Az ​elátkozott köztársaság

Csere Péter - Gróf ​Tisza István meggyilkolása
Gróf ​Tisza halála sok tanulságot ad a magyarok számára, csakúgy, mint e méltó, igaz, szakszerű és szép kötet.

Fehér Ferenc - Heller Ágnes - Egy ​forradalom üzenete
A ​hetvenes években külföldre kényszerült filozófus-házaspár könyve az első mű, amely a "magyar október" lázas napjainak szenvedélyes, ugyanakkor elméleti igényű elemzésére vállalkozik. A történtek a Jalta utáni világhelyzet egészébe ágyazottan, a forradalomnak a világra és Magyarországra gyakorolt hatásait egyaránt számba véve jelennek meg a kötet lapjain. Árnyalt képet kapunk Nagy Imre politikusi személyiségéről, pályafutásáról, s első ízben olvashatunk alapos társadalomtörténeti elemzést a Kádár-korszak Magyarországáról mint egy levert forradalom termékéről. A mához szóló legfőbb tanulságot így összegzik 1989 őszén a szerzők: "1956 többé nem politikai program, ahogyan az volt több mint harminc évig. Mert akár beszéltek, akár hallgattak a magyar forradalomról, akik nem tagadták meg, legalább a lehetőség adta módon és mértékben szembefordultak a diktatúra eszméjével és gyakorlatával. Az állítás fordítottjának azonban nincsen ma már egyenes politikai következménye. 1956 elismerése még önmagában nem jelent programot, legföljebb annak további makacs elutasítása informálhat bennünket a demokratikus frázisok mögött rejlő igazi indulatokról. Minden magyar politikai erő, amely komolyan veszi saját demokratikus arculatát és politikai esélyeit, 1956-ra fog hivatkozni, és mindegyik mást fog érteni ezen a hivatkozáson. Így van ez rendjén. Ebben a közmegegyezésben és ezekben a különböző értelmezésekben válik 1956 forradalma azzá, ami legnagyobb tette volt: az elutasítás, az ellenállás és az eszmékért s tettekért való helytállás erkölcsi paradigmájává, egyszersmind a magyar demokrácia alapító aktusává."

Romsics Ignác - A ​Nagy Háború és az 1918-1919-es magyarországi forradalmak
2018-2019 ​a magyar emlékezetkultúrában többszörösen kerek évforduló. Száz évvel ezelőtt, 1918 őszén fejeződött be az első világháború, amely addig nem tapasztalt mértékű anyagi és emberi veszteségekkel járt. Az ellenségeskedés megszűnésével párhuzamosan felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, és idegen hadseregek kezdték megszállni a történelmi Magyarország részben nemzetiségek által lakott peremterületeit. Eközben két forradalom söpört végig az országon: először, 1918 októberétől a Károlyi Mihály vezette demokratikus jellegű, majd 1919 márciusától a Kun Béla nevével fémjelzett szovjet típusú. Mindkettő elbukott, és 1919 őszétől a konzervatív-nemzeti beállítottságú Horthy-rendszer kezdett kialakulni. Nagy sikerű életműsorozatának harmadik kötetében Romsics Ignác a 20. századi magyar történelem eme sorsdöntő eseményeivel foglalkozik - a tőle megszokott tárgyilagossággal és kiegyensúlyozottsággal. A könyv néhány tanulmánya még a rendszerváltás előtt, az 1970-es években született, míg a többi - így például a Nagy Háborúval foglalkozó és a Magyarország 1918-1919-ben című írása - az utóbbi években.

Maruzs Roland - Tábornoki ​kar 1945-1956
Az ​első olyan feldolgozást ismerheti meg az olvasó, amely hiteles levéltári források alapján mutatja be a honvédség és a néphadsereg tábornoki karát az 1945 és 1956 közötti időszakban. A második világháború befejezése és az 1956-os forradalom és szabadságharc között csupán tizenegy esztendő telt el. A történelem időkerekében ez elenyésző, a magyarság történetéhez mérten sem számít nagy időintervallumnak, mégis akkora változások mentek végbe ez alatt, amely több évtizedre meghatározta Magyarország, valamint a magyarság sorsát és szerepét. A haderőben is jelentős átalakulások történtek, megszűnt a nagy múltú Magyar Királyi Honvédség s előbb „demokratikus honvédség” jött létre, majd szovjet minta alapján létrehozták a Magyar Néphadsereget. A korszak jellegzetességéből fakadóan az 1945 és 1956 között szolgáló tábornokok között jelentős különbségek figyelhetőek meg. Az első években még többségben voltak a Ludovika Akadémiát végzett komoly katonai tudású „régi” tisztek, majd a kommunista hatalomátvételt követően a szakmai tudás háttérbe szorult és csak az elvhűség számított. Így fordulhatott elő, hogy a pártvezetés péksegédből, szabóból, vasmunkásból vagy villamoskalauzból kreált tábornokokat…

Prónay Pál - A ​határban a Halál kaszál...
Prónay ​Pál feljegyzéseivel egy mindenképpen sajátos olvasmány kerül az olvasó kezébe. Hasonló jellegű emlékirattal a történelmi forrásmunkák között nem találkozhat; de a világirodalomban is hiába keresne hozzá foghatót. Ilyen művet talán Haynau, Cavaignac írhattak volna vagy a párizsi kommün hőseinek véres kezű hóhérai - ha nem szégyellték volna papíron rögzíteni gaztetteiket. Mert a burzsoáziának más országokban is voltak Prónayhoz hasonló pribékjei, de azok nem készítettek feljegyzéseket - vagy ha igen, diszkréten hallgattak a tömegmészárlásokról, másokra hárították a felelősséget, mentegették magukat. Prónay feljegyzései azonban nem ilyen természetűek. Ő saját szerepét alig szépítgeti, inkább dicsekszik, néha túloz is. Hűségesen beszámol tetteiről, nem rejti a kezéhez tapadó vért. Sőt, néha mintha kevesellné, mintha sajnálná, hogy valamit elmulasztott; reméli, módja lesz még pótolni ezt. Kevés ilyen gátlástalan gonosztevőt ismer a történelem; de ha volt is - a késő császárkorban vagy a reneszánsz kori pápák udvarában -, gonosztetteik listáját nagy fáradsággal kell a történésznek kinyomoznia, feltárnia. Prónay azonban maga vall - nem kell vallatni: jólesően pillant vissza a történtekre. (Részlet a Bevezetésből)

Lovas István - "Liberális" ​kiütések
Büszkeség ​tölt el, hogy a balliberálisok szemében az ország leggyűlöltebb újságírója vagyok. Mivel érveik gyengék, gátlásaik nincsenek, rágalmaztak, meghamisítva idéztek, csúsztattak, amivel népszerűségem és hitelem növeléséhez kétségtelenül hozzájárultak. Ezért köszönet is illeti őket. Az engem támadó, ismertebben hangzó nevekből listát készítettem. Remélem, az összeállítás nem meríti ki a gyűlöletkeltést és a BTK 269-ik paragrafusát.

