Nagyvilági ​esszék

Kosztolányi Dezső - Látjátok, ​feleim
"Kötetünkbe ​Kosztolányi Dezsőnek azokat a tanulmányait, esszéit gyűjtöttük egybe, amelyek klasszikus magyar költők, elbeszélők, drámaírók műveivel foglalkoznak, nagyokkal és kisebbekkel egyaránt - Balassi Bálinttól Makai Emilig. Pázmány Péter, "a magyar próza atyjá"-nak műveiben a hév és az a lendület foglalkoztatja, amely évszázadokig példaképe lesz minden magyar írónak; Kazinczy Ferencről ki meri mondani: "Nincs remekműve. Élete a remekmű."; fiatalosan lelkesedik "első tárcaírónkért", az Ázsia szélén élő Mikes Kelemenért; Vörösmartyt azzal jellemzi, hogy költészetét nem lehet egyetlen hangszerhez hasonlítani, úgy szól, mint egy hatalmas zenekar; Arany Jánosról kilenc tanulmányt ír, Dantéval és Shakespeare-rel egy sorban említi - és folytathatnánk a sort. Páratlan leleménnyel talál rá a vizsgált életmű lényeges mozzanataira, az irodalmi alkotásról, a művészet bonyolult titkairól mindig érzékletesen beszél, jelzői megvilágítanak egy-egy verset vagy regényt felejthetetlenül, tanulmányainak szerkezete mindig tiszta, világos, nyelve gazdag, elegáns, előadásmódja természetes. Ebben a kötetben csaknem negyven magyar íróról, költőről írt tanulmányait kapja kézhez az olvasó - a legnagyobbak, Balassi, Csokonai, Katona József, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Madách, Eötvös, Kemény, Jókai, Mikszáth mellett a kisebbek - Gvadányi József, Virág Benedek, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő és mások - portréi sorakoznak. Némi túlzással azt mondhatjuk: egy kis magyar irodalomtörténet vázát olvashatjuk ebben a gyűjteményben." (a Kiadó)

Bojtár Endre - A ​kelet-européer pontossága
Több ​mint harminc év irodalomelméleti, irodalomtörténeti, elemző és irodalomkritikai tanulmányaiból, esszéiből válogatta össze jelen kötetét Bojtár Endre. A szerző a kelet-európai (elsősorban szláv és balti) irodalmak szakértőjeként, specialistájaként szerzett nevet magának, ám jelentős teoretikus munkálkodása is, legkivált azonban az fontos ouvre-jében, hogy komparatív szemlélettel és az összehasonlító irodalomtudomány eszköztárával (méghozzá annak Zsirmunszkij fémjelezte tipológiai komparatisztika apparátusával) fordul nemcsak olyan kelet-európai nagyok munkássága felé, mint Bulgakov, Puskin vagy Norwid (róluk szóló tanulmányait vette fel ebbe a kötetébe), de ilyen megközelítésmódot alkalmaz magyar irodalmi dolgozataiban is (ezek közül a Tandoriról, Konrád Györgyről, Esterházyról szólók szerepelnek a kötetben). A kötet azonban legalább felerészben elméleti tanulmányokat tartalmaz (ezek közül a legfontosabb a kismonográfia terjedelmű és értékű Az irodalmi mű értéke és értékelése című opusz, amely ugyan csaknem húsz évvel ezelőtt keletkezett, ám ma sem meghaladott, sőt egyre aktuálisabbnak tetsző irodalmi axiológiai traktátus). Bojtár Endre írásainak sajátos aurát kölcsönöz az, hogy irodalomról szólván is politizált, méghozzá - ez a művek születésekor ritka bravúr volt - éppen nem áttételesen, hogy teoretikus témákat is tud szinte a szaloncsevegés hangján előadni (axiológiájában pl. Puskás Öcsit is idézi), és hogy távoli országok és nyelvek alkotóit is közel tudja hozni a kelet-európai irodalmakban nem éppen járatos hazai olvasókhoz. Legaza Ilona

Mészöly Dezső - Magyar ​ég alatt
Mészöly ​Dezső háromkötetesre tervezett életmű-válogatásának első darabjában verseiből, esszéiből és vallomásaiból adunk közre egy csokorra valót. A jeles író, költő, műfordító hatalmas műveltségéről, virtuóz írásművészetéről, könnyed szellemességéről kap ismét bizonyítékot minden kedves olvasó.

