Kocsisné:
“Ott maradt kinyitva az ablak, Sanyi talán csak becsukni akarta, hogy ne jöhessenek be azok, akik meg akarják ölni, nem akart ő kiugrani, talán csak megijedt megint, odament valahogy az ablakhoz, kinézett és közben, mert olyan gyenge volt szegény, leesett, tudja, én sohasem hiszem el, hogy öngyilkos lett, akkor nem akart ő öngyilkos lenni, csak kiesett, érti, ugye, elhiszi nekem, csak kiesett, csak kieshetett…”
Czibor:
“Huszonhat évvel ezelőtt, amikor idejöttem Spanyolországba, még nem féltem. Pedig nem volt pénzem, tele voltam adóssággal, bizonytalannak látszott a jövőm, el voltam tiltva a játéktól, és itt álltam a családommal, három kicsi gyerekkel, és mégsem féltem. Mert volt tudásom, határozottságom, értékem! Most van pénzem, az üzlet eladásából azért maradt még pénzem… És most mégis félek.”
Kapcsolódó könyvek
Leonardo Faccio - Messi
Hol és hogyan nevelkedett vajon a focirajongók kedvence, a Barça csatára, aki huszonöt évesen máris háromszoros aranylabdás sztár? Hogyan lett egy növekedési hormonhiányban szenvedő, zárkózott, félénk kisgyerekből világsztár?
Leonardo Faccio, spanyol újságíró felkutatta Leo gyerekkorának tanúit Argentínában, és felkereste a Barcelona legendás futballiskoláját, „A Tanyát”. Barátok, tanárok, rokonok vallomásai, és személyes interjúk alapján végre bepillanthatunk Messi a nyilvánosság elől többnyire elzárt magánéletébe, és megismerhetjük útját a csúcsra.
Kő András - A Grosics
"Amikor az ember elkezd múlt időben beszélni, s csak emlékei vannak, az már szörnyű dolog. És arra kell koncentrálnia, nehogy hülyeségeket mondjon. Megvallom, ha visszafelé gondolkodom, és beszélek, sokszor azt érzem, hogy na, már megint dicsekszem. Miért kellett ezt vagy azt mondanom? De van egy másik oldala is a dolognak: már újfent panaszkodsz? És hát a kettő között nincs egyensúly. Mert egyfelől azt hiszed, hogy minduntalan szépítek, másfelől pedig úgy tetszik, nem tudok kikeveredni a sirámokból. Többször hangoztattam, én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy megengedhessem magamnak: azt mondjam, ami igaz." Grosics Gyula
Hoppe László - Hoppe Pál - A labdarúgó-világbajnokságok csillagai
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség a húszas évek közepén bátor, akkoriban szinte egyedülálló határozatot hozott: kiírta a profik és amatőrök, hivatásos és nem hivatásos játékosok nemzeti válogatottjai számára a Világ Kupát. Azóta ez a négyévenként megrendezett torna a világ sportjának egyik legnagyobb jelentőségű és érdeklődést kiváltó eseményévé vált. Méltán nevezik VB-nek, labdarúgó-világbajnokságnak. Díja jelenleg a Rimet Kupa. (Három győzelemmel elnyerhető serleg. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség néhai elnökéről, Jules Rimet-ről kapta nevét.)
A két kiváló szerző most röviden valamennyi VB-t, ezek összes eredményét közli; Magyarország mérkőzéseinek adatait külön is felsorolja. Művük mégsem tekinthető a VB-k száraz krónikájának, mivel megismertetik az eddigi világbajnokságok legnagyobb, legfeltűnőbb s legkiválóbb - egy-két esetben pedig a legnagyobb csalódást keltő - játékosegyéniségeit is. Bemutatják őket mint embereket és mint játékosokat, leírják, mennyi újat, eredetit hoztak ebbe a sportágba, milyen helyet foglalnak el korunk futballvilágában, mi az érdemük a sportág fejlődésében és népszerűsítésében. Közben felidézik a futball VB-k hőseinek néhány nagyszerű mérkőzését, elsősorban azokat, amelyekkel ámulatba ejtették a világbajnokságok nézőit.
Andrade, Meazza, Sindelar, Piola, Sárosi, Schiaffino, Fritz Walter, Didi, Puskás, Bozsik, Grosics, Kopa, Matthews, Pelé, Garrincha, Gren, Amarildo, Jasin, Schroiff, Masopust, Albert, Eusebio, B. Charlton, Beckenbauer és mások életének és játékának felelevenítésén kívül a szerzők megemlékeznek néhány olyan játékosról is, aki a magyar sikereknek volt jelentős részese - ha nem is tekinthető „világsztárnak”.
