A ​nyírfa-fiúcska Mesék ​az Amur partjáról

Ismeretlen szerző - Férfiszülte ​leány
...E ​kis kötetke, állíthatjuk, kerek, tiszta képet ad a finn népmesék világáról, stílusának sajátos vonásairól, atmoszférájáról, meseszövésének, motívumrendjének jellegzetességeiről – írja Ortutay Gyula a kötet utószavában. Első és természetes érzésünk, hogy e finn mesékben is, mint annyi más nép mesekincsében, a magyar mesék s az eurázsiai mesék rokonaira ismertünk. Ismerős történetek, ismerős fordulatok, jellemek, ismerős költészeti fordulatok. Igaz, elvétve akad olyan mese is, amely idegen a magyar népmesekincsben, de hiszen nekünk is van nem egy olyan mesénk, amelynek a gyűjtés addig nem mutatta fel párját a finn anyagban. De mégis az első benyomás az erősebb: az egyszerre ismerős mesei témák, mesei fordulatok sora s az elmondásban, a részletekben, a hangulatokban megmutatkozó jellegzetes idegenség. Ismerős-ismeretlen egyszerre ez a mesevilág a mi számunkra. Mások a mesezáró formulák, a mindennapi élet más jelzéseit adják, mint a mi meséink. A Mátyás-mesék, ismert tréfák hangvétele is előkerül, s mégis az első és legerősebb érzésünk ebben a kettős hangulatban van, az egyszerre ismerős-ismeretlen világ átérzésében. Az a meggyőződésünk, hogy ez a sajátos kettősség érzése lesz az egyik legtartósabb, legelbűvölőbb varázsa a finn meséknek.

Ismeretlen szerző - A ​föld szépe
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Az ​ezüstfogú leány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Az ​arany teknősbéka
E ​kis kötetbe foglalt mesék felvillantják előttünk a távoli vietnami nép életét, tanúságot tesznek gazdag képzeletéről, szenvedélyes érzéseiről, számot adnak bátorságáról, önfeláldozásáról, megőrizték optimista világszemléletét, derűs bölcsességét. E mesék visszatérő motívuma az ember harca az elemekkel, de fölismerjük bennük a társadalmi hátteret is: a nép küzdelmeit, nyomorgását és a jólét utáni vágyát. A jó és a rossz viszályából a jó kerül ki győztesen, az igazság a szegény ember oldalán áll. E mesékben öltött testet, amit a vietnami nép régi életében nem érhetett el.

Ismeretlen szerző - A ​foltoshátú sirály
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Szegény ​ember okos leánya
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​boldogtalan kolibri
Ezek ​az indián mesék nem híres-neves kultúrák üzenetét hozzák, nem a büszke inka, azték vagy maja folklór gazdagságát hirdetik, hanem a dél-amerikai őserdők primitív népeiről vallanak. Ismeretlen táj, ismeretlen természet, furcsa élet, furcsa ember tárulkozik ebben a mesevilágban és sok-sok meglepő külsőséget kell lehántanunk, hogy közel férkőzzünk ennek a sejtelmes világnak lelkületéhez, gondolkodásához. „Egyszer két kisleány meghallotta, hogy a kolibri furulyázik. Olyan szépen játszott, hogy az egyik kisleány így szólt: >A felesége akarok lenni.< Felkereste a kolibrit és vele aludt.” – Ilyen üde színek váltakoznak nekünk oktalan, szokatlan drasztikummal, varázslattal, olykor suta költőiséggel, de kópé-derűvel és bölcselő kedéllyel is. ha figyelmesen olvassuk, mi mindent gondol a kóbor halász-vadász önmagáról és környezetéről, a sok furcsaság mögött valami nagy megnyugtató tanulságot lelünk: egy kissé rokonok vagyunk, mert talányai-honnan-hogyan-miért jött létre az ember és a környező világ ezer jelensége, a tűz, az éj, a csillag, az ünnep, a dal vagy a földművelés – tulajdonképp a mi talányaink is.