Pál István - Szabó Csaba - Budapest ​közlekedésfejlesztése a politika napirendjén 1957-1990
Pál ​István, az ELTE tanára, e könyvében levéltári kutatásai alapján a budapesti közlekedés fejlesztésének történetét írta meg az 1956 utáni időszakban, tanítványa, Szabó Csaba közreműködésével. A folyamatban - kivéve a legfiatalabbakat - a fővárosiak valami módon mindannyian érintettek voltak, ezért a mű az olvasók széles köréhez szól. A szerzők a bevezetőjükben az ötvenes évek végének közlekedési viszonyait és a belőlük adódó problémákat ismertetik. Megállapítják, hogy az ország felgyorsított ipari fejlődését, a főváros lakosságának felduzzadását nem tudta követni az infrastruktúra bővülése, s egyes területeken már-már elviselhetetlen állapotok uralkodtak. Az 1960-as években először újraindult több felfüggesztett vagy halogatott beruházás - a kelet-nyugati metró építése és az Erzsébet híd megvalósítása, majd fokozatosan az új beruházások kerültek előtérbe. A 70-es évek extenzív fejlődésének eredményei imponálóak - noha a szerzők a kudarcokat és a melléfogásokat sem hallgatják el - míg a következő évtized a megváltozott nemzetközi helyzetre és az ebből fakadó gazdasági nehézségekre való tekintettel már az elbizonytalanodás, a kiútkeresés korszaka. A beruházások terén itt már a "mentsük a menthetőt" lehetne a jelszó. A mű időrendben halad előre, miközben sokszor egy-egy nagyobb téma részletezése köré csoportosítja mondanivalóját. Ilyen az Erzsébet híd felépítése, a 4-es metró sorsa vagy a parkolás gondja. A gondos megfogalmazások és magyarázatok segítségével szinte végigéljük a villamosközlekedés, az autóbusz- és trolibusz-közlekedés, a HÉV és a metró sorsát, mai fővárosi közlekedésünk kiformálódását. A gazdag képanyag összegyűjtése Szabó Csaba munkája (aki egyébként mozdonyvezető). A képek felelevenítik közelmúltunkat, és fellazítják a tudományos leírások szövetét. Egy-egy régi fotót nézve feltehetjük a kérdést: "Mi lett belőle?" Szinte puszta területen kiépült a BAH-csomópont, a kézi váltóállítás helyett modern irányítórendszer működik, sőt, ma már a közösségi közlekedés egyes járműveinek nyomon követése is megvalósult. Tennivaló persze még lenne bőven, s ezt a szerzők nem is hallgatják el, ahogy a közösségi közlekedés jövőjével kapcsolatos aggodalmaikat sem. A kötet második, bővített kiadását ajánljuk most figyelmükbe, amelyben térképek és az 1990 utáni időszakról szóló kitekintés gazdagítja az első kiadásban már nagy népszerűségre szert tett művet.

Breszt Borisz - A ​budai portya
Balassi ​Bálintot, az úgyszólván még gyerekember költőt édesapja erős lovaskísérettel Erdélybe küldi, Bekes Gáspár megsegítésére, Báthory István fejedelem ellen. A vitéz kardforgató ifjú két ütközetben is részt vesz, emberei jórészt odavesznek, ő maga pedig a fejedelem fogságába esik. Szokolli Mehmed nagyvezír ekkor ráparancsol Báthoryra, hogy a gyűlölt Balassi család sarját adja ki a szultánnak. Eközben Rónay Katinkát, a gyönyörű végvári kisasszonyt elrabolja az áruló Galkó, a hitehagyott lovas hajdú, s a szerencsétlen leány a kegyetlenségéről hírhedt budai pasának, Szokolli Musztafának a háremébe kerül. Sikerül-e a lengyel királlyá választott Báthorynak elutasítania az isztambuli Porta erőszakos követelését? Sikerül-e Pándy Zsigának, Katinka bátor jegyesének kiszabadítania menyasszonyát a szerájból? Erről szól ez az igen érdekes és tanulságos történelmi regény.

Müller Rolf - Politikai ​rendőrség a Rákosi-korszakban
Mindannyian ​tudjuk még, mit jelentett az ötvenes években, ha valakiről azt mondták: „elvitte egy fekete autó”, ahogy a ma emberének nem csengenek ismeretlenül az ÁVO vagy az ÁVH betűszavak sem… Ezt hallva mindenki tudja: a kommunista diktatúráról, és annak legfontosabb eszközéről, a politikai rendőrségről van szó. Müller Rolf könyve e szervezet történetét dolgozza fel. A második világháború végétől az 1956-os forradalomig kalauzolja el az olvasót, miközben számos közszájon forgó fogalmat tisztáz. Sorra veszi a különböző elnevezések alatt működő titkos nyomozó szerveket, az átalakítások mögött meghúzódó okokat. Elbeszéli az államvédelem évekig első számú vezetőjének, Péter Gábornak az élettörténetét, bemutatja kevésbé ismert riválisát, segítőit, és pozíciójának örököseit. Szemléletes példákat hoz a Rákosi Mátyás és szűkebb köre által gyakorolt „kézi irányításra”, amelynek során még a felejthetetlen helsinki olimpia és a magyar-angol labdarúgó mérkőzés is előkerül. A kötetből természetesen nem maradhatnak ki az ügynökök és a besúgók sem: a hálózat működésén és a titkos technikákon túl az érdeklődő megismerheti azt is, hogy kikből szervezték a hivatásos állományt, bepillanthat mindennapjaikba, és végigjárhatja azokat a helyszíneket, amelyek valamilyen módon a magyar politikai rendőrség legsötétebb évtizedéhez kötődtek.

Romsics Ignác - A ​harmadik magyar köztársaság 1989-2009
A ​„Magyarország története” című sorozat utolsó előtti kötete a rendszerváltástól kezdődően napjainkig követi végig az eseményeket, a köztársaság alkotmányos alapjainak a megteremtésétől kezdve az első szabad választások ismertetésén keresztül, a piacgazdasági viszonyok kialakulásától egészen a társadalom szerkezetének, valamint a kulturális és művelődési viszonyoknak a megváltozásáig.

Zámbó László - Földbeszántott ​keserűség - avagy az utolsó barázda
A ​XX. század a magyarok számára kínszenvedésekkel volt tele, akárcsak az előző századok. Sokan, sokféleképpen írtak erről az időszakról. A valóság azonban mindazoknál sokkal keservesebben zajlott. Ez az írás is csak töredék; az eseményekkel sodródó néhány egyéni sors vetülete. Az első világháborúról és koráról, az oroszok bejöveteléről, a gazdaüldözésekről, az 1960-61-es társadalmi gerinctörésről, a kolhoz típusú szövetkezet "üzemeléséről", a rosszul sikerült 1990-es rendszerváltásról szólnak a töredékek.

M. Kiss Sándor - Raffay Ernő - Salamon Konrád - Magyarország ​sorstragédiái a 20. században
A ​Magyarország sorstragédiái az Osztrák–Magyar Monarchia korszakától napjainkig tekinti át Magyarország történelmét. A Millennium-korabeli Magyarország, a Monarchia stabil, felfelé ívelő időszak előtt állott – erre utalt a pénzügyileg, gazdaságilag szilárd birodalom: az aranykorona Európa egyik legerősebb fizetőeszköze volt. A felszín alatt azonban ott lapult a megoldatlan nemzetiségi kérdés, aminek elmélyüléséhez hozzájárult az is, hogy a nyomor egymillió embert űzött külföldre – ennyi magyarral lettünk kevesebbek. Aztán a Monarchia darabjaira is hullott, jóval több darabra, mint kellett volna… Innen indul a könyv, hogy aztán a forradalmak, világháborúk, diktatúrák által sújtott ország sorsát M. Kiss Sándor, Raffay Ernő és Salamon Konrád beszélgetéseiből ismerhessük meg. Vélemények ütköznek, új nézőpontok merülnek fel, rejtett összefüggések szálai futnak össze. Könyvünket ajánljuk mindazoknak, akik a (közismert) történelmi tények hátterét is szeretnék megérteni, megismerni.

Turbucz Dávid - Horthy ​Miklós
A ​kötet célja kiegyensúlyozottan, tudományos alapossággal, de mégis közérthetően bemutatni Horthy Miklós életét. A munka elsősorban a történettudomány eddigi eredményeinek az összegzésére vállalkozik, de fontos célkitűzése az is, hogy a kormányzó életútjának kronologikus tárgyalása során Horthy ellentmondásos megítélésének okai, gyökerei és főbb jellemzői is megvilágításra kerüljenek. Ez adja a kötet újszerűségét is, útjára indítva egyúttal a Napvilág Kiadó új, a múlt feldolgozását célul kitűző ismeretterjesztő könyvsorozatát.

Münnich Ferenc - A ​magyar tanácsköztársaságról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kornfeld Tamás - Nem ​mindennapi élet
A ​könyv lapjain egy valóban Nem mindennapi élet körvonalai sejlenek fel, méghozzá valóban hitelt érdemlő forrásból. A visszaemlékezés szerzője, Kornfeld Tamás, Magyarország egyik leggazdagabb családjába született bele 1924-ben. Anyai ágon nagyapja báró Weiss Manfréd volt, a magyar fém-, konzerv- és legfőképpen a hadiipar kiemelkedően tehetséges felvirágoztatója, apai ágon pedig Kornfeld Zsigmond, aki a bécsi Rothschild-bankház küldöttéből a Magyar Általános Hitelbank és magyar tőzsde elnöke lett. Édesapja Kornfeld Móric, a Ganz-gyár egyik vezetője, a csepeli Weiss-gyár igazgatóságának tagja, iregi földbirtokos. Nagybátyja volt Chorin Ferenc, az egyik legzseniálisabb üzletember, aki annak idején Sub auspiciis regis kitüntetéssel kapott diplomát. A rokonok között volt az egyik legjobb ízlésű magyar műgyűjtő, Herzog Mór Lipót. A fiatalember előtt úgyszólván korlátlan lehetőségek álltak, de az ország német megszállása – ekkor mindössze húsz éves, a pécsi orvosi egyetem hallgatója – félbetöri az asszimilálódott zsidó család életét. A család negyven tagja a németekkel kötött „szerződés" keretében, elhagyhatta az országot. Kornfeld Tamás húsz évet élt itthon – hetvenet az Egyesült Államokban. Meglepő, milyen régi szokásokat ír le, a szigorúságot és formalitásokat a mindennapos érintkezésben. Lefegyverző, amilyen őszinteséggel megírja, mennyire természetes volt számára a készen kapott jólét. És lenyűgöző, milyen önsajnálat nélkül és eltökélten építette újjá az életét mint az Egyesült Államok iránt háláját katonai szolgálattal lerovó, majd orvostanhallgatója és tankönyveket is író aneszteziológia-professzora. Láttató erővel és éles nyelvű szeretettel mutatja be a szétszóródott rokonságot.

Juhász Attila - A ​XIX-XX. századi tábori erődítések a Kárpát-medencében
A ​szerző a térinformatikai rendszerek nyújtotta lehetőségeket a hadtörténeti vizsgálatokban használja fel. A konkrét kutatómunkát a Kárpát-medence XIX-XX. századi tábori erődítéseinek rekonstruálása jelentette. Minden fontos időszakból egy-egy korabeli tábori erődítést vizsgál, és ezeknek a feldolgozásán keresztül mutatja be a térinformatikai rendszer alkalmazásának lehetőségeit és előnyeit. A témakör korábbi irodalma és saját kutatásai alapján összefoglalja a tábori erődítések fejlődésének szakaszait és főbb jellemzőit a vizsgált időszakban. Az erődítések definíciójával, csoportosításával kapcsolatban a korabeli hadtudósokat hívja segítségül. Az I. világháború éveiben bekövetkezett nagy változásokra részletesen kitér. A magyarországi példák előtt minden korszakból egy-egy külföldi példát is ismertet. A térinformációs rendszerek alkalmazása a hadtörténeti rekonstrukciókban megkönnyíti az erődítések azonosítását, datálását. Nem elhanyagolható szempont az összegyűjtött adatok digitális archiválásának lehetősége sem. A szerző kutatásai alátámasztják a térinformatikai rendszerek használhatóságát e területen is. Tisztázza a lehetőségeket és előnyöket, amelyek nagyban megkönnyíthetik a hadtörténeti rekonstrukciók végrehajtását. _Segédkönyvek a hadtörténet tanulmányozásához_ sorozat VI. tagja

Oplatka András - Németh ​Miklós - Mert ez az ország érdeke
„Hogy ​teheti meg, hogy közvetlenül a választások előtt minden osztogatás és ígéret nélkül ily szigorúan takarékos költségvetést tervez? Ártani akar saját pártjának?” –kérdezte 1989 decemberében Theo Waigel nyugatnémet pénzügyminiszter Németh Miklós kormányfőtől. „Ez az ország érdeke – hangzott a válasz –, és ez minden pártszempontot felülír.” Németh Miklós 1988 novemberétől 1990 májusáig állt a kormány élén. Kezdetben csak a rendszer tágítására törekedhetett, ám 1989 viharos eseményei során a cél már hamarosan úgy fogalmazódott meg, hogy biztosítani kell békés körülmények között az átmenetet, és le kell rakni az eljövendő jogállam alapjait. Németh és miniszterei – a pártállamról leválva, egyedül az ország érdekét szem előtt tartva – vállalták a feladatot. Így a kormányfő 1990 tavaszán, az immár szabadon választott országgyűlés előtt elmondhatta, saját munkájuk gyümölcseként nem keserű, hanem édes szájízzel nyújthatja be kormánya lemondását. A magyarországi emlékezetben megmaradt a „szakértő kormány” képe, ugyanakkor a Németh-kabinetet utólag csak kevesen tartják számon a rendszerváltás aktív, az eseményeket formáló elemeként. Ennek egyik oka bizonyára az is, hogy Németh, számos kortársával ellentétben, leköszönése óta alig-alig szólalt meg az utóbbi 25 esztendőben. E könyvben most Németh Miklós beszél életéről, a rendszerváltásról s annak ismeretlen részleteiről. Mondanivalóját kiegészítik mások, akik pályáján találkoztak vele. A kötet szerzője Oplatka András történész, újságíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Évtizedeken keresztül volt állandó szerkesztője, külpolitikai szakírója a tekintélyes Neue Zürcher Zeitungnak. Számos könyve jelent meg német és magyar nyelven. A Helikon Kiadónál ez a második kötete.

Baráth Katalin - A ​fekete zongora
A ​Monarchia egyik alföldi városkájában járunk, az 1910-es években. Dávid Veronika, az emancipált, lassan vénlánynak számító eladókisasszony saját romantikus regényét írja a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili - késsel a hátában. Zsebében egy kitépett lap, rajta a hírhedt Ady-vers, A fekete zongora. A békés kisváros élete fenekestül felfordul. Az ügybe szinte mindenki belekeveredik, a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, a zsidó kereskedő, de még az apáca is. Miközben ellátogatunk a korabeli Szegedre és Szabadkára, sőt, találkozunk magával Ady Endrével is, a hullák csak szaporodnak. Vajon Veronikának és társainak sikerül rájönni, ki lehet az agyafúrt gyilkos? És hogy mi köze a rejtélyes Ady-versnek az áldozatokhoz? És Veronika szívéhez melyik férfit sodorják közelebb az események: hűséges gyermekkori barátját vagy a nyomozni érkező, sármos, éles eszű huszártisztet? A 100 éves Nyugat és a 90 éve elhunyt Ady előtt tisztelgő regényben mindenre fény derül.

Herczeg Ferenc - Két ​arckép
Ki ​volt a főbűnös abban a politikai játszmában, amely végül a nemzet tragédiájáig, Trianonig vezetett? Erre a kérdésre keres választ Herczeg Ferenc ebben a szenvedélyes hangvételű véd- és vádbeszédben. Válaszként a világhírű magyar író - akinek műveit a szocialista rendszer évtizedekig tiltott listára helyezte - a korszak kétségkívül két nagy hatású politikusának, Tisza Istvánnak és Károlyi Mihálynak szembeállító portréjával keres magyarázatot. A Kiadó a mű elolvasása után a T. Olvasóra bízza az ítélkezés jogát. Ehhez komoly segítséget nyújt a jeles történész, Salamon Konrád utószava.

Ignácz Rózsa - Ünnepi ​férfiú
Regény ​Szent László királyról a múltban, a jelenben és a jövőben. Krónika, regény, dráma, interjúk, tanulmányok, helyszíni közvetítés, napló, levelek és vallomások. Kodolányi János levele Ignácz Rózsához, mint bevezetés, Makkai Ádám rövid „előszó helyett” című írásával. Mint Makkai Ádám -- az írónő Amerikában élő fia -- rövid bevezetőjéből megtudjuk, Ignácz Rózsának több regénye is maradt kéziratban. Ezek közül _A születésnap körül_ című 1982-ben az Egyesült Államokban jelent meg. Az Ünnepi férfiúval kivártunk, hogy itthon adhassuk ki. Az igen érdekes regény Szent László alakját és a vele kapcsolatos hagyományokat mutatja be a múló időben. László királyt a magyar történelem egyik legnagyobb egyéniségének tekinti, aki tartalmas és tartós szintézist tudott teremteni a keletről hozott ősi hagyományok és a nyugatról kapott kereszténység, az európai kulturális értékek között. A Szent László-képet érzékletesen, személyesen rajzolja meg. A személyesség az írói kompozíció felépítéséből is kiolvasható: először tárgyilagos, később a személyes motívumok kapnak nagyobb szerepet. A regényírói, esszéírói attitűd váltakozik a műben, míg a könyv zárófejezetei már inkább a mű születésének körülményeit, azaz a 40--50-es évek nehéz tapasztalatait írják le.