Végül közli a könyv a közelgő kilencedik VB „menetrendjét” s a mexikói világtorna eddigi (selejtező) mérkőzéseinek eredményeit.
Fehér Ildikó - Hrutka János - Ha én ezt a klubokról elmesélem...
Volt egyszer...
- két kiesés
- egy 93 milliós szerződés
- egy barátság
- egy atlantai olimpia
- sok siker
- sok csalódás
... tán igaz sem volt!?
Pierluigi Collina - Az én pályám
Pierluigi Collina. A férfi, aki a legutóbbi [2002] világbajnokságot vezette. A kopasz bíró, akit hatszor választottak meg a legjobbnak. Az olasz játékvezető, akit Beckhamtől Nedveden át Kahnig mindenki elismer. Aki hét éve a legizgalmasabb meccseket vezeti. Egy bíró, akinek feladata, hogy betartassa a játékosokkal a szabályokat, de ő maga folyamatosan felrúgja őket. Aki a FIFA és UEFA szabályzatát semmibe véve aktív korában ország-világ elé tárja véleményét a futball világáról. A sztár, aki azért küzd, hogy tevékenységét ugyanúgy ismerjék el, mint a sportolóékét. Aki nem hajlandó beletörődni abba, hogy egy játékvezetőnek a pályán észrevehetetlennek kell maradnia. Az ő pályáján másképp mennek a dolgok. Könyvéből kiderül, hogy hogyan.
Bocsák Miklós - Vargazoli
"Miért kellett volna nekem Varga Zoltánnal beszélnem ahhoz, hogy megírjam róla a könyvem? - kérdez vissza a kiváló író. - Hány életrajz született Napóleontól Hitlerig anélkül, hogy Napóleonnal és Hitlerrel beszéltek volna?" Milyen igaz! Más kérdés, hogy Napóleon és Hitler már régen halottak voltak, amikor történetüket papírra vésték. De akkor sem lett volna jobb a helyzet, ha az íróknak még életükben sikerül a közelükbe férkőzni. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy mondjuk tavaszi hadjáratra készülő Bonaparte fogadja a kor Végh Antalját és mindjárt be is avatja őt a legkényesebb kérdésekbe: mi a stratégia, hogyan vélekedik Kutuzovrók, kik lesznek az előretolt csatárok és mit szól mindehhez Mária Lujza? Napóleonal és Hitlerrel ellentétben viszont itt él közöttünk egy szőke hajú, szemüveges férfi, a magyar futball egyik legendás figurája, aki e sorok írásakor még a Ferencvárors vezetőedzője, de akinek jövője bizonytalanabb, mint Napóleoné volt az orosz hadjárat vagy éppen a waterlooi csata előtt. Az a Varga Zoltán, akiről a minap könyv született anélkül, hogy Varga az írót látta, ismerte volna, hogy egyszer is beszélt volna vele. Ha egy ilyen könyvre van igény, talán vagy egy olyanra is, amiben Varga Zoltán is hozzászólhat - a saját életéhez...
Szöllősi György - Czibor
Őszintén mondom, mindent megtettem, hogy megértsem az Aranycsapat szövevényes, csodákkal és borzalmakkal teli történetét. A legkevésbé sem sikerült. Egy lépéssel talán mégis mindannyian közelebb férkőzhetünk a megoldáshoz, ha megcsodáljuk az egyik főszereplő, Czibor Zoltán életét. Mindenekelőtt az ő gondolatait szeretném közreadni, melyeket a halála előtti hónapokban rögzített a magnetofon, s így utolsó üzenetének is tekinthető.
"Nem magamnak futballoztam,hanem a magyar közönségnek,a magyar népnek.Hogy a mi zászlónk menjen feljebb,mint a másiké,tisztelve ugyanakkor a másodikat és a harmadikat is."
Lakat T. Károly - Apám regénye
Történelmi lecke nagypapáknak, apáknak, fiúknak és unokáknak.
Stanley Matthews - Életem a labdarúgás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Szabó Sándor - Maradona
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Somos István - Peterdi Pál - Lóri
Nem tartozott azok közé, akik könnyen emberközelbe tudtak kerülni. Ha az évtizedek távolságából sorra végigpásztázom az "aranycsapat" játékosainak immár sporttörténelemmé merevült portréját és elemzem karakterét, akkor Lóri egyénisége külön címszó alá tartozik.
Bolgár István - Suttyó, a Császár
Részletek Bolgár István Turay Józsefről írt könyvéből.