Károlyi Amy - Születésem ​története
Számomra ​egyáltalán nem mindegy, hogy mivel és kivel foglalkozom. A nekem "kiosztott" feladatot általában csak akkor vállalom, ha megfelel legbensőbb indítékaimnak. Ezzel azt is megmondtam, hogy a költők divatjamúlt (vagy újra divatba jövő?) fajtájához, az alanyi, másképpen szubjektív költők közé tartozom. Ami nem zárja ki, hogy választott "tárgyaimat" ne tárgyilagosan mutassam be, tehát pontosan, kevés szóval, nem fellengzősen, ha szenvedéllyel is. ___Választott "tárgyaim" általában az elkésettek vagy korán jövők, a pályáról leszorultak, a posztumusz sikerűek. ___Könyvemmel nem elszomorítani, de megrendíteni kívánom olvasóit. Üdvözlet az olvasónak. _Károlyi Amy_

Kosztolányi Dezső - Ércnél ​maradóbb
"Emléket ​hagyok itt, mely ércnél maradóbb, s a királyi gúlák ormánál magasabb, éhes záporeső, bamba-dühös vihar el nem döntheti ezt, állja a végtelenévek hosszú sorát s a rohanó időt" - írta Horatius az I. században. És Kosztolányi Dezső 1935-ben, a Pesti Hírlap hasábjain, amikor az ódákat fordította. A jelen válogatás Kosztolányi irodalmi publicisztikáiból azokat az írásokat tartalmazza, amelyek a világirodalom legismertebb és legfontosabb szerzőiről szólnak, bemutatva egy-egy kort, korszakot és pályaívet, miközben szemtanúi vagyunk Kosztolányi enciklopédikus tudásának is. Valamennyi szerzőről úgy tud írni és véleményezni, hogy az olvasó csak lenyűgözve ámul, micsoda alázat és tisztelet vezérelte a szerzőt, amikor irodalmi elődeiről nyilatkozik. Az antológia a latin műveltségtől kezdve teljes európai körképet tár elénk, Horatiustól Shakespeare-n és Goethén keresztül Puskinig, Dosztojevszkijig, Thomas Mannig, a Kalevalától Rilkéig. A kulturális "utazások"-at 1910 és 1935 között vetette papírra Kosztolányi, de üzenetük és értékrendjük időtlen. Szerkesztő-válogató Réz Pál.

Szegedy-Maszák Mihály - Márai ​Sándor
Márai ​Sándor a nyugati magyar emigrációnak és a hazai magyar irodalomnak egyaránt kiemelkedő alakja - ezért is elképzelhetetlen a két háború közötti irodalomtörténet hiteles megismerése az ő életművének feldolgozása nélkül. E most megjelenő kötet segíthet helyreállítani a magyar irodalom erőszakkal megszakított folytonosságát - ugyanakkor megakadályozhatja a hamis mítosz kialakulását és a pályamű túlértékelését is. Szegedy-Maszák könyve az első olyan elemzés, amely a teljes életművet dolgozza fel, a jelen pillanatban még hozzáférhetetlen - az író emigrációjában született - alkotások részletes bemutatásával.

