Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


mohapapa
4.0/5

No, ​akkor most dönteni kell, hogy a könyvet értékelem vagy az abban leírtakat? Mert ugye, a kettő nem feltétlenül fedi egymást.
Jelen esetben a szció számomra másodlagos volt. Több mindent olvastam már róla, könyvben is, neten is, meglepetésként szinte semmi nem ért Bonyai Péter beszámolójából. Szörnyű na, persze, hogy az, de nem erre voltam igazából kíváncsi.

Ami miatt egy ideje űztem a könyvet, annak oka egyszerű: az alcím! Egy kiugrott csúcsvezető vallomása. Ebből is a vallomása.
Mert aki vallomást tesz, vagy vallomást ír, az a személyes reflexióit osztja meg másokkal. Ebből a szempontból számomra a könyv csalódás volt, bármennyire elolvastam egy nap alatt, és még ha a Battle Royal-t is félretettem miatta. :-)

Ahogy mondtam: Bonyai úr, Péter leírja, mi történt vele a szciós tíz éve alatt. Sok mindent megtudhatunk erről a fantasztikus szervezetről. Fantasztikus: mert még mindig létezik, még mindig beszopat embereket, még mindig tengernyi pénzzel nyúlva le őket, és még mindig embertelenül dolgoztatva a beszipkázott embereket. Fantasztikus, hogy van, aki még egy árnyalatnyit is komolyan veszi őket, s fantasztikus, hogy ez a fantasztikus katyvasz még mindig embereket tud elhitetni, családokat szétzilálni! Lássuk be, ez is teljesítmény!

Ami nekem a vallomásból hiányzott, az éppen a személyesség. Mert látjuk Bonyai Péter feltörését, majd alászállását a szció átláthatatlan, érthetetlen és néha (nyilván kívülről) mulatságos bürokratizmusának pénzéhes poklába, de számomra kevés volt az igazán személyes reflexió. Főleg a történetének az eleje meg a vége érdekelt volna sokkal mélyebben. Az, hogyan kavarodott bele, mi fogta meg ott, és mit kapott, hogy maradt, illetve hogy hogyan élte meg a kisodródást, a szcióval való szakítást? Igaztalan lenne, ha azt mondanám, nem írt erről semmit, de érdekes lett volna ezekről mélyebben beszámolni. Hogyan tért vissza a wog (=világi, pancser) társadalomba, okozott-e, s milyen nehézségeket okozott a tíz év szció? Hogyan fogadta a család? Hány kiugrott szciósról tud? Mi vezérli a mai napig vezetett blogja (http://objektivszcn.blog.hu/) létrehozásában és fenntartásában?

Mert számomra nagyon érdekes/szomorú, hogyan lesz valaki egy rendszer feltétlen, engedelmes része? Hogyan működik a lélek, amikor feladja saját magát, és aláveti valami olyannak, amivel ott mélyen, legbelül nem tud azonosulni, de valamiért mégis mindent megtesz, s úgy is néz ki, hogy mégis.
Jómagam tizenhét évig voltam egy protestáns kis egyház tagja. Miközben a legtöbb alapelvvel egyetértettem, valami mégis visszatartott attól, hogy a szervezet részévé váljak. Miközben nagyon sokat tettem a közös hitünk terjesztéséért, bár jobban szeretek úgy fogalmazni: az emberekért, barátainkért. Úgy, hogy egyfajta alternatívát kínáltam fel nekik. Tettem ezt Biblia-körök tartásával, egy kéthavi lap főszerkesztésével, két megjelent könyvemmel. De amikor megkínáltak a lelkészséggel, hátrébb léptem.
Lehet ezt így is, úgy is magyarázni. De ugye, egyből itt a kérdés: miért nem vagyok ma ott? Tehet is róla a kisegyház, meg nem is. Voltak feldolgozhatatlan emberi húzások is a vége felé, de sokkal inkább egy személyes, belső krízis volt az oka, (aminek nem ember, nem szervezet volt az alanya) annak, hogy végül már nem járok közéjük.

De ami miatt ezt az egészet előhoztam: abban a kis egyházban nem volt kötelező a vezetés által kikövetelt vörös fonál mentén gondolkodni. Szabad volt gondolkodni, olvasni, zenét hallgatni, kultúrális rendezvényen részt venni, élni a mindennapi életben. Nem a félelem uralta a közösséget. Nem uralta félelem a közösséget. Voltak hibák, voltak bigott gondolkodású emberek, voltak akik csak a szemellenző mentén voltak képesek az életre, mások életére tekinteni, de ez nem volt kötelező. Szabad volt például kritikát megfogalmazni. Szabad volt (s következmények nélkül volt szabad) például a lelkésszel, az egyházvezetővel egyet nem érteni, uram bocsá’ össze is veszni vele.

Ha mindezekre nem lett volna meg a saját szabadságom is, el nem tudom képzelni, hogy egy pillanatig is ottmaradtam volna.

Egyetlen pontja, mondata van Bonyainak, ami a maradásra ad némi magyarázatot, de azt meg a szakítás előtti időszakra mondja ki: Nagyon nehéz lett volna szembesülni azzal, mekkora balek vagyok, és hogy bedőltem egy ügyes szélhámosnak és a szervezetének. (Leírja, hogy ez például tizenhárommillió forintjába került!)

A hasonló jellegű, diktatorikus, despota vezetésű szervezeteknek van két aduász a kezében a hívek felé.
Az egyik, hogy a szervezetük „a” választott szervezet. Ebből fakad, hogy aki nem náluk tag, az automatikusan kiesik a választottságból. (S alapvetően: nem hízelgő a tudat, hogy bár diplomám nincsen, doktorátusom nincsen, társadalmi státuszom nincsen, semmit nem tettem le az asztalra, mégis választott vagyok? Dehogynem!)
A másik: hitkérdéssé kell tenni minden kérdést! Nem csupán a kardinális elveket, hanem mindent. Mert a választottak között szárnyatlan madár a hitetlen!
Vélem, hogy ennek a két kártyának a legmesszebb menőkig való kijátszása motivál embereket a szcióban, hogy ne lázadjanak a rabszolgatartás ellen, hogy elviseljék, hogy a szció mondja meg, meddig tartson egy házasság, vagy éppen szétszakítsa a meglevő vérségi kapcsolatokat.

A két aduász „birtokában” és gyakorlásával létrejön egy olyan zárt rendszer, amely kitermeli a maga szociális kultúráját, és a benne levők számára minden, ami ettől eltér: ellenség. Világi, wog, laikus, hozzá nem értő. Aki mondhat bármi, lehet rá legynteni, mert nem bentről mondja, nem az elvek mentén mondja, hanem kintről. De ami kint van, a rendszeren kívül, azzal meg nem érdemes/szabad foglalkozni, mert eltereli/megtéveszti/elhiteti a zárt rendszerben kialakult nemes gondolkodásunkat.(Emiatt voltam bizonytalan, kinek is szól ez a könyv: aki kint van, jobbára kialakult véleménnyel bír a szcióról, aki bent van, az meg tesz az egészre, mert pusztán a globális ellenség újabb megnyílvánulásának tartja. De megértettem, Péter is világossá tette: van egy mezsgye: a még be nem lépettek, de még gondolkodók, és a kifelé sodródók, már gondokodni készek, akik számára nagy segítség lehet ez és a hozzá hasonló írások.)
A zárt rendszerben szükségszerű a kasztosodás, a felülről mindent tudás, a hangnemek meghatározása, a (felül)bírálhatatlanság, a túlérzékenység és a pozícióhoz (hatalmas adag rettegéssel spékelt) való ragaszkodás.

Amit viszont a könyvből (sem) értettem meg: mi büdös fenétől egyház egyáltalán a szció? Mert ezt vagy tíz éve nem értem. Vannak egyházi státuszaik (a könyvből kiderül: az egyházi adókedvezmények miatt), de se teológiájuk, se szertartásrendjük, se semmilyük nincsen, amitől egyház lennének, ami utalna arra, hogy ők egyház.

P.S.: Volt valami, ami viszont nem volt világos. Bonyai azt írja, hogy éhkoppra sem elég pénzt kaptak a szciótól, vajas kenyeret ételizesítőztek, ez volt a dőzs. Aztán a könyv végén csak úgy repkednek a milliók és a százerek, amit még be kellett fizetnie az egyháznak. A végelszámolásban 13 millióról beszél. Namost: egy átlag magyar nettó keresete olyan havi 100-150eHUF körül van. Tíz avalatt ez ugye, kb. 15M HUF. De a finisben Bonyainak volt még 3 millió a számláján. Nekem nincs annyi. Ha a békapopó alatt keresett, hogy a csudában volt a számlán ennyi pénze?
Biztos van ésszerű feloldás, de én nem jutottam el hozzá. S komolyan, nem akarom ezzel Bonyait froclizni, csak nem értem.