Valóság és legenda — összekapcsolódik pályafutása során, rövid életén át a két jelenség.
Ez a 182 cm magas, karcsú fiatalember szerette az életet és mindazt, ami széppé teheti. Az egyszerű munkáscsalád gyermeke beutazta a fél világot. Közismert személyek, írók, újságírók, színészek lettek a barátai. Jó megjelenése, vonzó tekintete a nők érdeklődését is felkeltette. A pletykák azt mondották róla, hogy túlságosan szereti a gyengébb nemet. Végül is nem vehető zokon egy egészséges, életerős fiatalembertől, ha olykor-olykor észreveszi, hogy nők is élnek a földön …
Szeneslegényként emlegették, noha egy pékségben dolgozott. Még azt sem átallották ráfogni, hogy írni, olvasni sem tud, analfabéta. Ráfogták, hogy pénzéhes profi, aki akkor és ott játszik, ahol jobban kibélelik a pénztárcáját százasokkal. De a népszerűségét sose vesztette el, mert minden meccsen a kötelességérzet vezette: tudta, hogy a közönséget ki kell szolgálni a játéktudásával, odaadó küzdeniakarásával. Fény és árnyék — ez minden ember életének kísérő jelensége.
Kijutott ebből Turaynak is éppen elegendő. Olykor szemére hányták, hogy nem eléggé sportszerű az életmódja. Szó, ami szó, Turay megitta a maga két deci borát ebéd után és elég sokat cigarettázott is. Talán ennek tudható be, hogy oly sokat kínlódott egészsége megőrzésével. Talán ez okozta korai halálát is?
De így lett először Suttyó, majd oly sok kimagasló teljesítmény után Császár. Akik valaha is foglalkoztak a magyar labdarúgás történetével, alakulásával, azok úgy tartják számon Turay Józsefet, mint a magyar futball egyik legragyogóbb csillagát. És amíg játsszák hazánkban ezt az izgalmas, érdekes játékot, így őrzik meg Turay Józsefet az emlékezetükben.
Hoppe Pál - Szabó Ferenc - A Nyíl
Az Úttörőstadion csapatától a Ferencvároson keresztül az Austria Wienig! Közben folyamatosan magyar válogatott! Ez Nyilasi Tibor labdarúgó-pályafutásának vezérfonala... Alig vitatható, hogy Nyilasi Tibor a magyar labdarúgás elmúlt évtizedének egyik legszínesebb, legkedveltebb és egyben legtöbbet vitatott alakja!
Hámori Tibor - Puskás
"Nem egyszerű nekem a Puskás Ferencről szóló könyvhöz bevezetőt írni. Persze, ha hirtelen eltűnne az idő, s mi ennek jóvoltából kifuthatnánk a játéktérre, mint amikor még fiatalok voltunk, amikor örömet leltünk abban, hogy híres játékosok vagyunk – álszerénység nélkül, mert az nem fér ide –, s rajtunk volt a Real Madrid trikója… újra éledne minden! De, sajnos, már nem minden ugyanaz. Emlékezni nem ugyanaz a pillanat, amit átéltünk, akkor sem, ha jó mélyen bemegyünk az emlékezet szakadékába. Sok mindent fel tudunk eleveníteni, de mindent átélni úgy, ahogy volt, többé már nem sikerül. Mert akkor nem volt vágyakozás, most pedig van. Olyan halvány a különbség időben, amikor hátrahagytuk a fiatalságunkat, s mégsem tudjuk, ez mikor történt. De a tény, hogy néhány szavas prológot kell írnom ebbe a könyvbe, kötelez arra, hogy sok mindent visszaidézzek az emlékezetembe. Puskás szellemét, amilyen volt, azt a Puskást, aki ma is az eszemben van és azt a Puskást, akit valamilyen módon idealizáltunk, nemcsak az óriási tehetségéért, mint játékost, hanem az évek során megszilárdult barátságunkkal fémjelezve. Ő a nagy közönségnek felbukkan, mint egy fénysugár, vagy inkább, mint egy örökmécses. De bennem az a Puskás is megvan, aki bízik bennem, s akiben és bízom, aki mint ember is ugyanolyan magasra tört, mint játékos! Pancho, ahogyan mi spanyolul elkereszteltük, nagy egyéniség volt és az is maradt. Az egész ember csupa nemeslelkűség. Nem befolyásolta őt a környezete, mindig bőkezű volt azzal, aki tőle valamit kért. S mindenek fölött jó bajtárs. És csak ezután jött a futballfesztivál, amikor a közönség a lelelátókról élvezte az ő lelkületét és pompás játékát, külön és én mellettem, mindig, amikor csak a labda közelébe került..."