Kosztolányi Dezső - Írók, ​festők, tudósok I-II.
A ​XX. századi magyar irodalom nagy literátorának életművéhez éppannyira hozzátartoznak tanulmányai és kritikái, mint költeményei, regényei, elbeszélései. Kosztolányi ezeket az írásokat nem adta közzé kötetben; csupán halála után kezdtek hozzá a hatalmas életmű felméréséhez és publikálásához, s sorra követték egymást a posthumus kötetek. Ez az új, kétkötetes mű Kosztolányi magyar kortársakról valló portréit, kritikáit, cikkeit, tanulmányai gyűjti össze; csak egyharmad része jelent meg tizenöt évvel ezelőtt a Kortársak című kötetben, a többi mindeddig folyóiratok és napilapok hasábjain lappangott. Írókról, festőkről, zenészekről, tudósokról szólnak a választékosan megírt és gondolatokban gazdag írások, melyekből egy kor irodalmának és egy kivételesen érzékeny nagy írónak ízléstörténete bomlik az olvasó elé. Felvonulnak a század legnagyobbjai: Bartók, Ady, Móricz, Babits, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Rippl-Rónai, Krúdy, Karinthy, Füst Milán, Osvát Ernp, Gombócz Zoltán s Kosztolányi vagy elfogulatlan képet fest róluk, elegánsan, találó vonásokkal ábrázolja őket, vagy pedig a maga - néha, igaz, elfogult - szemléletét írja meg vitacikkben. S ha gyakran ellent is mondunk véleményeinek, sőt szemléletének, mindig megcsodáljuk mély elemzőkészségét, nagy tudását, egyedülállóan választékos írásművészetét.

Borbély Szilárd - Egy ​gyilkosság mellékszálai
A ​köteteben szereplő, alkalmi írások mindegyike külön-külön is a végső kérdésekkel birkózik, így együtt meg egyenesen inkább filozófiai vagy teológiai súlyú létbölcseleti traktátus darabjaiként hatnak. Borbély életről és halálról elmélkedik - a halál tanulmányozását az emberi élet kikerülhetetlen kondíciójának nevezi -, a vallás és a hit kérdéseit boncolja - a vallást az emberi szenvedéssel való számvetés alapvető technikájának minősíti -, az emberi egzisztencia problémáin töpreng, a személyiség késő modern-posztmodern lehetőségeit kutatja, az irodalomról mint az "örök dolgok" közé tartozó létezőről spekulál. Határozottan elutasítja a gondolatot, hogy a maga vállalkozása a szakmaibeli filozófia vagy a hivatásos teológia felől megítélhető volna, ugyanakkor mégis eltökélten bölcselkedik. Mélyen lírai alkat, roppant közvetlenséggel képes személyiségét olvasói elé tárni, életproblémáit meg művé formálni. A gyűjteményben egy öngyötrő figura alakja képződik meg, aki nem érzi jól magát a saját bőrében: egyenesen rettenetesnek találja az őt körülvevő világot, időről időre kifejezetten mély depresszióba esik. Társadalmi problémák önmagukban nem érdeklik különösebben, a nyolcvankilences fordulatot alig észrevehető változásként érzékeli, a fogyasztói kapitalizmus diadalmas előretörése csak undort képes kiváltani belőle. A "képviseleti irodalom" ellehetetlenülése nem tölti el felhőtlen örömmel - ahogy egyébként jeles posztmodern szerzőhöz illenék -: a "szövegirodalomban" az irodalom tétjének és súlyának csökkenését ismeri föl. Közben pedig művé igyekszik formálni mindent, ami benne és vele történik: mély indulása, apjának stigmatizáltsága vagy szüleinek tragikus halála, mind irodalmi anyaggá válik nála.

Fábri Anna - Az ​irodalom magánélete
Rendhagyó ​feladatra vállalkozott Fábri Anna nagyszabású és érdekfeszítő esszéjében. A klasszicista kor és a romantika határ-mezsgyéjén létrejött, "kedv és hajlam" szerinti személyes kapcsolatok, az európai minták alapján szerveződő irodalmi szalonok, a társas érintkezés és a társadalmi nyilvánosság új formáinak, erjesztő s korformáló hatásának elemzésével keres és talál magyarázatot a hagyományos kereteket szétfeszítő magyar irodalom funkcióváltására.

