció tébolyáról - A modern oktatásról - Ne utazzunk. Minek? - A faji kérdés - Tömeg, egyenlőség, demokrácia - A modern kultúra - Hátuljáró beszéd - No még öggyet! (Záró gondolatok) - Függelék: Maguk sem tudják, férfiak vagy nők, s erre roppantul büszkék

Karinthy Frigyes - Az ​utolsó palackposta
Az ​utolsó palackposta címen Karinthy Frigyes eddig kötetben kiadatlan írásainak gyűjteményét tarthatja kezében az Olvasó. A könyv az írónak utolsó éveiből származó cikkeit, karcolatait, humoreszkjeit gereblyézte össze, gyorsan avuló, sárguló, pusztuló újságokból, egy, a betegséggel küzdő ember életművének legérettebb darabjait. Karinthy a verseit "Üzenet a palackban" címmel gyűjtötte egybe - az ő szellemében kereszteltük el kiadatlan munkáinak gyűjteményét "Az utolsó palackposta" címmel. Talán most ez a harmincas években feladott posta már eleget hánykolódott az ismeretlenség tengerében, s mégis elérhet címzetteihez: az utókor olvasóihoz.

Karinthy Frigyes - Én ​és énke
Énkét ​jól ismeri minden fiatal. Vagy Karinthy nyomán felfedezi magában. Karinthy korántsem azért írta meg csupán, hogy nevessünk rajta, hogy élvezzük páratlan humorát. Azért írta meg, mert a dolgok kettős arculatát, színét és visszáját egyszerre látta, és nem állta meg, hogy a világ ellentmondásait ne láttassa. Humorának, konvencióknak be nem hódoló szemléletének ez a forrása. Ez a fiatalokéval oly rokon gondolkozásmód. Ezért is tudtunk egybegyűjteni humoros karcolataiból egy kis könyvre való a tizenévesek számára, jobbára a 14 éven felülieknek. Voltaképpen ezek Karinthy Énkéjének a vallomásai, titkos magánbeszédei. Gondolati mélységüket, mulattató elmemozgásukat híven szolgálja Réber László rajzainak rejtett, elegáns szellemessége.