Ismeretlen szerző - Az ​óriás lelke
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​gonosz királynék
A ​Himalája vonulatai alatt húzódik meg egy titokzatos keleti ország: Kásmir. Nagy hegyek védik, ritka és csodálatos virágok borítják szépséges tájait. A meséi is színesek és szépségesek, telve csodákkal. Madár őrzi az óriás életét, a varázslatos fán csoda terem, az örök élet titka a forrás vizében rejlik. Elindul a három herceg, hogy megszerezze a kincset. Csak a táj, csak a név más; a keresés, a boldogság utáni vágy azonos mindenütt. Messzi világba visznek, de szívünkhöz szólnak ezek a mesék.

Ismeretlen szerző - Az ​ördögnek adott lányok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Fehérvirág
Merész ​álmú, kicsiny nép él Európa végső nyugati szirtfokán: a portugál. Hajói egykor büszkén szelték a tengert, három világrész nyögte hódítói vasát, és földrésznyi területek fogadták a portugál nyelv és kultúra ihletését. Csak odahaza maradt mindmáig hontalan, csak otthon szakadt föl marcona hadfiakból az ősi portugál életérzés, a mélabú páncélpattintó sóhaja. Fehérvirág népe kifelé kevély pillantást vetett a világba – csak meg ne lássák könnyeit! – de meghitt magányában, az alentejói és minhói esték csöndjében megszűnt a hatalmi mámor szülte színlelés: meséiben megvallotta, hogy olyan nép ő, mint a másik, egyszerű és jóságos, van öröme, van bánata, tiszteli az igazságot, megveti a hamisságot. A portugál mesék tárgyi elemei még szemléletesebben vallanak: számtalan közismert fordulat – a három legény vagy három leány szimbolikája, a legkisebb gyerek leleményessége, a varázslat és más csodás elem, népi humor, népi bölcsesség, a váratlan meggazdagodás: a szegény ember álma – tanúsítja, hogy a kalandos lovagi eszmény uralma és a gyarmatosító buzgalom csak látványos, de hamis színjáték volt a portugál nemzet – és minden nemzet – történetében. A páncéling alatt emberszív dobog: akár a miénk.

Ismeretlen szerző - Tórem-Isten ​népe
Messze ​északon, az életet adó Ob-folyó mentén, a vasból való ég alatt, hogy medve-isten az emberek ura, mesélik egymásnak e meséket a rokon osztják nép fiai – ősökről-hősökről, regebeli szép időkről, életről és szerelemről, istenről és emberről... Szavaik nyomán nemcsak az osztják nép sajátos, szenvedéssel, szépséggel tele világa tárul fel, hanem elénk villan az osztják és a magyar nép őseinek sok évezred előtti, hagyomány- és varázslat szőtte ősi, népi képzeletvilága is. A kötet első ízben ismertet meg a rokon osztják gazdag népmese-kincsével.

Ismeretlen szerző - A ​Laima és a két anya
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Holdangyal
A ​tadzsikokat a 16. századig nemcsak történelmük, nyelvük, de kultúrájuk is évszázadokig a perzsa birodalomhoz, és ezzel együtt a perzsa irodalomhoz kötötte. A tadzsik nyelv ugyanis a mai perzsával és afgánnal együtt elválaszthatatlanul a 9–10. században kialakult újperzsa nyelvhez kötődik. Ahogyan nem választható el a klasszikus perzsa és tadzsik irodalom egymástól, ugyanúgy nem független a tadzsik folklór sem a perzsától, a közös iránitól, sőt a tadzsikokkal szomszédságban és kapcsolatban élő különböző török népek költészetétől sem. A tadzsik folklórral csak a 20. században kezdtek el tudományosan foglalkozni. Az 1900-ban megjelent első tadzsik népmesekötet után a harmincas években a Tadzsik Tudományos Akadémia indította el a már pusztulóban lévő gazdag folklórkincs összegyűjtését és tudományos publikálását. A tadzsik népmesék 1938–40-ben, majd 1954–57-ben jelentek meg nagyobb számban. A kötet meséi is ezekből a gyűjteményekből származnak.