Földényi F. László - Melankólia
"A ​test és lélek, illetve az egészség és a betegség viszonyának gyökeres átértékelése szükséges ahhoz, hogy a melankóliának, ennek az utóbbi évszázadban egyre inkább háttérbe szorított fogalomnak visszaadhassuk az őt megillető jogait. A romantika korában kezdődött el a fogalom köznapi és orvosi értelmezésének meghasonlása, és ebben jelentős szerepük volt maguknak a romantikusoknak is. A melankóliát halálba vezető élettechnikává fokozták, márpedig a közvélemény ezt nem fogadhatja el. A társadalomnak nem lehet épeszű tagja az, aki elébe szalad a halálnak, mintegy kihívja maga ellen, és mivel a melankóliában ott lappang a halálvágy is, az elmebetegségek egyre szigorodó rendszerébe kell besorolni." - Talán nem túlzás azt állítani, hogy Földényi F. László Melankólia című könyve éppen e fogalom leszűkítő, modern kori értelmezése ellenében született meg. a szerző az európai kultúra kétezer éves történetét vizsgálja úgy, hogy nincsenek előre gyártott, kész válaszai, hanem a különböző korok és gondolkodók kérdéseit fogalmazza újra. S így a könyv az esszé legjobb és a tájainkon kissé elfeledett hagyományához kapcsolódik: a szellemi kaland, a gondolkodás és a létmegértés szenvedélye és elfogulatlansága jellemzi írásmódját. A nagy sikerű és több európai nyelven megjelent könyvnek ez a harmadik, bővített kiadása.

Levendel Júlia - Miért ​e lom?
Levendel ​Júlia az iroda-lom-ról, az írás és az alkotás értelméről, a magyar- és a világirodalom nagy egyéniségeiről szól könyvében - személyes elfogultsággal, az értelmező, elemző esszé és a szépirodalom, a dokumentum-novella különös változatának eszközeivel.

Kosztolányi Dezső - Lenni, ​vagy nem lenni
Kosztolányi ​irodalomtörténeti írásra nem készült. Klasszikusaink közül azok arcmását faragta ki, akikhez kedv és hála vonzotta. Így ez a könyv is vallomás. Az értő kettős okulását meríti ebből a válogatásból: az ismertetésekből megismeri a magyarázó író lelkületét és művészetét is. Egy-két évszám a szöveg elé és a diák eszményi irodalomtörténetet olvashat Balassáról, Mikesről, Gyöngyösiről, Aranyról- író vezeti be az irodalomba otthonosan, házigazdagént. A "tananyag" varázslatosan megelevenül: a szöveg-magyarázatban az a szépség bővül, ami a klasszikus szövegből vett szemelvényekben, ez is az írói alkotás. Ilyenben ritkán vehetünk részt. Kosztolányi e könyve ezt nyújtja.

Balassa Péter - A ​látvány és a szavak
Balassa ​Péter harmadik tanulmánykötete műelemzéseket és kritikai esszéket tartalmaz a 20. század magyar irodalmáról. A kötet szerkezete módszertani, szaktudományos dolgozatoktól (Lukács György, Hamvas Béla, Németh G.Béla munkásságáról) napjaink magyar prózáját elemző írásokig (Bodor Ádám, Krasznahorkai László, Márton László, Esterházy Péter), majd egy összefoglaló tanulmányig (Hagyományértelmezések újabb prózánkban) ível. E két tanulmánycsoport néhány klasszikusunk (Babits, Kosztolányi, Pilinszky) életművéről vagy egy-egy alkotásáról szóló esszéket fog közre. A kötet logikája mai irodalmunk megértése és kritikai-közvetítő befogadása felé feszül, illetve a magyar és a világirodalmi tradíciónak újbóli elemzéséből merít érveket és szempontokat. A szerző módszere itt is, mint korábban, a formai-poétikai analízis egyesítése és összehangolása az adott műből kibontakozó világkép teoretikus, filozófiai feltárásával. Ezekhez a célkitűzésekhez járul az az esszéforma és stílus, amely a szerző nézete szerint a magyar kritikaírás legitim és hagyományokra is visszatekintő lehetősége, épen ezért energikus továbbfejlesztése valódi irodalmi, közösségi igényekből fakad. A tanulmányok többsége az MTA Soros Alapítvány támogatásával készült

Kosztolányi Dezső - Tükörfolyosó
"Valószínűleg ​gondolkozó szívünkkel és hevesen dobogó, lüktető agyunkkal alkotunk" - írta egy jegyzetében Kosztolányi Dezső. Ez a gyönyörűen érzékletes formula nemcsak verseire és regényeire, novelláira talál, hanem tanulmányaira, kritikáira is. Rövid élete során több száz esszét, bírálatot írt, a legtöbbet persze magyar írókról, magyar művekről. A Tükörfolyosó minden eddiginél gazdagabb, teljességre törekvő gyűjteménye ezeknek az írásoknak, több, kötetben eddig nem olvasható kritikát is közöl - a megidézett írók időrendje szerint, Balassi Bálinttól Gelléri Andor Endréig.

Ady Endre - Szeretném, ​ha szeretnének
"Szeretném, ​ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és sokak által támadott), de mindenképpen megkerülhetetlen alakja lett a magyar irodalmi életnek. Ő a Nyugat bástyája, A Holnap című antológiák költőfejedelme, egy egész lírikus nemzedék példaképe. Ám amikor e versek születtek, többszörösen nehéz, magányos időszakot, igazi krízishelyzetet él át, hat év után pedig a Léda-szerelem is már zsákutcának tűnik. Egy versciklusát mégis neki ajánlja, az örök nőnek: "Léda asszonynak, akit hiába hagynék el már s aki hiába hagyna el már engem, mert ma és mindörökké ő lesz: az asszony." Az Athenaeum Kiadó Ady halálát követően, az 1920-as években sorban jelentette meg Ady korábbi köteteit, 1929-ben pedig elsőként adta ki a költő összes verseit. A Szeretném, ha szeretnének címűt (5. kiadásként) 1923-ban jelentette meg, kétszáz oldalon, félbőr díszkötésben, Kozma Lajos borítékrajzával, száz számozott példányban, Földessy Gyula szakértői keze alatt. Ady Endre (1877-1919) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, a politikai újságírás egyik legmeghatározóbb alakja. A Nyugat vezéregyénisége, a magyar irodalom "Muszáj-Herkules"-e, mégis mágusa, a Léda-versek, az istenes versek, a háborúellenes és a politikai versek, a magyar ugar-versek sajátos szimbolizmusú művelője. Érettségi, illetve irodalmi szigorlati tétel. Kortalan, maradandó, örök.

Sárközy Péter - Itália ​vonzásában
"Akár ​az összeállítás mottójaként is szerepelhetne Lászai János gyulafehérvári főesperes, római magyar gyóntatópap 1523-as, a Santo Stefano Rotondo-templomban található síremlékének latin epitáfiuma: "Roma est patria ominum fuitque", azaz "Róma mindannyiunknak közös hazája volt és marad mindörökre". Hogy mégsem szerepel, ennek legfőbb oka a téma gazdagságában keresendő: az írások világa ugyanis messze túlterjed Róma határain, az örök város csak egyike azoknak a helyszíneknek, ahova a művészet- vagy inkább művelődés-, irodalomtörténeti barangolások során az olvasó eljuthat... Ha csak a magyar szentek itáliai templomokban, műemlékekben fellelhető ábrázolásait nézzük, vagy azt a névvizsgálatot, amelyik - a római Collegium Germanicum-Hungaricum mellett - a bolognai kollégium növendékei nemzeti hovatartozásának kiderítésére vállalkozik, már megmutatkozik a filológusi érdeklődés eme természete. A szerző szerteágazó ismereteiről és csillapíthatatlan kíváncsiságáról árulkodnak a kötet írásai. A tanulmányok nyelve, fogalmazásmódja közelebb áll az esszéstílushoz, mint az elvont fogalmakkal "bűvészkedő" tudományos értekezésekéhez. Élvezetes olvasmány tehát."