Alfredo Di Stefano
Dénes Tamás - Mácsik Viktor - Háromoroszlánosok
A színes, olvasmányos könyv bemutatja a világ egyik legerősebb és leglátványosabb futballját játszó válogatottat és annak tagjait.
Hámori Tibor - Régi gólok, edzősorsok
Orth György és Guttmann Béla. Minden idők egyik legjobb magyar játékosa és minden idők legsikeresebb magyar edzője. Egy könyvbe kívánkozott a két sportember története. Egy korszak képviselői voltak, egyformán imádták - kudarcaival és fájdalmaival együtt is - a labdarúgást, amellyel olyan sok örömet okoztak nekünk. Kérem, hadd hozzam őket egy kicsit közelebb Önökhöz...
Kő András - Bozsik
" - Rakétákat küldtél a kapu elé, s ott lett belőlük piros, zöld,kék, lila és sárga. Húsz perc táncóra – angoloknak, angol kupagyőztesnek, tűzijáték a közönségnek. „Állítólag én és Szovják…” – mondtad, utólag. Megint csak „állítólag”… Más már világgá harsogta volna az évek alatt: „Én!…” – Népünnepély. – Te elvegyültél. Te mindig elvegyültél. Te nem voltál cégér. Öcsi volt a cégér. Brüsszelben Puskás, Szovják, Bozsik színes rakétái mértani vonalakat húztak a fényben, tánckarikák forogtak a füstben, s a tömeg énekelt. – Népünnepély…"
"... mindig ápolt, gondozott, kívül-belül rendezett, félrecsúszott nyakkendő nélkül, kívül-belül rend a lelke mindennek, elöl vágja a rendet, a rendből nem lehet kibillenteni, fegyelmezett, mitől fegyelmezett?, ítéletekben nem diplomatikus, odavetett félmondatok: "ez játszik az 5-ös mezben?, a 10-esben amaz villog?!", edzőként sem diplomatikus, azt mondta minden meccs előtt (keresd ki, ha nem hiszed, Olvasó!): "Győzünk!", még akkor is, ha nem volt esély, tudták az öltözőben is, kevés az esély, azt mondta: "Győzünk!", hát magadból indultál ki, Cucu, nem ismerted a szót: veszíteni..."
Beregi Zsolt - Ronaldo
A világ legjobb futballistáit bemutató sorozat harmadik kötete a brazil csodacsatár, Ronaldo eddigi pályafutását mutatja be, részletesen. Végigkövetjük a legendás kilences útját a kezdeti nehézségektől az 1998-as drámán, majd a súlyos sérüléseken keresztül egészen a 2002-es vb-sikerig. A színes fotókkal bőven illusztrált könyvből megtudhatjuk azt is, hogyan jutott el a PSV-től a Real Madridig.
Patrick Barclay - Mourinho
Ez a könyv zseniális portrét kínál korunk egyik legkiválóbb futballmenedzseréről, aki 2013 nyarán újra visszatért korábbi sikerei egyik színhelyére, a Chelsea stadionjába. Patrick Barclay számos anekdotával fűszerezve tárgyalja a Mourinho-történetet: kitér a rettenthetetlen menedzser négy országban átélt kalandjaira, a megnyert rengeteg trófeára, gyakran óriási felzúdulást keltő nyilatkozataira és megszólaltatja játékosait, edzőtársait, barátait, ismerőseit. A portré attól lesz különösen hiteles, hogy a szerző hosszú interjúkat közöl Bobby Robsonnal és Louis van Gaallal, azokkal a mesterekkel, akik mellett Mourinho elsajátította a szakma fortélyait és jó néhány sztárjátékossal, akikkel együtt dolgozott. (lira.hu)
Zsolt Róbert - Puskás Öcsi
Esős idő volt, a pálya felázva, csupa pocsolya. Mindenki csúszkált, bukdácsolt, a passzok, a lövések a latyakba ragadtak, vagy el-fölcsúsztak, falsul kipenderültek. Egyedül Puskás nem látszott tudomást venni a rossz talajról. Átadásai, szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes volt. Zelk, a költő és szurkoló a mérkőzés után megkérdezte tőle a presszóban: - Mondja, Öcsikém! Hogyan lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladtak, vagy messzire elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Hogyan csinálja? Mi ennek a technikája?
- Úgy kell rúgni, művészkém - kacsintott a csatár -, szóval úgy kell rúgni, vagyis így kell tudni rúgni. Puskás ezen kevesek közé tartozott, akik ezt is tudták.