Ismeretlen szerző - Kalila ​és Dimna
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​nyolcszirmú lótusz
„… ​A világmindenségben sok hatalmas birodalom van. Napnyugat országában, ahol a négy nagy folyó ered, ahol a szépséges havasok lándzsahegy csúcsai magaslanak, ott az Örökkévalóság Kilenc Emeletes Hegyének lábánál, a Hátukat Összetámasztó Oroszlánok sziklái között, a föld felett, mely olyan, mintha a nyolcszirmú lótusz, az ég alatt, mely olyan mint a nyolcküllőjű kerék, egy ligetben, melynek fái a szivárvány színeiben ragyognak, a sokféle fű és virág erdejében, a gyógyító nektár lúgosában áll a drágakövek vára…” A ragyogó környezetben e sokszor kegyetlen, véres események sorozatát a lélekvándorlással magyarázza a keleti ember. A mesék, legendák legtöbb motívuma a buddhizmus ősrégi mesekincsét idézi.

Ismeretlen szerző - A ​szamárfülű kán
A ​Jenyiszej forrásvidékén él a tuvai nép, nagy sztyeppéken, erdőborította hegyek között. Évszázadokon át vadászattal, halászattal, állattenyésztéssel foglalkozott és a kánok igáját nyögte. Ezt az életformát, ezt a társadalmi helyzetet tükrözik meséi is. A nép szabadságvágyát jelképezi a bátor pásztorlegény, aki felpattan táltos paripájára, csellel, ravaszsággal elpusztítja a gonosz kánt, és minden jószágát szétosztja a nép között.

Ismeretlen szerző - Po ​úrfi és a tigris
Tigrisek, ​majmok, elefántok, krokodilusok és teknősbékák népesítik be a burmai meséket. De minden állat között legokosabb a nyúl, az európai mesék gyáva tapsifülese: Bölcs Nyúlnak hívják, s emberek állatok egyaránt hallgatnak szavára. A burmai Hüvelyk Matyi önmagánál sokkal nagyobb lényeket, tárgyakat is elnyel, majd amikor bajba kerül, előveszi őket, hogy segítségükkel véghezvigye csodálatos tetteit. Ludas Matyit Burmában Csalafinta Zé úrfinak hívja, az Irrawaddy-folyó hajósgazdájának meg a legényének története pedig a gazdagok és szegények évszázados ellentét példázza. A Maung Htin Aung gyűjtötte mesékből Burma szavát halljuk, egy távoli világ tárul elénk, megmutatva a burmai nép képzeletének sajátosságait és más népekkel közös vonásait is.

Ismeretlen szerző - A ​hulladémon huszonöt meséje
Élt ​valahol az őserdőben egy Valkalásana, azaz Kéregrágó nevű remete. Hosszú évezredeket töltött el remetetanyáján. Egy vadfügefa tövében ült, elmélkedésbe merült, sanyargatta testét, hogy vezeklése jutalmául elnyerje Brahmá egét. Nem ismert pihenést. A nagy önsanyargatásban keze-lába kiszikkadt, mint a fahasáb. Természetes szükségletét sem végezte. Napjában egyszer evett egy darab vadfügefa-kérget, azt is éjszaka, elmélkedés közben. A következő éjszakáig nem evett semmit, akkor megint evett egy darab fakérget. Így teltek az évezredek a nagy bölcs fölött az őserdőben. Egyszer egy király meglátta a szent révületbe merült bölcset. Így gondolkozott: "Amikor magához tér révületéből, lábaihoz borulva üdvözlöm." Leszállt lováról és szótlanul várakozott. Négy őrségváltásnyi ideig állt ott, de a remete egész napon át folytatta elmélkedését. Ekkor a király így szólt magában: "Ez a remete meg akarja mutatni: Ki vagyok, mi vagyok! Fennhéjázása megalázó reám nézve. Ám legyen; én is tudom, hogy mit kell tennem!" Ezzel a király visszatért városába. Egész népét összehívatta palotája tróntermébe, és így szólt az egybegyűltekhez: - Mondjátok, van-e közöttetek valaki, aki meg tudná zavarni a dölyfös remete áhítatát?

Ismeretlen szerző - Urasima ​Taró, a szegény halász
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.