Fejes Endre - Gondolta ​a fene
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabolcsi Miklós - A ​clown, mint a művész önarcképe
Az ​esszé-tanulmány a clown-művész-önarckép felbukkanásáról, előfordulásairól, jelentésváltozatairól szól az irodalom, a képzőművészet, a film, továbbá a zene kiemelkedő és jellemző alkotásainak vizsgálatával. A kiindulási pont Watteu Gilles-ám az előképeket még régebbi korszakokban, Shakespeare bohócai és a commedia dell'arte világában kereste a szerző. A modern bohócok a 19. század harmincas éveiben kezdtek megjelenni, az udvari bolond helyét ekkortól vette át lassanként a clown. A 19. század második felének clowntörténete elsősorban Baudelaire költészetével és a Goncourt testvérek egyik regényének elemzésével folytatódik. Amit ők elkezdtek, azt folytatta két nagy francia költő, Verlaine és Jules Laforgue. A századvégen alkotott művek közül Nietzsche és Cézanne alkotásait veszi szemügyre a szerző. A téma zenei megjelenésének elemzésével folytatódik a könyv Verditől Schönbergig. A clown megjelenítése a 20. század elején bontakozik ki a legmagasabb művészi színvonalon Picassónál és Chagallnál, Apollinaire költészetében és Kafka prózájában, valamint a magyar novella egyik gyöngyszemében, Karinthy Frigyes Cirkuszéban. A század derekán Thomas Mann több ismert hősében, Klee és Miro képein, rajtuk kívül pedig számos követőjük művészetében variálódnak a clown-figurák. Az európai és a magyar művészek motívumértelmezésének elemzésében egészen Fellini filmjeiig jut el a mű. Munkája tanulságait sorra véve a "clown mint a művész önarcképe" motívum helyét a történeti folyamatban a félmúltra teszi a szerző. Arra az időszakra, amely a modern művészet kialakulásának válságos korszaka, s amely társadalmi rendszerek és formák eltűnését, újak megjelenését látta a "modernség" kezdeteinek, a 19. századvég és utóélete világának idejére.

Hegedüs Géza - A ​kentaur és az angyal
"A ​művészetről írva - a szakmai felelősséget érző író és az irodalmat tanító tanár egyaránt kénytelen olykor az irodalom szaktudósává lenni. Egy-egy esszé vagy hosszabb tanulmány egy bizonyos tárgyról vagy tárgykörről ad felvilágosítást, de így együtt a válogatás már túl az egyes témák esetlegességén a szerző irodalomtörténeti és irodalomelméleti hozzáállását, elmélkedői arculatát mutatja az olvasónak. De talán azt sem felesleges hangoztatnom, hogy ez a tudományos igényű kötet - egy író tanulmányainak gyűjteménye, és az író számára sohasem lehet mellékes a megírás művészi szempontja. A tanító tudatni akar, az író mindenekelőtt a lélek gyönyörűségét akarja felidézni, még akkor is, ha közben oktat és nevel. Szeretném tehát, ha ezek az írások, miközben egyet-mást közölnek az irodalom világából, egyben mint maguk is irodalmi művek érdekes olvasmányul is szolgálnának, az érdeklődő olvasóknak is, a vitára kész szakmabelieknek is."

Juhász Gyula - Örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.