Ha valakit filmesítve érdekel a kérdés:
http://www.youtube.com/watch?v=HXvNNfTPJy0

http://www.youtube.com/watch?v=6ENTFzUhnv8
http://www.youtube.com/watch?v=ZQLhvsiY3E8
http://www.youtube.com/watch?v=YmPrlyL4pJ4
http://www.youtube.com/watch?v=qkuQ9jMLsZ8
http://www.youtube.com/watch?v=JhULw6qarW4

http://www.youtube.com/watch?v=LXp3kUBekCY
http://www.youtube.com/watch?v=xXNvDk0Qb-w

Ez nagyon kemény dokumentumfilm:
http://www.youtube.com/watch?v=0oG-diPdYeE

És végül egy játékfilm:
http://www.youtube.com/watch?v=J7LUSohcyHQ


Nibela
3.0/5

Olvasni ​is csömör volt, hogy egy szcientológus egy nap hány órát dolgozik, és hogy semmi szabadság nem jár nekik, mert amit ők csinálnak, az hivatás, nem munka, így a törvény által előírt pihenőidő sem illeti meg őket.

De ez mind semmi ahhoz képest, ami még kiderül, és a hivatalos alkalmazotti bejelentésük elmaradása csak egy búzaszem a silóban.
Piramisjáték módjára itt is a csúcson lévőknek éri meg benne lenni, és az ideológia segít abban, hogy jóhiszeműeket hálózzanak be és vegyenek rá olyasmire, amire a hit nélkül képtelenség lenne. Szánalmas körülményeket fest le lakhatásról, élelmezésről, minimális emberi méltóságot illető bánásmód hiányáról. Ez a hal is a fejétől bűzlik, Hubbard beteges hagyatékától, és akik ebből hasznot húzva tovább viszik azt.

A leírtak alapján egy megszégyenítésre és bűntudatra kondicionáló bürokratikus és neurotikus szervezet képe bontakozott ki előttem. A szerző szemszöge kevés személyes és nem szci résznek enged teret, pedig érdekelt volna, hogy amikor már fülig benne volt a szervezetben, mégis milyen módon tartotta a kapcsolatot a családjával a rossz viszony ellenére. Arról is csak említés szintjén szerzek tudomást, hogy örökölt, azaz csak elmesélte ezeket a részeket, de nem mutatta be konkrét, élő, lélegző példákon át. Ez mind a szci életre korlátozódott, és néha ott is csak darálta a sok utazással, feljelentgetéssel, véget nem érő pénzlejmolással kapcsolatos részeket.

Jó regényt lehetett volna írni a történetéből, de így csak egy elnagyolt beszámoló sikeredett belőle. Jól és olvasmányosan lehetett követni a beszervezés előtti, és beszervezés elején, a kezdeti időszakban zajló eseményeket, aztán viszont felültettek egy szci hullámvasútra, ami nonstop pörgött, és csodáltam, hogy senki nem csavarodott be.
Mint minden csoportnak, itt is megismerhettem a belső zsargont, és az ők (wogok) -mi (szcik) elválasztást elősegítő hiedelmeket, módszereket, és így lehet csak igazán szekta szellemiségre szert tenni. Ám ez egy üzleti szekta, tanfolyamos szekta, minden más csak porhintés, hogy egyháznak ismerjék el őket és élvezzék a kedvezőbb adózási kategóriát.

Nem kaptam választ arra, miért az egyháznak kell megoldania a szcik elszállásolását, élelmezését, ez az egyik legköltségesebb, költségesebb, mintha fizut kéne nekik rendesen elszámolni.


Lauranna
3.0/5

érdekes ​könyv, de külső csak sodródó olvasóként rettenetesnek tartom, hogy ez manapság mind megtörténik
akit érdekel a téma, az szerintem nem fog csalódni, de nekem a szerző blogjának a stílusa jobban tetszik mint ez a száraz tényekre fókuszáló életrajzi könyv


No_és_mi
3.0/5

Jobbra ​számítottam és többet vártam tőle. Nagyon részletesen leírja az egyház felépítését, a működését, de a tanokról, az okokról, hogy mivel tudják a sok embert becsapni, és bent tartani a rendszerben, nem sokat tudunk meg. A vége, a kiszállása pedig kifejezetten összecsapottnak tűnt.


Rózsabogár
5.0/5

Minden ​szülőnek el kellene olvasnia, akinek tinédzserkorú gyereke van!!! Az író saját példáján keresztül mutatja be, hogyan formálja át a szcientológia egy tapasztalatlan, a világban helyét kereső fiatal ember személyiségét.

Akit érdekel a téma, annak érdemes olvasnia a szerző blogját is, ahol gyakorlatilag minden kérdésére választ találhat.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

63.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók