Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Rilla
1.5/5

Nagyon ​fontos téma, bődületesen rossz, alpári stílusban megírva, így:

“[Zoli] Amúgy átlagos srác volt, pokoli családi háttérrel. Néha megverte az anyját, az anyja kib×szta a lakásból, meg ilyenek (…). Zolival sok évvel később találkoztam újra. 25-26 éves lehettem, és akkor még nem szexeltem senkivel. Gondoltam, felhívom, mert az önértékelésem a nullán volt, a libidóm viszont a maximumon. Felhívtam, hogy átjön-e dugni, kérdezte, van-e sör, mondtam, van, fater gondoskodik magáról. Így aztán átjött Zoli, és én bevertem némi alkoholt, mert mikor megláttam az ajtóban, a libidóm felcserélődött az önértékelésemmel; aztán valami szexnek nemigen nevezhető dolgot csináltunk, aminek a végén lerúgtam az ágyról, mert fájt, ahogy bedugta. Nagy röhögés lett belőle, felhúzott a f×szára egy zoknit, és kiültünk a konyhába cigizni."

De van még ezen kívül minden egyéb: fosás a rötyin, mosdatlan pofa #igen, amikor valaki# #a depressziós periódusában elhanyagolja a testi higiéniáját, akkor arról tényleg ilyen# #stílusban kell nyilatkozni, hogy mosdatlan a pofája..#, g×ci tanárok, k×csög szülők, b×zik, búvalb×szott magyarok, továbbá a k×rva és a szar túltolt és szerintem teljesen indokolatlan használata.

Én elhiszem, hogy jót akart ezzel a könyvvel és hogy motiválni szeretett volna. Örülök, hogy sikerült neki kimászni a gödörből, mert depressziósnak lenni pokoli – been there, done that -, és sok sikert kívánok neki a továbbiakban, viszont így beszélni, pláne nőként így beszélni, számomra iszonyú taszító. De ahogy látom, mégis van erre igény, mert (a könyvben leírtak alapján) Viktória kurzusait évek óta sokan látogatják. Én viszont sajnos nem tudtam azonosulni vele, nem inspirált, nem adott aha-élményt, teljesen hidegen hagyott, ezért nem tudom a könyvet jó szívvel ajánlani, és nem hiszem, hogy a jövőben keresni fogom a szerző további műveit.


klaratakacs
5.0/5

Nagyon ​őszinte és elgondolkodtató könyv volt. Vikit követem már hosszabb ideje és érdekelt mitől lett ő beteg és hogyan lett jobban. Most megkaptam, összeszedve. Anyaként a ledurvább az, hogy őt az igazi anyai szeretet hiánya betegítette meg elsőként. Hogy nem tudták őt pont jól, személyre szabottan szeretni. Nála ez vezetett – sok más hatással együtt – egy nagyon komoly pszichés betegséghez.
A könyvben végigmehetünk egy folyamaton, inkább baráti csevegés, mint kioktatás formájában. Élveztes, szabadszájú, sírvavigadós, mint Viki. Szeretnék egyszer elmenni hozzá a kurzusára, csak hogy személyesen is megismerjen, bár sem influenszer, sem blogger nem vagyok, sőt nem is tervezem, hogy az legyek.


Először ​is, már észrevettem Feldmár András könyveinél is, hogy irtózatos mennyiségben dobják ki a piacra őket. Feldmár András tart két előadást, a HVG könyvek puff már nyomtatja is ki, ha eléri a 120 oldalt, megy a nyomdába, lehet megvenni 2490 Ft-ért. Erről már eddig is sejtettem, hogy nem elsősorban Feldmár tehet, hanem a HVG könyvek kiadó, akiknek egyébként is túlárazottak nagyon a könyveik. Most kiderült, hogy tényleg ők a hunyók, mivel ez a könyv is előadások leirata nyomán készült, és egy nap alatt elolvastam. 200 oldal alatt egyszerűen nem tudok komolyan venni egy könyvet, az csak egy füzet, jegyzet. Ha valaki ír egy könyvet, az szedje össze magát, és bővítse ki annyira, járja körbe a témát annyira, hogy ne egy nap alatt elolvasható legyen. Pláne úgy, hogy a nyomtatási költségek miatt, nincs könyv gyakorlatilag 2000 Ft alatt, legyen bármilyen rövid.

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, először kezdem azzal, ami tetszett benne. Nagyon őszinte könyv, tényleg üdítő látni, hogy emberek még ebben a hihetetlenül versenycentrikus társadalomban, ahol a gyengéket eltapossák, képes ennyire felvállalni a saját szarságait, traumáit, gyengeségeit, szóval hajrá Bihari Viktória, ez jó irány. Néha zavarba ejtően őszinte volt, de hát ez legyen az én bajom.

Ami nem tetszett, nos borzalmasan kínosnak találtam a stílusát. Leírta a könyvben, hogy nála a humor(oskodás) egyfajta pajzs, megküzdési mód, ami segít neki abban is, hogy jobban elfogadják. Ez szerintem nagyon jó tulajdonság, de nagyon túltolta, egyszerűen feszengő érzés volt, hogy az egész szöveg, nyelvi leleményekkel, meg jópofáskodásokkal, szlenggel volt tele, de olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mintha egy negyvenes nő próbálná megtippelni, hogy beszélnek manapság a trendi fiatalok, és ezt imitálná, borzalmasan modorosan. Olyan szavakat használ, hogy: “csopi”, “csávókám”, “fosikáltam”, és ez egyébként teljesen fölösleges, hiszen még pszichológiai szempontból is meglehetősen pontosnak találtam a könyvet, a példák nagyon szemléletesek voltak, szóval igazán nem értem mi szüksége ennek a bratyizós, informális hangütésnek. Örülök, hogy végül elolvastam @medvegabor-nak köszönhetően, tanulságos is volt, de a borzalmasan kimódolt hangvételnek, és a kínos szóhasználat miatt még így sem tudtam 3 csillagnál többet adni.


csatacsita
5.0/5

Szeretem ​ezeket a kis sztorikat, azért, mert ahogy a könyvben említették, nem akar senki ellátni közhelyekkel, álszent lenni és ráébreszt arra, hogy “mindenki egy szorongó kis büdöstojás ezen a bolygón” . :D


suzq
2.5/5

Borzasztóan ​obszcén, közönséges stílusban íródott. A tárgyalt témára fontos felhívni a figyelmet, ez kétségtelen, azonban hogy ezt miért ilyen színvonaltalan, káromkodásokkal tarkított formában kellett, az számomra rejtély.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

18.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók